Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-23 / 146. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. június 23. TUDOMÁNY - TECHNIKA Miért van melegebb a városokban? Világjelenség, hogy a régi vá­rosok új lakótelepei korábban me­zőgazdasági hasznosítású területen épülnek. Több új lakótelepen ösz- szehasonlító vizsgálatokat végez­tek a kutatók, hogy a beépült vá­rosrész miként hat a korábbi me­zőgazdasági terület éghajlati vi­szonyaira. A vizsgálat igazolta azt a meg­állapítást, hogy a városok mele­gebbek, mint a környező szabad térség. Az is kiderült azonban, hogy ebben csak jelentéktelen szerepet játszanak az emberi te­vékenységgel kapcsolatos égési fo­lyamatok, lényegesen nagyobb a felszín változásának a szerepe. Az épületek, az utak fényvisszaverő, hőtároló és hővezető képessége nagyon eltér a növényekkel borí­tott mezőgazdasági területekétől. Ezenkívül a városok nagyobb füg­gőleges kiterjedése jelentősen megváltoztathatja a légmozgást, aminek következtében lényegesen csökken a levegőcsere és a párol­gás. Számottevő változás az is, hogy a városi területnek sokkal kisebb a vízelnyelő képessége. A csapadék nagy része a városokon kívülre folyik, s emiatt a környe­ző folyóvizekben a vízállás rend­szeresen magasabb, mint amikor a város helyén még mezőgazdasá­gi terület volt. Ugyanilyen ered­ményre jutottak az USA Maryland államának egyik új városában, valamint Leningrád — a képen látható — új városnegyedének a vizsgálatánál is. Tükrök és lencsék világa • Képünkön: amatőr csillagászati obszervatórium Csehszlovákiában. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A csillagá­szati távcsövek két nagy cso­portba sorol­hatók. Az egyi­ket a lencsés műszerek — refraktorok —, a másikat pe­dig a tükrös teleszkópok — reflektorok — alkotják. — a refraktorok lelke a nagy átmérőjű, hosszú gyújtó­távolságú tárgylencse; az általa össze­gyűjtött fényt a szemlencse nagyítja to­vább. Fordított képet ad, akár­csak a reflek­tor. Ez utóbbiban nincs tárgylen­cse, a fénysugarakat rendkívül nagy pontossággal csiszolt homo­rú tükör gyűjti össze, s az így kapott képet nagyítja tovább a szemlencse, a Schmidt-féle te­leszkóp annyiban különbözik et­től, hogy tükre előtt korrekciós lemezt helyeznek el, amely a hi­bátlan leképzést biztosítja. A távcsövek ára és értéke az átmérő függvénye. Általában a lencsés műszerek drágábbak, mint a tükrösek. Főképp ez az oka annak, hogy ma már nem­igen készítenek egy méternél na­gyobb átmérőjű lencsés távcsö­vet; az amatőrök is szívesebben használnak tükrös teleszkópokat. Nagy átmérőjű lencsét már csak azért sem érdemes készíteni, mert a vastag középrész több fényt nyel el, s ezért rosszabb képet ad, mint egy vékonyabb, kisebb átmérőjű lencse. A villanymozdonyok jövője A vasutaknál világszerte terjed az elektromos vontatás. A villany­mozdonyok energiahasznosítása ugyanis lényegesen jobb, mint a gőzmozdonyé, a Diesel-vontatást pedig az olajválság óta megdrá­gult kőolaj áremelkedése korlá­tozza. A gőzmozdony a szénben rejlő energiának csupán 5—8 szá­zalékát hasznosítja, és jó minő­ségű, nagy fűtőértékű szenet igé­nyel. A villanymozdony viszont az erőműben eltüzelt szén energiájá­nak 15—16 százalékát hasznosít­ja, ugyanakkor villamos energia termelésére a gyengébb minőségű szenek is megfelelnek. • Próbaúton az új villanymoz- dony. (MTI Külföldi Képszolgá­lat — KS) Hátránya viszont, hogy a felső­vezeték és az elektromos állomá­sok építése miatt a villamos vas­útvonalak beruházási költsége jó­val nagyobb. Európa első villamos vasútját a magyar Kandó Kálmán tervei szerint 1902-ben készítették el a felső-olaszországi Valtellina völ­gyében. Az itt használt villany­mozdonyok is Kandó tervei sze­rint épültek meg. A villanyvontatásnak azóta ter­mészetesen újabb, tökéletesebb rendszerei alakultak ki, és az egyes országokban a fejlesztés kü­lönféle irányokban haladt. A technika fejlődésével egyre na­gyobb sebesség elérésére alkal­mas. és egyre nagyobb vonóerőt megtestesítő mozdonyokat építet­tek. Európában a legtöbb fővonali villamos mozdony teljesítménye 2500—4500 lóerő között van, de például a svájci vasutakon a sok emelkedő miatt 6000 lóerős moz­donyok üzemelnek. Sebességük általában óránként 100—140 kilo­méter között változik, de a fran­cia vasutakon találunk 180 kilo­méteres óránkénti sebességre szerkesztett mozdonyokat is. Hazánkban 1912-ben nyílt meg az első szabványos nyomtávolságú villamos vasútvonal Rákospalota —Újpest—Veresegyház—Vác kö­zött. Az itt működő mozdony tel­jesítménye még nem érte el a 2000 lóerőt sem. A villanymozdonyok további fejlődését jelzi az Amerikából ér­kezett hír, amely szerint Chica­góban a General Motors üzemé­ben amerikai—svéd kooperáció­ban elkészült egy 10 ezer lóerős villanymozdony. Hasznos volt a korszerűsítés Higiénikus tartás-több hízó a nagyüzemi sertéstelepekről A nagyüzemi sertéstelepeken — kevés ki­vételtől eltekintve — még nem érték el azt a termelési szintet, amelyet a kitűzött prog­ramban meghatároztak. Aggodalomra még- sincs ok, hiszen jelentős előrelépés tapasz­talható. A megyében működő több mint húsz szakosított sertéstelep közül már csak egy van, amelyik nem nyereséges. Mi eredmé­nyezte ezt a változást? Bizony jó néhány millió forintjukba került a gazdaságoknak, de megérte. Szinte valamennyi szakosított telepen rekonstrukciót hajtottak végre, és az sem elhanyagolható, hogy közben nőtt az ál­latgondozók szakértelme is. Több gondot fordítanak az ólak fertőtlenítésére, szellőzte­tésére, hőmérsékletére, a páratartalom alaku­lására, mint korábban. A jók közül szinte nehéz vá­lasztani, de a számok bizonyítják, hogy a malacnevelésben előkelő helyezést ért el a mélykúti Lenin, a borotai Borota Termelőszövet­kezet, a Bácsalmási, Hosszúhegyi, valamint a Városföldi Állami Gazdaság. Természetesen még le­hetne említeni néhány élenjáró üzemet, helyette inkább néhány adat a tákarmányfelhasználásróí. A termelőszövetkezetek 4,3, a tár­sulások 3,85, az állami gazdasá­gok 3,74 kilogramm takarmány etetésével érnek el egy kilogramm súlygyarapodást a sertéseknél. Az országos adatokkal összehasonlít­va a számok bizonyítják, hogy a megyében található sertéstelepek állják a versenyt. A tervek szerint az idén mintegy 300 ezer hízott­sertést adnak át az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak. Ha a férőhelyek kihasználását vesszük vizsgálat alá, ott is szembetűnő az eredmény. A ter­melőszövetkezetekben jóval 100 százalék fölött van a férőhelyek kihasználása, mivel a szakosított sertéstelepek mellett a régi óla­kat is kihasználják. Ezt volna he­lyes megvalósítani azokban a gaz­daságokban is, például a kalocsai járásban, ahol a közös, szakosí­tott telep üzembe helyezése után azt tervezik, hogy felszámolják a régi ólakat. A korszerű sertéstenyésztési el­járások iránt az elmúlt évben szinte ugrásszerűen megnőtt az üzemek érdeklődése, főleg az Iparszerű Sertéstartó Termelőszö­vetkezeti Közös Vállalkozás (ISV) technológia iránt. Mintegy húsz, mezőgazdasági nagyüzem tervezi a megyében, hogy a sertésólakat ennek a módszernek megfelelően korszerűsítik. Ha ezt megvalósít­ják, mintegy 30—40 százalékkal tudnak több állatot meghízlalni. Ugyanis az ISV által kidolgozott tenyésztés-technológia alkalmaz­ható mind a hagyományos szer­fás, mind a szakosított telepek korszerűsítésére, higiénikus tar­tásmód megteremtésére. Viszont figyelembe kell venni — ami a korszerűsítésből fakadóan szinte természetes —, hogy a gazdaságok döntését meghatározza pénzügyi helyzetük. Előfordulhat, hogy a rekonstrukció nem minden üzem­ben terjed ki a termelési folya­mat egészére, hanem csak a leg­fontosabb, a termelést legközvet­lenebbül szolgáló feladatokra. Remélhetően az eredmény így sem marad el. A higiénikus fiaz- tatókat, a battériákat párosítva a kocák, a malacok kedvező fejlő­dését elősegítő klimatikus viszo­nyok megteremtésével a jó minő­ségű takarmányok etetésével a technológiai fegyelem betartásá­val elérhető, hogy a befektetett összegek mindenhol meghozzák a várt eredményt. B. Z. Erdei Ferenc parkjában E hónap 7-én megjelent, „Kun- fehértó, június elején” c. képes riportunk ezzel a mondattal vég­ződik: „A túloldalon horgásztanya és a kirándulók, víkendezők örö­mére ligetes emlékpark készült.” Erre hivatkoztak a Hazafias Népfront kiskunhalasi városi bi­zottságán beszélgető partnereink, amikor barátságosan szóvátették: — Azért valamivel többet is ír­hattatok volna a kunfehértói „Er­dei Ferenc üdülőpark” átadásá­Jhj ' A i— i rt r* ó n — Az lenne az a bizonyos „li­getes 'emlékpark” á"ttHöK#alón-¥r.. De hát az a riport nagy ténygaz- dasággal. érzelmekre, értelemre egyaránt ható érzékletességgel egész Kunfehértó sorsával, je­lenével, jövőjével foglalkozott — magyaráztunk, és abba nyilván­valóan beletartozik ez a kirándu­lóhely is. Nem akartuk elismételni azok­nak a céltudatos intézkedéseknek, ragyogó elképzeléseknek, tervek­nek a sorát, amikről a cikk is szólt. Azok végiggondoltsága, sor­rendje, a sürgősség és a lehető­ségek egyensúlyban tartása ki­mondatlanul is demonstrálja, hogy Kunfehértó egészsége, to­vább virulása mindenki szívügye, aki ezen a tájékon él. — Jó, jó — de nem mindennapi esemény volt az „Erdei Ferenc üdülőpark” átadása sem ... Lent volt, s beszédet mondott dr. Soós Gábor államtitkár, megjelent Ka- tanics Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkára —, hogy csak őket említsük. — Mikor történt? — Június 5-én — vasárnap .., A Környezetvédelmi Világnap al­kalmából. Ha eddig motoszkált is bennünk némi — tapasztalaton alapuló — sanda gyanú, hogy a kis „liget” ügyben esetleg a protokoll-tiszte- let esik inkább latba — az, ek­korra, zavart restellkedéssé ala­kult át. Kivált —, amikor kide­rült, hogy hány rendező szerv — s bennük sok tucatnyi olyan lel­kes ember, mint a közöttük is élen említendő dr. Csetényi Ar­túr, a népfront járási-városi kör­nyezetvédelmi bizottságának el­nöke és Molnár Ferenc erdész, e bizottság titkára — serénykedett ennek a parknak a kialakításán. Ezek a szervek, intézmények: az MSZMP Kiskunhalasi Járási Bi­zottsága. a megyei tanács V. B. halasi járási hivatala, az imént említett bizottság, a MÉM Szege­di Állámi Erdőrendezősége, a Kis­kunhalasi Állami Gazdaság és a kunfehértói Előre Mg. Tsz. Ök szervezték azt az ünnepsé­get is a tó nyugati partján — a Huszár-tanya körül —, amelynek keretében sor került az Erdei Fe­renc akadémikus emlékére társa­dalmi összefogással létesített ki­ránduló és üdülőpark ünnepélyes átadására. Az e.'lőbb úgy fogalmaztunk, hogy „kialakították”, „létesítet­ték” ezt a parkot. Helyesebb azon­ban, ha ezúttal az ember és a ter­mészet okos-bölcs „összedolgozá­sát” sem hagyjuk ki a minősítés­ből. Mert, amikor — mulasztásun­kat pótlandó — kikocsiztunk az „Erdei Ferenc iidülőpark”-ba, olyan természeti környezet foga­dott bennünket, amilyennel Paál László festményein találkozunk. Leírás helyet fogadják el olva­sóink ezt az utalást. Kiegészítve azzal, hogy amikor meg az Erdei Ferenc tiszteletére felállított em­lékkő előtt megállunk, mintha Munkácsy Mihály tájképéről is­merős fa borítaná fölénk mély­zöld lombernyöjét. Megilletődve hallgatunk. Milyen gyógyító ez a csend, amelynek a mindenütt-jelenvalóságára éppen a fák szüntelen zúgása hívja fel a figyelmet. A levegő tisztaságára meg az a friss illat, amit a szél a tó napfénnyel selymezett vizé­ről röptét a ligetbe. S mikor már azt hinnék, hogy itt „csak” fa, víz, üde ájer van, a rakéta induló sebességével válik ez a pázsitról egy maroknyi sárga foltocska ... Rigó tűnt el a magasban... Ál­landóság, mozgás. S ekkor ébredünk tudatára, hogy Erdei Ferenc gondolatait érezzük át, melyeket — tőle idéz­ve — véstek az emlékkőbe: „Örökös itt a változás ' és maradandóság; örökös itt a csend és az elemek zúgása." Ö is megfordult itt egyszer-két- szer'. Horgászgatott éppoly boldog" la­zítással, mint most az a pirosin- ges férfi. Akivel a tó túlsó part­járól üdülősor mosolyog össze. Szép, szép a házaknak, villáknak az a csillogó-villogó gyöngysora odaát, de... De azért jó volna, ha ezen az oldalon a mostani „szűz természet” maradna meg. Pont elegendő amott az a fehér falu, nádtetejű házacska, megbúj­va a fák rejtekén. Meg az az osz­lopos bejáratú emeletes sárga épület. Ennyi még jó is, hogy azért az ember közelségét is érez­ze a kiránduló, legalább a keze munkáján keresztül. Apropó, összedolgozás. A már hivatkozott társadalmi összefogás féltő szeretettel hozta közelebb az emberekhez ezt a partrészt. Utat vezetett idáig. Padokat, ülőtön­köket, pihenőket, elemózsia kipa­kolására alkalmas asztalt, tűzra- kóhelyet telepített. Kedves formá- júakat, a környezetbe olvadó szín­nel. Hogy még ezek az alkalma­tosságok se keltsenek mesterkélt hatást... Csak ilyen szépnek, lenyűgöző­nek maradna mindvégig. Azután is, hogy az autó-parko­lóhelyen egyre több gépkocsit „pányváznak” ki... Meg minden­ki vigyázna a hely tisztaságára. Milyen önfeledten sétál-kószál az a fiatal, fürdőruhás házaspár a fák közt, a homokos lejtőn, el a fehér falú tanya mellett, ki az újonnan telepített csemetésig. Hopp, — de hirtelen felkapta lá­bát az asszonyka. Sziszegve ka­paszkodik férje vállába, míg tal­páról leválaszt valamit. Mit? — Miért kell a söröskupakot a fűbe szétdobálni, mikor lépten- nyomon ott vannak a szeméttar­tók?! Szóval — azért mondjuk ... Tóth István (Méhesi Éva felvételei) • (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) • A kalocsai Iszkra Tsz ISV-rendszer szerint kor­szerűsített állattenyésztő telepén higiénikus körül­mények között nevelik a malacot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom