Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-22 / 145. szám
1977. június 22. » PETŐFI NÉPE • 5 A SIKER TITKA: SZAKÉRTELEM + LELKESEDÉS + TECHNIKA Kezdeményezők előnyben Látogatás a sárga iskolában A kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói az 1976/77-es tanulmányi verseny városi döntőjén öt első, két második és három harmadik helyet szereztek. Nagyszerűen szerepeltek a megyei vetélkedőn. Berki Katalin a nyolcadikosok közül a legjobbnak bizonyult orosz nyelvből az országban. Vámos Ildikó harmadik, Kozma Vera hetedik helyezést ért el. Némi irigység, irónia bujkált az egyik gratuláló hangjában: — Könnyű nektek! A megyében nincs még egy ilyen nyelvi laboratórium, az országban sem sok. Féligazságot mondott. Másról, többről van szó! A kilencvenéves Vajthó László köszöntése Matematikában, földrajzban is a legjobbak között vannak, kitűnően helytállnak a kémiai, történelmi versenyeken is. Az idei eredményekről már szóltunk. 1976 tavaszán a legjobb kecskeméti magyaros, kis kémikus, történész a Petőfi iskolából került ki. Két esztendeje történelemből, kémiából és magyarból bizonyultak Kecskeméten a legjobbnak, többen a megyei versenyen is megszerezték az első helyet. Hely hiányában tekintünk el további sikereik felsorolásától. Ennyiből is nyilvánvaló, hogy a nyelvi laboratórium — például — aiigha járult hozzá a színvonalas kémiaoktatáshoz. Kialakult az oktató-nevelő tevékenység sajátos stílusa! Az állandóság és az igényesség pilléreire alapozódik a pedagógusok munkája. Melyik nagy létszámú tantestület mondhatja el a megyében: a nyugdíjra jogosultakon kívül senki sem távozott. A fiatalok alkalmazkodnak, illeszkednek, átveszik a meghonosodott módszereket, igyekeznek teljesíteni a követelményeket. A nemes versengés a tapasztaltabb kartársakat tudásuk szüntelen frissítésére, az új iránti fogékonyságra készteti. Kibontakoztathatja mindenki képességeit, segítik a kezdeményezőket. Az egységes szemlélet feltételezi a jó közösségi szellemet. Mindnyájan örültek dr. Várnagy Istvánná Budai Dezső-díjának, őszintén gratuláltak Dianovszky Katalinnak a Kiváló .Tanár címért és a többi kitüntetettnek. n □ □ Sietve leírom, hogy azok is tévednek, akik kirakatpolitikának vélik a tanulmányi versenyéken elért jó helyezéseket. Az ilyen sikerek fénye csak átmenetileg takarná el az árnyékokat. Az az elv, hogy a gyengébbek és a kiemelkedők az átlagosnál több figyelmet, ösztönzést kapjanak. A fejlődésben átmenetileg vissza- maradottak számára létesített osztályban Csereklyei Sándorné sok gyermeknek ad a további tanulmányokhoz elegendő alapot. Ennek is köszönhető, hogy nincs olyan nagy különbség egy-egy osztályban a jobbak és a gyöngébbek között, mint sok más helyen, bár itt is nagyon nehéz a közös nevező megtalálása. A követelmények viszonylag szigorú érvényesítése ellenére, kisebb a bukottak aránya, mint másutt. Színvonalas az iskola kulturális élete, idén az éneklő ifjúság napján a bíráló bizottság kórusukat minősítette a legjobbnak. A sportban is megállják helyüket. # Gyakorló óra a nyelvi laboratóriumban. • Dr. Sztanojev Györgyné a korszerű katedrán. Az a sokat emlegetett „technika” sem az égből pottyant. Kilincseltek Kecskeméten és a fővárosban, keresték, hogy hol, mit kaphatnának. Bizonyították;. jó helyre kerültek a nekik juttatott eszközök. A Magyar Rádiótól néhány hete éppen ilyen érvekkel szereztek sok százezer forint értékű hangtechnikai berendezéseket (stúdiómagnók, keverőasztal stb.). □ □ □ A közhiedelemmel ellentétben az oktatás gépesítése növeli a pedagógusok elfoglaltságát. Az eszközök kezelését többhetes, -hónapos tanfolyamokon sajátítják el. Egy-egy program előkészítése rengeteg időbe kerül. Ko- monyi Dezső lanár például három perc alatt, bemutatja írásvetítő segítségével a rügy kibomlását, a szétnyíló virágszirmokat. A rajzok, felvételek elkészítésére azonban rámegy egy délután, ha nem több. A nyelvi laboratóriuruban egy- egy program előkészítése 30—40 órát is igénybe vesz. Ezért egy fillért sem kapnak, órakedvezményben sem részesülnek. □ □ □ Szepes Lajos, a menedzser- igazgató és dr. Sztanojev György - né (minden évben van országos döntős növendéke), mutatta be, mit is tud a nyelvi laboratórium. Szinte mindent! Hat előkészített program közül válogathat egyszerre az órát irányító tanár, tetszés szerint gyorsíthatja- lassíthatja a szöveget kiegészítő képek ritmusát. A gyerekek különféle gombok lenyomásával felelnek. válaszolnak a feltett kérdésekre. És beszélnek, sokat, hangosan ! A vezérlő-asztalnál ülő pedagógus közös feleleteknél felváltva hallgathatja diákjait, ha szükséges mikrofon és fejhallga• Üj programot helyez el Szepes Lajos igazgató. (Méhesi Éva felvételei) tó segítségével teremt kapcsolatot egy-egy tanulóval.' Többnyire orosz anyanyelvűek mondják föl a szöveget, így a legtökéletesebb kiejtést sajátítják el dr. Sztano- jevné, dr. Béllei . Lajosné és Csongor Attiláné növendékei. Mindhárman nagy érdemeket szereztek a nyelvi laboratóriumban rejlő lehetőségek kiaknázásában, kísérőnket kérte fel a megyei módszertani kabinet a tanyai audió-vizuális orosz tanításhoz szükséges programok kidolgozására. Angol tagozatos diákjaik az UNESCO program szerint tanulnak. Jártam a világ egyik leghíresebb nyelvoktatási intézményében.. Az NSZK-ban látott, kipróbált kabinet kétségtelenül elegánsabb, szebb volt. Szőnyegpadló, kárpitozott falak, elegancia. A többnyire- magyar gyárak által készített eszközök teljesítménye azonban szinte semmiben sem marad el a reklámozott nyugatnémet berendezéstől. Heltai Nándor Kevés magyar alkotónak adatott meg az a szerencse, hogy megérje saját „utókorát”. Mert Vajthó László — nagyszerű szellemi és testi frisseségben — ünnepli most kilencvenedik születésnapját kedves családja, unokái körében, tanítványai tiszteletével és szerete- tével körülvéve. Vajthó László még a századforduló híres lapjába írt, A Hétbe; melynek szerkesztője Kiss József volt. Zilahon találkozott 1912-ben Ady Endrével. Járt 'Kosztolányinál, ismerte Juhász Gyulát, beszámolt a Kassák Lajossal való találkozásáról, beszélgetett József Attilával, segítette Radnóti Miklóst. Ez a vázlatos, rövid felsorolás érzékelteti, hogy Vajthó László részese volt a modern magyar irodalom utóbbi, körülbelül hetven esztendejének. Még ismerte az Ady és a Nyugat előtti magyar írókat, de volt szeme észrevenni, megfelelően értékelni a Nyugat alkotóit, a két világháború közötti magyar irodalmat, s részese lett a mai magyar irodalomnak. Kilencven- évesen is; Az elfelejtett keringek című emlékezésregénye 1976-ban jelent meg a Magvetőnél. Sokoldalú alkotó. Irodalomtörténeti munkáiban főleg a múlt század vége vonzotta (Reviczky Gyula) és a felvilágosodás kora (Bessenyei György). Korán felfigyelt Ady költészetére, doktori dolgozatát is róla írta (Én, Ady Endre). Benedek Marcell nagy tömegekhez szóló, irodalomnépszerűsítő munkáihoz tudom hasonlítani Vajthó László munkáit. A magyar irodalomról szóló rövid összefoglalásai ma is példát mutatnak arra, hogy miként lehet megszerettetni irodalmunkat a széles olvasóközönséggel. Tiszta, világos mondatai lényegre törőek. Középkori irodalmunkról így ír: „Líránk komoly arcot ölt, vidámsága csak a lelkekben lappang”. Széles látókörére, biztos ítéletére jellemző, hogy kortársait milyen jól értékeli. Például: „A proletárelet szemléletének kifejezője József Attila, a tragikus sorsú költő, egyike legmélyebb lírai tehetségeinknek.” Felfigyelt a környező országokban élt magyar írókra: például az erdélyi Áprily Lajosra, a vajdasági Szenteleky Kornélra és a szlovákiai Győry Dezsőre. Nagy közönséghez jutottak el kitűnő antológiái (Mai magyar múzsa, Mai magyar költők). Irt regényeket (Tanárok), megírta emlékezéseit (Tanári pályám emlékezete), szellemes epigrammái nagyon jellemzőek rá. Például: „Az ízlésem, jajajjaj, (Nem forr ki már soha, soha.) Mért is voltam annyi faj Professzora?!” Vajthó László tanári munkája — végtelenül nagy hatású volt. Nemcsak azért, mert irodalmunk nem egy jelentős egyénisége, így Vas István költő sem felejtette el szeretett tanárát, hanem azért is, 'mert kitágította tantárgya szűk kereteit, kutató munkája részeseivé tudta tenni növendékeit, ö adta (s adatta ki) tanítványaival a Magyar Irodalmi Ritkaságok köteteit, elfelejtett régi magyar műveket. így fedezte fel az utókor számára Bessenyei néhány művét. Meg kellene ismerkedniük Vajthó Lászlóval! Örök fiatal szellemmel dolgozik ma is. Ír, alkot. Sohasem pihen. Varázsos egyénisége mindenkit megtölthet optimizmussal. Igen, egy kilencvenéves író, tanár derűt tud sugározni! Hihetetlen szerénységét is példaként követhetnénk, önkritikus, öniró- nikus szelleme bírálón ítéli meg korábbi munkáit. Nagy humanista, mint az igazi tanárok általában. Kilencvenedik születésnapján további alkotó éveket kívánunk, s azt, hogy sokáig sétálhassunk vele a Kéttemplom közben beszélgetve az irodalomról. Szekér Endre MEGŐRZIK A TALPAS HAZAT • Az Ormánság ősi központjában, — Sellyén — szabadtéri múzeumot alakítanak ki, ahol a helyi népi építészetnek állítanak emléket. A híres ormánság-kutató Kiss Géza nevét viselő sellyei múzeum központja a jellegzetes talpas ház. Ez a gerendakoszorúra épített, vessző- fonatú és sárral tapasztott épület — a gyakori árvizek miatt — mozgatható volt. (MTI-fotó, Bajkor József felvétele — KS) gSj^gj LAJOS (61.) — Kérem, erre egyszer már feleltem. — örülni fogok, ha a munkatársam is ugyanilyen feleletet kap az ön jogtanácsosától, mármint attól a Beckertől, aki a levelet aláírta. — Nem értem ... Becker.., — Nem vette észre, hogy hiányzik az értekezletről, ahonnan volt szíves kijönni miattam? Még egyszer elnézést kérek, hogy igénybe vettem az idejét. Szolgáljon mentségemre, hogy a magyar légierő egyik legkiválóbb vadászrepülőjéről van szó. így vágnak a filmeken is erélyes arcot a gondterhelt káderek. Mármint azokon a filmeken, amelyekből a mimikát tanulta, kedves Leilei elvtárs. — Említettem, hogy a jogtanácsosunk ellen azonnal vizsgálatot rendelek el. — Bizonyára helyes, ha így gondolja. Meg kellene ropogtatni az el- puhult kezét, ahogy annak idején a kollégiumban játszották ezt az erőpróbát, de ez most nem lenne szabályszerű, hiszen a srácok annak idején maguk közül választott döntnökökkel ellenőriztették, nincs-e erőfölényben egyik kölyök a másikkal szemben. A srácok? Mi voltunk ezek a srácok, és én is voltam dönt- nök, én is voltam versenyző a kézcsontok ropogtatásában ... Behúzta maga mögött a párnázott ajtót. — Máris végeztek, Tatár elvtárs? Ha mindenki ilyen rövid látogató volna a vezérigazgató elvtársnál... .— Remélem- nem vet rám követ, kisasszony, ha netán még egyszer kénytelen leszek igénybe venni a vezérigazgató elvtárs idejét. Azt hiszem. hamarosan teszem megint tiszteletemet. — Addigra én már tudni fogom, mi az, amivel mégis megkínálhatjuk. — Gondolja? — Izgalmasan feszíti a melle a blúzt. — Ne fáradjon kitalálok egyedül is. Ha már ilyeh kedves, hogy kikísér, megmondaná, hol találom a jogtanácsosuk szobáját. — Három jogtanácsosunk van. — Bizonyos Becker.. Mással is így csinálja ez a kis nő? Véletlenül hozzáérni a ma- nusz karjához, és ott felejteni az ujjait a bicepszén? — Itt fel tetszik menni a páternoszteren, második emelet huszonhét. Mikor látjuk újra? Ez a kis szexbomba a legfáradtabb estéjén se lenne könyörületes ahhoz a férfihez, akinek befekszik az ásvába. Talán fel is lehetne frissülni mellette. Akkor is ilyen magabiztos lenne, mint most megszokta a hímektől, hogy az ilyen lift előtti pillanatokban nem mulasztják el megkérdezni. mit csinál estefelé. — Azt hiszem, előfordulok még itt. De mintha már említettem volna pár perccel ezelőtt. Belépett a páternoszterba, és visszamosolygott a lányra, akinek nedves alsóajka talányos- lassan simogatta meg a felső ajkát. Stark úr hátrább gurította magát a tolószékkel, nehogy ráfröcsköljön a lavórból szétcsapkodó víz. — Már végeztem is — prüszkölt egyet Béla. Megrázta vizes fejét, és arcára borította a törülközőt. — Szóval, kitölti a két hét felmondási időt a vállalatnál... Mit csináljunk, ha ez a szabály? Én szívesebben vettem volna, ha már holnap belép. Tehát két hét múlva ... Meg fogja látni fiam olyan hírünk lesz rövid idő alatt, hogy szállnak ránk a kuncsaftok mint mézre a legyek, akkor már nem muszájból küldjük el. akit elküldünk, hanem annak alapján, hogy megéri-e hozzáfognunk, érti, egyáltalán hozzáfognunk ... Mikor szabadult maga, Béla? — Lassan hat éve hogy szakmunkás vagyok. — Ezek szerint, ha jól számolom, huszonhárom-huszon- négy éves. — Most leszek huszonhárom. Jövő csütörtökön. Június hatodikén. — Boldog ember. Mit is mondok? Bodog gyerek! — Stark úr megigazította a térdén a kockás pokrócot. — Amikor én huszonhárom voltam ... Minden nyáron berángattak katonának. Evett a méreg, pedig vernem kellett volna a seggem a falba örömömben, hogy egészséges voltam, nem ilyen roncs, mint most. Minden nyáron behívtak. Harminchétben pótkiképzés. Harmincnyolcban diadalmasan bevonultam a Felvidékre, és szidtam Hitlert hogy miért pont akkor kellett visszaajándékozni a lovastengerésznek a Felvidéket, pedig még nem is tudtam, hogy nagy ára lesz annak a kassai bevonulásnak, és az árát majd én is fizetni fogom. Harminckilencben Kárpátaljára vonultam be. Negyvenben Erdélybe. Negyvenegyben kezdődött a törlesztés az adományokért. Én már kint a keleti fronton törlesztettem, és annak is örültem néha, hogy lyuk van a fenekemen. Ha én huszonhárom évesen előre sejtem, hogy mi vár rám... Boldog ember maga, fiam, hogy ma huszonhárom éves. Béla felakasztotta a törülközőt a műhelyajtó oldalába vertkam- pós szögbe. — Mert még 'nem tudok semmiről, ami énrám vár? — Maguké a világ, Béla. Maga fiatal, egészséges, nem is akárki a szakmájában... Magáé a világ. Béla magárahúzta az ingét. — A napokban említette nekem valaki hogy egy idős vagyok a kibernetikával. Azóta se megy ki a fejemből, amit mondott ... Mert ha olyant mondanak az embernek, amin el kell gondolkodni, akkor tényleg elkezd járni az esze. Ahogy utánaszámolom nem is az a lényeg, hogy a kibernetikával vagyok egyidős. Az a baj hogy sok minden mással is egyidős vagyok. összerántotta derekán a nadrágszíjat. Kinézett a műhely ablakán. Az égen még mindig ott van a három kondenzcsik, pedig jó másfél órája dörgöt át a város felett a három szuperszonikus vadászgép. — Ahogy utána gondoltam, kiderült, hogy alig születtem meg, Japánra máris ledobták az első két' atombombát. Na, megyek, Stark úr. A tolókocsi gumikerekei megmozdultak : — Várjon. Mondja tovább. Nemcsak azt szeretem nézni, amikor dolgozik, azt is szeretem, ha néha rászánja magát, hogy beszélgessen velem. Maga nagyon szórakoztató dolgokat tud, fiam. Folytassa, folytassa. — Ha Stark urat szórakoztatja. — Mondja csak, mondja. Kivel beszélgessek komoly dolgokról, a feleségem, szegény, ő a menü meg az üzlet rabja. Na? Strak úr azt várja, hogy most is olyasmit hall, amit mégnem hallott, a múltkor is meglepődött, hogy a tudósok már le tudják fényképezni speciális elektronmikroszkóppal az atomokat. — Hol hagytam abba? — Hogy a hirosimai atombomba a maga születésnapi ajándéka. — Körülbelül. Nem sokat késtek vele. Ha így vesszük, akkor a hároméves születésnapomnak az elkésett ajándéka az oroszok atombombája volt negyvenkilenc őszén. Hétéves voltam, amikor az amerikaiak felrobbantották az első hidrogénbombát, és a Csendes-óceánon az Enivetok koráll szigetcsoport egyik szigete, az Elugelab egyszerűen volt-nincs, a szuperbomba úgy vágta szét mint egy lócitromot, elsüllyedt a tengerben. — Hogyan tud maga megjegyezni ilyen neveket — Olvastam. — Aztán? — Nyolcéves voltam, amikor az oroszok is felrobbantották a hidrogénbombájukat. Azóta attól élek, meg mindenki attól él, hogy nukleáris egyensúly van. Szuper repülőgépek vannak meg szuper rakéták vannak, meg a szuperbombáknál is vannak még szuperebb bombák, ha a Stark úr nem akkoriban lett volna katona hanem most,' akkor megtanulta volna az elméleti kiképzésben, hogy mi az a megatonna meg a trinitrotoluol egység. — Hát mondja el. — Majd máskor. Mennem kell. Viszontlátásra, Stark úr. — Itt a pénze, fiam. Szóval két hét múlva kezemben a munkakönyvé. Jó mulatóst, Béla. Mit csinál estére? A szombat estét ki kell használni. Hétfőn majd folytatjuk. Ne hagyja elfelejtenem! (Folytatjuk) c