Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-26 / 149. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. június 26, Harminc lakás az előnyük A legújabb házgyári lakóépületeket „nézzük fel” László Józseffel, a BÁCSÉP építésvezetőjével a kiskunhalasi Kossuth-lakótelepen. Fénylik és tüzel körülöttük minden a forró napsütéstől. A szinte fehéren izzó homok a talpunk alatt, s a vadonatúj lakóház, amelyre csak hunyorogva tudunk ránézni, mivel a világos pasztellszínű falak ugyancsak betyárul visszaverik a fényt. — Ezt az épületet májusban adtuk át; hatvan lakás van benne... Azt a másikat — ugyancsak hatvan lakással — június végén tesszük készre... Amoda, a telep sarkánál, ahol a toronydaru épp most emel helyére egy elemet, százhúsz lakásos lesz az az épület ... Június 30-ra végzünk az összeszerelésével. — S előtte — az a téglából épülő ház? — A Kiskunhalasi Építőipari Vállalat készíti, hagyományos kivitelben, ötvenhat lakás lesz benne. — Érdekes látvány — egymás mellett a legmodernebb és a hagyományos. Átfutási idő szempontjából vajon mi a differencia? — Ami a régi módon tizenkét hónap, az újjal kilenc — körülbelül így lehet összevetni. Baktatunk az itt-ott tornamutatványokra kényszerülő fotoriporter nyomában. A jó rálátás kedvéért hol egy vastraverz magasából kattintja fényképezőgépét a kolléganő, hol valami „korlátlan”, mert még épülő — lépcsőházból hajol ki. Van idő szót ejteni az idei programról. Erre az évre 300 lakás átadása vár a BÁCSÉP halasi építésvezetőségére. — Meglesz? — Idáig már harminc lakás az előnyünk — somolyog László József. / i • A kép jól szemlélteti a házgyári építkezés szerelő jellegét. • Június végére készül el ez a 60 lakásos épület. (Méhesi Éva felvételei) • László József (jobbról) A. Molnár Sándorral a „tetőn”. — Akkor ... — Versenyvállalásunk — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfodulója tiszteletére —, hogy december 31-e helyett november 30-ig átadjuk a 300 lakást. — Mi a nyitja annak, hogy ezt ilyen magabiztosan ígérheti? — Zömmel — többszörös szocialista brigádok dolgoznak nálunk. Amott — a darus épületnél például a Kovács János vezette szerkezetszerelő szocialista brigád szorgoskodik. Tizenketten vannak, s több mint fele a brigádnak a vállalat kiváló dolgozója. Ficsor Ferenc éppen most építők napjára kapta meg a kitüntetést ... Az eddig épült házgyári tömböket szinte teljesen ez a brigád szerelte össze. Tavaly július elsejével jöttek s most június 30-ig a 390-ik lakás szerelésével Végeznek. — Kikből áll a 12 tagú brigád? — Két hegesztő szakmunkásból, egy kőművesből; — a további kilenc betanított munkás. Mióta az épületekről beszélgetünk, legtöbbször a „szerelni”, „összeszerelni” kifejezést hallom. Hol van már az egykori házépítők szerszámosládája, a hagyományos kőművesmunkához szükséges készségekkel. A falrakás helyébe előregyártott elemek összeszerelése lépett. Más technológia, más szerszámok, más mesterségbeli fogások, összeszerelni a házgyárban pontos méretekre készült elemeket nem is lehet másként: csak pontosan. A valamikori akkurátus falazás pontos szerelőmunkává változott. Ki gondolta volna pár évtizeddel ezelőtt is, hogy eljön az idő, amikor a „falazásnál” kulcsszerepe lesz a hegesztésnek, s szerelőkulcsnak? — Ennél a munkánál tehát fontos minőségi követelmény a pontosság . . . Érte már szó a ház elejét minőségi hiányok miatt? — Igencsak mindenki tudja, hogy az OTP igényes, minőségre kényes beruházó. A halasi építésvezetőség jó hírét éppen annak köszönheti, hogy a minőséget mindig „hozzuk”, a határidőt pedig úgy tartjuk be, hogy rendszerint előbb befejezünk valamit, mintsem ne készülnénk el. Nem akarunk lemaradni a fotóriportertől, s ha már fölmerészkedett arra a szintre, amelyikre a daru most rakosgatja a következő emeletet, a még hiányzó lépcsők helyén — létrán követjük őt a „tetőre”. A műveletnél a tűző napon ingujjától is megszabadult munkás, A. Molnár Sándor segít nekünk. Bemutatása kiegészítéséül László József fejből sorolja. —’ A betanított szerkezetszerelő brigád tizenháromszor küzdötte ki a szocialista címet... Most lettek aranykoszorúsak. Mi is járt még emellé, Molnár elvtárs ? — Háromszáz-háromszáz forint... Hatszor voltunk már aranyjelvényesek, s egyszer a vállalat kiváló brigádja ... Azt említette-e László elvtárs, hogy most, építők napján nyolcadik alkalommal lett Kiváló üzem a halasi építésvezetőség? Az építésvezető — ha már ez is „kiderült” — szerénykedve bólint. Tóth István A „magyar madár” esélyei A fagyasztott baromfi — elsősorban a csirke — a korszerű táplálkozás és a modern konyhatechnika térhódításával világélelmezési cikk lett. Különösen népszerű Nyugat-Eu- rópában, ahol az élelmiszer-áruházak hűtőpultjaiban tucatnyi cég márkás áruja sorakozik. A széles választékban előkelő helye van a magyar árunak is. A HUNGAVIS márka. Magyar madarat jelent, s kakasfejre hasonlító emblémája valamennyi fóliatasakon látható. No, nem mindig egyedül. Mellette legtöbbször egy molett menyecske hívja fel a figyelmet: ezt a jószágot parasztháznál nevelték a pusztában. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat kétmilliárdot meghaladó, gyorsan növekvő termelésével, 5 ezer vagonos feldolgozásával nagyvállalatnak számít a baromfiiparban. A gyár termelésének alig fele került hazai piacokon eladásra, exportjának értéke évente meghaladja az egy- milliárd forintot. Árujuk — csakúgy mint az ország többi feldolgozó vállalatáé — versenyképes az igényes nyugat-európai piacokon. A termék költségének négyötöde az alapanyag, az élő állat. A versenyképesség ily módon a mezőgazdasági termelőkkel való együttműködésben gyökerezik. A velük való összhang kulcsa pedig a megfelelő felvásárlási ár, a termelők biztonsága. A jelenlegi rendszer erre különösen nagv súlyt helyez. Olyannyira, hogy a feldolgozó vállalat könnyen kárát láthatja a mostani. biztos termelési háttérnek. A jelenleg: export árak mozgását ugyanis csak a tröszt és a vállalat érzi. a felvásárlási árak azonban stabilak. Az ármozgások kockázatának tehát a vállalat van Kitéve. a partnereknek alapvető gondjai emiatt még nem voltak. A mezőgazdaságban a baromfitartás egyébként is kiegészítő ágazat. A belefektetett forgóeszközök — az állat, a takarmány, a gondozás költsége — 8—12 hét alatt megtérülnek. Javítja az üzemek pénzgazdálkodását, ha viszont veszteségessé válik a kiegészítő ágazat, pár hét alatt lel lehet számolni. Természetesen ahol az épületekre is költöttek, ott nem hagyhatnak fel ilyen könnyen a baromfitartással, de egyelőre ezek a gazdaságok vannak kisebbségben. Csirkéről szólva nem lehet elhallgatni Bábolna nevét. A kombinát nélkül nem tartana ott a magyar csirkeexport, ahol most. Technológiát, fajtát adtak, s ők állítják, elő folyamatosan a te- nyészanyagot. A termelés biztonságát jól szolgálják az újabban bevezetett hármas szerződések. A feldolgozó és a termelő mellett a kulcsszerepet betöltő Bábolna is részt • vesz a csirkeprogramban. Ez a program szervezett. A vállalatnak húsz kooperátora tart napi kapcsolatot a termelőkkel. Az egészségügyi, beruházási, takarmányozási döntések mindinkább közösek. A pecsenyekacsa nevelésben és a májliba hizlalásban is szorosabb együttműködési formákra törekszik a vállalat. Szerződései egy részét — és egyre nagyobb részét — már öt évre köti meg. Ezzel a termelők hosz- szabb távra kötelezik el magukat a baromfitartás mellett. Igaz, hogy ez a kötelezettség nagyobb részben még erkölcsi jelentőségű, de a kapcsolatnak ez a módja lehetőséget teremt átgondolt beruházások megvalósítására. A baromfitenyésztés és -feldolgozás teljes skálája nagy vonalakban kiépült. Az integráció legfontosabb láncszeme — a közös tőke — azonban még igen vékony. Pedig a tőkeerő is versenyképességi feltétel. A közös, megosztható érdekeltség erősítése sokat javíthatna a már ma is eredményes együttműködésen. Mindezek mellett a magyar fagyasztott baromfi nyugat-európai piacképességének a mennyiségi fedezete megvan. A gyár a folyamatosan növekvő baromfi fogyasztással lépést tud tartani. Nagyüzem és kisüzem egyaránt megtalálja a feladatát a baromfitenyésztésben. Az állatok nevelése kifizetődőbb a közösben, hizlalásuk — a kacsáé és a libáé — azonban ma is a háztájiban folyik, és a mezőgazdaság hagyományos tapasztalatai közül amit lehet, hasznosítanak. A nyugat-európai fogyasztók inénvei meglehetősen magasak. Évről évre sok baromfit vásárolnak, de ettől még nem tömegcikk a „magyar madár”. Ellenkezőleg, viszonylag drága áru és szerepe elsősorban a választék- bővítés. Tudnia kell ugyanazt, amit a többi fagyasztott baromfi tud, de izletesebbnek kell lennie. Ez utóbbival — a hús minőségével — nincs is probléma. Gondot okoz viszont a feldolgozóknak, hogy a többi követelménnyel is lépést tartsanak. A baromfi akkor kapós, ha konyhakész. Nem elég tisztítani, fel is kell darabolni. A vállalat ma még termékeinek csak kisebb részét tudja így feldolgozni. A feldolgozási fok növeléséhez beruházásra és munkaerőre van szükség. Munkaerőben pedig nem bővelkednek. A mostani helyzetben kétszeres igyekezettel törekszenek a feldolgozó szalagok automatizálására. Munkásokat szeretnének megtakarítani a csomagolásnál is. Van mire költeni a fejlesztési alapot... Különösen az új élelmiszer-higiéniai előírások életbe lépése óta. A baromfipiacon most éles a verseny, a nyugati vevők válogatnak. Alaposan körülnéznek a hazai üzemekben is, és sok mindent kifogásolnak. Amilyen korszerűek voltak ezek az üzemek építésük idején, olyan elavulttá váltak az eltelt évtizedek alatt. Fejlesztésük célja ugyanis elsősorban a kapacitás növelése volt. Néhány éve nyugati hatásra — de a magyar élelmiszerhigiéniai szabványokban is meghatározott — felújításba kezdett a baromfiipar. Rozsdamentesre cserélik a szerszámokat, műanyagbevonattal látják el a berendezéseket, csem- péznek, üvegfalakat emelnek. Mindez része annak a 400 milliós beruházásnak, amelyet a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat az V. ötéves terv időszakában fejlesztésre fordít. Egy-egy feldolgozó szalagra két-három millió forintot költenek. Ez az alapos átalakítás ugyancsak feltétele annak, hogv fenntarthassák a jövedelmező tőkés exportot, s növeljék a ..magyar madár” értékesítési esélye- lyeit a külföldi piacokon. Zsemberi Agnes (65.) Megállt a mozi nagy vitrinje előtt. Van, aki forrón szereti... Állati szexi csaj volt ez a Marilyn Monroe, oda volt zuhanva a frankó lábaihoz az egész világ, mégis megöngyilkolta magát. Esztelen tyúk, megburkolt egy csomó altatót, pocsékul be lehetett csavarodva a lekivilága. Ilyen szép nő, és hagyja, hogy idő előtt megegyék a kukacok! Egyszerre köpte ki a három cseresznyemagot. Benézett a mozi előcsarnokába. Tiszta üres, persze, fél tízkor kezdődött az előadás, már bent a közönség, ha ugyan van közönség, ki olyan süket, hogy ebben a szép időben és vasárnap délelőtt beüljön egy dohos moziba? A tágas, üres előcsarnok visszhangzott szandálja sarkának kis éles koppanásaitól. Letette a szatyrot a pénztár előtt. — Milyen páholyuk van? — hajolt le az ablakhoz. Az idős hölgy felrezzent bóbis- Jiolásából. Bambán pislogott. Agyonpúderezett arcán látszott, % hogy hirtelenében azt se tudja, hol van. — Páholy? Négyszemélyes, hatszemélyes. — Tessék adni egy négyszemélyest. — Melyik előadásra? — A mostanira. — Harminckét forint. Maszat becsúsztatta a pénztárablak nyílásán a két húszast. — Harminckettő meg nyolc az negyven. — Az öreglány éppen csak ki tudta mondani, mennyi jár vissza, máris majd kiesik a száján az ásítástól. — Kösz. A nézőtér ajtajából visszafordult. A pénztárból a púderes arc értetlenül bámult utána. Biztosan azt nem érti az agya, hogy miért vett négyszemélyes páholyt ez a lány, hiszen egyedül van ... Bebújt a függönyön. Zseblámpa villant előtte. Odaadta a négy jegyet. A sötétben a híradó fényétől meg-megcsillantak az üres széksorok lakktámlái. — Erre tessék — világított a lába elé a jegyszedő. Legalább senkit se fog zavarni a cseresznyés zacskó csörgésével. Vehetett volna többet is, ez a kiló nem tart ki a film végéig. — Négyes páholy. Leült a jobb első székre, maga mellé állította a szatyrot, és rákönyökölt a páholy peremére. A cseresznyére meg erre a páholyra ráment a félhavi zsebpénze, most aztán törheti a fejét feléje se menjen-e a büfének a gyárban, lemondjon-e a Coca-Coláról vagy pitizzen Dórinak, hogy ad jón kölcsön egy kis dohányt... így mulat egy kiborult honleány, mert Béla most is az autós nővel hetyeg valahol. Senki se hallja ebben az üres moziban, most sóhajthat egy jó nagyot.. Mór megint bombáznak, minden híradóban folyton bombáznak. — A dél-vietnami rezsim tengerészgyalogos lövészei és ejtőernyős osztagai zuhanóbombázóktól támogatva rohamozzák Saigonban az elnöki palotától mindössze négy kilométerre a szabadságharcosok állásait... * A fehér zubbonyos rendőrtiszt felemelte a tárcsát, majd oldalra mutatott vele, hogy a Renault álljon félre a műútról a padkára. Béla lekormányozta a kocsit a betonról. Még mindig olyan szűk a torka, hogy nyelnie is, megszólalnia is nehéz. Kiugrott a kocsiból, s a rendőrtiszt felé indult. — Várj! — kiáltott utána Erika. — Én is jövök! ötven méternyire, a mozdonyba futott szerelvény körül az ácsorgó tarka tömeg szétnyílt az óriási darus teherautó előtt, amely lassan, tolatva közelítette meg a síneket. Valahol az embereken túl felvisított egy mentőautó szirénája. Béla odaért a rendőrtiszthez: — Kérem ... A rendőrtiszt nem nézett rá, újra felemelte a tárcsát. Vállán a hadnagyi csillag felszikrázott az éles fényben. Nyomott bokszolóorra alatt a vastag bajúsza szélén néhány apró verejtékcsepp csillogott a melegtől. — Hol tudhatnám meg, nincs-e a sebesültek között egy lány ... — Tilos megközelíteni a baleset színhelyét. — Valaki csak tudja ... — Tessék félreállni innen, kérem. Nem hallja? — Félretolta maga elől Bélát, és jobbra intett a tárcsával a közeledő gépkocsinak. A sínek mellől kikanyarodott egy mentőkocsi, hintázva közeledett a hepehupás gyepen a mű- úthoz, rárugózott a betonra, és szirénázva lódult meg, hogy másodpercek múlva százzal söpörjön tovább a főváros felé. A karambolos szerelvény megbicsaklott vagonjai közeléből nyolc-tíz fehérzubbonyos rendőr szorította hátra az embereket. A tarka tömeg kiabálása meghangosodott, de az emberek egedelmesen hátráltak. Már mindenki látta a piros tűzoltó kocsit, amely megszólaltatta szirénáját, mielőtt a rendőrtiszt mutatta irányban lekanyarodott az útról. Béla tétován mozdult. Ha valahogyan megkerülhetné ezt a rendőrt, és odajuthatna a sínekhez. Semmit se látni a rengeteg embertől. De, ott mozog két-három fehér köpenyes mentő, vagy orvos... Erika odaért melléje. — Nem enged oda ez a zsaru. Bízd rám, majd én. Marajd itt. Hogyan került a szájába ez a cigaretta? Észre se vette, mikor húzta ki a zsebéből. Elhajította a cigarettát, és szétrántotta a nyakkendője csomóját. Erikának talán megmondja ez a zsaru, kit lehetne megkérdezni, a sebesültek között van-e Maszat, vagy nem lett baja... Erika azt se tudja, kiről van szó, hiszen amíg ide nem értek, se ő nem szólalt meg, csak a százhúsz kilométerrel törődött és a kormánnyal, amin szinte görcsöt kapott a keze, és Erika is hallgatott, biztosan félt a százhúsz kilométertől, ahogy ő mindenkit szélre szorítva húzott el a Renault-val minden kocsi mellett, ami csak előttük haladt. Erika se ment semmire ezzel a rendőrrel. — Mit mondott? — Az előbb vitte el a mentő az utolsó sebesülteket. A neveket csak a mentők tudják, azok már elmentek, meg talán a parancsnoka, az meg ott van... — intett Erika a sínek felé. — Várj csak! Az asszony szeme fölé tartotta a tenyerét, és izgatottan fürkészett a sínek felé, ahol újra megbolydultak az emberek, amint felzúgott a darus kocsi motorja, és az emelőgém lassú félfordulattal az egyik kibillent vagon fölé nyúlt. Kit látott meg Erika? — Tibor! Deák Tibor! Tibor! — A kiáltásra megállt egy férfi, aki az imént verekedte ki magát a tömegből. Fehér ingén, világosszürke nadrágján nagy foltok sötétlettek, vér, vagy olaj, ha közelebb jön — Erika kiáltására már el is indult erre — kiderül vér-e, vagy olaj... Ez a magas férfi ott volt, biztosan orvos, Erika Deák doktort kiáltott, ez talán tud mondani valamit! — Tibor! Jöjjön, kérem! — Erika rr,agasba lengette fehér kesztyűjét a férfi is visszaintegetett, megszaporázta lépteit, zsebkendőt húzott elő a zsebéből, és megtörölte a kezét. Vérfoltos az inge is, a nadrágja is, izzadt a napbarnított arca. rövid haja is vizesen tapad a fejére. — Tibor, magát az isten küldte! — Kezét csókolom, Erika. — Az orvos kikerülte a rendőrtisztet, és odaért hozzájuk. Nagyot fújt. — Ezt a ronda cirkuszt... — Tibor*, látom, maga :ott volt... — Kinga után megyek le a Balatonra, de megálltam, ahogy észrevettem, mi történt itt — intett a háta mögé az orvos. — Hol is hagytam a kocsit? — körülnézett. — Egy halott, talán nem is lesz több. — Tibor, mi keresünk valakit ... Ezen a vonaton utazott. Segítene rajtunk? Kitől tudhatjuk meg, nem lett-e baja annak a gyereknek? — Egy rendőrszázados felírta a neveket. — Az orvos megrázta magán a véres fehér inget, hogy friss levegőhöz jusson a bőre. — Visszamegyek, megkérdezem. Mi a neve az illetőnek? Erika Bélára nézett: — Mi a neve? — Bíró Márta. — Bíró Márta — ismételte az orvos, és a keze fejével megtörölte magas homlokát. — Hány éves? Budapesti? — Tizennyolc. Budapesti. — Várjanak, mindjárt megtudjuk. (Folytatjuk)
