Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
MŰVELŐDÉS •IRODALOM . MŰVÉSZET VERSBEN, PRÓZÁBAN A kezek dicséretéről A munkavégzéssel, a kéz kifejlesztésével az em- j bér meghosszabbította a képességeit — tanítja a marxizmus. Az értelem tökéletesedése pedig új té- ] nyezőként lépett be a Föld történetébe. Az ész nem feledkezik meg az alapvető tevékenységéről, a munkáról. Tudományos művek és művészi alkotások egyaránt tisztelegnek a termelői tevékenység előtt. A költészet egyik legősibb formája, a munkadal végigkíséri a legkülönbözőbb korokat. Gorkij első regényében, a Foma Gorgyejevben, amely a múlt század végi orosz életet foglalja össze, van egy kikötői jelenet. A teherhordók a jellegzetes régi-régi „bunkócskát" éneklik. „Foma elmerülve hallgatta az énekszót és megindult feléje a kikötőbe, ©tt meglátta, hogy a teherhordók két sorba húzódva, köteleken hatalmas hordókat görgetnek ki a hajó gyomrából... és tréfálkozva, vidáman, együttesen a dal ütemére rángatták a köteleket. A hajó belsejéből pedig a láthatatlan előénekes vékony, kacagó hangja csendült meg: Am üres a paraszt torka, Meg sem kottyan benn a vodka... A munkáscsoport pedig mintegy intésre, harsá' nyan, mint egyetlen, nagy tüdő sóhajtotta utána: Hej, te bui\kócska, hej, hej!" Néhány lappal arrébb, szinte hitvallásként hangzik a következő megállapítás: „A műveltség foka mindig a munka szeretetétől függ, egyenes arányban áll vele...” Milyen régi lehet a munka ábrázolása és ritmusának, átlényegítő erejének a kifejezése? Mint maga az irodalom. Meggyőzően bizonyítja, ezt a Kezek dicsérete című versválogatás, amely második kiadásban is megjelent A világirodalom gyöngyszemei sorozatban. Az egyik részlet a több mint négyezer éves Gilgames-eposzból való, s a hajóépítésről van benne szó: Hallván Ür-sanábi beszédét, Gilgames paltát fog kezébe, övének kardját lecsatolja, megkeresi a szálfaerdőt s szálfákat, hatvan lábnyi hosszúnkat dönt s gyűjt rakásra. Azután vállra kapja és a tenger partjára hordja őket. Majd Homérosz, a monda szerinti vak énekes az Akhilleusz pajzsán látható kovácsolt képek leírásával járult hozzá a görögök életének teljes ábrázolásához Rengő búzamezőt is formált: rajta a béres nép aratott, éles sarlót lendítve kezében: egyoldali a csomók hullottak rendben a földre, ott meg a kévekötők fűzték kévékbe kötéllel Évezredeken át újabb és újabb megfigyelésekkel, részletekkel bővült a munka költői megjelenítése. S nemcsak azoknak az alkotóknak .a pályaképében, akik származásukat vagy életkörülményeiket tekintve szinte a kiválasztottak közé tartoznak ilyen szempontból. Igen, a világirodalom gyöngyszemeit gyarapította Petőfi, a Kiskunság és Illyés Gyula, a puszták neveltje; József Attila, a mosónő fia; Kassák Lajos, az egykori vasmunkás és Benjámin László, aki kötszövőként, nyomdászként és szűcsként is dolgozott, vagy Zelk Zoltán, aki inas volt. Tőletek féltem, kemény emberek ti fadobálók, akiket csodáltam? Most mint lopott fát, viszlek titeket ez otthontalan, csupa-csősz világban — fogalmazott József Attila, a legnagyobb proletárköltőnk több mint négy évtizede. Mi más lenne — mint a munka egyetemes, alapvető jellege — a magyarázata annak, hogy a „kezek dicséretéhez” hozzájárultak az egészen más gondolkozású és kifejezésmódú alkotók is? Mint például a XII. században élt kínai Sen Csüng herceg (A favágó dala), vagy egy jókora időbeli ugrás után Rilke, aki századunk elején a polgári in- tellektuelek hangját szólaltatta meg (Próféta), A. Biok, a kifinomult zenei - hallású szovjet—orosz költő (Füstgomolyok szállnak), a halk hangszerelé- sű, szemlélődő Tóth Árpád (Stanzák egy trafikos- lányról), a semmilyen irányzathoz sem sorolható, valiásos világképű Pilinszky János (Francia fogoly), vagy épp az elvont költészetet művelő Tátidon Dezső (Az ügynök halála). Az irodalom több- ezer év alatt a születés Szerelem és halál nagy témáinak a sorában méltóan örökítette meg az első repülők és az űrhajósok, a nomád pásztor a rizs- palántázó, a kovács, a katona, a hajóvontató, a kéményseprő, a testőr, a szénakaszáló, a szőlőműves, a postakocsis, á pincér, az utcai árus, a takács, a szülésznő és mások munkáját. S mindez miért is párosulna valami harsogással, vagy föld- hözragadtsággal? Hisz az életben is a szép és következetes építés hoz létre maradandót, a kitartás ad mindennapi bizonyossággal táplálékot, mint Illyés Gyula írja a Ditirambus a nőkhöz című versében: nem a viharok, a mének, a diadalzengések, hanem a szitaszél-veregetések, ha a liszt megtömörül. S a legmaibb mai, illetve már a jövőt jelző fiatal irodalom? Szepesi Attila — többek között — a valódi közösség iránti igényének ad hangot a munkáról szólva. Az UvegöiVtők című szonett befejező sorai így emelkednek meg, túl a kiinduló, „piros villogású” látványon: mint az üveg tűnő árnyékai között a láng, az éltető közösség, mellyel körülvesz konok századom. Simon Zoltánnak, a Kritika című művelődéspolitikai hetilapban megjelent véleménye alighanem általánosítható: „A munkásábrázolás nem színhelyhez, nem foglalkozáshoz kötött. Mélyebben húzódó összefüggésekről van itt szó ...” Olyan összefüggésekről — tehetnénk hozzá —, amelyek mindig egyetemes érvényű, társadalmi szintre emelhetők az értelem és az igazán művészi erő segítségével. Halász Ferenc ári. vaori ,í jíí' itfiád 0 Bozsó János: Kosárfonó. JURIJ MELNYICSUK* Asszonyok Az asszonyok hiszékenyek, gyerekek szinte — Boldogok, törékenyek, őrizzük őket e földi létben, Őrizzük őket, akár a gyerekeket. Ne engedd: hitével ő szomorú őszbe lehull — Engeded s hirtelen ő: forró-csöpp, jéggé lehűl. Hadd legyen tekintetük mindig ragyogó, Hadd legyen a szívük forró, dobogó — Mondják, év évre ráfordul, a lány-arc megöregül. Hiszen ez hazugság, hazug a hír. öregkor grafitja magától lányarcra nem firkál Csak a hántás, a rontás, a fájás ha özönöl, az öregít! Pintér Lajos fordítása * J. Melnyicsuk költő a krími területen, Bács- Kiskun szovjetunióbeli testvérmegyéjében él és dolgozik. EEEEEEEEEEEECEKECHEEEEEEEEEEEHHEEEEI MÁTYÁS FERENC BIMBÓK KÓRUSA Parti nádasok, falucsönd, vágy vadkacsái; dallamok, csattogjatok föl a magány vackáról, déli szél dalol. Fekete somogyi erdők, elhányt agancsok, — vén telem, téli köd, oszolj, ne legyek tűz-öledben oly védtelen. Adj hitet, bírjam a lépést, ne inogjanak inaim, elolvadt a hó szívemen s a fű fénylő szuronyain. Előrángat a cinke, a fürj, kakukk vígan rámkiált, — a levélkék hóna alatt látom kimúlni a halált. Jégbörtönből csapott tavaszt a fényhírt hozó csöpp levél, az égen kottázó fecskeraj szárnyán csillan meg a remény. Letérdelek egy zöld bokor előtt, — látom, megérkezett a bimbók, virágok kórusa, hallom, daluk fülembe zeng. .ii,j-.t.rni,;iiij k; óbójovloi ü iníóxü n-jasnsvi-bfi'i-1 •- r! <> * KISS BENEDEK ÁRNYÉK Ácsok dolgoznak a tetőn, cikkan szekerce-villám, sikongó fényben odafönt szög szalad: karcsú fémtücsök deszkába lyukat fúr és belebújik. Trikóra vedlett a ruganyos segéd, pirítja kettős tavasz: a kinti ragyogás, meg ami szinültig tölti bíbor, vizeskanna-forma szivét. Kannatetőből jót iszik éppen. Galámbok húznak el kondor-kötelékben építők és épülő ház fölött, zöld ágból kalászból bajuszuk nincsen, árnyékuk arcomba hulló korom — kímélj meg tőlük bennünket, Isten! •' -f-J11 I J .< t.r r/jK’-• • -LbníöJ I c: -/y e noiijto V(?ri prirfla -.jni 0 Goór Imre grafikája: Műanyaggyárban. KASSÁK LAJOS Egy régi május ünnepén (Részlet az Egy ember élete című regényből) Végre elérkezett a nagy nap. A gyárakban és az üzemekben szünetel a munka. A munkásság ünneplőbe öltözött úgy, mint azelőtt karácsonykor és húsvétkor. A Népszava vörös fejjel jelent meg, s az emberek tüntetőleg kezükben vitték a lapot Valamikor így indulhattak ' kezükben az imakönyvvel a templomba. De most semmi szenteskedés, semmi alázat nincs ezekben az emberekben. A hajukat megfésülték, a bajuszukat rendbehozták, kezeikről lemosták a kormot, rozsdát, port és olajat, s akinek gyereke van, az most kézen fogva * maga mellett vezeti a jövő nemzedéket, s akinek megértő asszonya van, az is ott ballag most a csoportokban, megenyhült arccal és kiöltözködötten. A Tisza Kálmán téren volt a találkozó. Korán ebéd után már tömve volt a térség, a mellékutcákban sötét, nagy csoportok álldogáltak, a rendezők loholtak ide-oda, oszlopokba állították a tömegeket, s fél kettőkor vörös zászlókkal és jelmondatokkal teleírt táblák alatt elindult a menet. Az első zászlók árnyékában haladt a pártvezetőség, utána következett a végtelen munkástábor, szakmai csoportokba rendezetten. Ki a körutakra. Négyes sorokban, hármas oszlopban hullámzott az áradás. A tömegben zenekarok dolgoztak. Valóban olyan volt ez, mint a munka hadserege, fáradhatatlan lelkesedéssel, ostromlásra készen. A trombitákból kiszálltak a forradalmi dalok, és sokáig úgy kóvályogtak a tömegek fölött, mint a magasba és messzire hírt vivő madarak. összevissza kiáltozták: kljén az Altalanos titkos VÁLASZTÓI JOG! LE A NÉPNYÜZÓKKAL! ÉLJEN A NÉPPARLAMENT! LAMP AVASRA A HERÉKKEL! ABCUG TISZA ISTVÁN! LE A VONATMEGÁLLÍTÓ GRÓFFAL! VESSZEN A MAGNÁSKASZINÓ! Az útvonalon végig az üzletek zárva vannak, kiváncsi urak és hölgyek állnak a kávéházak hatalmas üvegei mögött, s fönt a házak emeletein megteltek a balkonok, a nyitott ablakokból előrehajolnak az emésztő polgárok, lomyonokkal és gukerekkel értékelik a tömeget. S a háztartási alkalmazottak felkiáltanak hozzájuk, s a vörös ökleiket mutogatják. LE A PÚDERES NAGYSÁGÁKKAL! LE AZ ÉTELMARADÉKOKKAL! A szakmai oszlopok tábláján virít a három vörös nyolcas. 8 8 8 NYOLC ÓRAI MUNKA! NYOLC ÓRAI SZÓRAKOZÁS! NYOLC ÓRAI PIHENÉS! Az Andrássy úton át, ki a ligetbe. A járdák szélén kíváncsiak álldogálnak, a tömegből gúnyosan és fenyegetően kiáltanak hozzájuk. LE A SZALONSZOCIALISTÁKKAL! A tömeg egyre nő, az eleje már a ligetben van, s a vége még mindig beláthatatlan. — Ha egyszer csakugyan tenni akarna valamit ez a tömeg — mondja Bagó —, ki állhatna neki ellent? Valaki felel neki: — Ez az, elvtárs! Egyszer végre is össze kell törni mindent! Bagónak vörös rendezői szalag van a karján, lihegve és boldogan szalad tovább. Arra a juhászkutyára emlékeztet, aki ott lót-fut a nyáj oldalán, fönntartja a rendet, de a farkasokkal is szembeszáll, ha kitör a veszedelem. A Vasas Otthonban és a ligeti Nagykert vendéglőjében oszlik meg a tömeg a gyűlésekhez. Bokányi, Weltner, Vanczák, Buchinger s még néhány ismertebb nevű elvtárs a szónok. A választójogról s a május elsejének történeti jelentőségéről beszélnek. Magasan állnak az emelvények a tömeg fölött. Mindenütt rengeteg az ember. Mi Bokányit hallgatjuk. Ö a szervezett munkásság kedvenc szónoka. Szép ember, jó hangja van, és beszél, beszél, hogy csak úgy játszik a szívünkkel. Csak ki kellene mondania, hogy előre, és mi valamennyien megindulnánk. , — Amíg ilyen parlamenti rendszer lesz, addig nem lesz nyugalom ebben az országban — mondja, és egyszerre fenyegetés és bátorítás van a hangjában. A tömeg visszakiált neki: — Ügy van! Ügy van! A dalárdisták énekelnek. A tömeg először csöndben hallgat, aztán kéretlenül is beleszól a dalba, s már az egész kerthelyiség szól és zeng a délutánban. Aztán a rezesbanda. Az elnök bezárja a gyűlést, és azt mondja: — Munkások! Elvtársak! Ez a nap a munka ünnepnapja. Ma az egész világ munkásai ünnepelnek. Feléjük küldjük testvéri üdvözletünket, titeket, magyar munkásokat pedig fölszólítunk arra, hogy álljatok a talpatokra valamennyien, szakadatlanul követeljétek a munkásság megbecsülését és valamennyiünk jogát. A rezesbanda újra rázendít, de már nem a szónoki emelvény mellett, hanem ott fönt, ahol a vasárnapi mulatozóknak játszik a zene. S az emberek barátaikkal és családjaikkal letelepednek az asztalokhoz. Meleg, tiszta délután van. A ligetből behallatszik a verkliszó, sípok visítanak, dobok peregnek, nevetés és kiáltozás mindenütt. A kerti fák között drótok vannak kifeszítve, papírszalagok csüngnek le róluk és papírlampionok. A gyönge szél játszik ezekkel a csacsiságokkal, himbálja az emberek feje fölött, az asszonyok és gyerekek tekintete eljátszik velük, mint az ünnepi játékszerekkel. Fehér jkabátos pincérek megrakott tálcákkal hordják szét a söröket. Az emberek isznak, némely asszony is, és itt-ott a gyerekek is belekóstolnak a keserű lébe. A filagóriában játszik a zene. Fiatal párok átölelkezve táncolnak. Mintha diadalmas győzelem után lennének, senkinek semmi gondja. A tekintetek földerülnek, az asszonyok arca megszépül, az emberek bajsza megnedvesedik a sörtől, kész cigarettát vagy szivart szívnak valamennyien. Olcsó mulatság ez, s mégis hogy megmámoro- sodnak tőle ezek a lehasznált, igához és nyers parancsoló szavakhoz szokott emberek. Az alkohol lassan fölszívódik a fejükbe, oktalanul kiáltoznak, vagy lekókadnak, mint a hervadó virágok. Kint a kerítés mögött lovas rendőrök cirkálnak, oldalukon hosszú karddal s katonapuskával a vállukon. A kertben gyalogos rendőrök és detektívek lézengenek. Ezeket a keménykalapok mögé rejtőzködött, nagy botos legényeket jól ismerik itt. Ha valahol föltűnnek, összehunyorítanak az emberek, és olyasmiket mondanak egymásnak, hogy a detektív megértse belőle a véleményüket. De nincs duhajkodás, s nincs verekedés. Mire beesteledik, az epiberek már alig bírják a fejüket a vállaik között, az aszonyok is fáradtak, csak a gyerekek élnek még vidáman, ide-oda futkároznak az asztalok között, színes papirost gyűjtenek, valahol távolabb lopva cigarettára gyújtanak. Aztán itt van az este. Ha valaki megkérdezné tőlem: — Érdemes volt-e a nagy készülődés ezért a táncba és sörbe fullasztott napért? Azt felelném: — Igen, érdemes volt. Ez a nap is egyik foka annak a lépcsőnek, amin fölfelé haladunk a mi céljaink felé.
