Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-17 / 114. szám

4 9 PETŐFI NÉPE • 1977. május 17. Biztató kezdet Az esztendő első« három hónap­jának mezőgazdasági mérlegét ta­nulmányozva, a termelés fejlődé­sét bizonyító számokkal találko­zunk. Ha a fontosabb cikkek fel­vásárlásának statisztikáját néz­zük, a tavalyinál jobb eredmé­nyeket láthatunk. Tejből például az elmúlt év hasonló időszaká­hoz képest, több mint 13 száza­lékkal magasabb az index. Tojás­ból kétszer annyit vettek át a felvásárló szervek. Baromfiból 10 százalékos az emelkedés. A kisüzemek kínálata négyszer any- nyi, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Vágósertésből csak­nem 33 százalék emelkedést mu­tat a statisztka. A szerződéssel termesztett főbb mezőgazdasági cikkeknél hasonló a helyzet. Ismeretes, hogy számos központi intézkedés született a kertészeti ágazatok fejlesztésének segítésére. A zöldségtermesztés fellendülőben van. Megnőtt az érdeklődés a szőlő- és gyümölcs- telem'tések iránt. Mindezt tükrözik a felvásárló és a feldolgozó vállalatok záró értékelései. Zöldségből és burgo­nyából a 19 ezer vagon előirány­zat helyett több mint 21 600 va­gon átvételére kötöttek megálla­podást a konzervgyárak, a hűtő­ipar, valamint a ZÖLDÉRT Vál­lalat. Valamivel több az elő­irányzatnál a szerződésre lekötött gyümölcs mennyisége is. Sajnos, a szeszélyes időjárás már az idén is sok gondot okozott a kertészetekben. Főként a gyü­mölcsösöket károsította. Gaz­daságainkban azon munkálkod­nak, hogy az üzem- és munka- szervezés tartalékainak feltárá­sával a kiesések nagyobb részét pótolják. A hangulat bizakodó. A kenyérgabona szépen fejlődik. A kukoricavetés befejeződött, ha az időjárás miatt egy kicsit késve is. Még néhány ezer hektárnyi területet víz borít a Tisza men­tén. Ha lehúzódik, a terület al­kalmas lesz silókukorica vetésére. A mezőgazdasági szövetkezetek­ben összesen mintegy 20 ezer hek­táron termesztenek ipari növényt. Ezek közül a cukorrépa, a nap­raforgó és a szója a legjelentő­sebb. Vetésterületük évről évre emelkedik. Az állattenyésztés további fej­lesztését segíti, hogy a szálas- és tömegtakarmánytermelés is nö­vekszik'. Az 1975. évi mintegy 41 ezer hektárral szemben, az idén közelíti a 45 ezer hektárt. Egyre inkább törekednek a termelési színvonal fejlesztésére, hogy az egységnyi területről nagyobb át­lagokat takarítsanak be. Nagy tartalékok rejlenek a rét- és le­gelőgazdálkodásban. A IV. öt­éves tervidőszak -alatt 36 millió forint állami támogatással 29 ezer hektár terület javítása történt meg. Ebben a tervidőszakban évente 7 millió forint támogatást kapnak az üzemek felújításokra és telepítésekre. A terméshoza­mok azt igazolják, hogy a rend­szeresen gondozott, javított rét- és legelőkön két-háromszorosan nagyobb szénatermést lehet elér­ni. Csak valamivel nagyobb gon­dossággal többszörösére lehet te­hát növelni a terméseredménye­ket. Ez is feltétele annak, hogy az állatállomány takarmányellátását megoldják az üzemek. A szarvas­marhalétszámot az V. ötéves terv időszaka alatt számottevően nö­velni akarják. A sertéstenyésztés­ben is előre lépnek. A termelő­szövetkezetekben az állomány je­lentősen meghaladja az 1975. évit és az országos előirányzatot. Ta­valy meggyorsult a juhászatok fejlesztése. A szövetkezetek 25 százalékkal növelik a létszámot. A legdinamikusabban fejlődő ágazat a baromfi. A szövetkeze­tek mintegy 45 százalékkal növe­lik az idén a vágóállat-tenyész­tést. Ez a növekedési ütem két­szerese az országos előirányzat­nak. Ha a mezőgazdasági nagyüze­mek idei terveit értékeljük, meg­állapíthatjuk, hogy azok össz­hangban vannak az országos elő­irányzatokkal. Az elképzelések megvalósíthatók. A tervek telje­sítését, illetve túlteljesítését je­lentősen elősegítheti a Nagy'Ok­tóberi Szocialista Forradalom tiszteletére kibontakozó munka­verseny, amelyhez a mezőgazda- . sági üzemekből is egyre több bri­gád csatlakozik. K. S. • Felépült a Zöldségtermesztési Kutató Intézet hagymanemesitő köz­pontja Makón. A háromemeletes épületben jól felszerelt laboratóriu­mok, vetőmagtároló, -tisztító és -szárító helyiségek, kutatószobák nyújtanak kedvező lehetőséget a fűszernövény továbbnemesítésére, új fajták előállítására. Képünkön: mikroszkóppal ellenőrzik a növény ellenállóképességét. (MTI-fotó: Tóth Béla felvétele— KS) HA G YMA KÖZPONT „Ismeretlenségből” Mi is az inkubátor? Sokan tud­ják, de azok kedvéért, akiknek nem jut eszébe, egész röviden: állandó, meghatározott hőmér­sékletet előállító készülék, kora­szülött csecsemők életben tartá­sára. Vélhetőleg nem szükséges bizonygatni az életmentő orvosi berendezés fontosságát. Azt már kevesen tudják me­gyénkben, hogy — miután ez év elejétől már készáru-kibocsátó lett — egy soltvadkerti üzem gyártja. Teljes nevén a MEDI­COR Művek Elektromedikai Ké­szülékek Gyára Soltvadkerti Üze­me. A kis telep szinte „észre­vétlenül” fejlődött ilyen rangos műszert előállító munkahellyé. Annyit közel évtizede tudunk, hogy működik a nagyközségben egy szakszövetkezeti melléküzem. Arról is értesültünk, hogy úgy öt esztendeje vasszerkezeti munkát végeztek itt a MEDICOR-nak. Hordozható vázát készítettek. Igaz, azt már az inkubátorhoz, de ez még annyit jelentett, hogy csak mintegy 25 százalékos ké­szültségi fokkal járultak a gyár­tásához. Jól csinálhatták, mert 1976. ja­nuár elsejével már a teljes ké­szülék előállítására álltak át. Természetesen ehhez — „ki kel­lett bújni” a szövetkezeti-mellék­üzemági formából. Akár a szük­séges nagyobb létszámra, akár a technológiára, vagy a termék irán­ti igényre gondolunk. Ott van a mostani telep részeként is a ré­gebbi kis műhely, ahonnét „fel­nyújtózkodott” az üzem a Sző­lőskert Szakszövetkezet másik in­gatlanába, a kis, de emeletes ma­lomba és kapcsolt részeibe. A gyár és a szövetkezet közötti szo­cialista szerződés alapján, átme­neti jelleggel, egymás érdekeit figyelembe véve hozták létre a mai üzemet. Olyan értelemben átmeneti ez, hogy az V. ötéves terv folyamán, Soltvadkert kije­lölt ipartelepén — a megyei és helyi párt- és tanácsszervekkel egyetértésben — 300 embert fog­lalkoztató gyártelepet hívnak életre. — Régi álmunk vált valóra ___ V an ipari üzemünk —, amiből szinte máról holnapra „fehérkö­penyes”, kvalifikált munkahely fejlődik. — Megkönnyebbült sóhaj kíséri Nagy Károly tanácselnök' őszinte örömét — ma, amikor a múltba tűnt a nem kis fárado­zás, kitartás, aminek friss gyü­mölcse a telep. Keresztes László telepvezető 31 éves, eleven észjárású, színes egyéniség. Szerinte: — A vidéki ipartelepítési prog­ram egyik legjobban sikerült „húzása” volt a mi üzemünk ki­alakítása. Ö vezette annakidején a szö­vetkezeti melléküzemet is. — Még csak meg se fordult a fejemben, hogy a kényes készü­lékeket előállító kis gyárnak én leszek a vezetője —, emlékezik a „mai fiatalok” tárgyilagosságával. — A törzsgyár vezetői döntöttek így. Én arra gondoltam, hogy majd egy fővárosi szakembert bíznak meg. Azóta beláttam — nem személyemről van szó —, hogy bölcsek is voltak. Idegen­ből idekerült vezető sok mindent nem értene, érezne meg, miként is irányítsa, befolyásolja az itteni sajátos mezőgazdasági környezet­ből üzembe került emberek mun­kássá válását. — Milyen jellegzetességekre gondol? — Családok érdekeltsége a szakszövetkezeti szőlő-, gyümölcs- termesztésben. Ugyanez háztáji­ként ... Vannak mellőzhetetlen időszaki munkák, be kell segíteni annak is, aki ipari munkás. „Mesz- sziről jött” vezető esetleg túl me­rev lenne ebben a kérdésben, osz­togatná a fegyelmiket... — A „gyáralapító” szocialista szerződésben ezért is van hát ilyen kitétel: „egymás érdekeit figyelembe véve” ... — Csúcsidőben, tehát szőlő­gyümölcs szüretkor két hónapra hatvan emberünk megy segíteni a szövetkezetnek... Az első ősz — a premier — jól sikerült.. . Több felől is érdeklődtek a módszer iránt. Jó-e, nem veti-e vissza az üzemi tervteljesítést? — Arra voltak kíváncsiak. Még pél­dául a budapesti XIII. kerületi pártbizottság titkára is. Hogy nem tartják-e végül is a családi par­cellát előbbre valónak?... Szin­te meggyőződésem, mert sok ta­pasztalatom van rá, hogy akik a mi üzemünkből otthon hajtanak, itt, a műhelyekben is kitesznek magukért... — Mégis; két hónapra elmegy hatvan ember. Hogy nem sínylik ezt meg? — Természetesen, ehhez úgy kell szervezni a termelést is. Ahonnét betakarításra mennek, az alkatrészeket készítő üzem­részben, menetelesen előre, raktárra gyártanak ... Nem érez­tük meg „szabadságolásukat” ... S mivel r.em zárjuk el .lehetősé­geiket, az üzemben is szívvel-lé- lekkel végzik kötelességüket. Sok-sok részlete, előfeltétele van — magától értetődően — hogy ily'en jó értelemben vett, „szerződéses kétlakisággal” . is flottul menjen az üzemi termelő- munka. A MEDICOR részéről ele­jétől fogva tanúsított rugalmas­ság, a kényes, igényes munkához szükséges szakképzés következe­tes segítése, elkívánása. Szoros, barátságos egyetértés a gyár, a szövetkezet, a nagyközség vezetői, a fővárosiak, s át járásiak, intéz­mények képviselői között. Ami­nek szép sikere lesz az új létesít­mény — 4000 négyzetméter alap­területen termelő, kisegítő és szo­ciális részlegekkel —, valamint a szeptember 1-től működő —Kos­suth iskola, kiskőrösi szakmun­kásképző, helyi tanács, MEDICOR együttműködésével kialakuló tan­műhely a szakmunkásutánpótlás képzésére —, hogy csak ezt a kettőt említsük. — Megenged egy elvi, iparfej­lesztési koncepciónkkal összefüg­gő kérdést? ... Sok szó esik arról, hogy megyénkben amúgy is szép számú kisüzem van, amelyekben bizony szét is forgácsolódik a szakmunkásokban meglevő' szel­lemi-fizikai kapacitás ... Tudja, mire gondolok ... — Jóllehet, mi sem vagyunk nagyüzem. A jelenlegi létszám százhatvan, ezt növeljük a terv­időszak során s az új hellyel há­romszázra. Hogy tovább jelle­mezzem: 60:40 százalék az arány betanított és szakmunkások kö­ugrottak elő • Keresztes László telepvezető: — Ennyi készült csak annak idején, a szövetkezeti melléküzemben — az inku­bátorból. • Kiss Illés Antal — kiváló dolgozó — „beméri” a vég­szerelést. zott az előbbiek javára; hasonló a férfi—nő kvóta. Az életkor-átlag az emberek zöménél 25—30 év. Kisüzem... De van olyan kor­mánykoncepció is, hogy fejlesz­teni kell a műszeripart, mivel sok élőmunkát, ugyanakkor kevés nyersanyagot igényel. Az a jp, ha minél több hazai munkát tu­dunk hozzáadni a behozott és itt­hon termelt nyersanyagokhoz. A mi termékünk: műszeripari — és legfeljebb 5 százaléka marad bel­földön. Tehát mint export-gyárt­mány is jelentős. Évi 2700 db készül a mostani ’kapacitás mellett, ebből már az 1000-iknél tartanak. Első negyed­évi tervüket 103 százalékra tel­jesítették. Két szocialista brigád­juk is van már, a Zrínyi Miklós és a Ligeti Károly brigád. Osz­tottak Kiváló Dolgozó jelvényeket is... Holott, mint írtuk, a múlt év január elsejével indult ez az üzem. „Bázisszintjük” az említett 25 százalékos készültségi fokozat volt, amit év végére fejlesztettek százszázalékossá. Ettől kezdve már a kész terméket küldték Pestre — meózásra. A színvona­las kivitelezéssel jutottak el újabb lépcsőfokra: a fővárosiak utaztak le, hogy most már itt helyben minősítsenek, és ha ... — Volt izgalom azon a napon, öt-hatféle paraméter szempontjá­ból — hogy például, milyen a le­vegőszállítás, páratartalom, hő­mérséklet a készülékben — folyt a minősítés ... „Tudtok már va­lamit?” — járt részlegről rész­legre a kérdés... S azt az ün­nepi örömet, amikor a hivatalos kihirdetés előtt kiszivárgott: ki­állja az összehasonlítást a Buda­• Schiszlcr Andrásné kiváló- dolgozó az elektromos egységet szereli. Ez adja az inkubátor ve­zérlését — fűtését,, a szükséget meleg levegőt, s annak áramol­tatását. pesten készültekkel! Tehát nem­zetközi színvonalon ... Ma már ... Az ám — kap a homlokához vi­dáman Keresztes László —, még poénnak is szép: éppen ma, má­jus 3-án ment tőlünk az első in­kubátor-szállítmány, amelynek a végbemérése, tehát utolsó ellen­őrzése is Soltvadkerten történt. No és ki ne felejtsük: az EKG- gyárak közötti versenyben most május elsejével nyerte el a solt­vadkerti üzem a Kiváló Gyár cí­met ... Két esztendős ifjúságá­ban! Tóth István v.v.v .V.V.V.'.V • •••••••• Tavaszi fagykárok után - Orbán napja előtt Törvényszerűen jelentkeznek hazánkban a tél végi kora tavaszi felmelegedések, amelyeket többé- kevésbé erős és tartós lehűlések követnek, a nyári monszun meg­jelenése időszakában, nem cse­kély károkkal. Az elmúlt 150 esz­tendőben például 25 fagyos ta­vaszt észleltünk és zömük szerte az országban éreztette kedvezőt­len hatását. A leggyakrabban március utolsó hetében, majd áp­rilis első felében és Pongrác, Szervác, Bonifác a népi elneve­zés szerint „fagyos szentek” név­napja környékén — május 12, 13, 14 körül — köszöntenek be, de még a május 25-i Orbán napján is fagypont alá süllyedhet haj­nalban a hőmérő higanyszála.. Ilyenkor a Keszthely-, Villány-, és Buda-vidéki különleges fekvé­sű területek kivételével egyetlen vidékünk sincs biztonságban az olykor katasztrofális károkkal is járó kései fagyok ellenében. Mint ismeretes, az egyes növé­nyek és növényrészek fagyérzé­kenysége nem azonos. Ha például a gyümölcsfajok között fagytű­rési sorrendet állítanánk fel, két­ségtelenül az őszibarack és a mandula kerülne a legérzéke­nyebbek helyére. Legellenállóbb- nak viszont a szilvát, a cseresz­nyét, a meggyet és az almát tart­ják. A szőlő duzzadó rügyei mí­nusz 3—4 Celsius-fokot viselnek el. Kifakadva viszont mínusz 1 fokon károsodnak és 0 foknál már a rossz termékenyülést ered­ményező sérülésekkel kell szá­molni. Bács-Kiskun megyében a be­jelentéseket követően az Állami Biztosító megtartotta az úgyne­vezett előszemléket, de a kora ta­vaszi fagykárok tényleges felmé­rése még folyamatban van. Hírt adtunk már róla, hogy az előze­tes jelentések szerint 73 gazda­ságban összesen mintegy tizenhét és fél ezer hektár szőlő és gyü­mölcsös sínylette meg a március végén és április közepén bekö­vetkezett hiáeget. A megyei tanács mezőgazdasá­gi osztályán úgy foglalják össze, hogy a legsúlyosabb vesztesége­ket a homokhátsági részen — Kecskemét—Kiskunhalas vonalá­ban — okozta a mostoha időjá­rás. Kisebb a károsodás mértéke Bács-Kiskun déli területein, s még szerencsésebb a helyzet a Duna és a Tisza mentén. Legin­kább a kajszit viselte meg a zi­mankó: a megye középső részén a fák 2,5—3 méter magasságig majdnem teljesen elfagytak, úgy­hogy a kár ezen a vidéken eléri a 70—90 százalékot, míg a Duna mellett a 40—50 százalékot. Szőlőből az alacsony fekvésű, gyenge homokon levő és hagyo­mányosan művelt táblák szen­vedtek legtöbbet, jobban bírták a fagyot a magas kordon műve- lésűek. Jelentős, helyenként 50— 70 százalékos károsodás érte a korai fajtákat, míg a későbbi fa- kadásúaknál ez az arány csak 15—20 százalék. Sajnos az alma is pusztult, szinte mindenütt a megyében, sokfelé igen számot­tevő mértékben. Például Kecske­mét, Izsák és Bugac környékén. Mint említettük, a károk pon­tos regisztrálása még nem feje­ződött be. Ami megtörtént, azon már sokat segíteni nem lehet. Mindenesetre álljon itt néhány jó tanács a gyümölcsfák fagyás utáni kezelésére. A teljesen elpusztult részeket természetesen végleg el kell tá­volítani. Az ennek nyomán ke­letkező nagyobb sebfelületeket célszerű oltóviasszal elzárni, kü­lönben tovább pusztulhatnak és különösen a mézgásodás veszélye fokozódik. A szokásosnál sokkal több új hajtáskezdeményt nem ajánlatos megtartani, hanem • Negyven-ötven százalékos fagy­kár a Duna menti gyümöl­csösökben. Képünkön: a duna- vecsei Béke Tsz kajsziültetvénye. ahogy lehetséges, ki kell törni, de legalábbis visszacsípni a vé­güket. Egyébként a túl sok haj­tás, illetve a lombfejlesztés a következő évi termőrügyképzés rovására mehet és fokozhatja az így. is fennálló terméshozam-hul­lámzás veszélyét. Szükséges az intenzívebb növényvédelem és a kiegyenlített vízellátás. Nem in­dokolt viszont a kiegészítő fej- trágyázás, különösen hátrányos a nitrogén adagolása. • Az akác is megsínylette a hi­deg napokat. A mélyebben fek­vő területeken jóval kevesebb a virág á fákon, mint a partosabb helyek akácosaiban. K. F. — K. L. (Méhesí Éva felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom