Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-10 / 135. szám

1977. június 10. • PETŐFI NÉPE • 3 A TERV TELJESÍTÉSE — KÖTELESSÉG Szőlő- és gyümölcstelepítés a megyében A megyei termelési és ellátási bizottság megtárgyalta a megye szőlő- és gyümölcstermesztésének helyzetét, az ezzel kapcsolatos feladatokat, valamint a Bács-Kiskunban levő üdülőhelyek ellátását. Pfenning Gyula, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes veze­tője írásban tájékoztatta a bizottságot a megye szőlő- és gyümölcstermesztésének alakulásáról. Bács-Kiskun szerepe e tekin­tetben országosan is meghatáro­zó, s ezért jelentős népgazdasági érdek a termelés előmozdítása, fejlesztése. Megyénkben van az ország szőlőterületének 27 szá­zaléka, innét kerül ki a belföl­dön forgalmazott borok 40—45, a borexportnak pedig 50 száza­léka. Az ország gyümölcsének 12 százalékát is a megye nagyüze­mei, valamint háztáji és kisegí­tő gazdaságai termelik. Az utób­bi tíz évben mindkét ágazat sú­lyosan visszaesett, kiéleződtek a termelés, a forgalmazás és az ér­tékesítés terén jelentkező gondok. A megye szőlőterülete ma 15 ezer hektárral kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt, s alig haladja meg az 54 ezer hektárt. Ebből mint­egy tízezer hektárnyi a korszerű ültetvény, amelyen száz mázsa körüli termés érhető el. A töb­bi korszerűsítésre szorul. Jó, közepes termés esetén 2,5—3 millió mázsa szőlő termeszthető a megyében. A gyümölcsterület is több mint kétezer hektárral csökkent az el­múlt tíz évben, a gyümölcsfa­állomány pedig hatvanezerrel kevesebb, mint 1959-ben volt. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a negyedik ötéves terv idő­szakában három és fél ezer hek­tár üzemi ültetvényt vágtak ki a gazdaságok. Ezen kívül a szórvány gyümölcsösök területe is csökkent. Két évtizede még a gyümölcstermesztés volt a legdi­namikusabban fejlődő kertészeti ágazat. A telepítések üteme azon­ban az elmúlt hat évben le­csökkent, 1970—75 között a nagyüzemek csupán 1300 hektá­ron telepítettek gyümölcsfákat. E két ágazatban az országos helyzet sem jobb, s éppen ezért az ötödik ötéves tervben ki­emelt feladatként határozták meg a szőlő- és gyümölcstelepítés, valamint a termelés fokozását. Népgazdasági igény az, hogy a megye évente 3,2—3,5 millió má­zsa szőlőt termeljen. Ez 50 ezer hektár termő szőlőfelületen 70 mázsás hektáronkénti átlagter­méssel elérhető. Számolva azzal, hogy az elöregedett, korszerűtlen szőlők egy része kivágásra ke­rül, de a termelés ne csökken­jen, szükséges, hogy 1982-ig tíz­ezer hektáron új szőlőültetvé­nyeket létesítsenek a nagyüze­mek. Ez nem jelenti a megyében a terület növelését, azonban a korszerűtlen ültetvényeken ma­gasabb átlagtermésekkel még nö­velhető is a megye részesedése az ország szőlőtermeléséből. Az új telepítésű ültetvényeken leg­nagyobb részben a fehérbort adó szőlőfajták ( Olaszrizling, Riz­lingszilváni, Tramini, Muscat Othonell) szerepelnek, 10 száza­lékban kettős hasznosítású, tehát csemegeként is fogyasztható, így elsősorban a Saszla, és az Irsai Olivér. Az új telepítések mellett az ötödik ötéves terv időszakában mintegy hatezer hektár gyenge­hozamú szőlő korszerűsítése is megtörténik. Az 1980-ig meghatározott gyü­mölcstelepítési terv ötezer hek­tár, s a meglevő gyümölcsültet­vények termésével együtt ter­mőre fordulásuk után a me­gyében 220—240 ezer tonna gyü­mölcs terem. A megyei tanács vb mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztálya száz gazdasággal beszélte meg a fejlesztési és telepítési feladato­kat, lehetőségeket. Az üzemek «vállalták a telepítési program megvalósítását, s különösen ör­vendetes, hogy az új ültetvények mintegy hatvan százaléka ter­melési rendszerek keretében va­lósult meg. Az ülésen résztvevők a szapo­rítóanyag-ellátás gondjairól szól­tak, valamint telepítésekkel kap­csolatban felmerült üzemi, gaz­daságossági és értékesítési kér­désekről. Dr. Glied Károly ösz- szefoglalójában elmondta, hogy a gyümölcstelepítésekhez a sza­porítóanyagot a MÉM garantál­ja — még importból is — de ehhez az szükséges, hogy az igé­nyeket a gazdaságok egy hóna­pon belül jelentsék be a megyei tanácsnál, hogy ezt továbbíthas­sák a minisztériumba. A szőlő szaporítóanyag mintegy 80 szá­zalékát a megyében állítják elő, s várhatóan az üzemek igényeit teljesíteni tudják. Reálisnak mondotta a telepítési terveket, ugyanakkor felhívta a résztve­vők figyelmét arra, hogy a vál­lalások egyben kötelezettséget is jelentenek, amelyet az elkövet­kezendő 3—5 évben a terv sze­rint teljesíteni kell. A telepítések végrehajtásához a megyei tanács minden segítséget és támogatást megad. Cs. I. Alkalom szüli a tolvajt! Példák és ellenpéldák a vagyonvédelemről A régi közmondás — mármint alkalom szüli a tolvajt — ma éppen olyan aktuális, mint régebben. A tolvajok az egyé­ni, vagy a társadalmi tulajdont megkárosító tettük elkövetése előtt általában szemrevételezik a terepet, s ha azt látják, tapasztalják, hogy még a legelemibb biztonsági intézkedések sincsenek megtéve, szinte vonzza őket a könnyű pénzszerzés lehetősége. Sajnos nagyon sok üzemben, termelőszövetkezet­ben, kereskedelmi egységnél harmad- vagy negyedrangú dolognak tekintik a betörők, üzemi szarkák, a tolvajok elleni védekezést, s nem csoda, hogy jelentős összegek tűnnek el, anyagok kerülnek ki a gyárból, berendezések vesznek el a raktárakból. S hogy ez nem légből kapott megállapítás, áll­jon itt két olyan eset, amely, úgy véljük, önmagáért beszél, pí» A4 rrtfíVT ÓTA VT ß Nemrégiben a betörés-sorozatot leplezett le a rendőrség, amelyet két keceli fiatalember, Zöldi László és Kecskés Ferenc köve­tett el. Megfigyelték, hogy az Ál­talános Fogyasztási Szövetkeze­tek különböző boltegységei nem törődtek a biztonsággal, s ezt kihasználva törtek be. A Kecel és Vidéke ÁFÉSZ császártöltósi Taverna eszpresszójában a követ­kezőképpen hatoltak be: Villás­kulccsal lecsavarták az ablak vasrácsának anyáit — jól fel­szerelték a rácsot, ha az anyák kívül maradtak (!) —, s miután az ablak nyitva volt, már bent is voltak a raktári folyosón. A rak­tári folyosót az irodától egy vas­rácsos ajtó választotta el, ame­lyen lakat fityegett, ám a vas­rács sarkából való kiemelése egy gyermek számára sem okozott volna nehézséget. S az irodában egy polcon papírdobozban 16 500 forint lapult, a presszó kétnapi bevétele, amelyet a betörök ma­gukkal vittek. A Kiskunhalasi ÁFÉSZ balota- szállási autósvendéglőjének hátsó udvarán is terepszemlét tartott Zöldi és Kecskés. Azonnal fel­fedezték a rácsnélküli ablakot. Az ablak ki feszítése nem bizo­nyult nehéznek, s a mögötte levő szúnyogháló letépése csupán egy mozdulatot igényelt. Az ajtók nyitva voltak, s a söntéspulton ott állt a lemezkazetta, benne a kulcs. A 8500 forinos zsákmány­ért igazán nem kellett megeről­tetni magukat. Hasonló példát akár százával sorolhatnánk, s arról is beszél­hetnénk, hogy hányán nem áll­nak hivatásuk magaslatán, olya­nok, akikre jelentős értékeket bíztunk. Mégsem ezt tesszük, ha­nem elmondanánk, hogy szeren­csére nem mindenütt így van, sőt akadnak olyan vállalatok, ke­reskedelmi egységek, közös gaz­daságok, ahol nemcsak a veze­tők, de a dolgozók is mindent megtesznek a társadalmi, az ál­lami tulajdon védelmének érde­kében. A VEGYÉPSZER tiszakécskei gyárának gyáregységvezetője Oro- szi Imre és műszaki biztonsági csoportvezetője Sonkoly Ferenc nem titkolta azokat az indokokat, arni szükségszerűvé tette a va­gyonvédelem magas szintre való emelését. — A korábbi években sajnos, sok lopás, károkozás történt. Ez, no meg a híradások arra késztet­tek bennünket, hogy saját erőből, s társadalmi összefogással meg­szűntessük ezeket. Az ablakokat védőráccsal láttuk el, a raktárak még ha nyílt területiek is, zár­hatók, s á tárolás a rendeletek­nek megfelelően történik, a ke­rítésen kívülről az anyagok nem érhetők el. A kulcsok nyilván­tartásban vannak, nem marad­hatnak a dolgozóknál, a leltár- felelősök kulcsait pedig külön dobozban őrizzük. A pénztár — meggyőződtünk róla — betörésbiztos. Olyan be­rendezést szereltek fel saját erő­ből, amely már akkor leadja a vészjelzést, ha az ablaküveget betörik. A betörő dolgát még az is nehezíti, ha esetleg elvágja a vezetéket, hiszen a jelzés akkor is befut a portára. A vállalat ve­zetői nem azt nézték, mennyibe került a -biztonság, hanem azt, hogy ezzel: milyen i tóriási,- értéket óvnak. Csak egyetlen példát erre: 30—35 millió forintos raktár­készletük van, ám leltárhiány évek óta nem fordult elő a vál­lalatnál. A bizonylati fegyelmen kívül, amely jónak értékelhető, az őrzésről is gondoskodtak. A portás mellett éjjeli őrök óvják a társadalmi tulajdont. Mind a kilenc műhelyben önként vállal­kozott egy-egy munkás arra. hogy társadalmi munkában segítik a rendészek munkáját, s ilyen tá­mogatást nyújtanak az itt dolgo­zó önkéntes rendőrök is. — A fegyelemnek, az óvórend- szabályoknak, az őrzésnek kö­szönhető. hoav 1974-től napjaink­ig csupán három kisebb súlyú lonás. s mindössze 28 fegyelmi­vel és kártérítéssel elintézhető károkozás történt — mondta Son­koly Ferenc. Példát, s ellenpéldát ígértünk cikkünk elején, bemutatva, hogy hol veszik félvállról, hol pedig komolyan a vagyon és a társa­dalmi tulajdon védelmét. Nyil­vánvaló, bűncselekmény történhet olyan helyen is, ahol mindent megtesznek a károkozás ellen, ám ott a tolvajok gyorsan leleple­ződnek, be sem fejezhetik cse­lekményüket. Ahol azonban még a legelemibb óvórendszabályokat sem valósítják meg, ott tényle­gesen alkalmat teremtenek a tol­vajnak. Gémes Gábor Szerelik az új szegedi híd acélszerkezetét Szegeden a tiszai árhullám el­vonulása után minden eddiginél nagyobb erővel folytatják az or­szág egyik legnagyobb hídjának építkezését. A teljes hossza meg­haladja az 1031 métert. Szélessé­ge alkalmassá teszi arra, hogy a gyalogjárók mellett a járművek négy forgalmi sávon közlekedje­nek rajta. Építésére 630 millió forintot fordítanak. A terv sze­rint 1979 december közepén ad­ják át a forgalomnak. A földrmji}kál£,.. cölöpözések , mellett most mégkezdődött a hídépítkezés egyik látványos szakasza, a meder híd acélszer­kezetének szerelése. (MTI) Jön a FIAT 126p módosított változata Az igen gyorsan népszerűvé vált Polski FIAT 126p (kiskocsi­kat gyártó FSM gyár felkészült e típus négy új, továbbfejlesz­tett változatának gyártására. Az új Fiat 126p—650-es speciál, lux, komfort és nyomorék-autó változatban készül, az eddigi 597 köbcentiméteres helyett 652 köb­centiméteres, erősebb motorral, lényegesen megerősített fék- és elektromos rendszerrel. A láb használatára képtelen vezetők számára készülő változat lehető­vé teszi valamennyi pedál kézi működtetését. A becslések sze­rint jöyő évtől a gyár termelé­sének mintegy 80 százalékát ad­ják majd a 650-es kiskocsik. (MTI) Derogál A Főközpont kiküldötte tekin­télyes egyéniség. Nemcsak „ne­ve” van — amelynek fényét el­sősorban nagy "közéleti múltú édesapja szerezte —, hanem ter­mete is. Nem csoda hát, hogy amint beteszi lábát az Alközpont­ba, mindenki igyekszik kimutat­ni megkülönböztető tiszteletét. Ezt provokálja ki már a meg­jelenése is. Midőn alakja meg­jelenik a küszöb fölött, mögüle, körűié szinte eltűnik az ajtóke­ret. Hurkákkal deréktájon gazda­gon körülgyűrűzött teste nem­csak a bejárati nyílást tölti be, hanem túlcsordul az ajtótokon is. — Sziasztok lányok! — üdvöz­li anyai közvetlenséggel az al­központiakat, lévén ők is mind­hárman nőneműek. — Szervusz elvtársnő — vi­szonozzák egyszerre, s felbátorod­va a „modern” hangvételtől. A kiküldött nagy lihegések kö­zepette roskad bele a szkáj-bő- rös fotelba. Pöfög pár kiadósat. Fújásait okosan beosztja: hol a felső, hol az alsó ajkát tolja elő­re, hogy álla, majd orra tájéka igazságosan részesüljön a hűsítő fuvallatból. Az alközpontosok udvarias fi­gyelemmel csüggenek verejték­gyöngyös orcáján, s várják, ad­jon ő irányt a további társal­gásnak. Ad is. — Azt hittem, felforrok a Vol­gában ... Pont dél körül kellett kifognom vele az „Alföld tenger­sík vidékét” — rejti stílszerűség alá enyhe neheztelését az Alköz­pont táján uralkodó klimatikus viszonyok miatt. Három-négy fokkal erősödött bennük a szorongás: jaj, nem lesz-e eme — nevéhez méltatlan fogadtatás miatt nagyon szigorú. Ámbár a kánikuláért ők „ide- lent” igazán nem lehetnek fele­lősek. Meg vajon miért is jött ő, a Főközpont egyik reprezentánsa? Útjáról csak tegnap délután ér­tesítette az Alközpontot, de hogy mi célból ruccan le ily hirtelen — az oktatási évről akar-e ösz- szegezést, a területi spartakiádra való felkészülés érdekli-e, avagy a bérfejlesztésekhez hoz-e új instrukciókat — semmi ilyesmi­ről nem szólt, még célzás erejéig sem —, a telefonban Várták hát, nyilatkozzék már jövetele közvetlen céljáról. Egyelőre nem szabadultak meg a tűkön-üléstöl. Még az oly meglepő megnyilatkozás ellenére sem. — Gyerekek, van itt a házban büfé? — Persze. — Szépen kérlek, szaladj már ie vagy három szendvicsért. Olyan éhes vagyok, hogy szinte kopog bele a szemem. Az adminisztrátor örült, hogy ha kissé mellékirányban is, de valam oldódott a feszültség. Fő­nöknője hangsúlyozott aggoda­lommal szánta a vendéget. — Ö, hát nem ebédeltetek meg valahol útközben? ... Ha ezt tud­juk, a konyhán tartattunk volna fel számotokra ebédet. De hát igazán beülhettetek volna vala­hová, idáig sok jó étterem előtt elhúztatok csak a mi megyénk­ben is... Legalább hűvösre hú­zódtatok volha a rekkenő déli nap elől. A főközponti amazon párnás kacsója idegesen kapott bele a levegőbe. Mint mikor a macska kényeskedve kimereszti karmait. — Igen, én is gondoltam rá ... De tudjátok, milyen kényelmet­len egy gépkocsivezető­vel beülni valami jobb helyre. Szólt, és türkizzöldre lakkozott szemhéját alábocsátva, hosszú pillanatokig némán terpeszkedett el a terebélyeire ragadt fotőly- ben. Teljes valóján elömlött a mártíromság... Tóth István PANORÁMA Város a sivatagban 17 évvel ezelőtt a Kizil-Kum sivatag déli részén, a közép­ázsiai Üzbegisztánban gazdag földgázlelőhelyre bukkantak a kutatók. A város, amely gzóta felépült, a híres üzbég költő, Navoi nevét viseli. Az első építőket akkoriban vé- geláthatatlanul, vörös homoksi­vatag fogadta. Kezemunkájuk ] nyomán néhány év elteltével mo­dern nagyváros nőtt a sivatagban í ahol a legkiválóbb építészek, I mérnökök, szociológusok, orvo- i sok bátor tervei, elképzelései va- ' lósultak meg. Hófehér, hangulatos épületek, zöldellő parkok, iparvállalatok, hatalmas vegyipari kombinát lé­tesült. Navoi utcáit járva elfe­lejti az ember, hogy a sivatag szívében, a homokviharok föld­jén van. A város a XX. századi építészet nagyszerű remeke, a szovjet városépítők büszkesége. Leningrádi tervezőit és építészeit méltán tüntették ki a Szovjet­unió állami díjával. 0 A városközpont egyik meden­céjét három nőalak ékesíti, akik Közép-Ázsia három folyóját, az Amu-Darját, Szir-Darját és Ze- ravsánt személyesítik meg. Alko­tója Borisz Szvinyin, leningrádi szobrász. A KGST-országok pilótáinak továbbképzése Uljanovszkban már több mint harminc éve működik a polgári légiközlekedési tanintézet, ahol hajózó, műszaki és forgalomirá­nyító szakembereket képeznek az Aeroflot számára. Az Avia- exporttal kötött szerződés alap­ján a szocialista országok légi- társaságainak pilótái, bolgár, magyar, NDK-beli, kubai, len­gyel, csehszlovák repülők és fe­délzeti mérnökök szereznek itt újabb ismereteket. Az új gépek, repülőtéri beren­dezések üzembehelyezése, új tá­volsági járatok megnyitása a lé­gitársaságok számára egy sor műszaki és gazdasági problémát jelent. Ezek közé tartozik a ha­józó és műszaki személyzet ki­képzése is. 1974-ben több KGST-ország alapszerződést kötött egy közös központ létrehozására, ahol a polgári légiforgalmi hajózó-mű- szaki és forgalomirányító sze­mélyzet oktatását végzik. A vá­lasztás Uljanovszkra esett nem véletlenül. A központ közel 10 hektárnyi területén két épülettömbben vannak az előadótermek és ta­nulószobák, nyolc nagy csarnok a legújabb repülőgépek gyakor­lóberendezéseivel felszerelve, to­vábbá 700 hallgató elhelyezésére alkalmas 11 emeletes kollégium, sporttelep, kultúrhelyiségek stb. Jelentős mértékben korszerű­sítik az uljanovszki repülőtér fel- és leszállópályát. Újabb tíz repülőgép számára építenek par­kolóhelyet, meghosszabbítják a jelenlegit. A rekonstrukció során értékes elektronikus műszerekkel szerelik fel a forgalomirányító tornyot. Az. uljanovszki nemzetközi ok­tatási központ megépítésével le­hetővé válik, hogy évente több ezer hajózó és műszaki szakem­ber sajátítsa eí a legújabb tech­nika kezelését. Alekszandr Cserepanov A bambusz művészete A bambusz vagy bambusznád a legnagyobb termetű pázsitfű- féle növény. Számos faja közül a legtöbb Dél- és Kelet-Ázsiában, Indiában, Hátsó-Indiában, vala­mint Japánban él. A bambusz jellemző tulajdonsága, hogy igen gyorsan nő, van olyan is, ame­lyik tavasszal egy nap alatt 15— 35 centimétert fejlődik, az egyik hátsó indiai faj pedig egy hónap alatt 22 méter magasságot ér el. Szára belül üres, de csomói van­nak, s gyors növése ellenére is rendkívül tömött, szívós f^ja van. A délkelet-ázsiai népeknek a bambusz még ma is nélkülözhe­tetlen anyag. Ebből építenek há­zakat, bambuszoszlopokon nyug­szik a bambuszgrendákból szer­kesztett tető. Bambuszhasítékok­ból fonnak ponyvákat, és ebből van a ház fala, padlózata. Rend­kívül ügyesen készítenek bam­buszból bútorokat, sűrű bambusz­fonás az asztal, meg a szék lapja. A házakban a fát, mint anyagot, általában a bambusz helyettesí­ti, ebből készülnek a kosarak, korsók, dobozok, evőpálcikák, seprű, lapát, villa stb. Az elsze- nesített bambusz kitűnő faszén, friss hajtásait pedig főzeléknek dolgozzák fel. Bambuszból készül a hajó vagy csónak számos ré­sze, az evező nyele, a vitorla bor­dázata, sőt még az árboc is. A bambusz-kézművesség régi hagyomány ezen a tájon. Művé­szi értékű használati tárgyak ke­rülnek ki mestereinek a keze alól. Mint minden szakmában, itt is hosszú időre van szükség, amíg a tanuló elsajátítja mester­sége fogásait. Meg kell ismernie a bambusz különböző fajtáinak jellegzetességeit, hogy ki tudja választani a legmegfelelőbb anyagot, meg kell tanulnia, mi­ként lehet azt a megkívánt vas­tagságúra hasítani. El kell sajá- títatni a különböző alakzatok és minták fonási technikáját. A mo­dern háztartásokban is nagyon keresettek a bambuszból készült eszközök. 0 Vietnami háziipari szövetkezetben készül a bambuszszövés. Eszmecsere az oktatóteremben. (Fotó: APN — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom