Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-10 / 108. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXII. évf. 108. szám Ára: 90 fillér 1977. május 10. kedd • A fegyveres testületek képviselői az emlékmű előtt. (T. S.) SZOCIALISTA MUNKA VERSENY A MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEKBEN 148 milliós termelési többlet a brigádmozgalom eredménye • Zellert palántáznak a Kiváló Szövetkezet címet elnyert Solti Szikra Tsz-ben. (Méhesi Éva felvétele.) A Bácska és a Duna mellék közös gazdaságaiban régóta termelési tényező, emberformáló erő a szocialista munkaverseny-, brigádmozgalom. Előrelendíti a gazdálkodást, serkenti az új módszerek elterjesztését, segíti a szövetkezeti tagság tudatának formálását, ismereteinek gyarapítását. A körzet hatvan szövetkezetében a foglalkoztatottak számának több mint a fele vesz részt egyéni, vagy brigádversenyben. Tavaly az országos arány ezzel szemben 25 százalék volt. A szocialista brigádok többsége olyan munkaterületen dolgozik, amely meghatározza az üzemi termelés nagyságát, eredményességét. A brigádok két éve 92 milliós, tavaly 148 millió forintos termelési többletet értek el a legfontosabb ágazatokban. Mindig számíthat rájuk a szövetkezet egész tagsága. Szívesen vállalják a nehezen megoldható feladatok elvégzését. Képesek arra, hogy a mezőgazdasági csúcsmunkák idején éjszakai, vasárnapi műszakban dolgozzanak, hogy a cukorrépa, a szőlő, a gyümölcs, vagy a zöldség gyors betakarítása érdekében félbeszakítsák munkájukat a szerelőműhelyben, az esztergapadnál és a növénytermesztő brigádokat segítsék. A bácskai és a Duna melléki szövetkezetek valamennyi szocialista brigádja a munkaköri kötelességén kívül a társadalmi tevékenységben, a közéleti szereplésben is példát mutat. Intézményt, bölcsődét, óvodát, iskolát, napközi otthont patronál, gondoskodik egy-egy idős, hozzátartozó nélkül maradt szövetkezeti gazdáról, vagy a község más lakójáról. Így dolgozik többek között a dunavecsei Béke Tsz Gábor Áronról elnevezett gépműhelyi brigádja, az érsekcsanádi Búzakalász Tsz Rákóczi brigádja, mindkettő elnyerte a Szakma Kiváló Brigádja címet, s rajtuk kívül még több száz szocialista, vagy e cím megszerzéséért szorgoskodó szövetkezeti brigád. A Bácska és a Duna melléjt közös gazdaságaiban az a tapasztalat, hogy a gazdálkodási színvonal, a szövetkezeti élet fejlettsége, valamint a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom között szoros a kapcsolat. Ahol a munkaverseny az átlagosnál magasabb színvonalú, a gazdasági eredmények is jobbak. Tavalyi eredménye alapján 45 szövetkezet és két társulás pályázta meg a kiváló címet. Elnyerte a Kiváló Szövetkezet kitüntetést a bajai Augusztus 20., az érsekcsanádi Búzakalász, a hartai Erdei Ferenc, a solti Szikra, a szalkszent- mártoni Petőfi, a jánoshalmi Haladás, a kunfehértói Előre, a rémi Dózsa, valamint a tompái Kossuth Tsz. Kiváló termelőszövetkezeti társulás címet kapott a Bátya—Fájsz—miskei tsz-ek sertéstenyésztő és hizlaló közös vállalkozása. Miniszteri elismerő oklevélben részesült a bácsbokodi Aranykalász, valamint a bátyai Piros Paprika Tsz. A szocialista munkaverseny kizárólagosan nem határozza meg a szövetkezetek gazdasági és szervezeti eredményeit, de ez irányban jó szolgálatot tesz, hiszen sokszorosan visszatérül a többlettermékben, a közgondolkodás fejlődésében, a növekvő felelősségben. A csepeli munkások versenykezdeményezését a bácskai és Duna meiréki szövetkezetek közül elsőként tette magáévá a hartai Erdei Ferenc Tsz tagsága. A szövetkezet három baromfitenyésztő brigádja vállalta, hogy ez évben 24 ezer mázsa vágóbaromfit nevel, s egyben a szövetkezeti brigádokat hívta fel a csatlakozásra. A körzet 60 közös gazdaságából ötvenöt, az öt szövetkezeti vállalkozásból négy csatlakozott a felhíváshoz, s a tavalyi 505 helyett már 546 szocialista brigád versenyez. Az állatenyész- tésben és a növénytermesztésben működők arra vállalkoztak, hogy (Folytatás a 2. oldalon) Megújul Kiskőrös városközpontja Dr. Cserháti László, a munkásőrség megyei parancsnoka, dr. Neichel László alezredes, megyei rendőrfőkapitány-helyettes és Lászka József alezredes a fegyveres testületek képviseletében vett részt az ünnepségen. Megkoszorúzták az emlékművet a Hazafias Népfront megyei vezetői: dr. Bo- dóczky László elnök és Farkas József titkár. Ezután Kecskemét gyárainak, üzemeinek, intézményeinek dolgozói helyezték el virágaikat az emlékmű talapzatán. Koszorúzási ünnepségek a győzelem napja alkalmából A fasizmus felett aratott győzelem 32. évfordulója alkalmából hétfőn koszorúzási ünnepség volt a Gellérthegyen, a Felszabadulási emlékműnél. A szovjet és a magyar himnusz hangjai után a Szovjetunió magyarországi nagykövetsége nevében koszorút helyezett el V. J. Pavlov nagykövet, D. I. Oszadcsij vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé, F. P. Bogdanov követtanácsos és V. V. Orosz nagykövetségi tanácsos. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoksága részéről F. F. Kriv- da vezérezredes, a déli hadsereg- csoport parancsnoka, F. K. Iscsen- ko altábornagy és V. Ny. Verjov- kin-Rahajszkij altábornagy helyezett el koszorút. Velük együtt koszorúzott J. A. Naumenko vezér- ezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője. Elhelyezték a megemlékezés koszorúját az emlékmű talapzatán az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport tábornokainak, főtisztjeinek és tisztjeinek képviselői, s a kegyelet koszorújával borították az emlékművet a magyarországi szovjet kolónia tagjai is. A koszorúzási ünnepség az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Tegnap délelőtt Kecskeméten, a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél is koszorúzási ünnepséget rendeztek. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után először A. P. Szemjonov és A. M. Cscrevasenko gárdaalezredes koszorúzott, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet egységek nevében. Békenagygyűlés Budapesten Május 9-e, a győzelem napja volt az idén is a nyitánya az évről évre ismétlődő béke és barátsági hónap politikai eseménysorozatának. Hétfőn tartották a hónap országos megnyitóját és a budapesti program első eseményét egyaránt. Az Országos Béketanács, a KPM és a Volán Tröszt közös rendezésében került sor Budapesten a Volán 20-as számú vállalat Andor utcai üzemében arra a békenagygyűlésre, amelyről országjáró útjára indították „A béke negyedik évtizede” című fotódokumentációs kiállítást. Több ezren vettek részt — az ország távoli vidékeiről is érkeztek munkásküldöttségek — a nagygyűlések, amelyen jelen voltak az MSZMP Központi Bizottsága, a budapesti párt-, állami és társadalmi szervezetek képviselői, valamint az OBT vendégeként hazánkban tartózkodó szovjet békemozgalmi küldöttség tagjai is. Keres Emil szavalata köszöntötte az ünneplőket, majd Tapol- czai Kálmán, a Volán Tröszt vezérigazgatója nyitotta meg a nagygyűlést. Ezt követően Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet, emlékeztetve: minden népnek tisztában kell lennie azzal: soha nem sodródhat'újabti világégésbe az emberiség, i minden jóakaratú ember törekedjék arra, hogy akik nem élték át a háború borzalmait, soha ne is ismerjenek meg olyan gyötrelmeket. A békét nem csak megteremteni kellett, harcolni is kell meg- védéséért. Mert a béke egyet jelent — a népek legelemibb létér— (Folytatás a 2. oldalon) Átgondolt városépítő munka Kiskunfélegyházán — kínálkozott a megállapítás a közelmúltban, az ott tett városközponti szemlélődés alapján. Mert ami a helyi politika alakítóinak, s természetesen a régit felváltó új megter- vezőinek elképzeléseiből már valósággá lett, vagy most van kialakulóban, megfontolt előrelátásról tanúskodik. A minap hasonló kiskőrösi nézelődés, tájékozódás után, szinte óhatatlanul ez is eszébe jut az embernek: felelősségteljes, egyben gyönyörű feladat véghezvitelének részesei a városvezetők, a mai városatyák, s nem utolsó sorban a tervezők, az építők. Üjjászületőben a városközpontok. A mindennapi építő, alkotó munka nyomán újabb és újabb „ecsetvonással” gazdagodik, teljesedik ki az a városközponti kép, amely a mai ifjú, s a jövő nemzedékek számára oly természetes lesz. Maradjunk ezúttal Kiskőrös központjában (bár az ifjú város más területein is szembetűnő az építőmunka). Valahányszor rövi- debb-hosszabb időközönként visz- szatér, s szétnéz a látogató, mindig újabb, gazdagabb látvány tárulkozik elé. A járási pártbizottság, illetve a járási hivatal többszintes székházának tetejéről kiváltképpen jól érzékelhető a változás. Mindinkább kibontakozik az új környezet, amelyben gyöngyszemként érvényesül a „kis lak”, forradalmár költőnk szülőháza, a Petőfi Múzeum. Hátterében a befejezés küszöbén az Árpád utcai — a már lakottal tőszomszédos — második, negyvenkét lakásos ház építése. S jobbra a művelődési központ, illetve a görögkatolikus templomon túli területre pillantva, ugyancsak impozáns a kép: egymás mögött sorakoznak a Ligeti Károly utcai többszintes házak. Bennük mintegy száz otthon lakott már, s a sort záró két épületben további csaknem 30 lakás formálódik. — A tervidőszak végéig még 230 lakás, járulékos létesítményként pedig 50 személyes óvoda és negyven kicsinek helyet adó bölcsőde épül a központban — tájékoztat Oláh Pál tanácselnök. S miután előveszi, kiteríti Kiskőrös új centrumának terveit, örömmel magyarázza: — Szellősség, tágasság, a sok zöld —, szerintem ez teszi majd igazán széppé végső formájában. A Luther tér — tehát a Kossuth, Árpád és a Martini utcák által határolt terület — némileg a megyeszékhelyen kialakított központi parkhoz hasonlít majd. Legalább is ami a szellősségét illeti. Mert a miénk mégis csak kiskőrösi lesz. És meggyőződésem, hogy nagyon szép... P. I. w Tizenkilencedik alkalommal rendezi meg az Országos Béketanács a Hazafias Népfronttal, a társadalmi és tömegszervezetekkel, mozgalmakkal együttműködve a béke és barátság hónapját. A hitleri német fasizmus fölött aratott történelmi jelentőségű győzelem évfordulójától, május 9-től egy hónapon át tart ez a kiemelkedő eseménysorozat, amelynek megyei nyitánya a múlt héten volt egy bajai üzemben. A győzelem napja, a jelképnek is beillő évforduló azt is mutatja, hogy nemcsak tizenkilencedik alkalommal mondhatjuk: béke van Európában! Elmúlt már három évtizede is, hogy a fegyverek elhallgattak ezen a földrészen, s azóta — volt-e még ilyen hosszú békés időszaka kontinensünknek? — minden hónap a béke jegyében telik el, bár nem mindenkor feszültségektől mentesen. Ezt csak azért érdemes hangsúlyozni, mert akadhatnak még kétkedők, akik megkérdezik: minek kell évente „kijelölni” egy hónapot a béke és barátság számára? A békehónap különleges figyelmet jelent és fokozott munkát. Habár az év minden hónapjában hasonló célokért küzdünk, ilyenkor arra törekszünk, hogy a béke megőrzésének gondolata még jobban áthassa tevékenységünket. Szeretnénk elérni, hogy az ország és megyénk lakossága minél szélesebb körűen vegyen részt a közös megmozdulásokon, ahol a békéről nemcsak általánosságban folyik a szó, hanem a tények alapján, a legmeggyőzőbb módon. Ismerjük el, napi teendőink közben figyelmünknek csak egy kis töredékét kötik le azok a hírek, amelyek a nemzetközi fejleményekről, más földrészek gondjairól, az enyhülésről és a kirobbanó új tűzfészkek veszedelmeiről szólnak. Vagy éppen azért, mert olyan távolinak tűnnek ezek a jelzések, figyelmeztetések, az emberek többsége hajlamos azt hinni, hogy mindaz, ami „ott a képernyőn” történik, amiről az újságok Írnak, a rádió beszél, nem a mi ügyünk, hozzánk talán el sem érhet, hiszen nem a szomszédunk háza füstje. Nem is azt akarjuk, hogy a békehónap ürügyén és annak jegyében rémséges, pusztító háborúk képét fessük embertársaink elé, de azt mindenképpen el kell érnünk, hogy a gya- nútlanságot és a közönyt eloszlassuk, a fegyverkezési hajsza reális veszélyeit megmutassuk. Ez a hónap jó alkalom arra, hogy minden számbajöhető rendezvényen — pártnapoktól a népfront által kezdeményezett kisgyűlésekig, tanyai, falusi csoportos beszélgetésektől a klubdélutánokig — szó essen napjaink legfontosabb kérdéséről, ami a világ közvéleményét is foglalkoztatja: az enyhülés, a béke kilátásairól, a Helsinkit követő újabb számvetésről, a belgrádi értekezlet előkészületeiről. Lehet, hogy van aki azt gondolja, foglalkozzanak ezekkel a dolgokkal a politikusok, az államférfiak, a világ nagy ügyeibe, a háború és béke kérdésébe úgy sem szólhatnak bele a kisemberek. Talán mondani sem kell. hogy éppen ezeknek a „kisembereknek” van a legtöbb tapasztalata arról, hogy menynyire húsba vágó volt alig három és fél évtizede a háborús időszak gazdasági, emberi nyomorúsága. kiszolgáltatottsága. A megtizedelt milliók utódai is érzik még annak a hajdanvolt viharnak a szelét. Az a vihar még ma sem múlt el teljesen a fejünk fölül. Akik újra élesztenék, ma is léteznek, erejük sem csekély. Közben ugyan nagyot fordult a világ, a szocializmus, a béke, a haladás erői megizmosodtak, de szükség van a népek éberségére változatlanul. Szükség van a tudatos cselekvésükre, az ösz- szefogásra. nemzetközi síkon ennek az erőnek a felmutatására, úgy is mondhatnánk, demonstrálására. Nem szabad lebecsülni ilyen szempontból sem a békehónap jelentőségét. Munkálkodjunk tehát sikeréért bizakodó lendülettel, mintha tavaszi magot vetnénk a jól megmunkált földbe. Hisz- szük, hogy kikel és erős kalászt növel. Életet adó békét az egész emberiségnek. T. P. HM
