Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-20 / 117. szám

1971. május 20. • PETŐFI NÉPE • 5 j­AZ ÖNKÉNYÜR ÉS A KAMASZ FILMJEGYZETEK A taxi utasai Shakespeare-bemutató előtt Ma este Shakespeare Minden jó, ha a vége jó című színművét mutatja be Kecskeméten a Ka­tona József Színház társulata. Az előadás népes szereplőgárdájából két színművészt kértünk meg, hogy alakításuk érdekességei ről nyilatkozzanak. (’ Simor Ottó, aki ebben az év­adban Németh László VII. Ger­gely című drámájában Hugó apá­tot játszotta, és szerepelt a leg­utóbb bemutatott zenés vígjáték­ban is, most a francia királyt alakítja. — Shakespeare több darabját tartják problematikusnak, s a Minden jó, ha a vége jó is ezek közé tartozik — válaszolta a kérdésre. — Ennek a mesebeli történetnek a királya ugyanis kétségtelenül valóságos figura, az író korához sok szállal kötődő egyéniség; pontosan fogalmazva: egy tipikus feudális önkényúr. Már az első színpadi mondata is kortörténeti hitelességű. Azzal a bejelentéssel lép színre, hogy Fi­renze és Siena között háború tört ki. Utánanéztem a dolognak, s kiderült,amit Shakespeare nyil­ván tudott, hogy a feudális tár­sadalmi berendezkedésű Firenze azzal a „modern” Sienával hábo­rúskodott, amelyben már a korsze­rű gyáripar kezdete, azaz a polgári fejlődés is kibontakozóban volt. fin, mint kiművelt francia ki­rály, természetesen az előbbi vá­ros pártján állok. Ügy vélem, hogy felvilágosult gondolkodásom ellenére is éreztetnem kell ran­gom tekintélyét és döntéseim megmásíthatatlanságát... — Ez a belső ellentmondás ad­ja a darab feszültségét és érde­0 Pillanatkép a próbáról A bemutató előadás fontosabb szerepeit az említetteken kívül Andorai Péter, Hetényi Pál, Lak- ky József, Kölgyesi György, Gé- czy József, Simon Éva és Koós Olga alakítják. (Tótb Sándor felvételei.) P. M. • Ügy vélem, hogy felvilágo­sult gondolkodásom ellenére is éreztetnem kell rangom tekinté­lyét és döntéseim megmásítha­tatlanságát ..(Simor Ottó) • „Bertram gróf valójában egy 17—18 éves kamasz, az emberek iránt érzett tiszta hittel és vára­kozással ...” (Hídvégi Miklós) kességét — folytatta. — No még az előadást záró epilógus ame­lyet ugyancsak én mondok el; „A király koldus, kész már a da­rab: Ügy jó a vége, ha sikert arat..És hogy a színmű na­gyon is vegyes érzéseket keltő zárójelenetének hangulatát a közönségben feloldja, az író a király-színész szavaival még hozzá is teszi: „Nyújtsatok kezet, hadd nyújtsuk szívünket.. Hídvégi Miklós az elmúlt idő­szakban operettek népszerű, fia­tal táncos komikusa volt. Az idén viszont prózai darabokban: a VII. Gergelyben, A kör négyszögesí­tésében mutatkozott be új oldalá­ról, sikerrel. Shakespeare szín­g művében. Bertramot, Rousillon !- grófjának szerepét alakítja. — Nagy várakozással nézek életem első komoly Shakespeare- szerepe elé — mondta. — Bert­ram figurájában véleményem sze­rint döntő fontosságú a szereplő életkora. Ez az elkényeztetett egyke fiatal gróf valójában egy 17—18 éves kamasz, telve szélső­séges indulatokkal, az emberek iránt érzett tiszta hittel és vára­kozással ... Viszont mi történik vele? A francia király fiaként fokadja udvarában, de a követ­kező jelenetben már egy kéretlen házasságot kényszerít rá. Neki nem a szép ara, Heléna ellen van kifogása, hanem az eljárás, a terror háborítja fel teljes jog­gal. Ellenállása kamaszos, szélső­séges. Otthagyva Helénát, kato­nának áll Firenzében, hogy ma­ga vegye kézbe élete alakítását. Ez félig-meddig sikerül is, de közben olyan lehetetlen „női” csapdába kerül, hogy jogos igaz­sága mindinkább a becstelen szí­nében tünteti föl. Egyre keve­sebben hisznek neki, és saját ügyének védelmében mind zava­rosabb hazugságokba keveredik. A darab cselekménye nem külö- ívmösen érdekes, de annál többet ■mond él Shakespeare, socfik ^ között arról, hogy mire képes az elvakult női szenvedély, mit tehet egy király a maga hatalmá­val, s mit egy kamasz a magára maradt igazságával. E lélektani gazdagság érzékeltetése nélkül üres sztorivá lenne a darab aminek viszont nem szabad be­következnie. Ezen dolgozunk va­lamennyien; Szürdi Miklós ren­dező, és a szereplők. Néha a jó hangzás kedvéért olyan címeket adnak a külföldi filmeknek, amelyek a ■ könnyen megjegyezhetőség rendkívül fon­tos tulajdonságán kívül egyéb erénnyel nem is igen rendelkez­nek. A taxi utasai című, egyéb­ként rokonszenves szovjet film magyar címének is csak az a hi­bája, hogy nem a taxi utasairól szól, hanem egy rokonszenves, öregedő, kiegyensúlyozottan hu­moros, bölcs életismerettel ren­delkező sofőrről. No, azért nem ür.esen köröz á taxi a nagyváros­ban, vannak utasai is, csakhát azoknak az élete annyiban ér­dekli a film alkotóit, amennyiben egy-egy pillanatra kapcsolatba kerülnek az öreg sofőrnél., Tulajdonképpen lazán össze- szött, kedves epizódok halmaza a film, és ami miatt igazán érde­mes megnézni, az a főszereplő, a szovjet filmgyártás egyik nagy alakja, a valamikori Maxim-fil- mckből ismert Nyikolaj Krjucs- kov. Ez a kitűnő, érett színészi eszközökkel rendelkező művész adja meg a filmnek az értékét és hangulatát. Némi bepillantást is kapunk filmbeli életébe, meg­tudjuk róla, hogy már nem sok idő választja el a nyugdíjazástól, és ebben az egyébként is prob­lematikus helyzetben éppen új asszonyt akar hozni a házhoz. S hogy ne legyen a film könnyes, szentimentális ballada, némi bo­nyodalom is keletkezik a vége fe­lé, mert az új asszony jövetele rövid időre szembeállítja a so­főrrel a kislányát. ' A viharfel­hők azonban elsimulnak és egy kedves, szomorkás kibéküléssel fejeződik be a film, amely igazi jutalomjátéka a kitűnő színész­nek. Krjucskov egyébként már maga is közel jár a hetvenhez, de még mindig friss alkotói kedvvel játszik. Vihar a szárazföldön Tulajdonképpen ifjúsági film­nek készült az Eduard Bocsarov által rendezett alkotás és han­gulatában, eszközeiben nagyon halványan emlékeztet a Távolból egy fehér vitorla című felejthe­tetlen szovjet filmre. A főhős itt is egy fiatal gye1 rek, aki egy tengerparti kisváros­ban él az édesapjával. A konf­liktus pedig abból származik, Jiogy Mitya olthatatlan szerelmei érez a tenger iránt, apja azonban nem szérétúé, ha hajósinasnak menne, előbb mindenképpen be akarja Íratni valami magasabb képzettséget is adó iskolába. Csakhát egy makacs kisfiút ne­héz meggyőzni. A film mulatsá­gos epizódok sorozata után vé­gül is nem az atyai szigor győzel­mével végződik, s a viharos szá­razföldi kalandok (utón megis­merkedhet a kisfiú a tenger vi­haraival is, elhajózik távoli föld­részek felé. Bokonszenves színészeket is­merhetünk meg a színes, szink­ronizált szovjet filmben, Mitya szerepében Szása Makarcevet, édesapja alakítójaként pedig Georgij Jumatovot. Jó néhány szovjet kalandfilmnek a hőse, vagy epizódistája volt már Ju- matóv. Cs. L. Pajtások! Nagyszerű esemé­nyen vettek részt a kecskeméti járás kisdobosai az elmúlt vasár­nap; Kéz a kézben jelszóval akadályversenyen, a kecskeméti parkerdőben. Igaz, az eső akkor kezdett zuhogni, amikor a ver­senyt megkezdték — de ez alig zavarta a résztvevőket. A hat őrsbe tömörült hetven­két kisdobos Bugacról, Ágasegy­házáról, Tiszakécskéről, Kerek­egyházáról, Tiszaalpárról, Laki­telekről érkezett. Első állomásu­kon a legfiatalabb őrsi tagnak a kisdobos név eredetéről kellett röviden beszélni, a másodikon az őrs csatakiáltását találták ki. Szólniuk kellett a mozgalmi év­ben választott akció végrehajtá­sáról is. A harmadikon kellett „összeügyeskedni” egy szélfútta dekoráció hiányzó betűit. A mon­dat helyesen: EGYÜTT — EGY­MÁSÉRT! Titkosírással írt feladat várta a pajtásokat a negyedik állo­más előtt; dalokat kellett gyűj- teniük, amelyekben tavaszról, májusról van szó. És ezeket a dalokat énekelve érkeztek a ne, gyedik állomásra, ahol arról ad­tak számot, milyen gondatlansá­gokat követhetnek el az erdőben a kirándulók. (Kifeszített drót, parázs, szétdobált papírok ...) Két pontot kaptak mindazok, akik az ötödik állomáson megfej­tették; melyik volt az első gyer­mekújság hazánkban? (— Bene­dek Elek szerkesztésében jelent meg, címe Az én újságom volt.) Ügyességi feladatot oldottak meg azok, akik „megfőzték” a finom ebédet. Bográcsba rakták a nyersanyagok helyett — zuho­gott az eső még mindig — a szó- kártyákat. Igaz, ebből nem főtt ebéd, de kiderült, hogyan főzné meg azt egy kisdobos! A hetedik állomáson játékot tanítottak meg, mutattak be a várakozóknak. Ezzel zárult az akadályverseny, s kerülhetett sor az eredményhirdetésre: a bugaci csapat Rózsa őrse került az első, az ágasegyháziak Mazsola őrse a második, és a tiszakécskeiek Fecske őrse a harmadik helyre. Tudósítóink jelentik Szépen fogalmazott hosszú le­velet írt Kecelről Varga Erzsi. Mint írja, testvércsapatukat láto­gatták meg a közelmúltban, Ne- mesnádudvaron. Ez már viszon­zása volt a nádudvariak látoga­tásának. Erzsiéktől a csapattanács tagjai, a Gábor Áron raj teljes létszámmal, az éneklő raj, a tánccsoport, a kézilabdások, a labdarúgók és négy ifivezető in­dult Kecelről Nemesnádudvarra, a találkozóra. Természetesen a sportolók mérkőzéseit mindannyian végig­nézték, — hol az egyik csapat bizonyult jobbnak, hol a másik. Valamennyiüknek szép élménye volt a faluval való ismerkedés: 92 lépcsőn sétáltak fel a temető­dombra, ahonnan még a környe­ző községeket is látták. Megláto­gatták Nádudvar két, ez idő sze­rint a környéken egyedülálló ér­dekességét a falumúzeumot, ahol a helyi népviselet minden ruha­• Az edzett ifjúságért — moz­galom jegyében. Rajzolta a kecs­keméti úttörőházban Kovács Il­dikó 5-es úttörő. darabját összegyűjtötték, kiállí­tották, — és azt a szobát, ahol a csapat szakköreinek munkáit helyezték el. A művelődési ház­ban fejezték be a látogatást: éne­kellek, táncoltak vendéglátóik előtt. • * Az elmúlt héten rendezte meg a kiskunhalasi Jurinovits Miklós Üttörőház a már hagyományos: Szép magyar kiejtés versenyét. A Fazekas Gábor és a felső­városi általános iskola úttörői közül Serbil Klára, Barabás Anita, Csuka Ibolya, Kovács Il­dikó és Görbics Ibolya szerepelt kiválóan. * * Amint azt már jeleztük, nagy kitüntetés érte a Páhiban élő pajtásokat: Csepelre, a Vas- és Fémművekbe kaptak meghívást! Supka Évi levélben küldött az üzemlátogatásról beszámolót. Éviéket ott. fogadták, ahol a Csepelre érkező államférfiakat! Ezután a kerékpárgyárba kalau­zolták őket. 68 féle kerékpár ké­szül itt, főként exportra. A bőséges ebéd után a lakóte­lepet tekinthették meg a pajtá­sok, valamint a Munkásotthont. Búcsúzóul valamennyien kap­tak ajándékot, a csapatnak pedig egy szép porcelán vázát küldtek. Színházlátogatással ért véget a szép budapesti, kirándulás. iHif" Selmeci Katalin Itt Rejt vény fejtüknek. Az elmúlt alkalommal képrejtvényt közöltünk. Nagyon sok megfejtést kaptunk. — de nagyon kevés helye­set : a vízhordó asszony MAROKKO- ban lakik. (A képrejtvényen egyéb­ként a rejtvény betűit legtöbbször a rajzba . építik”. Figyeljétek meg, hogy a mi rajzunkon az asszony fátyla az M, karja az A, teste az R, korsó­1 a az O. annak füle és két cipője a tét K, és feje a másik Ó.) A rejtvény helyes megfejtéséért •könyvjutalmat kapnak: Varga Pál, Hegedűs Erzsébet Papp Géza és Gyapjas Márta kecskeméti; Glllich Judit soltvadkerti, Földi József ba­jai, VOlgyesi Zsuzsa kiskunfélegyhá­zi, Kovács Éva helvéclai, Elsüli Éva nagybaracskai és Sári Mária jános­halmi pajtások. Figyeljétek a következő héten az Úttörőéletet! Ismét érdekes rejtvényt közlünk. ««É m (33.) Felkelt, s elindult a legköze­lebbi oldalajtó felé. Mire kiért az előcsarnokba és az egyik osz­lopnak támaszkodva cigarettát vett elő, Simon is megjelent az ajtóban, s idegesen gereblyézett bele ujjaival a hajába. Az em­berek csak gyéren szállingóztak kifelé, a taps nem akart szűnni odabent. — Miért mondtad, hogy Olga nem lesz az igazi? — hajolt Ta­tár gyufájának lángja fölé a ci­garettájával Simon. — Hallod ezt az ovációt? — Képzeld, milyen lett volna, h" nem tegnapra diszponálja ma­gát, és nem ma kell játszania Chaumont késése miatt. — Ehhez én nem értek. Nekem így volt jó, ahogy volt. Napokig hallani fogom. — El kell venned feleségül. Meddig akartok még várni? Amíg megöregedtek? — Olga sohase öregszik meg. Változna valami, ha összeháza­sodnánk? ysetleg idegesítenénk egymást azzal, hogy mindennap együtt kell lennünk. — Ismerem az érveidet, te Is az én ellenérveimet, úgyse tud­juk meggyőzni egymást, de azért újra azt mondom, hogy el kell venned feleségül. — Majd, ha egyszer azt mond­ja, hogy gyereket akar. — Mondd neki te, hogy gyere­ket akarsz. Amíg lehet. Mégis­csak túl van a negyvenen, ha nem is látszik többnek harminc­nál. — Előbb meg kell állapodnia saját magával, hogy az én ese­temben azzal semmi kockázatot nem vállal, hogy egy harminchat éves ipséhez megy férjhez. Gye­rünk ki a levegőre, sok már itt az ember ... Kiügyeskedték magukat a tö­megből a Liszt Ferenc térre. A benzinkútnál hosszú kocsisor várt, hogy tankolhasson. — Kösz, hogy elhoztál erre a hangversenyre — szívta tele tü­dejét Simon a friss esti levegőből. Arca a tér neonfényében sová­nyabbnak látszott, mint a benti világításban. — Sokan hálásak lettek volna neked ezért a je­gyért. Tatár levette a szemüvegét, és megtörölte zakója ujján az egyik lencsét. — Nem önzetlen jótétemény volt tőlem. — Minden viszontszolgálatra kész vagyok — húzta ki magát kétméteresre az őrnagy. — Hót figyelj ide. Tegnap ná­lam járt az az alak, akit említet­tem. Dorogi Laci bátyja. — Igen. Mit akart? — Baj van vele. Beszállt egy sötét ügybe. Csalás, manipulációk célprémiumokkal. Nagy pénzről van szó... Lecsukják. Simon meglepetten füttyentett. — Az annya... — Vele nincs is mit tenni — vont vállat Tatár. — Amit csi­nált, viselni fogja a következmé­nyeit. De az öccse, Dorogi La­ci... Az őrnagy szeme bosszúsan hú­zódott össze: — Fejemet teszem rá, hogy La­cinak sejtelme sincs, mit csinált a bátyja. — Te ismered ... — Igen, én ismerem! — csat­tant fel Simon. — Ha így jobban hangzik, az én nevelésem. Az a fiú olyan becsületes, hogy hasej­ti, mit csinál a bátyja, inkább agyonverte volna ... Ez egy tisz­ta srác. Csak nem akarja magá­val rántani az a strici bátyja? — Az nem. De lehet, hogy va­laki más próbálkozik majd, hogy ártson a fiúnak. — Kíváncsi vagyok a pofájára. — Sokféle módon lehet ártani. Nem muszáj személyesen. Meg akinek oka van rá, hogy egy be­csületes embernek ártson, külön­ben se tolja ipagát előtérbe. Egyet kérek csak /tőled, Sándor. Le­gyen nyitva a szemed, és ha tu­domásodra jut, hogy valahonnan Dorogi Laci után nyúlnak a báty­ja ürügyén, azonnal értesíts en­gem. A te dolgod, hogyan gon­doskodsz róla, de lelked rajta, hogy azonnal megtudd, ha vala­mi történik. — Bízd rám. — Simon nagy ívben elpöckölte középső ujjával a cigaretta csikkjét. — Volt már nehezebb bevetésem is. • A Vársétányon csak néhány gázlámpa égett. A pádhoz, ahol ültek, egyiknek a gyönge fénye se jutott el. — Miért csinálta ezt a játékot? Erika azóta is várta a kérdést, hogy kiszálltak az autóból, és a fiú szó nélkül elindult az oldalán, hogy itt a Vársétányon kössenek ki. — Magával még sohase for­dult elő, hogy egyszerre, tulaj­donképpen minden ok nélkül fel­figyel egy másik emberre, és eszébe jut, hogy jó volna beszél­ni vele? — De előfordult. — Hát most .ez történt velem is. De egy nő ilyenkor nehéz helyzetben van. Nem kérhettem randevút magától. Ki kellett ta­lálnom ezt a trükköt a gyújtó- gyertyákkal. Ne haragudjék ér­te. Van cigarettája? Az enyém ott maradt a kocsiban. — Tessék. Ha megfelel. Nem Pali Mail, közönséges magyar Fecske. — Én is csak ritkán szívok külföldit, pláne amerikait. Ha külföldre megyek, mindig meg­pakolom magam magyar cigaret­tával, idegeskedek is eleget mi­atta a vámnál, de nem bírnám ki az ottani cigarettákon. — Sokat jár külföldre? — Na, nem viszem túlzásba. Évente egyszer eljutok valahova. — Az is jó. — Szeret utazni? — Nem. — Nem izgatja, hogy idegen városokat lásson, ismeretlen tá­jakon járjon? — Én csak azt mondtam, hogy nem szeretek utazni. — Nem értem. — Nem baj. Erika szembefordult a fiúval: — És ha azt mondom, hogy igenis baj? Hadd kérjem megle­gyen úgy mintha egy kedves is­merősével beszélgetne. Ha rá­ér... Lett volna valami dolga? Béla eltörte két ujja között az eloltott gyufaszálat. Hát még­se azért hozatta fel magát ide a Várba ez az asszony, mert itt lett volna találkozása valakivel. És ha ahhoz van kedve, hogy beszélgetést játsszon, teljen ben­ne kedve. Jó itt a Vársétányon, itt friss a levegő az egész napi fullasztó hőség után. És ha most el is indulna haza, úgyse lenne érdemes hozzáfogni, hogy felrak­ja a csempét a zuhanyozó olda­lára. — Nem szeretek utazni, mert tudom, hogy úgyse utazhatok. Annyi minden van, amit az em­ber úgyse csinálhat meg, hát ak­kor minek bosszantsa magát ve­le, nem igaz? Sohase fogom megtudni, milyen a súlytalanság állapota. Nem jutok el Nepálba, hogy megmászhassam a Mount Everestet. Piccard-nak a fia se fog meghívni, hogy a gömbjében szálljak le vele a tenger mélyé­re. — Miért nem tart attól, hogy ez a nő kineveti? Soha senkinek nem mondta el, amiről most be­szél, mert mindig az volt az ér­zése, hogy csak valami hülye megjegyzés lesz a válasz. — Nem fogok eljutni az Amazonaszra, hogy anakonda kígyóra vadász­szak. Nem ülhetek be egy Bugat- tiba a monacói autóversenyen, meg a spanyol menedzserek se utánam nyomoznak, hogy belő­lem csináljanak nagymenő tor­reádort. Elhallgatott. Idegesítő, hogy ebben a félsötétben nem lehet rendesen látni ennek a nőnek az arcát. Mosolyog, de nincs semmi gúny a szája körül. — Elég bizarr ötletek ... Ma­gát minden érdekli. — Azt hiszem... De azzal nem megy sokra az ember, ha minden érdekli. Párok sétáltak a Vársétányon, egymáshoz simuló árnyak. Erika megvárta, amíg tovább haladnak a csikorgó kavicson. — Nem maga az egyetlen, aki keresi a léte értelmét. Ott hever a kocsiban egy francia újság. Azt olvastam délután, amíg ma­ga után telefonálgattam, hogy jobban múljon az idő. — Olyan jól tud franciául? — Inkább csak olvasok. A tár­salgáshoz hiányzik a gyakorla­tom. — Mit ír az újság? (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom