Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-03 / 129. szám

1977. június 3. • PETÖFf NÉPE • 3 A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Idegenforgalmi szálláshelyek Bács-Kiskun megyében Az ötéves terv előírja, hogy a nemzetközi idegenforgalom bevé­teleit legalább 60 százalékkal.kell növelni, továbbá, hogy a belföl­di idegenforgalomban az ország lakosságának üdülési, valamint kirándulási igényeit az eddigiek­nél magasabb színvonalon szük­séges kielégíteni. Bács-Kiskun megye nem tarto­zik az ország jelentősebb idegen- forgalmi körzeteihez, de közpon­ti fekvése miatt jelentős tranzit- forgalma. A hosszú távú telepü­lés-hálózatfejlesztési terv itt nem is jelölt ki országos jelentőségű üdülőközpontot, de vannak a me­gye területén a lakosság pihené­sét, kikapcsolódását szolgáló re­gionális és ’kisebb helyi jelentő­ségű üdülőterületek. Szállodák és kempingek Bács-Kiskun megyében mind a 6 városban és 13 községben, a települések 17 százalékában volt 1976-ban valamilyen típusú ke­reskedelmi szálláshely, több mint 2600 hellyel. Ennek megközelítő­leg fele kempingben és nyaraló­házban volt (az előbbiek 3, az utóbbiak mintegy 6 hónapig üze­meltek), a helyek mindössze alig egynegyede van egész éven át üzemelő szállodában, illetve kise­gítő szálláshelyen és körülbelül ilyen arányú a fizetővendéglátás. 1975 óta a kemping és a fizető­vendéglátás számottevően gyara­podott. A 'szálláshelyek minőségi kate­góriái messze elmaradnak az or­szágos átlagtól. A megyében csak egy B-osztályba sorolt szálloda működik (Kecskeméten), a többi C-kategóriájú. Országosan a szál­lodák 45 százaléka ezeknél ma­gasabb besorolású. A bajai nya­ralóházak I. osztályúak ugyan, de a kempingek III. és IV. osz­tályba soroltak. Bács-Kiskun megyében 1975- ben 10 000 lakosra mindössze 10 szállodai hely jutott, míg a vi­déki átlag 24 volt. Az alföldi megyék közül — Csongrád és Hajdú-Bihar megye kivételével — csak Békés megyében volt 4- gyel magasabb ez a mutató, Pest és Szabolcs-Szatmár megyében 9, Szolnok megyében pedig 8 szál­lodai hely jutott 10 000 lakosra. (Szolnokon azóta felépült az új Pelikán-szálló!) A megyeszék­hely szállodahiányát tükrözi, hogy 10 000 lakosonként csak 25 szállodai hely található, míg az ország felsőfokú központjaiban átlagosan 43. Baján 40, a közép­fokú központokban pedig 17 volt e mutató értéke. Egy év alatt .87 ezer vendég 1976-ban közel 87 ezer vendég vette igénybe a megye szálláshe­lyeit. Ez több mint 2 százalékkal haladta meg az egy évvel koráb­bit, de a forgalom alakulása tí­pusonként igen eltérő volt. A vendégforgalom a vidékinek alig több mint 2 százalékát képezte. A vendégeknek több mint 70 százaléka a szállodákban lakott, 17 százalékuk a fizetővendég-el­látást választotta, vagy kénysze­rült választani. Közel 3000-re te­hető a nyaralóházak és ugyan­ennyire a kempingek vendégfor­galma. A szállodákban átlagosan valamivel hosszabb időt töltöt­tek, mint az előző évben, más típusokban .valamivel kevesebbet. A fizető-vendéglátásban tapasz­talt hosszabb, tíz napot is meg­haladó átlagos tartózkodási idő arra utal, hogy ez a forma nem ki­zárólag az idegenforgalom céljait szolgálja, hanem idényjellegp munkaerő elhelyezésére is hasz­nálják. 1975-ben Bács-Kiskun megye szállodáiban 73 százalékos volt az ágykihasználtság, amely 1976- ban 77 százalékra fokozódott. Ezen belül a kecskeméti Arany­homok Szálloda 65 százalékos, a többi pedig átlagosan 81 százalé­kos kihasználtsággal működött. 1970 után az országoshoz ha­sonlóan Bács-Kiskun megyében is egyre több külföldi igényelt szállást. Országosan 1975-ben a megyében 1976-ban mutatkozott jelentősebb visszaesés. Ez nem­csak a külföldiek számának, ha­nem az összes vendégből való arányuknak a mérséklődését is eredményezte. 1975-ben az or­szág külföldi vendégeinek mind­össze egy százaléka vette igény­be a megye szálláshelyeit. 1976- ban a külföldi vendégek száma meghaladta a 20 ezer főt, de ez csak kilenctizedé volt az egy év­vel korábbinak. Legtöbb, majdnem 4 ezer kül­földi vendég 1976-ban az NSZK- ból érkezett, de ez alig négyötö­de volt az egy évvel korábbi­nak. Mintegy 3900 jugoszláv és több mint kétezer osztrák ven­dég szállt meg a megyében, kö­zel annyian, mint az előző évben. Majdnem felére csökkent 1976- ban a bolgár és valamelyest a csehszlovák vendégek száma. A megye szálláshelyeit 1500 körüli NDK és ugyanannyi szovjet ál­lampolgár vette igénybe 1976- ban. A megyében 1976-ban átlagosan 58 forintba került egynapi szál­láshely, ami 12 százalékkal több volt, mint egy évvel korábban. Ezen belül a különböző szállás­hely-típusokban a szolgáltatás minőségétől függően igen külön­böző átlagárak fordultak elő. A B-ka tegór iá jú Arany homok-szál­lóban és a C-kategóriájú többi szállodában 1976-ban több mint 20 százalékkal magasabb volt az egy vendégéjszakára jutó szál- lásdíj, mint az ország azonos ka­tegóriájú szállodáiban, de a nya­ralóházak átlaga is 6 százalék­kal meghaladta azt. A fizetőven­déglátás viszont mintegy 30 szá­zalékkal volt olcsóbb. (Ez utób­biak feltehetően alacsonyabb ka­tegóriába soroltak, mint az or­szágos átlag.) A C-kategóriájú szállodákban 1976-ra nem válto­zott az átlagár, máshol általában emelkedett. A külföldi és különösen a nem szocialista or­szágból érkezett vendégek átla­gos szállásdíja — főként a szál­lodákban — mindkét évben ma­gasabb volt, mint a belföldieké, ami arra utal, hogy igényeik és a lehetőségek szerint színvona­lasabb ellátásban részesültek. A megye két legnagyobb szál­lodáját a belföldi utazási irodák is igénybe veszik. 1976-ban a kecskeméti Aranyhomok-szálló vendégéjszakáinak több mint egyötödét —, de a külföldieké­nek majdnem felét —, a bajai Duna-szállóban pedig több mint egytizedét — ezen belül a kül­földiekének csak 4 százalékát — foglalták le. Az Aranyhomok- szállóban a belföldi utazási iro­dák tevékenysége 1975-höz képest több mint 20 százalékkal csök­kent, a másik szállóban ugyan­ilyen arányban növekedett. A közvetített forgalom is fő­ként a nyári hónapokra esik. 1976-ban az Aranyhomok-szálló közvetített vendégéjszakáinak majdnem fele júliustól szeptem­berig, Baján pedig június és augusztus között volt. Több olcsó turista- szállásra van szükség összefoglalva megállapítható, hogy a megye idegenforgalmá­nak fellendítése csak a rendkívül szűkös elszállásolási körülmé­nyek javításával oldható meg. A megyeszékhely, mint felsőfokú központ gazdasági, kulturális, szellemi életének fejlődésével mind nagyobb idegenforgalom jár együtt, ami szállodai igényt jelent. Szükség lenne a belföldi turizmus elősegítése érdekében olcsó turistaszállásokra, ez a tí­pus egyáltalán nincs a megyé­ben. A fizető-vendéglátás nyúj­totta szolgáltatás szinte nem le­het más megyékkel összehason­lítani, mert igen nagy arányban vállalatok veszik igénybe dolgo­zóik részére szállásként. Az üdü­lőkörzetekben többnyire a saját víkendházzal rendelkezők, vagy a vállalati üdülőkbe utaltak tar­tózkodhatnak egy napnál hosz- szabb ideig. A megye V. ötéves területfej­lesztési koncepciója szerint az alpár—nyárlőrinci körzet komp­lex fejlesztése kerül sorra, ahol jelenleg semmiféle elszállásolási lehetősg nincs. A turistaszállást és a fizető-vendéglátást ezeken a helyeken célszerű lenne bővíteni. A kempingek vendégforgalmát viszont megfelelő szervezéssel to­vább lehetne növelni. Az újon­nan létesült kecskeméti kemping­ben feltehetően ez nem okoz majd gondot. Dr. Sántha Józsefné, a KSH tájékoztatási osztályvezető-helyettese« Szabályozták a tsz-dolgozók munkaidejét és díjazási rendszerét A Magyar Közlöny 41. számá­ban megjelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és a munkaügyi miniszter együttes rendelete a tsz-ek kategorizálásá­ról, a tsz-ek dolgozóinak munka­idejéről, valamint munkadíjazási rendszeréről. Az új jogi szabályozás alapel­ve: a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben és a társulásoknál dolgozó tagok és alkalmazottak munkadíjazása váljék a lehető legnagyobb mértékben azonossá az állami vállalati dolgozók bé­rezésével. A jogszabály egyúttal a tsz-tagok és alkalmazottak munkadíjazásában mutatkozó különbségeket a minimálisra csökkenti. A munkadíj-szabályozás eddig a termelőszövetkezeti tagok ese­tében csak a vezetőkre és vala­mennyi alkalmazottra terjedt ki, nem érintette viszont a tagként dolgozó fizikai munkásokat, ügy­intézőket és ügyviteli dolgozókat. Az új szabályozás már minden tsz-dolgozóra kiterjed. Korábban a tagvezetők munkaidejének megállapításánál alkalmazott munkadíjtételek felső határa 5— 10 százalékkal volt magasabb, mint az állami vállalatok alkal­mazotti munkabértételeinek fel­ső határa; ebben a tekintetben úgy sikerült megteremteni a tel­jes azonosságot, hogy az egyéb szektorok és a más népgazdasá­gi ágakban dolgozók munkabéré­nek megállapításánál alkalma­zandó bértételek felső határát egy korábbi MüM-rendelet már felemelte. A tsz-tagok eddig sérelmesnek találták, hogy eltérőek voltak a személyi munkadíj, illetve a sze­mélyi fizetés megállapításának szabályai. (A tagvezetők eseté­ben a személyi munkadíj felső határa a munkadíjtétel felső ha­tárának 20 százalékkal, az alkal­mazottaknál pedig 30 százalék­kal növelt összege volt.) A ren­delet most egységesen az állami vállalati szabályok alkalmazását írja elő, s ezzel a megkülönböz­tetés megszűnt. Az új jogszabály alapján a be­sorolás alapját képező fizikai és nem fizikai munkadíjtételek az állami vállalati munkabértéte­lekkel teljesen azonosak. Azonos előírások alapján történik a sze­mélyi munkadíj, illetőleg a sze­mélyi fizetés megállapítása is. A továbbiakban azonos mértékű lesz a magasabb vezetői munka­kört betöltő tsz-dolgozók részé­re kifizethető prémium azzal, mint amit a vállalati vezetőknek adhatnak. S ezentúl a szövetke­zetekben fizetett, az eredménytől függő részesedés is megfelel a vállalati nyereségrészesedésnek. A nem mezőgazdasági tevékenysé­get végző tagok és alkalmazottak (gépkocsivezetők, belkereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók stb.) munkadíjazásánál a jövőben az ágazati miniszterek által az ál­lami vállalatokra kiadott hatá­lyos rendelkezéseket kell alkal­mazni a termelőszövetkezetekben is. A jogszabály egyebek között intézkedik a mezőgazdasági te­vékenységet folytató tsz-tagok és alkalmazottak éves munkaidejé­ről: ez túlórával együtt legfel­jebb 3000 óra lehet. Ennél maga­sabb munkateljesitményt a ter­melőszövetkezeti dolgozóktól kö­vetelni nem lehet. Az új jogszabály szerint az állami vállalatokra általánosan elrendelt munkabesorolási köte­lezettség a jövőben a tsz-ekre is kiterjed; a munkák, illetőleg a munkát végző fizikai dolgozók besorolásánál az ágazati minisz­terek által kiadott besorolási példatárakat kell alapul venni. Űjdonság — a bértételek és a mun­kadíjtételek azonossága mellett — a nem fizikai dolgozók díja­zásánál, hogy kötelező besorolni az ügyintézői és ügyviteli mun­kakörben dolgozó tagokat is. (Az alkalmazottakat eddig is kötele­ző volt.) ’ A rendelet alapján 1978. ja­nuár 1-től változik a magasabb vezetői munkakört betöltő dol­gozók premizálására vonatkozó központi előírás. A magasabb ve­zetői munkakört betöltő dolgo- . zók éves munkadíjuk 20 száza­lékát kaphatják a szövetkezet gazdálkodására jellemző mutatók előző hároméves átlagos szintjé­nek javításáért. Az éves mun­kadíj további 20 százaléka tűz­hető ki az állattenyésztés fejlesz­téséért, a kertészeti főtevékeny­séggel foglalkozó tsz-ekben a zöldség-, gyümölcs- és szőlőter­melés fejlesztéséért, a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének szervezéséért, illetve egyéb ki­emelt feladatok túlteljesítéséért. Az új rendelkezések a hatályos pénzügyminiszteri jogszabálynak megfelelően intézkednek a tsz- dolgozók részére adható szociá­lis juttatásokról, az étkezési, üdültetési hozzájárulásról stb. (MTI) A RÁDIÓ MELLETT Háromnegyed óra Adyról Kertbarát Magazin A Kertészet és Szőlészet Kert­barát Magazin című 68 oldalas különkiadása a szabad idejük­ben kertészkedőkhöz szól. A kertészkedők, kertbarátok, a szépet kedvelők kívánságának eleget téve került a hírlapáru­sokhoz ez a szép összeállítás. Terjedelmének féle színes olda­lakból áll és ez lehetővé teszi, hogy az olvasók megismerkedje­nek egyebek között számos új ró. zsafajtával, a nyár legszebb virá­gával ; a rododendronok virág­pompájával. A magazin tanácso­kat ad a növényvédelemhez, a lombtrágyázáshoz, a zöldségfélék másodvetéséhez, a szőlő nyári ápolásához és közli a permete­zőszerek keverési táblázatát. Hogyan lehet rönkből kerti bútort készíteni ? Tarthatunk-e kutyát, macskát a kertben? Ho­gyan rendezzük be a kerti há­zat? Megtelepíthetjük-e a kert­ben az énekes madarakat? Ezek­re és még számos más kérdésre ad választ a kiadvány. Szórakoztató olvasmányokat, rejtvényt, öltöz­ködési és sütés-főzési tanácsokat is találnak benne az olvasók. Űj moziközpont A szovjet főváros egyik legna­gyobb moziközpontja épül a Pe- rov kerületben. Az épületben több moziterem lesz, amelyek kö­zül a legnagyobb ovális alakú és 1000 nézőt fogadhat be. Az új moziközpontot az építők no­vemberben adják át rendelteté­sének. Nyilvános szellemi vetélkedőt rendezni — ezt már megírták sokan — nem könnyű, nem egy­szerű dolog. Elsősorban azért, mert a szerkesztőknek nem ele­gendő fogósnál fogósabb kérdése­ket kiötleni a vetélkedés tárgyául kiválasztott alkotó, vagy művé­szeti ág anyagából. A verseny­zők ismeretének alapossága, fel- készültségük mértéke, az általuk elolvasott szakkönyvek kötetei­nek száma ugyanis a szellemi párbajoknak csupán egyik, köz- művelődési szempontból általá­ban kisebb hatású része. Leg­alább ennyire fontos az, amelyet a nagyközönség széles táborára gyakorol maga a téma. Beetho­ven, vagy éppen Ady — ha már az évfordulós vetélkedőkről ej­tünk szót. E két rádiós műsor összeha­sonlítása azért is időszerű, mert tapasztalatai jól hasznosíthatók. Míg az említett zenei műveltsé­gi verseny a hallgatókban jósze- rint azért keltett ellenérzést, mert a röpködő zenei szakkife- jelzések, az elvont ismeretek, a versenyzők kimerítően aprólékos tárgyi szaktudása egyszerűen el­riasztották a jámbor átlag-zene­barátot, addig az Ady-vetélkedő ennek épp ellenkező hatását érte el: érdekességével a készülék mellé vonzotta a hallgatókat. Te­hette ezt elsősorban azért, mert Beethovenről a tudóskodó fiatal elmék szakmai beszámolóit hall­hattuk, Ady Endre költészetéről viszont mindvégig emberközeli módon, lebilincselően érdekes, mondhatni társalgási csevegési stílusban beszélgettek a részt­vevők. A Magyar Rádió „Akarom, tisztán lássatok” című műveltsé­gi vetélkedője jól szerkesztett, tartalmas és érdekes közművelő­dési program, s a legnagyobb erénye talán az, hogy lényegében nem verseny. A műsor feledtet­ni tudta azt, hogy a 1 részt vevő csapatok tétje nem kisebb dolog, mint a döntőbe jutás dicsősége, mert a pontokért vívott küzde­lem alakulásánál sokkal érdeke­sebb volt maga a téma; Ady és kora, amit a kitűnő színészek, a jó műsorvezetés, és a felkészült, lelkes résztvevők közös igyeke­zettel tárgyaltak meg. Tegnap este sugárzott első kö­zépdöntő színhelye Pécs és Kecs­kemét volt, amott az ifjúsági ház klubterme, emitt a megyei mű­velődési központ 600 személyes (!) színházterme, benne, amint hal­lottuk, harminc érdeklődővel és hat versenyzővel, akik e nem túlságosan hangulatos környe­zetben is Ady és az irodalom szeretetéről tettek tanúbizonysá­got. Mert ez volt a lényeg, nem a lexikális tudás. A zsűri nagyon helyesen mindig „lelőtte” azokat, amik részletkérdésekben muta­tott tájékozottságukkal akartak sziporkázni, és gondosan ügyelt arra, hogy a rádióhallgatók — hiszen lényegében értük került sugárzásra a műsor — jól követ­hessék a főtémát; Ady egyetemes jelentőségű költészetének gaz­dagságát és lényegét. Egyszóval tartalmas volt a há­romnegyedórás szellemi fejtörő a Kossuth-rádióban és lényegét tekintve az már csak másodla­gosan fontos a számunkra, hogy a kecskeméti csapat jutott to­vább. P. M. Magyár iparitanulók az NDK-ban # Egy magyar—NDK kormányközi szerződés értelmében magyar fia­talokat képeznek ki a BUNA Vegyi Művekben. A magyar ipari ta­nulókat a hároméves tanfolyam alatt a karbantartási munkálatok legkülönbözőbb területein kapnak kiképzést. A képen: Peter Siebert művezető (b) bemutatja egy lakkalapanyag előállító berendezés mű­ködését Kőszegi Pálnak és Herer Bélának. # Több mint 400 magyar fiatal vesz részt villanyszerelő ipari ta­nulóként a hároméves neuhausi tanfolyamon. A képen: Mák Hona, a tanfo­lyam hallgatója a neuhausi Cső­gyárban. (Fotó: ADN ZB—MTI—KS) Nőtt a balesetek száma Tennivalók a megyeszékhely közlekedésében A Közlekedésbiztonsági Tanács kecskeméti elnöksége nemrégi­ben ülést tartott, melyen össze­gezték az első negyedévi balese­teket. Kecskemét város és járás a nagy átmenő forgalom miatt a közlekedési balesetek szempont­jából hátrányos helyzetben van, ezt a statisztikai adatok is bi­zonyítják. Amíg az elmúlt év el­ső negyedében 61 közlekedési szerencsétlenség történt, ez év első negyedében már 87 baleset­ről készült jelentés. A legtöbb baleset az E—5-ös úton követke­zett be, de ugyanilyen veszélyes az 52-es, az 54-es, a 44-es és a 441-es számú út. Sajnos, a halá­los balesetek száma is növekedett a múlt évi ötről hétre. Ugyan­ilyen emelkedést mutat a súlyos és a könnyű sérültek száma is. A balesetek megelőzése érde­kében sokat tett a KBT, hiszen az év első negyedében 33 közle­kedési ellenőrzést tartottak, s nem kevesebb, mint 14 ezer jár­művet vizsgáltak át. Ittas vezetés miatt 52 esetben indítottak eljá­rást, helyszín bírságolást pedig 939 járművezetővel szemben al­kalmaztak, majdnem 80 ezer fo­rint értékben. Az akciókban 620 rendőr és önkéntes rendőr tel­jesített szolgálatot. Az előbbiekből kitűnt, hogy a megelőzésre fordított energia nem teljesen realizálódott, hiszen a balesetek bekövetkeztek. Ennek azonban más okai is vannak. A testület szakbizottsága állandóan figyelemmel kíséri, főleg a me­gyeszékhelyen, a kialakult for­galmi helyzetet és észrevételeit eljuttatja a városi tanács műsza­ki osztályának, illetőleg a rendőr­ségnek. Milyen műszaki gondok vannak még a megyeszékhelyen? Aprónak tűnő dolgok, ám ezek is veszélyeztetik a biztonságot. Né­hányat ezek közül: a kiskörút útburkolati jeleinek állandó fel­újítására nagyobb gondot kell fordítani. A jelenlegi felfestés a Móricz Zsigmond utcából a Komszomol tér felé haladva nem megfelelő, hiszen itt a jármű észrevétlenül a belső sávból a külsőbe kerül. Ez idegeskedést, zavart okoz, amely balesethez ve­zethet. Az Arany János utca tor­kolatában szükségszerű lenne felfesteni a járműforgalom elől elzárt területet, ezzel biztosíta­ni az Arany János utcából ki­hajtó járművek részére a jó be­látást. Eléggé gyakori, hogy a kiskörúton a gyalogos átkelőhely jelzőtábla nem a felfestett átke­lőhely előtt, hanem után van el­helyezve, s ezek alsó szintje nem éri el a szükséges magasságot. Több javaslat hangzott el a forgalomirányító jelzőberendezé­sek, csomópontok kiépítésére. Az Izsáki út és a Vízmű utcai cso­mópont rendezését a KPM Köz­úti Igazgatósága — a tervek sze­rint — ebben az esztendőben be­fejezi, de itt forgalomirányító fényjelző készülék nem kerül felszerelésre. A Kurucz térre — ez már régi kívánság — elhe­lyezik a forgalomirányító fény­jelző készüléket, azonban «csak akkor, ha a Kurucz körút széle­sítése megtörténik. A Nyíri út és a Széchenyi körút kereszteződé­sében elhelyezésre kerülő forga­lomirányító berendezés terve el­készült, s várhatóan a jövő esz­tendőben üzembe helyezik. A KBT kecskeméti területi el­nöksége valóban jó munkát vé­gez, nemcsak a megyeszékhely közlekedési gondjainak enyhíté­sével, de a járás községeiben tör­ténő szervezéssel is. Ebben az évben két községben: Kunszent- miklóson és Tiszakécskén ala­kult meg a helyi közlekedésbiz­tonsági tanács, amelyek rövid ’ idő alatt aktív tevékenységet fej­tettek ki a forgalomszervezésben, vetélkedők megtartásában, s az oktatásban. Kerekdombon egy KRESZ-park létesült, amelyhez a KPM Közúti Igazgatóság je­lentős társadalmi munkával já­rult hozzá. Jelenleg öt község­ben — Lajosmizsén, Izsákon, Bu- gacon, Ladánybenén és Szabad- szálláson — szervezik a KBT helyi csoportjait. Gémes Gábor ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom