Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-20 / 117. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. május 20. Lesz-e juhászat Bugacon? Nem sok olyan vidéke van az országnak* mint Bugac. A puszta határozza meg az ott élő emberek életét. A föld „nehezen adja magát”. Verítékkel lehet csak belőle kicsi­karni a nagyobb termést. Ez rányomja bé­lyegét a térség szövetkezeteinek gazdálkodá­sára is. Az üzemek gépesítése, a munka szer­Tartalékok nélkül — Minden tartalékunkat felhasználtuk — mondja Ta- nos István el­nök —, hogy az alaphiányt ki­egyenlítsük. Fejlesztésre nem maradt egy fillérünk sem . . Egyszerű közgazdasági szabály, hogy a termelés foko­zásához beru- házasokra, esz- 5 közökre van “ szükség. Mégis, a szövetkezet kedvezőtlen adott­ságai, az elmúlt évi rossz időjá­rás sem indokolja a múlt évi gyenge eredményeket. Vannak hasonló körülmények között gaz­dálkodó szövetkezetek és nem­hogy alaphiánnyal, vagy veszte­séggel zárták volna az évet, ha­nem még nyereségre is szert tet­tek. — Nálunk sem lett volna ez másként — mondja az elnök —, de két évvel ezelőtt a jelenleg csaknem ötezer hektáros és 1200 tagot számláló gazdaság két szö­vetkezet volt. Ezek vezetői pe­dig sokkal inkább törődtek a sa­ját zsebükkel, mint a termelés fellendítésével. Ennek isszuk a levét Alig győzzük visszafizet­ni a sok adósságot. Természete­sen nagy gond az . is. hogy a gyenge termőhelyi adottságok mellett a termeléji költségeket növeli a távolság is. A földterü­letünk egyik végétől a másikig 30 kilométer az út, olyan az egész, mint egy nadrágszíj par­cella, csak nagyobb méretben, amit még kettészel az állami gazdaság és az erdőgazdaság te­rülete. Sok helyen pedig a tagok földjei ékelődnek a közösbe. Hiá­ba vontunk közös művelés alá háromezer hektárt, ölven hek­tárnál nagyobb táblát nem tud­tunk kialakítani. Ez hátráltatja a termelés- jobb szervezését. vezettsége, a termeléstechnikai szint a me­gyei átlagnál alacsonyabb, a legtöbb szak- szövetkezetnél alig jut pénz fejlesztésekre, így van ez a bugaci Petőfi Szakszövetkezet­nél is, amely az idén épp hogy csak elkerül­te a szanálást. Tervek öt évre — Hogyan próbálnak változ­tatni? — A tagságtól megváltjuk vagy elcseréljük beékelődő földjeiket — folytatja tovább az elnök. — Ugyanakkor belefogtunk a juhte- nvésztési programba Csodát et­től sem várunk, annyit azonban feltétlen, hogy kilendít bennün­ket a jelenlegi holtpontról. Tucatnyi adatot, módszert so­rol fel Tanos István annak meg­világítására, hogyan kívánják megvalósítani a juhászat fejlesz­tését. — Nagybugac területén koráb­ban is jelentős volt a juhtartás. Mi a hagyományokra építettünk, amikor elhatároztuk, hogy ötéves program keretében ott építjük fel a hodálvokat, alakítjuk ki a hiz­laldákat — sorolja a szövetkezet vezetője — Ott van lehetőségünk gyeptelepítésre, lucerna ültetésé­re. Tavaly 50 hektárt vetettünk be fűmaggal, az idén száz hek­tárt tervezünk: Ezenkívül már több mint négyszáz hektár lucer­nánk terem. Sajnos, ez még min­dig kevés a jelenlegi állomány részére. Lehet, hogy nem járt el kellő körültekintéssel a szövetkezet ve­zetősége. amikor a kevés gyepte­rületre alapozva, az 1975-ös há­romszázas anyajuhlétszámhoz vi­szonyítva, az idén megtízszerez­te az állományt. Saját pénzük nem volt a telepítések ütemezett megvalósításához, ugyanakkor az allami támogatást is kisebb gyep­terület telepítésére kapták meg, min* tervezték. A sok állatnak hodály is kellett volna. Ennek hiányában az összevásárolt jó­szágok fából, fóliából, szalmából összeeszkábált színekben töltöt­ték a telet, a takarmányt megvá­sárolta a szövetkezet. ahonnan tudta. Felmerül a kérdés: nem túl merész vállalkozás ez? Vitat­hatatlan. Mégis inkább dicséret illeti a vezetőséget, hogy mert vállalkozni és szinte a semmiből próbálnak meg, előbbre jutni. Igaz. éhhez- kiemelt állami támo­gatást kapnak és a megyei ta­nács sem hagyja magára a szak­szövetkezetét. Megszavazta a tagság A fejlesztést a tagság megsza­vazta. — Vállaljuk — mondja Zom- bori István főállattenyésztő. — A mi körülményeink közölt a juhászainak van jövője, ezt el­mondtuk a közgyűlésen is. A tagság elfogadta a fejlesztési programot, hozzákezdtünk annak megvalósításához. Arra töreked­tünk. hogy minél olcsóbb legyen az építkezés. A terveket sa.iát- magunk készítettük, amelvoket a MÉM elfogadott. Igv harmadá­ba kerül egy hodály, mintha az AGRCPER-rel terveztettük volna. A szerkezetét fából építjük meg, a tetőnád egy részét pedig a sa­ját területünkről aratjuk le. Bár a takarmánybázisunk még nincs meg, elfogadtuk az állatforgalmi és húsipari vállalat ajánlatát. Csaknem kétezer jerke Dárányt adtak olyan feltétellel, hogy az árát három év alatt, saját szapo­rulatból fizetjük vissza. Nem szalaszthattuk el ezt a kedvező lehetőséget, még akkor sem, ha kezdetleges színekben kellett tar­tani a jószágokat és a takar­mányellátás sem volt megoldva. A nehézségek ellenére is jól te- , leltek a juhok, alig volt elhullás. Őszre meg már birtokba vehetik az új hodályokat. Igaz, ezeknek tavaly el kellett volna készülni­ük, de a pénz ... ! A 70 százalé­kos állami támogatás mellé nem tudtuk odatenni a mi 30 százalé­kunkat. A fejlesztési terv szerint 1980- ig még három hodályt és négy bárányhizlalót, illetve növendék­szállást építenek a szakszövetke­zetben. Az anyajuh-állományt megduplázzák. Felülvetéssel, mű­trágyázással javítják az ősgyepek terméshozamát. Téli legelőnek 200 hektáron vetnek rozsot, ta­vaszon felszántják, utána silóku­korica kerül a helyébe. Nemré­giben vásároltak egy szálasta- karmány-betakarító gépet is. — Jövőre hozzákezdünk. . á.'? juhállomány szelektálásához, vagyis a tényleges tenyésztői munkához — folytatja a főagro- nómus. — A. gyengébb és idősebb állatokat lecseréljük és csak a kiváló egvedeket szaporítjuk to­vább. Minél korszerűbben ter­melünk. annál nagyobb nyereség­re tehetünk szert, ehhez azonban jól képzett szakemberekre is szükség van. Jelenleg két tech­nikusunk irányítja az ágazatot, hét juhászunk ápolja a jószágo­kat. Tervezzük, hogy a tagok gyerekei közül mintegy nyolc­tízet ösztöndíjjal szakiskolába küldünk. A bugaci Petőfi Szakszövetke­zet tagsága nagy fába vágta a fejszéjét. Ha a terveiket, elkép­zeléseiket sikerül megvalósítani, akkor elmondhatják, nem dol­goztak niába ... Bóna Zoltán TAVALY NEGYVENHATMILLIÓ UTAS Közúti tömegközlekedés Bács-Kiskun megyében A megye területfejlesztési terve kiemelten foglalkozik a közlekedéspolitikai célkitűzések végrehajtásával. Alapvető feladatnak tekinti a lakossági igények teljesebb és magasabb szintű kielégítését. A közúti személyszállítás fejlesztésének két legfontosabb feltétele: a megfelelő úthálózat és a rendel­kezésre álló járműállomány. Éppen ezért a IV. ötéves terv­időszak fontos eredménye volt a közúthálózat egyes városi átkelési szakaszainak korszerűsítése, a települések közötti szakaszok burkolaterősítése és szélesítése. Az építés és fenn­tartás üteme azonban elmaradt az igénybevétel növekedésé­től. A közlekedési hálózatban pedig csak Kecskeméten és Baján volt jelentősebb fejlődés. Bács megye közúti tömegköz­lekedésének túlnyomó részét a megyei székhelyű Volán Vállalat bonyolítja le. A vállalatra háruló feladat fokozódását és egyben te­vékenységének növekedését tük­rözi, hogy évről évre többen vá­lasztják az utazásnak ezt a mód­ját. 1976-ban mintegy 46,5 mil­lió utast szállítottak, csaknem 13 millióval többet, mint öt évvel ezelőtt. A legutóbbi időszak forgalom-- növekedésére utal az is, hogy 1976-ban például a két évvel ko­rábbinál 81 ezerrel több járatot indított a Volán. Ehhez képest természetesen minimálisnak mondható a valamilyen okból ki­maradt járatok aránya. A leg­utóbbi esztendőben 5 ezer körüli volt ez a szám — ami naponta átlagosan 13-»—14 járatkimaradást jelentett — s elsősorban a helyi közlekedést igénybe vevőknek okozott problémát. A közúti személyszállításnak évente általában 90 százaléka történt menetrend szerinti jára­tokon, 3 százalék körüli a szerző­déses járatokon lebonyolított for­galom, amelynek célja a külön­böző vállalatokkal kötött szer­ződés alapján az üzem dolgozói­nak munkahely és lakóhely kö­zötti szállítása. Ä forgalom to­vábbi 7 százalékát a különiára­t.ok és bérautóbuszok igénybevé­tele adta. Járművek és szakemberek uunocj u>nr,ii sd .«síisb'it A megye közlekedési vállalata 1976 végén 287 autóbusszal ren­delkezett, 72-vel többel, mint öt­évvel ezelőtt. A fentiből 30 da­rab a nagy befogadóképességű csuklós autóbusz, amelyeket fő­leg Kecskemét helyi közlekedé­sében, illetve a megyeszékhely körüli települések között hasz­nálnak. A járműpark gyarapodá­sa a legutóbbi 3 évben volt szá­mottevő, amikor 121 magyar gyártmányú Ikarusz, valamint csehszlovák Skoda autóbuszt ál­lítottak forgalomba. Ezeknek együttes befogadóképessége több, mint 8900 személy. Ugyanezen időszakban 75 régi autóbuszt selejteztek ki. A jármű- állomány ilyen arányú felújítása, a nagy kapacitású kocsik beállí­tása sem tudta teljes mértékben ellensúlyozni az igénybevétel-nö­vekedést. A kulturált utazás fel­tételeit tehát igen gyakran nem teremtették meg és a tapasztala­tok szerint sokszor előfordult, hogy lemaradtak utasok. A közúti tömegközlekedés jó lebonyolításában igen fontos té­nyező a létszámhelyzet, a szak­ember-ellátottság. A megyei Vo­lán Vállalat teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóinak szá­ma 1976-ban meghaladta a 3000 főt, ami hétszázalékos létszámbő­vítést jelent 1971-hez képest. En­nek a létszámnak valamivel több, mint egytizede autóbuszve­zető, további hat százaléka pedig kalauz. Javuló ellátottságra utal, hogy az említett munkakörökben 31, il­letve 12 százalékkal nőtt a fog­lalkoztatottak száma 1971 óta. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nagy mértékben csökkent az e terüle­ten dolgozók igénybevétele. Helyi, helyközi forgalom Az utóbbi fél évtizedben az összforgalomnál is jóval dinami­kusabban nőtt a településeken belüli helyi forgalom. Ennek meg­felelően az autóbusz-közlekedés­nek évről évre nagyobb hánya­dát képezte a helyi tömegközle­kedés. 1971-ben a szállított uta­sok 53, az elmúlt évben már 58 százaléka ezeket a járatokat vet­te igénybe. A helyi és távolsági járatokon egyaránt, említésre méltó idényszerű ingadozás ta­pasztalható. Az I. és IV. negyed­évre jutott az egész évi forga­lom 27—27 százaléka. Az év kö­zépső* hat hónapjában jóval ki­sebb mértékű volt az autóbuszok igénybevétele, ami egyrészt ter- mészétes következménye az év­szakok változásának. A téli hónapok út- és időjárási viszonyai akadályozzák például a megyére eléggé jellemző motor- kerékpár és kerékpár használa­tát, de mérséklik a városokon be­lüli gyalogos közlekedést is. Az iskolák nyári szünideje ugyan­csak befolyásolja az autóbuszok igénybevételét. A tanév időszaká­ban — különösen az utóbbi né- v'4ny évben, az iskolák körzete­sítése miatt — igen sok diák köz­lekedik naponta lakóhelyétől a közeli városokba, nagyközsé­gekbe. A megye kiemelt települései­nek, s ezek közül elsősorban a megyeszékhelynek sajátossága, hogy az ipari foglalkoztatottak, jelentős része él külterületen, vagy a környező községekben. Ez a tényező szintén fokozza a vá­ros környéki közlekedési igénye­ket. A helyi járatok forgalomnö­vekedését pedig nagy mértékben befolyásolta a városi lakótelepek gyors ütemű fejlődése. Jelenleg a megye 6 településén van helyi autóbusz-közlekedés: Kiskőrös kivételével a többi öt városban és Kunszentmiklóson. A helyi forgalomban részt vevők­nek általában háromnegyede a kecskeméti járatokon utazott minden évben. 1971 óta említést érdemlő fej­lesztés csupán itt és a megye má­sodik városában, Baján volt. Kecskeméten három, Baján pedig két új járatot indítottak az elmúlt években, melyek hatására 36, il­letve lő kilométerrel gyarapodott az útvonalak teljes hossza. Úthálózat és forgalomszervezés A helyi tömegközlekedés alakí­tása elválaszthatatlan a települé­sek belterületi úthálózatától, an­nak hosszától és minőségétől. Vá­rosaink ellátottsága ezen a téren még messze elmarad a szükség­lettől. A KPM és a tanácsok ke­zelésében levő belterületi utak együttes hossza a hat városban 635 kilométer, s ennek nem egé­szen fele van valamilyen burko­lattal ellátva. Az átlagosnál csak Kecskeméten és Baján magasabb; az arány, másutt annál sokkal rosszabb. A gyenge minőség mellett ha­sonló problémát jelent a burkolt utak nem kielégítő szélessége. Egyedül Kiskunfélegyházán éri el a 6,5 métert, a megyeszékhelyen pedig meghaladja a hét métert, ami annak eredménye, hogy’ e két város belterületét átszeli az E—5-ös főútvonal. A jármű- és közútellátottság hiányosságából adódó problémá­kat bizonyos mértékben ellensú­lyozni lehet megfelelő forgalom- szervezéssel. Jó példa erre Kecs­kemét közlekedésrendjének át­szervezése az elmúlt időszakban. A városon belüli forgalom köz­pontja a kettős körútrendszer lett, közülük is elsősorban az egyirányúsított belső körút. _ A városközpont tehermentesítését jelenti a korábban ide összponto­sított helyi autóbusz-végállomá­sok megosztása, több alközpont kialakítása. A fenti átszervezések, valamint a tervbe vett további fejleszté­sek sokat segíthetnek az V. öt­éves tervidőszak közlekedésének korszerűsítésében. A célkitűzések megvalósítása több területen már el is kezdődött, így például Ba­ján 1976 novemberében átadták az új helyi autóbusz-pályaudvart.. Ágó Erzsébet lint Péterné, a brigádvezető helyettese. — Elhatá­roztuk, hogy üzemi kiállításon mutatjuk be kedv­telésük eredményeit, ötven dolgozónk mintegy 100 „terméke” van most itt kiállítva, kézimunkák, fes­tett tálak, fafaragások és nagyon sok szép dísz­tárgy. Reméljük, hogy aki a kiállítást megtekinti, maga is kedvet kap valami hasznos időtöltéshez... O. L. éri, de a városi szennyvíz-tisztítómű működését is akadályozza ez az állapot. Nos, ezzel kapcsolatban egészen friss, jó hírrel tudok szolgálni. Most kap­tam az értesítést, hogy Franciaországból már elin­dultak azok a kamionok, amelyek hozzák részünk­re a lanolin-visszanyerő berendezéseket. Amint meg­érkeznek, kezdődik a jelenlegi állapot megszünteté­se. Bízunk abban, hogy egy év múlva a 38—40 mil­lió forintos beruházás már megkezdi a „visszafi­zetést”. — Az első negyedév eredményei? — Dolgozóink s kitűnően működő berendezése­ink dicséretére legyen mondva, igen jól sikerült az első negyedév. Mosóüzemünk 106 százalékos telje­sítést ért el. Elismerés illeti a juhtenyésztő gazda- Ságokat is, igen jó' minőségű gyapjút hoznak. Az idei első gyapjút különben már április 5-én megkaptuk, a jászszentlászlói termelőszövetkezet­ből érkezett 60 mázsa. Azóta már közel hat vagon­nal hoztak a gazdaságok — a dunavecsei Béke a kecskeméti Törekvés, a solti Szikra — és a többi tenyésztő. Segítségükkel teljesíteni tudjuk majd hat­van vagonos tervünket. Ma különben a brigádok egy érdekes kiállítást rendeznek. Érdemes meglátogatni őket. Miközben a hatalmas gyapjúszsákokkal telt udva­ron a klubhelyiség felé tartunk, Szegi János öröm­mel sorolja el a szocialista brigádok érdemeit. Elé­gedetten mutatja a virágokkal teli, féltőn gondo­zott kiskerteket s elmondja, hogy a hét brigádot minden rendezvényen, megmozduláson ott találni. Megérdemelten kapdtt a kollektívák közül egy arany, kettő pedig ezüst fokozatot. A klubteremben négy fiatal nő. — Az Ifjúsági komplex brigád a nőnap tisztele­tére alakult — mutatja be őket a telepvezető. — Tízen vannak, irodai dolgozók, fizikai munkások vegyesen. Ez az első nagyobb munkájuk. — Kíváncsiak voltunk arra, hogy dolgozóink mi­vel töltik szabad idejük egy részét — mondja Bá­iskunfélegvházán a vasútállomás kör- nyékének levegőjét a korábbi évek­ben nemcsak a mozdonyok kavargó füstje szennyezte, jócskán besegített ebbe a kö­zeli gyapjúmosó hatalmas kéménye is. Feb­ruár közepe óta a nagy kéményből már csak ritkán, néhanapján kígyózik egy-egy füst­csík az ég felé. — Végre elkészült az új kazánházunk, s áttérhet­tünk a gáztüzelésre — mondja elégedetten Szegi János, a Gyapjú és Textil-nyersanyagforgalmi Vál­lalat gyapjúmosó üzemének vezetője. — Sok bírá­latot kaptunk a környék lakóitól, elismertük a jo­gosságát, de egyik napról a másikra nem tudtuk megszüntetni a légszennyezést. A Kiskunhalasi Épí­tőipari Vállalat példamutató gyorsasággal építette Nem füstöl a kémény... fel a kazánházat, s február 15-től már bevezethet­tük a gázfűtést. — Mégis füstöl néha a kémény... — Már nem sokáig, amint elfogy a széntartalé­kunk, végleg megszűnik a füst. El kell égetnünk a szenet, nem tudunk vele mit csinálni — Múlt héten, a kecskeméti vegyésznapon is bí­rálat érte az üzemet. — Természetesen ez is jogosan hangzott el. Tö­kéletesen igaz, hogy nincs előtisztító berendezés s emiatt naponta mintegy 300 kilogramm gyapjúzsír, a kozmetikai ipar igen értékes alapanyaga megy ve­szendőbe. Üzemünket is jelentős anyagi veszteség • A korszerű, lengyel gyártmá­nyú automata mosógépsor vé­gén már pneumatikus elszívó be­rendezés továbbítja a frissen mo­sott gyapjút. Fehér Zsuzsanna gépkezelő ellenőrzi a zavartalan működést. • A klubteremben a kiállítást rendező Ifjúsági komplex brigád négy tagja az utolsó simításokat végzi. Takács Józsefné. Mogyoró Margit, Mészáros Ferencné brigádvezető és Bálint Péterné, a helyettese. (Opauszky László felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom