Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-11 / 109. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 19TT. május 11. Túlterhelt vezetők olyan beosztású emberek munkanapjainak „fényképéről” van itt szó, akiknek az általuk irányított vállalat távlataival, gazdasági stratégiájával és taktikájával, döntések mérlegelésével kell — illetve: kellene! — foglalkozniuk. Ezért vannak — illetve: lennének — vezető beosztásban és — ahogy mondani szokták — ezért kapják a fizetésüket. És — kiderül ez a munkanap fényképéből — éppen az ilyen jellegű feladatokra fordíthatják a legkevesebb időt. Azt is mondhatnám: vezetői tennivalóikat csak társadalmi munkában láthatják el, a törvényesen megszabott napi munkaidőn túl. Következésképpen: ezek az emberek túlterheltek,. s e vitathatatlan megállapítás mellett még az is figyelembe veendő, hogy többségük nem tartozik a kimondottan fiatalnak Ítélhető korosztályhoz. Miért túlterheltek a vezetők? A vezetéstudománnyal foglalkozó szakemberek egyértelmű véleménye szerint azért, mert mindent magukra vállalnak, és legtöbbjük csak akkor nyugodt, ha közvetlenül és ha személyesen avatkozik bele olyan dolgokba, ami egyébként nem rájuk tartozna, vagy nem az ő feladatuk lenne. • A vezetői gárda túlterheltségéből adódó gondok jórésze, gyakran a megfelelő apparátus hiányára vezethető vissza; hogy tudniillik: a legfelsőbb beosztású vezetők munkáját nem segíti valóságos apparátus, inkább csak a különböző beosztások betöltőinek gyülekezete. E gondok sorozata kezdődik mindjárt a különböző rangú vezetők helyetteseinek problémájával. Nálunk a helyettes — hosszú idő óta és sok helyen még ma ' is — inkább csak rang, cím. az ilyen vagy olyan érdemek elismerésének egyik lehetséges módja, nem pedig a tervszerű, a távlatilag is megalapozott vezetői utánpótlás eszköze. Miért van az, hogy még ma is gyakran — igaz: különböző előjelű — példaként emlegetik azokat a vezetőket, akik, úgymond, megfelelő felkészültségű és képzettségű munkatársakkal vették körül magukat? Netán ebből a ritka és csak üdvözlendő gyakorlatból adódik az a — és nemcsak a laikusok körében meghonosodott _ nézet, hogy a „felső vezetők nem csinálnak semmit? Érmen az a bal hogy túl sok- minHennel foglalkoznak. legalább is ahhoz képest, ami a voltaképpeni feladatuk lenne. • A vezetés, az irányítás kollektív munka, és az irányítást végző kollektívában mindenkinek sajátos szerepköre, feladata van. A feladat- és a szerepkörök elvileg jól és határozottan körvonalazottak. Eszerint kellene össze- állitani a munkahelyek vezető- gárdáját és eszerint kellene a gyakorlatban is megosztani a vezetői munkával járó temérdek fel- adattömeget. V. Cs. • Hivatalosnak minősíthető közvéleménykutatási adatokkal nem rendelkezem, de bizonyos magántapasztalatok arra utalnak, hogy az emberek nagyjából kétféleképpen vélekednek a gazdasági vezetőkről. Az egyik tábor — és talán inkább a kisebbség — azt tartja, hogy vezetni köny- nyű is meg nehéz is... Könnyű, mert úgyis mindent megmond, előír és számonkér a „felsőbb- ség”; és nehéz, mert mindent előírnak, megmondanak és szabályoznak, mert mindig és mindenkihez alkalmazkodni kell... A másik tábor, a vezetői munkát elintézi egyetlen nagyvonalú kézlegyintéssel, mondván: „dirigálni azt a legkönnyebb ...” • ök a „jól értesültek”, akiknek pontos információik vannak a vezetők keresetéről, jövedelméről, állítólagos luxuslakásairól, megannyi kiváltságáról és természetesen arról is, hogy mindezért cserébe a vezetők úgyszólván semmit sem csinálnak, már csak azért sem, mert amit tenniük kellene, ahhoz úgysem értenek. Ki tudja miért, az emberek a gazdasági vezetők beosztását és munkáját nem egyfajta szakmaként, hivatásként ítélik meg, hanem akként, mintha a vezetők kizárólag valamiféle tiszteletbeli és inkább csak jutalomként kapott megbíztatást látnának el. Nos, e magánvélekedések felrajzolása után nézzük a megbíz- hatóbbnak ítélhető képet; egy nemrég készült reprezentatív vizsgálat — úgynevezett munka- napfényképezés — adatai szerint, az ipari vezetők napi átlagos munkaideje 12,5 óra. Ennek az időnek — amely négy és fél órával több a törvényesen megállapított napi munkaidőnél (s ezt nem csak a pontosság kedvéért kell megjegyezni!) —, szóval ennek az időnek a megoszlását is vizsgálták a kutatók és a következő eredményre jutottak: a napi munkaidőnek — amelyet 100 százaléknak tekjnthetünk — 10 százalékát fordítják postabontásra és a postával kapcsolatos ügyintézésre, adminisztrációra; 20 százaléka az úgynevezett napi eligazításra — és ez nem kevés —; 35 százaléka különböző értekezletekre és elkerülhetetlen protokolláris tennivalókra; 15 százaléka telefonálásra, illetve az ügyek telefonon keresztül történő intézésére; 10 százaléka a termelő- munkával összefügg napi feladatok megoldására, illetve üzemek, műhelyek meglátogatására és végül — de nem utolsósorban — a napi munkaidő 10 százalékát fordíthatták a megkérdezett vezetők a tulajdonképpeni irányítói munkára. • A megkérdezett vezetők beosztása egyébként — mert ez is hozzátartozik a képhez — vezér- igazgatók, igazgatók, illetve ezek helyettesei. Tehát nem főosztály- vezetők, nem üzem-, vagy gyárrészlegvezetők, akiknek munkáját-, értelemszerűen, a termeléssel kapcsolatos mindennapi tennivalók elvégzése jelenti, hanem ÚJÍTÓK BÁCS-KISKUNBAN Keresem az egyszerű megoldásokat! Van két budapesti diák, a leány gépésztechnikusnak, a fiú faipari technikusnak készül. Szerelmesek egymásba. Leérettségiznek, s utána mindjárt összeházasodnak. Csakhogy a boldogsághoz lakás is kellene, s bizony a fővárosban még hosszabb az út a saját otthon kapujáig, mint vidéken. Vidék? Menjünk vidékre, ott hamarabb célba juthatunk, így döntenek az ifjú házasok, Tóth Gábor és neje, Lóczi Edit. Kiskunhalasra pályáznak el a világvárosból. A fiatalasszony, aki ez idő szerint a Fémmunkás Vállalat gyárában dolgozik szerkesztő technológusként, ma úgy látja, hogy velük volt a jó szerencse, amikor Halast választották. Jó munkahelyre, befogadó közösségre találtak mindketten, a férje az ÉP- FA-gyárban. Ügy szokás mondani, hogy megtalálták a számításukat. Jelenleg már a saját OTP-s öröklakásukban élnek, korábban vállalati lakásban volt az otthonuk. Ám a fővárosból kun földre csöppent fiataloknak nem a lakásszerzés volt az egyetlen életcéljuk. Hasznos, tevékeny tagjai akartak lenni a társadalomnak, s annak a kisebb közösségnek, amelyhez tartoznak. Munkahelyükön a szorgalmas munkavégzés mellett mindketten bekapcsolódtak a Kommunista Ifjúsági Szövetség tevékenységébe. Később Tóth Gábornét — miután felfigyeltek az aktivitására, kezdeményezőkészségére — a gyári KISZ-bizottság tagjává választották. Jelenleg már tagja a munkahelyi pártvezetőségnek is. Az ifjúsági szervezetben van még egy tisztsége, tagja a városi KISZ-bizottság segítőjeként ténykedő pénzügyi ellenőrző bizottságnak. A KISZ megalakulásának 20. évfordulója alkalmából Tóthné Lóczi Editet aranykoszorús