Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-10 / 135. szám

1971. június 10. • PETŐFI NÉPE • 5 irányított elhelyezkedés Vonzások és hátrányok a pálya kezdetén (1.) Ha valaki nem hinné el, hogy milyen nagy különbségek vannak iskolák és iskolák oktatói-nevelői színvonala között, az kérdezzen meg egy középiskolai tanárt, aki az első osztály­ban is tanít, vagy egy főiskolai, egyetemi oktatót, aki vala­melyik felvételi bizottság tagja. Ugyanazok az érdemjegyek gyakorta egészen különböző felkészültséget takarnak. Sok egyéb, települési, családi és társadalmi tényezők mellett sze­repet játszik ebben az iskolák nevelői ellátottságának külön­bözősége. S még korábban kulcsfontosságú az óvodai nevelés színvonala. Külső körön A sportban sokkal könnyebb igazságosnak lenni. Ismeretes, hogy akik hosszabb távon a kül­ső körön futnak, előnyösebb hely­zetből indulhatnak. De mi legyen az oktatásban? A startolás ki- egyenítése itt súlyos milliókba, elmaradt fölszerelések korszerű­sítésébe, egy csomó járulékos be­fektetésbe kerül, és nem utolsó sorban áldozatkész nevelői sze­mélyiségeket tételez fel. Legtöbbet az óvodai hálózat fejlesztése és a hétközi diákottho­nok kiépítése segít. A tanyai kol­légiumok lakói ugyanúgy szak- tantermekben tanulhatnak, mint a városi, községi társaik. A kör- zetesítési program keretében mind több iskolabusz hpzza-viszl a szétszórt településeken élő gye­rekeket. Az általános iskola befe­jezését követő nyári tanulmányi táborozások szintén a hasonló szintre hozást célozzák a tanyai és falusi, hátrányos családi kör­nyezetben nevelkedő fiatalok meghívásával. Mégis, nyilvánvaló hátrányban vannak nap mint nap azok a lányok és fiúk, akik olyan óvodába, iskolába járnak, ahol nincs elég szakképzett pedagógus. Társadalmi érdek A munkaerő-gazdálkodási hely­zet egyenetlenségeinek mérséklé­sére — egyik eszközként — a kor­mány tavaly júliusban határoza­tot hozott a pályakezdő diplomá­sok munkába lépéséről, hogy terv­szerűbbé váljon az elhelyezkedé­sük, Majd napvilágot látott az oktatási miniszter rendelete is. Az idei tanév pedagógusjelöltjei már eszerint választhatnak a meg­adott lehetőségek közül. Nemrég a Köznevelés című ok­tatáspolitikai hetilap foglalkozott a kezdő diplomások új pályázati rendszerének tapasztalataival, dr. Barna Gyuláné, az Oktatási Mi­nisztérium csoportfőnöke a ren­delettel kapcsolatban elmondta: „Mindenekelőtt azt kívánta elér­ni, hogy a kezdő diplomások a társadalom szükségleteinek leg­jobban megfelelő munkahelyeken dolgozzanak”. Valóban népgaz­dasági érdek, hogy „a fiatal ér­telmiségiek ott vállaljanak mun­kát, ahol az oktató-nevelő mun­ka folyamatossága, színvonalának javítása szakképzett pedagógus nélkül aligha lehetséges”. A népgazdasági érdek érvénye­sítése jogos követelmény, s vég­eredményben a különböző nem­zedékek felnövekvő tagjainak in­dulási esélyeit közelíti egymás­hoz. Ugyanakkor a jelenlegi gya­korlatot nézve az is érthető, hogy a pályakezdő pedagógusok irá­nyított elhelyezése nem talált egyhangú fogadtatásra az érintet­tek körében. Három bölcsész Az Élet és Irodalom idei 21. számában meggondolandó érve­ket sorakoztatott föl három böl­csész-hallgató „Pályakezdők — hátrányos helyeztben” cím alatt. Nézetük szerint ,,a pedagógushi­ány sokkal több egyszerű mun­kaerő-gazdálkodási kérdésnél, s ezért csak minőségi javaslatokkal oldható meg”. A vidéki helyzet­ről szólva kimutatták, hogy „az átlagkereset 100 forinttal keve­sebb, mint a fővárosi, a lakás- lehetőségek is igen szűkösek”, Mint írják: „csak a pedagógusi pálya vonzóvá tételével lehet a rokon szellemi foglalkozások el­szívó hatását közömbösíteni” ... A mérleg serpenyői Még számos megszívlelendő ja­vaslatot fogalmaztak meg a szo­ciális helyzet és a közérzet javí­tására, amelyek további, nem ke­vésbé fontos szociális, munkakö­ri kérdéseket érintenek. Ami az irányított elhelyezkedést illeti, alapvetően a társadalmi és az egyéni érdekeket kellene jobban összhangba hozni. Az adminiszt­ratív minisztériumi intézkedést — nevezzük nevén — népgazdasági érdek diktálja, épp az í újabb és újabb nemzedékek érekében. De vajon mit, milyen többletet nyúj­tanak a munkáltatók annak fe­jében, hogy a korábbi formát kötöttebb pályázati rendszer váltotta fel? Kiegyenlítődik-e a mérleg két serpenyője? Az összehasonlítás alapján a nappali tagozaton végző tanító- képzős hallgatók 1976-os, illetve 1977-es, Bács-Kiskun megyei ál- lásjegyzékei szolgáltak. A vá­laszték mindkét esztendőben két fordulóban tárult fel, két-két ki­advány adta, illetve adja közzé a lehetőségeket. Leggyakrabban ugyanazok az állások ismétlőd­nek a januári és az áprilisi felso­rolásban. Ilyenkor újrahirdetésről van szó, legtöbbször azonos fel­tételek mellett. A statisztikai összesítésben tehát csak az egyik­nek van helye, miután arra len­nénk kíváncsiak, hogy miből vá­laszthattak a tanítójelöltek ta­valy, és miből most. Emelkedtek a törzsbérek — ez az első észrevétel, hála az ál­lami intézkedéseknek, amelyek­hez szeptembertől újabb fizetés- emelés társul. Nyilvánvaló az is, hogy a munkáltatók az új pályá­zati rendszer hatására meggyő­zőbbé igyekeztek tenni a várha­tó előnyöket. Míg korábban a fi­zetési borítékot érintő többletjut­tatások egyedüli ígéretét a terü­leti pótlékok jelentették, ebben az évben már céljutalomról és különböző pótlékokról js szó esik. egyebek között az összevont osztályokkal való foglalkozás fejében. (Ugyanakkor elma­radtak a szükséges mérték mögött azok a többletjuttatások, amelye­ket hozzá kellett volna tenni az életkörülmények javításához. Kevesebb az előny A legtöbb pályakezdő fiatal éle­tében sorsdöntő, hogy számíthat-e lakásra, vagy az olykor uzsorajel- legű albérleti díjat kell fizetnie olyan körülményekért, amelyek a legkevésbé sem alkalmasak az ott­honi alkotóműhely kialakításához. Ügy látszik, hogy a tanítóhiány- bart szenvedő munkahelyek, köz­ségek. vagy városok nem siettek oldani a jelenlegi pályázati rend­szer nagyobb kötöttségeit. Míg ta­valy tíz szolgálati lakást kínáltak az állásokhoz, az idén ennek csak a felét: Kalocsán, Úszódon, Buga- con, Kaskantyún és Jászszentlász- ló-Ilonaszálláson. Tavaly két, úgy­nevezett szolgálati férőhelyet ajánlottak fel, az idén mindössze egyet: Szánkon. Egyedül a szol­gálati szobák száma növekedett háromról négyre: Kerekegyházán. Kecelen, Lakiteleken, és Fajszon. S mi történt a letelepedési se­gélyekkel? Az elmúlt esztendőben 24 álláshely mellett tűnt fel a két­tízezer forintos összeg az állandó otthonteremtéshez. Az idén nyolc­cal kevesebb település ajánlotta fel ezt a segítséget. Akadnak olyan községek, ahol ismétlődik a lete­lepedési segély. Ezek közül egye­dül Kunszálláson emelték meg négy-nyolcezer forintra a koráb­bi, feleekkora summát. A többi helyen — Úszódon, Tázláron, Kas­kantyún, Tabdin és Kunfehértón — ugyanannyival, két és fél-hét­ezer forinttal hívják a jelentkező­ket 1977-ben is. Azokat az állásjegyzékeket ha­sonlítottam össze, amelyek — az Oktatási» Minisztérium kiadványa­ként — tavaly és az elmúlt hóna­pokban egyaránt a tanítójelöltek Bács-Kiskun megyei választási le­hetőségeit tárták fel. Vagyis a vá­lasztékot. Ebből az derül ki, hogy az érthető népgazdasági é-dekeket szolgáló új pályázati rendszer nem párosult olyan letelepedési elő­nyökkel — vonzásokkal —, ame­lyek egyébként joggal várhatók a szorosabbá vált kötöttségek egyé­ni ellensúlyozására. Halász Ferenc Tökéletes hanghűség A hang természethű közvetí­tésének új irányzata, a sztereo- fónia mintegy két évtizeddel ez­előtt kezdett feltűnni, (az első sztereofelvételeket 1958-ban ké­szítették). Rájöttek ugyanis arra, hogy a mindkét fülével egyfor­mán jól halló ember számárá a „közönséges” hangátvitel nem ér fel az eredeti élményével, az „gépzene” marad, a mono (egy­csatornás) hangvisszaadás ugyan­is mindkét fül számára ugyanazt a hangképet szolgáltatja. Más a helyzet a sztereo (kétcsatornás) hangátvitel esetében. A sztereo hangfelvételhez a műsort két mikrofonon veszik fel, és ezek in­formációját különválasztva viszik át, illetve rögzítik magnószalag­ra, vagy hanglemezre. A sztereo hanglemezre a két csatornát egy tűvel rögzítik és lejátszáskor egy tűvel veszik is le a két informá­ciót, amelyeket egy-egy hangszó­ró alakít át hanghullámokká. Míg az egycsatornás . hangleme­zeknél a tű az egyenletesen mély barázda oldalirányú ingadozá­sait követve állítja elő a hang­lemezbe „konzervált” hangot, ad­dig a kétcsatornás hanglemez ba­rázdáiban a tű nemcsak oldalirá­nyú rezgéseket végez, hanem függőleges irányban is rezeg. Az oldalirányú (vízszintes) rezgés az egyik csatorna, a függőleges pe­dig a másik. • A képen egy olyan sztereo le­mezjátszó látható, amely még a „vájtfülűek” legkényesebb igé^ nyelnek is megfelel. A szovjet ipar állítja elő a „Phoenix— 001”-et. Az erősítő berendezés ki­meneti fokozatára vagy a két, egyenként 20 W-os hangfal, vagy a jó hangszigetelésű fülhallgató kapcsolható rá. A hangkeverés­nek, a hangerő- és hangszínvál- toztatásnak sokféle lehetősége rendelkezésre áll a készüléken. Televízió és félelem A gyerekeknél fokozott féle­lemérzést vált ki az a körül­mény, hogy sok erőszakos jele­netet látnak a televízió képer­nyőjén — állapították meg az Egyesült Államokban egy felmé­rés során, amely alatt 2200 gye­reket kérdeztek meg. A megkér­dezettek kétharmada a betörők­től fél, minden negyedik gyer­mek pedig fél „a rossz emberek­től” az utcán. Az átlagosnál mintegy kétszerié nagyobb volt a félelemérzés azokban a gyerme­kekben, akik naponta több mint négy órán át nézik a televízió műsorait. 9 Árnyas fák alatt készülnek a következő úttörő- évre a leendő őrsvezetők Dunapatajon. (Méhesi Éva felvétele.) Pajtások! Becsukták nagykapukat az általános iskolákban: vége a taní­tásnak. Még néhány nap és kezetekben lesz elmúlt évi munká­tok számokkal kifejezett ér­tékelése az év végi bizo­nyítvány. Hogy a számok mö­gött milyen aranyfedezet, mennyi ta­nulás — és valljátok be bátran — mennyi szellemi erőfeszítés van, nos, azt mindenki saját maga mérheti le. Most itt az aranyszabadság, a VAKÁCIÓ ideje! Sokan indultak máris táborba, ismerkedni a rá­juk bízott vagy kért úttörő tisztségekkel. Szeretnénk az idén nyáron mi­nél több táborozót meglátogat­ni, — örömmel vennénk, ha je­lentkeznétek, merre jártok, hol vertetek sátrat. Ennek az elhatározásnak a jegyében indultunk az elmúlt napokban Dunapatajra, a Szeli- di-tó partjára a kalocsai járás úttörőinek táborába. A szép környezetben hatalmas fák alatt találtuk a leendő őrs­vezetőket. Százhatvanan érkeztek ide — többen már hónapok óta ellátták csapatuknál ezt a fontos posztot —, hogy most a gyakor­latban is megismerkedjenek a feladatokkal. Ötödikesek, hatodikosok alkot­ta Béke rajhoz telepedtünk, is­merkedni. Dusnokról, Haltáról, Tassról és Dunaegyházáról ér­keztek. Rajvezetőjükkel a szak- mári Gubicza Ferenccel remekül összeszoktak már, minden bi­zonnyal az összes tudnivalót megtanulják tőle, és hasznosít­ják majd a következő úttörőév­ben. A Béke raj tagjai megvá­lasztották a tisztségviselőket, el­készítették csatakiáltásukat is. Örömmel hallottuk, hogy a Dunaegyházáról érkezettek vala­mennyien voltak már táborozni, kisdobos korukban, (!) Balaton- márián. Hogy a pataji táborban — és éppen a Béke rajban — több olyan pajtás került, aki szép sportsikereket mondhat ma­gáénak, mint például Szabados Ildikó, aki az asztaliteniszben, valamint Bazsó István és Goher Tamás, akik a labdarúgásban je­leskedtek. Ketten pedig Zánkán jártak, a víziúttörők táborában! Búcsúznunk kellett, hogy a foglalkozást tovább ne zavarjuk, — amikor meghallottuk a távol­ból a dobos-kürtös tanfolyam tagjainak szép kürtjeiét. Kalauzunk, Szabadi László mosolyogva jegyezte meg, hogy gyakran idehallik a dob- és kürtszó, az illatos platánfák alatt tanuló pajtásokhoz. Tudósítóink jelentik Ménesi Tóth Erika, a kecske­méti Petőfi Iskola rajtitkára szép ünnepségről küldött beszá­molót: úttörőavatásról. A csapat munkáját segítő Baromfifeldol­gozó Vállalat KISZ-fiataljai is elmentek erre a nagy esemény­re, ahol Neichel László rendőr alezredes mondott a pajtásoknak beszédet, szólt a 12 pont betar­tásának fontosságáról. Az avatás után az idősebb testvérek, a KISZ-esek adták át ajándékai­kat, — és Erikáék „már büszke úttörőként” vonultak ki a te­remből. A mélykúti kisdobosoktól ér­kezett levélben három sikeres akcióról számolnak be. Az első­ben a bukásmentes őrsök érde­kében vállalták, hogy segítenek egymásnak a tanulásban. Sike­rült! A legeredményesebben a 3. b-s pajtások dolgoztak. A má­sik akció keretében hulladékot gyűjtöttek, fémet, papírt, textilt. A harmadik akció keretében sportoltak, kerékpár- és gyalog­túrákat szerveztek. Az esztendő két legeredmé­nyesebben dolgozó tudósítójának Supka Évának (Páhi) és Varga Erzsinek (Kecel) könyvjutalmat küldtünk, ök ketten rendszere­sen küldték tudósításaikat, min­dig arról, ami valamennyi me- gyénkbeli úttörő érdeklődésére számot tartott. A jugoszláviai Bezdán úttörői­vel tart testvérkapcsolatot a bácsalmási csapat — írja leve­lében Oriold Karcsi. A bezdáni úttörők május utolsó napjaiban Bácsalmáson jártak. A külföld­ről érkezett gyerekeket — egyen­ként — a bácsalmásiak fogadták otthonaikban, összemérték a ké­zilabda- és a labdarúgócsapat tudását is. Ez idő alatt avatták fel a bácsalmási kisdobosokat és úttörőket is. Csepelről érkeztek vendégek Páhiba, az úttörőavatásra. Na­gyon szép ajándékot hoztak: egy Orion televíziót! A vendégek részt vettek az ünnepségen, és egy szalagot kötöttek fel a csa­patzászlóra. Berberovics Gyöngyi, 6.-os út­törő, a kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskolába jár, a Tinódi Lantos Sebestyén raj tagja. Né­hány évvel ezelőtt versírásra ad­ta a fejét. Az úttörőéletről, tá­borozásról, iskoláról és a béké­ről sikerült már neki szép so­rokat írni. Gyöngyi óvónőnek készül, — „de addig még sok idő eltelik” — fűzi hozzá. Pajtások! Jövő héten jelentke­zünk ebben az úttörőévben utol­jára. Akkor közöljük a legutób­bi rejtvény nyerteseinek névso­rát is. Selmeci Katalin (51.) Félrehajtotta a fejét a tükör előtt. Izgalmasan áll ez a sze­relés, a meztelen válla alatt szorosan rásimul a melle dom­ború hajlatának kezdetére, ép­pen azzal kényszeríti fantáziál- ni a szemeket, hogy takar, de úgy fedi a mellét, hogy közben ki is adja a formáját. Hátrarázta a haját, belenézett a tükörmása szemébe. Kitágultak a pupillái, élénkfényes a barna írisze. Mindenki megnézi az ut­cán, úgy forgolódnak utána a pacákok, mint a ringlispilek, csak éppen Bélával nem jut hét­ről nyolcra. Mert hülye volt, csak dumált vele, de nem úgy, mint egy nő, hanem mint a paj­tása, akit nem kell komolyan venni. Ügy hagyta megfogni a kezét a moziban, ahogy az ud­var egyik gyereke a másiknak, és ezzel szúrt el mindent... De most majd kiderül, mi újság! Vagy nyer, vagy veszít. És ha veszít, akkor bőg majd egy na­gyot, de legalább be íesz fejezve az ügy, leszokik róla, hogy fűzze a saját kis bolond agyát. Még egyszer végignézett ma­gán. Na, indíts, Maszat, jó bőr vagy, csak arról ne feledkezz meg, hogy felpiszkálva tartsd az öntudatodat! Vállára akasztotta könnyű ké­zitáskáját, és kilépett a konyhá­ba. Az asztalról apu is, anyu is, a két bátyja is feléje fordult. — További jó kajálást — ne­vetett rájuk. — Majd jövök. — Hová mégy? — Ujja he­gyével visszaigazított egy elsza­badult hajszálat a lánya fején. — Csak járok egyet. Dóri lenyelte a falatját és rö­högött: — Viszi a takarmányt a pacá­koknak, hadd legeltessék a sze­müket. — Szűnj meg! — mérte végig Maszat. Rápuszilt anyu arcára, és kilépett az ajtón. Most kell nagy lélegzetet ven­nie. Jaj, csak ne reszketne ben­ne a félsz, hogy állati leégés lesz ebből az ő brahis odaroha- násából! Lustán sétált át az udvaron, lábujjhegyen egyensúlyozta ma­gát a kerek macskaköveken. Azért is ... Bekopogott Ugraiék ajtaján. Most már mindegy, most már meg se gondolhatja ma­gát ... Nagy lélegzet, kell az oxigén. — Tessék. — Ez Ugrai bácsi hangja. Benyitott. — Csókolom. Szia, Béla. — Mi van kislány? — Ugrai bácsi felállt az asztaltól, és le­vette a szemüvegét. Csak bátran, könnyedén, ked­vesen! — Elmegyek, járok egyet. Olyan jó idő van, nyolc órát ül az ember a varrógépnél, nem le­het megmaradni a lakásban. Csak, tetszik tudni, az utcán mindjárt leszólítják a csajt, ha egyedül poroszkál, gondoltam, el­hívom Bélát, lazítson ő is egy kicsit. Jössz? Csak ne kellene belenéznie Bé­la szemébe, ettől a komoly két szemtől egyszerre gyámoltalanná kislányodik. Ugrai néni odalépett mellé, át­fogta a vállát, úgy nézett rá a fiára. Igaza van Maszatnak, eriggy el sétálni, gyerekem... Ideges vagy, tudod te is, hogy ez a fá­radtságtól van, mászkáltok egy jó nagyot, meglátod, aludni is jobban fogsz az éjjel. — Jól alszom én... — Béla gyors, csaknem dühös mozdulat­tal rántotta végig a gyufát a skatulya foszforos oldalán. — Dehogy alszol jól. Hallom én egész éjjel, hányszor dobá­lod magad álmodban. — Képzelődni tetszik, mama. Mozdulni sincs kedvem. Se éjjel, se most. — Hát akkor megyek egyedül. — Maszat rántott egyet a mez­telen vállán, hogy ruganyosán rezdüljön egyet a melle. Ezt se látja a bolond, csak a cigarettá­ját bámulja. — Járok, amíg meg nem unom, hogy folyton leszó­lítanak. — Béla, eriggy fiam — neve­tett halkan Ugrai bácsi. — Ad­dig eriggy, amíg hívnak. Tőlem, akárhogy számolok, már régen nem kérnek ilyen lovagi szolgá­latot, pláne ilyen szemrevaló fe­hérnépek nem. Na, Béla végre elhúzta a szá­ját. Jönni fog,' jönni fog, jönni fog! ♦ — Őrnagy elvtárs! őrnagy elv­társ! Simon megállította a Wartbur­got, és kinézett az ablakán. Nya­kigláb szakaszvezető trappol a kocsi felé. Mi az ördögöt akar? így is elkésett, mire Pestre ér, anya már lefekszik, fel kell éb­reszteni, hogy megtudja tőle, mit mondott az orvos. — Őrnagy elvtárs, jelentem, Pataki ezredes elvtárs kéri, tes­sék bemenni hozzá. — Köszönöm. Megfordult a kocsival, és visz- szahajtott a betonon a magassá­gi állomás épületéshez. A lépcsőkön tisztiiskolások Igyekeztek lefelé, visszatisztel- gett nekik, két közlegény nagy láda citromlevet cipelt valaho­vá, ezeknek a fővetését is fogad­nia kellett. Ha türelmetlen, min­dig eszébe jut, hogy növendék korában, tizenhét esztendővel ez­előtt magában folyton szitkozó­dott a folytonos tisztelgés miatt. Akkor még laktanyán belül a vigyázzmenet is kötelező volt tisztelgés közben: ha kimozdul­tak a tanteremből, jóformán szü­net nélkül csattogniuk kellett a folyosón vagy az udvaron a szö­ges csizmáikkal. Bekopogott a szürkére festett ajtón. — Tessék. Benyitott, és tányérsapkája el­lenzőjéhez emelte a kezét: — Ezredes elvtárs, Simon Sán­dor őrnagy ... — Pataki visszafordult a pán­célszekrénytől. — Ülj le. Tudom, már indul­nál, rövid leszek. — Lezöty- tyent nehéz testével az íróasz­talhoz. Senki se hinné róla, hogy ezzel a súlyos alkattal még min­dig tizenkét másodpercen belül futja a száz métert. Máskor vö­röses haja villanyfénynél barná­nak látszik. — Megjött a szöveg, amire számítottál — emelt fel egy levelet az íróasztalról. — Dorogi Laci ügyében. Egyébként mindjárt itt lesz a fiú. Kihallga­tást kért. Olvasd el addig. Aljas szöveg, de buta is ráadásul. Simon elvette a papírt. Az ele­jét csak átfutotta, az első mon­datból is kiderült, hogy az idő­sebb Dorogi visszaéléseit ismer­teti a levél. Nos. itt kezd érde­kes lenni... A fegyelmi bizott­ság ismételt kérdéseire, hogy mi történt a jogtalanul megszerzett pénzösszegekkel, Dorogi Vilmos ellentmondó válaszokat adott. Mivel nem feltételezhető, hogy a teljes összeget elköltötte, továb­bá mivel nem adott felvilágosí­tást a pénz hollétéről, nem te­kinthetünk el annak feltételezé­sétől, hogy viszonylag enyhe büntetésben bízva, a fel nem de­ríthető összeget olyan személynél helyezhette biztonságba, amely személy gyanún felül áll. A tel­jes tényállást felderítendő felhív­juk t. Cím figyelmét a fenn­forgó körülményre, mivel a tár­sadalmi tulajdon védelme, a jogtalanul megszerzett anyagiak visszatérítése ... Itt van róla egy másolat, ha szükséged van rá — csúsztatott Simon elé egy másik darab pa­pírt az ezredes. — Ne vedd ész­re, ha félreütések vannak benne, én rosszul gépelek, de nem akar­tam Ilonkával másoltatni. — Igazad van. Aljas és buta szöveg. — Simon visszaadta a levelet, és eltette a másolatot. — Köszönöm. Indulnom kell, majd referálok, mit intéztem Tatárral. Egyelőre azt se tudom, ő mit akar. Holnapután... Az ajtón kopogtak. Pataki ösz- szenézett Simonnal: — Ez Laci lesz. Maradj itt. — Ránézett az ajtóra: — Tessék. Simon kivett egy cigarettát az asztalon fekvő fadobozból. Csak fél szemmel nézett a fiataltiszt­re, aki feszesen állt előttük. — Ezredes elvtárs, Dorogi László százados... Pataki felállt az asztaltól, s kezet nyújtott: — Szervusz, fiú. Mi újság? ülj le. A százados nem mozdult. Szép, szabályos arca sápadt volt, más­kor élénk, vidám szeme elkerül­te Simon pillantását is, az ezre­des tekintetét is. íves sasorra tövében minden lélegzetvételnél' összehúzódtak a cimpái. — Ezredes elvtárs, kérek en­gedélyt jelenteni. . Pataki visszaült az íróasztal­hoz, s kedvetlenül nézett fel a fiatal tisztre. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom