Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-10 / 135. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1977. június 10. események sorokban HAVANNA Havannában befejeződtek a tárgyalások a Kubai Kommunista Párt és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének küldöttsége között. A kubai pártküldöttséget Carlos Rafael Rodriguez, a politikai bizottság tagja, a jugoszláv pártküldöttséget pedig Dob- rivoje Vidics, a JKSZ KB elnöksége végrehajtó bizottságának tagja vezette. (MTI) COTONOU Benin népe nagyra értékeli a szabadságukért küzdő afrikai népeknek nyújtott kubai segítséget — hangoztatta M. Alladaye, a Benin Népi Köztársaság külügyminisztere az Isidoro Malmierca Peoli vezette kubai delegáció tiszteletére rendezett fogadáson. A kubai külügyminiszter válaszában aláhúzta, hogy Benin és Kuba erősítik egységüket az imperializmus elleni harcban. (TASZSZ) BOGOTA A columbiai kormány _ Carter asszony látogatásának előestéjén betiltott mindenfajta gyülekezést. Ennek ellenére szerdán este diákok tüntettek Bogotában, követelve négy egyetem újramegnyi- tását. A rendőrség megpróbálta feloszlatni a tüntetést. Az összecsapásban sok diák megsértik. Az ország nyugati részén fekvő Cali városában bomba robbant az Egyesült Államok konzulátusának épülete előtt. (AFP) STOCKHOLM __________________ A svéd kormány csütörtökön úgy döntött, hogy nem adja ki a szovjet kormánynak Vaszilij Szoszmovszkij 37 éves állampolgárt, aki május 26-án a Lett SZSZK fölött eltérítette az AEROFLOT egyik belföldi járatát és a gépet Stockholmban kényszerítette leszállásra. A svéd kormány a gépeltérítőt svéd bíróság elé kívánja állítani. Tárgyalásának kezdetét június 27-ére tűzték ki. Mint ismeretes, a Szovjetunió korábban kérte a gépeltérítő kiadását. (Reuter, UPI, AP) ATHÉN Nyolc gyermeknek — öt fiúnak és három lánynak — adott életet szerdán Leszbosz-szigetén egy görög fiatalasszony. A nyolc újszülött közül már csak három van életben. (UPI, AFP, AP) RABAT Kedden visszaérkezett Marokkóba annak az 1300 fős marokkói egységnek az első, 250 fős csoportja, amely részt vett Zaire- ban a kormánycsapatok oldalán a shabai felkelők elleni hadműveletekben — közölték csütörtökön marokkói kormánytisztviselők. (AFP, UPI) BÉCS Bruno Kreisky osztrák kancellár szerdán kisebb kormányátszervezést hajtott .végre. A kancellár javaslatára és Kirchschläger államelnök jóváhagyásával Otto Rösch eddigi belügyminiszter kerül a hadügyi tárca élére. Elődje, Karl Lütgendorf néhány nappal ezelőtt tudvalevőleg kénytelen volt lemondani, mert külföldi fegyvereladási ügyletekről a valóságnak nem megfelelően tájékoztatta a kormányfőt. KAIRO Hosszú huzavona után szerdán Alexandriában megkezdődött annak a 176 személynek a pere, akit a januári eseményekben való részvétellel vádolnak. Kairóban harmadik alkalommal halasztották el a hasonló per megnyitását — ezúttal szombatig. Petroszjanc akadémikus kitüntetése Andronyik Melkonovics Petroszjanc, a Szovjetunió állami atomenergia-bizottságának hazánkban tartózkodó elnöke csütörtökön látogatást tett a Barátság Házában. A meleg, baráti hangulatú találkozón Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke átnyújtotta a szovjet vendégnek a társaság aranykoszorús jelvényét. Jelen volt Márta Ferenc, az MTA főtitkára és Osztrovszki György, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főtitkára. Megjelent P. P. Bicskov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa. (MTI) Kádár János hazaérkezett Olaszországból (Folytatás az 1. oldalról.) megtette az első lépést ebbe az irányba. Másrészt azokhoz, akik állami felelősséggel munkálkodnak hasonló módon ebben az ügyben a magyar kormány, e kezdeményezés egyik fő és legtekintélyesebb előmozdítója nevében. Magát a kezdeményezést és eredményeit — emlékeztetett a pápa — sokan éber és nem ritkán bíráló figyelemmel kísérik, legalább is kétkedéssel fogadják. Ezekről az eredményekről, lelkiismeretünk ítélete után, majd a történelem mond végső ítéletet. A katolikus egyház, és vele a szentszék, miután alkalmazkodnia kellett kétezer esztendős története viszontagságaihoz, nem riad vissza a merésznek tetsző döntésektől sem. Az egyházát nem az vezeti, hogy pillanatnyi előnyöket, vagy a népszerűséget keresse — fűzte hozzá a pápa —, hanem az örökkévalóságra irányuló küldetésének mélységes indítékai, az az elhivatottsága, hogy az embert szolgálja, aki isten gyermeke ás képmása, akinek óvni kell jogait és jogos törekvését. hogy emberhez méltó életet éljen, békében, igazságos társadalmi rendben, a határokon is túllépő testvériség szellemében. Hisszük — folytatta VI. Pál —, hogy az eddigi tapasztalatok igazolják a megtett utat: azt, hogy párbeszédet folytatunk a közös problémákról, ügyelve arra, hogy tiszteletben tartsuk az egyház és a hívők jogait, jogos érdekeit, ugyanakkor ügyelve arra is, hogy nyitottak és kellően megértőek legyünk az állam sajátos gondjai és tevékenysége iránt. A párbeszéd arra irányul, hogy az igazi vallási béke légkörében elősegítse a társadalom valamennyi rétegének egységét, a becsületes együttműködést közöttünk, a nemzet egészének egyre nagyobb hasznára. Mindez azt jelenti, hogy a szentszék és a magyar katolikus egyház őszintén és becsületesen hajlandó tovább haladni ezen az úton: Kellően méltányolja azt, amit az állam eddig tett a maga részéről a kölcsönös megállapodások formájában az eddigi eredményekért. őszintén kívánjuk, hogy ezen az úton haladva még nemesebb célokat is elérhessünk. Tudjuk — fordult a pápa Kádár Jánoshoz —, hogy ön is több ízben kifejezésre juttatta erre irányuló készségét. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy látogatását, amelyet az eddig megtett út bizonyos értelmű végső igazolásának tekintünk, egyúttal ígéretnek is lássuk: hogy új eredményeket érünk el kapcsolatunkban, a kölcsönös megértésben, és olyan nemes ügyek szolgálatában, amelyek pozitív együttműködéssel szolgálják a magyar nép érdekeit, de ezen túlmenően más népek, az egész emberiség érdekeit is, a béke védelmét, az egyes népek társadalmi, gazdasági, kulturális és erkölcsi haladását. A szentszék ismeri és nagyra értékeli mindazt, amit ebben a tekintetben Magyarország tehet. Ezt az országot történelme és földrajzi helyzete Európa szívében szinte törvényszerűen a béke szeretetére és óhajára ösztönzi. A magyar kormány a maga részéről ugyancsak értékelte a szentszéknek azt a készségét, hogy hozzájáruljon egy olyan erőfeszítéshez, amely tulajdonképpen közös érdekből fakadó kötelesség. Nem feledhetjük többek között, hogy a szentszék 1969-ben éppen Budapestről kapta először a felhívást, hogy támogassa az európai biztonság és együttműködés erősítését célzó kezdeményezést, amely később a helsinki értekezletben öltött testet. A szentszék számára megtisztelő volt, hogy részt vehetett ezen az értekezleten annak tudatában: ezzel is komoly erkölcsi és politikai alapot teremthet földrészünk népeinek jobb együttéléséhez. Hőn kívánjuk — adott hangot kívánságának —, hogy a konferencia záróokmányát, amelyet az európai államok legfőbb vezetői írtak alá, minden részletében minden aláíró ország maradéktalanul végrehajtsa. A pápa végezetül ezeket mondta : ezzel a kívánsággal együtt üdvözletünket és jókívánságainkat is tolmácsoljuk önnek, feleségének és kíséretének, valamint a számunkra oly becses, emlékünkben és imáinkban mindig jelenlevő magyar népnek. Szálljon le rá a mindenható áldása — zárta szavait. Kádár János sajtóértekezlete Kádár János a vatikáni látogatás után nemzetközi sajtóértekezletet tartott az olasz és a Rómába akkreditált külföldi sajtó képviselői, s a magyar újságírók részvételével. A nemzetközi sajtókonferenciát Randé. Jenő, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője nyitotta meg. Köszöntötte a megjelent újságírókat, s átadta a szót Kádár Jánosnak. A Központi Bizottság első titkára bevezetőben rövid nyilatkozatot tett: — Örülök, hogy olaszországi látogatásom során találkozhatok a sajtó, a rádiófés a tv munkatársaival. Köszöntöm önöket az olasz és a nemzetközi sajtó tisztelt képviselőit, s megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem az olasz sajtó munkatársainak korrekt munkáját, amelyet mostani római látogatásommal kapcsolatban végeztek. Az egyik lap ugyan azt írta rólam, hogy a „kompromisszum robotosa” vagyok, de szeretném megmondani: rám nézve nem sértő ez a jelző. Régen híve vagyok minden olyan kompromisszumnak, amely segíti azt az ügyet, amelyért dolgozom és harcolok. — Amint önök is tudják, az Olasz Köztársaság miniszterelnökének meghívására látogattam Olaszországba. Ehhez a látogatáshoz kedvező alapot teremtett az, hogy a Magyar Népköztársaság és az Olasz Köztársaság kapcsolatai az utóbbi időszakban jól alakulnak és minden lehetőség megvan arra, hogy a kapcsolatok a jövőben sokoldalúan tovább fejlődjenek. — Most, amikor a hivatalos program már véget ért, megelégedéssel szólhatok arról, hogy az Olasz Köztársaság nagyrabecsült vezetőivel jó légkörben folytatott megbeszéléseinken kölcsönök törekvés nyilvánult meg a két ország együttműködésének további elmélyítésére és kiszélesítésére, a lehetőségek fokozottabb kiaknázására. Ezt követően Kádár János az újságírók kérdéseire válaszolt. NÉPSZABADSÁG: Hivatalos látogatásának befejeztével, hogyan értékeli a tárgyalások eredményeit, s ezek alapján milyen lehetőséget lát a magyar—olasz kapcsolatok sokoldalú továbbfejlesztésére? — Látogatásomat eredményesnek értékelem. A rendelkezésre állt rövid idő alatt az Olasz Köztársaság politikai életének számos vezetőjével találkoztam, és olyan benyomást szereztem, hogy kölcsönös a szándék a magyar—olasz kapcsolatok sokoldalú fejlesztésére. Vonatkozik ez az államközi a politikai kapcsolatokra, a gazdasági együttműködésre, a kultúra területére, a lakosság legszélesebb körű érintkezésére, a turizmusra, és más hasonló területekre. Kölcsönösen azt állapítottuk meg, hogy nagyon jó lehetőségünk van a sokoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésére. Meggyőződésem, hogy a jó lehetőségek kiaknázása megfelel mindkét nép, mindkét ország érdekeinek. — Nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy bár két különböző szövetségi rendszerhez tartozó országról van szó, mégis igen jó együttműködésre van lehetőség. Tudvalevő, hogy Olaszország a NATO-hoz, illetve a Közös Piachoz, a Magyar Nép- köztársaság viszont a Varsói Szerződéshez, illetve a KGST- hez tartozik. Ennek ellenére együttműködésünk jó gyakorlati példája a különböző társadalmi berendezkedésű országok együttműködésének, békés egymás mellett élésének. A CORRIERE EUROPEO (olasz gazdasági hírügynökség) tudósítója arról érdeklődött, hogy várhatóak-e konkrét eredmények a gazdasági együttműködésben? — Az ilyen jellegű tárgyalásoknak, amilyeneket tegnap, tegnap előtt az Olasz Köztársaság vezetőivel folytattunk általában nem lehet feladatuk a gazdasági együttműködés egyes kérdéseinek konkrét és részletes megvitatása. A fő területekkel és témákkal foglalkoztunk, azokat ajánlottuk kölcsönösen egymás figyelmébe. A többi a végrehajtás embereinek a dolga. Az olasz vezetők megígérték, hogy az együttműködésre fogják ösztönözni az olasz gazdasági élet tényezőit. Jómagam is találkoztam a gazdasági élet egyes vezetőivel. Tapasztalatom szerint megvan a készség bennük, hogy fejlesszük a kölcsönös érdeknek megfelelő gazdasági kapcsolatokat. Egyetértő volt a fogadtatása annak a véleményünknek is, hogy nem korlátozzuk a magyar—olasz kapcsolatokat egyszerűen az árucsere-forgalomra, tehát az „adok— veszek”-re, hanem a tudományos kutatástól kezdve minden lépcsőt járjunk végig és keressük meg a fejlettebb gazdasági együttműködés lehetőségeit. Ezek közé tartozik például a termelési kooperáció vagy akár a harmadik piacon megvalósítandó magyar—olasz gazdasági együttműködés. Biztos vagyok abban, hogy mostani tárgyalásaink — nem utolsó sorban a sajtó konstruktív hozzájárulása — új lendületet és ösztönzést adnak a magyar—olasz gazdasági kapcsolatoknak. És mivel kölcsönös az érdekeltség, bizonyos vagyok benne, hogy rövid idő elteltével az itt tárgyalt kérdések a konkrét megvalósulás szakaszába lépnek. Az OSSERVATORE ROMA* NO-nak, a Vatikán lapjának tudósítója a VI. Pál pápánál tett látogatásra utalva azt kérdezte Kádár Jánostól, miként ítéli meg a magyar állam és az egyház viszonyát, és várható-e, hogy e látogatás nyomán a kapcsolatok tovább fejlődnek? Mint az ismert, ma délelőtt felkerestem a Vatikánban VI. - Pál pápát, akivel hasznos, eszmecserét folytattam az időszerű nemzetközi kérdésekről, a magyar állam és az egyház viszonyáról, továbbá a Magyar Népköztársaság és a Vatikán kapcsolatairól. Elmondhatom, hogy rendkívül jó benyomásokat szereztem a Vatikánban töltött néhány óra alatt. Megengedhetőnek és jogosnak ítéltem meg, hogy megköszönjem a pápa, a Vatikán erőfeszítéseit, amelyeket a béke ügye, a békés egymás mellett élés, az enyhülés és különösen a helsinki megállapodás érdekében tett. Kértem, hogy Belgrádra is hasonló szellemben készüljünk. Arra a közismert tényre gondoltam, hogy a pápa és a Vatikán szavára többen hallgatnak, mint ahány állampolgára van a Vatikánnak. VI. Pál pápa a mai. találkozót úgy értékelte, hogy kapcsolatainkat illetően jelentős esemény: lezárja a katolikus egyház és a magyar állam viszonya rendezésének folyamatát, és ez üdvözölhető. Nekem személy szerint az a meggyőződésem, hogy a szocialista magyar állam, a Magyar Népköztársaság sok-sok nemzedéken át fenn fog állni és még nemzedékeken át az egyházak is létezni fognak. Kötelességünknek tartjuk — érdekünk is fűződik hozzá —, hogy az állam és az egyház viszonya rendeződjék. Olyan műszert még nem találtak föl, amely megmutatná: ki igazi hívő, ki nem. Szám szerint nem lehet megmondani, hogy Magyarországon hány hívő van. De bizonyos, hogy vannak hívő emberek. Az állam, és az egyház éles konfrontációja őket feloldhatatlan lekiismereti problémák elé állítanák. Kijelenthetem, hogy Magyarországon ilyen probléma nincs. Igaz, sok éven át dolgoztunk a Vatikán1 megbízottjaival, míg rendezni tudtuk az állam és a római katolikus egyház viszonyát Magyarországon. De hazánkban a hívő embereknek nincs lelkiismereti problémájuk. A vallás szabad gyakorlásába, az egyházak életébe nem avatkozunk be. Ki-ki belátása szerint, ha akar vasárnap elmegy a misére, az istentiszteletre — az állammal nem kerül szembe. A római katolikus egyház magyar szóvivői hivatalosan kinyilatkoztatták, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmányos törvényeit betartják és a maguk eszközeivel támogatják a magyar nép építő terveit. Többet mi az egyház embereitől nem kívánunk. Megköszöntem a pápa képviselőinek és természetesen magá- szonyaink rendezésért. Kölcsönö- nak a pápának a fáradozást, Visen elégedetten szóltunk jelenlegi viszonyunkról. Persze, a tárgyalásokon néha bonyolult kérdések kerülnek szóba, sokáig tart a tárgyalás, lassan születik meg a megegyezés. De örömmel szólhattam arról is, hogy mindkét fél korrekten végrehajtja azt, amiben megegyezünk. Mindketten elégedetten állapíthattuk meg, hogy szándékaink találkoznak: a Vatikán és a Magyar Népköztársaság kormányzata kölcsönösen arra törekszik a jövőben is, hogy ez a kedvező folyamat tovább folytatódjék. Hallgassuk meg egymást vegyük figyelembe és tartsuk tiszteletben a másik fél érdekeit. Magyarországon az állam és az egyház viszonya tartósan rendeződött. Bizonyára megértik, hogy az állam szempontjából sokszor súlyos kérdésekről van szó. Jómagam megértem, hogy olykor az egyház oldaláról nézve sem egyszerű a dolog. De távolabbra kell előre néznünk és az általános érdekeket kell figyelembe vennünk. Abban a meggyőződésben jöttem el a Vatikánból, hogy ezt az utat járjuk. A CORRIERE DELLA SERA tudósítója a Magyarországon működő többi egyház helyzetéről érdeklődött. — Amit az állam és az egyház viszonyának rendezettségéről mondtam, az a Magyarországon működő összes egyházakra vonatkozik. A felszabadulás óta eltelt harminc év alatt egymáshoz való viszonyunk rendeződött. Az elvi alap ugyanaz: az egyházak tiszteletben tartják az állam alaptörvényét, az állam pedig tiszteletben tartja az egyházak autonómiáját és biztosítja a vallás- szabadságot. — Magyarországon a protestáns egyházakkal már korábban rendeztük viszonyunkat. Nem vagyok illetékes arra, hogy egyházi személyiségeket minősítsek. Abban, hogy a magyar állam és a magyarországi római katolikus egyház viszonya bonyolult és nehéz volt, nagy szerepe volt Mindszenty bíborosnak. Alighanem ezért került legutoljára sor a katolikus egyházhoz fűződő viszonyunk rendezésére. Körülbelül két éve azonban normalizálódott a viszonyunk, és ez számunkra rendkívül fontos és jó. — Egyik egyházzal sincsenek napirenden különösebb viták. Persze, problémák mindig adódhatnak és bizonyára adódnak is. Az ilyesmi más partnerek között még a legjobb családban is elő szokott fordulni. A leghatásosabb recept ebben a vonatkozásban is a türelem. Ahhoz, hogy kérdéseket rendezzünk, meg kell érteni a másik felet is. Nagyon bízom abban, hogy miként jelenleg nincs, a jövőben sem lesz komoly konfliktusunk egyetlen magyarországi egyházzal sem. A firenzei LA NAÄIONE és a bolognai IL RESTO DEL CAR- LINO című lap tudósítói arra kértek választ, hogy a szocialista országok összehangolják-e politikájukat egyházi ügyekben? — Nem állítanám, hogy ösz- szehangolják, de tapasztalataikat időnként kicserélik, hiszen fontos társadalmi kérdésről van szó. A szocialista országok általában érdeklődnek a magyarországi tapasztalatok iránt, és ezeket készséggel rendelkezésükre bocsátjuk. De az egyházakat érintő kérdéseket is minden ország maga intézi. Az . OLASZ TV-HÍRADÓ munkatársa azzal vezette be kérdését, hogy jól ismerik a Magyarországon húsz esztendő alatt végzett nagy munkát, tudják, hogy Magyarországon igen komolyan veszik az emberi jogokat és tudják azt is, hogy Magyarország önálló ország. Ezek előrebocsátásával kérdezte meg: továbbra is ideiglenes jellegűnek tekinthető-e, hogy szovjet csapatok állomásoznak Magyarországon? — Volt már szerencsém ezzel a kérdéssel találkozni. Megismétlem, amit már többször is kijelentettem, hogy a szovjet csapatok ideiglenesen tartózkodnak Magyarországon. Az időpontot, hogy meddig, most nem tudom megmondani. Ez a nemzetközi enyhülés, a nemzetközi helyzet alakíiláféánáfór TüggV^h^é,'' ö&z'ü1 szefügg a NATO létezésével. Nem szoktam jósolni, most sem akarok, de senki ne számoljon azzal, hogy az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonása után a népi hatalom veszélybe kerül Magyarországon. A szocialista rendszer megalapozott, élvezi az egész nép támogatását. — Ami az emberi jogok érvényesülését illeti: nem hisszük azt, hogy amit eddig elértünk, az ideális, célunk és feladatunk a szocialista demokrácia további fejlesztése. Mostanában nagyon divatosak az emberi jogokról hangoztatott szólamok. Magam is hosszan tudnám sorolni az alapvető emberi jogokat, például az élethez, a munkához való jogot, a nők és a fiatalok egyenlő bérhez való jogát, azután a minden állampolgárnak járó ingyenes orvosi kezelés, az üdülés jogát, és számos más jogot, amelyek nálunk nem papíron, hanem a gyakorlatban is biztosítottak. Más országok talán más emberi jogokra tudnak hivatkozni. — Náluk véleményszabadság van, nem félünk az emberek véleményétől, sőt, azft minden lehetséges alkalommal kikérjük. Az emberi jogok kérdése nem jelent belső problémát. De ha ezeket a belügyeinkbe való beavatkozásra akarják felhasználni, az ilyen próbálkozásokat kénytelenek vagyunk visszautasítani. Azt tartjuk: aki az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének a híve, támogassa az enyhülést, a leszerelést, a biztonságot. Akkor simábban, jobban, könnyebben és gyorsabban tudjuk megoldani az előttünk álló kérdéseket. — A fejlődés útja az, hogy az alapvető emberi jogoknak mindenütt érvényesülniük kell. Ez az enyhülés elterjedésének és annak függvénye, hogy megszűnjék az államok veszélyeztetettsé- gi érzése. A NEWSVEEK tudósítója azt kérdezte, hogy azók az újságírók, akik az 1956-os magyarországi eseményekről _ tudósítottak, bármikor — akár^ egyszerű turistaként is — visszatérhetnek-e Magyarországra ? — A történelem (tanulságait emlékezetben kell tartani és figyelembe kell venni. Mi ezt tesz- szük. Minthogy a Vatikánban jártam, kézenfekvő, hogy Lót feleségének bibliai legendája jut eszembe, amely mély emberi bölcsességet fejez ki. Azt tudniillik, hogy aki élni akar, előre akar menni, az előre nézzen, ne hátra. Mert Lót felesége is visz- szafordult és sóbálvánnyá változott. — A külföldi újságírók, akik 1956-ban Magyarországról tudósítottak, elvileg és általában visz- szatérhetnek az országba. 1956 drámai napjaiban a magyar újságírók közül is többen nem csupán olyasmit írtak, amit mondjuk egy év múlva is vállaltak volna. Jómagam azt tartom, hogy akár a magyar, akár a külföldi sajtó m u n ka t ársa iról * va n szó, nem érdemes azt keresgélni, hogy ki mit írt 10—20 évvel ezelőtt. Az a fontos, hogy ma mit ír, segíti-e a haladás ügyét. Emberi emlékezetünk van, de feketelistánk külföldi újságírókról nincsen. A magyar—olasz tárgyalásokról tegnap közös közleményt adtak ki. Ebben elégedetten állapítják meg, hogy a Magyar Nép- köztársaság és az Olasz Köztársaság kapcsolatai az utóbbi években eredményesen fejlődtek. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere során a felek kifejezték eltökéltségüket, hogy hozzájárulnak az enyhülési folyamat továbbfejlesztéséhez, az országok együttműködésének kiszélesítéséhez — áll a közleményben. A két fél aláhúzta a közép-európai haderők és fegyverzet köl- .cspnös csökkentéséről é;s 3 kapcsolódó intézkedésekről Bécsben folyó tárgyalások fontosságát és kifejezte kívánságát, hogy azok pozitív eredményre vezessenek. Kádár János átnyújtotta Giovanni Leone köztársasági elnöknek és Giulio Andreotti miniszterelnöknek a magyarországi hivatalos látogatásra szóló meghívást. A meghívást mindketten örömmel elfogadták. Kádár János, felesége és kísérete társaságában csütörtökön este hazaérkezett Olaszországból. A Ferihegyi repülőtéren Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Benkei András belügyminiszter, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Rácz Pál külügyi államtitkár, és dr. Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár fogadta. Jelen volt Fabrizio Piagessi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A hazaérkezést megelőzően Kádár János, felesége és kísérete Mario Franzi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete és felesége társaságában Rómából Velencébe utazott, ahol Valter Pe- losi tartományi prefektus fogadta. A velencei látogatás programjában egy muranoi üveggyár, a Szent Márk tér és a Doge-pa- lota megtekintése szerepelt. (MTI) Országgyűlési tisztviselők értekezlete Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének vezetésével csütörtökön a Parlamentben értekezletet tartottak az ország- gyűlés állandó bizottságainak elnökei, a képviselőcsoportok vezetői és a parlament tisztségviselői. A tanácskozáson — amelyen részt vett Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke — elsőként Apró Antal tájékoztatta a képviselőket az országgyűlés soron következő, nyári ülésszakának előkészületeiről, tennivalóiról. Az értekezleten Roska István külügyminiszter-helyettes adott tájékoztatót a Magyar Népköztársaság és a Német. Demokratikus Köztársaság között idén márciusban aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződésről. Ezt követően Faluvégi Lajos pénzügyminiszter számolt be az államháztartás elmúlt évi költségvetésének végrehajtásáról, népgazdaságunk idei fejlődésének főbb vonásairól. (Sok éves hagyomány, hogy népgazdaságunk mérlegét a nyári ülésszakon vitatja meg az országgyűlés.) Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese a vízgazdálkodás eredményeiről és feladatairól adott áttekintést.