KISZ-jelvénnyel tüntették ki. Az év tavaszán még egy elismerést kapott, barátságvonattal utazást tehetett a Szovjetunióban. A fiatal technológusnőt nem csak az ifjúsági mozgalomban végzett munkája után tisztelik és becsülik a Fémmunkás-gyárban. Azért is, mert kiváló újító, bronzérmes. A vállalat újító nődolgozói között ő az egyetlen, aki ezt a kitüntetést eddig kiérdemelted — Amikor 1973-ban ide kerültem a gyárba, egy hónap múlva már beadtam az első újítási javaslatomat — mesélte Tóth Gá- borné. — Ez csak azért történhetett így, mert itt nálunk nagyon élénk volt már akkor is as újítómozgalom, s magával ragadott a kollégáim példája. A vállalatnál évről évre a halasi gyár nyeri meg az újítási versenytj messze megelőzve a többieket. Ilyen kedvező környezetbe szinte természetes dolog volt, hogy nekem is támadtak ötleteim. Találkozásunkkor a Borsodi Vegyi Kombinát új PVC-gyárá- hoz készítendő acélszerkezet műhelyrajzainak, a technológiának és az anyagjegyzéknek az elkészítése volt Tóth Gáborné soron- levő feladata, önálló munkája. — Egy-egy ilyen feladat megoldásakor az építész tervezők rajzait tanulmányozva keresem az egyszerűbb megoldást. Az életben mindenben az egyszerűséget szeretem és keresem. Alaposan megvizsgálok minden papírra vetett elképzelést, hogy lehet-e rajta ésszerűsíteni, megtakarítani a költség egy részét anyagban vagy munkaidőben — avatott be a „műhelytitkaiba”. Tóth Gábornénak eddig, a Fém- mühkás-gyárban töltött négy esztendő alatt körülbelül 30—35 újítását hasznosították. Ezenkívül jó néhány közös újítási javaslat kidolgozásában is részt vett. Egy régebbi ötletével a Szegedi Szalámigyárnak készített szárító acélszerkezetét módosították, ami számottevő anyagmegtakarítást eredményezett. A legjelentősebbújítása egy házgyári szerelvény konstrukciós módosítása volt, mellyel 360 ezer forintot takarított meg. A „pesti kislány” nem „gyönge” nő a technológián — bár ó ott az egyetlen nőtechnológus —, hanem versenytárs a nemes újítói versengésben. A. T. S. vXv A szovjet traktorgyártás újdonságai Négyen köszöntötték... Fehérpöttyös kendője szorosan fogja le haját, amint a varrógép fölé hajol. A téli vattakabátok egymás után hagyják el a gépét. Mellette két sor varrógép előtt kismamák ülnek, hogy könnyebb munkával hasznosítsák idejüket, míg az orvos engedi. ö négy gyermek édesanyja és túljutott az apró gyermekek okozta örömökön, a sok-sok becéz- getésen, s munka után ha hazamegy, már csak két gyerek várja. A két nagyobbik már kikerült a szülői házból. Szklanka Jánosné Madarasról jár Bácsalmásra, a ruhagyárba. Ott úgy mondják, hogy szalaggépes betanított munkás, de úgy értik, hogy „30, május elseje” szocialista brigád kiváló dolgozója. Ezt a nevet azért választották, mert akkor alakult a brigád. * Az élet hamar munkára kényszerítette. Az újpesti Pamutszövödében meghamisította felvételi lapját. Azt írta rá, hogy 16 éves, pedig csak 14 volt. Később kiderült az igazság, de akkor már bebizonyította, hogy tud dolgozni, s így nem küldték el. A Bácsalmási Ruhagyárhoz 1968-ban került. Már fiatalon megszerette a színjátszást, de méginkább a verseket, amelyeknek maga is kitűnő tolmácsolója. Amikor felvették a pártba, az egyik ajánlója így jellemezte: Merem ajánlani, mert igazi József Attila „gyermeke”. Azóta -különböző szavalóversenyeken aranyérmet, első díjat nyert. A madarasi színjátszócsoportban tíz évig' szerepelt férjével együtt. Ma mór egyre kevesebb a szabad ideje. Tagja a községi pártbizottságnak, ami felelősségteljes pártmegbízatás számára. A gyárban úgy ismerik, hogy amit vállal, azt „készpénznek” lehet venni. Erre gondolt az igazgatónője is, amikor tavaly januárban megkérdezte tőle: Ha úgy adódna, vállalnád-e a munkásőrséget? Szklankáné először meglepődött, hiszen nemhogy Bácsalmáson, de még a környező községekben sincs egyetlen munkásőrnő sem. De aztán látta, hogy az igazgatónő — Rókáné — nem tréfából, hanem komolyan mondja. — Ügy gondolod, hogy megfelelnék? A munkásőrségben századírnok. Az idén elismerő oklevelet kapott. A gyárban a „30. május elseje” brigád 106,3 százalékra teljesítette az első negyedéves tervét. A napokban valamiért bent járt a szakszervezeti bizottságon. Az szb-titkár egy gépéit papírt nyomott a kezébe. Olvasd el, nem érdekel? — mondta — aztán kíváncsian fürkészte Szklankáné tekintetét. A sorokat hamar átfutotta. Felhívás volt az Ady Endre községi szavalóversenyre május elsején. — Ma van április 14., az három hét, vállalom! Anyák napján minden édesanyát százszorosán megillet a köszöntés azért, mert új életet adott. Szklankánét ezen a napon négyen köszöntötték életükért. Mi pedig azért, hogy emellett a társadalmi életben, a munkahelyén, a pártban és munkásőrségben is példát mutat helytállásból. Szabó Ferenc Napjainkban a traktorgyártásban a Szovjetunió foglalja el a vezető helyet a világon. Ily módon lehetővé válik a munkák komplex gépesítése a földművelésben, állattenyésztésben és az építkezéseken. A gépparkon belül egyre nő az olyan hatalmas gépek .száma, mint a Leningrádi Kirov- gyár terméke, a Kirovecek, a Harkovi Gyár T—150 K típusú gépei, valamint a Minszki Traktorgyár MTZ—82 típusú traktorai. Ezek az óriásgépek számos mezőgazdasági munkát mintegy másfélszer rövidebb idő alatt vé • geznek el, mint eddig. APN—KS • A Moszkvai Állami Traktorgyártási Kutatóintézet kísérleti példánya — a T—250 típusú traktor, amely bármilyen éghajlati viszonyok között üzemel. Nyolchengeres Diesel-motorja 250 lóerős. • A Minszki Traktorgyár MTZ típusú gépeit a világ 70 országába exportálják. • A leningrádi Kirov-gyár K—700 és K—701 típusú nagy teljesítményű traktora. Egy kisközség kommunistái Szalkszentmárton — a maga háromezer egynéhány lakosával — nem tartozik éppen a megye legnagyobb települései közé. Az észak-nyugati „csücsökbe”. ' ékelve, meglehetősen elszigetelten élnek és dolgoznak itt a község lakói, bár erősen érezteti hatását — éreztette legalábbis a közelmúltban — nemcsak az ipari nagyüzemek, hanem a főváros vonzása is. A községi pártvezetőség titkárával, Csapiár Mihállyal a napokban arról beszélgettünk: milyen gondokkal küszködnek, illetve milyen eredményeket mutathatnak fel az itteni párttagok. — A párt vezetőséghez tartozó három alapszervezet 94 párttagot számlái. A legtöbben közülük — hatvanan — a Petőfi Tsz-ben dolgoznak, míg a legkisebb — tizennégy főnyi — alapszervezetet az Országos Állattenyésztési Felügyelőség itteni ellenőrző állomása mondhatja a magáénak. A pártépítésben a legjobb eredmények a harmadik, a községi területi alapszervezethez fűződnek. Itt legutóbb három fizikai dolgozó került a tagok sorába. Eredetileg négyen jelentkeztek, de egyikőjük a követelmények ismeretében nem érezte magát kellően alkalmasnak, érettnek a párttagságra, s így — igen helyes önkritikával — visszalépett. — Hogyan alakul napjainkban az élcsapat utánpótlása? — A termelőszövetkezetben hat, áz OÁF-nél' három az új jelentkezők száma. Néhány hónapon belül