Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-11 / 109. szám

1917. májai 11. PETŐFI NÉPE • % A közművelődés pártirányítása Kiskunhalason Irányelvek a gyakorlatban A Magyar Szocialista Munkáspárt mindig nagyon fontos­nak tartotta az általános műveltség növelését, a szocialista világnézet kialakítását, az aktív társadalmi közéletre neve­lést. A hetvenes években világpolitikai és belső fejlődésünk­ből adódó okokból tovább nőtt a tudati szféra jelentősége. Az 1975. februári megyei pártértekezlet is kimondta, hogy ,.közművelődésünkben tovább kell erősíteni annak világné­zetet formáló hatását..., szélesíteni az általános és szakmai, valamint az önművelés lehetőségeit, a közösségi művelődés formáit.” Mindezek érdekében „tegyük a közművelődési te­vékenységet a pártmunka szerves részévé.” A célok, elvek gyakorlati megvalósításáról tájékozódtunk a kiskunhalasi városi pártbizottsággal közösen rendezett szaktanácskozáson. Kellemes környezetben össze­geztük a tapasztalatokat: az épí­tők klubja a vállalati és társa­dalmi összefogás szép példája. Mintegy kétszázezer Ft-ba került kialakítása, berendezése. A fele költséget a Kiskunhalasi Állami Építőipari Vállalat fizette. Figyelemmel a helyi sajátosságokra Dr. Szabó Miklós, a városi pártbizottság első titkára az ösz- szefüggésekre hívta föl a figyel­met bevezető szavaival. — Minden féléves munkater­vünkben szerepel • valamilyen közművelődési vonzatú téma köz­vetve vagy közvetlen formában. A kulturális ügyekről sűrűn esik szó. Amikor egy pártszervezet be­számol munkájáról akkor ebben a közművelődés is szerepel, meg­vizsgáljuk, hogy az adott Üzem- Ben, intézményben, hogyan irá­nyítják a kommunisták az isme­retek terjesztését, a közgondol­kodás fejlesztését. Odafigyelünk az alapszerveze­tek jelzéseire, tapasztalataira, tá­mogatunk minden jó kezdemé­nyezést. A közművelődési határo­zat megjelenése után sok fóru­mon alakult ki, hogy mi az amit Kiskunhalas sajátos helyzetéhez igazodva lehet és kell tenni. Így a választott testületek döntései sok helyi kezdeményezést tartal­maznak. általában találkoznak az igényekkel, az adott lehetősé­gekkel. A jó tájékoztatás, fél siker A közvetlen kapcsolattartás módszerünk lényeges momentu­ma. Ismernünk kell azokat az embereket, akikkel együtt végez­hető ez a tevékenység. A Szilády Galéria nagyszerű gondolata hozzáértő — ne szé­gyelljük kimondani — megszál­lottak — például Szemerédi Lász­ló — nélkül talán elképzelés, ko­rán elhaló kezdeményezés ma­rad. A zeneiskolai tanárok fára­dozásai nélkül az immár másod­szor rendezett kiskunhalasi ze­nei napok rendezvényei aligha keltenek ekkora érdeklődést. Breznay Gábor, a Kiskunhala­si Építőipari Vállalat párttitká­ra, műszaki fejlesztési osztályve­zető a gyors és pontos tájékozta­tás ösztönző szerepét hangsúlyoz­ta: — A távlati feladatokra vonat­kozó irányelveket, programokat megkapjuk írásban. A titkári ér­tekezleteken megismerkedhetünk a pártbizottság, illetve a végre­hajtó bizottság állásfoglalásaival, terveivel. Szinte mindig hallunk a közművelődésről. Kezdeményező alapszervezetek Lunger Pál közművelődési fel­ügyelő : — A közművelődési törvény is­mertetésénél is érvényesült a párt kezdeményező szerepe. Valameny- nyi alapszervezet megtárgyalta, s nemcsak formálisan, kötelesség- szerűen, nemcsak azért, hogy ki­pipálhassák a teendők köréből. Összekötötték a városban műkö­dő intézmények bemutatásával, a helyi lehetőségek, feladatok meg­vitatásával. A pártoktatás vala­mennyi formájában hasonló el­vek, módszerek szerint foglalkoz­tak véle. Breznay Gábor: — A pártfó­rum: hatékony fórum. Örömmel látom, hogy az illetékes testüle­tek, szervek komolyan veszik az ezeken elhangzó javaslatokat. A városi pártértekezletre írásban benyújtott javaslaton például a/ fiatal diplomások összefogását szorgalmazta. Azóta kialakultak a gyakorlati megvalósítás formái. Városunk létesítmények hiánya miatt nem tudja betölteni azt a rést, ami mondjuk a kecskeméti városközpont kultúrálódási lehe­tőségei és a mi tanyavilágunk között van. Sallai Sándor, a Szilády Gim­názium igazgatója a közösségi ér­dekek egyeztetésében látja a pártirányítás egyik fontos terü­letét : r — Mi pedagógusok az utóbbi években gazdagon kapunk irányí­tást a megyei és városi párt- és tanácsi testületektől, szervektől. A határozatok, állásfoglalások biztatására teszünk egyre többet a nyitott iskola érdekében. Rend­őrtisztek a helyes közlekedésre, orvosok az egészséges életmódra tanítják növendékeinket. Iskolánk pártszervezete külön megtárgyal­ta, hogy milyenek kapcsolataink a közművelődési intézményekkel. Bár büszkék vagyunk a gimná­zium hagyományaira, a pártbi­zottságnak az igényeket felisme­rő javaslatára határoztuk el egészségügyi szakközépiskolai szerep vállalását. A kórházzal együttműködve azt hiszem meg­birkózhatunk a feladattal. A felnőttoktatás különböző ta­gozataival a város üzemeit segít­jük. Együttműködés a valóságfeltárásban Szabó Miklós: Kicsit a szükség is vezérelt bennünket, amikor azt kértük, hogy legyen nyitott az iskola, adjon lehetőséget a köz- művelődés számára, éljen a köz- művelődésben található lehetősé­gekkel. Nincs kiállítótermünk például, a gimnázium dísztermét neveztük ki annak. Dr. Göndöcs Gyula: — A párt­titkári értekezletek igen tartal­masak. Taggyűléseinken igen sok a közművelődési vonatkozású felszólalás. Külön-külön készít mind a három alapszervezet köz- művelődési tervet. Sajátos a helyzetünk. Sokfelől érkeztünk. A Bács-Kiskun megyei statisztikai évkönyveket nézeget­ve vettük észre, hogy a megye városai közül itt végezték el aránylag a legkevesebben a nyolc általánost, szereztek érettségi bi­zonyítványt. Ha azt akarjuk, hogy itt ma­radjanak az orvosok, ápolók, ak­kor tennünk kell a közműveltség emeléséért. Magától semmi sem változik. Kiállításaink, előadása­ink kedveltek, szívesen látunk kívülállókat. A kórházban dolgo­zó több száz fizikai állományú közül többen itt láttak életükben először kép ki állítást. Vass Lajos, a külterületi isko­lák igazgatója, a művelődési ál­landó bizottság elnöke: — A pedagógus pártalapszerve- Zetek többek között behatóan foglalkoztak a felnőttoktatással. Sokan megdöbbentek, amikor a felmérésekből nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy halasi üzemek negy­ven év alatti munkásainak több mint tíz százaléka, nyolc osztály­nál kevesebbet végzett.,,A, mosta- tani tanulási hullám ebből a fel­ismerésből is eredeztethető. A pártbizottság tekintélye — Lunger Pál: Az, hogy a párt- szervezetek. vezető testületek szemmel tartják, támogatják a közművelődést nem jelenti a gya­korlati tennivalók átvállalását, a „hogyan” előírását. Amikor aka­dozott az üzemi ismeretterjesztés, amikor a népművelők, a TIT munkatársai maguktól semmire sem jutottak, a pártbizottság ösz- szehívta az üzemi titkárokat, igazgatókat, szb-titkárokat. Sike­rült megértetni a tudat kialakí­tásának, az ismeretek gyarapodá­sának a fontosságát. Ezután jár­ták végig a vállalatokat a köz­művelődési szakemberek. Ma szinte mindenütt hatékony, terv­szerű a TIT tevékenysége. A gaz­dasági vezetők többsége meggyő­ződésből szorgalmazza az ismeret- terjesztést, úgy is mondhatnám, vállalati érdekből. Dr. Göndöcs Gyula: — Sokat jelent a vezetők személyes ér­deklődése. Jó néhányan az ő ked­vükért jelennek meg itt-ott, kez­detben. Ez nem baj, ráismernek a művelődés jó ízeire. Dr. Szabó Miklós: — Valóban kialakult egy olyan szemlélet, amely megköveteli, hogy mutas­sanak személyes érdeklődést a kultúra iránt, akik határozatokat hoznak a művelődés előnyeiről, szorgalmazásáról. Anélkül, hogy e magatartás jelentőségét eltú­loznám elmondom, hogy üzemi szavalóversenyeken ott ül az igaz­gató a zsűriben és maga is pon­toz. Ne azt vitassuk, hogy ért-e hozzá, vagy sem. Az adott szin­ten valószínűleg megfelelő eszté­tikai érzékkel ítélkezik. Személyi példamutatás és a tárgyi feltételek. A személyes tapasztalatok az állásfoglalások hitelét növelik, az intézkedések hatékonyságát erősi­tik. • A város egyetlen korszerű közművelődési intézménye az új könyv­tár. (Tóth Sándor felvétele.) Ha majd a lelkesedés megfe­lelő tárgyi feltételekkel párosul még nagyobbak lesznek eredmé­nyeink, erősebb a kultúra kisu­gárzása. Szerencse, hogy világ­hírű vendégeink nem a falakat, a szegényes körülményeket nézik, hanem az őket körülvevő embe­reket. — Szabó Károlynak, a városi pártbizottság osztályvezetőjének véleményét a hasznos — vázlato­san ismertetett — ankét egyfaj­ta összegezésének is tekinthetjük. — Ott igazán jó a közművelő­dés pártirányítása, ahol más te­rületen is helytállnak, ahol tevé­keny, rátermett vezetők irányí­tanak, fogják össze a dolgokat. Nehezen mérhető a közművelő­dés hatása. Még olyan kiemelke­dő sikerek, mint a 200 résztvevő­vel megtartott városi szavalóver- Eeny, mint a sikeres üzemi mű­sorok sorozata is csak tevékeny­ségünk méreteit jelzik. A hatás vizsgálata nehezebb, de meggyő­ződésem, hogy a szép és igaz szó, az alkotás hat az emberekre, nyomot hagy bennük, másként hézik, másként élik ezt a vilá­got. Heltai Nándor Az amatőr nem dilettáns • Amatőr az, aki úgy érzi-lát- ja, hogy vállalt útja, állása, meg­élhetési forrása mellett képessé­geiből, sőt esetleg valóságos elhi­vatottságából többre, másra is te­lik és szorongatja a kifejezés, a közlés vágya, a művészi, vagy tu­dományos megfogalmazás kény­szere. , Az Értelmező szótár szerint amatőr az, aki „rendszeres anya­gi ellenszolgáltatásban nem ré­szesül”, s „tevékenységét műked­velésből végzi”. Bárcsak ne len-? ne olyan rossz visszhangja a „műkedvelésnek”, ezt a megha­tározást használnánk mi is szíve­sen. A dilettánsról is hasonló vé­leménye van szótárunknak, vagy­is. dilettáns, aki „szellemi, művé­szi pályán szaktudás nélküli mű­kedvelő”. Ez mái- elmaraszta- lóbb, mert hiányolja a szaktu­dást, és joggal. Az amatőr azon­ban nem nélkülözi a szaktudást, csupán „ellenszolgáltatásban nem részesül”. S ha éppen részesül, nem ez a megélhetési forrása, ezért talán őszintébben, oda- adóbban szolgálja ügyét, amely­hez elszegődött. Az amatőr lehet eredeti alkotó egyéniség, de nem ez a lényege, hanem az, hogy megérti az al­kotót, megérzi és visszabólint: én is átérzem, megértem, ami, aki te vagy, követlek, híved vagyok. Fél évszázaddal ezelőtt mindnyá­jan rádióamatőrök voltunk. Előbb kicsi detektoros készülé­keinkkel, aztán több lámpás te­lepes vevőkkel figyeltünk távoli hangokra, s boldogan bólogat­tunk tiszta, erős vételeinkre. Hogy belénk rögződtek ezek az első hangok, a bemondók és a muzsika hangjai! Befogadói, megértői lettünk távoli üzenetek­nek, s ebből az odaadó igyeke­zetből értő közönség született. • Aki maga is megpróbálta gyúrni az agyagot, lerajzolni egy köcsögöt, vagy távcsövet barká­csolt, s azon át nézte a csillago­kat, bizonyosan nagyobb tiszte­lettel és odaadással vesz kezébe egy kerámiát, fémmunkát, grafi­kát, s több megértéssel kíséri a világűr meghódítását, mint aki ezek nélkül, az életet előre len­dítő találkozások nélkül fölénye­sen és fitymálva legyint. Művészünk van elég, de értő közönségünk alig. Ha elfogadjuk azt, hogy művészeink, tudósaink korunk korszerű képviselői, nem nyugodhatunk bele abba, hogy a művészek, a tudomány és kö­zönsége között szakadék legyen. Nem a szakadék miatt. Az em­berhez méltó életnek feltételei-* vannak, elsősorban az, hogy nem élünk vissza az ember birtokában levő készségekkel, logikus cse­lekvésünkkel, erkölcsi érzésünk­kel. Azzal, amire a művészetek és tudományok minduntalan fi­gyelmeztetnek. • Az amatőrök igénye, képes­sége, jó szándéka, tiszta érzéke, bölcs megértése, a szakmáktól va­ló függetlensége nagy segítség ezekhez a találkozásokhoz: mű­vészetekkel, tudománnyal. És még valami. Ha sokféleképpen él­hetünk, hát nem mindegy, hogy szabad időnket elfecséreljük, vagy önmagunkat keressük, egyé­niségünk kibontakozásának eset­leg valamikor elmulasztott lehe­tőségeit. A lélektan a megmond­hatója, hogy mennyi bajt okoz­nak társadalmi életünkben gátlá­saink. Az amatőr mozgalmak fel­húzzák a gátlások zsilipjeit, Le­szoktatnak arról, hogy hazud­junk, hogy úgy tegyünk, mintha megértenénk irodalmunkat, kép­zőművészetünket, tudományos eredményeinket. Az amatőr moz­galmak arra adnak lehetőséget mindenki számára, hogy lappan­gó értékeit kiteljesíthesse, s ez­által teljesebbé tehesse élettét. K. A. (25.) Becker szerényen elmoso­lyodott, és meghajolt ültében. Per­sze, amint jobban utánagondol az ember, rájön, hogy Becker éppen azért jogász, hogy tudjon ilyen fo­gásokról is, nem a zsenialitásából, hanem szimplán a képzettségéből fakadt a feljelentés utolsó mon­data. Kötelességünknek tartjuk felhívni arra a körülményre is a t. Ügyészség figyelmét, hogy Dorogi Vilmos és cinkosai eseté­ben fennáll az összebeszélés le­hetősége, amely körülmény mér­legelését a t. Ügyészség megítélé­sére bízzuk. Vagyis Dorogit az ügyészség nem hagyja szabadlá­bon a nyomozás idejére sem, ne­hogy összebeszélhessen a cinkosai­val. Pedig biztosan arra számított, hogy szabadlábon védekezhet. Meg fog lepődni, amikor az orra alá dugják a letartóztatási vég­zést ... Rátámaszkodott az íróasztalára: — Még egy dolog jutott eszem­be, kérlek. — Parancsolj velem — állt fel a fotel széléről Becker. — Maradj csak, gondold át ké­nyelmesen, amit mondok. Ez a Dorogi azt állította a fegyelmi bi­zottság előtt, hogy a pénz mind elfogyott. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem. Ha viszont van még a pénzből, akkor az a kézenfekvő, hogy biztonságba helyezze, azt hi­szem, te is így gondolod... Beoker kétszer 'is bólintott: — Rendkívül logikus, őszintén megmondom, csodálkozom, hogy a sok teendőd közepette erre is jutott... Leilei gyors mozdulattal intette le: — Gondoljuk végig, hol helyez­hette biztonságba a pénzt Dorogi. Semmi esetre sem otthon, hiszen ha házkutatást tartanak nála... Tehát gyanún kívül álló személyt kellett keresnie. Kire számíthatott elsősorban? Csakis az öccsére. Egyszer beszélt nekem róla, hogy neki az öccse nem egyszerűen a testvére, hanem ennél jóval több, a barátja is. — Ismered az öccsét, vezérigaz­gató elvtárs? Leilei tűnődve nézett maga elé: — Futólag. Egyszer megfordult nálam. Nagyon kellemes fiatal­ember, csinos katonatiszt... A légierőnél szolgál, ha jól emlék­szem ... — Mi sem egyszerűbb, mint hogy utánanézzek — nyitotta ki a dossziéját Becker. — Egy pilla­nat, feljegyzem. Mi a neve? Leilei odasétált az ablakhoz. — Nem emlékszem. Ügy rém­lik, László. Dorogi László... így jó ez. félvállról, Beckernek úgy kell regisztrálnia magában a dolgot, hogy a vezérnek nem sze­mélyek fontosak ebben az ügy­ben, hanem a nyomozás elősegí­tése, a teljes igazság felderítésé­nek előmozdítása. Nyilvánvaló, hogy az a kölyök mit sem tud a bátyja manipulációiról, nem is biztos, hogy most rögtön kitöri a nyakát, de akin marad egy folt, az legközelebb olyan hiba miatt is bukhat, amiért egyébként csak fejmosást kapna. Erika dü­hös volt akkor éjjel, nem a fia­tal repülőtisztre, hanem őrá, miért nem hallgatott,- miért erőltette a vitát, ha hallgatott volna, nem égett volna le a vendégek előtt. És az a bosszantó máig is, hogy Erikának igaza volt. Ha ő nem veti fel beszélgetés közben atyás­kodó hangon, hogy a fiatalabb nemzedéknek fogalma sincs azok­ról a megpróbáltatásokról, ami­ken az idősebbeknek keresztül kellett menniük a koncepciós pe­rek idején... a fiatalok örülje­nek, hogy őket nem faggatták közeli elvtársaikról, nem írattak alá velük olyan jegyzőkönyveket, amelyekben jóformán semmi más nem állt, csak az, hogy X vagy Y jelen volt-e ekkor és ekkor bizo­nyos megbeszélésen, és juthatott-e tudomására ilyen vagy olyan ál­lamtitok vagy párttitok, és alá kellett írni a jegyzőkönyvet an­nak tudatában is, hogy abból majd terhelő kombinációkat fog­nak koholni hozzánk közelálló elvtársak ellen, örüljenek a fia­talok, hogy ők nem éltek át ilyen megpróbáltatásokat, igen, ha nem melegedett volna bele a saját szö­vegébe, nem adott volna lovat a a fiatalabb Dorogi alá, aki az egész társaság szerint nagyon megnyerő volt a repü- lőbadnagyi egyenruhájában, s a legtöbben helyeseltek is neki, amikor félig gúnyosan, félig le­nézően kifejtette, hogy akadtak azért olyanok is, akik nem írtak alá semmit, amit kétélűnek érez­tek, valami Darabos nevű párt­titkárt emlegetett a városukból* aki vállalta, hogy félreállítsák, vállalta azt Is, hogy évekig segéd­munkás legyen, de nem állt kö­télnek az ÁVH semmiféle nyo­mására, meg másokat is emle­getett, ki emlékszik ennyi idő után nevekre, személyes ismerő­seit. akik inkább lemondtak az egzisztenciájukról, mintsem akár közvetve is ártsanak embereknek, akiket ártatlanoknak tartottak ... Látni lehetett a szemekben, Erika szemében is, nemcsak a többie- kében, hogy a fiatal repülőtiszt­nek adnak igazat, s csak a vendég mivoltuk kötelező udvariassága fegyelmezi őket, hogy ki ne üljön az arcukra a gúny vagy a meg­vetés ... El kellene ! felejteni azt az éjszakát, de nem lehet elfe­lejteni! Erika lefekvés után csak annyit mondott: „Ha arra gondo­lok, hogy adott esetben gyávaság­ból engem is hagynál tönkre­menni ...” „Erika, nincs okod, de jogod sincs, hogy feltételezd ró­lam!” „Rossz ripacs vagy, inkább hagyd abba...” Erika keserűen nevetett, másik oldalára fordult, de nem aludt, csak feküdt moz­dulatlanul, és ezt sem lehet el­felejteni ... Becker eltette a tollát, és fel­nézett: — Előre bizonyos vagyok ben­ne, hogy László a neve, Dorogi László. A te névmemóriád,- Leilei elvtárs... ha valakinek, nekem igazán vannak róla tapasztalata­im, mégpedig a legjobbak. Leilei visszafordult az ablaktól, belenézett a könyvszekrény tük­röző üvegébe, és megigazította ha­lántéka felett a haja ősz hullá­mát. — Azt hiszem, mindent megbe­széltünk. Persze, felesleges mon­danom, diszkréten járj el, kato­natisztről van szó. * Béla letette a munkalapot a művezető asztalára: — Marci bácsi, a Renault-val megvagyunk. A művezető lenyelte a falatot, s megtörölte keskeny bajuszát. — Nekiállhattok megint a Vol­gának — szívott egyet a fogán. — De csipkedjétek magatokat, kettőre ígértem a sofőrjének. — Addigra meglesz. Holnapra mit osztott ki ránk? — Barabás telefonált, az a film­rendező, hogy vontassuk be az Opelját. Tegnap volt vele szer­vizen, haza se ért, már a Kálvin téren lerobbant. Belesírta a fü­lembe, hogy minden rendben, csak éppen folyton leáll a mo­tor. Ilyen rejtélyt ő még nem látott. Mondtam neki, hogy nyu­gi, művész úr, azért vagyok én, hogy kinyomozzam az ilyen rej­télyeket. — Belepillantott a mun­kakönyvbe: — Ja, most látom, holnapra jönnek a parasztok is. Szóval, nem lesz időtök vakaróz­ni. — Ráhunyorított a fiúra: — A parasztoktól leesik egy kis mel­lékes is. Neked legalább egy öt­venes. Na, mehetsz. Béla kifordult az irodából. A folyosón megállt, rágyújtott. He­tek óta feni a fogát az öreg a parasztokra, ahogy a Muskátli szövetkezet elnökét meg a főag- ronómusát nevezi. Ügy látszik, végre megkapták a három selej­tes kocsit. Nyilván jó pénzt ígér­tek be az öregnek, hogy gyorsan pofoztassa helyre a kocsikat. A Muskátli forgalmában minden nap számít, pénzük meg van, minden termelőszövetkezet gazdag a fő­város körül, pláne a Muskátli a primőrjeivel. Ha az öreg ötven forintot is hajlandó leadni mind­egyik szerelőnek, háromszor ötven az százötven, akkor a Muskátli főnökei legalább ezerötszázat dug­nak az ő zsebébe, az ezeröt meg visszajön nekik napok alatt, ha igaz, amit az öreg mond, hogy^ a Muskátli el akar jutni a primőr­jeivel a bányászvárosokba is ... Éppen kilépett volna a félho­mályos folyosóról az udvarra, amikor észrevette Misit. A fiú a Renault mellett ácsorgott, lopva körülnézett, nem látja-e valaki, mire készül, majd könyékig bele­nyúlt olajos nadrágja zsebébe, elővarázsolta a szarvasbőrdarabot, amit mindig magánál tart, rále­helt a kocsi szélvédőjére, és le­dörzsölt valami foltot az üvegről. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom