Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-17 / 114. szám

1977. május 17. • PETŐFI NÉPE • 5 Könyvek, könyvtárak, olvasók Az 1976. évi V. számú közművelődési tör­vény kimondja: ,,A fejlett szocialista társada­lom igénye: az általánosan és szakmailag mű­velt folyamatosan művelődő szocialista világ­nézetű, közösségi gondolkodású emberek for­málása, hogy egész népünk részt vehessen a kultúra elsajátításában, létrehozásában és ápolásában.’- E feladatok végrehajtása idősze­rűvé teszi, hogy áttekintsük a közművelődés egyik alapvertő területének, a lakosság olva­sottságának alakulását. A könyvtárügy álla­pota — Lenin meghatározása szerint — az általános kulturáltság fokmérője. Százalékok és forintok A megyében jelenleg működő 378 tanácsi könyvtár közel egyne­gyede a városi lakosság műve­lődését szolgálja. Könyvállomá­nyuk az elmúlt hat év folyamán az országos átlagnál mérsékelteb­ben gyarapodott, s jelenleg mint­egy 1,4 millióra tehető. Az egy olvasóra jutó kölcsönzött kötetek száma (29) csökkent, de még így is valamelyest kedvezőbb az or­szágosnál. 1970—1976 között jelentősen változott az olvasók foglalkozás szerinti megoszlása: nagymérték­ben, közei tízezerrel visszaesett a fizikai dolgozók száma, s ezzel arányuk 29 százalékról 21-re csök­kent. Ezzel szemben számottevő­en nőtt a szellemiek és a nyug­díjasok száma. A beiratkozott ol­vasóknak változatlanul több mint fele a tanulóifjúság soraiból ke­rül ki. Kedvező, hogy az olvasók so­raiban emelkedett a 25 év felet­tiek aránya, ugyanakkor kedve­zőtlen jelenség a fiatal korosz­tályba tartozók abszolút számá­nak visszaesése. A tanácsi könyvtárak állo­mánygyarapítására fordított ösz- szegek nagysága a megyében év­ről évre egyenletesen növekedett, a városokban azonban meglehe­tősen hullámzóan alakult. Így 1976-ban a két évvel korábbiak­hoz képest Bács-Kiskun megyé­ben közel egynegyedével többet. 3,4 millió forintot fordítottak a tanácsi könyvállomány gyarapí­tására, Baján azonban egvhar- madával, Kiskunfélegyházán négy százalékkal, kevesebbet. A megyében 127 szakszerveze­ti könyvtár van. zöme á váro­sokban található. A könyvtári ál­lomány 1970-től 1976-ig ezerre, 35 százalékkal emelkedett. Or­szágosan öt év alatt 60 százalé­kos gyarapodás valósult meg. 1976-ban közel 19 ezer olvasó iratkozott be a szakszervezeti könyvtárakba, egyharmaddal több az 1970. évinél. Az elmúlt év fo­lyamán mintegy 350 ezer könyvet kölcsönöztek, másfélszeresét a hat évvel korábbinak. A látoga­tottság nagymérvű növekedése következtében az egy olvasóra jutó kölcsönzött kötetek száma az 1970. évi 17-ről 1976-ban 19-re emelkedett, lényegesen meghalad­va Békés és Csongrád megye mutatóját és az országos vidéki átlagot is. A szakszervezeti könyvtárak ál­lománygyarapítására 1976-ban kö­zel félmillió forintot fordítottak a megyében, több mint kétszere­sét az 1970. évinek. A könyvbe­szerzési keretek mintegy kéthar­madát a megyeszékhelyen hasz­nálták fel. A szakszervezeti könyvtáraknak a fizikai dolgo­zók körében betöltött jelentős szerepét tanúsítja, hogy az olva­sók több mint fele szocialista brigádtag. 1970-ben ez az arány még 40 százalék alatt volt. Az ol­vasók életkor szerinti megoszlá­sára jellemző, hogy korcsoporton­ként felfelé haladva folyamato­san csökken a lakosság könyv iránti érdeklődése. Rangsorban az utolsó Bács-Kiskun megye tanácsi és szakszervezeti könyvtári hálóza­ta az átlagosnál kisebb könyvál­lománnyal az országos átlagnál kedvezőbben járul hozzá a lakos­ság művelődéséhez. Ezt bizonyít­ják a népességszámhoz viszonyí­tott adatok, annak ellenére, hogy a megyében a külterületi lakos­ság aránya 25 százalékot megha­ladó, vagyis országosan a legma­gasabb. A könyvtárak állomány-ellá­tottsága tekintetében Bács-Kiskun a megyék rangsorában a tizen­hetedik, a beiratkozott olvasókat illetően a tizedik, a kölcsönzött kötetek szempontjából pedig a hatodik helyet foglalja el. A la­kosság könyvkölcsönzése a fej­lett iparral rendelkező Komárom megyében például csak háromne­gyede a Bács megyeinek. A könyvtári hálózat ellátó ké­pességét a meglevő állomány nagysága mellett az évenként szakszerűen kiválasztott és be­szerzett új könyvek aránya hatá­rozza meg. A tanácsi és szakszer­vezeti könyvtárak állománygyara­pításának 1000 lakosra jutó ösz- szegét (6867 forint), illetően Bács- Kiskun a megyék rangsorában az utplsó helyet foglalja el. A könyv­gyarapítás céljára legtöbbet ráfor­dító Vas megye adata több mint másfélszerese a Bács-Kiskun me­gyeinek. Könyvvásárlásra még a gyengén fejlett Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megye is vala­melyest többet fordít Bács-Kis­kun megyénél. A megye közművelődési politi­kájának egyik fő célkitűzése a ta­nyai lakosság kulturáltságának fokozása. Az ehhez szükséges tár­gyi feltételek megteremtése, il­letve javítása napjaink feladata. A külterületeken élő népesség — könyvtári ellátását jelenleg hét művelődési autó segíti. A megyei könyvtárhálózat fej­lesztési tervei szerint indokolt űjabb művelődési autók beállítá­sa a Homokhátságon, ahol a szór­vány-tanyás településszerkezet különösen megnehezíti a lakosság könyvekkel való ellátását. Továb­bi megoldásra váró feladat a fej­lesztendő külterületi lakott helyek és a' villamosított tanyai iskolák alapfokú könyvtári ellátásának megszervezése, illetve javítása. Keveset költünk könyvre A 18 éven aluli fiatalok olva­sásában fontos szerepet töltenek be az iskolai könyvtárak. Az ál­talános iskolai tanulóifjúság könyvtári ellátását mintegy 413 ezer, a középiskolásokét 234 ez­ret meghaladó könyvállomány .te­szi lehetővé. Az elmúlt évben 1 millió forintot fordítottak az is­kolai könyvállomány fejlesztésé­re, amelynek kétharmada az ál­talános iskolai könyvtárak könyv­készletét gyarapította. Az egy ol­vasó tanulóra jutó könyvkölcsön­zés mind az általános, mind a középiskolákban alig haladja meg a 8-at, de az országos vidéki át­lagnál és a hasonló adottságú Békés és Csongrád megyeinél is jóval magasabb. A lakosság olvasási kultúráját a könyvtárak látogatottságán kí­vül természetesen jelentős mér­tékben alakítja az egyéni könyv- vásárlás is. A háztartásstatisztika adatai azt bizonyítják, hogy azok­ban a háztartásokban, ahol ará­nyaiban többet költenek élelmi­szerre, italra és dohányárura, ott számottevően kevesebbet fordíta­nak egészségügyi (testápolási) és művelődési célokra. Országos adatok alapján a mű­vel ődés-ok tatás-sport-szórako- zás kiadásai főcsoporton belül a könyvvásárlás aránya meglehe­tősen alacsony: 0,1 és 0,6 százalék között mozog. Legkevesebb köny­vet a paraszt háztartások vásá­rolnak, az összes kiadáson belül mindössze 0,1 százalékban, vagyis évi 28 forintért! A kettős jöve­delmű háztartásoknál ez az arány 0,2, a munkásoknál 0,3. Legmaga­sabb, 0,6 százalék a szellemi ház­tartásoknál: évi 174 forint. Tehát keveset költünk könyvre. Wolfárt Mária a KSH közgazdásza Játékfilm készül Adyról Az Ady-centenárium jegyében — a költő életének társadalmi­politikai hátterét felelevenítő — játékfilm forgatására készül Ré­vész György filmrendező. A Hu- bay Miklós ..Ki látott engem?" című regénye alapján — Szécsé- nyi Ferenc operatőr közreműkö­désével — készülő film elejétől végig Adyról szól, a költő azon­ban egyszer sem látható. Barátai, rajongói, tisztelői, ellenségei és a kor legjellegzetesebb figuráit megszemélyesítő színészek beszél­nek Adyról, s idézi fel a század­forduló társadalmi ellentmondá­sait. Elmondják mindazt. ami mellett és ellen írásaiban — pub­licisztikáiban, riportjaiban és ver­seiben — emelt szót a költő. A film története egy vidékről Nagyváradra érkező parasztfiú körül bonyolódik majd, akit a hatóságok azért keresnek. mert Ady lelkesítő cikkeivel igyeke­zett felvilágosítani sanyarú sor­sukról egy papi uraldalom pa­rasztjait. A költőt kereső fiatal­embert rövid időre le is tartóz- taják. a nagyváradi újságírók azonban pártfogásukba veszik, s így ismerkedik meg Ady közvet­len környezetével, kortársaival, barátaival, ellenségeivel. A filmben — melynek bemuta­tóját az Ady-évíorduló napjára, november 22-re tervezik — Törő- csik Mari és Lukács Sándor szín­művészek is szerepelnek.. (MTI) Adv-novellák a képernyőn Mikor kalaposak a kalaposok? • Ady Endre Műhely című cgy- felvonásosa és más Ady-novel- lák alapján Fekete Sándor és Kazimir Károly forgatókönyvét filmesíti meg a Magyar Televí­zió. A képen: jelenet a filmből. (MTI-fotó: Hadas János felvétele—KS) Évezredes ékszer a föld alatt A nyelvművelés általában a szókincs változásával foglalkozik. A nyelvi szerkezetről kevés szó esik, mivel változása nem olyan szembetűnő. Most Tompa József nyelvészünk magyarázatait fel­használva, saját példáinkkal ki­egészítve mutatunk rá a nyelvi szerkezet néhány észlelhető vál­tozására. A kötőhangzók újabb alakulá­sáról lesz szó. Erről beszélve rá­mutathatunk. hogy az új alakvál­tozatok helyesek-e nyelvi szem­pontból. Kiindulásul jegyezzük meg. hogy egy kicsit leegyszerű­sítve a tényeket, és a kivételeket nem számítva, a főneveket két csoportra osztjuk. A ház és a fej pl. az a. e kötőhangzóval kap­csolja a toldalékokat (házas, há­zak, házal). A másik csoport pe­dig, pl. a tank. hér. bűn o, e, ő kötőhangzójú (bűnök, bűnös, bű­nöző). Az első csoport kötőhang­zóit nyíltabbaknak, a másodikéit zártabbaknak nevezhetjük. Ezt az elnevezést jegyezzük meg. mert a továbbiakban fgy hivatkozunk az egyes csoportokra. Példának vegyük az -s képzős szavakat. A többes szám jelét ezek közül az inkább főnévi hasz­nálatúnk a zártabb kötőhangzóval kapcsolják. Pl.: lakatosok, kala­posok, kocsis ok, énekesek, kesz­tyűsök. bőrösök, vörösök (a vö­röskatonák). ismerősök, harago­sok. A melléknévi jellegűek a nyíltabb kötőhangzókat használ­ják: vörösek (vörös színűek), is­merősek, haragosak. A lakatosok főnév mellett az olyan ajtókat, amelyeken lakat van, lakatosak­nak, a kesztyűsök, kalaposok mellett a kalapot, illetve kesztyűt hordó nők kalaposak, illetve kesz­tyűsek. Mindenütt vannak felelő­sök, akik valamiért felelősek. Akik tartoznak valakinek, azok adósak valamivel, de emlékez­zünk rá: régen volt néhol adósok börtöne is. Az Arai-tótól észak-nyugatra Alma-Atn-i archeológusok kuta­tásaik során egy kurgán sok év­százados agyagrétegében összeso­dort fémlemezt találtak. Megtisz­títása és kisimítása után gondos vizsgálatokkal megállapították, hogy az időszámításunk előtti '5. században élt az az aranyműves, akinek csodálatos alkotásában gyönyörködhetnek. Az aranyle­mezt fémeszközzel vésett, ci­zellált farkas ékesíti. M. Kadiiba- jev archeológus szerint az arany­ékszer a kazah sztyeppék őslakó­jának ruháját díszítette. Ugyanezt a szabályt követik ma már a latin vagy állatin erede­tű -us, -ens, -is végű szavak is. A hozzá nem értők (régen a nem egyházi személyek), a lakisok. A valamihez nem értők hozzászó­lásai pedig laikusak. Az ékkövek többese briliánsok, de sok em­ber megjegyzései nem mindig briliánsak. A liberálisok régen a haladásért küzdöttek, akik pedig engedékenyek, azok liberálisak. Folytassuk a tárgyalást a tárgy­rag viselkedésével. A nyíltabb kö- tőhangzós szavak kötőhangjaik a tárgyrag előtt is megmaradnak: házat, mézet. A zártabb kötőhang nélkül kapják a tárgyragot: bajt, bűnt. Egy időben vita tárgya volt, hogy bált vagy bálát rendezze- nek-e. Kecskeméten a felszabadu­lás előtti években úgynevezett néma bált rendeztek. A meghívó eleinte néma bálát hirdetett. Kovács Sándor tanácsnok, toll­forgató ember egyik tanácsnok­társa keresztnevével, tehát sze­mélyes érveléssel egy bökversben döntött a bált — bálát kérdés­ben: ..Kérdezzük meg Nyúl-Tóth Pálat: (Rendezzünk-e néma bá­lát?" A Pálat — bálát páros va­lóban helytelen, a Pált — bált sor a helyes. Valóban igaza volt: az utóbbi' két szó a zártabb kö- tőhangzósakhoz tartozik: Pálofc, pálos, bálos, bálozó. Most újra vegyük elő az -s vé­gű szavakat. A tárgyrag előtt a főnévieknél nincs kötőhang: bé­rest, bőröst. A melléknéviek meg­tartják az a, e kötőhangzót: bő­röset (pl. szalonnát), bundásat, zsírosat, és akinek botja és ka­lapja van, azt úgy említjük, hogy botosat, kalaposat. De nézzük meg, Arany János Hogyan hasz­nálta e két utóbbi szót. Botos és kalapos fényképe alá írta a Me­lyik talál? c. megindítóan szép négysorosét, amelynek első két sora így hangzik: „Hogy melyi­ket választom rajzai közül, j Fényképíró úr: a botost és kala­post.” Mai költő ezt így írta volna: a botosat és a kalaposat. Tehát a melléknévi alak megkü­lönböztetése a főnévitől tárgyrag előbb újabb fejlemény. Az -s végű latin eredetű főne­vek, pl. docens, kliens, páciens szabályosan kapják a ragot. Tárgy rágós alakjuk docenst, kli­enst, pácienst. Ezek mintájára az újabban több (kiejthető) mással­hangzó-csoportra végződő szó is kötőhangzó nélküli: kombájnt, ENSZ-t, Engelst. A régebben ki­alakult kötőhangzós alakokat meghagytuk: borsot, marsot, sőt a demarsot (diplomáciai tiltako­zást) is. Ez utóbbi szó újabban visszakerült eredeti csoportjába (demarst). A szabályos rozst (mint varázst, gúzst) ma már a nyelvjárási és köznyelvi rozsot alak váltotta fel, de ezt ma már nem helyteleníthetjük. Az eddig tárgyaltak alapján el­dönthetjük, hogy helyes-e a tárgy­rag a következő mondatokban: „Nem mondott semmi csodála­tost.” „Sok okosat mondott.” Mindkét tárgyraggal ellátott szó melléknév, tehát csak az egyik változat lehet helyes. Az okosat a nyelvileg helyes forma. így hát az első mondat csak így helyes: „Nem mondott semmi csodálato­sat.” A főnévi értelművé vált ik tol- dalékos szavakat is meg kell itt említenünk. A melléknévi-Szám- névi jellegűek nyíltabb kötő- hangzósak. Ezért mondjuk így: egyiket-másikat, a szebbiket, a másodikat. De iskolai osztály megnevezésekor az -s képző előtt főnévi jellegükre a zártabb kötőhangzó utal: harmadikos, ha­todikos. Ha az osztály jelzőjeként kapja a tárgyfagot, szabályosan így kell mondani: „Elvégezte a ' hatodikat.” De újabban terjed az „Elvégezte a hatodikot” mondat is. Először a sportnyelvben fi­gyeltem fel erre a szokatlan kö­tőhangzóra: másodikok lettünk (másodikak helyett). A hagyomá­nyosabb a hatodikat forma, de úgy látszik, nem lehet meggátol­ni a zártabb kötőhangzós hato­dikot változat terjedését sem. A kötőhangzók „mozgolódása”, újabb nyelvhasználatunk jellem­zője. Más alkalommal is foglal­kozunk vele. Kiss István (.30.) — Mikor veszed már meg az öltönyt, fiam? — Majd, ha együtt lesz a pénz, — Olyan kevés hiányzik már hozzá, megpótolom én ... Aztán ha akarod, meg is adhatod majd. — Ráérek, mama — mosolyo­don el a fiú. — Nem járok én olyan helyekre, ahol gálában kell megjelenni. Aztán, ha együtt lesz a pénz .. . Észrevette, hogy Majer úr a konyha nyitott ajtaja felé .tart. s elhallgatott. — Jó napot, jó estét! — Majer úr megállt a küszöbön. Gyereke­sen lágy arca bosszús volt: — Már megint az a nőszemélv. Már harmadszor. Mama ijedten mozdult: — Jaj, Majer úr, el is felejtet­tem mondani a Bélának. — Men­tegetőző mozdulatot tett csontos kezével: — Egy nő keres foly­ton fiam, szegény Majer úr már harmadszor fut fel a pincéből, csak veled akar beszélni a hölgy, de nem mondaná meg semmiért, mit akar. Béja vállat vont. Egy nő? — Starkné — ha netán ő telefonál az ura helyett — mindig meg­mondja. hogy ekkor és ekkor je­lentkezzen a Béla, mert munka van. Különben is, fél órája még ott volt a Stark-műhelyben. — Nem tudom, ki lehet. Kikerülte Majer urat, és lesza­ladt a pincébe. Nagyot szívót a káposztás hordók, uborkás kádak savanyú illatából, s összefutott szájában a nyál. — Tessék. Ugrai Béla beszél. — Jó napot. Lelleiné vagyok. Ismerős volt a nő hangja, de Béla nem tudta, ki lehet. — Tessék parancsolni. — Azért zavarom, mert mégis valami baj van ezzel a kocsival. Ö az. . . Mintha a pince sava­nyú illataiba Pali Mail-füst ke­veredett volna. És a torka is ösz- szeszorult, mintha ott dobogna a szíve. — Hol tetszik lenni? — A Nemzeti Múzeum előtt. Megy a kocsi, de annyira las­san . .. Nem értem. Hová men­jek. hogy megnézze? — Itfhon vagyok... — De még­se, nem kell, hogy idejöjjön a ház elé. Ha megkérhetem, tes­sék valahogy el vergődni a Tömő utca és a Szigony utca sarkára. Én már ott leszek. — Köszönöm. És ne haragud­jon. A készülék kattant, mielőtt Bé­la azt mondhatta volna, hogy in­kább ő ne haragudjon, hiszen ha ilyen rövid idővel a javítás után romlik el a kocsi, csakis a szere­lő tehet róla. De mi baja lehet annak a rohadt Renault-nak? És miért nem akarta, hogy idejöjjön ez az asszony? Ahogy kilépett a pinceajtón, a lenti hús után szinte forrón vette körül az udvar melege. — Köszönöm. Majer bácsi, és higgye el, nem tehetek róla. A káposztás ember gyerekes képén már megengesztelődtek a puha zsírpárnák: — Macht’s nichts. Segítenünk kell egymáson. A konyha küszöbéről eliramo­dott a Sri kék macskája, és felsza­ladt az eperfára. — Csak nincs valami baj, kis­fiam? — tette össze két csontos kezét mama. — Most hoztam rendbe egy Renault-t, de máris lerohadt. Nem értem, de majd kiderül a valla­tásnál. — Leakasztotta a fogas- róla a pulóverét, és átvette a vállán. — Majd eszek, ha meg­jöttem. Jó étvágyat, apus. A kapu mellett odahajolt az udvari vízcsaphoz, és ivott né­hány kortyot. Ha végzett a Re- nault-val, a Szigopy utca sarkán beugrik egy korsó sörre ... Kifordult a kapun, s mindjárt meg is torpant. A ház sarkán a villanyra átalakított gázlámpa mellett Maszat állt, vállra vethe­tő kistáskáját lóbázta, és élénken magyarázott valamit a töltöttga- lamb-gömbölyű barátnőjének, aki tágra nyílt szemmel, kíváncsian hallgatta. Hát ezért nem akarta, hogy a nő idejöjjön. De Maszat így is meg fogja látni, ha közben abba nem hagyja a traccsot, és el nem tűnik innen a kövér lánnyal együtt. Alig ötven méter a Szi­gony utca sarka, ahol a Renault meg fog állni. — Szia. intett Maszat a kis tás­kával. — Csak nem anyu kül­dött. hogy zavarj haza? — A lány barna szeméből eltűnt a mo­soly: — Elmész?' — Most telefonáltak, beugrott egy meló. — Aki után így kapkodnak ... — Maszat fölényesen elhúzta a száját, mint akit nem érdekel, meg.y-e, marad-e a fiú. — Bemu­tatom neked ezt a hölgyeményt — mozdult kecsesen a keze a 1Ö1- töttgalamb felé. — Egy Iszalagon építjük mind a ketten a szocia­lizmust. A gömbölyű lány félszegen nyújtott kezet Bélának: — Kati vagyok. — Ö pedig Ugrai Béla, világ­hírű agy. minden autó a kisuj­jában van, ha nem tudnád. Ne is tartsuk fel, biztosan epedve várják, mint a betegek a doktort. Szia, mikor jössz haza? —; Hamarosan. Itthon ma­radsz? Maszat rántott egyet a szép fe­jén: — Még nem döntöttem. Majd észreveszed. Béla loppal végignézett a Tömő utcán. Még nincs ott a Renault a Szigony utca sarkán. Ha az Üllői út felől jön, eléje lehetne érni a Szigony utcában, és ak­kor nem fordulna be a Tömő ut­cában, és Maszat nem látná meg .. . Nyújtott lépésein, s a járdán heverő üres konzervdobozt se rúgta félre az útjából, pedig máskor nem állta volna meg Hátra kellene pislogni, néz-e utá­na Maszat . . . Feleúton volt a Szigony utca sarkához, amikor a Renault las­san befordult a Tömő utcába. Már onnan hallatszott, hogy a motor egyenetlenül dolgozik, leg­alább két hengere nem kap gyúj­tást. Késő . . . A kocsi megállt mellette, ajta­ja kinyílt, s Erika sietősen ugrott ki az ülésről. — Sikerült idehoznom — ne­vetett idegesen. — Jó estét. — Kezét csókolom. — Béla odalépett a kocsihoz, s közben visszanézett a sarokra. Maszat és a kövér lány már nem volt ott. * Nő ül a kocsiban, szőke, fiatal nő, és Béla ezt várta ... — Gyere, megmutatom... — Maszat karon kapta Katit, és már cipelte is be a kapun. — Meg­látod, frankón mutat rajtam. Ha Kati véletlenül nem háttal áll, meglátta volna a kocsit, meg a nőt, ahogy megállt Béla mel­lett, rágondolni is rossz, micsoda leégés lett volna ... Három pót­lámpa van a kocsin, ködlámpák pepita huzatban, és a rendszáma is csupa egyforma szám. — Hát minálunk senki sincs itthon? Hová tettem a kulcsot? — Ujjai türelmetlenül kotorász­tak a kézitáskába zsúfolt min­denféle között. — Na, megvan. — Kinyitotta a konyhaajtót, s beengedte Katit. — Az őseim még nincsenek itthon, anyu még a boltban van, apu a gyárban, a fiúk meg a meccsen... ha nincs rend, ne lásd meg. — Nálatok mindig rend van. — Kati megnézte kerek arcát a konyha falán a tükörben. — Ki­nyomod a mitesszerjeimet? — Mindjárt, csak előbb meg­mutatom a szerelést. — Belibbent a szobába, sarkig nyitotta a szek­rényajtót, és kiakasztotta belőle a könnyű kis nyáriruhát. — Lá­tod, csak az egyik vállamon tart­ja pánt, a másik vállamon sem­mi, oltárian modern, felfogja az agyad? — Maga elé illesztette a ruhát. — Na, mi a szakvélemé­nyed? Kati kövér arcán őszinte volt a csodálkozás: — El vagyok omolva. Mibe ke­rült? —- Fogódzkodj meg! — Maszat megperdült a tengelye körül a könnyű ruhával, hadd ússzon a levegőben. — Száz forint se az egész, de ebben a cipzár is ben­ne van. Leértékelt anyag, én szúrtam ki, anyu csinálta a snit­tet, magam varrtam... — Be­szélni kell, beszélni, egy pillana­tig se elhallgatni, ne szorongat­hassa a torkát a dühös sírás in­gere, a fene egye meg azt a szőke nőt az autójával együtt, mert azzal fűzi Bélát, ezt a hü­lyét, ez megőrül az autókért. — De ha azt mondom, hogy a bel­városban csináltattam, mindenki beveszi a kefét, neked is be tud­tam volna táplálni, úgy éljek. (Folytatjuk.) A LAKOSSÁG MŰVELŐDÉSÉÉRT

Next

/
Oldalképek
Tartalom