Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-26 / 122. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. május 86. Jók között a legjobbak 9 Tóth Sándor gépén üléslemez alakul. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecs­keméti gyára az idei május elsején vehette át hatodszorra az élüzem cí­met. Nagy ün­nep ez veze­tőknek, mun­kásoknak egya­ránt. Ez alka­lomból sokan kaptak kiváló dolgozó kitün­tetést és a nagyszerű tel­jesítményt nyújtó szocia­lista brigádok elismerése sem maradt el. — A jók kö­zött a legjob­bak — jelle­mezte Bor­sos György, a gyár igazga­tója a II. Rá­kóczi Ferenc ' brigádot. — Az idén ők kap­ták a vállalat kiváló brigádja ki­tüntetést. Szoros verseny volt, hi­szen tizenhárom szocialista bri­gádunk közül hat nyerte el az ezüst, illetve az arany fokozatot. A győztes 22 tagú kollektíva ex­portra készíti a székeket, ez na­gyon pontos, figyelmes munkát igényel. Nyugati partnereink szin­te havonta más és más típusú darabokat rendelnek, nem köny- nyű az állandó termékváltás. Rövid betanulási idővel, gyors át­futással dolgoznak a II. Rákóczi Ferenc brigádbeliek. Az üzem re­konstrukciós munkáinak befeje­zésekor is jelentős mértékű tár­sadalmi munkát vállaltak. A hatalmas, világos műhely- csarnokban alig értjük egymás szavát, úgy zúgnak a gépek. A korszerű elszívóberendezések el­lenére finom fűrészpor lebeg a levegőben, vékony rétegben be­lepi a gépeket, a munkások ha­ját, ruháját. De elég egy mozdu­lat és a kézi elszívó ettől is meg­szabadít bennünket. — Sokféle gépen kell dolgoz­nunk, amíg egy szék elkészüi — mutat végig a műhelyen Újvári János, a brigád egyik tagja. — Minden műveletet másikon vég­zünk és mindannyian értünk va­lamennyihez. Sőt, a kisebb javí­tásokat is magunk csináljuk, nem kell mindenért a téemkásokhoz szaladgálni, így gördülékenyebb a munkafolyamat is, nincs sokáig fennakadás. A brigádtagok fele szakmun­kás, a többiek betanított munká­sok. A hiányzók pótlása nem gond, hiszen valamennyien isme­rik az egész munkafolyamatot. A szakmunkás-bizonyítványt többen munka mellett, a gyárban sze­rezték meg. Nemrég tettek mun­kavédelmi vizsgát, melyre közö­sen készültek. A gyáron belül indult asztalos szakmunkás to­vábbképzésre hatan járnak, és sok segítséget kapnak a tanulás­hoz azoktól, akik már elvégez­ték ezt. Kovács István gyártáselőkészí­tő is a brigád tagjai közé tar­tozik. Számára a legemlékezete­sebb feladat a Jókai általános iskola és az óvodák részére vég­zett társadalmi munka volt, me­lyek kalkulációs munkálatait vé­gezte. — Mint szakszervezeti főbizal­mi, tolmácsolom a brigád kéré­seit a szakszervezeti bizottság­nak — mondja. — Rajtam kívül Fehér Ferenc brigádvezető, Hor­váth Zoltánná és Kerekes Sán­dor is végez társadalmi munkát szakszervezeti megbízottként Ket­ten önkéntes tűzoltók vagyunk a vállalati tűzoltó szakaszban. Sza­kaszunk két éve első volt a me­gyei bemutatón, hamarosan ismét bizonyíthatunk. Pántos Zoltán munkaverseny- felelős mutatja be a kollektívát. — Tizennyolc férfi és négy nő alkotja ezt a közösséget — so­rolja. — Ketten párttagok, né­gyen a KISZ-szervezetben dol­goznak. Hárman tanulnak általá­nos és középiskolában, heten kap­tak az évek folyamán kiváló dol­gozó kitüntetést. Újvári János a napokban vehette át a Könnyű­ipar Kiváló Dolgozója kitünte­tést. Az átlagéletkoruk harminc év, és fiatalságuk ellenére né­gyen 15 évnél -is régebben dol­goznak a gyárban. Húszán törzs- gárdatagok. Tavaly összesen 633 órát dolgoztak társadalmi mun­kában közösségi célokért. — Mire fordítják az így össze­gyűlt pénzt? — A vállalat által patronált óvodák, iskolák kapnak belőle, és részükre készítünk játékokat, szemléltető eszközöket. Legutóbb április végén tartottunk a cse­peli dolgozók felhívása nyomán kibontakozó munkáverseny moz­galomhoz csatlakozva kommunis­ta szombatot. Szabad idejükben egymásnak is segítenek. Tóth Sándor és Újvári János házépítésénél kalákában dolgozott a brigád ... • Újvári János és Virág Márta az asztali marón totelbordát készít. tOpauszky László felvételei.) Berkes Üzletkötés Újvidéken r Nagy jelentősége van a szocialista orszá­gok gazdasági, tudományos és kulturális kap­csolatainak. Ezeket államközi szerződések szabályozzák. Az ipari és mezőgazdasági üze­mek ezen túlmenően külön is ápolják az együttműködést. Megyénk több állami gaz­dasága, mezőgazdasági szövetkezete alakított ki testvéri kapcsolatokat szovjet, csehszlo­vák, jugoszláv gazdaságokkal. • Sok praktikus kisgéppel találkozhatnak a láto­gatók. BŐVÜLŐ KAPCSOLATOK I. Az együttműködés sokoldalú. Szakmai tapasztalatcseréket is rendeznek, szerveznek egymás kö­zött. Jó példa erre a Zombori Me­zőgazdasági Kombinát és a Bajai Mezőgazdasági Kombinát testvéri együttműködése. A jugoszláviai Vajdaságban levő gazdaságot azonban gyakran látogatják azok a mezőgazdasági szövetkezetek is, amelyek tagjai a Bajai Kukorica­termesztési Rendszernek. A szán­tóföldi növénytermesztésben ugyanis sokat lehet tanulni a déli szomszédtól. Onnan is átjönnek gyakran, ők pedig a gyümölcster­mesztést tanulmányozzák. Már közös szakmai tanfolyamokat is rendeztek. A Bácskai és Duna melléki Ter­melőszövetkezetek Területi Szö­vetsége is segíti a kapcsolatok ápolását. Nemrég szervezte meg két, termelőszövetkezeti vezetők­ből álló csoport látogatását a Zom­bori Mezőgazdasági Kombinátba, valamint az újvidéki mezőgazda- sági vásárra. A 44. Újvidéki Nemzetközi Me­zőgazdasági Áruminta Vásárt má­jus 13—22. között rendezték 52 ország 1600 kiállítójának részvé­telével. A vásár 300 ezer négyzet- méter területéből 215 ezer négy­zetméter a kiállítási rész. A leg­nagyobb helyet a gépipar foglal­ta el. számos újdonsággal. A ki­állítók alkalmazkodtak a korsze­rűsödő mezőgazdasági termelés­hez. A gépeken, berendezéseken kívül bemutatták a korszerű élel­miszerfeldolgozást, -csomagolást is. — A vásár alkalom arra, hogy tovább erősítsük a magyar—ju­goszláv kapcsolatokat. Az árucse­re-forgalom 1971-től 1975-ig az előirányzatnál 25 százalékkal volt magasabb, az előző ötéves terv­időszak tényleges forgalmához ké­pest pedig megkétszereződött — mondta sajtótájékoztatóján Tal- lián Gábor, a magyar kiállítás igazgatója. A nagy beruházásokkal, beren­dezésekkel foglalkozó export—im­port vállalat, a KOMPLEX már az első nap üzletet kötött a jugo­szláv GENEX Vállalattal, 1 750 000 dollár értékben hűtőház és feldol­gozó tér építésére. Ugyancsak ezen a napon az említett magyar vállalat csaknem félmillió dollár értékű szerződést kötött egy ljubl­janai céggel. Hazánk tizenegyedik alkalom­mal vett részt az újvidéki vásá­ron. számos termékkel. Ezek fel­sorolása oldalakat venne igénybe, elég, ha annyit mondunk, hogy 16 export—importtal foglalkozó vállalat, ipari, mezőgazdasági üzem állított ki. A magyar pavi­lont meglátogatta Nikola Kmezics, a tartományi végrehajtó tanács elnöke, Sava Vujkovnak, a tarto­mány mezőgazdasági titkárának kíséretében. Hosszasan elbeszélge­tett Dénes Istvánnal, Magyaror­szág belgrádi kereskedelmi atta­séjával, a jugoszláv—magyar me­zőgazdasági gépgyártás együttmű­ködési lehetőségeiről és egyéb kooperációkról. Már megkezdőd­tek a tárgyalások a két ország kö­zött. A Győri Rába Gépgyár kap­csolatot teremtett a Poveda és a Zmaj nevű jugoszláviai, mező- gazdasági berendezéseket gyártó üzemekkel. A termelőszövetkezeti szakem­berek találkozhattak a Rába— Steiger traktorral. A 245 lóerős erőgép nagy teljesítőképessége már régebben felkeltette a jugo­szláv mezőgazdasági szakemberek figyelmét. Nikola Kmezics, a Rá­ba Gépgyár által előállított cu­korrépakombájn iránt is érdeklő­dött. Abban egyeztek meg a ven­déglátókkal, hogy ősszel már Ju­goszláviában is kipróbálják a ma­gyar gépet. A kombájn előnye, hogy egyszerre fejeli, szedi és von­tatóra rakja a répát. A magyar szakemberek nem­csak a legújabb nagy teljesítmé­nyű erőgépekben gyönyörködhet­tek a vásáron, hanem a különbö­ző háztáji berendezésekben is. A kisgépek rendkívül nagy választé­kát mutatták be a kiállítók. Szörényi László, a Bácskai és Duna melléki Termelőszövetkeze­tek Területi Szövetségének gé­pészmérnöke : — Megállapíthatjuk, hogy al­kalmunk volt a legkorszerűbb be­rendezéseket tanulmányozni. Vé­leményünk szerint nagy lehetőség volna az árucsere növelésére. Ta­lán lehetne a választékot bővíte­ni nálunk is, ha a kereskedelmi szakemberek és a gyártó vállala­tok hosszútávú együttműködési megállapodásokat kötnének. Tallíán Gábor ehhez hozzátette: — Kereskedelmi kapcsolataink fejlesztése érdekében természete­sen szem előtt kell tartani, hogy termékeink versenyképesek legye­nek. Mósszóval, a minőségre egy­re nagyobb gondot kell fordíta­nunk. A termelőszövetkezetek szakem­berei, akik a kiállítást megtekin­tették, a látottak és hallottak alap­ján egyaránt állítják, hogy érde­mes foglalkozni a kapcsolatok bő­vítésével, az árucsere dinamiku­sabb fejlesztésével. Az újvidéki vásáron megjelent termékek szé­les skálája bizonyítja, hogy sok olyan gép és berendezés van, amely nálunk is megkönnyítené a mezőgazdasági munkát. • Rába-Steiger traktor az újvidéki kiállításon. (Folytatjuk.) (38.) — Mert olyan nekem ez az egész, mintha strici lennék. Rám parancsolt, hogy a vendége va­gyok. Én ülök a maga kocsijá­ban, és nem 'maga az én kocsim­ban. Meg az a víkendház is a magáé, ahol átöltözünk. Erika felhúzta a szemöldökét: — Magában feudális csökevé- nyek rejtőznek, kedves barátom. Maga szerint csak egy férfi en­gedheti meg magának azt a lu­xust, hogy felvegyen egy nőt a kocsijába, és csak egy férfi hív­hat meg egy nőt a víkendházá- ba, az nem megalázó, de for­dítva igen. Egyébként a bungaló a barátnőméké, a mi villánk Fü­reden van, és még nincs egészen kész. Ott a táblánál forduljon balra ... Lia aranyos volt, szeme se rebbent, megjegyzés nélkül vette tudomásul, hogy azért kéri tőle kölcsön a víkendházat, mert pi­henni akar, és Füreden nem len­ne nyugta a kopácsolástól. — Az utca végén az a nyersre lakkozott faház — mutatott elő­re. — Mondjon köszönetét, hogy nem sértődtem meg. És moso­lyogjon, magának az áll jól. Megegyeztünk? Ügy, itt álljon meg, én kiugrók, kinyitom a kaput. Béla az asszony után nézett. Ahogy odafut a kapuhoz vé7 kony, zsákszabású ujjatlan ruhá­jában, szép lábán a könnyű sa­ruval, inkább lehet azt hinni ró­la, hogy fürge fruska, Maszat ilyen libbenő-friss, és nehéz el­képzelni, hogy tizennégy éve asszony és a fia tizenegy vagy tizenkét éves ... Maszatra pedig nem kell gondolni — rázta meg önkéntelenül a fejét. — Jöhet! — kiáltott Erika, és játékosan magasba lendítette meztelen karját. Óvatosan kanyarodott be a ko­csival a keskeny kapun a' ví­kendház gyepes udvarára. Klassz. Csak ki kell lépni az ajtón, le­ugrani a tenyérnyi teraszról a gyepre, futni tíz métert, s máris bele lehet gázolni a vízbe. Mire kiszállt a kocsiból, Erika már kinyitotta a bungaló ajta-- ját. Béla kiemelte a hátsó ülés­ről a zakóját, a sportszatyrát és az asszony könnyű bőröndjét. — Uram —, hajolt meg nevet­ve Erika a víkendház ajtajában —, méltóztassék befáradni. Min­den tiszta, minden üde, a ba­rátnőm a múlt víkendjén rendbe hozta az egész palotát. — Meg­simogatta Béla karját, mintegy ezzel a mozdulattal kormányozta be a fiút az ajtón. Az egyetlen helyiséget a mennyezettől a pad­lóig érő tarka vászonfüggöny választotta két részre. Erika el­rántotta a függönyt, s felugrott az egyik heverőre, amelynek vastag laticel betétje ruganyosán dobott rajta egyet. Lemosolygott a fiúra: — Most én vagyok a magasabb, én rendelkezek fent- ről, maga pedig engedelmeske­dik. ahogy az életben van, fent- ről parancsolnak, lent engedel­meskednek. Ott jó helyen vannak a csomagok, csukja be az aj­tót. . . Úgy ... és most tessék le­segíteni innen engem. Béla felnézett rá, és egyszerre nehéz lett a lélegzete, mint teg­napelőtt is, fent a várfal körbás­tyáján, amikor a karjában tar­totta ezt a karcsú testet. Az ab­lakon beáradó fény átvilágított a zsákruha vékony anyagán, és körülrajzolta az asszony dereká­nak, csípőjének, combjainak íve­lő vonalait. Üresnek érezte a tü­dejét, de mozdulnia kellett, kö­zelednie kellett a ruganyos fek­helyen álló nőalakhoz, aki felé­je nyújtja két meztelen karját, megállni előtte, és megfogni a derekát, hogy leemelje ... Mintha nem is a saját akarata vezényelte volna a mozdulatot, magához rántotta Erika hajlé­kony, könnyű testét, távoli rob­banások légnyomásához hasonló feszítés fájt a fülében, szájától szétnyílt az asszony két telt aj­ka, súlytalanul zuhantak végig a fekhely ruganyos-puha betétjén, Pali Mail füstjének íze van a nyelvén, és ami történik velük, igaz is és nem is igaz, mint az elalvás előtti kábulat, ilyen le­het az élet és a halál határpil­lanata, s mintha az ő kezétől reszketne ez a forró test a feszes bőr alatt... A Skoda kényelmesen szaladt a fasorban a Hűvösvölgy felé. Maszat lehúzta maga mellett az ablakot, s élvezte a szelet. Jó­pofa alak ez a Sárosi, csak ne tartaná kötelességének, hogy egyik viccet mondja a másik után. Odapillantott a segédműve­zetőre. Vasárnapra se vált meg rövid bőrzekéjétől, csak most magas nyakú pulóver helyett fe­hér inget és nyakkendőt vett alája. Jó, hogy már csaknem egy perce hallgat, amíg szöve­gelt, talán lélegzetet se vett közben, most biztosan a követ­kező viccen töri a fejét. Az nem lenne baj, hogy nagyon kese a haja, ha a szeme nem lenne ennyire apró. Az arca elég sza­bályos, férfias, csak a gombsze­me hniatt nem látszik valami észládának. — Eleget dolgoztunk, pihen­jünk egy kicsit — hunyorgott rá a lányra a segédművezető. Leka­nyarodott az aszfaltról, s az út mentén megállította a kocsit az óriás fék között. Lehúzta kesztyű­jét, hátranyújtózott a karjával, és mintegy véletlenül Maszat vál­lán állt meg a keze. — Szép a válla, Mártika. Maszat a hüvelykujja és a mu­tatóujja közé csippentette a fér­fi kezét, és leemelte a válláról. — Nem vagyok Mártika, egy­szerűen Márta vagyok, és a ki­állított tárgyakhoz nyúlni tilos. — Miért hord ilyen ruhát, nem szabad ingerelni a vadakat. — Olyan ruhát hordok, ami­lyent akarok. Mindent a szem­nek, semmit a kéznek. Sárosi nevetett, és a műszer­fal fölött álló mágneses tartó­ból kihúzott egy cigarettát: — Azért nem voltak soha si­kereim a nőknél, mert nem me­rek erőszakosan fellépni. Maszat gúnyosan összehúzta a szemét: — Cöcö! Nem is ajánlanám, könnyen úgy járhatna, mint a peches Lukács. — Hát az ki? — Nem hallott róla? A maga egyik elődje volt, alája tartozott a mi szalagunk is, csak félre­értette a dolgot az a baldóver. — Senki se beszélt nekem ró­la. — Szóval művezető volt, és azt hitte, neki mindent szabad. Az előző munkahelyén megszok­ta a banánt, gondolta, nálunk is bevezeti az élenjáró munkamód­szert. Én akkoriban lettem szak­munkás, és attól lett peches Lu­kács, hogy pont én kellettem vol­na neki elsőnek. Öurasága ke­zelte a futóraktárt, az lett vol­na az aréna, behívott, hogy se­gítsek átszámolni egy tétel szok­nyát vagy mit, de nem kellett számolni, rögtön elkezdte fűzni az agyamat, hogy így meg úgy, okos lány vagyok én, látja ő rajta, akkor már tapogatott is, rácsaptam a mancsára, erre jött a másik szövegével, hogy le­gyek okos, mert ha ő rám száll, megfeszülhetek a melótól, még­se lesz meg a pénzem, ha vi­szont okosan viselkedek, nem bánom meg se a keresetben, se a munkában. Sárosi erős álla megfeszült: — Csirkefogó. Maszat legyintett: Á — Nemcsak a férfi a hibás, ha így elrohad. Elég sok az olyan csaj, nálunk is a gyárban, hogy azt mondják neki, foglal­jon helyet, erre rögtön lefekszik. Sárosi képe komor maradt: — Mentségeket is keres neki? A férfi dolga, hogy disztingvál- jon. Remélem, idejében kiabálni kezdett. Maszat újra legyintett: — Szégyelltem volna visítani. Kikaptam a köpenyem zsebéből az ollót, és megmondtam neki, hogy úgy éljek, beleszúrom, ha nem enged el. Erre aztán be- majrézott. Én meg kirohantam a raktárból. Később odajött a gépemhez, mintha a cuccokat el­lenőrizte volna nálam, és csönde­sen azt mondta, hogy legyek erős, megtanít ő engem vért iz­zadni. — Azonnal panaszt kellett volna tennie, Márta. — Mondom, hogy szégyelltem volna. Dunsztja sincs magának arról, hogy milyen cikis egy lány helyzete. Ha panaszt teszek, min­denki megjátssza magát, mintha felment volna benne a vérnyo­más a felháborodástól, de utána elkezdenek pusmogni, hogy nono, Lukács talán el is ért valamit ott a raktárban az áru tetején. Meg azt se bírom, ha sajnálnak. Inkább irigyeljenek. — És így annyiban hagyta az egészet. — Várjon már. Mindig bele­beszél. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom