Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-23 / 146. szám

1977. június 23. • PETŐFI NÉPE © 5 A dirizsor elbúcsúzott Egy kedves, szűkkörű, igazán baráti találkozóra kaptunk meg­hívást a munkásőrség megyei pa­rancsnoka, dr. Kőrös Gáspár, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára társaságában köszön­tötte Naberezsnij Anatolij Anire- jevics gárda századost abból az alkalomból, hogy a munkásőrség országos parancsnoka a magyar- szovjet barátság elmélyítéséért tett kiváló szolgálata elismeréséül a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata kitüntetést ado­mányozta. Itt nyújtották át a szovjet hadsereg gárda százado­sának Kecskemét város emlék- plakettjét azért az eredményes zenei tevékenységéért, amelyet itt tartózkodása idején végzett. A vékony testalkatú, mosoly­gós karmestert, aki nemrég töltöt­te be 38. életévét, eddigi mun­kásságáról, tevékenységéről kér­deztük. — Szüléimét sajnos nem ismer­tem, a háborúban haltak meg. Én tízéves korom óta katona vagyok, a katonai középiskolát végeztem el, majd Kijevben a Csajkovszkij nevét viselő állami zenekonzer- vatóriumban tanultam. Tanulmá­nyi eredményeim alapján az öt­éves iskolát négy év alatt végez­tem el a trombita szakon. Később a penzai zeneiskolában tanítot­tam, de egyben elláttam a zene­karvezetői beosztást is. Szakom­nak megfelelően fúvósokat taní­tottam. A polgári élet szokatlan volt számára, s ezért kérte magát a hadseregbe zenekarvezetőnek. Há­rom évet töltött a Szovjetunióban egy alakulat karmestereként, majd Magyarországra helyezték. A megbízatást örömmel vállalta, hi­szen a kultúra terjesztésével a két nép zenei hagyományainak ápolásával úgy érezte, jó szolgá­latot tesz. Ebben az értelemben dolgozott, hiszen néhány év alatt több mint kétszáz koncertet ve­zényelt, legtöbbet Kecskeméten, de különböző üzemekben, termelő- szövetkezetekben, s a falvakban is muzsikáltak. A zenekaron kívül rábízták a táncosok, s a több mint száz tagot számláló kórus irányí­tását. Megbirkózott ezzel a fela­dattal, hiszen az ideiglenesen Ma­gyarországon állomásozó alaku­latok zenekarai közül a második helyezést érték el a versenyben. A dirizsor — így mondják oroszul a karmestert — önálló zenei tevé­kenységet is folytat, dalokat, kó­rusműveket szerez, s itt Kecske­méten mutatták be elsőként a Ballada a katonáról című vegyes­kórusra írt művét. — Nálunk családi hagyomány a zene szeretete. öcsém a moszk­vai Lihacsov autógyár öntevékeny kulturcsoportjának zenei vezetője, s versengünk egymással, ki ér el nagyobb sikereket. A verseny még nem dőlt el, hol ő, hol én kerülök az élre. Munkámban na­gyon sokat segít a feleségem, aki könyvtáros, ő végzi a kották má­solását, sokszorosítását. Nagyon örülök annák, hogy a munkás­őrség országos parancsnoksága, s Kecskemét város tanácsa ilyen nagyra értékeli tevékenységemet. Mindent megteszek azért, hogy hazatérésem után, új állomáshe­lyemen elterjesszem, megismer­tessem a magyar nép zenéjét, tán­cait, dalait. Ügy érzem, ezzel tar­tozom annak a barátságnak, amely e két népet összefűzi. Bizonyára így is lesz, hiszen Naberezsnij Anatolij Andrejevics gárda százados nemcsak megsze­rette, de érti is a magyar zenét, a magyar tánckultúrát. Elhatáro­zásának örülünk és kívánjuk, hogy legyen folytatója népünk kultúrája elterjesztésének a Szov­jetunióban. Gémes Gábor BÁCS-KISKUNBÓL INDULT A geológus A héten Opolét hallgatják a lengyelek • Urzula Sipinska énekesnő, az idei fesztivál egyik sztárja. Az idei, .sorrendben immár a XV. Országos Tánc­dalfesztivált ezen a héten rendezik meg a lengyel- országi Opoléban. Mint minden évben, a fesztivál az idén is nagy hatással van a lengyel táncdal­szerzőkre, zeneszerzőkre, szövegírókra, valamint in­dulási lehetőséget ad a fiatal tehetségeknek is. A fesztivál két fő koncertje: a debütánsok estje, ..Először Ooolében”, illetve az „Opole premierjei”. A fiatal előadók több napos vetélkedőjét a már hagyományos koncert, a „Mikrofon és képernyő” | zárja, amelynek résztvevői a fesztivál-győztesek és a meghívott előadók. Érdekes újítás, hogy az egykori slágerkoncerteket legutóbb úgynevezett műsorblokkokkal helyettesí­tették. amelyeken az együttesek önálló műsorral szerepelnek. A tavalyi fesztivál egyik fődíját Andrzej Rosie- wicz nyerte, aki nemcsak az opolei közönség ked­vence volt, de nevét jól ismerik külföldön is. Az újságírók egy fiatal poznani énekesnőt, Grazyna Lobaszewskát tüntették ki díjukkal, aki tavaly mutatkozott be a fesztiválon, ma már Lengyelor- szág-szerte ismerik a nevét. A lengyel hanglemezgyártó vállalatok „rajta tárt- iák a kezüket a pulzuson” —, ennek köszönhető, hogy a fesztivál-vendégek kezébe azon melegében eljut a fesztivál dalait bemutató hanglemez. Az opelei fesztiválok eseményei közé sorolhatók a nagyszámú kísérő rendezvények: találkozók is­mert alkotókkal, neves előadóművészek előadóest­jei. Az opelei amfiteátrumban és a több előadóterem­ben megrendezett fesztiválkoncerteket a TV jóvol­tából egész Lengyelország figyelemmel kísérheti, de a fesztivál nagy népszerűségnek örvend kül­földön is. W. Puzynski (P.A. Interpress — KS) A Magyar Földtani Intézet főigazgató-helyettese szolid ele­ganciával öltözött negyvenéves férfi. Határozott, fegyelmezett arc, nyílt tekintet, áradó nyuga­lom. Sugárzik róla, hogy szíve­sen csinálja, leköti, kielégíti mestersége, tudománya. A pá­lyájukra leltek csendes örömével dolgozik. Alkat, érdeklődés, hivatás, tár­sadalmi igény ritka szerencsés találkozásából bontakozott ki ez a szépen ívelő életmű. Az ismert tudós 1934. június 3-án született Kecskeméten a Hosszú utca 27-es számú házban, a „régi közkúttal szemben”. A kutatóintézet fővárosi, Lech- ner fantáziáját dicsérő szecesszi­ós palotájában az Üjkollégiumot emlegeti. — Apám ott volt igazgató, ott laktunk. Ott határoztam el, már 11 esztendős koromban, hogy geológus leszek. Részt vehettem a háború dúlta gimnáziumi szer­tárak takarításában, rendezésé­ben. A szemétkupacokból szede­gettük elő a híres kőzetgyűjte­mény darabjait. Dr. Bognár Imre, a földrajz tanárom szigorú, kicsit nehéz ember volt, de felejthetetlenül tartalmas, izgalmas órákat tar­tott. Kitágította az alföldi gye­rekek horizontját, érdeklődést keltett tárgya iránt. Többet adott a tanrendi előírásoknál. Keresztül-kasul az Alföldem 1950-ben már geológusok mel­lett dolgoztam. Nyári hónapok­ra kiadtuk egyik szobánkat a Földtani Intézet térképészeinek. Akkoriban kezdődött az Alföld felmérése. Némi füllentés árán felvettek. Erős testalkatú lévén, elhitték, hogy már betöltöttem a tizen­hatot. Vízhordó gyerekként kezd­tem. Tízméteres fúrásokkal az első talajvízszintig hatoltunk. A nyolcvan kilós szerkezetet két ember mozgatta. Három-négyszáz kilométert is bejártunk egy nyáron. Ettől kezdve diákként mindig a szak­mában töltöttem a nagyszünetet. Felvitte az isten a dolgomat. A végén már nagyobb gépeknél dol­gozhattam. — Gondolom, könnyen felvet­ték az egyetemre. — Hat-hétszeres túljelentkezés mutatta a geológus szakma irán­ti érdeklődést. Hirdettük, hogy a vas és az acél országa leszünk. Tulajdonképpen 1949-ben kezdő­dött hazánkban a rendszeres geo­lógusképzés. Családiasság jellemezte a tan­széket, harmincán voltunk az évfolyamon. Vadász Elemér pro­fesszortól már harmadévesként külön feladatokat kaptam. A klasszikus geológia tárgya álta­lában a sziklák a kemény kőze­tek kutatása. A Kárpát-medén- cét több százezer köbkilométer laza törmelék tölti ki. Ebben he­lyezkednek el ásványi kincseink. Nyilvánvaló, hogy ezek fellelése más módszereket kíván. — Hozzájárult-e hazai nyers­anyagbázisunk bővítéséhez? — A Magyar Földtani Intézet 1957 májusában ennek érdeké­ben nagyszabású akciót kezde­ményezett. Szerencse, hogy a mi szakmánkban majd mindenki itthon maradt, noha világszerte nagyon keresettek a geológusok, piyan ez, mint a néprajz, mi Ma­gyarország földtani kutatására tettük fel életünket és ezt csak itthon csinálhatjuk. (A hazai folklórt tanulmányozó néprajzo­sok is csak itthon boldogulhat­nak.) Négy fiatalra bízták a Mecsek- hegység kutatását. Uránt, bar­naszenet és egyéb vegyes ásvá­nyokat kerestünk, A mi nemze­dékünket mindjárt a mélyvízbe dobták. A napi sajtó híreiből is tudható, hogy eredménnyel dol­goztunk. Erről :a munkáról írtam kandi­dátusi disszertációmat. Közben három évig akadémiai ösztöndí­jas voltam havi 2200 forintért. Két gyerekkel szenvedtem végig ezt az időszakot. Mindenben se­gítő, támogató feleségem bizta­tott: megéri az áldozatot. így is lett. Mit rejt a Cserhát a Börzsöny? — Mi készülő akadémiai dok­tori tanulmányának a tárgya? — A Cserhát és a Börzsöny hegységekben végzett kutatások tapasztalatait összegezem. Ami­kor ezt a témát választottam, csökkent a szén szerepe népgaz­daságunkban. Nógrád megyében is fölvetődött a kérdés, mi le­gyen a bányákkal, bányászokkal. Arra gondoltunk, hogy új lelőhe­lyek feltárásával a helyszínen kamatoztatjuk a felgyülemlett szellemi, gyakorlati ismereteket. Bebizonyítottuk, hogy ezen a területen valóban nincs jövője a szénbányászatnak, tehát felesle­ges egy későbbi konjunktúrára számítva a meglevő üzemek fenntartása. Ez a negatív ered­mény sok-sokmilliós megtakarí­tást jelentett. Ugyanakkor sike­rült újabb lelőhelyeket feltár­nunk. Feltételezéseink bizonyos meglepetést keltettek, mert ko­rábban „süketnek”, azaz kuta­tásra érdemtelennek minősítet­ték ezt á területet. — Miből tudja, érzi, sejti a geológus, hogy hol érdemes ku­tatni ? — A szakirodalom áttanul­mányozásával kezdjük. Magam is így tettem, felismertem a lo­gikai ellentmondásokat, bakugrá­sokat, izgatott, hogy itt vannak hazánkban egyedül felszíni olaj- és metángáz-nyomok. Rosszul értelmezték eddig ezeket a jelen­ségeket. Az általam művelt módszerrel kidolgoztam az adott terület új fejlődéstörténetét és így szűrtem ki az ellentmondásokat, állítot­tam fel hipotéziseimet. Nem sze­retném, ha szavaimat a régi eredmények leszólásának tekin­tené. A mi munkánk erősen ido- és költségigényes. Évtizedek is eltelhetnek, míg kiderül, hogy jó nyomon haladunk-e, amíg a fel­tevésből szén, olaj, réz, vagy más nyersanyag lesz. Egy nemzedék csak bizonyos pontig juthat el. Kecskeméti lidércfények — A Duna—Tisza közéről ke­vés szó esett. Első világháborús újságban olvastam, hogy Kecs­kemét környékén lidércfények, mocsári lángok riogatták az em­bereket. Az őszirózsás forrada­lom hónapjaiban már foglalkoz- , tak a földgáz hasznosításával. — Kecskemét környékén a hatvanas években találtak elő­ször szénhidrogén-lelőhelyeket, de ezek iparilag nehezen hasz­nosíthatók. A lidérclángnak eh­hez semmi köze. Az Alföld a folyószabályozásokig gyorsan süllyedő mocsaras terület volt, állandó vízutánpótlással. A leve­gőtől elzárt mocsárüledékből képződő metángáz gyulladt meg néha-néha. Hangsúlyozom, hogy az egész Duna—Tisza köze számunkra ígé­retes terület. A kilencvenes évek táján óriási ugrás várható. Ed­dig nagyrészt kétezer méterig hatoltunk, akkor már négy-öt kilométeres mélységeket kuta­tunk. Kiderült ugyanis, hogy a megváltásnak tekintett tengeri olajkutatás és -termelés har­mincszor drágább a szárazföldi­nél. Kapcsolat a megyével — Tart-e kapcsolatot Bács- Kiskun megyével? — Hatékony együttműködés alakult ki intézetünk síkvidéki osztálya és Bács-Kiskun, vala­mint Szolnok megye között. Az út- és távvezetéképítéshez mi végezzük a földtani alapozást. Foglalkozunk az agrogeológiával. Az utóbbinak kutatására Ide­ális terület a Kiskunság. Keres­sük az építőiparhoz szükséges helyi nyersanyagokat. Tavaly Kecskeméten • tartotta vándorgyűlését a Magyar Föld­tani Társaság. Idén a Megyei Művelődési Központtal alakult ki kapcsolatunk. Örülök, hogy az intézet természettudományos stú­dióját egy ásványgyűjteménnyel gazdagíthattuk. Dr. Hámor Géza Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália 18 országában tartott előadást, járt tanulmányúton. Szívesen látnánk a Magyarhoni Földtani Társulat főtitkárát, a kandidátust, egye­temi tanárt szülővárosában is előadói pódiumon. Heltai Nándor (62.) Kifordult a kapun. Hagyni fogja, hogy Stark úr elfelejtse, amiről most véletlenül szó volt. Úgyis azt élvezi az egészben, hogy semmit se ért. Az üzlethez ért, semmi máshoz, és csak azért szeret meghallgatni és megbe­széltetni mindenkit, akit lehet, hogy addig is elfeledkezzen a béna lábairól. El lehetne mon­dani neki, amit délben mesélt odabent az a kancsal újságíró, amíg a kuplungállításra várt a Taunusával, hogy egy tudós ame­rikai krapeknak most jelent meg a könyve, amiben megjósolja, mi lesz a huszadik század végén, hogyan lép át az emberiség a harmadik évezredbe. Addigra tizenöt atomhatalom lesz, a ra­kéták olyan olcsók lesznek, mint most egy jobb gépkocsi, sok or­szágnak lesznek föld alatti bom­bái, a bombákat miniatürizálják, lesznek már mini atombombák is, nem nagyobbak a mai kézi­gránátnál, és egyetlen ürge fel­robbanthat egy egész világvá­rost, a miniatűr atombombával egy miniatűr gengsztercsoport is rettegésben tarthatja New York­ot, de hogy ez elő ne fordulhas­son, az elektronikus agyak min­denkit ellenőrizni fognak, min­denkiről minden fel lesz jegyez­ve a komputerekben, az egyéni szabadságot szép csöndben elfe­lejtetik az emberekkel, éppen a közösség védelmében. Ha az éle­tet egy nagy motornak fogjuk fel, akkor kétezerben a vezér- műtengely négy bütyke a kom­puter, a genetika, az agytevé­kenység vegyi ellenőrzése és , a beteg szervek cseréje lesz. Ahol lehet, komputerek helyettesítik az emberi gondolkozást, el tud­ják rendelni mennyi fiú és mennyi lány szülessen, vegysze­rekkel kényszerítik fokozott tel­jesítményekre az emberek agyát, és akinek a pénze vagy a hatal­ma elég nagy lesz, minden be­teg szervét kicseréltetheti, és ha ezt végiggondolja az ember, oda jut, hogy a világot irányító szi­varok az agyuk helyébe ültetett komputerrel, a műszívükkel, a műveséi ükkel már nem is em­berek lesznek, hanem robotok és az ő kezükbe lesz letéve a világ sorsa... A hosszú mellékutca tele volt sötétkék köpenyes kisgyerekek­kel. Már régen kiengedték őket az iskolából, de legtöbbjük nem ment még haza, élvezték a szom­bat délután szabadságát, halom­ba rakták táskáikat, és rúgták a labdát, vagy a járda szélére te­lepedve bámulták, biztatták a fo­ci zókat. Három kis srác az eget bámulta, a repülőgépek hagyta kondenzcsíkokat a felhőtlen kék­ségben. Béla kikerülte őket. Ha nem hinné, hogy húsz év múlva igen is szép lesz az élet, hagyná megnőni a haját, nem mosa­kodna, mezítláb járna, és reg­geltől estig a Mátyás-templom lépcsőjén ülve bámulná a kül­földi turistákat és hagyná, hogy azok meg őt bámulják és ha ezt is megunná, azzal szórakozna, hogy a lába ujjai közül piszkál­gatná ki a piszkot, mint a hip­pik, akiket a televízió mutatott, hogy ott táboroznak a Diocleti- anus-templom lépcsőjén Split- ben... * Maszat átlibbent a küszöbön, és lekanyarította nyakából a tö­rülközőt: — Itt vagyok. Ugrai néni intett az urának: — Vonulj be a szobába, apus. Bezárom a konyhaajtót is, kis­lányom. Ugrai bácsi játékos-kelletle­nül kelt fel a hokedliról: — De ha meg kell mosni a hátát, szólj, mama. — Majd adok én neked, te vén ember! — A kis sovány asszony rápaskolt az ura hátá­ra, és becsukta mögötte a szo­baajtót. Maszat ledobta magáról a könnyű-kurta háziköpenyt, és behúzódott a zuhanyozó nylon­függönye mögé. — Hideg lesz, kislányom. — Az a jó, Ugrai néni. Begyömöszölte haját a fürdő­sapka alá, kidugta a szandálját a nylonfüggöny nyílásán, és meg­eresztette a vizet. Br, tényleg hi­deg, de igenis így jp, ugrálni a sugárzó víz alatt, ha el is áll tőle egy-egy pillanatra a lélegzete, ez kell a kiborulása ellen. — Oltári ötlet volt Bélától ez a zuhany! Bent a gyárban is zu­hanyozhattam volna, de ilyenkor szombaton a nők... Megőszül az ember, amíg kivárja, hogy sorra kerüljön. Juj, a szappant meg ott felejtettem a hokedlin. Tessék már ideadni... A csontos, sovány kéz benyúj­totta a szappant a nylonfüggöny nyílásán. — Hét negyvenkor magyar nó­ták lesznek a tévében, ugye, át tetszik jönni? Az a colos pali is énekel, akinek a hangját annyira szeretni tetszik. — Átmehetek... Legyen az uramnak, amivel hecceljen. Visz- szaálmodod a lányságodat, "öreg oldalbordám, hadd mondja. Maszat nekifordította arcát a vízsugaraknak. Nagyon jó! Meg­rázta a fejét. Végignézett magán. Szép hosszú a lába, olyan a vo­nala, hogy a képes újságokba is belefényképezhetnék, kevés ilyen bomba csaj szaladgál Pesten, hol­nap is megbámulják ott a Velen­cei-tónál, mégse ér többet annál az autós nőnél... — Reggel lemegyek a Velen­cei-tóra. — Azzal az autós emberrel? — Dehogy, mit nem tetszik gondolni! Azt csak pörgetem. Nyolcan-tízen nők a mi szala­gunkból meg a kettesből. Tisztá­ra női szakasz. — Kelhetsz vasárnap is hajnal­ban. Ahelyett, hogy kialudnád magad, legalább egy héten egy­szer ... — Dehogy hajnalban! Nyolc óra háromkor indul a vonat, elég ha hétkor elhúzom a csíkot, fél óra alatt kint vagyok a Déliben, kényelmesen megválthatom a je­gyet is nyolcig. Ide tetszik adni a törülközőt? Behunyta a szemét, dideregve tűrte, hogy a zuhany rózsájából szúrósan záporozzon a bőrére a víz. Br, ha legalább a nyavalygó kis agyát is lehűtené ez a hideg. — Elég lesz, kislányom, meg­fázol. Kinyúlt a nylonfüggöny mögül. A szobaajtó nyikkant. — Jöhetek hátat mosni? — szólt ki Ugrai bácsi. — Elkéstél, apus. De a nagy­fésűmet kiadhatod. Maszat belefogta a csípőjét a törülközőbe, és ide-oda rángatta a fenekén a bolyhos frottírt. Aki kitalálta a twistet, biztosan tö- rülközés közben jött rá az öt­letre, ahogy hátul a csípőjén jobbra-balra húzgálta a törülkö­zőjét. Frankó volt ez a zuhanyo­zás, minden porcikája felpezs­dült tőle, már nem is érzi a fá­radtságot, amivel hazajött a gyár­ból. Ahelyett, hogy náluk s beve­zetnék a szabad szombatot, még szombaton is rá kell húzni két órát. Mindegy, most már nem érdekes, ez a hideg víz kimasszí­rozta belőle a gépterem fülledt levegőjét is, a varrógépek zúgá­sát is. — Ide ülj, kislányom. Ugrai néni mögéje állt, lehúzta fejéről a fürdősapkát, és a nagy­fésű belemélyedt a sűrű söré­nyébe. — Kár, hogy elmégy holnap. Fánkot sütök. Nem baj, majd el­teszek pár darabot, este amikor hazakeveredsz, majd akkor sü­töm ki neked frissen, — Ne tessék miattam elspórol­ni Ugrai bácsi meg Béla elől. — Előlük? Farkasok ezek, rá se néznek a fánkomra. Nekik a legjobb főzelék a pörkölt, a leg­jobb hüvelyes a kolbász, a leg­jobb lepény a kirántott hús. A cukrot csak a teában viselik el, ha tehetnék, még kenyeret se en­nének, mert sok benne a liszt. Épp ilyen dús volt az én hajam is lánykoromban. Mennyivel oko­sabb a mai divat, nem fonják a hajat, mert a fonás ám az oka, attól ritkul a nők haja. Hajtsd hátra egy kicsit a fejed ... — A .lel benéz a manzárd ab­lakán. Két szerelmest lát a fran­cia ágyon ... Pimasz, kíváncsi hold! Erika nyújtózott, felkönyökölt, és rácsókolt a fiú vállára: — Még mindig itt a fogaim nyoma. — Nem is hagyták szó nélkül a srácok az öltözőben. Biztosan vadmacskával kezdtem... — Nem kérdezték, ki az a vad­macska? — Nem. — Higgyem? Megszokták, hogy diszkréten kezeled a nőügyeidet? — ök is diszkréten kezelik. A futó csajokat megemlítik, de aki komoly, hallgatnak róla. — Nem hinném, ha nem te mondanád. (Folytatjuk) E >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom