Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-22 / 145. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. június 22. A rutin értéke és veszélye • Munkája, teendői, szakmája sokféle csinja-binja között gyorsan és nagy biztonsággal igazodik el az, aki már gazdag tapasztalatokat szerzett, akiknek a döntésben, cselekvésben rutinja van. Üj munkatársat kereső hirdetések, pályázati kiírások ismert, ismétlődő kikötése: nagy gyakorlattal rendelkező... Ne tagadjuk: a rutin érték. Annak is, aki szert tett rá, s azoknak is, akiknek hasznára van. Megkockáztathatjuk azonban a kérdést: bizonyos esetekben nem válhat hátránnyá az, ami legtöbbször előny? Naponta döntések ezreit hozzák a legegyszerűbb munkahelyen is, hiszen döntés — lehetőségek közötti választás —, amikor a művezető szétosztja embereinek az elvégzendő feladatokat, amikor az anyaggazdálkodási osztály előadója megrendelő levelek tucatjait diktálja le, s amikor a gyárigazgató a külkereskedelmi vállalattal, az ún. bizományosi szerződést. Különböző megoldásokat _ latolgat a gyártmáríyfej- lesztő,' a karbantartó lakatos, akit most hívtak egy „bedöglött” géphez, s a rakodómunkás is, mivel az üres gépkocsi bendője sokféleképpen megtömhető. Az ilyesfajta elhatározások túlnyomó része a tapasztalatra, a korábban szerzett ismeretekből levont következtetésekre támaszkodik. Rutinjellegű, persze, csak azoknak, akiknek már van összehasonlítási alapjuk, s itt lelhető az első félreértés. Sűrűn ugyanis olyanoktól várják el a rutint kívánó cselekedeteket, akik még nem szerezhettek kellő tapasztalatokat. • Félreértésnek tekinthető az is, például, amikor mindenható erőt tulajdonítanak a tapasztalat gyúrta bölcsességnek. Megtörtént eset szemléltető ábrájáért nyúlva: a jelentős beruházás egyik részlegénél sok gondot okozott a feltörő víz. Végül, az állandó szivattyúzásra ráunva, az építésvezető, aki jó néliány hasonló munka irányítója volt már, kiadta az utasítást: támedékeljenek és falazzanak. Ami megtörtént. A vizet, úgy tűnt, számű^ék, s vele az építés ismétlődő akadályát. Másfél hónapig semmi baj. Akkor hirtelen megsüllyedt a szomszédos építési blokk. Mint a vizsgálat kiderítette, nagy vízhozamú forrás rejlett a mélyben. A víz útjának a falazással történt megváltoztatása egyben az addig szunnyadó forrásnak kiszabadulási lehetőséget kínált., a emiatt valóságos tó keletkezett a megsüllyedt blokk alatt. Elkerülhették volna mindezt? Természetesen. A rutinból hozott döntés helyett újabb talajvizsgálatot kellett volna elrendelni, s azzal együtt mérlegelni a víz megváltozott áramlási irányát, hatását. • Keserves tanulság, s persze, tapasztalat, mégpedig arra, bizonyos helyzetekben csak a korábbi ismeretekre nem lehet hagyatkozni. A megváltozott, vagy ismeretlen körülmények a tapasztalatok értékét — használhatóságát — is módosítják. Azaz a rutin nem olyasfajta, tetszés szerint tágítható, szűkíthető, alakítható, ruha, ami mindenfajta figurára ráhúzható. Az átlagos esetek döntő többsége átlagos elhatározásokkal rendbe .tehető. Nem szükséges sokat fontolgatni, mérlegeléssel tölteni az időt, biztonsággal megjelölhető, mi a helyes cselekedet. Jól néznének ki ott, ahol újra meg újra elölről kezdenének mindent, mivel félretolnák a rutint. A rutin kell, elengedhetetlen, megbecsülendő. Egy-egy nagy tapasztalata szakmunkást sűrűn három másik, kevésbé gyakorlott sem tud pótolni. Ami ugyanígy igaz tervezőmérnök, vállalati irányító poszt betöltője esetében: Tudományos vizsgálatok igazolták, közepes nagyságú vállalatoknál is legkevesebb másfél, két esztendő telik el addig, amíg az új üzemvezető, osztályvezető megfelelően feldolgozza a friss ismereteket; tapasztalatot szerez. Rutinja még ekkor sem nagy, de már van, bővíthető, gazdagítható. • Gondoljuk csak végig, mekkora veszteség, micsoda kincs pazarlása — ezek ismeretében — a rutinos szakember munkahelyváltoztatása! Az értékkel érték módjára kell bánni, óvni, őrizni, gyarapítani, s természetesen hasznosítani, minél nagyobb eredménnyel. Az egyik oldalon ez áll. A másikon viszont annak veszélye, hogy egyesekben erős a hajlam a rutin túlértékelésére, a szokott megoldások kényelmességének szeretetére. Akik így gondolkodnak, azok sok esetben a rutinhoz folyamodnak akkor is, amikor új gondolatra, friss értékelésre, az átlagostól elütő jelek fölfedezésére lenne szükség. A szokványt akarják ráerőszakolni a nem szokványosra, s ez, érthetően, gyakran feszültségeket teremt. Tetézi a bajt, ha a bölcs olyannyira annak érzi magát, hogy a halat úszni tanítja, mások tapasztalatát semminek, a magáét mindennek tartja, nem véve észre: ismeretei elavulnak, megkopnak, mert nem újította meg azokat, míg mások ezt tették. L. G. Az első félévi mérleg helyett Szundi István, a Kőbányai Sörgyár kecskeméti kirendeltségének vezetője mostanában sokkal gondterheltebb mint máskor. — Igaz, hogy a sör már régen nem szezonáru — mondja — de azért a nyári nagy melegben csak több kellene belőle mint télen. Sajnos, sörgyáraink még közel sem tudják kielégíteni az egyre növekvő igényeket.. Mi pedig — teszi hozzá — csak annyi sört tudunk palackozni és szállítani a körzetbe, amennyit kapunk. — Január óta mennyit „ivott” a körzet ? — A múlt évihez viszonyítva jelentősen megnövekedett a forgalmunk. Tavaly május végéig 59 ezer 172 hektoliter sört juttattunk a boltokba és vendéglátóipari egységekbe, az idén pedig az év első öt hónapjában már 61 ezer 107 ezer hektoliter volt az eredményünk. Nem is tudnám hirtelen meghatározni hogy ennél mennyivel többre lenne igény... — Akik nem szeretik a sört? — Azoknak négyféle üdítő itallal szolgálhatunk. örömmel mondhatom, hogy a fogyasztók egyre inkább megkedvelik az üdítőket- tavaly május végéig 2244, az idén pedig 3466 hektoliter érkezett hozzánk, illetve továbbítottunk a fogyasztókhoz. Szeretnénk tovább bővíteni a választékot s ezért a második félévben megkezdjük az úgynevezett Fonyódi víz forgalmazását. Ezt az ásványvizet a Balaton környékén már kedvelik s valószínű nálunk is kedvező fogadtatásra talál. Az üdítő-ellátás • Két műszakban töltik a sört, a tavasszal gondosan karbantartott gépekkel. Felvételünkön Al- mási Margit, a címkéző kezelője látható, amint kiemel egy rosszul címkézett palackot. biztonságát szolgálja, hogy Kecskeméten béreltünk egy tranzitraktárt, ahol jelenleg is 5 ezer láda Pepsi cola várja az elszállítást. Reméljük, hogy egész nyáron elegendőt tudunk juttatni az üzletekbe. A Volán vállalattal igen. jó a kapcsolatunk, naponta 12 tehergépkocsit küldenek áruink. továbbítására. — Mit üzen a fogyasztóknak? — Ne türelmetlenkedjenek, ha esetleg átmenetileg nem ihatnak annyi sört- amennyit szeretnének. Higgyék el a nagy melegben az üdítők is legalább olyan jó szolgálatot tesznek, mint a sör. És, ezekből lesz elegendő.... O. L. • Az egyik raktárból Punyi János targoncával szállította a tehergépkocsira a Pepsi-colával rakott rekeszeket. Opauszky László felvételei Szalkszentmártoni öregek Az öregasszonyok és az’ öregemberek feketébe öltözötten élik hétfői, keddi vagy éppen vasárnap délutáni életüket a faluban, Szalkszentmártonban. Némelyik öregember őrzi még amaz szokását is. amely sötétkék kötényt vetet fel az emberekkel ha piszkosabb munka ígérkezik: vízért kell menni a sarokra, a kúthoz, vagy összeaprításra vár ölnyi fa a hátsó udvarban. S nem marad el a fejről a kendő — kiszámíthatatlan bogokkal az állhoz erősíttetvén — meg a kucsma vagy — jobb idő lévén — a karimás kalap. Át lehet suhanni a falun persze, autóval, ki se kukkantva az ablakon. Mert: az öregek mindenütt egyformák, mert, öregek mindenütt vannak, mert- az öregek mindenütt öregek. Aztán valami — néha nem is tudja magának se megfogalmazni az ember, hogy mi — felkelti az érdeklődést. Egy kérités egy rekedten ugató kiskutya, egy furcsa formájú fa — akármi. Nemes Gáborné ásogat a kertjében. Pici nevű kutyája lépésnyi távolságra héverészik tőle, darab ideig csak fülét hegyezi, aztán lábra kapaszkodik, csóválja a farkát, majd vakkant egyet, se nem mérgesen, se nem vidáman. Jelzésszerűen csupán. Hogy ő is idetartozik. Amott- hátrább van Nemes Gáborné háza, mutatja, nem nagy munka felásni ezt a darabot, répa kerül bele, marharépa, a baromfiknak. Ahogy megpihen egy percre, s gyanakodva mond egy-két szót, rátámaszkodik az ásóra. Mintha nyolcvankét éve rárakott volna a vállára egy kérdőjelet. — Az öregek már csúnyák — gondolkozik el — mind azok. Nem illik ez megírni — mosoly nélkül mondja, háromszáz négyszögöles kertjének szélén, a kerítésen belül. „Vén, ráncos arca majdnem fekete, / kiszítta régen már a nap heve, / fogatlan szája bús sóhajüreg, / oly csöndes néni és olyan öreg. / — József Attila 1922-ben írt Parasztanyóka című verse kezdődik így. S folytatja az emlékezetet: „Fonnyadt karjával múltakat ölel.” Múltakat, Szalk- szemtmárton történelmét. Tavaly háromezer negyvenhármán laktak a faluban, s a statisztika azt mondja, hogy minden hatodik ember öreg. A negyvenes években az adózó családok száma ezer volt, de közülük csak húszán birtokoltak húsz holdnál több földet s mindössze hárman ötven holdat. A napszámért. amiért ötkilométereket kellett járni, nem pénz, hanem étel-ital járt, télen a favágás, nyáron a csemetézés hozott egy-két pengőt. A határban kukorica meg búza kelt, gyümölcs csak a csa- bonyi részen ért> a tizenhatezer holdból mindössze 500 volt a szőlő a felszabadulásig. Ezek azok, amelyek ma a múltat jelentik. Minden hatodik szalkszentmárto- ninak ennél jóval többet: a fiatalságot, ami a jelenre nemcsak múlttá, de történelemmé is vált. Azzal együtt, hogy az ország s z á za d i k termelőszövetkezete itt. Szalkszentmártonban alakult, Hunyadi volt a neve. Ebbe főként a korábbi — csak viszonyt jelez a következő szó — módosabb gazdák léptek, a másik szövetkezet, a negyvenhatban létrehozott „Békéért” az egykori cselédségé volt. s az uradalom hátrahagyott dolgaira támaszko- dott-támaszkodhatott. S mi az öregek fóruma? Azt gondolná a kívülálló, hogy a templom, meg a temető, de tévedne. Azt mondja Deli Károly- né, a községi tanács igazgatási előadója, hogy az itteni soha nem volt vallásos nép. nyolc-tízen járnak csjk misére. Temetéskor viszont megbecsülik a másikat azzal, hogy megadják a végtisztességet, mert mindig is összetartok voltak. ..Ha tűz ütött, ki valahol, néhány perc alatt százan is ott teremtek, vödrökkel, hogy segítsenek, meg mindenféle más bajban is megmutatkozott, nem hagyták el a rászorulót”. Amikor jó'tíz éve először rendezte meg a tsz az öregek napját, eléggé feszélyezett volt a hangulat- nem tudni féltek-e ösz- szejönni közös sorsúak, vagy valami más volt az ok. Mostanság készülnek rá, megnyíratkoznak • Nemes Gáborné. előtte, borotválkoznak, kikefélik a szebbik feketét, s tényleg, a szó igazi értelmében ünnepet csinálnak a napból. Mozgásban van a község, az utakon botjaikkal apró öregasszonyok és öregemberek kopognak, aki nem bírja a menetet, ahhoz házhoz viszik a birkapörköltet. Az októberi ünnepen önfeledten dalol Szalkszentmárton egyhatoda, s csak nekik húzza a cigány, és boldogok. Mert: a mindennapi betevő egyik öregnek se gond a faluban — a nyolcvannégy éves Durvái Kálmán nem tudja kihez menjen ebédre, mert annyian hívják — ellenben keresik egymást, hogy elbeszélgessenek. Hogy közösen felidézzék azokat a „régi szép időket” amik csupáncsak régiek voltak, de szépek ... ? Nem volt jó világ amit átéltek, látják, méginkább átérzik a különbséget. S danolnak, belefeledkezve, az öregek ünnepén, felemlegetik a múltat. és szép csendesen: örülnek egymásnak. Hát így élnek valahogy az öregek Szalkszentmártonban. Ballai József „Zajtalan” városnegyed Hangszigetelt lakóházak terveit készítették el leningrádi mérnökök és építészek. Ezekben a házakban az utcai zaj észlelési szintje feleakkora lesz, mint másutt, és jóval alatta marad az úgynevezett „egészségi normának”. Jelenleg a lakóházakban hallható zaj és lárma 80 százaléka az utcáról szűrődik be. Az első „zajtalan” lakónegyed Leningrád északkeleti részén épül. A lakások ablakainak többsége befelé nyílik; az utcára nyíló ablakokat és a lépcsőházak ablakait vastag hangszigetelő üvegből készítik. Leningrádban — elsőként a szovjet városok közül — összeállították a város „zajtérképét”. Ennek alapján felülvizsgálják és szabályozzák a lakónegyedek közúti forgalmát, s ellenőrzik és zajcsökkentésre kötelezik a hangos ipari vállalatokat is. (BUDAPRESS—APN) Erdőirtás vegyszerrel öreg erdők helyén az új telepítés csak akkor kezdődhet, ha a fák maradványait, gyökérhajtásait sikeresen eltávolítják. A szófiai Erdőgazdálkodási Intézet szakemberei olyan új eljárást dolgoztak ki erre, ami jelentősen megkönnyíti a munkát. A kidőlt fa törzsmaradványának, tuskójának alsó részén az élő szövetbe 1—2 cm mély csatornát fúrnak, ebbe egy kis szerkezetet építenek. Ez a szerkezet olyan kémiai reagenseket vezet a törzshöz, amelyek a szunnyadó rügyeket, hajtásokat „megölik”. A vegyszert az esővíz oldja fel, s így az a fa minden sejtjébe behatol. A gyökérhajtások teljesen megsemmisülnek, vagy olyan jelentéktelen a fejlődésük, hogy az már nem akadályozza az új telepítést. Ez a módszer a gyümölcsösökben is sikerrel alkalmazható. A környezetet nem károsítja: szeny- nveződést nem okoz, állatra, rovarra veszélytelen. (BUDAPRESS—SOFIAPRESS) I Dicséret hangján — a Volánról Májusi lapszámunk egyik Sajtóposta rovatában hosszasan foglalkoztunk megyénk közúti tömegközlekedésének visszás jelenségeivel. A szerkesztőséghez érkezett levelek alapján többi között olyan esetekről számoltunk be, melyek bizonyítják: enyhén szólva kívánnivalót hogy maga után az autóbuszokon szolgálatot teljesítők — gépkocsivezetők és kalauzok — egy részének a munkája, magatartása. Nos, már e bíráló cikk közzététele előtt és legfőképp utána felkerestek bennünket soraikkal azok is, kiknek kedvezőek a tapasztalatai a Volán személyszállítási szolgáltatásával kapcsolatban. A következőkben tehát a dicsérendő tettekről szólunk, nemcsak a tárgyilagosság kedvéért, de sokkal inkább a követést érdemlő jó példa népszerűsítése céljából. A Kerekegyházán lakó Bartos Jánostól tudjuk, hogy a megye- székhely és a nagyközség között menetrendszerint közlekedő buszon dolgozik a megnyerő modorú, nagyon készséges sofőr, az ötven év körüli Túri Lajost, aki mindig tisztelettudó az utasokkal. Pedig sok a dolga, hiszen pénzt kezel, menetjegyet ad, mielőtt a kormánykerékhez nyúl. A közelmúltban a GC 90—04 forgalmi rendszámú kocsit vezette, amikor 1 olvasónk látta-hallotta, mily óvó gondossággal ügyel a legifjabb törzsutasokra, az iskoláskorúakra, 1 akik között akadtak bosszantóan csintalanok, virgonckodók, óm ve- 1 lük sem volt goromba, ehelyett 1 türelmesen intette őket a jóra, a 1 helyes viselkedésre. ^ „Öröm arról bizonyságot sze- ] rezni, hogy a minket, kerekegy- ] háziakat a „hírős” városba és r onnan vissza gyakorta fuvarozó j Lajos bácsi mily felelősségtelje- j sen, pontosan látja el a buszve- t zetői teendőit. Köszönjük, amit ] értünk tesz, s kívánjuk, hogy még < nagyon sokáig végezze e fontos 1 munkáját eredményesen, közmeg- ( elégedésre!” — fejeződik be a 1 sokak véleményét tolmácsoló le- j vél. j A ballószögi Kovács Zoltánná a „szűkebb hazája” és a Kecskemét között közlekedő buszjárat rendszeres utasa. Amelyen — véleménye szerint — nem irigylésre méltó kalauznak lenni, mert sajnos nicsenek kevesen, kik a bérletet csak a többszöri felszólításra hajlandók felmutatni. Sok kellemetlenséget idéznek elő azok is, kik ismetelt figyelmeztetés után adják át helyüket az idős, beteg embereknek, vagy a terhes nőknek. Néhányan pedig szinte megalázó stílust engednek meg maguknak a jegykezelővel szemben, ki hallatlan önfegyelme révén őrizheti csak meg a kedélyét, udvariasságát. De megőrzi, s így mindig kiváltja az utasok zömének elismerését, szimpátiáját. „A Volán e dolgozói — mert többen teljesítenek szolgálatot ezen járaton, s hasonlóan korrektül viselkednek — megérdemlik a dicséretet!” — zárulnak olvasónk sorai. Az izsáki Dienes Ildikótól megtudjuk, hogy mozgásképtelen kis- öccsét immár harmadik éve szállítja szülei társaságában busszal Kecskemétre, gyógykezelés céljából. A beteg gyermeket már kedves ismerősként üdvözlik a kalauzok, s mindig érdeklődnek hogy- léte, állapota felől. S ha észreveszik, hogy valamicskét javult, együt örülnek a hozzátartozóival. A félig béna fiúcska néha kopogtatja a kocsi oldalát, s az emiatt morgolódó utast a jegykezelő inti csendre, persze tapintatosan. Jóleső tapasztalni az ilyen emberséges magatartást — írja többi között olvasónk. Végezetül kiderül a levélből, hogy az Izsák—Kecskemét közötti buszjáraton dolgozók napi gyakorlatként más módon is kitűnőre vizsgáznak emberségből, ugyanis vállalva a késés kockázatát többször várakoznak olyan idős utasokra, vagy kisgyermeket cipelő édesanyákra, akik az indulási időpont utáni pillanatokban érkeznek a megállókba. És szükség esetén lehetővé teszik számukra, hogy a lakásukhoz, vagy uticél- jukhoz legközelebbi helyen szánjanak le. Kézimunkázó apostagiak A nők szabad ideje kellemes, hasznos eltöltésének egyik legelterjedtebb módja a kötés, horgolás és hímzés. Nincs ez másként Apostagon sem, ahol régóta kézimunkáznak az ügyeskezű lányok, asszonyok. Közöttük a Dunamenti Tsz-ben dolgozók is- akik nemrégen fejezték be sikeresen egy ezzel kapcsolatos tan- folyamot, mely több mint nyolc hónapig tartott. Bánrévi János • levelezőnktől tudjuk, hogy a helyi nőtanács kezdeményezésére szervezett foglalkozásokon mindig szép számmal jelentek meg a lányok, asz- szonyok, akiket Kiss Irén solti díszítőművész tanított meg a kézimunka szakmai igényű végzésére. Többi között a kalocsai és matyóhímzést, valamint a mezőségi, rábaközi, s a karádi minták készítését sajátították el. E kézimunkák mintegy négyszáz darabjából nemrégen kiállítás nyílt a nagyközségben, ahová más helységekből is érkeztek érdeklődők és nagy elismeréssel szóltak a látottakról. □ SZERKESZTŐI ÜZENETEK □ özv. Fodor Lászlóné, Kecskemét: Tájékozódásunk szerint ön a közelmúltban többször kapott rendkívüli szociális segélyt a városi tanácstól. S minthogy rendszeres nyugellátásban is részesül, a saját tulajdonú házingatlana utáni adófizetési kötelezettség alól meg végleges mentesítést kapott, nincs veszélyben a létfenntartása. Ami pedig a bonyolult családi problémáját illeti, annak rendezése bírósági hatáskörbe tartozik. Orosz Erzsébet, Kecskemét: ön. aki három kiskorú gyermekét egyedül neveli nehéz lakáskörülmények közepette. feltétlenül jogosult arra. hogy új otthonba költözzön. Ezen igényének teljesülését lényegesen meggyorsíthatja munkahelye, a Kecskeméti Epület- asztalosipari és Faipari Vállalat, ha bekapcsolódik a helyi párt- és tanács végrehajtó bizottsága által kezdeményezett széles körű társadalmi akcióba. melynek révén hagyományos technológiával építenek nagyméretű, de olcsó bérű tanácsi lakásokat a megyeszékhelyen lakó három- és többgyermekes munkáscsaládok részére. Javasoljuk, hogy ez ügyben személyesen keresse fel a vállalat igazgatóját! „öreg nyolcadikosok” jelige, Kiskunhalas: Levelüket késve kaptuk meg. így sajnos nem tehettünk eleget kedves meghívásuknak. Reméljük, hogy jelenlétünk nélkül is jól sikerült a sikeres vizsgák utáni bankett, a búcsúest. özv. Sánta Andrásné, Tiszakécske: Mint megtudtuk, ön rendezett anyagi körülmények között él. nem indokolt tehát szociális segélyezése. S. I.-né, Agasegyháza: Azt a gyakorta részegeskedö, iszákos életmódot folytató személyt, aki a családja, vagy környezete élet-, illetve anyagi biztonságát veszélyezteti, alkoholelvonó kezelésre lehet kötelezni. Az ezzel kapcsolatos intézkedésre a helyi tanács szakigazgatási szerve jogosult. Súlyosabb esetben az igazságügyi hatóság foglalkozik az ilyen üggyel és elrendelheti az alkoholista munkaterápiás intézeti gyógykezelését is. Szabó Józsefné, Kecskemét: A 8-as számú helyi buszjárat Ceglédi úton levő megállóit nem helyézték át. hanem a KRESZ előírásainak megfelelően — és a szélesített úttest új terepadottsága figyelembevételével — kialakították. A hiányzó jelzőtábla pótlására pedig ezúton kérjük fel az illetékeseket! „Szőlőtermesztők” jelige, Bócsa: A legutóbbi bortermésük értékesítése miatti agodalmuk fölösleges volt. Tudniuk kell ugyanis, hogy a Közép-magyarországi Pincegazdaság mindenkor a szigorú minőségi követelmények alapján, valamint a kereslet-kínálat törvénye szerint határozza meg a bor felvásárlási árát. Idén február elején állapították meg ezt az árat. s minthogy a borukért önöknek korábban ettől kissé eltérő, úgynevezett irányáras összeget fizettek, a különbözeiét, a több tízezernyi forintot utólag kapták kézhez. Tóth József, Kecskemét: Közérdekű észrevétele jogos, hiszen a szakemberek véleménye is az, hogy a Dózsa György u. 19. számú ház udvarán a földben levő gázvezeték megsérülhet, ha fölötte nehéz súlyú szállítójárművek közlekednek. Mint arról értesültünk. intézkedés történt, hogy a lakóépület gazdája, az ingatlankezelő vállalat megszilárdítsa az udvari gázhálózat feletti útburkolatot. Tuskán Jánosné, Bócsa: A szerkesztőségünkhöz korábban küldött panaszával kapcsolatban közöljük, hogy a Dunaújváros és Kecskemét között közlekedő buszjáratok hétvégi zsúfoltságát a Volán 9-es számú Vállalat sajnos nem csökkentheti, mert a térségben nincs szabad kapacitású autóbusza. „Üjvárosi lakótelep vásárlói” jelige, Baja: Az önök észrevételei helytállóak. ugyanis a kereskedelmi felügyelőség ellenőrei próbavásárlást végeztek a megyei élelmiszer-kereskedelmi vállalat 3142-es számú helyi üzletében, ahol bizonyítást nyert a pontatlan számolás. Az érintett kereskedőt szabálysértési eljárás során vonták felelősségre és sújtották pénzbírsággal. V. I., Kalocsa: Levelére reagálván közöljük, ha beteghez hívják az éjszakai ügyeletes orvost, munkaköri kötelessége kimenni a megadott címre. A gyógyítómunkáért természetesen ilyenkor sem tarthat igényt pénzre. sőt erre utaló magatartást sem tanúsíthat. amint azt az egészségügyi törvény előírja. Amennyiben önnek az említettektől eltérő tapasztalatai vannak, javasoljuk, hogy a konkrét esetről értesítse a városi tanács vb egészségügyi osztályát, ahol megteszik a szükséges intézkedést. összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516.
