Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-03 / 129. szám

2 O PETŐFI NÉPE • 1977. június 3. Kádár Jánosnak átadták a Nemzetközi Lenin-békedíjat (Folytatás az 1. oldalról.) cselekvő részvevőjét, a szocia­lizmus magyarországi vívmányai­nak rendíthetetlen védelmezőjét, a belső és a nemzetközi reakció kísérletei ellen, mint következe­tes internacionalistát és az impe­rializmus ellen, a szocialista kö­zösség összefogásáért, a nemzet­közi kommunista és munkásmoz­galom egységének megszilárdítá­sáért folyó küzdelem tevékeny harcosát. — A párt és az állam vezető posztjain ön, Kádár János elv­társ, fáradhatatlan tevékenységet fejt ki a béke megszilárdítása és a világ valamennyi népe közötti barátság érdekében; következe­tesen fellép a különböző társa­dalmi rendszerű és állami be­rendezkedésű országok közötti együttműködés és baráti kapcso­latok fejlesztéséért. Többek kö­zött erre irányulnak erőfeszítései a világ számos országában tett látogatásai során. S erről tanús­kodnak azok a megbeszélések is, amelyeket a Magyar Népköztár­saságba látogatott külföldi álla­mi és politikai személyiségekkel folytatott. Az ön megnyilatkozá­sai — a széles magyar közvéle­mény előtt, a nemzetközi fóru­mokon, a magyar és a külföldi sajtó hasábjain — mély elemzést adnak Magyarország és a nem­zetközi helyzet legfontosabb prob­lémáiról, s következetesen síkra- szállnak a gondolat mellett, hogy a békéért, a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért foly­tatott küzdelem a magyar nép boldogságának és felvirágzásának egyik döntő feltétele. A Magyar Szocialista Munkáspárt által ve­zetett Magyar Népköztársaság vi­lágszerte nagy tekintélyt vívott ki magának. — Földünkön a szilárd béke megteremtése teljes összhangban van a népek reményeivel, az emberiség évszázados eszményei­vel. Ez eleve meghatározza a szo­cialista államok és a Szovjetunió — amelynek én is állampolgára vagyok — külpolitikájának igazi humanizmusát. „Nincs magasz- tosabb és humánusabb cél — mondta Brezsnyev elvtárs, az — Hatvan évvel ezelőtt, ami­kor Európa véráztatta mezőin még javában tombolt az első vi­lágháború, Oroszország munkásai, parasztjai, elnyomott nemzetisé­gei Leninnek, a bolsevikok párt­jának a vezetésével harcba száll­tak. A felkelők, a forradalmárok a dolgozók életbevágó követelé­seiért harcoltak. Amikor győzött a Nagy Októberi Szocialista For­radalom, a szovjethatalom első nyilvános fellépése a békedekré­tum elfogadása volt. A forrada­lom győzelmével olyan állam szü­letett, amely a szocialista társa­dalom építésére és a békéért ví­vott harcra esküdött föl. — A Szovjetunió azóta is a vi­lágbéke fő támasza és döntő ere­je. Fennállása óta soha nem kez­dett háborút, de az ellene tá­madókat visszaverte. A második világháborúban az antifasiszta koalíción belül magára vállalta a fő terhet, szétzúzta a Hitler­SZKP KB főtitkára —, mint a béke és a nemzetközi biztonság lehető legteljesebb megszilárdí­tása, a háború végleges kiiktatá­sa az államok közötti kapcsola­tokból.” — Mi, szovjet emberek, örü­lünk annak, hogy korunk legfon­tosabb kérdéseiben a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kö­zött teljes a nézetazonosság. Ez az egység a külpolitika területén szemléletesen megnyilvánul a bé­kéért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a biztonságért és az egyenjogú európai együttmű­ködésért vívott közös harcban, teljes összhangban a Helsinkiben született megállapodásokkal. Ez az egység testet ölt azokban a konkrét lépésekben, amelyeket az imperializmus agresszív tervei, új gyarmatosító törekvései és a fajgyűlölet ellen, a népek sza­badságáért és nemzeti független­ségéért teszünk. Megnyilvánul ez az egység azokban a közös kez­deményezésekben és nemes erő­feszítésekben, amelyek olyan nagy horderejű feladatok megol­dását célozzák, mint a fegyver­kezési hajsza megszüntetése és a leszerelés. — Kedves Kádár Elvtárs! Most, amikor átnyújtom önnek a Nem­zetközi Lenin-békedíj kitünte­tettjének az érdemérmet és az oklevelet, ismételten gratulálok a nagy Lenin nevét viselő, ma­gas nemzetközi kitüntetéshez. Az önnek adományozott kitüntetés személyes érdekeinek méltó meg­becsülése, s egyben elismerése annak, hogy az egész magyar nép jelentősen hozzájárult a világbé­kéért vívott közös harc ügyéhez. — Jó egészséget, hosszú életet és nagy sikereket kívánok önnek, kedves Kádár elvtárs, munkássá­gához, amelyet a magyar nép ja­vára, a béke és a népek közötti barátság további megszilárdítása érdekében fejt ki. — Éljen a világbéke! — fe­jezte be beszédét Nyikolaj Blo- hin akadémikus, majd átnyújtot­ta Kádár Jánosnak a magas ki­tüntetést. Válaszbeszédében Kádár János a következőket mondta: fasiszta támadókat és ezzel nagy veszedelemtől mentette meg az egész emberiséget. A Szovjetunió ma is a békéért folytatott harc élén jár. Ezért nem véletlen, ha­nem törvényszerű, hogy a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Le- nin-békedíjat alapított. — A Lenin-békedíj az egé'sz világon nagy erkölcsi tekintélyre tett szert. A nemzetközi összeté­telű bizottság — amely dönt e díj odaítéléséről — pártállásra, világ­nézetre, nemzetiségre, a bőr szí­nére való tekintet nélkül ítéli oda a díjakat azoknak, akik meg­ítélése szerint a békét, a népek közötti barátságot szolgálják. — Engem most az a megtisz­teltetés ért, hogy egyike vagyok azoknak, akiknek az idén a Nem­zetközi Lenin-békedíj Bizottság a díjat odaítélte, ön az imént azt mondotta, hogy a díjat személyes érdemekért és a magyar nép helytállásáért ítélték nekem. Ami a személyeá tevékenységet illeti: saját magatartását és tevékeny­ségét senki sem képes tárgyila­gosan megítélni, arra mások hi­vatottak. De bizonyos, hogy aki társadalmi tevékenységet foly­tat és olyan átfogó célért akar tenni valamit, mint a béke védel­me és megszilárdítása, az soha nincs egyedül. S ha én valamit tehettem a béke ügyéért, csak azért tehettem, mert nem elszige­telten, s nem egyedül dolgozom, mert együtt dolgoznak velem elv­társaim, honfitársaim. — Hazánkban százezrek, milli­ók: munkások, parasztok, ér­telmiségiek, egyházi személyisé­gek, férfiak és nők, idősek és fiatalok küzdenek a békéért. Minderre gondolva őszintén kö­szönöm önnek, tisztelt Blohin elvtárs, s a bizottság tagjainak a számomra és népünk számára nagy megtiszteltetést jelentő dön­tést, hogy a Lenin-békedíjat ne­kem ítélték. — A magyar nép békés építő­munkát folytat, a fejlett szocia­lista társadalmat építi. Létérde­kei, társadalmi céljai egyaránt azt igénylik, hogy békében foly­tathassa munkáját. Ezért dolgo­zik pártunk, kormányzatunk, né­pünk teljes egységben. A békéért, a népek közötti ba­rátságért vívott küzdelemben is mérhetetlen erőt ad számunkra, hogy legnagyobb barátunk és szövetségesünk, testvérünk, a Szovjetunió oldalán, vele teljes egyetértésben vívhatjuk ezt a harcot. — A nemzetközi közvélemény jól ismeri azokat a ma különö­sen időszerű szovjet javaslatokat és lépéseket, amelyek a háborús veszély leküzdését, a béke meg­szilárdítását célozzák. Ezek a javaslatok nemcsak a Szovjet­unió érdekeit szolgálják, hanem messzemenően megfelelnek a szo­cializmust építő népek, a világ minden népe érdekeinek is. — Pártunk, kormányzatunk és népünk jól ismeri, érti és teljes mértékben helyesli azokat az erőfeszítéseket, amelyeket napja­inkban a Szovjetunió a stratégiai fegyverek korlátozásáért, a kö­zép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséért és az általános leszerelésért tesz. Sa­játunknak tekintjük ezeket a tö­rekvéseket, s a Szovjetunióval teljes egységben küzdünk azért, hogy valósággá váljanak. — A Nemzetközi Lenin-béke­díj Bizottság döntéséről a magyar közvélemény május elsején reg­gel értesült. Ezen a napon és az azt követő időszakban nagyon sok elvtársamtól, honfitársamtól kaptam üdvözletét. Amennyire érzékelni tudtam, nagyon sok gratulációból az csendült ki, hogy nálunk, Magyarországon az em­berek e kitüntetést sajátjuknak tekintik. Valahogy úgy fogják fel — szerintem igen helyesen —, hogy ezt a kitüntetést a mi né­pünk kapta. Ez végtelenül jóleső érzés számomra. — Nagyon sok üdvözletét kap­tam külföldről is. Az első üdvöz­letét közeli barátunktól, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárstól kap­tam, akit nagyon tisztelek, s akit az egész magyar nép nagyra be­csül és értékel. Nagyon sok más üdvözlet is érkezett címemre a Szovjetunióból és más országok­ból, ismert vezetőktől, munká­soktól, parasztoktól, művészek­től, barátaimtól. — Megragadom az alkalmat, hogy forró köszönetét mondjak Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs­nak, minden szovjet barátomnak, s mindazoknak, akik megtisztel­tek üdvözletükéi. A jókíván­ságokat köszönöm és szívből vi- szonzom mindnyájuknak. — A békéért hatvan éve szi­lárdan és következetesen harcoló nagy szovjet népnek teljes si­kert kívánok a kommunizmus építésében! Szívemből kívánom, hogy világraszóló, nagy művűket békében folytathassák! — A Lenin-békedíj nagy er­kölcsi megtiszteltetés, de ugyan­akkor kötelezetlS^g is. Igyekszem olyan szellemben dolgozni, hogy méltó legyek erre a nagy kitün­tetésre. Szeretném biztosítani szovjet barátainkat, a szocializ­must építő testvéri népeket, a békeszerető embereket és népe­ket arról, hogy a magyar nép a jövőben is eltökélten és követke­zetesen ott lesz, ahol a haladá­sért harcolnak és a békét védik. — Olyan korban élünk, amikor bonyolult, nagy és nehéz nem­zetközi kérdések várnak még megoldásra. Tudjuk, hogy ez harc nélkül nem megy. Pártunk, kormányunk, népünk minden tő­le telhetőt megtesz, hogy előmoz­dítsa a haladás, a béke ügyét. Minden gondolkozó ember látja, érzékeli és tudja, hogy a béke erői növekednek. Optimisták va­gyunk, bizakodunk: igazságos ügyünk győzni fog. Állhatatos harcunk eredményeként eljön a szilárd, tartós béke korszaka! — fejezte be válaszbeszédét Kádár János. A Központi Bizottság első tit­kára a kitüntetéssel járó pénz­összeget a Magyar Szolidaritási Alapnak és egy magyar gyermek- intézménynek ajánlotta fel. 4 Nyikolaj Blohin csütörtökön délben Kádár János tiszteletére fogadást adott a szovjet nagy- követségen. Pohárköszöntőjében üdvözölte Kádár Jánost kitünte­tése alkalmából. Üdvözlő szavai­ra Kádár János válaszolt. A fogadáson megjelent Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke, Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, s ott voltak az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és a Központi Bizottság tit­kárai. Részt vett az Elnöki Ta­nács, a Minisztertanács több tag­ja, a Központi Bizottság osztály- vezetői. Megjelentek a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács képviselői, az egyházak vezető személyiségei. Ott voltak a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évforduló­ja tiszteletére munka versenyt kezdeményezett csepeli szocia­lista brigád tagjai, ipari és me­zőgazdasági üzemek szocialista brigádjainak képviselői, a ma­gyar politikai, társadalmi, tu­dományos, kulturális élet veze­tői. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, valamint a szov­jet nagykövetség vezető beosz­tású diplomatái, a szocialista or­szágok budapesti nagykövetségé­nek vezetői. (MTI) események sorokban LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT OSLÖ __ ______________ Ph am Van Dong. a Vietnami Szocialista Köztársaság minisz­terelnöke csütörtökön kétnapos hivatalos látogatásra Norvégiá­ba érkezett. A vietnami kor­mányfő Odvar Nordli norvég miniszterelnökkel és más hivata­los személyiségekkel folytat tár­gyalásokat. (TASZSZ) PRÁGA Prágában együttes ülést tartott a Szakszervezeti Világszövetség és az Uruguayi Országos Mun­kásszövetség küldöttsége. Közös felhívással fordultak a világ dol­gozóihoz és a szakszervezeteihez, hogy június 27-ét szenteljék az uruguayi dolgozókkal való szoli­daritás akciónapjának. (TASZSZ) BEJRŰT A szerdán éjjel Bejrútban ki­adott palesztinai katonai közle­mény megerősítette, hogy Dél- Libanonban jobboldali fegyvere­sek nehéztüzérsége, valamint a határon túlról izraeli ütegek az elmúlt 72 órában szakadatlanul lőtték a libanoni baloldali erők és a palesztin szövetségesek ál­lásait. A közlemény rámutatott, hogy a tüzérségi támadással egy­idejűleg az izraeli határ közelé­ben mozgósították a jobboldali fegyvereseket. (Reuter) PEKING ______________________ Vo Nguyen Giap tábornok, a Vietnami Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere csü­törtökön hivatalos baráti látoga­tásra Pekingbe érkezett egy viet­nami katonai küldöttség élén — jelentette be az Űj Kína hírügy­nökség. BONN__________________________ Cs ütörtökön Bonnban meg­kezdte kétnapos tárgyalássoroza­tát a szovjet—nyugatnémet kor­mánybizottság. Az elnöki tiszte­ket Nyikolaj Tyihonov, a szov­jet minisztertanács elnökének el­ső helyettese, és Hans Friderichs nyugatnémet gazdaságúéi mi­niszter tölti be. *RIZS________________________ A francia nemzetgyűlés szer­dán este egyhangúlag megszavaz­ta azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi a legkevesebb 37,5 éves munkaviszonyt igazoló nők számára, hogy 60 éves korukban teljes fizetéssel nyugdíjba me­hessenek. A tervezetet megsza­vazták a baloldal képviselői is, bár hangoztatták annak szüksé­gességét, hogy a nyugdíjkorha­tárt 55 évre kellene leszállítani. (AFP) • Parlamenti küldöttség utazott Svájcba Inokai Jánosnak, az országgyűlés alelnökének vezetésével a svájci szövetségi gyűlés meghívására csütörtökön parlamenti delegáció uta­zott egyhetes hivatalos látogatásra Zürichbe. A küjdöttség tagja Ná- nási László, Petrovics Emil, Ollári István és Nagy Pálné ország- gyűlési képviselő. A küldöttség elutazásánál a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke, s ott volt dr. René Stoudmann, Svájc budapesti nagykövete. (MTI) • Vádemelés Egyiptomban baloldali személyek ellen Az egyiptomi fővárosban hamarosan bíróság elé állítandó 119 sze­mélyt azzal vádolják, hogy a hatalmon levő kormány erőszakos meg­döntése és kommunista rendszer bevezetése érdekében megalakítot­ták az Egyiptomi Kommunista Munkáspártot, valamint az Egyipto­mi Kommunista Pártot. A vádlottak — az ügyész szerint — röpcé­dulákat osztogattak és lázadásra bújtogattak. A vádirat azt állítja, hogy ez a két „titkos kommunista szervezet” volt az értelmi szerzője a január 18-i és 19-i zavargásoknak, jóllehet köztudott, hogy az ak­kori tömegtüntetéseket országos méretű megmozdulásokat a dolgozók életkörülményeinek romlása, s az újabb áremelések bejelentése vál­totta ki. A Reuter arról tudósított, hogy Ibrahim El-Kalubi egyip­tomi főügyész életfogytiglani börtönbüntetés kiszabását kérte janu­ári tiltakozó megmozdulások 176 résztvevőjére. • Moszkvába érkezett a SZOT-delegáció A. I. Sibajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának el­nöke csütörtökön délután fogadta Kiss Károlyt, a Szakszervezetek Országos Tanácsának alelnökét, valamint azokat a magyar szakszer­vezeti személyiségeket, akik a SZOT barátságvonatának utasaiként érkeztek a szovjet fővárosba. A szovjet és a magyar szakszervezeti vezetők között szívélyes, baráti megbeszélésre került sor. A. I. Siba­jev üdvözletét küldte a barátságvonat minden utasának, s rajtuk át az összes magyar szervezett dolgozónak. A barátsági misszió részt­vevői csütörtökön a szovjet ágazati szakszervezetek aktivistáival ta­lálkoztak. Ma a barátságvonat háromszáz utasa több csoportban moszkvai üzemek és intézmények munkájával ismerkedik. A vonat szombaton indul vissza Budapestre. (MTI) HADERŐCSÖKKENTÉS Plenáris ülés Bécsben Oltványi Ottó, az MTI tudó­sítója jelenti: A közép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csökkentésé­ről folyó tárgyalássorozat 138. plenáris ülését csütörtökön ren­dezték a bécsi Hofburg Redou- ten-saal-jában. A zárt ajtók mö­gött tartott tanácskozáson dr. Ingo öser nagykövet, az NDK küldöttségének vezetője elnökölt és Jirzsi Meisner nagykövet, a csehszlovák delegáció vezetője szólalt fel. A Concordia sajtóklubban tar­tott nemzetközi sajtótájékoztatón a csehszlovák küldöttség szóvi­vője elmondta; Meisner nagykö­vet felszólalásában ismételten ki­emelte annak fontosságát, hogy a közvetlen részt vevő államok a tárgyalások idejére „fagyasszák be” fegyveres erőik létszámát. Mint hangsúlyozta, a közép-euró­pai térségben állomásozó fegy­veres erők létszámának jelenlegi szinten való tartása erősítené a bizalmat és elősegítené a haderő­csökkentés terén az eredmények elérését. Arról is szólt, hogy a redukálást kölcsönösen, egyenlő feltételek mellett, annak figye­lembevételével kell megvalósíta­ni, hogy egyik fél biztonságát se érje károsodás. Ezzel összefüggésben utalt a szocialista országok korábban előterjesztett javaslatára, amely a csökkentést egyenlő százalékos arányban irányozza elő, s amely nemcsak a szárazföldi, hanem a légierőkre és az atomharcos ala­kulatokra is kiterjeszti a redu­kálást. Ez a javaslat előírja, hogy a tárgyalásokon közvetlen részt vevő államok nemcsak had­erőik létszámát, hanem azok fegy­verzetét is kötelesek csökkenteni. A csehszlovák delegáció veze­tője bírálta a NATO-országokat, mert negatívan foglalnak állást a szocialista országok reális javas­latával szemben. A nyugati or­szágok egyenlőtlen csökkentésre vonatkozó elképzelései elfogad­hatatlanok, az aszimmetrikus csökkentés ugyanis a NATO ré­szére egyoldalú előnyöket biz­tosítana. Ez pedig ellentétben áll az előzetes konzultációkon kö­zösen elfogadott alapelvekkel. Egy kérdésre válaszolva Meis­ner nagykövet kifejtette: a szo­cialista országokat aggodalom töl­ti el amiatt*hogy a NATO-orszá- gok legutóbbi tanácskozásukon elhatározták katonai kiadásaik további növelését. (MTI) Dr. Szekér Gyula szovjet tudóst fogadott O Dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese csütörtökön fogadta Andronyik Petroszjancot, a Szovjetunió Állami Atomenergiai Bizottságának elnökét. A szovjet tudós, aki egyben a KGST atom­energia békés felhasználásával foglalkozó állandó bizottságának el­nöke, a jövő héten részt vesz az állandó bizottság budapesti ülésén. (MTI-foto) Visszavonulnak a rhodesiai csapatok Salisburyből érkezett hírügy­nökségi jelentések szerint a Mo­zambiki Népi Köztársaság terü­letére behatolt rhodesiai csapa­tok megkezdték visszavonulásu­kat. Az intervenciós csapatok öt nappal ezelőtt támadták meg Mozambik Rhodesiával szomszé­dos területeit, azon a címen, hogy ott „gerilla-támaszpontok” van­nak. Az Afrikai Egységszervezet tit­kársága csütörtökön Addisz Abe- bában nyilatkozatot tett közzé és ebben a legélesebben elítélte a rhodesiai Smith-rezsim Mozambik elleni fegyveres agresszióját. A dokumentum hangsúlyozza: az Afrikai Egységszervezet mindig is teljesen tisztában volt azzal, hogy Smith sohasem óhajtotta a tárgyalásos úton történő rende­zést. A legutóbbi Mozambik elle­ni agresszió megerősítette az Af­rikai Egységszervezet meggyőző­dését: az agresszióra a megfele­lő válasz a fegyveres harc erősí­tése. Az AESZ-nyilatkozat emlékez­tet a múlt évi afrikai csúcskon­ferencia egyik határozatára. Ez kimondja, hogy ha a fajüldöző rezsim megtámad egy szomszédos független afrikai országot, akkor ez az egész szabad Afrika elleni támadásnak minősül. A gyarmati kérdés megoldásá­ra alakított különleges ENSZ-bi- zottság elnöke, Salim A. Salim (tanzániai diplomata) szerdán ar­ra szólította fel a világszervezet tagországait, hogy szakítsák meg diplomáciai kapcsolatokat Rhode­siával. Salim rámutatott: nem elég, ha a nemzetközi közvélemény csak elítéli Rhodesia mozambiki intervencióját, hanem tényleges intézkedéseket is foganatosítani kellene. A tanzániai diplomata a követ­kező intézkedéseket javasolta: — A független Zimbabwéért küz­dő harcosoknak nyújtandó nem­zetközi segítség folytatása, illet­ve hatékonyabbá tétele; — A Mozambiki Népi Köztársa­ságnak nyújtandó segély és tá­mogatás a rhodesiai .intervenció­val szembeni ellenállásához; — A rhodesiai fajüldöző rendszer teljes elszigetelésére irányuló ak­ciók. Politikai merénylet Olaszországban Újabb súlyos politikai terrorcse­lekmény Olaszországban: csütör­tökön Milánóban merényletet kö­vettek el Indro Montanelli újság­író, az II Giornale Nuovo című lap főszerkesztője ellen. A szer­kesztőség épülete előtti belvárosi téren két merénylő lépett hozzá és pisztolyból nyolc lövést adott le a lábára irányítva. Montanellit súlyos, de nem életveszélyes sérü­lésekkel szállították kórházba. A merénylők elmenekültek. Előző nap Genovában Vittorio Brúnót, a Secolo XIX. főszerkesz­tő-helyettesét sebesítették meg is­meretlen terroristák. Ezt a me­rényletet csütörtökön a „Vörös brigádok” nevében vállalta magá­ra egy névtelen telefonáló. A 68 éves Indro Montanelli az olasz újságírás egyik legismertebb és legtekintélyesebb alakja. Az el­lene elkövetett merénylet minden bizonnyal szervezett, politikai cél­zatú terrorakció, amely ismét fe­szültséget és felháborodást keltett az országban. Az újságíró-szövetség és más újságíró-szervezetek csütörtökön közleményben tiltakoztak a sajtó vezetői ellen irányuló merényletek miatt, amelyek „a piazza fontanai robbantással kilenc éve megkez­dett hosszú sort folytatják, meg- félemlítési céllal, a demokratikus rend felborítására törve” — mu­tatnak rá. Az újságíró-szövetség délutánra munkabeszüntetést hir­detett az összes sajtóorgánummal. Tiltakozások hangzottak el a par­lamentben is. Leone köztársasági elnök, Fanfani szenátusi elnök és pártvezetők szolidaritási táviratot küldtek a merényletek két áldoza­tának. Az OKP nevében Pavolini, a titkárság tagja kijelentette: „a provokáció és terror-stratégia új állomása ez is. Mi, kommunisták elítéljük ezeket az aljas cselek­ményeket. felbérelt bűnözők vagy fanatikusok gaztetteit, és azt kö­veteljük az illetékes állami szer­vektől, derítsék fel és vonják fe­lelősségre mind az elkövetőket, mind a felbújtókat, szervezőket”. Kádár János beszéde

Next

/
Oldalképek
Tartalom