Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-10 / 135. szám
1 4 • PETŐFI NÉPE • 1977. június 10. TARTALÉKOK A MEZŐGAZDASÁGBAN Ne csak nehéz időkben „Égig érő” kéménygóliátok KITÜNTETETT DOLGOZÓK A fejlődés velejárója, hogy a mezőgazdasági dolgozók száma több tényező együttes hatására egyre kevesebb. Ez a folyamat bár lassuló, mégis jelentős: 1960—75. között a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 750 ezerrel csökkent, ugyanakkor az ottmaradók munkájának hatékonysága 3,2-szeresére nőtt. Ennek velejárója — amint a világ minden fejlett mezőgazdasággal rendelkező országában is —, hogy rohamosan nő az ágazat ipari eredetű anyag- és energiaigénye. A vizsgált időszakban a mező- gazdasági termelés bruttóértéke folyó áron számolva majdnem két és félszeresére nőtt: a termelés során felhasznált ipari termékek mennyisége viszont 6,4- szeres növekedést mutatott. Megnégyszereződött az energiafelhasználás is. A mezőgazdaságban használt számos anyag csak importból kapható: a műtrágyák egy része, több növényvédő szer hatóanyaga és takarmányozásra szükséges fehérje nagyobb fele. Fehérjeimportunk értéke 1960-ban még csak 48 millió, 1975-ben már mintegy 6 milliárd forintot tett ki. Ez idő alatt a vásárolt fehérje mennyisége 8,6-szeresére nőtt. Közben gyors ütemben emelkedtek az árak: 15 esztendő alatt a fehérjetakarmányok világpiaci ára 15-szörösére növekedett. Jelenleg tonnánként átlagosan 280 dollárért lehet növényi fehérjetakarmányt vásárolni, az állati eredetű takarmányok ára pedig 420—430 dollár. A néhány adat és a változások üteme mutatja a tendenciát. Azt is, hogy mezőgazdaságunk mai színvonala mellett és az adott világgazdasági körülmények között nem engedhetjük meg a pazarlást, a technológiai figyelem lazaságait, a gazdaságosabb termelési módszerek bevezetésének elodázását. Termelésünk eredményessége döntő mértékben függ attól, hogy a rendelkezésünkre álló anyagokat, eszközöket milyen hatékonyan használjuk. A növények az állatok genetikai képességét a termelés tudományos megalapozottságával, a technológiai fegyelem megtartásával, célszerűbb új termelési módszerek alkalmazásával maximális mértékben indokolt hasznosítani. Mennyi minden múlik ezeken a tényezőkön, arra jó példa a következő: 1976-ban a legjobb eredményeket elérő gazdaságok — a nehéz körülmények ellenére is — elérték a 80 mázsás kukoricatermést. Adottságokban nem sokkal rosszabb, sokszor azonos feltételek között dolgozó gazdaságok pedig — ahol bajok voltak a technológiai fegyelemmel, ahol hiányzott a szükséges szakmai hozzáértés — 80— 35 mázsát is alig takarítottak be. A rendkívüli 1976-os esztendő sok tartalékra felhívta figyelmünket. Nehéz körülmények között sok minden élesebb fénybe került. Bebizonyosodott pl., hogy továbbra is jól használhatjuk, ezért érdemes megbecsülni az árkok, útszélek fűhozamát. Megmutatkozott, hogy nem az jelenti a korszerű nagyüzemi takarmányozást, ha nem hasznosítjuk a mellékterméket. Nyilvánvalóvá lett, hogy a nagy terméshozamok egyik előfeltétele az öntözés. Ki tudja hányadszor felismertük a másodvetés hasznosságát. A példákat lehetne sorolni. Jó, ha nem feledjük tapasztalatainkat, s akkor is hasznosítjuk azokat, ha nem a kényszerűség visz rá, hiszen mindezek olyan tartalékaink. amelyeket máskor jobb körülmények között ' is érdemes mozgósítani. K. J. MÁR A TEREPEN A LAPPLANDER m • Megkezdődött a Csepel Autógyár és a svéd VOLVO cég közös gyártmányának, a Lapplander típusú terepjáró gépkocsi sorozatgyártása. A járművek fődarabjait és néhány részegységét a VOLVO szállítja, ezeket a szigetszentmiklósi gyár új üzemcsarnokában szerelik össze. A nagy teljesítményű, különleges adottságú terepjárók a szerelőszalagról a gyár próbapályájára kerülnek. A gyár ebben az évben már 850 'darab terepjárót készít. Világszerte egyre magasabb kéményeket építenek a nagy füstmennyiséget ontó erőművek, kohóművek és a mérgező gázokat kibocsátó ipari üzemek számára. A magasabb kéménynek nagyobb a huzata, s néhány száz méterrel a talajszint felett sokkal élénkebb a széljárás, mint ide- lent, így a szennyezések feljuthatnak a magasabb légrétegekbe. A 150—300 méteres, vagy ennél is magasabb kémények építése nem pusztán elhatározás kérdése volt, a tervek megvalósításához korszerűsíteni kellett a kéményépítés technológiáját is. Kiderült, hogy a száz méternél magasabb kémények építése a hagyományos, falazott építési móddal nem gazdaságos. Korábban a kéményeket általában vörös téglából építették (és egy bizonyos magasságig ugyancsak vö- röstégla-béléssel látták el), ma viszont csúszózsaluzással vasbetonból, vagy acéllemezből készülnek a hatalmas építmények, s különböző hő- és korrózióálló anyagokkal bélelik. A magasabb kémények erősebbé teszik a természetes huzatot, de a korszerű üzemekben még mesterséges módon — ventillátorral — Is növelik a légmozgás sebességét. Újdonságnak számít, hogy egy-egy 2—300 méter magas kéményköpenyben olykor több kisebb átmérőjű acélcsőkémény is található (ilyen lesz a képen látható, Lengyelországban épülő, közel 250 méter magas erőműkémény is.) A felszabadulás előtt az ország akkori legmagasabb kéménye — az almásfüzítői — csupán hogy rekordot érjenek el, egy méterrel haladta meg a százat. Az elmúlt három évtized alatt közel 1200 kisebb-nagyobb gyárkémény épült hazánkban, ha ezeket egymásra raknánk, 50 kilométer magasan lenne a képzeletbeli építmény csúcsa. Pillanatnyilag az ország legmagasabb kéménye a Tiszai Hőerőműé: 250 méteres. De már előkészületben vannak a „háromszázasok” is. (MTI Külföldi Képszolgálat — A kommunista oktató Kérdéseket szegezek neki, mégsem ö érzi magát feszélyezve, hanem én, aki élete, munkáspályája felől faggatom. Ennek nem más az oka, mint a műgyanta, ami a tőkés exportra gyártott komódok lábain erjed az üzemrészben, és könnyeket fakaszt az ember szeméből. A Mezei Józseféből nem, hiszen idestova három évtizede asztalosműhelyben telnek a napjai, hozzáedződhetett. 1950-ben szabadult föl a faipari szakmában Szabó József kisiparosnál, aki jelenleg szintén a Kalocsai Asztalos és Építőipari Szövetkezet dolgozója. Mezei József az ipari szövetkezet asztalos tanműhelyében dolgozik, a kettő közül ő a szakmunkástanulók egyik oktatója. Kilenc éve, hogy ebbe a beosztásba került. — Amikor én választottam pályát, nem volt olyan nagy választék a fiatalok előtt, mint most van — emlékezik vissza a saját tanulókorára. — Egy alkalom kínálkozott, a szüleim hallották valakitől, hogy a Szabó József asztalos mester fölvesz egy tanulót, és kapva kaptunk az alkalmon. Van-e a famunkához érzékem és kedvem, ennél a kérdésnél nem sokat időztünk. Szerencsére megszerettem a szakmát, egy életre. Amikor asztalos szakmunkás lettem, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat kalocsai építkezéseinél helyezkedtem el. Onnan vonultam be a hadseregbe, majd pedig a katonaidőm letöltése után idejöttem dolgozni a szövetkezethez. Ennek húsz éve már. Az oktatói munkán kívül az én feladatom az országban bárhol vásárolt bútorok garanciális javítása a kalocsai járásban. Erre a szolgáltatásra a mi szövetkezetünket jelölték ki. A negyvennégy éves asztalos szereti a keze alá adott fiatalokat, bízik bennük Úgy foglalkozik velük, mint akik már nem gyerekek, de azért még nem is felnőttek. A végzett munka szerinti elbírálás elvét vallja, óvakodik minden olyan ítélettől, amely külsőségeket, például a hosszú hajat venné alapul. A tanulók munkáit egyénenként és kollektíván értékelik, ily módon szoktatják hozzá a leendő szakmunkásokat önnön teljesítményük reális, kritikus megítéléséhez. Erre a képességre, hajlandóságra nagy szükségük lesz a fiataloknak a felnőtt munkáséletben. A szövetkezet asztalosipari termékei növekvő mennyiségben tőkés exportra készülnek. A jövő szakmunkásait úgy látják el útravalóval, hogy az egyre magasabb szakmai követelményeknek is megfeleljenek majd. MeZei József azt tartja, hogy a tudást senkire nem lehet ráerőszakolni, aki nem szereti a szakmát. Ezért az oktatói munkában elsődleges fontosságúnak tartja a mesterséghez való erős kötődés kialakítását. Az egyéni kézügyességre és alkotó fantáziára hivatkozva igyekszik az asztalos szakma presztízsét megteremteni a tanítványai előtt. Nem eredménytelenül. Mezei Józsefet 1966-ban fölvették a Magyar Szocialista Munkáspártba. Jelenleg a szövetkezeti párt- alapszervezet vezetőségi tagja, s tagja a kalocsai városi párt végrehajtó bizottságának is. Mint kommunista kötelességének érzi, hogy a maga munka- területén elősegítse a párthatározatok végrehajtását, többek közt a szakmunkásképzés színvonalának emelésével. A gazdaságpolitikai célokat igyekszik megértetni a fiatalokkal, amikor étkezési szünetekben arról beszélgetnek, hogy miért jó az a népgazdaságnak, ha tőkés országoknak szállítanak a szövetkezet termékeiből. Arról is szó esik, hogy miért kell folyton javítani a minőséget, s mikor jövedelmezőbb a termelés az ország szempontjából. A Kalocsai Asztalos- és Építőipari Szövetkezet szakoktatója megbecsült dolgozó a munkahelyén. A szövetkezet kiváló dolgozója kitüntetés után az idén május 1. alkalmából a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetéssel jutalmazták lelkiismeretes munkáját. A. Tóth Sándor METEOROLÓGIAI ÁLLOMÁS A SZUDÉTÁKBAN Lengyelország délnyugati részét, a Szudéták hegyláncát aránylag kevés magyar turista keresi fel, pedig bővelkedik látnivalóban. Nagy része 1000 m alatti középhegység, csak a legmagasabb csúcsok emelkednek magasabbra. A vidék legnagyobb városa az 56 ezer lakosú Jelenia Gora. A városban számos műemlék méltán megérdemli az érdeklődést. A látnivalókhoz tartozik az érdekes néprajzi gyűjtemény és az üvegre festett képeivel büszkélkedő múzeum. Érdekes magyar specialitás a Tokaj étterem. Jelenia Gora közelében emelkedik a vidék legmagasabb csúcsa, a Smezka. Az 1602. m magas csúcson turista mendedékház és meteorológiai állomás épült. Ezt ábrázolja a holdfénynél készült felvétel. Felnőtt diákok Tallózás üzemi lapokban Az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyárában mind a gazdasági, mind a párt- és tömegszervezeti vezetők nagy gondot fordítanak a szakmai és politikai oktatásra. Aki tanulni akar, ebben az üzemben „nyitott kapukra” sok lehetőségre és megfelelő támogatásra talál. A vezetők azt mondják: a mi érdekünk is, ha szakmailag, politikailag jól képzett dolgozók vesznek részt a termelésben. A dolgozók viszont egyre inkább felismerik a tanulás jelentőségét, ezt bizonyítja, hogy a különböző oktatási formákat sokan gyarapítják tudásukat. Jelenleg 91 fiatal ismerkedik mint ipari tanuló a cipőfelsőrész-készítéssel, közülük 3'0-an napjainkban kapják meg háromévi tanulás után a szakmunkás-bizonyítványt. Az ősszel 400 órás cipőgyártó tanfolyarn kezdődött, a jövő év februárjában tesz a 17 hallgató — remélhetően sikeres — vizsgát. A szakmunkások középiskolájának 28 diákja van, közülük 14-en most, 14-en jövőre érettségiznek. A Cipőipari Szak- középiskola négy évig tart, jelenleg tizenöten járnak a második osztályba, szeptemberben pedig újabb első osztály kezd tanuláshoz. A meósok részére őszszel kezdődik egy 42 órás tanfolyam. Az általános iskola különböző osztályaiban * is húszán tanulnak. A politikai oktatásban is évről évre egyre többen vesznek részt. A nemrégen befejződött, vagy befejezés előtt álló különböző oktatási formákban — 'marxista-leninista esti egyetemen, párt-, KISZ- és szakszervezeti oktatáson — közel kétszázötvenen gyarapítják politikai tudásukat. Vajon miért tanulnak azok a felnőttek, akiknek már lassan a gyermekei is kinőnek az iskolapadból? Miért gondolja meg magát egy húszesztendós fiatalember, s hogyan határozta el, hogy szakmát tanul? A gyár pártszervezetének titkárával szinte találomra vágtunk neki a felfedező körútnak... Az egyik szabászgép mellett Fekete Antalnétól kérdeztük meg, hogy miért tanul? — Egyre inkább szükségét éreztem a tanulásnak — mondja mély meggyőződéssel. — A korábbi években jártam már különböző szemináriumokra, de a legtöbbet itt, a marxista—leninista esti középiskolában tanultam. Zsidó Gábor, a szomszédos Villamosszigetelő és Műanyaggyár pártszervezetének titkára volt az előadónk s mondhatom, irányításával „megtanultam tanulni”. Nem is hiszi, mennyire örülök, hogy elvégeztem ezt a tanfolyamot. Kedvet kaptam ugyanis a további tanuláshoz, ősszel beiratkozom a Cipőipari Szakközép- iskolába s végre szakmunkás lehetek. Miért nem tanultam eddig? Talán azért, mert nem tudtam, hogy mit nyerek a tudással. A gyerekek is kicsik voltak, de most már a második gimnáziumba járó Piroska lányommal együtt tudunk majd tanulni. Férjem sokat segít a háztartásban — örül annak, hogy igyekszem — és a másik kislányom. Gabika is ötödikes, vele is egyre kevesebb a gond. Szóval, bízom abban, hogy sikerrel végzem el a szak- középiskolát. A politikai tudásra 9 Nagy figyelemmel végzi munkáját Forgó László, aki februárban cipőgyártó szakmunkás lesz. * különben nem utolsósorban azért van nagy szükségem, mert pártvezetőségi tag vagyok, s kötelességem is a példamutatás. Egy másik műhelyben csíkos pulóveres fiatalember szorgoskodik. — Forgó László vagyok, a cipőgyártó tanfolyam hallgatója — mutatkozik be. — Húsz évem ellenére már régi dolgozó vagyok itt, hiszen az általános iskola elvégzése után azonnal idehozott a sors. Igen, a sors, mert családi körülményeim miatt nem engedhettük meg azt a „luxust”, hogy tanuljak. Édesapám beteg volt, s azóta már örökre ittfíagyott bennünket. Öten vagyunk testvérek, s bizony annak idején nagy szükség volt a keresetemre. Most hárman már keresünk, egyik bátyám a MÁV-nál dolgozik., öcsém villanyszerelő szakmunkás lett. Én már elkéstem az iparitanulósko• Fekete Antalné betanított szabász, a vállalat kiváló dolgozója kitüntetés tulajdonosa. (Opauszky László felvételei.) dástól, de természetesen nem akarok életem végéig szakma nélkül maradni. Nagyon megörültem, amikor megkezdődött ez a tanfolyam. Szinte gondolkodás nélkül vállaltam a részvételt. Most még a szakmai ismereteket sajátítjuk el, a nyár végén kezdődik majd a közismereti tárgyak átvétele. Remélem, sikerül majd elsajátítanom az elméleti dolgokat is. Mert a szakmai rész — teszi hozzá nem kis büszkeséggel, — az már jól megy. Most is szovjet exportra készülő cipőkön dolgozom. Rám merik már bízni... A jövő? Hát, még nem tudom, mert előttem ált a katonai szolgálat. összeíráson voltam már, majd csak behívnak valamikor. Ha leszerelek, nem lehetetlen, hogy tovább gyarapítóm cipőipari tudásomat. Ha már egyszer elkezdtem ... O. L. Az üzemi lapok májusi számaiban általában a szokásosnál is nagyobb teret szenteltek a munkaverseny témájának. Ez nem véletlen, hiszen a szocialista brigádok, munkahelyi kollektívák múlt évi versenyeredményeit hagyományosan a munka ünnepére értékelik ki a vállalatoknál, és ilyenkor ítélik oda a kitüntetéseket is. A Szabadszállási Egyesült Lenin Termelőszövetkezet Híradójának múlt havi kiadása .Garan József nének, a Bereczki Máté szocialista brigád vezetőjének cikkével indul. A brigádvezetőnő abból az alkalomból mondja el néhány gondolatát, hogy részt vett a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán. A tsz munkaverseny-bizottsá- gának elnöke a helyi versenymozgalom múlt évi eredményeit ismerteti a szintén első oldalon közölt beszámolójában. A cikkből megtudni, hogy a szabadszállási közös gazdaság dolgozói közül tavaly 232-en vettek részt a munkaversenybén, köztük 55 nődolgozó volt. A legmagasabb pontszámot a Béke műszaki brigád érte el. A versenyző kollektívák a Toldi Miklós brigád kivételével valamennyien elérték a szocialista cím megtartásához, illetve megszerzéséhez szükséges teljesítményszintet. A szabadszállási tsz üzemi lapja ismerteti a nőbizottság idei munkatervét, az MSZBT tagcsoport feladatait, tájékoztat a párt-, a KISZ- és a tömegszervezeti oktatásról, a nyári betakarításra való felkészülésről, köszönti az édesanyákat, hírt ad a nagyközségben megtartott folklórfesztiválról, és ír még más, a tagságot szintén érintő témákról. A Volán Hírlap május 19-i számában Kecskeméti kiválók cím alatt arról olvashatnak a tröszt dolgozói, hogy a 9-es Volánnál 1,5 millió forintot költöttek a múlt évben legeredményesebb munkát végzett egyének és kollektívák jutalmazására. A ti- szakécskei és a solti kirendeltség dolgozói a Kiváló szolgálati hely címet, s vele a versenyzászlót nyerték el. A kecskeméti Ho Si Minh és a Május 1. brigád, valamint a bajai Jelky András és a Kun Béla kollektíva a Vállalat kiváló brigádja kitüntetést kapta meg. Arany brigádjelvény 9, ezüstöt 6, bronzot pedig 16 szocialista brigád kapott a 9-es Volán Vállalatnál. A Bács megyei Építők májusi száma szintén értékeli a szocialista munkaverseny múlt évi eredményeit. A versenymozgalom kezdetén mindössze nyolc brigádközösség versenyzett a BÁCS- ÉP-nél, tavaly pedig már 351 kollektíva mérte össze az erejét a hármas jelszó szellemében. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat üzemi újságja tájékoztatja a nyugdíjasokat a kedvezményes vasúti utazási lehetőségről, közli a KISZ-élet híreit, s áttekintést nyújt a vállalat műszaki fejlesztéséről. A családi pótlékról szóló cikk értékes jogi eligazítást ad a vállalat dolgozóinak. A Lampart Zománcipari Művek dolgozóinak lapja a május 24-i kiadásában arról tudósít, hogy „újítási időszakot tartanak” a vállalatnál a nők részére. Az akciónak az a célja, hogy a lányok és asszonyok aktivizálásával szélesítse az újítók táborát. A lap harmadik oldalán Rózsa Imre, a kecskeméti gyár munka- versenyfelelőse bemutatja Szöllő- si Istvánná technikust, akinek eddig három újítását hasznosították a hírős városbeli fürdőkád- és zománcgyárban. A. T. S.