eldől, hogy közülük hánynak a felvételi kérelme kerül elfogadásra, örvendetes tény, hogy míg tavaly egy, ebben az évben már két felvételt kérelmezőnek az ajánlója a KISZ- alapszervezet. — Szóljunk akkor hát bővebben az ifjúság mozgalmi életéről. — A KISZ-tagok zöme ugyancsak a Petőfi Tsz-ből kerül ki. Lényeges a szerepe az alapszervezetnek, főként a tudatformálásban, aZ erre rászorulók átne- velésében. Korábban, még a klubban is, divatozott a szeszfogyasztás. Ezért a plénum határozatot fogadott el, amely az ifjúsági klubból végérvényesen száműzte az alkoholos italokat. Igaz, emiatt páran „kihullottak” a gárdából, de ez csak egészséges szelekciót jelent! S ott vannak ifjúkommunistáink a társadalmi munka frontján is. A községben 1976-ban 360 órát írhatunk a javukra; egyebek közt — vállalásukat túlteljesítve — több száz méter járdát építettek. — Ez a pezsgő elevenség rokonszenves a fiatalok többségének? — Olyannyira, hogy még az elvándorlás folyamatát is csaknem a visszájára fordítja. Eddig a lakosságnak több mint azegy- tizedét „szippantotta fel” jószerivel három munkahely. Ezzel szemben a közelmúltban nem is egy fiatal keresett meg azzal, hogy visszajönnének a tsz-be dolgozni, s természetesen a KISZ-mun- kákból is részt kívánnak vállalni. — Mit lát döntő, s egyben érvényesülő szempontnak a pártépítési munkában? — Mindenekelőtt azt, hogy következetesen igazodunk a XI. kongresszus irányelveihez. így, hogy csak egy példát említsek: az újonnan felvett párttagok mindegyike munkás, nő, vagy fiatal. — A tag'könyvcsere alkalmából volt-e lemorzsolódás? — Mindössze egy kilépés történt, s az is bizonyos, rosszul értelmezett egyéni sérelemből fa- kadt. — Végezetül hogyan summázná Csapiár elvtárs a szalkszent- mártoni kommunisták tevékenységét? . — Felettes pártszerveink határozatai „élnek”, mozgósító erővel bírnak. Igyekszünk azokat legjobb tudásunk szerint, minden erőnkkel végrehajtani, érvényre juttatni a pártpolitikát. Kommunistáink közül azokkal, akiknél magatartásbeli hiányok fordultak elő, behatóan elbeszélgettünk, s elmondhatjuk, hogy azóta kivétel nélkül változtattak életvitelükön. És jólesik nyugodt lélekkel kijelenteni: párttagjaink túlnyomó többsége ott van a község legmegbecsültebb embereinek sorában. J. T. A csehszlovák egészségügy sikerei A csehszlovák egészségügy számára az idei esztendő rendkívül jelentős: huszonöt éve fogadták el ugyanis azokat a törvényeket, amelyek lerakták az egészségügy szocialista rendszerének alapjait. 1952 óta az egészségvédelmi célok, ra fordított kiadásokat teljes mértékben! az állam fedezi. Az egészségügy területén ma csaknem kétszázezer szakember dolgozik. Az orvosok száma 1948- hoz viszonyítva megháromszorozódott, a kórházi ágyak száma több mint 90 százalékkal emelkedett Csehszlovákiában. Különösen jelentős sikerek születtek Szlovákiában. A köztársaság orvosi intézeteiben csaknem 21 ezer orvos dolgozik, ami hatszorosa az 1948-ás létszámnak. Gyors ütemben fejlődik a csehszlovák orvostudomány és a gyógyszeripar. Az ország gyógyszertáraiban hazai gyógyszerekből több mint 800-at árusítanak. Az egészségügy előtt azonban új fontos feladatok állnak. A tervek szerint. 1980-ra a kórházi ágyak száma eléri a 195 ezret. Tovább fejlesztik a gyógyszeripari hálózatot. A csehszlovák orvosok által megoldandó legégetőbb probléma pedig a szívinfarktus elleni harc. Az országban átfogó programot dolgoztak ki a „kor betegségének” leküzdésére. (BUDA- PKESS—PRAGOPRESS)
