Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-10 / 135. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1977. június 10. események sorokban HAVANNA Havannában befejeződtek a tárgyalások a Kubai Kommunis­ta Párt és a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének küldöttsé­ge között. A kubai pártküldött­séget Carlos Rafael Rodriguez, a politikai bizottság tagja, a jugo­szláv pártküldöttséget pedig Dob- rivoje Vidics, a JKSZ KB elnök­sége végrehajtó bizottságának tagja vezette. (MTI) COTONOU Benin népe nagyra értékeli a szabadságukért küzdő afrikai né­peknek nyújtott kubai segítséget — hangoztatta M. Alladaye, a Benin Népi Köztársaság külügy­minisztere az Isidoro Malmierca Peoli vezette kubai delegáció tiszteletére rendezett fogadáson. A kubai külügyminiszter vála­szában aláhúzta, hogy Benin és Kuba erősítik egységüket az im­perializmus elleni harcban. (TASZSZ) BOGOTA A columbiai kormány _ Carter asszony látogatásának előestéjén betiltott mindenfajta gyülekezést. Ennek ellenére szerdán este diá­kok tüntettek Bogotában, köve­telve négy egyetem újramegnyi- tását. A rendőrség megpróbálta feloszlatni a tüntetést. Az össze­csapásban sok diák megsértik. Az ország nyugati részén fekvő Cali városában bomba robbant az Egyesült Államok konzulátusá­nak épülete előtt. (AFP) STOCKHOLM __________________ A svéd kormány csütörtökön úgy döntött, hogy nem adja ki a szovjet kormánynak Vaszilij Szoszmovszkij 37 éves állampol­gárt, aki május 26-án a Lett SZSZK fölött eltérítette az AEROFLOT egyik belföldi jára­tát és a gépet Stockholmban kényszerítette leszállásra. A svéd kormány a gépeltérítőt svéd bí­róság elé kívánja állítani. Tár­gyalásának kezdetét június 27-ére tűzték ki. Mint ismeretes, a Szov­jetunió korábban kérte a gépel­térítő kiadását. (Reuter, UPI, AP) ATHÉN Nyolc gyermeknek — öt fiú­nak és három lánynak — adott életet szerdán Leszbosz-szigetén egy görög fiatalasszony. A nyolc újszülött közül már csak há­rom van életben. (UPI, AFP, AP) RABAT Kedden visszaérkezett Marok­kóba annak az 1300 fős marokkói egységnek az első, 250 fős cso­portja, amely részt vett Zaire- ban a kormánycsapatok oldalán a shabai felkelők elleni hadmű­veletekben — közölték csütörtö­kön marokkói kormánytisztvise­lők. (AFP, UPI) BÉCS Bruno Kreisky osztrák kancel­lár szerdán kisebb kormányát­szervezést hajtott .végre. A kan­cellár javaslatára és Kirchschlä­ger államelnök jóváhagyásával Otto Rösch eddigi belügyminisz­ter kerül a hadügyi tárca élére. Elődje, Karl Lütgendorf néhány nappal ezelőtt tudvalevőleg kény­telen volt lemondani, mert kül­földi fegyvereladási ügyletekről a valóságnak nem megfelelően tá­jékoztatta a kormányfőt. KAIRO Hosszú huzavona után szerdán Alexandriában megkezdődött an­nak a 176 személynek a pere, akit a januári eseményekben va­ló részvétellel vádolnak. Kairó­ban harmadik alkalommal ha­lasztották el a hasonló per meg­nyitását — ezúttal szombatig. Petroszjanc akadémikus kitüntetése Andronyik Melkonovics Pet­roszjanc, a Szovjetunió állami atomenergia-bizottságának ha­zánkban tartózkodó elnöke csü­törtökön látogatást tett a Barát­ság Házában. A meleg, baráti hangulatú találkozón Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az MSZBT elnöke át­nyújtotta a szovjet vendégnek a társaság aranykoszorús jelvényét. Jelen volt Márta Ferenc, az MTA főtitkára és Osztrovszki György, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főtitkára. Megjelent P. P. Bicskov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövetségének tanácsosa. (MTI) Kádár János hazaérkezett Olaszországból (Folytatás az 1. oldalról.) megtette az első lépést ebbe az irányba. Másrészt azokhoz, akik állami felelősséggel mun­kálkodnak hasonló módon ebben az ügyben a magyar kormány, e kezdeményezés egyik fő és legte­kintélyesebb előmozdítója nevé­ben. Magát a kezdeményezést és eredményeit — emlékeztetett a pápa — sokan éber és nem rit­kán bíráló figyelemmel kísérik, legalább is kétkedéssel fogadják. Ezekről az eredményekről, lelki­ismeretünk ítélete után, majd a történelem mond végső ítéletet. A katolikus egyház, és vele a szentszék, miután alkalmazkod­nia kellett kétezer esztendős tör­ténete viszontagságaihoz, nem riad vissza a merésznek tetsző döntésektől sem. Az egyházát nem az vezeti, hogy pillanatnyi előnyöket, vagy a népszerűséget keresse — fűzte hozzá a pápa —, hanem az örökkévalóságra irá­nyuló küldetésének mélységes in­dítékai, az az elhivatottsága, hogy az embert szolgálja, aki isten gyermeke ás képmása, akinek óv­ni kell jogait és jogos törekvé­sét. hogy emberhez méltó életet éljen, békében, igazságos társa­dalmi rendben, a határokon is túllépő testvériség szellemében. Hisszük — folytatta VI. Pál —, hogy az eddigi tapasztalatok iga­zolják a megtett utat: azt, hogy párbeszédet folytatunk a közös problémákról, ügyelve arra, hogy tiszteletben tartsuk az egyház és a hívők jogait, jogos érdekeit, ugyanakkor ügyelve arra is, hogy nyitottak és kellően megértőek legyünk az állam sajátos gond­jai és tevékenysége iránt. A pár­beszéd arra irányul, hogy az iga­zi vallási béke légkörében elő­segítse a társadalom valamennyi rétegének egységét, a becsületes együttműködést közöttünk, a nemzet egészének egyre nagyobb hasznára. Mindez azt jelenti, hogy a szentszék és a magyar katolikus egyház őszintén és becsületesen hajlandó tovább haladni ezen az úton: Kellően méltányolja azt, amit az állam eddig tett a maga részéről a kölcsönös megállapo­dások formájában az eddigi ered­ményekért. őszintén kívánjuk, hogy ezen az úton haladva még nemesebb célokat is elérhessünk. Tudjuk — fordult a pápa Ká­dár Jánoshoz —, hogy ön is több ízben kifejezésre juttatta erre irányuló készségét. Ez arra ösz­tönöz bennünket, hogy látogatá­sát, amelyet az eddig megtett út bizonyos értelmű végső igazolá­sának tekintünk, egyúttal ígéret­nek is lássuk: hogy új eredmé­nyeket érünk el kapcsolatunk­ban, a kölcsönös megértésben, és olyan nemes ügyek szolgálatá­ban, amelyek pozitív együttmű­ködéssel szolgálják a magyar nép érdekeit, de ezen túlmenően más népek, az egész emberiség érdekeit is, a béke védelmét, az egyes népek társadalmi, gazda­sági, kulturális és erkölcsi hala­dását. A szentszék ismeri és nagyra értékeli mindazt, amit ebben a tekintetben Magyarország tehet. Ezt az országot történelme és földrajzi helyzete Európa szí­vében szinte törvényszerűen a béke szeretetére és óhajára ösz­tönzi. A magyar kormány a ma­ga részéről ugyancsak értékelte a szentszéknek azt a készségét, hogy hozzájáruljon egy olyan erőfeszítéshez, amely tulajdon­képpen közös érdekből fakadó kötelesség. Nem feledhetjük töb­bek között, hogy a szentszék 1969-ben éppen Budapestről kap­ta először a felhívást, hogy tá­mogassa az európai biztonság és együttműködés erősítését célzó kezdeményezést, amely később a helsinki értekezletben öltött tes­tet. A szentszék számára meg­tisztelő volt, hogy részt vehetett ezen az értekezleten annak tuda­tában: ezzel is komoly erkölcsi és politikai alapot teremthet föld­részünk népeinek jobb együttélé­séhez. Hőn kívánjuk — adott hangot kívánságának —, hogy a konferencia záróokmányát, ame­lyet az európai államok legfőbb vezetői írtak alá, minden részle­tében minden aláíró ország ma­radéktalanul végrehajtsa. A pápa végezetül ezeket mond­ta : ezzel a kívánsággal együtt üdvözletünket és jókívánságain­kat is tolmácsoljuk önnek, fele­ségének és kíséretének, valamint a számunkra oly becses, emlé­künkben és imáinkban mindig je­lenlevő magyar népnek. Szálljon le rá a mindenható áldása — zárta szavait. Kádár János sajtóértekezlete Kádár János a vatikáni láto­gatás után nemzetközi sajtóérte­kezletet tartott az olasz és a Ró­mába akkreditált külföldi sajtó képviselői, s a magyar újságírók részvételével. A nemzetközi sajtókonferen­ciát Randé. Jenő, a Külügymi­nisztérium sajtófőosztályának ve­zetője nyitotta meg. Köszöntötte a megjelent újságírókat, s átadta a szót Kádár Jánosnak. A Köz­ponti Bizottság első titkára beve­zetőben rövid nyilatkozatot tett: — Örülök, hogy olaszországi látogatásom során találkozhatok a sajtó, a rádiófés a tv munka­társaival. Köszöntöm önöket az olasz és a nemzetközi sajtó tisz­telt képviselőit, s megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem az olasz sajtó munkatársainak korrekt munkáját, amelyet mos­tani római látogatásommal kap­csolatban végeztek. Az egyik lap ugyan azt írta rólam, hogy a „kompromisszum robotosa” va­gyok, de szeretném megmonda­ni: rám nézve nem sértő ez a jelző. Régen híve vagyok min­den olyan kompromisszumnak, amely segíti azt az ügyet, ame­lyért dolgozom és harcolok. — Amint önök is tudják, az Olasz Köztársaság miniszterelnö­kének meghívására látogattam Olaszországba. Ehhez a látoga­táshoz kedvező alapot teremtett az, hogy a Magyar Népköztársa­ság és az Olasz Köztársaság kap­csolatai az utóbbi időszakban jól alakulnak és minden lehető­ség megvan arra, hogy a kap­csolatok a jövőben sokoldalúan tovább fejlődjenek. — Most, amikor a hivatalos program már véget ért, megelé­gedéssel szólhatok arról, hogy az Olasz Köztársaság nagyrabecsült vezetőivel jó légkörben folytatott megbeszéléseinken kölcsönök tö­rekvés nyilvánult meg a két ország együttműködésének to­vábbi elmélyítésére és kiszélesí­tésére, a lehetőségek fokozottabb kiaknázására. Ezt követően Kádár János az újságírók kérdéseire válaszolt. NÉPSZABADSÁG: Hivatalos látogatásának befejeztével, ho­gyan értékeli a tárgyalások ered­ményeit, s ezek alapján milyen lehetőséget lát a magyar—olasz kapcsolatok sokoldalú továbbfej­lesztésére? — Látogatásomat eredményes­nek értékelem. A rendelkezésre állt rövid idő alatt az Olasz Köztársaság politikai életének számos vezetőjével találkoztam, és olyan benyomást szereztem, hogy kölcsönös a szándék a ma­gyar—olasz kapcsolatok sokolda­lú fejlesztésére. Vonatkozik ez az államközi a politikai kapcso­latokra, a gazdasági együttmű­ködésre, a kultúra területére, a lakosság legszélesebb körű érint­kezésére, a turizmusra, és más hasonló területekre. Kölcsönösen azt állapítottuk meg, hogy na­gyon jó lehetőségünk van a sok­oldalú kapcsolatok továbbfej­lesztésére. Meggyőződésem, hogy a jó lehetőségek kiaknázása meg­felel mindkét nép, mindkét or­szág érdekeinek. — Nagy jelentőséget tulajdoní­tok annak, hogy bár két külön­böző szövetségi rendszerhez tar­tozó országról van szó, mégis igen jó együttműködésre van le­hetőség. Tudvalevő, hogy Olasz­ország a NATO-hoz, illetve a Közös Piachoz, a Magyar Nép- köztársaság viszont a Varsói Szerződéshez, illetve a KGST- hez tartozik. Ennek ellenére együttműködésünk jó gyakorlati példája a különböző társadalmi berendezkedésű országok együtt­működésének, békés egymás mel­lett élésének. A CORRIERE EUROPEO (olasz gazdasági hírügynökség) tudósítója arról érdeklődött, hogy várhatóak-e konkrét ered­mények a gazdasági együttműkö­désben? — Az ilyen jellegű tárgyalá­soknak, amilyeneket tegnap, teg­nap előtt az Olasz Köztársaság vezetőivel folytattunk általában nem lehet feladatuk a gazdasági együttműködés egyes kérdéseinek konkrét és részletes megvitatása. A fő területekkel és témákkal foglalkoztunk, azokat ajánlottuk kölcsönösen egymás figyelmébe. A többi a végrehajtás emberei­nek a dolga. Az olasz vezetők megígérték, hogy az együttműkö­désre fogják ösztönözni az olasz gazdasági élet tényezőit. Jóma­gam is találkoztam a gazdasági élet egyes vezetőivel. Tapaszta­latom szerint megvan a készség bennük, hogy fejlesszük a köl­csönös érdeknek megfelelő gaz­dasági kapcsolatokat. Egyetértő volt a fogadtatása annak a véle­ményünknek is, hogy nem kor­látozzuk a magyar—olasz kap­csolatokat egyszerűen az árucse­re-forgalomra, tehát az „adok— veszek”-re, hanem a tudományos kutatástól kezdve minden lép­csőt járjunk végig és keressük meg a fejlettebb gazdasági együttműködés lehetőségeit. Ezek közé tartozik például a termelé­si kooperáció vagy akár a har­madik piacon megvalósítandó magyar—olasz gazdasági együtt­működés. Biztos vagyok abban, hogy mostani tárgyalásaink — nem utolsó sorban a sajtó konst­ruktív hozzájárulása — új len­dületet és ösztönzést adnak a magyar—olasz gazdasági kapcso­latoknak. És mivel kölcsönös az érdekeltség, bizonyos vagyok benne, hogy rövid idő elteltével az itt tárgyalt kérdések a konkrét megvalósulás szakaszába lépnek. Az OSSERVATORE ROMA* NO-nak, a Vatikán lapjának tu­dósítója a VI. Pál pápánál tett lá­togatásra utalva azt kérdezte Kádár Jánostól, miként ítéli meg a magyar állam és az egy­ház viszonyát, és várható-e, hogy e látogatás nyomán a kapcsola­tok tovább fejlődnek? Mint az ismert, ma délelőtt fel­kerestem a Vatikánban VI. - Pál pápát, akivel hasznos, eszmecse­rét folytattam az időszerű nem­zetközi kérdésekről, a magyar ál­lam és az egyház viszonyáról, to­vábbá a Magyar Népköztársaság és a Vatikán kapcsolatairól. El­mondhatom, hogy rendkívül jó benyomásokat szereztem a Vati­kánban töltött néhány óra alatt. Megengedhetőnek és jogosnak ítéltem meg, hogy megköszönjem a pápa, a Vatikán erőfeszítéseit, amelyeket a béke ügye, a békés egymás mellett élés, az enyhülés és különösen a helsinki megál­lapodás érdekében tett. Kértem, hogy Belgrádra is hasonló szel­lemben készüljünk. Arra a köz­ismert tényre gondoltam, hogy a pápa és a Vatikán szavára töb­ben hallgatnak, mint ahány ál­lampolgára van a Vatikánnak. VI. Pál pápa a mai. találkozót úgy értékelte, hogy kapcsolatain­kat illetően jelentős esemény: lezárja a katolikus egyház és a magyar állam viszonya rendezé­sének folyamatát, és ez üdvözöl­hető. Nekem személy szerint az a meggyőződésem, hogy a szocia­lista magyar állam, a Magyar Népköztársaság sok-sok nemze­déken át fenn fog állni és még nemzedékeken át az egyházak is létezni fognak. Kötelességünknek tartjuk — érdekünk is fűződik hozzá —, hogy az állam és az egyház vi­szonya rendeződjék. Olyan mű­szert még nem találtak föl, amely megmutatná: ki igazi hí­vő, ki nem. Szám szerint nem lehet megmondani, hogy Ma­gyarországon hány hívő van. De bizonyos, hogy vannak hívő em­berek. Az állam, és az egyház éles konfrontációja őket felold­hatatlan lekiismereti problémák elé állítanák. Kijelenthetem, hogy Magyarországon ilyen probléma nincs. Igaz, sok éven át dolgoztunk a Vatikán1 megbízottjaival, míg rendezni tudtuk az állam és a római katolikus egyház viszo­nyát Magyarországon. De ha­zánkban a hívő embereknek nincs lelkiismereti problémájuk. A vallás szabad gyakorlásába, az egyházak életébe nem avatko­zunk be. Ki-ki belátása szerint, ha akar vasárnap elmegy a mi­sére, az istentiszteletre — az ál­lammal nem kerül szembe. A római katolikus egyház ma­gyar szóvivői hivatalosan kinyi­latkoztatták, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmányos tör­vényeit betartják és a maguk eszközeivel támogatják a magyar nép építő terveit. Többet mi az egyház embereitől nem kívá­nunk. Megköszöntem a pápa képvi­selőinek és természetesen magá- szonyaink rendezésért. Kölcsönö- nak a pápának a fáradozást, Vi­sen elégedetten szóltunk jelenle­gi viszonyunkról. Persze, a tárgyalásokon néha bonyolult kérdések kerülnek szó­ba, sokáig tart a tárgyalás, las­san születik meg a megegyezés. De örömmel szólhattam arról is, hogy mindkét fél korrekten vég­rehajtja azt, amiben megegye­zünk. Mindketten elégedetten ál­lapíthattuk meg, hogy szándé­kaink találkoznak: a Vatikán és a Magyar Népköztársaság kor­mányzata kölcsönösen arra tö­rekszik a jövőben is, hogy ez a kedvező folyamat tovább folyta­tódjék. Hallgassuk meg egymást vegyük figyelembe és tartsuk tiszteletben a másik fél érdekeit. Magyarországon az állam és az egyház viszonya tartósan rende­ződött. Bizonyára megértik, hogy az állam szempontjából sokszor sú­lyos kérdésekről van szó. Jóma­gam megértem, hogy olykor az egyház oldaláról nézve sem egy­szerű a dolog. De távolabbra kell előre néznünk és az általá­nos érdekeket kell figyelembe vennünk. Abban a meggyőződés­ben jöttem el a Vatikánból, hogy ezt az utat járjuk. A CORRIERE DELLA SERA tudósítója a Magyarországon mű­ködő többi egyház helyzetéről érdeklődött. — Amit az állam és az egy­ház viszonyának rendezettségé­ről mondtam, az a Magyaror­szágon működő összes egyházak­ra vonatkozik. A felszabadulás óta eltelt har­minc év alatt egymáshoz való viszonyunk rendeződött. Az elvi alap ugyanaz: az egyházak tisz­teletben tartják az állam alap­törvényét, az állam pedig tiszte­letben tartja az egyházak auto­nómiáját és biztosítja a vallás- szabadságot. — Magyarországon a protes­táns egyházakkal már korábban rendeztük viszonyunkat. Nem va­gyok illetékes arra, hogy egyházi személyiségeket minősítsek. Ab­ban, hogy a magyar állam és a magyarországi római katolikus egyház viszonya bonyolult és nehéz volt, nagy szerepe volt Mindszenty bíborosnak. Aligha­nem ezért került legutoljára sor a katolikus egyházhoz fűződő vi­szonyunk rendezésére. Körülbe­lül két éve azonban normalizá­lódott a viszonyunk, és ez szá­munkra rendkívül fontos és jó. — Egyik egyházzal sincsenek napirenden különösebb viták. Persze, problémák mindig adód­hatnak és bizonyára adódnak is. Az ilyesmi más partnerek kö­zött még a legjobb családban is elő szokott fordulni. A leghatá­sosabb recept ebben a vonatko­zásban is a türelem. Ahhoz, hogy kérdéseket rendezzünk, meg kell érteni a másik felet is. Nagyon bízom abban, hogy miként jelen­leg nincs, a jövőben sem lesz komoly konfliktusunk egyetlen magyarországi egyházzal sem. A firenzei LA NAÄIONE és a bolognai IL RESTO DEL CAR- LINO című lap tudósítói arra kértek választ, hogy a szocialis­ta országok összehangolják-e po­litikájukat egyházi ügyekben? — Nem állítanám, hogy ösz- szehangolják, de tapasztalataikat időnként kicserélik, hiszen fon­tos társadalmi kérdésről van szó. A szocialista országok álta­lában érdeklődnek a magyaror­szági tapasztalatok iránt, és eze­ket készséggel rendelkezésükre bocsátjuk. De az egyházakat érintő kérdéseket is minden or­szág maga intézi. Az . OLASZ TV-HÍRADÓ munkatársa azzal vezette be kérdését, hogy jól ismerik a Ma­gyarországon húsz esztendő alatt végzett nagy munkát, tudják, hogy Magyarországon igen ko­molyan veszik az emberi jogokat és tudják azt is, hogy Magyaror­szág önálló ország. Ezek előrebo­csátásával kérdezte meg: to­vábbra is ideiglenes jellegűnek tekinthető-e, hogy szovjet csa­patok állomásoznak Magyaror­szágon? — Volt már szerencsém ezzel a kérdéssel találkozni. Megis­métlem, amit már többször is kijelentettem, hogy a szovjet csapatok ideiglenesen tartózkod­nak Magyarországon. Az időpon­tot, hogy meddig, most nem tu­dom megmondani. Ez a nemzet­közi enyhülés, a nemzetközi hely­zet alakíiláféánáfór TüggV^h^é,'' ö&z'ü1 szefügg a NATO létezésével. Nem szoktam jósolni, most sem akarok, de senki ne számoljon azzal, hogy az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok ki­vonása után a népi hatalom ve­szélybe kerül Magyarországon. A szocialista rendszer megalapo­zott, élvezi az egész nép támo­gatását. — Ami az emberi jogok érvé­nyesülését illeti: nem hisszük azt, hogy amit eddig elértünk, az ideális, célunk és feladatunk a szocialista demokrácia további fejlesztése. Mostanában nagyon divatosak az emberi jogokról hangoztatott szólamok. Magam is hosszan tudnám sorolni az alapvető emberi jogokat, például az élethez, a munkához való jo­got, a nők és a fiatalok egyenlő bérhez való jogát, azután a min­den állampolgárnak járó ingye­nes orvosi kezelés, az üdülés jo­gát, és számos más jogot, ame­lyek nálunk nem papíron, ha­nem a gyakorlatban is biztosítot­tak. Más országok talán más emberi jogokra tudnak hivat­kozni. — Náluk véleményszabadság van, nem félünk az emberek vé­leményétől, sőt, azft minden le­hetséges alkalommal kikérjük. Az emberi jogok kérdése nem jelent belső problémát. De ha ezeket a belügyeinkbe való beavatkozásra akarják felhasználni, az ilyen próbálkozásokat kénytelenek va­gyunk visszautasítani. Azt tart­juk: aki az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének a hí­ve, támogassa az enyhülést, a leszerelést, a biztonságot. Akkor simábban, jobban, könnyebben és gyorsabban tudjuk megoldani az előttünk álló kérdéseket. — A fejlődés útja az, hogy az alapvető emberi jogoknak min­denütt érvényesülniük kell. Ez az enyhülés elterjedésének és annak függvénye, hogy megszűn­jék az államok veszélyeztetettsé- gi érzése. A NEWSVEEK tudósítója azt kérdezte, hogy azók az újság­írók, akik az 1956-os magyaror­szági eseményekről _ tudósítottak, bármikor — akár^ egyszerű tu­ristaként is — visszatérhetnek-e Magyarországra ? — A történelem (tanulságait emlékezetben kell tartani és fi­gyelembe kell venni. Mi ezt tesz- szük. Minthogy a Vatikánban jártam, kézenfekvő, hogy Lót fe­leségének bibliai legendája jut eszembe, amely mély emberi bölcsességet fejez ki. Azt tudni­illik, hogy aki élni akar, előre akar menni, az előre nézzen, ne hátra. Mert Lót felesége is visz- szafordult és sóbálvánnyá válto­zott. — A külföldi újságírók, akik 1956-ban Magyarországról tudósí­tottak, elvileg és általában visz- szatérhetnek az országba. 1956 drámai napjaiban a magyar új­ságírók közül is többen nem csu­pán olyasmit írtak, amit mondjuk egy év múlva is vállaltak volna. Jómagam azt tartom, hogy akár a magyar, akár a külföldi sajtó m u n ka t ársa iról * va n szó, nem ér­demes azt keresgélni, hogy ki mit írt 10—20 évvel ezelőtt. Az a fontos, hogy ma mit ír, segíti-e a haladás ügyét. Emberi emléke­zetünk van, de feketelistánk külföldi újságírókról nincsen. A magyar—olasz tárgyalások­ról tegnap közös közleményt ad­tak ki. Ebben elégedetten álla­pítják meg, hogy a Magyar Nép- köztársaság és az Olasz Köztár­saság kapcsolatai az utóbbi évek­ben eredményesen fejlődtek. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere során a felek kifejez­ték eltökéltségüket, hogy hozzá­járulnak az enyhülési folyamat továbbfejlesztéséhez, az országok együttműködésének kiszélesíté­séhez — áll a közleményben. A két fél aláhúzta a közép-euró­pai haderők és fegyverzet köl- .cspnös csökkentéséről é;s 3 kap­csolódó intézkedésekről Bécsben folyó tárgyalások fontosságát és kifejezte kívánságát, hogy azok pozitív eredményre vezessenek. Kádár János átnyújtotta Gio­vanni Leone köztársasági elnök­nek és Giulio Andreotti minisz­terelnöknek a magyarországi hi­vatalos látogatásra szóló meghí­vást. A meghívást mindketten örömmel elfogadták. Kádár János, felesége és kísé­rete társaságában csütörtökön es­te hazaérkezett Olaszországból. A Ferihegyi repülőtéren Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, a Központi Bizott­ság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Benkei András belügyminiszter, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi minisz­ter, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezető­je, Rácz Pál külügyi államtitkár, és dr. Szalai Béla külkereskedel­mi államtitkár fogadta. Jelen volt Fabrizio Piagessi, az Olasz Köz­társaság budapesti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője. A hazaérkezést megelőzően Ká­dár János, felesége és kísérete Mario Franzi, az Olasz Köztár­saság budapesti nagykövete és fe­lesége társaságában Rómából Ve­lencébe utazott, ahol Valter Pe- losi tartományi prefektus fogad­ta. A velencei látogatás prog­ramjában egy muranoi üveggyár, a Szent Márk tér és a Doge-pa- lota megtekintése szerepelt. (MTI) Országgyűlési tisztviselők értekezlete Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének vezetésé­vel csütörtökön a Parlamentben értekezletet tartottak az ország- gyűlés állandó bizottságainak el­nökei, a képviselőcsoportok ve­zetői és a parlament tisztségvise­lői. A tanácskozáson — amelyen részt vett Raffai Sarolta, az or­szággyűlés alelnöke — elsőként Apró Antal tájékoztatta a képvi­selőket az országgyűlés soron kö­vetkező, nyári ülésszakának elő­készületeiről, tennivalóiról. Az értekezleten Roska István külügyminiszter-helyettes adott tájékoztatót a Magyar Népköz­társaság és a Német. Demokrati­kus Köztársaság között idén már­ciusban aláírt barátsági, együtt­működési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződésről. Ezt köve­tően Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter számolt be az államház­tartás elmúlt évi költségvetésé­nek végrehajtásáról, népgazda­ságunk idei fejlődésének főbb vo­násairól. (Sok éves hagyomány, hogy népgazdaságunk mérlegét a nyári ülésszakon vitatja meg az országgyűlés.) Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese a vízgazdálkodás eredményeiről és feladatairól adott áttekintést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom