Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-23 / 146. szám

1977. június 23. • PETŐFI NÉPE • 3 ÜLÉST TARTOTT A MEGYEI TANÁCS (Folytatás az 1. oldalról.) teljesítették a tanácsok. Ezen belül különösen kedvező a sajat bevételek 16,7 százalékos túltel­jesítése. Nem tudtuk viszont igénybe venni a rendelkezésünk­re álló állami hozzájárulás ösz- szegének több mint 30 százalé­kát, mivel a célcsoportos beru­házások építése — mindenekelőtt a megyei kórházé — nem ha­ladt a terveknek megfelelően A célcsoportos keretek felhasználá­sát igyekeztünk elősegíteni azzal, hogy 36 millió forintot a taná­csok között ideiglenesen átcso­portosítottunk, igazodva a ren- delkezésre álló építési kapacitá­sokhoz. A bevételi tervek megyén be: lüli meghatározása elegendő pontossággal történt. Ezt bizo­nyítja, hogy nem voltak nagy eltérések a tervek teljesítésében, és jelentősebb pénzügyi gondok egyik tanácsnál sem adódtak. A kiadási terveket a tanácsok a költségvetésnél 91,5, a fejleszté­si alapnál 82,5 százalékra teljesí­tették. Felhasználtak m költség­vetésből 1878 millió forintot a fejlesztési alapból 1038 milliót, együttesen 2,916 millió forintot. A felhasználás meghaladta a tárgyévi bevételek összegét, s emiatt csökkentek a pénzmarad­ványok mindkét alapnál. Az 1976. évi kiadások összege az 1975. évit a költségvetésnél 1,8, a fej­lesztési alapnál 25 százalékkal haladta meg. Ezek a számok jobban jellemzik az elmúlt évi gazdálkodást, mint a tervteljesi- tés, mivel a tanácsok beruházási tervei nem voltak reálisak. Olyan mértékű növekedést céloztak meg egyik évről a másikra, amely építési kapacitással nem volt alátámasztható. A kiadások alakulásával kap­csolatban is érdemes néhány fontos dolgot kiemelni. A költ­ségvetési kiadások alapvetően a terveknek megfelelően alakultak. Biztosítani tudtuk a fejlődő in­tézményhálózat zavartalan mű­ködéséhez szükséges pénzügyi fel­tételeket, az elért ellátási szín­vonal tartását, s néhány indokolt esetben annak javítását is. A megyei pártbizottság és a tanács határozatainak megfelelő­en, a lehetőségek határán belül, kiemelt módon biztosítottuk az egészségügy, az oktatás és köz- művelődés fejlesztését. Ezek az ágazatok az auag feletti arány­ban részesedtek a költségvetési ráfordításokból, s a tervteljesí­tés mértéke is itt a legmagasabb. Az egészségügyi és szociális el­látás céljaira a teljes költség- vetés 28,8, az oktatási, közmű­velődési feladatokra pedig 39,5 százalékát fordították a taná­csok. Az ellátottság az üzemor­vosi és gyermekorvosi rendelés­nél, az óvodai és általános is­kolai napközi otthon, illetve menza biztosításában, valamint az általános iskolai, illetve szak­munkásképző kollégiumi elhelye­zésben javult jelentősen. Az egyes tanácsok között változat­lanul jelentős különbségek van­nak az ellátási lehetőségekben. Ezek mérséklése csak hosszabb idő alatt lehetséges. Javult a felújítási tevékeny­ség az előző évhez képest. A rendelkezésre álló keretek 87 százalékát használták fel, 5,5 szá­zalékkal töobet az előző évinél. A tervező munka és a kivitelezői kapacitás tervszerű fejlesztésével az eredmények még fokozhatok. A fejlesztési alap gazdálkodá­sából szeretném kiemelni a la­kásépítési tevékenységet. Nem kis részben a tanácsok szervező munkájának eredményeként az V. ötéves tervre előirányzott 25 ezer lakásból az első évben meg­épült 5116, tehát némi előnyre tettünk szert az időarányos terv­feladathoz képest. Hasonló a helyzet a tanácsi célcsoportos la- kásépitésnél, ahol a tervet 106,2 százalékra teljesítették a taná­csok. A tervezett 646 lakással szemben 686-ot lehetett kiutalni. Gyors ütemben folyt a további lakáspítési területek előkészítése is, de a fűtőművek építése több helyen a szükségesnél lassabban történik. Jelentős lemaradás következett be a kapcsolódó létesítmények megvalósításánál. Ez főleg a bölcsődék, óvodák, általános is­kolák esetében okoz rendkívül fe­szítő gondokat. Ebben az évben feltétlenül gyorsítani kell ezek kivitelezési ütemét. Ehhez a pénzügyi a műszaki-fejlesztési feltételek adottak, a kivitelezői kapacitás bővítésére pedig agy sor intézkedés már eddig is tör­tént. Jelenleg is vizsgáljuk az építőipar további támogatásának lehetőségét, amely további terv­teljesítésünk és előrehaladásunk kulcskérdése. Súlyos lemaradás tapasztalha­tó a kecskeméti megyei kórház építésénél. Itt a rendelkezésünk­re álló pénzügyi kereteknek alig 30 százalékát sikerült beépíteni. A megyei tanács vb az év ele­jén részletesen tájékozódott a beruházás helyzetéről, az akadá­lyozó tényezőkről, és olyan in­tézkedésekre hozott határozato­kat, amelyek az 1980-as befeje­zési határidő feltétlen betartá­sát célozzák. Továbbra is egyik legfontosabb feladatunknak tart­juk e beruházás gyorsítását. A megyei kórház kivitelezésé­nek nagyfokú késése rányomta bélyegét az egészségügyi ágazat tervének teljesítésére, amely igy mindössze 41,9 százalék. Ha nem is ilyen mértékű, de mégis je­lentős lemaradás következett be a kulturális, valamint a víz- és csatornamű beruházásoknál, ahol a pénzügyi felhasználási terv teljesítése 71,6, illetve 78,7 szá­zalék. Az okok közé tartozik az irreálisan magas terv, valamint a krónikus kapacitáshiány, amely különösen sújtja ezeket a beru­házásokat. A pénzügyi felhasználás lema­radása ellenére a főbb fejleszté­sek megvalósultak, részben az előző évről áthúzódó beruházá­sok befejezésének eredménye­ként. Legjelentősebb ezek közül a több mint félezer tanyai diák­otthoni hely, az 1237 óvodai, s a 266 szakmunkásképző otthoni hely. Ezek az oktatás legfonto­sabb területein javítják a ne­velés feltételeit. összegezve a gondokat és eredményeket, megállapíthatjuk, hogy a tanácsi gazdálkodás szín­vonala, eredményessége a ne­hézségek ellenére tovuuo javult az előző évhez képest. A tervet a legfontosabb területeken tel­jesítettük, s a kisebb lemara­dások az V. ötéves terv hátrale­vő éveiben szervezett munkával pótolhatók. Ehhez azonban to­vább kell javítani a beruházások előkészítésének színvonalát, és mindent meg kell tennünk az építési erőforrások gyorsított ütemű fejlesztése érdekében. Je­lenleg vizsgáljuk, hogy milyen módon tudjuk az ehhez szüksé­ges feltételeket megteremteni, s ezt követően előterjesztést te­szünk a szükséges pénzügyi át­csoportosításokra a megyei ta­nácsnak. Az elmúlt év tapasztalatai alapján biztonságosabbá kíván­juk tenni a helyi tanácsok bevé­teleit. Mindent megteszünk azért, hogy az előre látható bevételi kieséseket ellensúlyozzuk. A szükséges módosításokat kidol­gozzuk, s a legközelebbi tanács­ülésen előterjesztjük. Tohai László bevezető szavai után került sor - a múlt évi ta­nácsi zárszámadás vitájára. • Az általános elnökhelyettes szóbeli kiegészítője után Bogár János megyei tanácstag, a szám- vizsgáló állandó bizottság nevé­ben szólalt fel, s a bizottság megállapításaival és vizsgálatai­nak tapasztalataival támasztotta alá a beszámolót. Ezt követően került sor a me­gyei tanács közművelődési in­tézkedési tervének végrehajtásá­ról szóló napirend megtárgyalá­sára, melyen részt vett dr. Boros Sándor kulturális miniszterhe­lyettes, és több más meghívott is. A vitaindítót dr. Major Imre tanácselnök-helyettes tartotta meg. Major Imre vitaindítója Mindannyiunk által közismert, hogy az elmúlt év őszén az or­szággyűlés megalkotta a közmű­velődésről szóló törvényt. Maga a törvény előkészítése, vitája széles közérdeklődést váltott ki nem­csak a közművelődésben érdekelt szakemberek, hanem az értelmi­ség egésze és a gazdasági, műsza­ki vezetők körében is. A közmű­velődés tehát az 1974. évi közpon­ti bizottsági határozat megjelenése óta a társadalmi élet reflektorfé­nyében van. Feladatom, hogy e rövid vitaindítóban a közművelő­dési törvény szellemében és an­nak végrehajtásáról szóló minisz­tertanácsi határozat tükrében ad­jak számot a jelenlegi helyzetről, illetve a két évvel ezelőtt elfoga­dott távlati fejlesztési terv idő­arányos végrehajtásáról. A munkásművelődés már hosz- szabb ideje a kiemelt feladataink között szerepel, amit indokol, hogy a megye munkásosztálya lét­számban évről évre lendületesen növekszik, ugyanakkor figyelem­be kell venni, hogy a munkásság zöme „elsőgenerációs”, s 55—60 százalékuk nem végezte el az ál­talános iskola nyolc osztályát. Az érettségizett szakmunkás kategó­riája csak most kezd kialakulni, s a szakmunkások aránya is még mindig alacsony. A munkások egv jelentős rétege ingázó, bejáró, vagy munkásszálláson lakik. örvendetes módon újból meg­élénkült az érdeklődés a dolgo­zók általános iskolája iránt, az üzemek, vállalatok közművelődési munkájukat — igen helyesen — a felnőttoktatással igyekeznek megalapozni. Számos helyen pon­tos felmérést végeztek a dolgozók iskolai végzettségéről, és minden segítséget megadnak — kihelye­zett osztályok szervezésével — ah­hoz, hogy minél többen befejez­hessék általános iskolai tanulmá­nyaikat. Soha ennyien még nem látogatták a dolgozók gimnáziu­mát, mint napjainkban. A tánulók között örvendetes módon növek­szik a fizikai dolgozók száma. A közművelődési törvény által meg­szabott kötelezettségnek mind jobban igyekeznek eleget tenni a vállalatok. Bizonyára ennek is betudható, hogy a munkahelye­ken népszerűek a különféle poli­tikai és szakmai tanfolyamok, megnőtt az ismeretterjesztés irán­ti igény, már 126 helyen szakszer­vezeti könyvtár működik és sza­porodnak a szakkörök, a művé­szeti csoportok. Kilenc nagyüzem­ben függetlenített népművelő és könyvtáros szervezi a munkahelyi közművelődés sokszínű világát. Reméljük, hogy e példát és a jó tapasztalatokat mind több üzem és vállalat fogja követni. Sok jó példát lehetne felsorolni arra is, hogy az üzemek és a közművelő­dési intézmények munkakapcso­lata jól szolgálja a munkahelyi közművelődést. Javult az üzemek közművelődést tervező munkája, azonban még sok helyen az éves kulturális terv vagy nem készül el, vagy csak formális, és általá­nosságokat tartalmaz. Az anyagi erőkkel való gazdálkodásban is a tudatosság és a célirányosság ve­szi át lassan a szerepet, de még mindig jelentős anyagi erők foly­nak el kellően át nem gondolt cé­lokra, melyek kevésbé szolgálják a közösség egészének művelődé­sét. A munkahelyi művelődést a közművelődési intézmények, első­sorban a művelődési otthonok és központok segítik fokozottabban. A megyei tanács és az SZMT kö­zötti megállapodás is egyre haté­konyabban szolgálja a munkásság művelődését. Kezdeményezések történtek a munkahelyi és a lakó­telepi közművelődés kölcsönös elő­nyeinek kiaknázására. Ez utóbbi azonban még csak biztató kezdet­nek tekinthető. A gazdasági veze­tés, a szakszervezet és a helyi ta­nácsok számára egyaránt mind­eddig megoldatlan gondot jelent a bejáró munkások megfelelő mű­velődése, nevelése. Legkevésbé ezen a téren tudunk eredményt felmutatni, noha a felismerés a munkahelyek, a helyi tanácsok és a közművelődési szervek részéről egyaránt él. A probléma megoldá­sa annál is inkább tetteket sür­get, mivel az ipar koncentrálódá­sával a bejáró munkások számá­nak növekedésére kell számítani. A szövetkezeti parasztság szá­ma a korábbinál lassúbb ütem­ben. de tovább csökken. A gaz­daságilag megszilárdult termelő- szövetkezetek egyre többet tudnak fordítani a kulturális szükségle­tek kielégítésére. A parasztság műveltségi színvonalának emelése érdekében állami oldalról is szá­mottevő erőfeszítések történtek. Közelebb vittük a kulturális alap­ellátást a lakóhelyekhez a köz­ségi könyvtárak és a letéti fiók­hálózat korszerűsítésével, a mű­velődési autók szolgáltatásának bővítésével. A termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok pedig saját autóbuszaikkal szállítják dolgozóikat a megyeszékhely, vagy a városok kulturális rendez­vényeire. A tanyai területek ellátását az elnéptelenedő iskolák közművelő­dési célú hasznosításával kívántuk javítani. Ezt sajnos nem tudtuk megvalósítani, mert az elhagyott iskolák nagyobbrésze nem vette át a közművelődési funkciókat. Az ifjúság művelődése terén rögzíthetjük a legsokoldalúbb és legszínesebb fejlődést. A közmű­velődési és ifjúságpolitikai hatá­rozat megvalósítása számos he­lyen igen jól ötvöződött, egymás­sal szoros összefüggésben valósul meg. Kiemelkedik a 119 működé­si engedéllyel rendelkező ifjúsági klub munkája, ahol a következe­tes tartalmi élet megvalósítására egyre javuló feltételek teremtőd­nek. A színházi bérlők, a könyv­tári olvasók, a mozi- és hangver­senylátogatók, a szakköri tagok és amatőr együttesek tagjainak je­lentős része a fiatalok korosztá­lyából tevődik ki. A művelődési központok és a TIT szervezetek tudományos igényű baráti körei és szakkörei főleg a tanuló ifjú­ság körében sikeresek. Nem tart­juk azonban még mindig kielégí­tőnek az oktatási és közművelő­dési intézmények együttműködé­sét. Az értelmiség száma az elmúlt évtizedben rendkívül dinamiku­san nőtt, ennek ellenére még min­dig hiánnyal küszködünk. Köz- művelődési feladataink megvaló­sítása nagymértékben attól függ, hogy a megye értelmisége meny­nyire teszi magáévá a közművelő­déspolitikai határozatot. Dr. Major Imre a továbbiakban példákkal támasztotta alá az ér­telmiség aktív részvételének hasz­nosságát és szükségességét, majd így folytatta: A személyi ellátottság is alap­vetően meghatározza a közműve­lődés színvonalát. A két évvel ezelőtti beszámolóban gondter­helten szóltunk a káderhelyzetről, hiszen az érvényes normatívákhoz viszonyítva a szakalkalmazottak­kal való ellátottság a könyvtári hálózatban csupán 40, a múzeu­mokban 60 százalékos a nagyfo­kú szakképzetlenség volt jellemző. A létszámhiány jelenleg is fenn­áll, noha a párthatározat megje­lenése óta létszámnövekedés kö­vetkezett be. jt * x Sajnos a nagyfokú fluktuáció, a pálya alacsony társadalmi meg­becsülése, főleg a községekben tapasztalható túlzott leterheltség, a nem szakmai feladatokkal való rendszeres megbízás még mindig kísérője és okozója a hiányos sze­mélyi feltételeknek. Ezek csök­kentése érdekében a helyi taná­csoknak kell intézkedniük. A tárgyi feltételek javítása igényli a legtöbb anyagi befekte­tést és időt. így érthető, hogy e téren egy-két év alatt csak sze­rény eredményt érhettünk el. In­tézményhálózatunk továbbra A* szétaprózott és hiányos felszere­lésű. Ez főleg a művelődési ott­honokra vonatkozik. Az épületek 20 százalékának állaga kimondot­tan rossz, egyharmadának beren­dezése, közel felének pedig esz­közökkel való ellátottsága nem felel meg az irántuk támasztott követelményeknek. A könyvtárak a szükséges alapterületnek csupán 35—40 százalékával rendelkeznek. Az intézkedési tervben megje­lölt nagyobb beruházások az V. ötéves tervben helyet kaptak. Ezek megvalósulása elsősorban az építőipari kapacitás függvénye. Tovább gyarapodott az intéz­mények költségvetése. Csupán a művelődési otthoni hálózat álla­mi támogatása az 1974. évi 10 millió forintról 1976-ra 22 millió­ra emelkedett, gazdálkodásuk ér­téke pedig 24-ről 40 millióra. 74 művelődési otthon kap támogatást termelőszövetkezetektől, ipari üzemektől és egyéb szervezetek­től. A többi intézmény ellátottsá­ga is fokozatosan javult, örvende­tes, hogy a pénzügyi koordináció­ban bizonyos előrelépés tapasztal­ható, de a szűklátókörűség ezt még erősen korlátozza. A közművelődési tevékenység tartalmi munkájáról részleteseb­ben nem kívánuk szólni, mert a különböző szintű tanácsi testüle­tek számos esetben elemezték egy-egy szakterület munkáját. A városi és nagyközségi tanácsok vb és tanácsüléseken foglalkoztak a tartalmi munkával. Általában minden fórum a fejlődés bizo­nyos ütemét állapította meg. Kialakulóban és egyre inkább megerősödőben van a megye sa­játos egyéni közművelődési ar­culata. Ezen az úton kell tovább haladnunk, e minőségjegyekkel kell közművelődésünket erősíteni. Befejezésül a tanácsok irányító, koordináló szerepéről szólt az elő­adó. Mint mondotta: A korszerű­en értelmezett közművelődés to­vábbfejlődésének egyik kulcskér­dése az átfogó tanácsi irányítás, a területén működő valamennyi közművelődési munkát kifejtő szerv egységes rendszerré fejlesz­tése. A társadalmi és tömegszer­vezetek, a szakszervezetek és ter­melőegységek kulturális tevé­kenységét tudatosabban kell ösz- szehangolni az állami közműve­lődéssel. Az eddig elért eredmé­nyek biztató alapot nyújtanak a jövőbeni tudatos és következetes munkához — fejezte be a jelen­téshez fűzött szóbeli előterjesz­tést dr. Major Imre elnökhelyet­tes. • A téma élénk érdeklődést vál­tott ki a tanácstagok és meghí­vottak között. A vitában részt vettek dr. Zalántai Endréné, Varga Pál, Kovács Sándor, Acs Viktor, Vámos Ferenc, dr. Boros Sándor, Sági József, dr. Jeney Jánosné és Halász Árpád. Vala­mennyi felszólaló hangsúlyozta a közművelődéspolitikai határozat végrehajtásának fontosságát, s legtöbben saját munkaterületük­ről, az üzemek, termelőszövetke­zetek és kulturális intézmények életéből felhozott példákkal egé­szítették ki beszámoló által meg­állapított tényeket. Dr. Boros Sándor miniszterhelyettes a köz- művelődési határozattal kapcso­latos országos tapasztalatokról, az elmúlt évek eredményes mun­kájáról szólott. Hangsúlyozta: a közművelődés nem szűk reszort­feladat, s nem elsősorban meny- nyiségi mutatók elérésére irá­nyul. A minőségi követelmények kerültek előtérbe itt Bács-Kis- kunban is. Elismeréssel szólt a helyes kezdményezésekről, a- vi­tában is elhangzott tapasztala­tok hasznosításának fontosságá­ról, amelyek az alapok leraká­sára, az átgondolt, tervszerű te­vékenységre utalnak és további munkára ösztönöznek. A vitát Major Imre foglalta össze, majd sor került a harmadik napirendi pont megtárgyalására. A településfejlesztési verseny legjobbjai • Kincses Ferenc, Baja város tanácselnöke fogadja a győztes városnak kijáró gratulációkat. (Pásztor Zoltán felvételei) A megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Nép­front megyei elnöksége a közel­múltban együttes ülésen vitatta meg és hagyta jóvá az 1976. évi településfejlesztési verseny érté­kelését, melyet most dr. Mező Mihály tervosztály vezető terjesz­tett a tanácsi testület elé elfo­gadásra. Mint az előterjesztésből is kitűnt, a tanácsok között kiala­kult társadalmi célokat szolgáló nemes vetélkedés az elmúlt év­ben is jelentős eredmények for­rása volt. Elősegítette többek között az 1976. évi bevételek túlteljesítését, ami viszont lehe­tővé tette az előirányzatok nö­vekedését, sok területen a ter­vek túlteljesítését. A verseny ösztönzőleg hatott a társadalmi munka bővítésére, s a pontszámok 60—70 százalé­kát ennek révén érték el a he­lyi tanácsok. Megyei szinten a társadalmi munka az elmúlt év­ben 337 millió forintot eredmé­nyezett, ami egy főre számítva 592 forintot jelent. Ez utóbbi összeg 153 forinttal haladja meg az 1975-ös esztendő során elért egy főre jutó értéket, s országos viszonylatban is kiemelkedő eredmény. Igen jelentős volt a közületek, vállalatok, szövetke­zetek és intézmények segítsége is. A tanácsok mintegy négymil­lió forint értékű helyi anyagot használtak fel a lakosság szá­mára fontos feladatok megva­lósításához. A verseny értékelése az elért pontszámok alapján és a meg­szabott feltételek szerint négy kategóriában történt. Külön ér­tékelték a városok, a nagyközsé­gek, a 2500 lakos feletti és alatti községek által elért eredménye­ket. Az 1976. évi településfej- ■ őrlési versenyben legjobb eredményt elért helységek a kö­vetkezők: A városok között első Baja, az elért pontszáma 3640. jutalma 800 ezer forint. Második helye­zett Kecskemét 3590 pontjával és 600 ezer forint jutalommal. A harmadik helyre Kiskunhalas került, 3480 ponttal. A nagyközségek közül Duna- vecse került az első helyre 6100 pontszámával, a jutalom összege 400 ezer forint. Második Duna- pataj, pontszáma 4835, jutalma 350 ezer forint. Harmadik Tisza- kécske 4535 pontszámmal, jutal­ma 300 ezer forint. A 2500 lakos feletti községek közül Gara a győztes 10 ezer 370 ponttal, jutalma 300 ezer forint. Alig maradt el tőle Her­cegszántó, pontszáma 10 ezer 110, jutalma 250 ezer forint. Vaskút lett a harmadik 7870 ponttal, jutalma 200 ezer forint. A 2500 lakos alatti községek első helyezettje Fülöpháza (pont­száma 10 ezer 240) — jutalma 250 ezer forint. A második Kun- adacs (9625 pont), jutalma 200 ezer forint. Harmadik Csátalja (7335 pont), jutalma 150 ezer fo­rint A településfejlesztési versenyt kiemelkedő szervező munkával és társadalmi tevékenységükkel segítőket emlékéremmel és em­léklappal jutalmazzák a taná­csok. A Hazafias Népfront ugyan­csak elismerésben részesíti a legeredményesebben dolgozó tár­sadalmi munkásokat. A megyei tanács ülésén a ver­senyben legjobb eredményt el­ért — az előbbiekben felsorolt — városok, és községek veztői- nek a megyei tanács elnöke ad­ta át a jutalmakat, emlékvere- teket és okleveleket. Ugyancsak átadta a munkát kiemelkedő te­vékenységükkel segítő szemé­lyeknek a megyei tanács és a népfront által adományozott ju­talmakat. A tanácsülés ezt követően jó­váhagyta a Bács-Kiskun megyei Tanács és a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa együttműködésének tapasztalatai­ról készített beszámolót, melyet dr. Gajdócsi István tanácselnök, és Borsodi György, az SZMT ve­zető titkára terjesztettek elő. El­fogadta továbbá a testület a me­gyei tanács és a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa új együtt­működési megállapodását, amely az V. ötéves terv időszakára rög­zíti a közös feladatokat és az együttműködés főbb területeit. Végül a tanácsülés bejelenté­seket fogadott el. .Dormány La­jos, a megyei tanács vb gazda­sági hivatal vezetője nyugalom­ba vonulásával megüresedett gazdasági hivatalvezetői tisztség­re dr. Vargáné Verasztó Jolánt nevezte ki. Sor került a járási és városi népi ellenőrzési bizottsá­goknál megüresedett, illetve be­töltetlen tisztségekre javasolt személyek megválasztására, majd interpellációs kérdésre adott vá­lasz elfogadásával ért véget a megyei tanács ülése. T. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom