Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

1977. április 1. • PETŐFI NEPE • 3

Eredményes évet zártak

1976-ban csaknem félmilliárdos árbevétel a kiskőrösi ÁFÉSZ mérlege

Szövetkezetpolitikai szempontból meglehetősen mozgalmas, gazdaságilag pedig eredményes volt a Kiskőrös és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet elmúlt évben végzett munkája.

Ami a mozgalmi tevékenységet illeti, annak középpontjában a fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusára váló felkészülés állott. Ebből az alkalomból akcióprogramot dolgoztak ki, amelyben sok egyéb célkitűzés mellett főként tagszervezési, illetve részjegynövelési feladatok kaptak helyet. Ezeket a vállalásaikat a szövetkezeti tagok becsülettel teljesítették. Nagy gonddal szervezték meg ezen kívül a különböző oktatási formákat. Ezek keretében 269 dolgozót iskoláztak be. A szocialista munkaversenyben harminc szocialista brigád háromszáznyolc tagja versengett a különböző címek és fokozatok kiérdemléséért.

A kongresszusi vállalás szellemében támogatták a kistermelő gazdaságok összefogását, termelésük fejlesztését. Mintegy ötvenezer forint értékű vetőmagot, növényvédő szert, palántát, stb. juttattak nekik tavaly. Zöldség- termesztő és kisállattenyésztő szakcsoport alakult, s eredményesen működik több sertésnevelő és hizlaló, valamint Páhiban egy méhész szakcsoport is.

A gazdasági fejlődést tanúsítja az 1976-os esztendő 451 millió forintos szövetkezeti árbevétele, amely az előző évinél 15,6 millióval magasabb. A kiskereskedelem forgalmában az élelmiszereké mutatja a legnagyobb,

5,4 százalékos emelkedést. Lényegesen javult a tanyai Soltok áruellátása is. Nem mondható el ugyanez a ruházati, valamint a vegyes iparcikk árufőcsoportról. Az előző évit 6 millió forinttal meghaladó vendéglátó forgalmon belül nőtt a saját készítésű ételek és az üdítő italok értékesítési aránya.

A szövetkezet 1976-ban több mint 15 millió forint összegű nyereséget ért el.

A tervidőszakban célul tűzték a bolti kiskereskedelem, és a vendéglátó forgalom, az ipari szolgáltató, valamint a felvásárlási tevékenység, az árbevétel és a nyereség jelentős mérvű növelését. A telejsítménynövekedés 70 százalékát a termelékenység növekedése fogja fedezni.

A Kiskőrös és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósága a jövőben is számít a szövetkezeti tagság közreműködésére; a velük való kapcsolatot ápolni és szélesíteni akarják. Véleményük szerint a . tervek megvalósításának nélkülözhetetlen forrása a szocialista munkaverseny, ezért is fejleszti a helyi versenyformákat és a szocialista brigádmozgalmat. Ezen túl is figyelembe veszik a tervkészítésnél, s a szövetkezeti tevékenység egészében a dolgozók tapasztalatait, javaslatait, erősítve így az üzemi demokráciát.

J. T.

Teljesítették a követelményeket

Bonyolult és felelősségteljes munkát végeznek igen eredményesen a határőrök Kompár Mihály főhadnagy alegységénél. Részt vesznek a határőrizetben, a határrend fenntartásában, a bűnözők és a határsértők elleni harcban. S az alaptevékenység eredményes végrehajtása szolgálatában sokoldalú a személyi állomány körében végzett nevelő, oktató és kiképző tevékenység

is. A szakaszoknál tervszerűen folyik a világnézeti, az erkölcsi nevelés, a harcifeladatok és a lőgyakorlatok végrehajtására való felkészítés.

A tartalmas, sokszínű oktató, nevelő munka eredménye, hogy a szocialista versenymozgalomban önként résztvevő határőrök jelentős számban kiváló és jó szinten teljesítették a követelményeket. A Határőrség Kiváló Katonája címet nyerte el többek között Szegedi Ambrus határőr, ágasegyházi lakos, a Kecskeméti Konzervgyár dolgozója, Geszlein István határőr, nemesnádudvari lakos, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság dolgozója, aki a közelmúltban szerelt le. Szabó Béla határőr szakaszvezető, kerekegyházi lakos, a SZIM kecskeméti gyárának dolgozója pedig az Egység Élenjáró Katonája lett és élenjáró parancsnok helyettesi címet is nyert.

Az alegység határőrei nemcsak a katonai, szolgálati és kiképzési feladatok végrehajtásában jeleskednek, de példát mutatnak a társadalmi, meg a gazdasági munkában is A kiskunhalasi Fazekas Gábor utcai óvoda építésében Molnár Ferenc és Vancsó Ferenc határőr három hétig dolgozott. Szabó Lajos határőr tizedes és Szegedi Ambrus határőr pedig a Kiskunhalasi Szűcs József Általános Iskolában az úttörő Gárda alegységgel foglalko# Kompár Mihály határőr főhadnagy helyetteseivel a feladatokat beszéli meg.

• Balról: Szegedi Ambrus a határőrség kiváló katonája.

zik nagy szakértelemmel és őszinte lelkesedéssel. Az alegységnél szolgálatot teljesítő határőrök negyven százaléka adott vért

1976-%ah' á rászorulóknak tál - A’íi kiképzési'' feladatok ' példás teljesítése mellett Dávid István szakaszparancsnok beosztottjai 1 700 000 forint értékű gazdasági munkát végeztek a múlt évben. Gagdán Károly zászlós beosztottjai pedig 112 000 forint értékű tüzelőolajat takarítottak meg a fűtési szezonban és 115 000 forintnyi gazdasági munkát végeztek. A szocialista versenymozgalomban többször élenjáró címet nyert alegység határőrei célul tűzték ki: 1977-ben úgy fognak dolgozni, hogy mind a katonai, mind a politikai követelményeket valamennyi rajuk kiváló, vagy jó szinten teljesíti.

Gazsó Béla

Nagyobb választék, érdekes utak

i

\

i

r

é

v

il

j

r

i

j

r

g.

él

hí

Az idegenforgalomnak — főként az utóbbi negyedszázadra érvényes — nagyarányú számszerű növekedés mellett jellege is megváltozott. A külföldre utazás napjainkra — az életszínvonal alakulásának, az életkörülmények változásainak köszönhetően — megszűnt luxusigény lenni, a széles tömegek általános szokásává vált.

Néhány szó az idegenforgalomról

A KGST-tagországok részvétele a világturizmusban az 1960. évi három százalékról 1976-ra mintegy 20 százalékra növekedett. A népességből évente mintegy 40 millióan vesznek részt utazásokban, s ugyanakkor — mint említettük — a világ külföldre utazó turistáinak az egyötödét fogadják.

Az idegenforgalom robbanás- szerű fejlődése hazánkat sem kerülte el. A hazánkba látogató külföldiek száma az elmúlt öt évben 54 százalékkal emelkedett. Tavaly már csaknem egy ma- gyarországnyi idegen fordult nieg nálunk. Ezzel együtt itt-tar- tózkodásuk ideje is jó húsz százalékkal több az egy évtized előttihez képest.

Hazánkban 301 olyan település, közigazgatási egység van, amely idegenforgalmi ériedét tekintve számottevő. Ezek közül 51 nemzetközi, 47 országos, a többi regionális jelentőségű. Kínálatunk tehát széles skálát ölel fel, másrészt közismert, hogy idegenforgalmunk bizonyos területekre, és idényszerűen is koncentrált. A

legnagyobb vonzerői a főváros és a Balaton vidéke jelenti. Jellemző adat például, hogy a Balaton mentén egy-egy nyári hétvégén a helyi lakosság ellátási igényeinek a 8—10-szereséről kell gondoskodni.

A másik jellemző tény, hogy idegenforgalmunkat egyelőre kévés országgal bonyolítjuk le. fgy tavaly az úgynevezett szocialista relációjú forgalom 89 százaléka négy országból származott, míg a tőkés országok turistáinak 58 százaléka két országból érkezett. A közeljövő egyik feladata: szélesebb körű nemzetközi érdeklődés felkeltése, természetesen az eddigi kapcsolataink továbbfejlesztése mellett.

Ami fogadóképességünket illeti, 29 ezer szállodai ággyal, 62 ezer egyéb (motel, kemping stb.), valamint hozzávetőlegesen 80 ezer, fizetővendég-szolgálatban bérelhető, magántulajdonban levő szálláshellyel rendelkezünk. A fizetővendéglátásról meg kell állapítsuk, hogy annak rendszere nélkülözhetetlen, idegenforgalmunkban fontos szerepet játszó

megoldás. Túl azon, hogy az állam részéről nem igényel befektetést, munkaerőgondot sem okoz, s a hazai állampolgárok is gyakran élnek e lehetőséggel. A vendéglátásnak ezt a módját támogatni, bővíteni kell, hiszen nélküle például egy balatoni főidény jelentős elhelyezési gondokkal járna.

Itt említjük meg, hogy március második felében Tihanyban háromnapos tanácskozáson vettek részt az ország különböző hírközlési szerveinek keretében dolgozó idegenforgalmi újságírók. Az előadások, megbeszélések, viták középpontjában a Balaton állt. Ennek ellenére, közvetve, a hallottakból sokat meríthet és hasznosíthat munkájában a résztvevők mindegyike. Hiszen, bár más jellegű, mégis gyakorta sokban hasonló, vagy éppen azonos természetű gondok nyomasztják a megyék, s a más-más tájegységek idegenforgalmát.

, A tihanyi találkozó számos új ismerettel gazdagította az újságírókat, s a téma megannyi részletkérdése kapott az alkalomnak köszönhetően más aspektust. S a jövőre nézve —“az egyéb tennivalók meghatározása mellett —, tanulságként fogalmazódott meg, hogy az idegenforgalmi propaganda: — nemzeti propagandánk szerves része. Nem elhanyagolható tevékenység tehát, s a vele foglalkozók elsőrendű feladata, hogy művelését minél hatékonyabban és szakszerűbben sajátítsák el!

Jóba Tibor

Harmadszázados szabadság

azánk a f elszabadulás ér fordulóján minden

esztendőben legnagyobb nemzeti ünnepét üli. Olyan ünnepnap, olyan évforduló ez, amelynek jelentősége évről évre növekszik. S hogy ez így van, azt három évtized múltán különösen látjuk, hiszen most már nagyon ritkán hasonlítjuk össze mánkat elnyomott múltunkkal. Ritkán, hiszen a tíz évvel előbbi helyzetünkkel való egybevetés is hatalmas különbségeket mutat. Ha a múltról szólunk, egyre nagyobbak a szorzószámok. Agrár-ipari országból olyan, közepesen fejlett ország lettünk, s a hasonlóak között jó a „sorolásunk". Még szemléletesebben: a nemzeti jövedelem csaknem ötször akkora, mint 1938-ban volt. Az ország egy lakosának fogyasztása ma háromszorosa annak az esztendőnek, amelyet az utolsó békeévnek szoktunk emlegetni. ' Az ipar ma öt hét alatt termel any- nyit, mint valaha egész esztendőn át.

Természetesen akkor, harminckét évvel ezelőtt még nem dőlhetett el véglegesen: a magyar dolgozók szabad hazája lesz-e Magyarország. A felszabadulás utáni minden esztendő új és egyre nagyszerűbb bizonysága annak, hogy a magyar nép ingadozás nélkül haladt azon az úton, amelynek torlaszait a szovjet fegyverek zúzták szét. Minden eltelt esztendőben nagyobb méretekben bontakozott ifi az az alkotó erő, amelyet a szabadság, az ország birtoklásának tudata, jelenének és jövőjének szeretete fejlesztett ki a magyar népben.

1945 tavasza alapvető fordulatot jelentett hazánk nemzetközi körülményeiben is. A felszabadulással a magyar nép 1848 és 1919 után Ismét megtalálta helyét a nemzetközi haladás táborában. A szocialista közösség tagjaként sokrétű együttműködés alakult ki barátainkkal, amelyben különös jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunióhoz fűződő barátságunknak.

orilis negyediké befejezés és kezdet is volt egyben. Befejezése Volt a magyar történelem sokszázéves

korszakának, amely a magyar nép szolgaságának ideje volt. Szolgáltuk a királyt, a grófokat, és püspököket, később a bankárokat és gyárosokat. Szolgáltuk a törököt, a németet, az osztrákot és később a magyar gyárak angol, francia és amerikai részvényeseit. Elmúlt történelmünk legragyogóbb pillanatai a soha nem győztes, hanem levert felkelések- forradalmak voltak, amelyek vérrel jelezték népünk szabadságvágyát. Horthy Magyarországa vezetett a kommunisták, a haladó erők bebörtönzésében és kivégzésében, a tbc-statisztikában, a parasztgyilkos feudális „rezervátumok" arányszámában. A magyar nép átlagos testmagassága rendszeresen csökkent, amelyben a hatvan filléres napszám, Európa legalacsonyabb munkabérei és a munkanélküliség tükröződött. Amikor felszabadulásunk jelentőségét méltatjuk, erre is emlékezzünk és jusson eszébe az azóta felnőtt generációnak is.

Történelmünk legnagyobb sorsfordulójának újabb ünnepén — amely immáron egy harmadszázadot ölel fel — szokássá vált körültekinteni a gazdasági élet, a termelés frontján. Miként toltuk azt mind-mind előbbre, hova jutottunk, milyen gondjaink vannak. A termelés azonban az alkotó ember függvénye, éppen ezért „mérlegeinkben" talán még ennél is nagyobb teret kap az ember, a legfőbb teremtő erő körülményeinek, személyiségének, gondolkodásának, életmódjának, jai'ai gyarapodásának szemléje.

Bárhová tekintünk, bármiről szólunk, nincs szégyenkeznivalónk. Korábbi nagy társadalmigazdasági harcaink hatalmas eredményekkel gyümölcsöznek a ma embere számára. Igaz, nehéz volt ipart teremteni ebben a valamikor fejletlen országban. Nehéz, gyötrelmes folyamat volt a hárommillió koldus országában mezőgazdaságot fejleszteni, mégpedig a gazdagságot nyújtó szocialista szintre. De a küzdelem nem v>olt hiábavaló! Egy országra való nép van tudatában annak, hogy mit teremtett magának harminckét év alatt. Több mint tízmillió magyar vallja, hogy van becsülni és féltenivaló- ja egyaránt. Egy ország légköréből érezhető a ragaszkodás a hazához. Ez a szocialista haza szeretete, ami egyet jelent a védelemre r>aló szakadatlan készenléttel.

Az elmúlt három évtizedbe sajnos az is „belefért", hogy tanulságokat vonjunk le egy súlyos károkat okozó ellenforradalmi

kísérletből. Ennek egyik legfontosabb következtetése volt a párt újjászervezése, amely ugyanakkor, amikor vállalja a párt létének teljes folyamatosságát, olyan politikai platformot dolgozott ki, amely összhangban van hazánk adottságaival, mentes a politikai cikk-cakkoktól, egyenletesen felfelé ívelő gazdaságpolitikai célokat tűz ki, feltételezi a szocialista demokratizmust és mindezekért élvezi az egész magyar nép támogatását és bizalmát.

rszágunk szocialista fejlődése jelentős sza-’ kaszába érkezett. Egy ötéves tervciklus befejezése után újabb felevtizednyi jövőt terveztünk és munkálkodunk megvalósításán. Sikereink mérhetőek és szembetűnően jelentősek. Mindezt azzal együtt jelenthetjük ki, hogy a gazdálkodás feltételei kedvezőtlenebbekké váltak, a külföldön beszerezhető nyersanyagárak emelkedése és a nemzetközi piacon eladható késztermékek árának csökkenése, vagy stagnálása miatt. Nem kis gondot okozott ez a gazdasági élet mindennapos folyamatában. De a tervszerű, szocialista gazdálkodás — ugyan nem kis küzdelem árán —, de ezeket a nehézségeket legyűrve úrrá lesz a helyzeten és biztosítja az arányos fejlődést, a népjólét növekedéséi. Az új külpiaci árarányok azonban tükröt is tartottak és tartanak a magyar népgazdaság, elsősorban az ipar és a mezőgazdaság elé. Észre kellett vennünk, hogy az új feltételek között gazdálkodásunk nem eléggé hatékony, a termelés számos területén a termelékenységi színvonal nemzetközi összehasonlításban alacsony, a termékszerkezetre jellemző a kevéssé korszerű és jövedelmező termékek eléggé magas aránya, amelyek értékesítési árában olykor nem, vagy alig-alig térülnek meg a többszörösére drágult import- nyersanyagok és energiahordozók költségei.

Mindezek figyelembevételével azt mondhatjuk, hogy az elmúlt év — ha az eredmények mérsékeltebbek is voltak — nem sikerült rosszul. Nagyon fontos az a központi bizottsági megállapítás, hogy: alapvetően a kijelölt irányban haladunk. A gazdasági folyamatok irányával tehát nincs baj, ami gondot okoz, az a tervteljesítés mértékének és ütemének az elmúlt évben némiképp való elmaradása, de ennek kettős oka van. Az egyik az, hogy iparunk a vártnál lassabban reagált a termelés és az export szerkezetének megváltoztatását igénylő piaci viszonyokra, és az ezt célzó állami ösztönzésekre. A másik pedig az, hogy a mezőgazdaság termelését jelentősen r isz- szavetette a kedvezőtlen időjárás, bár a megtorpanásban más tényezők is közrejátszottak. Az említett két tényező következményeként a nemzeti jövedelem elmaradt a tervezettől, s ez annyit jelent, hogy tízmilliárd forintnyi felhasználási forrás esett ki. Mivel azonban az elmúlt évi hazai felhasználás olyan arányban maradt el a tervezettől, mint amennyire a termelés, tehetőség kínálkozott a népgazdaság egyensúlyának javítására.

f 1977-es esztendő — amelyből egy negyedév már sok biztató, jellel eltelt —, a gazdasági növekedés gyorsulásának éve lesz. Egyike lesz azoknak, amelyek segítenek hosz- szú távon megalapozni a magyar népgazdaság kiegyensúlyozott gazdálkodását. Tehát nem kevés erőfeszítésre lesz szükség a növekedés és az egyensúly egyidejű biztosítására. Az idei esztendő munkája minden tekintetben kulcsszerepet tölt be abban, miként tudjuk teljesíteni ötéves tervünket, és természetesen kihat az eljövendő tizenöt-húsz évre szóló távlati elgondolások megvalósításának ütemére is. Az ezt számításba vevő mélységes felelősségérzet kell, hogy áthassa idei munkálkodásunkat, dolgozzunk az élet bármely területén.

Bizonyára nem ünneprontás, hogy ha eredményeinkkel együtt a gondjainkról is szólunk. Hiszen ez a „páros” vtiz előbbre bennünket, ez rúgózza a társadalom fejlődését. Egyik szüli a másikat. Ha meg is oldjuk bármelyik, a társadalmunkat aktuálisan foglalkoztató kérdést, újabb megoldatlanok születnek, amelyek ugyancsak megoldásra várnak, és a mi rendünkben megoldásra is jutnak. Bár az egész országra érvényes létbiztonság szilárdul, de a teljesen gondtalan, felhőtlen életet az egyre gazdagabb, tartalmasabb szocializmus sem garantálhatja. Gond mindig lesz, csak más-más körülmények közölt, és más színvonalon. Társadalmunk nagy ereje éppen abban van, hogy legyen bármilyen természetű „fájdalmunk", fel tudja azt oldani. Hasonlóra egyetlen más társadalmi rendszer nem volt és ma sem képes.

A gazdaság fejlesztése — ha a legfontosabb is — de semmiképpen sem öncél. A dolgozó emberek életkörülményeinek szebbé, jobbá válását szolgálja. Ezért is nevezzük szocialistának társadalmi rendünket, mert legfőbb alkotóját, az embert szolgálja, rendelkezésére bocsájtva az összes termelt javakat. Már említettük, hogy a fogyasztás milyen méretekben változott a felszabadulás előtti időkhöz képest. De rendünkben az ember nem csupán fogyasztó, mint ahogyan nem csupán termelő. A szocializmus a teljes embert állítja eszmélyül, akinek életében szervesen olvad össze az alkotás és a közösségi cselekvés sokféle tennivalója és öröme. A szocialista életmód, életvitel fokozatosan alakul ki a hétköznapok folyamatában. Mindenütt észrevehető jelenség ez, amelyben sokféle — gazdasági, politikai, erkölcsi — folyamat ötvöződik egybe.

életmóddal való fokozott törődésre ösztönöznek mindenekelőtt belső társadalmi fejlődésünk nyilvánvaló szükségletei. Hiszen mindig arra kell gondolnunk, hogy a társadalom tagjainak szocialista tudatossága és annak tettekre váltása, a szocialista életmód általánossá tétele, a fejlett szocialista társadalom felépítése programjának szerves része. Hiszen társadalmunk fejlődése nemcsak korszerű, fejlett népgazdaságot, magasabb életszínvonalat és javuló életkörülményeket jelent, hanem szocialista szemléletet, erkölcsöt, életmódot is.

Ezzel vetett számot a párt XI. kongresszusa is, amikor programnyilatkozatában rögzítette: „ ... egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszonyok gyorsabb, erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs és életmód általánossá válása”. Ebben az értelemben véve tehát a szocialista életmód egyfelől eredménye, másfelől emelője is a fejlett szocialista társadalom építésének.

S hogy a szocialista életmódfelfogás hasznossága milyen nagy értékű — többek között — mi sem bizonyítja jobban, mint az a sok-sok vállalás, felhívásokhoz való csatlakozás, amelyet naponta hallhatunk-olvashatunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójára való méltó készülődés alkalmából. Ez többletvállalkozás, azzal a tartalommal, hogy sokat segít népgazdasági terveink megvalósításában, egyben mélységes tisztelet hazánk felszabadítója, nagy és igaz barátja, a Nagy Október szülte Szovjetunió iránt. A magyar nép jól tudja — volt alkalma megtanulni —, hogy a Szovjetunió mit tett és tesz a világ népeiért, a haladás szolgálatáért, a kapitalista világ háborúinak, ármánykodásainak meggátlásáért, mit lesz a szocialista országok segítéséért. Akármelyik korszakát is vizsgáljuk történelmünknek, és azokban bármennyire is voltak jószándékú támogatóink, közülük a legjobb sem mérhető a nagy szovjet nép szolidaritásával, segítő áldozatkészségével. Ez az ország bizonyította először és igazán az internacionalizmus értelmét és adott annak hitelt.

Érdekeink nemcsak a szocialista gazdaság építésében, hanem a világpolitikában is azonosak. A béke és biztonság számunkra éppen olyan drága, mint a szovjet népnek. A Szovjetunió köré tömörülő szocialista közösség országainak nagy tekintélye és jelentős hatása van az egész világon, mert tudatosan vállalják a felelősséget a világ sorsáért, meg ■ fontoltan és egységesen cselekszenek. Mindez azért lehetséges, mert az Októberi Forradalom által megkezdett úton haladnak és ténylegesen hűek a marxizmus— leninizmus tanításaihoz, a szocialista internacionalizmus eszméihez.

arminckét év múltán büszkén jelenthetjük ki barátnak és kételkedőnek egyaránt: lássátok a tízmilliót Magyarország példáját! Igaz harccal, munkával és megpróbáltatásokkal teli időszak van mögöttünk. De azzal, amit kivívtunk — a diadalmasan épülő szocializmus — alig vannak arányban hozott áldozataink. Bizonyos, hogy a mi példánk is hozzájárul áhhoz. hogy a még elnyomott országok dolgozói észrevegyék, mi is a „titka" a szocializmus építésének.

r

4