Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-24 / 147. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. június 24. Technokraták - technokratizmus A technokrata mindennapi képzete valamiféle negatív egyéniséget takar. Technokrata az, aki nem törődve az emberrel, a dolgok igazgatását helyezi mindenek fölé. Mégpedig oly módon, hogy a technika és a technikai tudás hatékony érvényesítése minden mást maga alá rendelő követelményként fogalmazódik meg. Ez a törekvés azonban a döntések, érdekeken alapuló és értékekhez kötődő rendszerébe, azaz a politikába ütközik. Ha tehát a technokraták keresztül kívánják vinni akaratukat, meg kell hódítaniok a politikai hatalmat is, vagy legalábbis hatalmi súlyra kell szert tenniük. A technokrata képzet nega- tivitása ebben nyeri el beteljesülését: a hatalomra törő szakelem, amely a dolgok irányításának racionalitását (hatékonyságát) a társadalom igazgatásának politikai rendszerére is rá kívánja erőszakolni. Ha egy társadalmi politikai-hatalmi rendszere különösképpen ellenáll az említett „racionalitásnak”, ezzel csak még jobban kidomborodik a technokrata törekvés a maga sajátosságaival. A technokrata a technika ágensének tűnik: küldetése, hogy beteljesítse a technika és tudomány apoteózisát, s a politikust a szakemberrel helyettesítse. A technokratizmusnak e megszemélyesített képzetrendszere azonban kettős értelemben isjor- zít. Egyrészt úgy tünteti fel, mintha a forgalom a technikával áthatott társadalmi technikai eleméből nőne ki közvetlenül. Másrészt, mert azt sugallja, mintha az emberek igazgatását el lehetne választani a dolgok igazgatásától. Pedig a tudomány jellege Marx óta már régen az ellenkező jellegű felismerésben áll. A dolgok igazgatásában- ugyanis eleve emberi viszonyok rejlenek, emberi kapcsolatok realizálódnak. A technokratizmus politikán kívülisége így csak látszólagos, s maga is jól körülhatárolható érdekek szolgálatában lép fel, és nyeri el társadalmi arculatát. Forrásait és gyökereit tekintve a fejlett tőkés társadalmak olyan jelensége, amelyben a hagyományosabb tőkeérdek-képviseletnél hatékonyabban fejeződhetnek ki e tőkeérdek valóságos követelményei. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy tőkés ország lehetőségei közvetlenül és lényegesen kötődnek a tőkés világgazdaság összefüggéseihez. Alapvető követelmény a belső, nemzeti tőke szempontjából a lépéstartás, a megfelelő pozíció biztosítása a nemzetközi konkurenciában. A nemzeti tőke, amely e követelményeken túl is növelni kívánja erejét és hatalmát, kettős feladat teljesítésére kényszerül. Érdekelt az állammal való összefonódottsága, ráutaltsága következtében abban, hogy az államigazgatás és az állami bürokrácia munkája kellőképpen hatékony legyen; ugyanakkor pedig a baloldalt, a munkásmozgalmat is magában foglaló parlamenti demokrácia erőviszonyaival és ellentétes törekvéseivel szemben, vagy azokat éppen megkerülve arra törekszik, hogy rövid úton érvényesítse érdekeit. A két törekvés bonyolult kapcsolatban lehet egymással, attól függően, hogy az adott ország fejlődése miként felel meg a technikai fejlődéssel összefüggő modern követelményeknek. A technokrácia és a technokraták társadalmi feladatköre és megbízatása a tőkés osztály előtt álló fenti feladatok megoldásához kapcsolódik. Modernizációs feladatokat is ellát ott, ahol erre szükség van. De ellátva ezt, egyre inkább felszínre kerül érdekképviseletének közvetlen tőkés jellege. Ellensúlyozásként, akcióit a tudomány és technika követelményeivel, azaz technikai érveléssel kívánja igazolni. Ezekkel a kom- ponesekkel egyetemben válik az ideológiai viták középpontjává, s bontakozik ki ellenkező oldalon a technokráciának és a technokrata nézeteknek a kritikája: a tudományra és technikára hivatkozó érvelés burzsoá ideologikus jellegének leleplezése, érdekösszefüggéseire való visszavezetése. De miként került át a szóhasználat — vetődhet fel a kérdés — a szocialista országok publicisztikájába és politikai szótárába? Szolgálhat-e egyáltalán valamiféle valóságösszefüggés megjelölésére? Tudva levő: a szocialista gazdaság teljesítményeinek a mércéje maga sem független a világgazdasági összefüggésektől. Hogy a magyar munkás, paraszt és értelmiségi teljesítményének mi az értéke — nem egyszerűen az ország határain belül dől el. Így a fejlett technikai és a termelés racionalizálásának, teljesítőképességének a növelése kényszerű követelményektől befolyásokon is jelentkezik, áldozatokat követelve valamennyi társadalmi rétegtől, megnövelvén a szocialista állam szociálpolitikai és kulturális nehézségeit, de egyúttal felelősségét is. A kérdés ilyen körülmények között így fogalmazható meg: a gazdaság hatásnövelésének, folyamatos modernizálásának a követelményét szem előtt tartva, figyelmen kívül hagyhatjuk-e egyenlőtlenségeket, is termelő hatásait, vagy pedig ez utóbbiak figyelembevételével kell a gazdaságfejlesztés problematikáját is (politizáltan!) megoldanunk. Az első lehíetőség egy potenciális technokrata-logikát feltételez; a második viszont a politika mozgósító csatornáin keresztül különböző megoldási lehetőségeket felkutató és teremtő, tehát „alternivá- ló” társadalmi aktivitás követelményeinek felel meg. Természetesen, az általunk választott utóbbi lehetőség sem kerülheti meg a hatékonyság, a teljesítmény követelményét. Ez politikai és ideológiai hatását tekintve olyan konzervatívizmus, szakelem és szaktudás-ellenesség lenne, amely saját teljesítményével messze alulmaradna a társadalmi követelményekkel szemben. Az előbbi megoldás viszont a társadalmi egyenlőtlenséget és hie- rarchizálódást olyan mértékben szabadjára engedné, hogy az éles kontrasztként lépne szembe a szocialista hatalom jellegével és értékrendjével. Már az elmondottakból is következik, hogy alapvető különbség van abban, ahogy a technokratizmus kérdése tőkés vagy szocialista relációban felmerül. A kapitalizmusban a tőkés osztályérdek bázisán intézményesülhet, a szocializmusban viszont hiányzik az az osztály, amelynek bázisán meghonosodhatna. Éppen ezért csak történelmileg, egy meghatározott fejlődési szakasz és nemzetközi körülmény együttes hatására fellépő, leküzdhető veszélyként lehet jelen. Anélkül azonban, hogy valaha is a tőkés rendszerre jellemző valósággá válhatna. H. I. KUKORICA, CUKORRÉPA ÉS GYÜMÖLCS A „Ma újdonság, holnap gyakorlat” címet viseli a Mezőgazdasági Kiadó egyik legnépszerűbb és legnagyobb érdeklődésre igényt tartó kiadványsorozata. Üjabban ismét három témával gazdagodott e sorozat: a kukoricáról, a cukorrépáról és a gyümölcsről jelentek meg könyvek. „A kukorica jelene és jövője” a címe annak a-dr. Bólint Andor által szerkesztett kiadványnak, amely a termesztési igényektől a vetőmagtermesztésig minden időszerű kérdéssel foglalkozik. Juhász Lajos könyvének címe: „Cukorrépatermesztési modellek”. Ismeretes mindenki előtt a közelmúlt cukorgondja, amely a cukorrépa-temőterü- let csökkenésére vezethető vissza. Ma már a helyzet stabilizálódott, a gépesítés is megoldódott, de más probléma merült fel: a cukorrépa cukortartalmának csökkenése. A legfontosabb feladat napjainkban a termelési rendszerek fejlesztése, a cukortartalom növelése, a hatékony vegyszeres gyomirtás megvalósítása. Ehhez ad nagy segítséget a könyv. Dr. Gyúró Ferenc szerkesztésében jelent meg a gyümölcsfajták társítását tárgyaló mű. A szerző szerint: A gyümölcstermesztésben a biológiai, a műszaki és ökonómiai tényezők összhangjának megteremtése és fenntartása az egyik legfontosabb feladat. Ennek az összhangnak az eredménye a rendszeres és nagy terméshozam, a magas munkatermelékenység, a gazdaságos gyümölcstermesztés. Erről ír a könyv és ezért mondható szinte hiánypótlónak. • Gyümölcsérés. A könyvet, amely a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában jelent meg, sok értékes képpel, nagy haszonnal forgathatják azok a szakemberek, akiknek feladatuk az állattenyésztés fejlesztése. HOGYAN LESZ A LEGELŐBŐL MARHAHÚS Olyan kérdés ez, amelynek megoldása mindenkit érdekel, aki szívén viseli az állattenyésztés fejlesztését. Erre a kérdésre válaszol most megjelent könyvében Harsányi Lehel. Előszavában megírja, hogy hazánk egykor fontos szerepet játszott Európa marhahústermelésében. Történelmi, gazdaságtörténeti, gazdaságpolitikai tényezők azonban meggátolták a termelési folyamat fejlődését. A marhahústermelés kezdetleges módszerét lassan felváltotta és kiszorította az „igaerő-termelés”, ami a legelő- gazdálkodást is visszafejlesztette. A HÁROMEZER ÉVES NYŰL írásos és tárgyi emlékek szerint az ember több mint háromezer éve figyelt fel a nyúlra. Az Ibériai félszigeten már nyulat tenyésztettek 2400 évvel ezelőtt. Innen került a római birodalomba, majd később Galliába. Fejedelmi kolostorok voltak a tenyésztés központjai, mert a nyúl fejedelmi ínyencségnek számított. Hazánkban is régóta ismert a nyúl, de mindig csak akkor fordul felé a lakosság figyelme, amikor ínséges időket élünk. A háború alatt megbecsült állatfajjá vált. A háború végén ismét csökkent Könyvében a szerző új termelési eljárásokat ismertet. Véleménye szerint hazánk legelőterületeinek legnagyobb részét elsősorban húsmarhával lehetne jobban hasznosítani. A gyepek a becslések szerint, már ma is 300—400 ezer húsmarhát tudnának eltartani. Példákkal igazolja elgondolásának helyességét, hasznos tanácsokat ad állattenyésztő szövetkezeteknek. Ő volt ugyanis a hazánkban Dália program néven' ismert marhahústermelési eljárás kezdeményezője. Könyve tételesen összefoglalja a gyepművelés és a gyephasznosítás korszerű módszereit, valamint a legeltetési és takarmányozási tennivalókat. Elméletének lényege: művelésbe kell vonni a mezőgazdasági földterületünk eddig kihasználatlan részét, s értékes marhahús lehet abból a legelőből, amelynek hozama mezőgazdaságunk árutermelésében eddig elenyésző volt. iránja az érdeklődés. Pedig a nyúltenyésztés gazdaságos, és exportra is igen alkalmas, nagy iránta külföldön az érdeklődés. Vágott nyúlból például 66 ezer mázsa az exportunk, élőből 200 ezren felül. Ma már több tízezer háztájiban foglalkoznak nyúltenyésztéssel. Ezt segíti dr. Gonda Irén könyve, a „Nyúltartás a háztájon”, amely a Kertünk Házunk Otthonunk sorozatban jelent meg, a Mező- gazdasági Kiadó gondozásában. A szerző a háztáji, speciális körülményeket szem előtt tartva foglalja össze a n.vúltartásra vonatkozó alapismereteket. Külön felhívja az olvasók figyelmét arra, hogy a szerény anyagi lehetőségek között termelők jó ötletekkel, gyakorlati fogásokkal könv- nyebbé és eredményesebbé tehetik a nvúltartást. Ezt a célt szolgálja a viszonylag nagyszámú fénykép is, amely a tartássá., takarmányozással javasolt módokat mutatja be szemléltetően. ÉSSZERŰBB GAZDÁLKODÁST Á MUNKAERŐVEL Jó példa is akad Nem kell bizonygatni, hogy a munkaerőhiány helyenként milyen gondot okoz a mezőgazda- sági termelésben. Azt sem lehet véka alá rejteni, hogy sokszor a meglevővel sem gazdálkodnak ésszerűen az üzemek. Kevés a szakmunkás Örök igazság, csak azzal lehet gazdálkodni, ami van. Számolni kell azzal, hogy a munkaerő-elvándorlás tovább tart a mező- gazdasági üzemekből. Fontos, hogy a gazdaságok mór terveikbe beépítsék munkaerő-mérlegüket. Különösen az olyan mező- gazdasági ágazatban, amelyben szinte krónikussá vált a munkáskéz hiánya. Ilyen a zöldség-, a gyümölcs- a szőlőtermesztés, valamint az állattenyésztés. Maradjunk ez utóbbinál. Bács-Kiskun- ban a szakosított állattartó telepeken sokszor nemcsak a létszám hiányzik, hanem az ott dolgozók szakértelme, is. A korszerű termelési eljárás viszont megkövetelné a sokoldalú ismeretet. A nagy teljesítményű gép, berendezés működtetéséhez már kevés a hagyományos „paraszti ész”. Olyan dolgozókra van szükség, akik értenek a speciális gépekhez, és az elméletben elsajátított technológiát a gyakorlatban is alkalmazni tudják. • A követelményekre tekintettel a Baja Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben vizsgálta meg a bácsalmási Petőfi, a bácsbokodi Aranykalász, a bács- borsódi Rákóczi, a csávolyi Egyesülés, a dávodi Augusztus 20., az érsekcsanádi Búzakalász, a garai Vörös Csillag, a katymári Egyetértés, a vaskúti Bácska és a Tataháza—mátételki termelőszövetkezet nagyüzemi állattenyésztő telepeinek szakmunkaerő-ellátottságát. Adatot kértek három állami gazdaságtól, valamint a bajai járás és a város tsz-eiben foglalkoztatottak létszámának alakulásáról is. Előrelépés várható Az összesített adatok szerint az. ott dolgozóknak alig több mint 30 százaléka szakképzett. Egyetemi, főiskolai képesítése 2, középfokú végzettsége 6, szakmunkás képesítése 23,2 százalékuknak van. A felsorolt adatok közül bármelyik azt jelzi, sok a tennivaló, hiszen 70 százalék körüli a nem szakképzettek aránya. A gazdaságok ezeknek az arányoknak 10 százalékos javulásával számolnak 1980-ig. Természetesen egycsapásra nem lehet megoldani a jelenlegi gondokat. Az előirányzat reális, de az igények jóval nagyobbak ennél. A szakemberképzési terveket a termelésfejlesztéssel összehasonlítva szembetűnik, hogy a termelést nagyobb ütemben fejlesztik, mint a szakemberképzést. Ez elég indok arra, hogy a meglevő munkaerővel, a fiatal kezdő szakemberekkel még fokozottabban törődjenek a gazdaságok. Segítsék beilleszkedésüket a munkába; a közösségi életbe. Sajnos, sok esetben a munkahely rossz légköre is hozzájárul ahhoz, hogy a fiatal mielőtt megmelegedett volna a munkahelyén, máris veszi a kalapját ... A vizsgált üzemeknél is előfordult, hogy hasonló okok miatt távoztak el a kezdő szakemberek. Az elmúlt három esztendőben az új munkavállalók 20—25 százaléka mondott búcsút a gazdaságoknak, és máshol vállalt munkát. Ez az átlag, de üzemenként sokkal differenciáltabb a munkaerő- mozgás. Van, ahol több, van ahol • A mezőgazdasági nagyüzemben már jól felszerelt védőberendezéssel óvják a permetező traktoros egészségét. kevesebb. A vaskúti Bácska Termelőszövetkezetből például a vezetőség tanácsolt el két dolgozót, de az okok között szerepel a családi állapot változása, valamint más munkakörbe való áthelyezés is. Segítség — bizalom A kölcsönös bizalom a szövetkezet minden munkaterületén elengedhetetlen feltétele a jó közérzetnek. Dicséretes, ha a gazdaságok az eddiginél többet tesznek a tagok és alkalmazottak továbbképzéséért. Kezdeményezésben nincs hiány. A katymári Egyetértés, a bácsbokodi Aranykalász Termelőszövetkezet szakmunkásképző tanfolyamot szervezett. Ez a szakember-utánpótlás egyik lehetősége. A másik az, hogy a mezőgazdasági üzemek támogassák az általános iskolát befejező tanulók pályaválasztását. Itt még van kiaknázatlan tartalék. Nem okoz nehézséget a szövetkezeti vezetőknek, ha a pedagógusokkal együtt több lehetőséget teremtenek arra, hogy a fiatalok megismerjék a korszerű mezőgazdasági munkát. Jó, ha a pályaválasztást nem a nyolcadikosok között kezdik, hanem már az alsóbb osztályban. Az 5—6. osztályos diákoknak maradandó emlék lenne egy-egy üzemlátogatás. Akkor nagyobb kedvet kapnának a mezőgazda- sági munkához. A mezőgazdasági szakkörök gyakorlatokon a gyerekek bizonyosságot szerezhetnének arról, hogy apáik- nagyapáik munkájával ellentétben a mezőgazdasági munka ma már korszerűbb, mint hajdan. B. Z. 0 Saját részleg építi a szociális létesítményt a közös gazdaságban. JÚLIUS 1-ÉN LÉP ÉLETBE Űj kisipari törvényerejű rendelet A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozata megállapítja, hogy a kisiparosok munkájára a lakosság ellátásában hosszabb távon szükség van. Ennek köszönhető, hogy az iparosság stabilnak érzi a helyzetét, s szemléletéből eltűnt az életforma jövője feletti kétkedés, amit a két évtized előtti rossz emlékek korábban még tápláltak. Tizenegy milliárdos teljesítmény A kisipar a szocialista szektorral összehangoltan, azt kiegészítve fontos szerepet tölt be a lakosság ellátásában. Bizonyítja ezt a múlt évi csaknem 11 milliárd forintos teljesítménye, aminek 82 százaléka szolgáltatás volt. A magánipar jelentőségét növeli, hogy jelenleg az összes lakossági szolgáltatásoknak mintegy 44 százalékéi nyújtja. (A Bács-Kiskun megyei részarány ennél is nagyobb, körülbelül 50 százalék.) Egyes szakmákban meghatározó szerepet játszik a kisipar, amely az építőipari javításnak 58, a hagyományos szolgáltatásoknak pedig 64 százalékát végzi el. A kis településeken szinte teljes mértékben a kisiparosok elégítik ki a szolgáltatási igényeket. Tavaly 56 ezer főtevékenységű és 20 ezer munkaviszony melletti, illetve nyugdíjas iparos állt az országban a lakosság rendelkezésére. Ezek 15 ezer alkalmazottat és 4 ezer szakmunkástanulót foglalkoztattak. (A megyében 5376 volt a kisiparosok száma.) Kedvező feltételek A fenti adatok kellőképp megindokolják, hogy a központi szolgáltatásfejlesztési koncepcióban komoly szerepet szánnak a kisiparosságnak. Azt várják, hogy a magánkisiparnak a szocialista szektorral összehangolt fejlődése — elsősorban a kiemelt szolgáltatásokban és az építőiparban — továbbra is jelentősen hozzájárul a növekvő lakossági igények kielégítéséhez. Az utóbbi években egyre kedvezőbb feltételek mellett űzhetik mesterségüket a kisiparosok, növekedett a munkájuk társadalmi elismerése. Az év elején hatályba lépett a jövedelemadórendelet módosítása, amivel ösztönző gazdasági feltételeket teremtettek a szolgáltató tevékenységhez. Az ipargyakorlást szabályozó 1958. évi 9. számú törvény- erejű rendelet többszöri módosítása társadalmi-gazdasági fejlődésünkhöz „igazította” az iparűzés jogi feltételrendszerét is. Napjainkra szükségessé vált a kisipari tevékenység újraszabályozása, amit a könnyűipari miniszter 4/1977. (VI. 1.) számú rendeleté végez el. Az Elnöki Tanács ez évi 14. számú törvényerejű rendelete alapján megalkotott új jogszabály abból indul ki, hogy a lakosság szolgáltatási iránti igénye állandóan növekszik, továbbá, hogy szükség van a reális társadalmi szükségletek kielégítését segítő kisipari árutermelés fenntartására is. A rendelet új vonásai A július 1-én életbe lépő 4/1977. számú könnyűipari miniszteri rendelet több új vonást hordoz az elődjéhez képest. Egyebek közt bevezeti a szolgáltatási tevékenységnek megfelelő új iparengedély-típust, a működési engedélyt. Az ezt kiváltó iparos javításra, karbantartásra és egyéb szolgáltatás végzésére jogosult. Üj terméket viszont csak iparigazolvánnyal rendelkező kisiparos állíthat elő. Az új törvényerejű rendelet lehetővé teszi, hogy a kisiparos több szakma körébe tartozó „vegyesjavító” munkát végezzen, elsősorban az eddig ellátatlan településeken. Teljesen új dolog, hogy a jogszabály — főként a szolgáltató. tehát nem árutermelő tevékenységhez — megengedi több kisiparos társulását azonos ipari tevékenység, rokonipar, vagy más, kiegészítő ipari munka együttes végzéséhez. A társulás elősegíti’ az egymást kiegészítő ipari »tevékenységek jobb megszervezését, összehangolását, s ezáltal a vállalt munkák pontosabb elvégzését, és megkönnyítheti az anyagbeszerzést. Az új jogszabály — a megrendelők érdekében — megszigorítja a szakmai követelményeket. Korábban a képesítéshez kötött kisiparok kétharmadát minden szakképzettség nélkül, két év szakmai gyakorlat alapján folytatni lehetett. A júliusban életbe lépő törvényerejű rendelet a képesítéshez kötött iparokban szakmunkásképesítést ír elő. Mester- vizsgát csak azoktól követel, akiktől az egészség, a testi épség védelme, vagy a munka bonyolultsága több szakértelmet kíván meg. A puszta szakmai gyakorlat alapján már űzhető ipari tevékenységek körét leszűkíti az új rendelet. Kedvező vonása az új jogszabálynak, hogy a főfoglalkozású kisiparos egyidejűleg hat családtagot, illetve három alkalmazottat foglalkoztathat, de az együttes számuk nem lehet több hatnál. Maradnak a megoldatlan problémák Mint a Könnyűipari Minisztérium és a KIOSZ vezetői által tartott sajtótájékoztatón a számtalan részletkérdésből kiderült, az új törvényerejű rendelet önmagában nem idézi elő a kisipari szolgáltatás jelenlegi fogyatékosságainak megszűnését. Július elseje után is lesznek majd, akik okkal lesznek elégedetlenek egyes kisiparosok munkavállalásával, teljesítményével. A kizárólag „pénzes” megrendelésekre vadászó iparosok „megnevelése” például továbbra is megoldatlan feladat marad Nem férhet azonban kétség ahhoz, hogy a KIOSZ a területi tanácsok és a pártszervek együttműködése az új törvényerejű rendelet következetes, a mindennapi élethez való alkalmazásában előbbre viszi a lakossági szolgáltatások ügyét. , A. T. S.
