Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
8 • PETŐFI NÉPE • 1977. május 1. Ruzsinkó Mihály két élete „A rendőrség letartóztatta a KMP vidéki szervezőit: Nagy Pált, Ruzsinkó Mihályt és Tamás Aladárt.” (Újsághír, 1932. március 1.) — Bányász. — Földmíves. — író. A Markó utcai fogház felvételi irodájában álltunk Nagy Pállal Ruzsinkó Mihállyal — a Kommunisták Magyarországi Pártja Vidéki Osztályának nemrégiben még vezetői —, és a börtönírnok kérdéseire megneveztük foglalkozásunkat. A rendőrségről szállítottak át bennünket. Az elkövetkezendő hónapok, évek folyamán sokszor fognak még így elhangzani ezek a válaszok. Tamás Aladár Börtönfalak árnyékában című regényének egyik fejezete kezdődik ezekkel a mondatokkal. S most itt ülök szemben Ruzsinkó Mihállyal, Kalocsán, a Sallai utcai kis kertes ház csöndes szobájában. Az író által megörökített nehéz évekről beszélgetünk. Akkor még alig múlt huszonkét éves, az idén, november 8-án pedig már betölti a hatvannyolcat. Több mint 45 esztendő telt el az említett letartóztatás óta. Mozgalmas, kemény évtizedek. S a fiatal éveiből is hét a börtönfalak között. Mit őriz mindezekből az emlékezet? Az emlékezet és történelem. hagyhattam, már 1938-at irtalc. Kalocsára jöttem, aztán 1939-ben megnősültem. A hozzám hasonló hányatott sorsú ember feleségének sem volt könnyű, feleségem, Czár Ilona a megmondhatója ennek. Az internálást 1944-ben csak úgy ' úsztuk meg társaimmal együtt, hogy a rendőrségen is volt jó emberünk, Lengyel Pista bácsi, ö szólt, hogy vigyázzunk. De nem hagyhattuk el a várost. Harcoltunk a kiürítés ellen. Részünk volt abban, hogy Kalocsa nem lett kiürített, elhagyatott város. Kalocsán a harmincas évek táján alig akadt munka, az érseki uradalom félszázezer holdas birtoka csak a cselédeknek adott szűkös megélhetést. Aki tehette, elvándorolt vagy kubikos lett. mint Ruzsinkó Mihály. Nyolcán voltak testvérek, apja uradalmi cseléd, volt orosz hadifogoly, az ő szájából hallott először a szovjet hatalomról, a kizsákmányolásmentes társadalomról. Amikor 1927-ben, hogy munkát találjon, felment a fővárosba, bátyja már ott dolgozott csatornaépítésen. Itt került kapcsolatba a munkás- mozgalommal. A kommunisták legális szervezete a Magyarországi Szocialista Munkáspárt egyik alapszervezete működött még akkor a Hernád utcában, de már nem sokáig, mert a rendőri terror fokozódása a legális tevékenységet hamarosan felszámolta. — Holler Mihály és Békési Imre révén, akit később a németek a franciaországi megszállás alatt kivégeztek, jutottam el az illegális kommunista pártba. Harmincban már a vidéki vonalon dolgoztam, főleg az alföldi kubikosok közt, a földmunkás-mozgalomban tevékenykedtem, a vidéket jártam. Szentesen, Csongrádon. Mezőtúron, de a Dunántúlon is, Pakson, Tolnában. A tőkés világgazdasági válság évei voltak ezek, Magyar- országon a munkásság nagy megmozdulásainak időszaka. 1930. szeptember elseje a budapesti munkanélküliek hatalmas tüntetése, Kiskunfélegyházán kétezer munkanélküli vonult fel munkát, kenyeret követelve. A szegényparaszti gazdaságok tízezreit verték dobra, mert tulajdonosaik nem tudták megfizetni az adósságaikat és az adót. — A szervezés nehezebb volt, mint az ipari üzemekben. Éjjel- nappal menni kellett, mindig úton voltunk. A szétszórt paraszti rétegekkel, falusi szegénységgel is a kubikosok közvetítésével tartottuk a kapcsolatot. Például a Sió szabályozásánál, a Duna-völ- gyi csatornánál mindenféle kubikos réteget meg lehetett találni. Ok juttatták el a sajtótermékeket, röplapokat is a falun élő emberekhez. Közkézen forgott Károlyi Mihály Tiétek a föld című röp- irata, amit Párizsból hoztak haza. így élt tovább a földreform gondolata és nem aludt ki teljesen sohasem. Az ipari munkásság, városi szegénység nagy megmozdulásai nyomán a parasztság politikai aktivitása is növekszik, sok nehézséggel küzdve a falusi szervezkedés is erősödik. A KMP népszerűsíti a falvakban agrárköveteléseit, helyi akciókat kezdeményez, az ínség enyhítéséért és munkaalkalmakért. — A vidéki osztály a KMP illegális hazai vezetősége, a Titkárság határozata alapján kezdte meg működését. A területen létrehozott sejtek mozgalmi tevékenységét irányította, fogta ösz- sze. Más volt az a pártmunka, mint napjainkban. A vezetőket csak az összekötő révén ismertük, az illegális tevékenység szigorú konspirációs szabályai kötöttek bennünket. Az én felső kapcsolatom Tamás Aladár volt, a 100% című legális folyóirat volt vezetője. Azért mondom, hogy volt, mert a folyóiratot még 1930 nyarán betiltották. Gróf Károlyi Gyula kormánya 1931. szeptember 20-án kihirdette a statáriumot. Az ürügyet erre egy szörnyű provokáció, a biatorbágyi vasúti híd felrobbantása szolgáltatta, de hamarosan kiviláglott, hogy elsősorban a kommunista mozgalom letörése céljából rendelték el. A KMP-t azonban nem lehetett megfélemlíteni. Alig két hónapra rá a munkanélküli egységbizottságokkal együtt aláírásgyűjtő akciót indítottak. Az úgynevezett petí- ciós akciók a tömegek balrato- lódásának megnyilvánulási formái lettek. — A peticiós követelések vidékre is kiterjedtek. Ezeket az akciókat mi indítottuk el. A munkanélküliek felvonultak követeléseikkel az elöljáróság elé. Gyakori volt az összeütközés, de a megmozdulás kinyitotta az emberek szemét. Kalocsán az érsekséghez vitték fel a petíciót. Musza József, Jenei József és idős Balaton Ferenc mentek a tömeg élén. Sajnos egyikük sem él már. A következő év tavaszán tartóztattak le bennünket, a KMP Vidéki Osztályának vezetőit. Mi t'c.ltunk azok, akiket a statárium kihirdetése után először elfogtak. Minden esélyünk megvolt arra, hogy a statáriális bíróság ítélkezik fölöttünk. Szerencsére nem így történt. Bizonyíték nem volt ellenünk, amit az is mutatott, hogy vidéki kapcsolataink közül nem bukott le velünk együtt senki. A védelem mindent megtett az érdekünkben. „A per az első tárgyalási napon befejeződött — írja Tamás Aladár. — Háromévi fegyházra ítéltek; Nagy Pál és Ruzsinkó Mihály két és fél évi fegyházat kapott.” Markó utca, Pest-vidéki fogház, Gyűjtőfogház, szegedi Csillag-börtön, ezek voltak az „állomások”. Közben június második felében letartóztatják a Titkárság tagjait, Sallai Imrét, Fürst Sándort, Karikás Frigyest, Kilián Györgyöt. Hiába a nemzetközi tiltakozás, a börtönben levők éhségsztrájkja, Sal- lait és Fürstöt július 29-én ki- végzik. — Amikor 1934-ben kiszabadultam, legálisan nem mehettem Budapestre, rendőri felügyelet alatt álltam, de azért a mozgásban nem tudtak megakadályozni. Egy évre rá megint letartóztattak Rózsa Richárddal együtt a fővárosban. Minden „feketelistán" levő embert összeszedtek. Háromévi fegyházra ítéltek, Rózsa Ri- chárdot három és fél évre. Amikor a szegedi Csillag-börtönt elRuzsinkó Mihály második élete a felszabadulással kezdődött. Hamar beletalált az új élet tennivalóiba, a kifogyhatatlan szervező munkába. Debrecenben azt a megbízást kapta, hogy vegyen részt a földmunkás szakszervezet megalakításában, a földreform végrehajtásában. 1945. május 21- én a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének póttagjává választották. Kossá Istvánnal, Révész Gézával, Kiss Károllyal dolgozott együtt, majd az első választások idején Safrankó Sámuellel. Történelmi nevek és idők ... — Nem születtem én íróasztal mellé. Kértem Rajk Lászlót, engedjenek el a központból a saját területemre, ahol ismerős vagyok. Feleségem is itthon volt két gyermekkel, alig láttuk egymást, ötvenkét kilós voltam, amikor hazajöttem. Kalocsán is a mozgalmi munka várta, előbb a kommunista párt járási, majd városi titkára, később pedig gazdasági vonalra kerül. Amikor 1950-ben Bács-Kis- kun megye, mint új közigazgatási egység létrejön, megyei szervek létrehozásán dolgozik. Vetőmagtermeltető Vállalat Népbolt Vállalat, Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, — Kecskemét, Halas, Baja, Kalocsa az egyes állomások. És mindig végül Kalocsa, örül, amikor 1960-ban itt köthet ki megint a kereskedelmi kirendeltség élén. Közben egymást követik a társadalmi megbízatások: a népfront elnöke, s jelenleg is a városi pártbizottság és a tanács tagja, szakszervezeti feladatok. Amikor tíz évvel ezelőtt találkoztunk, éppen az öregek klubjának szervezésén munkálkodott teljes energiájával. Akkor mondta: — El vagyunk foglalva a nagy dolgokkal, a kisebbeket alárendeltnek tartjuk. Pedig ha át akarjuk formálni az embereket, az aprómunkát sem szabad lebecsülni. Azóta ő is nyugdíjba ment, de most sem tud nyugodtan ülni odahaza. Büszke az új „öregek klubjára”, változatlanul bővelkedik társadalmi megbízatásokban, tagja a városi pártbizottságnak és szenvedélyesen foglalkoztatja a fiatalok nevelésének problémája, az új generáció útja, amelynek egyengetéséhez ő maga is szeretne hozzájárulni, amíg erővel bírja. A kis unoka beleskelődik az ajtón, Ruzsinkó néni a konyhában ebédet főz, délre jár az idő, illik elköszönni. A kapuig kísér. Már nem először jártam itt, de azért megnézem a táblát: Sallai utca. Van valami jelképes ebben. Érzem, hogy ha tízszer visszajönnék, akkor sem lenne elég ahhoz, hogy minden részletében megismerjem Ruzsinkó Mihály küzdelmes, férfiasán gazdag és szép életét. F. Tóth Pál Váratlanul érkeztünk, egy napsütéses délelőttön, és a lakás úgy ragyogott, mintha most vették volna ki a skatulyából. Sehol egy eldobált játék, széthagyott ruhadarab. Semmi látható nyoma annak, hogy ebben a tágas, barátságosan berendezett kívül-belü! otthonos kiskőrösi házban négy kisgyerek is él. Méghozzá felszabadultan. derűsen. Az ajtók nyitva állnak, a gyerekek bárhová bemehetnek, ez az otthonuk, laknak benne, használják. Még sem kell félni, hogy összepiszkítják a tükörfényes parkettát, kárt tesznek a bútorban, dísztárgyakban. Példásan jól neveltek. Másutt egy gyerek is fejetetejére fordítja a lakást. Itt szinte észre sem lehet venni, hogy négyen vannak. — Nagyon szeretjük őket — mondja a kedves, fiatal mama. Frolján Istvánné — de ez nem azt jelenti, hogy minden meg van engedve. Kell, hogy legyen rendszer az életükben, és ezt jobb, ha már itthon, kicsi korban megtanulják. Ezért vagyok velük, és talán látni is rajtuk, hogy az anyai nevelést nem pótolja semmi. Ügy beszélgetünk, mintha csak ketten lennénk a szobában. Pedig a kislányok egy percre sem tágítanak mellőlünk. Tágrayivílt, nagy szemekkel figyelnek, de a a világért sem szólnának közbe. Még a legkisebb, a kétéves Natália is csöndesen kucorog a fotelban. Jókora képzőművészeti albumot lapozgat, az egyik szeme a képeken, a másik rajtunk. Egy ügyetlen mozdulatra a borító lerepül a földre, a mama csak ránéz és a csöppség már mászik is utána. — Sokszor csodálkozom, hogy némelyik mama egy gyerekkel sem bír. Nekem semmi bajom velük. Egvedül, segítség nélkül öltözködnek, maguk teszik rendbe a szobájukat. Marika, a nagylány. mór nvolcéves. ő vigyáz a kicsire, játszik vele. felügyel rá, mint egy igazi kismama. Nekem is sokat segít, mosogat, eltöröl- get, bármit rá lehet bízni. , Marika szerényen hallgat, arca kipirosodik az örömtől. Boldog, hogy az édesanyja megdicséri. Alig várja, hogy az is szóbake- rüljön, amire különösen büszke: zenetagozatos osztályba jár, most másodikos és tiszta ötös tanuló. Tavaly elismerő oklevelet kapott magatartásból és olvasásból. Érzéke van a zenéhez és szereti a verseket Legkedvesebb költője Petőfi Sándor. A János vitézt annyira szépnek találta, hogy most megtanulja az egészet. — Ahogy végzett a leckével, a könyveket bújja —, mosolyog a mama és egv hatalmas csomagra mutat. — Könyvek. Háromezer forint értékben. Most érkeztek postán. A férjem rendelte, ő is szeret olvasni, most már erre is többet áldozhatunk. Eddig nagyon szorosan kellett gazdálkodnunk. mert a magunk erejéből építkeztünk. Férie a városi tanácsnál asztalos. Ez meg is látszik a házon. Faburkolat díszíti a verandát, az étkezőnek átalakított előszobát, a gyerekek kuckóját. Nekik még egv ötletes babaházat is épített az udvaron. Kilenc éve házasodtak össze, utána ketten megcsináltak 20 ezer vályogtéglát, ezzel kezdődött a házéoítés. Lassacskán felnőttek a falak, tető került a fejük fölé, berendezkedtek. Mire minden készen állt. be is népesült a családi hajlék: kétévenként érkeztek egymás után a kislányok. — Ennyit terveztek, vagy egyszerűen csak így jött ki a lépés? — Sok gyereket akartunk. Mi tízen vagyunk testvérek, a fér- jemék kilencen. Nagy családban nőttünk fel, szeretem, ha sok gyerek, élet van körülöttem. Üres lenne a ház nélkülük, Értük is készült itt minden. Igazi otthont akartunk teremteni a számukra. Ügy gondoltuk, hogy ahol egy- kettő jól érzi magát, ott négynek sem kell nélkülözni. — Anyagilag nem megerőltető négyről gondoskodni? — Mit mondjak? Havonta, a családi pótlékkal összejön úgy ötezer forint. Ez el is megy kosztra, ruházkodásra, Nem járatom őket flancosán, de mindig egyformát kapnak és ez elég sokba kerül. Nagyon drága a gyerekruha. Télen nadrágot kellett venni, hármat, egyenként 300 forintért Nem volt olcsóbb. Egy pulóver, a legolcsóbb is 110 forint, ez négygyei beszorozva, kis híján már egy ötszázas és mi egy pulóver? Semmi! A koszttal is úgy vagyunk, hogy nem pazarolok, de nem is spórolok vele. Így is rámegy a férjem fizetése. Igyekszem változatosan főzni, a gyerekek szerencsére nem válogatnak, nem is válogathatnának. Mindent megkapnak, ami a fejlődésükhöz szükséges. Nekik sem használna, ha folyton finomságokkal laknának torkig. Emőkére és Livikére napközben nincs gondom, ők az óvodában esznek. A két kislány már búcsúzik is. sietnek vissza az oviba, nehogy lekéssenek az ebédről. Megfogják egymás kezét és elindulnak. „Egyedül?” — kérdem csodálkozva. Froljánné bólint. így szókITT VAN MÁJUS ELSEJE - ÉNEKSZÓ ÉS DAL KÖSZÖNTSE...” A természet megújulása ősidőktől fogva nehezen várt, örömteli eseménye az emberiségnek. A legtöbb ünnepi játék, hagyomány éppen a tavasz érkezésével, a természet megújulásának köszöntésével kapcsolatos. Az ünnepek közül is kimagaslik meghittségével — ma már elterjedtségével is — május elseje. Európa-szerte, s így hazánkban is május első napján a házakat már a XIV—XV. században zöld1 lombokkal díszítették fel. Temesvári Pelbárt egyik prédikációjában arra utal, hogy ezzel a szokással két apostol — Fülöp és Jakab — vértanúságára emlékeznek, de már ő hozzáteszi: „Inkább azonban abban kell keresni a magyarázatot, hogy ma van május elseje, és ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtetik magukat...” A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabág- nak, hajnalkának is hívták. A májusfát — a XV. századtól kezdve a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fát, vagy szép növésű ágat — a legények éjszaka, titokban vágták • Szinyei Merse Pál: Majális. az erdőn, s helyi szokás szerint hajnalra állították fel a szeretett lány háza előtt. Másutt a lányosházak udvarán tarkállott, színes szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, no meg teli üveg borral, sokfelé himes tojással feldíszítve. Erdélyben a fát ki faragták s a legény nevét is belevésték; itt a diákok meg a tanítók dolga volt a májusfa- állítás. Kedves népi hagyomány a má- jusfa-kitáncolás: sokfelé ilyenkor összegyülekezik a falu egész fiatalsága, a feldíszített májusfa körül vidáman ropja a táncot, majd zeneszó mellett kerül sor a „kitáncolásra”: először díszeitől, lobogó szalagjaitól fosztják meg a fát, majd a törzsét is kiemelik a földből, hogy utána reggelig tartó báli mulatságon szórakozzanak a fiatalok. Május elsejének régi kedves programja a kirándulás az erdőbe, zöld rétre, az ottani játék, ahogy nagyon régen mondjuk: a majális. De nemcsak a majálisnak van sok évszázados hagyománya, hanem május elseje újszerű, politikai jellegű megünneplésének is. Az európai munkásság egyik legkorábbi megmozdulása 1531. május elsején volt az olasz Lucca városkában, s az akkori munkástüntetés emléke századokon át tovább élt. tatta őket. Kezdetben, egyszer- kétszer velük tartott, azóta önállóan közlekednek. A szülők este is nyugodtan elmehetnek hazulról. Megbízhatnak a lányokban, vigyáznak egymásra. Nem gond, hogy kit hívjanak melléjük. Mi a titka ennek a szép, mind a négy gyerekre értelmes szeretet sugárzó, harmonikus légkörnek? Elsősorban a szülők példás magatartása, családi összetartó ereje. A Frolján házaspár sok lemondással, áldozattal és nagy felelősséggel látott a családalapításnak. Készültek arra, hogy sokan lesznek és vállalták. Eszükbe sem jut arról panaszkodni, hogy négyszeres terhet vettek a nyakukba. Esténként nevetéstől zeng a ház. Együtt játszik a család. Nincs tévé, nehogy a rabjai legyenek. így sokkal szebbek, tartalmasabbak, vidámabbak az esti együttlétek. A mama sem fáradt, ideges, nem ilyenkor zúdul rá minden otthoni tennivaló. Napközben nyugodtan kitakarít, főz, mos, vasal. Arra is jut ideje, hogy olvasson, kézimunkázzon. — Nagyon szép, teljes így az életem. Mint anyja, nem }s kívánhatnék annál nagyobb boldogságot, hogy gyönyörködhetem a gyerekek fejlődésében, egész nap foglalkozhatom velük. ősszel döntenem kell, lejár a gyermek- gondozási szabadságom. Ha végleg itthon maradok, akkor leérettségizem. Később legalább' segíteni tudok a lányaimnak. Miattuk sem akar a háztartásban megrekedni. Sokat olvas, előadásokra jár a kismama klubba és ami a legfőbb, négy szép. egészséges kis embert nevel a társadalomnak. Az anyák munkája nem körülünnepelt és látványos. De nélkülözhetetlen ... Vadas Zsuzsa A II. Internacionálé felhívása nyomán 1890 óta pedig május elseje a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának nagyszerű ünnepe. Magyarországon 1890-ben ünnepelték a főváros és több nagy városunk munkásai első ízben május elsejét. Már a következő évben a Viharsarok agrárproletariátusa is bekapcsolódott a munkásünnep megtartásába. A két világháború között a kommunisták lelkes szervező tevékenysége sok esetben változtatta harcos tüntetéssé május első napját. 1945-től azután hazánkban is hivatalos munkaszüneti nappá tették s szerte az országban, városokban és községekben egyaránt felvonulásokon, népünnepélyen vett és vesz részt a lakosság. Nálunk és a szocialista országokban május elseje azonban nemcsak a munka, hanem a munkások, a dolgozók nagyszerű ünnepe is. így válik nálunk is egyszerre a munkásszolidaritás és a kedves majális, a megújuló természet köszöntésévé a nagyszerű nap — május elseje. U. L. Az otthon melegében
