Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-26 / 122. szám

1977. május 26. • PETŐFI NÉPE • 3 Jubileumi barátságvonat indult a Szovjetunióba Szerda reggel a Keleti pá­lyaudvarról jubileumi barát­ságvonat indult, amelyen 300 szocialista brigádvezető, kiváló dolgozó, szákszerveze­ti tisztségviselő utazott a Szovjetunióba. A magyar dolgozók a szovjet barátságvonat két évvel ezelőt-' ti utasainak magyarországi láto­gatását viszonozva keresik föl a Szovjetunió több nagyvárosát, s ismerkednek a jubileumi előké­születekkel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulójának tiszteletére. A magyar vendégeket gazdag prog­ram várja Kijevben, Leningrád- ban és Moszkvában. A delegációt Kiss Károly, a SZOT alelnöke vezeti. A jubileumi barátságvonat uta­sait Gál László, a SZOT főtitkár- helyettese és Valerij Muszatov, a Szovjetunió budapesti nagykö­vetségi tanácsosa búcsúztatta. (MTI) Pótolható a lemaradás Kiskunhalas tizenegy ipari üzeme az év első negyedében összesen 487 millió forint terme­lési értéket ért el. Ez az előző esztendő azonos időszakához ké­pest 20 százalékos növekedést jelentett, ám az idei terv idő­arányos részének teljesítéséhez nem volt elegendő. A város ipa­ri termelésének lemaradása 2,4 százalékos volt. A kedvezőtlen összkép kiemel­kedő, jó és gyenge teljesítmé­nyek mozaikjaiból állt össze. A kiemelkedő munkát végzők közé tartozik a Ganz-MÁVAG gyára 113, a Kecskeméti Baromfifel­dolgozó Vállalat gyára 109,7, va­lamint a Fa- és Építőipari Szö­vetkezet 110 százalékos tervtel­jesítéssel. Két üzem száz, hat pedig az alatti teljesítményt nyújtott az első negyedévben. A tizenegy ipari egység összesített nyeresége 38,5 millió forint volt, az eredménytervet csak 94,13 szá­zalékra tudták teljesíteni. A ki­fizetett munkabérek összege szintén alatta maradt az elő­irányzatnak, 5,4 százalékkal. A bérszínvonal a tanácsi iparban volt a legmagasabb az első ne­gyedévben. A Halasi Kötöttárugyár az esz­tendő első szakaszában 32,7 mil­lió forintos termelési értéket produkált, ami öt és félszerese volt az előző év azonos idősza­káénak, de csak 65 százalékos tervteljesítésnek felelt meg. Nem volt problémáktól mentes a Fémmunkás Vállalat gyárának első háromhavi munkája sem, ugyanis a tervfeladatokkal nem nőttek együtt az eszközök. A ka­pott termékösszetétel nem ked­vező a gyár adottságai mellett. Áprilisban még mintegy 48 mil­lió forint előirányzott termelési érték nem volt fedezve megren­delésekkel. A Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalat halasi gyárában januártól két műszakban folyik a termelés. A második műszak megszervezése 480 dolgozót érin­tett. A gazdasági vezetés, a párt, a szakszervezet és a KlSZ-szer- vezet egy évig tartó, személyek­hez szóló meggyőző-előkészítő munkája előzte meg a második műszak bevezetését, s az eddigi kedvező tapasztalatok erre ve­zethetők vissza. A gyár rekon­strukciója az első negyedévben tervszerűen haladt és halad je­lenleg is. A munkavégzésben és a brigádvállalásokban előtérbe kerültek a higiéniai követelmé­nyek, amelyek betartása igen fontos a jó piaci kapcsolatok megőrzése szempontjából. Az el­ső negyedévben a baromfifeldol­gozó gyár 52,6 százalékkal nö­velte exportját a múlt év azo­nos időszakához képest. Kiskunhalas ipari üzemeinek mintegy felében az tehát a fel­adat, hogy a második negyedévi előirányzat teljesítése mellett pótolják a január, február és március havi lemaradást. Az érintett üzemek áprilisban in­tézkedéseket tettek az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésé­nek gyorsítására, az anyagellátás és a kooperáció jobb szervezésé­re, a munkafegyelem megerősíté­sére, a minőség javítására, az anyagi és erkölcsi ösztönzés ja­vítására — kinek hol szorít a ci­pő —, s a vezetők általában úgy látják, hogy a félév végéig lefa­raghatók a lemaradást előidéző hibák. A. T. S. Gazdag filmprogram a nyári szünidőre Éden kemping Miskolc-Tapolcán A közelgő nyári szünetben a szokásosnál is több ifjúsági és gyermekműsorral várják a va­kációzó fiatalokat a filmszínhá­zak. A szünidei filmprogram leg­nagyobb sikere várhatóan Dar- gay Attila egész estét betöltő rajzjátékfilmje, a Ludas Matyi lesz: az áprilisi bemutató óta. 750 ezren nézték meg. A nyári moziműsor bővelkedik újdonsá­gokban is. Közöttük felújításként mutatják be May Károly „Az inkák kincse” című regényének évekkel ezelőtt nagy sikert ara­tott bolgár—spanyol—olasz— NSZK és perui koprodukcióban készült filmváltozatát. Az új filmek sorában „Robin Hóod nyila” címmel először lát­hatják a gyermekek az ismert angol népi hős történetének szí­nes szovjet filmváltozatát. Az ifjúsági kalandfilmek között a szünidei programban kapott he­lyet a Két évi vakáció című ro-* mantikus Verne-regény ro­mán—NSZK—francia koproduk­cióban készült filmváltozata, „Kaland a szigeten" címmel. A nyári bemutatók számát gyara­pítja Lev Mirszkij A hegyi bar­lang titka című filmje, amely az erdőben eltévedt és egy beomlott barlangba szorult négy kisgyer­mek izgalmas kalandjáról szól. A legkisebbek számára a régebbi mesesorozatok mellett két, a na­pokban bemutatott új színes gyermekfilm — A púpos lovacs­ka című szovjet meseprodukció és A nyughatatlan gombocska című csehszlovák—román—bol­gár kisfilmekből álló kétrészes báb- és mesefilmösszeállítás — teszi változatosabbá a nyári mo­ziműsort. Az idén a Zánkai Űttörővá- rosban július 21-től ismét meg­rendezik a gyermek- és ifjúsági filmek szemléjét. A kéthetes tá­bor-fesztivál programján ifjúsági filmekből válogattak ki kilenc mese- és kalandfilmet. A szemle a Lúdas Matyi című új magyar rajzfilm bemutatójával kezdődik majd, a továbbiakban a „Srác­urak” című csehszlovák, a Ka­land a szigeten, a .,Villámcsi­náló” és „A hegyibarlang titka” című szovjet, az „Óz, a csodák csodája” című amerikai, a Ver­ne-regény alapján készült „15 éves kapitány című spanyol, a Kincses sziget című angol fil­met, valamint Palásthy György Tótágas című gyermekmusical­jét láthatják a tábor lakói. Az úttörővárosban első alka­lommal rendeznek filmes szak­tábort a filmek iránt érdeklődő úttörő számára. A többi között személyesen találkozhatnak két Ranódy-f ilm főszereplőivel: a Légy jó mindhalálig Létavérte- sen élő egykori, immár csaknem harmincéves főszereplőjével, Tóth Lászlóval, és Cinkóczi Zsu­zsával, az Árvácska központi alakjának megszemélyesítőjével. A bizalom értéke s Kérem a kedves olvasót, ne tartson anyagiasnak azért, mert meg­kockáztatom a véleményt, miszerint nemcsak az idő pénz, (vagy még annál is több), hanem a bizalom is. Meggyőződésem ugyanis, hogy a bizalomnak, a vállalati munkában olykor, akár fillérre ki­számítható az értéke. Sőt, ezt — tehát, hogy értéke van a bizalomnak, s eszerint kellene gondolkodni felőle különösen a vállalati ügyvitel és vezetés mindennapjaiban — leginkább akkor tapasztalhatjuk, amikor nincs. Amikor hiányzik esetleg a megfelelő, józan és racionális biza­lom mások munkája, felelősségérzete és munkára való rátermettsége, felkészültsége iránt. Nem is egy a vállalat belső ügyviteli rendje, kialakult megszokásai, irányítási szervezete például igen gyakran kifejezetten gátja a gyors, rugalmas értéktermelő munkának, egyszerűen csak azért, mert az ügyvitel középpontjában igen sokfelé az ellenőrzés, a számonkérés áll, vagy legalábbis e funkciók a kelleténél és a természetesnél jóval na­gyobb hangsúlyt kaptak. Mintha a vállalati munkában az lenne a legfontosabb, hogy egyes rendetlenkedőket, fegyelmezetleneket, vagy tudj’ isten miféle ártó szándékú embereket kordában tartsanak, mint­ha ez lenne a vállalati irányítás fő feladata, s nem a legteljesebb hasz­nosságra törekvés. Sőt, a hasznosságra való törekvés akkor lenne a legteljesebb, ha az ellenőrzést szolgáló intézkedéseknek is elkészítve a „kalkulációját” mindig megvizsgálnák azt is, hogy — ahogy mondani szokás — nem lőnek-e ágyúval verébre. Vagyis egy-két esetleges ügyeskedő, vagy lógós miatt, valóban nem fogják-e vissza esetleg több ezer em­ber alkotó, kezdeményező kedvét, a rugalmas, gyors és eredményes intézkedések lehetőségét. Lényegében ennek a — nevezzük így — racionális bizalomnak a meggyengülése vezetett például oda is, hogy ma már szinte mindenütt, vállalatoknál, intézményeknél hihetetlen mértéket öltött a belső leve­lezés. Csoportok, osztályok, főosztályok, igazgatóságok és gyárrészle­gek között áramlik ma már a rengeteg levél, feljegyzés, emlékeztető. Ezeket mindenütt iktatják, s válaszolnak rájuk, s azokat másutt újra iktatják. Pedig a szakemberek becslése szerint e „levél-folyamra” bí­zott ügyek 80 százalékát telefonon, vagy személyesen is, nyugodtan, gyorsan elintézhetnék az érdekeltek, lévén a címzett többnyire a má­sik szobában, épületben, vagy a következő emeleten. Nem az a baj, hogy mindenütt, mindent leírnak, hanem, hogy eköz­ben, amíg a levelek jönnek-mennek — nem történik semmi. Az ügyek, — amelyek lehetnek halasztást nem tűrő rendelések, határidő­módosítások, értékesítési vagy váratlan javítási utasítások stb. — a levelezés idejére megállnak. Mert mindenki bizalmatlan, mindenki megírja előbb a saját, úgy érzi „igazolását”, későbbi hivatkozási alap­ját, az azonnali érdemi intézkedés helyett. Sokfelé az ügyrend egyszerűen lehetővé teszi, hogy ne is a munká­ra koncentráljanak az érdekeltek, hanem csak annak igazolására, hogy ők megkísérelték a feladat végrehajtását. A nagy értékű és vá­ratlanul elromlott berendezés rnegjavíttatását, a hiányzó alkatrészek beszerzését a termelés számára, vagy az elromlott áru kijavítását és így tovább. Vállalataink jelentős részénél az érdemi, termelő folyamatoktól igen messzire esnek azok a posztok, a központ, ahol jogosultak a leg­több döntés meghozatalára. A telephely művezetőjétől a főosztályve­zető gárdáig 8—12 irányítói lépcsőfokon át — esetleg heteket igé- nvelve — visz a szolgálati út. E levelezési gyakorlatot, az akkurátus ellenőrzést, a döntési pontok magasra helyezését sokan mégis helyesnek vallják sok mindenre: a fegyelemre, az ellenőrzés szükségességére, az egyszemélyi felelősség elvére, a hozzáértés biztosítására hivatkozva. Ezek valóban helyes és szükséges elvek, ám nem önmagukért valók. Valóságos érvényesülé­sük kérdésessé válik, és ellenkező eredménnyel jár, ha a józan mér­téket elvétik. G. F. >m iiastíX ió aeóM'iö iizo oeoá Öt nagyvárosban: muzsikus fórum Muzsikus fórum címmel a Magyar Zeneművészek Szövetsé­ge a közeljövőben újszerű kon­certsorozatot indít, amelynek ke­retében kevésbé ismert de magas szakmai színvonalat képviselő előadóművészek és kisegyüttesek kapnak lehetőséget a nyilvános bemutatkozásra. Mező László, a Zeneművészeti Főiskola tanára, a Magyar Zeneművészek Szövet­sége előadóművészi szakosztályá­nak vezetője elmondotta az MTI munkatársának: — Az utóbbi években a vidéki városokban nagy létszámú mu­zsikus generáció nőtt fel. Tágjai magas színvonalú szakmai tudá­suk és kiemelkedő képességük ellenére sem jutottak megfelelő nyilvánosságot biztosító előadói fórumokhoz. — Közismert, hogy a fővárosi előadóművészek legtöbbször már főiskolás korukban részt vesz­nek a zeneakadémiai koncerte­ken, nagydíj-versenyeken, s nevük hamarabb válik ismertté is. A vidékiek viszont — a velük ellentétben — sokszor évekig tar­tó kemény munka árán sem jut­nak hozzá a lehetőséghez, hogy kritikusok, szakértők előtt ad­hassanak számot tehetségükről, képességeikről. E főváros-centri- kusságban gyökerező helyzeten kíván segíteni a szövetségünk új muzsikus fórum elindításával. Terveink szerint az öt nagyvá­rosban — Debrecenben, Győrött, Miskolcon, Pécsett és Szegeden — működő helyi szervezeteink által javasolt, a területükön leg­kiemelkedőbb művészi teljesít­ményt nyújtó előadók, többnyi­re kamarazenekarok, fúvósötö­sök és vonósnégyesek, számára kívánunk lehetőséget nyújtani a nyilvános szerepléshez. MUNK AHKLYUK A VILÁGPIAC Olajkereskedők Erőmű - a „világ tetején” Az ellenséges propaganda hang­adói — érthető módon — szí­vesebben beszélnek Magyaror­szág gazdasági nehézségeiről, mint a nyugati világ válságáról. Együttérzően és elemzően meg­állapítják: „Magyarország jelen­leg már 72 dollárt fizet egy ton­na szovjet olajért. A szállító • újabb 20 százalékkal emelte az árakat”. A MINERALIMPEX Magyar Olaj- és Bányatermék Külkeres­kedelmi Vállalat vezérigazgatója, dr. Russay István illetékes e té­mához hozzászólni. — Valóban volt az év elején és a következő két-három évben is lesz áremelkedés, amíg a KGST-országok árai fokozatosan el nem érik a világpiacét. Így egy tonna szovjet nyersolajért az idén már 49 rubelt fizetünk. De ez az import még mindig mint­egy 30—40 százalékkal olcsóbb, mint a közel-keleti. termelés, 7 millió a szovjet im­port, egymillió tonnát pedig a közel-keleti országokból szerzünk be. Földgázból évi 5—6 milliárd köbméter a hazai termelés és je­lenleg 1,2 milliárd köbméter az import. Az orenburgi gázvezeték üzembe helyezésével az import 3,5 milliárd köbméterre növek­szik. Az orenburgi gázvezeték építésére összpontosított nemzet­közi erőfeszítések nagysága egyébként szemléletesen jelzi a szocialista import növelésének gondjait és lehetőségeit is. Egyre nagyobb hírre tesz szert a Tadzsik SZSZK-ban a Pamír- hegység egyik völgye. Az észak- déli irányban húzódó, magas he­gyekkel körülzárt, kedvező ég­hajlatú Vahs-völgyben már ős­idők óta öntözéses mezőgazdál­kodást folytatnak. Az 1933-ban megépült Nagy Vahs-csatorna tette azonban igazán virágzóvá, szovhozok, kolhozok létesültek az egyre nagyobb öntözhető terüle­teken. Közben megkezdődött a Vahs folyón egy lépcsőzetes vízi- erőmű-rendszer építése. Az erő­művek lehetővé teszik a még in­tenzívebb öntözést, az egyenle­tes vízutánpótlást, ezenkívül a szeszélyes folyót befogták az energiatermelésbe is. A tervek szerint 10 lépcsős erőműrendszert építenek itt. A legalsó már ré­gebben elkészült, a legfelső, a nureki most fejeződik be. A vízi erőmű építését rendkí­vül nehéz természeti körülmé­nyek nehezítették. Nureket, amely hegyekkel körülzárt kat­lanban helyezkedik el, csak or­szágúton lehet megközelíteni, vasútvonal nem vezet oda. A Vahs itt egészen szűk hegyi fo­lyó, amely 300 m magas mere­dek falú hegygerincek között zu­hog. Az itt épült gát a világ leg­magsabban épült gátja. Elrete­szeli a folyó útját, és ily módon egy 98 négyzetkilométer területű, 280 m mély mesterséges víztáro­zó jött létre. A lezúduló víz hajt­ja a turbinákat. Az erőműrend­szer — teljes kiépítése után — évente 10,5 milliárd kilowattóra áramot ad majd a szovjet nép­gazdaságnak. Az elektromos áram a környék további iparo­sításához ad lehetőséget. Képünkön az erőműrendszer egyik lépcsőjének 200 m magas völgyzáró gátja. (MTI Külföldi Képszol ólat — KS) — És ha az évtized végére az arányok hasonlóak lesznek ...? — Azonos árak mellett is elő­nyösebb lesz számunkra a szov­jet import, mert eleve gazdasá­gosabb az export. A Szovjetunió nagy tömegben vásárol tőlünk autóbuszt, gépet, gyógyszert, fo­gyasztási cikket, élelmiszert, s ezért egyedülálló módon jöve­delmező számunkra a gyártás és az értékesítés. A tervszerűség, a hosszú távú biztonság ugyancsak a szovjet import mellett szól. Növekvő szükségleteinket azon­ban mégsem tudjuk kielégíteni teljes mértékben ebből a legelő­nyösebb forrásból. Elkerülhetetlenül növekszik a közel-keleti kőolajimport. Jelen­leg a megvásárolt arab és iráni olajat nem szállítjuk haza köz­vetlenül vasúton, hanem a Szov­jetunióval elcseréljük, és fele költséggel a barátság kőolajveze­téken hozzuk haza azt. De 1978 végén, 1979 elején elkészül az adriai kőolajvezeték, amely ha­zánk és Csehszlovákia részére egyaránt évi 5—5 millió tonna kőolajat továbbíthat, s így a ter­vek szerint 20 esztendőre meg­oldja a közel-keleti olaj szállí­tási gondjait. Magyarország jelenleg évente 10 millió tonna kőolajat használ fel. Ebből 2 millió tonna a hazai — Mibe kerül az olajimport? — A rubel és a dollár milliók­nál többet mond, hogy a szovjet importért háromszor, a közel-ke­letiért pedig ötször annyi árutö­meget adunk cserébe 1975 január, illetve 1973. október óta. A vi­lágpiaci cserearány változás, amely a magyar népgazdaságnak milliárdos veszteségeket okozott és okoz, az olajnál különösen érzékelhető. De az árrobbanás nyomán lényegében minden ter­mék ára valamilyen irányban el­mozdult. Az átrendeződés során az energiahordozók, a fontos nyersanyagok, az alapvető élel­miszerek, továbbá a magas mű­szaki igényű beruházási javak (a részegységek és alkatrészek is) tartósan felértékelésre kerültek a világpiacon. Leértékelődtek vi­szont a hagyományos késztermé­kek, köztük jelentősen a közepes és gyengébb minőségű cikkek. Nem nehéz belátni, hogy amit nyerünk a réven, annak több­szörösét elveszítjük a vámon. A timföld, az alumínium, az élel­miszer-export árnyeresége a több­letkiadásoknak csupán töredékét fedezi. És ne feledjük, hogy ex­port árlistánkon jelentős arány­ban olyan fogyasztási cikkek és beruházási javak (gépek, beren­dezések) szerepelnek, amelyek az árak átrendeződése során tartó­san leértékelésre kerültek. Ezért nem tűrnek halasztást a lényeg­bevágó szerkezeti átalakítások, a fejlesztési, a termelési és az érté­kesítési arány-, illetve irányvál­tozások. A világpiac értékítéletét és a magyar népgazdaság adott­ságait, lehetőségeit figyelembe véve a tennivalók többirányú- ak: — Fejlesztjük a műszakilag élenjáró gépipari termékek (köz­úti járművek, nehézhíradás-tech- nika, elektronika, automatika, fényforrások, stb.) és a kulcsra kész komplexumok (timföldgyár, erőmű, fényforrásgyár, élelmi­szer-feldolgozó üzem, egészség- ügyi és oktatásügyi intézmény, iparszerű mezőgazdasági termelé­si rendszer stb.) előállítását, ex­portját. — Bővítjük a hazai nyers­anyagbázist, mindenekelőtt a me­zőgazdasági, illetve a vegyipar fejlesztésével, nagyobb figyelmet fordítunk a meglevő természeti kincsek, köztük a szén fokozott kiaknázására.-— Növeljük mind a hazai, mind az import nyersanyagok fel- dolgozási fokát és lehetőleg csak az értékes, az úgynevezett ma­gas árfekvésű, jövedelmező kész­termékeket exportáljuk. — Messzemenő takarékosság szükséges az anyaggal, az ener­giával, az idővel és a munkaerő­vel. Növekszik az anyag, az ener­gia, a munkaerő-megtakarítással járó fejlesztések, beruházások szerepe. A MINERALIMPEX tevékeny­ségi körétől messzire kalandoz­tunk. A kitérő persze annyiban nem erőszakolt, hogy minden vál­lalat és szövetkezet életében, munkájában, mint cseppben a tenger tükröződik az ország helyzete. És csak az egész isme­retében, teljes rálátással az or­szágra, a világra érthető meg a rész, a helyi tennivaló, így a MINERALIMPEX feladata is. A vállalat teljes forgalma — tőkés valutára átszámítva — egymilli- árd dollár, s ennek negyedrésze az export. (Az exportlistán egye­bek közt timföld, kőolajszárma­zékok, tűzálló anyagok, ásvány­ipari termékek szerepelnek.) A jó piaci munka — az előnyös vásárlás, a kedvező értékesítés — a legnagyobb tartalék. Új termé­kek bevezetése, új piacok szerzé­se, taktikai vásárlás, a közel-ke­leti olaj olcsó, csővezetékes ha­zaszállítása, a különböző áraján­latok versenyeztetése stb. együt­tesen százmilliós megtakarítás forrása lehet. K. J. s • Miskolc-Tapolca szállásgondján enyhített a Borsod Tourist az „Éden kemping" felépítésével. A kempingben 25 loggiás nyaralóház van, mindegyikhez egy nappali, két hálószoba, egy főzőfülke, toilette, . zuhanyozó helyiség tartozik. (MTI-fotó, Sarkady János felvétele — KS.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom