Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-24 / 147. szám

1977. június 24. • PETŐFI NÉPE • 3 ORSZÁGJÁRÓKNAK Kőolajmúzeum Zalaegerszegen A múlt század közepén fúrták az első kőolajkutakat Ameriká­ban, s nem sokkal később — az 1860-as, 1870-es években — Euró­pában is megjelentek a föld mé­lyébe lenyúló acélszerkezetek. Magyarország sem maradt le az új energiahordozóért folytatott versenyben: Zsigmondy Vilmos (1821—1888) neves geológusunk ártézi1 kút fúrásai nyomán Zsibó és Szelence könyékén kezdtek el olaj után kutatni a vízfúráshoz hasonló berendezésekkel. A magyar geológusok újításai találmányai ugyancsak nagy len­dületet adtak a kőolajkutatások­nak, hiszen Eötvös Loránd tor­ziós ingája volt az első olyan mű- _ szer, amely a föld mélyének anya­gairól fúrás nélkül tájékoztatott. A lelőhelyek felkutatása után hamarosan megkezdődött a kőolaj hazai kitermelése is: a Magyar Vagon és Gépgyár vasúti tartály- kocsikat, a Weiss Mannfréd Mű­vek tankautókat gyártott a születő olajipar számára. A műszaki berendezések gyor­san elavultak, s az új fúrógépe­ket, szállító eszközöket mind mo­dernebbel cserélték fel. A magyar kőolajipar hőskorá­ban alkalmazott masinák azonban nem kallódtak el. sőt, ma külön múzeum őrzi azokat Zalaegersze­gen. E különös ipartörténeti gyűjte­mény magvát a Sopronban levő Központi Bányászati Múzeumnak A magyar kőolajbányászat törté­nete című kiállításának anyaga képezte, amelyhez aztán odacsa­tolták a Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem Olajtermelési Tan­székének értékes eszközgyűjtemé­nyét is. Noha az olajipari múzeum elhe­lyezésére több városunk is alkal­mas lett volna, mégis Zalaeger­szegre esett a választás. Nem ok nélkül, hiszen a Göcseji Falumú­zeum mellett igen jó hely kínál­kozott az olajipar régi eszközei számára, s épp így Zala mellett szólt az a költemény is, hogy ha­zánk olajipara Göcsej vidékén született meg: az 1917—1918-as próbafúrások után 1937-ben ott találtak nagyobb mennyiségű ki­termelésre érdemes kőolajat. A Magyar Olajipari Múzeum — ez az intézmény hivatalos neve — 1969. szeptemberétől várja a ven­dégeket, és 1971 áprilisától gyűjti •országos hatáskörrel az olajipar arra érdemes műszaki emlékeit. A falumúzeum mellet ötven eredeti felszerelés, szerkezet lát­ható. A legérdekesebb minden­képpen a Rotary—1 elnevezésű fúróberendezés, amelyet még gőz hajtőt, s amely 1935 és 1954 kö­zött 162 kutat fúrt, összesen 210 000 méter mélységben. Van­nak ott különféle kútjavítók, un. lyukbefejezők, s ugyancsak a sza­badtéri bemutatón állították ki az emlékezetes algyői gázkitörés so­rán megsérült, majd a tűzben szinte a felismerhetetlenségig megolvadt kitörésgátlót is. Látvá­nya ma is elborzaszt: riasztóan emlékeztet, a föld mélyében rejtő­ző energiák félelmetes erejére... Az olajipari múzeum természe­tesen nemcsak az immár elavult berendezések őrzőhelye, hanem oktatási hely is, hiszen fedett csarnokában megannyi makett, táblázat magyarázza a kőolaj ki­termelésének különféle módozata­it. Mindemellett még okmányokat, írásos emlékeket is gyűjtenek Za­• A Rotary—1 fúróberendezést még gőz hajtotta. 9 Karácsonyfának nevezik az olajtermelő kutak felszíni szerel­vényét. 9 ötven különféle szerkezet, be­rendezés látható a múzeum sza­badtéri anyagában. (Bojtár Ottó felvételei) laegerszegen, ahol a múzeum munkatársai olajipartörténeti „adatbank”-ot szeretnének létre­hozni. Bőven lesz ehhez is anya­guk ... A. L. Vezetők és érdekek „Minden közös munka megkö­veteli az egyes dolgozók erőfe­szítéseinek egy harmonikus mun­kafolyamatba történő összefogá­sát, vagyis minden közvetlenül társadalmi vagy nagyobb mé­retű közös munkánál többé-ke- vésbé irányításra van szükség, mely az egyéni tevékenységek összhangját biztosítja, valamint végrehajtja azokat az általános tevékenységeket, amelyek a ter­melést végző egész szervezet mozgásából — ellentétben az egyes szervek mozgásával — adódnak. A magános hegedűmű­vész önmagát vezényli, a zene­karnak karnagyra van szüksé­ge” — fejezte ki Mark A tőké­ben igen frappánsan a vezetői tevékenység lényegét. Miből áll tehát a gazdasági munkában a „karnagyok” — a vezetők — te­vékenysége? Vannak területek, ahol előkészítő funkciókból, (ezen belül a tájékozódást és in­formációszerzést, a tervezést és a szervezést tartalmazzák a fel­adatok) ; máshol a végrehajtó vezetői funkciók lépnek előtér­be, (ilyenek a döntés, utasítás, és összehangolás); megint más­hol az ellenőrző funkciók (az áttekintés, értékelés és minősí­tés) érvényesülnek. Hármas követelmény Ki lehet azonban vezető? Er­re a kérdésre adott választ az MSZMP Politikai ' Bizottsága 1967. május 9-i határozata, amely a kádermunka és a vezetőposz­tok betöltésének három követel­ményét fogalmazza meg: a po­litikai követleményt, a szakmai követelményt, és a vezetőkészség követelményét. A Politikai Bi­zottság határozata aláhúzza, hogy a vezető állások betöltésénél e követelmények szoros egységet képeznek, és egymás rovására nem helyezhetők előtérbe. Ve­gyük sorba e követelményeket, lássuk, melyik mire való. Ami a politikai követelményt illeti — hogy konkrétak le­gyünk, a termelésben például —, lényege az az igény, hogy a gaz­dasági vezető fogadja el a párt gazdaságpolitikáját és segítse elő annak megvalósítását. Saját te­rületükön, saját vezetési módsze­reik és felelősségük alapján tö­rekedjenek a párt és a kormány politikájának végrehajtására. Hiszen a párt politikája nem­csak a kommunisták, hanem az egész ország ügye. Ez természe­tesen nem azt jelenti, hogy min­den gazdasági vezetőnek párt­tagnak kell lennie, de azt igen, hogy egyetértsen a párt által meghatározott teendőkkel. Képzés, továbbképzés A második, azaz a szakmai követelmény esetében azonban még ennyi alternatívára sincs lehetőség. A vezetőnek magas szakmai tudással kell rendelkez­nie ahhoz, hogy a fent említett terveket és határozatokat a ma­ga területén végrehajtani — vég­rehajtatni —, tudja. Volt idő­szak, a szocializmus fejlődése so­rán, amikor az első és legfonto­sabb szempont a vezetők kijelö­lésénél a politikai megbízhatóság volt. De azok a vezetők, akik akkor és attól fogva szakmailag nem képezték magukat, lassán eltűntek posztjukról. Ma már, a mai tudományos-technikai, szín­vonal mellett, elfogadhatatlan a nem hozzáértő vezetés. A köve­telmények napról napra nőnek. Éppen ezért még csak megállni sem lehet egy bizonyos szakmai színvonalon. A vezetőnek állan­dóan képeznie, továbbképeznie kell magát. A harmadik, a vezető-készség követelménye már nem annyira abszolút fogalom, mint az előző­ek. Itt fontos személyiségbeli tu­lajdonságokról — motívumokról akaratról, jellemről — van szó. A motívumok meghatározott vi­szonyt fejeznek ki a célokkal feladatokkal, és tevékenységek­kel kapcsolatban. Az akarat pe­dig egyik megnyilvánulása a ve­zetői döntésnek és meghatároz­za a jellemet, a magatartást. És hiába hű a vezető a párt politi­kájához, hiába kiváló szakem­ber, ha jellembeli hibái vannak. Ha felfelé nem tud ellentmonda­ni és lefelé nem tűr ellentmon­dást, ha csak bírál és nem di­csér, vagy ugyanezt fordítva te­szi; ha nem egyenlő mértékkel mér; ha az emberi ügyekkel nem foglalkozik; ha minden eredményt magának tulajdonít, és még sorolhatnánk számtalan negatív vezetői tulajdonságot. Állapítsuk meg tehát gyorsan, hogy a jó vezető alaptulajdonsá­ga az a vezetői képesség, amely- lyel a csoport munkáját folya­matosan, eredményesen tudja irányítani a csoport • — s ha tet­szik. a „nagyobb csoport” a tár­sadalom — érdekében. Kollektív döntés, egyéni felelősségvállalás Ez azonban csak úgy lehetsé­ges, ha a vezető meghallgatja a kollektíva véleményét, szükség esetén döntései meghozatalakor figyelembe veszi azt és dönté­seit a kollektíva akarata szerint módosítja. Ez a demokratikus centralizmus egyik alapja. A felelősségvállalás azonban mindig az egyszemélyi vezetőé. A kollektív döntés és az egysze­mélyi felelősségvállalás nem áll­nak egymással ellentmondásban. Dialektikus egységüket az érde­kek, a csoport- és társadalmi ér­dekek szavatolják. Hogy mégis miért van szükség az egyszemé­lyi vezetőkre? Erre Lenin adta meg a választ: „Ahogy a testü­leti vezetés szükséges a fő kér­dések megtárgyalására, ugyanúgy szükséges az egyszemélyi fele­lősség és személyi intézkedési jog azért, hogy ne legyen akta- tologatás, hogy ne lehessen ki­bújni a felelősség alól.” A vezetők döntését sohasem befolyásolhatják az egyéni cé­lok. De még önmagukban a sző­kébb közösség céljai sem. Min­den esetben az ismert össztár­sadalmi célokhoz kell mérni a döntéseiket. Mert mennyivel kü­lönb az a vezető, aki kizárólag a maga üzemét, gyárát, szövetke­zetét és annak érdekeit nézi, an­nál, amelyik kizárólag a saját zsebére gondol? Esetenként mindkettő a nagyobb közösséget, a társadalmat károsíthatja meg akkor is, ha az előbbi több ezer dolgozónak tesz jót. A népgaz­daság ugyanis tíz és fél millió ember életszínvonalának fejlő­déséről gondoskodik. Amit per­sze csak úgy tehet, ha minden gazdasági vezető a maga poszt­ján az össztársadalmi érdekek figyelembevételével irányítja a dolgozók, a rábízott egység mun­káját, valósítja meg a csoport érdekeit. M. M. PANORÁMA A forradalom városa, Leningrád 1917 októberében Petrográd proletariátusa megdöntötte a ki­zsákmányolok hatalmát, s ezzel új korszak kezdődött ez emberi­ség életében. A Szmolnij épületé­ből, ahol a forradalmi felkelés törzskara tartózkodott, felhang­zottak Lenin szavai a szocialista forradalom győzelméről, a világ első munkás—paraszt kormányá­nak születéséről. Leningrád munkásosztálya.., Hősiességük és kitartásuk men­tette meg a második világháború alatt a 900 napos blokádot átélt várost. A Lenin nevét viselő város a Szovjetunió egyik legnagyobb ipa­ri, tudományos és kulturális köz­pontja. Mai területe a szovjetha­talom előtti város területének hatszorosa. Megtalálható itt a mo­dern ipar valamennyi termelési 9 Lenin a Putyilov gyárban (aaa Kirov gyár). ága: fejlett a gépgyártás, az elektrotechnika, a hajóépítés, a szerszámgépgyártás, a műszer- gyártás. A Balti Hajógyárból ke­rült ki a világ legnagyobb atom­jégtörője, az Arktyuka. Az SZKP XXV. kongresszusa tiszteletére a leningrádi hajóépítők újabb atom­jégtörő óriást bocsátottak vízre, a „Szibirt”. Évről évre egyre több mezőgazdasági gépet szállítanak a falunak, a Kirov-gyáriak. Le­ningrádi mérnökök és munkások kezemunkáját dicsérik a Szovjet­unió legnagyobb erőműveiben üzemelő turbinák és villanygene­rátorok, amelyeket számos ország vásárol. Leningrád az ipari ter­mékek kiemelkedő' szállítója a világpiacon. Egyedül az Optikai Mechanikai Egyesülés 90 ország­ba szállítja termékeit. Erdők a nagyváros körül A moszkvai­terület közel 40 százalékát — több mint két millió hektárt — erdőségek foglalják el. Széles ” sávban veszik körül a fővárost „szállítják” Moszkvának tiszta levegőt Az erdők ér­téke azonban nemcsak ebben rejlik. Moszkva tereit, parkjait, utcáit díszítő fiatal tölgyek, nyírek és más fafajták mind a közeli erdők­ből kerültek a városba. Az erdészek hozzáfogtak a „jö­vő erdőinek” megteremtéséhez. A fő feladat, hogy olyan erdőket ne­veljenek, amelyekkel helyettesítik a jelenleg meglevő, kevésbé pro­duktív fajtákat. Kísérleteznek az ország más területein található fafajták telepítésével is. A jövő erdőiben minden fafajtát olyan helyre telepítenek, ahol fejlődé-, séhez a legkedvezőbbek az éghaj­lati és talajviszonyok. Ily módon néhány év múlva az Moszkva környéki erdők az em­ber gondos beavatkozása révén még gazdagabbak, még szebbek lesznek. Gyógyszer - szarvasagancsból Az igazolatlan mulasztások következménye A termelékenység tekintetében még mindig jelentős az elmara­dásunk az élenjáró színvonaltól, noha az elmúlt években sokhe­lyütt intézkedéseket tettek a mun­kaidő jobb kihasználsára, a mun­kafegyelem megszilárdítására. Ennek egyetlen célja az, hogy ha jobban akarunk élni, mindenütt növelni kell a munka termelé­kenységét, amihez szigorúbb munkafegyelem szükséges. A dolgozók többsége világosan érti, tudja, hogy mindenkinek a saját érdekéhez fűződnek a mun­kaidő jobb kihasználását célzó intézkedések. Nem lehet általáno­sítani, ám még mindig vannak jó- néhányan, akik nem akarják megérteni, hogy a fizetésük csak­is akkor növekszik, csakis akkor lesz nagyobb a nyereségrészese­désük, ha munkahelyükön nem­csak eltöltik a nyolc órát, hanem megfeszített erővel dolgoznak. Érthető, hogy a munkafegyelem megszilárdítása érdekében hozott intézkedések ellen éppen azok lá- zonganak, akik eddig is kényel­mesebb tempóban dolgozgattak, hosszúra nyújtott cigarettaszüne­teket tartottak, vagy különböző ügyeikre hivakozva kilépőket kértek, noha egyre több lehetőség van arra, hogy ezeket munkaidő ulán végezzék el. A tanácsoknál megszervezett ügyfélszolgálati iro­da, a vállalati jogsegély szolgálat, vagy a körzeti rendelőintézetek­ben kialakított ügyeleti rendszer éppen azt a célt szolgálja, hogy a dolgozók általában ne munka­időben menjenek a tanácshoz, ügyvédhez, orvoshoz. Sokan megsértődnek, ha figyel­meztetik őket a lazításj a lógás abbahagyására. S ha többszöri hiábavaló intő szó után munka­helyi fegyelmit kapnak, szalad­nak fűhöz-fához, mondván igaz­ságtalanul bántak el velük. A munkaügyi döntőbizottsághoz fordulnak, majd a munkaügyi bí­róságtól várják a számukra ked­vező ítéletet. A munkaügyi viták jelentős ré­sze a munkafegyelemmel, illetve ennek megszegésével kapcsolatos. Dr. Deák Árpád, a munkaügyi bí­róság elnöke elmondott egy ese­tet, amit szintén nem lehet álta­lánosítani, a sorozatosan igazolat­lanul mulasztók azonban okulhat­nak belőle. Az egyik Bács-Kinkun megyei nagyközség gyáregységéből fe­gyelmivel elbocsátottak egy mű­szaki rajzolót, mert sorozatosan megszegte a munkafegyelemmel kapcsolatos szabályokat, több na­pot igazolatlanul mulasztott, s az igazgató írásos felszólítására sem kezdett el dolgozni. Levélben kö­zölték vele, hogy fegyelmi eljá­rást indítottak, s arra kérték, hogy személyesen vagy írásban indokolja meg mulasztásának okát. Jóval a kijelölt nap után az illető bement a munkahelyére, s igazolatlan mulasztásaival kapcso­latban csupán annyit mondott, hogy „álláspontja szerint beteg volt.” Orvosi, illetve táppénzes igazolás hiányában ezt az indo­kot természetesen nem fogadták el a gyáregység vezetői. S mivel már többször voltak vele hasonló problémák, a fegyelmi bizottság úgy határozott, hogy elbocsátják. A vállalati munkaügyi döntő- bizottságon, majd ezt követően a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságon folytatódott az ügy. Kiderült, hogy a dolgozó családi okokra hi­vatkozva egy hét fizetésnélküli szabadságot kért, amit a gazdasá­gi vezető elutasított, mert úgy látta, hogy korábbi magatartása miatt nem érdemli meg a szabad­ságot. Ennek ellenére nem ment be dolgozni, s hat napig igazolat­lanul távol volt munkahelyétől. A munkaügyi bíróság elutasította a dolgozó panaszát, illetve kere­setét, s helybenhagyta a fegyelmi határozatot. A dolgozó ezt köve­tően hónapokig nem helyezkedett el, s így a munkakönyvében levő harminchárom bejegyzés — eddig ennyi munkahelyen volt — nem ..gazdagodott”. Azt az esetet sem lehet általá­nosítani, ami nemrég az egyik kecskeméti gyárban történt. A ko­rábbi gyakorlat az volt, hogy a művezetők vezették a jelenléti ívet, A munkafegyelem megszi­lárdítása érdekében a gyár gazda­sági vezetői a szakszervezeti bí­zó ts ággal egyetértésben úgy ha­tároztak. hogy munkakezdés előtt a dolgozóknak egy ládába be kell dobni a jelenlétüket igazoló la­pocskát, amit a munkaidő végén megkapnak. A több mint ezer fi­zikai dolgozó nagyrésze tudomásul vette az intézkedést. Azok viszont, akikkel gyakran előfordult hogy negyed 7-re, fél 7-re értek be munkahelyükre, s már háromne­gyed kettőkor a gyárkapun kívül voltak, tiltakoztak az intézkedés ellen, mondván, hogy ezzel sze­mélyes szabadságukat korlátozzák, A fenti esetet, illetve a néhány dolgozó helytelen szemléletét nem kell különösebben magyarázni. Személyes szabadságukat össze­tévesztik a munkahelyi kötelesség­gel. Valójában arról van szó, hogy továbbra is a már nekik meg­szokott kényelmes munkatempó­ban akarnak dolgozni. Ez nekik sejn. másnak sem megengedhető. Lehet, elpazarolnak jónéhánv órát azzal, hogv vélt igazukat keresve a munkaügyi döntőbizottsághoz, maid a munkaügyi bírósághoz fordulnak ahelvett, hogy megfo­gadnák. a iótanácsot: becsülete­sen. szorgalmasan dolgozzanak. Tárnái László Fatej Popov egész életét Szibé­ria déli részén, a Gorno-Altáji autonóm terület Karagej faivóban töltötte. 13 gyermeket nevelt fel. Az Altáji erdők mindig gazdagok voltak vadban, ezért az itt élők számára a vadászat alapvető fog­lalkozásnak számított. A vadászok különösen nagyra értékelték a maral szarvast „aranykoronájá­ért”. A fiatal, még meg nem cson­tosodott szarvat gyógyító tulaj­donságai miatt ősidők óta az „egészség elixirjének” a zsen-sen gyökér (a zsen-sen nálunk Ma­gyarországon ginszeng-gyökér né­ven ismeretes) testvérének nevez­ték. A későbbi orvosi kutatások bebizonyították, hogy a marni szarvas agancsában a Mengyele- lev-táblázal 20 olyan eleme sze­repel. amelv több komoly beteg­ség gyógyítására is kiválóan al­kalmas. Az orvostudománynak egyre több maral szarvasra volt 9 Pjotr Popov (középen) és fivére, Sztyepan egy fiatal maral szarvas agancsát vizsgálja. A bőrrel bevont maral szarvas­agancsból készülő gyógyszert igen nagyra értékelik a nemzetközi piacon. szüksége, ilyen módon számuk egyre fogyatkozott. Ekkor merült fel a kérdés, nem lehet-e külön­leges farmokon tenyészteni az ér­tékes gyógyszeralapanyagot bizto­sító állatokat. Ugyanis a szarva­sok szarvát évenként lefűrészelik, így életükben 12 ezer rubel érté­kű értékes nyersanyagot adnak az embereknek. r így alapították meg az Altáj- ban az első maral szarvas te­nyésztő farmot, amelynek vezető­je az ismert vadász, Fatej Popov lett. munkatársai pedig a család­tagok. Az Altáj területén lévő szovhozoknak és kolhozoknak je­lenleg több mint 14 ezer maral szarvasuk, és 7 ezer foltos szar­vasuk van. A belőlük készített gyógyszert a nemzetközi piacon paniokrin néven hozzák forgalom­ba. és a zsen-sen gyökérhez ha­sonlóan, drágább, mint az arany. APN — KS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom