Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-30 / 152. szám
4 9 PETŐFI NÉPE • 1917. június 30. Hidak Az ipari termékek — gépek, berendezések, használati cikkek stb, — esztétikus külalakját speciális szakemberek, forma- tervezők adják meg. A nagy szabadtéri létesítmények — a műszaki irodalomban használatos kifejezés szerinti „mérnöki műtárgyak” — sok évtizedre kiható esztétikai értékének viszont maga a konstruktőr a letéteményese. A múltban, miután nagyrészt kőből épített az ember, a hidak tagozódása a környező magas épületekkel azonos igényességet jelzett. De a technika továbblépett. Jöttek a vasszerkezetű, nagy terhelést bíró, nagy fesztávolsá- gokati átívelő hidak. Ez volt az a kor, amikor különbséget kívántak tenni a városi és a táji környezetbe illő hidak között. A természetbe épített hidak eszmei vonatkozású megjelenítésére egyáltalán nem helyeztek súlyt. Holott a táj folyton megújuló szépsége, színessége a legtöbb esetben eleve értékesebb környezeti keretet biztosított, mint a városokban a környező háztömbök — sokszor vitatható értékű — viszonthatása. Kíméletes gyermekröntgen A kisgyermekekről csak többszöri próbálkozással sikerül minden részletében éles, jól kiértékelhető tüdő-, mellkas-, vagy hasi röntgenfelvételt készíteni, mert rendszerint nem tudják végrehajtani a levegő beszívására, visszatartására és kifúvására vonatkozó utasításokat. A Siemens-cég „Respiramat X” nevű új elektronikus vezérlőkészülékét alkalmazva az expozíció pontosan a légzési „holtponton”, automatikusan hajtható végre. A felvételre legalkalmasabb pillanatot egy ter- misztor-receptor érzékeli, amelyet ragtapasszal a gyermek szája szélére, az orrlyukak alá kell felerősíteni. A receptor tehát a levegőáramlás kimaradásának ti- zedmásodpercnyi pillanatában „ad utasítást” az expozícióra. A készülék alkalmazásával jelentős filmanyag-megtakarítás érhető el, de az sem lehet közömbös, hogy nem kell megismételni a felvételeket, így’kisebb sugáradag éri a fiatal szervezetet. A gének és a növénynemesítés Az ember jelenleg az élővilágnak azokat a tagjait helyezi előtérbe a többi rovására, amelyek pillanatnyilag hasznosak, és pusztulni engedi, vagy pusztítja azokat, amelyekre nincs szükség. Ezzel viszont megbontja a természet egyensúlyát. Következménye: világszerte gyors ütemben csökken a növény- és állatfajok száma, és az a veszély fenyegeti az emberiséget, hogy hamarosan leszűkül, elszegényedik az új fajták előállításához szükséges genetikai alap. Így pedig lehetetlenné válik a növénytgrmesztés és az állattenyésztés további fejlődése, holott az emberiség számának gyors növekedése éppen a termelés fokozását igényli. A növénytermesztés fejlődése, a terméshozamok alakulása jelentősen függ a természetes génkészlettől, a nemzetközi növényne- mesítési munkában ezek felhasználásával újabb, előnyösebb tulajdonságú fajták állíthatók elő. A növénynemesítés mindig a meglevő, genetikailag meghatározott változékonyságon alapszik, s ha ez csökken, kevesebb lesz az újabb fajták előállításának lehetősége is. A termesztett és vad növényfajtákban felhalmozódott változékonyság tehát jól felhasználható a nemesítők számára. Az utóbbi években felismerték, hogy a változékonyság néhány növényfajnál kimerülőben van. A művelt területek növekedése és az újabb, nagy hozamú fajták terjedése révén csökken a genetikai változatosság, s ennek következtében növekszik a kártevők és betegségek fenyegető veszélye, mivel az ellenállóságot örökítő gének hiányoznak. A világszerte fokozódó faj- és fajtaszegénység váltotta ki azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Eucarpia és a FAO nemzetközi szervezetek kezdeményeztek. Így jött létre az NDK-beli Ga- tersleben-ben (Halle körzet) a Növénynemesítési és Örökléstani Intézet génbankja. Az NDK Tudományos Akadémiájának az intézetében a legkorszerűbb berendezésekkel végzik az óriási nö- .vénykészlet rendszerezését* tárolását és megfigyelését. A rendkívül alacsony hőmérsékleten és száraz helyen történő tárolás jelentősen megnöveli az értékes növénymagok életképességét. A lig van termelőszövetkezet, amelyik- ** ben ne fogyatkozna erőteljesen, a munkára fogható tagság létszáma. A még számításba vehetők is, túlnyomórészt idős emberek, akiktől nem várható el, hogy megtanulják a korszerű gazdálkodáshoz szükséges szakmai ismereteket. A gépesítés csak a hiányzó kezeket pótolja — ahol tudja, — ugyanakkor új igényt is támaszt: a képzett mezőgazdasági szakembergárda megteremtésének sürgető követelményét. Felsőfokú képesítéssel rendelkező agrármérnökökből már nincs hiány, — vagy nem túl jelentős. Annál égetőbben hiányzik az a középréteg, akire támaszkodni lehetne az új berendezések gazdaságos kihasználásában és a technológiai utasítások végrehajtásában. Helyek betöltetlenül... • Az intézet modern hűtőraktárában 100 ezer különböző fajta növenymagot tárolnak. • Az intézet növényrendszertannal és a növények fejlődésével foglalkozó kutatói munka közben. (MTI Külföldi Képszolgálat) A tiszakécskei Béke és Szabadság Termelőszövetkezet földjein megindultak a kombájnok. Aratják az ősziárpát. A központban, Gál Antal műszaki főmérnök kapásból sorolja, hogy milyen szakemberekből van hiányuk. — Hegesztő, autóvillamossági szerelő, mezőgazdasági gépszerelő. Villanyszerelőkből sem állunk túl jól. Szabó Mihály főmezőgazdász kiegészíti a hiánylistát növényápolókkal és állattenyésztőkkel. Közben már most fő a fejük, hogy honnét vegyenek 2—2 jelentkezőt, akik a tsz költségén hajlandók elvégezni Mezőtúron, a kéthetes szerelői és gépvezetői tanfolyamot. Ősszel ugyanis két újabb gépet vásárolnak, a kezelésüket nem bízhatják akárkire. — Ahányszor új gépet veszünk, mindig ez a helyzet. Valósággal könyörögni kell az embereknek, hogy vállalják a tanfolyamot. Nem a kiképzés ellen van kifogásuk, attól tartanak, hiába tanulnak, nem lesz több a teljesítményük. Mivel sok a közbeékelődő tanya, nem a legjobbak a táblaméreteink, ezeknek az erőgépeknek meg nagy terület kell. — A villamosítás a tanyavilágot is konzerválja. Ahová bevezették a villanyt, onnét nem mozdul ki a tulajdonos. Van tévéje, mosógépe, autója, minek költözne máshová? Ezzel bennünket is megállít a fejlődésben. — Honnét és hogyan pótolják a hiányzó szakembereket? — Nagy válogatási lehetőségünk nincs. Eddig a Fülöpszállási Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet enyhített valamelyest a gondunkon, ősztől ezt is megszüntették. Igaz, 50 százalékos volt a bukási arányuk, de valljuk be' őszintén, ide nem a kitűnő rendű tanulók jelentkeztek. Az új iskola Jakabszálláson működik majd, félő, hogy túl messzire esik a mi vonzáskörünktől. A kilátások tehát nem éppen biztatóak. A szövetkezet egyébként rendszeresen szervez traktoros- és növényvédő betanított-munkás- képző tanfolyamokat nemcsak a saját, hanem a környékbeli gazdaságok dolgozóinak is. Nagy tolongás itt sincs. Azzal is számolni kell, hogy aki szakmát szerez, az sem marad mind náluk. Az iparnak óriási a vonzása. A tiszakécskei üzemekben 8 óra a munkaidő, a tsz-ben 10—12. Ráadásul a gyárak szociális létesítményeivel sem tudnak versenyezni. Fürdő, ebédlő csak néhány részlegnél van, az üzemi étkeztetés nincs megoldva. Még nagyobbak a különbségek a foglalkozások értékének a megítélésében. „Ha egyszer elérjük azt, — sóhajt Szabó Mihály —, hogy az emberek egyenlőségjelet tesznek a főagronómus és a főorvos tisztsége közé, akkor talán könnyebb lesz áttörni a mezőgazdasági szakmák iránti előítéleteket is. Azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy egy traktoros például miért nem számít munkásnak? Az oklevelén is az áll, hogy betanított munkás. Közben milliós értékű gépet kezel. Mit várjon a közvéleménytől, ha egyszer hivatalosan sem ismerhető el szakembernek?” • Helikopter permetezi a tiszakécskei tsz gyümölcsösét és szőlőültetvényét. Az irodából a lucernakészítő üzembe mentünk, ahol korszerű, forrólevegős szárítóberendezés, óránként 25—30 mázsa takarmánynövényt porit—szárít, púder- finomságúra. Négy segédmunkás zsákol, két gépész szakmunkás irányítja a műveletet. Lárik János műszakvezető, öt éve végezte el a szárítógép-kezelői iskolát Mosorumagyaróvárott. Érdemes volt? — Ahogy vesszük. A keresetünk egy forint tíz fillér mázsánként, és 12 órás a műszak, hattól hatig vagyunk. Jó, ha átlagosan összejön havonta 3000 forint, mert hol a szecskázógép pusztul el, hol más miatt áll- lunk. Ha nem így igyekeznénk, már a szárító sem menne... — A felelősség itt kezdődik — szólal meg a helyettese, Németh Béla — és nincs megfizetve. — Akkor miért vállalta? — Azelőtt traktoros voltam, elég volt. Ki is készült a gyomrom. Ezért képeztem magam át, elsején jöttem haza a tanfolyam• Lárik János műszakvezető és helyettese: Némethi Béla, a szárítóberendezés vezérlőpultja mellett. • Zsákolok, a lucernakészítő üzemben. ról. A zaj itt elég nagy, de meg lehet szokni. A traktornál ez is jobb. A kereset is több lehetne. Az üzemben fürdő is van. Most készült el, ez is juttatás, igaz, borítékon kívüli. Érdekes, hogy ahol még nincs, ott ezt is szóvá- teszik. Itt nem jönnek lázba tőle. Van aki meg sem nézte, a másik egyszer már megfürdött, kíváncsiságból. Nem könnyű eligazodni, az emberi óhajtások bonyolult és sokszor egymást keresztező ösvényein sem... Sokszor elmondtuk már és egyre jobban érezzük a megkötött bér- szintből adódó hátrányokat. A tejnél és a zöldségnél is. Hiába lenne pénzünk, nem tudunk emelni, legalább ezt a két ágazatot vonnák ki a vállalati bérszintszabályozás alól. Tíz-tizenkét forintos órabérért, nem kapunk embert. Ennyit az iparban is megkeresnek. És ott nem kell vesződni ünnepeken is az állatokkal, vagy fulladozni egész nap, a 40 fokos fóliasátorban!... — Hogyan állunk szakemberekkel? — kérdez vissza Bolla Károly főagronómus, a kerekdombi Üj Élet Tsz-ben. — Rosz- szul. Kevés a fiatal, a tsz-tagság köréből alig kerül ki utánpótlás, a környékbeli iskolákhoz is hiába fordultunk. Az ifjúság a divatos szakmákhoz vonzódik, inkább autószerelőnek tanulnak, mint baromfisnak, szarvasmarha-tenyésztőnek, vagy- kertésznek. Traktorosnak még eljönnek, de nem igen maradnak a szakmában. Ezek a régi traktorok mi tagadás, elég embernyúzók, viszont a mi kis területünkön mi az istennyilát csinálnánk Rába Steigerekkel? A tsz adottságaihoz a középlóerőt képviselő traktorok passzolnak. Ezekre mi nem kapunk embert, a korszerűbbnek meg munkát nem tudnánk adni. A többi szakterület helyzete sem rózsásabb. Gyors számvetést végez: — Legutoljára négy éve végeztek kertészek, zömmel férjhez is mentek, egy részük most is szülési szabadságát tölti. Az öt szarvasmarha-tenyésztőből három még megvan. — Mennyi kellene? — Sok. A nagy szarvasmarhatelepünkön 18 fizikai dolgozóra esik három szakmunkás. Többre nem is nagyon számíthatunk. Két éve, a tsz ösztöndíjasaként két kisállattenyésztő szakmunkás került a kacsatelepre. Egyikük most szült, a másik — Virágh Mária — a telepen található ugyan, de nem az eredeti szakmájában. — A papírmunkát is el kell valakinek végezni — védi új beosztását — most könyvelek. Bevezetem az érkezést, az elhullá- si százalékot, az eladást, sok az adminisztráció. A telepen 80 ezer pecsenyekacsát és 88 ezer pecsenyecsibét nevel 6 gondozó. Ehhez jött eddig egy szakember, most az sincs a helyén. Miért? — Nem a pénz miatt. Mint kacsa- és csirkegondozó szakmunkás megkerestem a 3000 forintot, most 1800 forint a fizetésem. De minden második szombatom szabad és vasárnap sem kell bejönnöm, az éjszakázásról nem is beszélve. Több lett a szabad időm. — Mivel tölti? — Könyvelői tanfolyamra járok, Kecskemétre. Ez is szakma, ezt is értenem kell, ha jól akarom elvégezni. — Érdemes volt ezért kisállattenyésztőnek tanulni? A kérdés elevenbe talál, őszinte számvetésre készteti. — Érdekelt ez a pálya, azért választottam. Van háztájim, ott is csibéket, kacsákat tartóik, szeretek velük foglalkozni. A telepen is besegítek, ha nincs itt a főnök, hiszen csak nekem van szakképzettségem, így tudom, hogy a technológia szerint mikor mit kell csinálni. Hogy így alakult a dolog, abban az is közrejátszott, hogy nincs megkülönböztetve a szakmunkás és a gondozó. Tanulókoromban 150 forint szakmunkás-pótlékot kaptam havonta, itt ilyen nincs. Mi ösztönözne? — Végül is mi lesz magából? Könyvelő, vagy állattenyésztő? — Mindkettő, talán — tér ki diplomatikusan az egyenes válasz, vagy a döntés elől. Marika két éve végzett a Kiskunfélegyházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben. Az Iskola tavaly ezer jelentkezési lapot küldött szét és mindössze 23- an jelentkeztek, a nyolc általánost végzett fiatalok közül. Nem tudni, hogy közülük is hányán lépnek még vissza, hányán morzsolódnak le menet közben és végül hányán maradnak meg azokon a helyeken, ahol nagy szükség lenne rájuk. Olyan gondok ezek, amelyek az átalakuló, iparosodó mezőgazdaság sajátos helyzetéből adódnak. Megoldásuk azonban nem várathat túl soká magára. A szamócát és más kertészeti kultúrát hosz- szú ideig nem lehet még gépesíteni, az állatokat is gondozni, etetni kell. Semmilyen gépesített mezőgazdasági üzem sem nélkülözheti az embert. Hiába vásárolnak milliós értékű berendezéseket, ha az értelmes emberek nem látják értelmét a jobb, szakszerűbb gazdálkodásnak. Ha helyük üresen, betöltetlenül marad a mezőgazdaságban. Vadas Zsuzsa Virágh Marika állattenyésztő már csak vendégségbe jár a kacsák közé. (Fotó: Méhesi Éva)
