Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-01 / 77. szám
4 • PETŐFI NÉPE 1977. április 1. TUDÓSÍTÁS USZTY-ILIMS ZKBŐL Helyt állnak az ifjúsági építőtábor tagjai USZTY-ILIMSZK: ezerszer leírt városnév, cellulóz kombinát, a kecskeméti Fémmunkás Vállalat szállításai és seregnyi egyéb dolog jut hallattán az ember eszébe. Így — az az ifjúsági brigád is, amely a KISZ Központi Bizottságának felhívására jelentkezve, tavaly nyár óta dolgozik a Szovjetunió e távoli pontján. Amikor elutaztak a Bács-KisA KISZ KB titkársága tavaly •decemberben megtárgyalta és elfogadta az ifjúsági építőbrigád első négy munkahónapját értékelő jelentést, amely megállapítja: a gyors és zökkenőmentes beilleszkedés után a fiatalok minden területen eredményesen dolgoznak. A helytállást a Lenini Kom- szomol Központi Bizottsága elismeri, nagyra értékeli. A határozat a teljesítmények növelését, a munka minőségének javítását és példás magatartást fogalmazta meg elvárásként. Az építőbrigád egyébként tavaly a Faipari Komplexum (LPK) és Uszty-Ilimszk város építésén ösz- szesen 1 millió 734 ezer rubel termelési értéket hozott létre, s megállapítható, hogy a IV. negyedévben 116,7 százalékra teljesítettük a terveket. Átadások, felajánlások A Faipari Komplexumban és a városban négy objektumot adtunk át: az ezer férőhelyes autóbázis I. ütemét november 7-re, az utat december 15-re, a darupályát decemberben, és a városi munkásszállót szintén december 28-ra készítettük el — határidőre. Az idén tizenegy objektum átadása szerepel a tervünkben. Felajánlottuk, hogy feladatainkat 1977. december 22-re, azaz az Energetikusok Napjára elvégezzük. A KISZ zászlóbontásának tiszteletére március 21-én átadtuk az LPK 300 személyes éttermét. A felszabadulás évfordulójára azt vállaltuk, hogy 120 százalékra teljesítjük első negyedévi tervünket. 1977-ben új sikerekkel kezdtük a munkát. A decemberi munkaversenyben Vörös Vándorzászlót nyert Papp-Pálfi István vezette brigád januárban ismét kiérdemelte a zászlót. Ezzel elértük azt, hogy eddig minden hónapban nálunk maradt a 200 brigád versenyében a legkiválóbbnak ítélt Vörös Vándorzászló. Munkánk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az LPK építési részlege (a magyar) öt egység versenyében első lett, s így elnyerte a beruházás Vörös Vándorzászlaját. Kedves vendégek Az év végétől január első napjaiig a brigád hozzátartozóinak harminc fős csoportja az Express és a Szputnyi utazási iroda szervezésében Uszty-Ilimszkbe érkezett. Vendégeink megismerkedtek itteni életünkkel, a várossal, ahol élünk, ellátogattak a Faipari Komplexum építkezésére és megtekintették a vTTSg egyik legnagyobb vízierőművét. Bár ebben az időben mínusz ötven foknál is hidegebb volt, egyikőjük sem betegedett meg. kun megyeiek, Nemes Mihály, a küldöttség tagja megígérte: rendszeresen beszámol munkájukról, életükről. Ma a második tudósítását közöljük. Április negyedikén, hazánk felszabadulásának évfordulóján lehetne-e ennél jobban demonstrálni a magyar és a szovjet nép — s köztük persze a fiatalok — barátságát? • A Vörös Vándorzászló előtt az I-es betonozó brigád néhány tagja. Kiss Imre, Iványi István, Ktagony László, Tóth Zoltán, Horváth Pál József. A guggoló sorban balról a harmadik uszty-ilimszki „különtu- dósítónk”, Nemes Mihály. A szilvesztert sok játékkal, vetélkedővel tarkított műsorral köszöntöttük — bekapcsolódtak az ünnepségünkbe az Express-cso- port tagjai is. Stúdiónk felvételről közvetítette dr. Maróthy László újévi köszöntőjét. Uszty-Ilimszk- ben hét órával előbb hallottuk a magyar rádió szilveszteri kabaréját. Életképek A srácok igen jó szibériai egészségnek örvendenek, a kemény telet már megszokták. Minden brigád választott magának egy testvérközösséget a szovjet Komszomol-kollektívák közül, akikkel nemcsak egymás munkáját figyelik, de tagokat is cserélnek egy-egy hónapra. így Gáspár Tibor az elsők között volt, aki szovjet brigádban dolgozott egy hóhátjlg."ut Februárban dr. Marjai József hazánk moszkvai nagykövete is részt vett azon a nagygyűlésén, amelyet az építők rendeztek. Ezen a fórumon jelentették be, hogy az I-es betonozó brigádnál marad (már másodszor) a legjobb kollektívának kijáró Lenin-mell- szobor. Ez látható is azon a felvételen, amelyet küldök, több Bács-Kiskun megyei fiatallal. Nemcsak a képen látható Kiss Imre — brigádunk függetlenített vezetője — Iványi István, Ma- gony László, Tóth Zoltán, Horváth Pál és jómagam (Nemes Mihály — a szerk.) részesei a kimagasló jutalom elnyerésének, de a többiek is: Messzi Mihály, Juhász Ferenc, Vén Sándor és Hor- nyák István. Pénzjutalomban részesültek tavalyi munkájuk alapján a megyénkbeliek közül: Wildmann István, Gáspár Tibor, Iván István és én. „Elégedettek voltak velünk” Juhász Ferencet és Tóth Zoltánt látogattam meg szobájukban, ök az Alekszejev vezette XXV. Kongresszus nevű testvérbrigádban dolgoztak, amely az LPK-n a szovjet brigádok közül a legjobb. — Nagy szeretettel fogadtak bennünket — mondja Juhász Feri —, szinte egyik napról a másikra sikerült beilleszkedni az új környezetbe. Nagyon jól megértettük egymást a szovjet fiatalokkal. — Elégedettek voltak velünk — összegezte Tóth Zoli —. tapasztalatokat vettünk és adtunk át egymásnak. Ipacs László, a városi komplex brigádban dolgozik. — Amikor megérkeztünk va- ' kóló “voltam, most pedig falazókéRl- tevékenykedem. Decemberben sikeresen átadtuk a kilenc szintes munkásszállót. Ezért háromnapos jutalom-kiránduláson Vettünk részt Bratszkban. A továbbiakban megtudtam, hogy most az újvárosban dolgoznak egy ötszintes lakóházon, amelyet áprilisban adnak át a falazók a belső munkát végzőknek. — Brigádtársaim is Bács megyeiek: Bocsa Sanyi, Víg Lajos, Hanzik Béla, Szöllősi Karcsi, Kiss Pista és Varga Tibi. Igen jó kis kollektíva vagyunk. Kezét ökölbe szorítja, hüvelykujja fölfelé áll. Szovjetesen kifejezve: első osztályú kollektíva. Hát így élünk mi, magyarok — Bács-Kiskun megyeiek — Uszty- Ilimszkben. Uszty-Ilimszk, 1977. március. Nemes Mihály KALOCSAKÖRNYÉKI AGRÁRIPARI EGYESÜLÉS ELSŐ LÉPÉSEI Előtérben a fűszerpaprika és zöldségtermesztés Kalocsa környékén gazdálkodó termelőszövetkezetek és az állami gazdaság elsősorban a fűszerpaprika-termelési rendszerben — együttműködve a Kalocsai Paprika- és Konzervipari Vállalattal — az elmúlt időszakban a termelés mennyiségi és minőségi növelésében, a végtermék előállításában kiemelkedő eredményeket értek el. Ezenkívül egyéb zöldségfélék termelésében is a megyei átlagnál jobban fejlődtek. E területen gazdálkodó egységek dolgozói, tagjai eredményeikkel megfelelő politikai, gazdasági alapot teremtettek ahhoz, hogy további munkájukat egymásra építettebben, úgynevezett vertikális szervezettségben a korábbiaknál jobb együttműködéssel végezzék a még gyorsabb előrehaladás érdekében. A földrajzilag zárt területen a csaknem azonos természeti és közgazdasági körülmények között gazdálkodó hét tsz, valamint a Kalocsai Állami Gazdaság és <a konzervipari vállalat a múlt év őszén az illetékes párt- és állami szervek egyetértésével határozott arról, hogy 1977. januárjától Kalocsakörnyéki Agráripari Egyesülést alkot. A. nagyüzemi gazdaságok földterülete több mint 27 ezer hektár, de ehhez erős szálakkal kapcsolódik a háztáji gazdaságok csaknem másfélezer hektárt kitevő területe, ahol a termelést ugyancsak az egyesülés irányítja. Jelentősnek mondható, hogy a közös művelés alá vont terület 23 százalékán öntöző-berendezések találhatók. Az egyesülésben részt vevők összesen hétezerháromszáz dolgozót és tagot foglalkoztatnak. A tsz-ek, az állami gazdaság és a konzervipari vállalat e magasabb szervezeti, gazdasági egységben hatékonyabb, gyorsabb fejlődést érhet el a gazdálkodási tevékenységen kívül a termelési viszonyok alakításában, a belső üzemi élet fejlesztésében és a szociális, kulturális ellátásban. Nagyobbak a lehetőségek arra, hogy a tulajdoni és elosztási viszonyokban, valamint a működés egyéb alapvető kérdéseiben a XI. kongresszuson hozott határozatokat, feladatokat teljesítsék. Gyakorlati tevékenységükben elsődleges a szocialista munkamegosztásban rejlő tartalékok kiaknázása, a társadalmasítás színvonalának növelése. Az agráripari egyesülés idei tervében központi helyet foglal el a fő- és másodvetésű zöldségtermő terület növelése. Pályázatot nyújtottak be a PM—MÉM közös rendelete alapján elnyerhető támogatásra, ugyanis már az idén 486 hektárral bővül a zöldség- termő terület. A fűszerpaprika, valamint elsősorban a konzervgyár által feldolgozható zöldségfélék termőterülete 10,3 százalékkal haladja meg a múlt évit. Az egyesülés két üzeme korszerűsíti a palántanevelő telepét és ötszáz négyzetméter fűthető fóliasátort állít fel. Jelentősen növelik a szárítókapacitásukat is az egyesülésben részt vevő téesz-ek és a konzervipari vállalat, amely elsősorban a fűszerpaprika előfeldolgo- zásához szükséges, de hasznosítható a zöldségtartósításban is. Az idén új paprikaőrlő malomrész üzémbe állítására is sor kerül a konzervipari vállalatnál. Nemcsak a zöldségtermelés és -feldolgozás fejlesztését határozták el az egyesülésben részt vevők, hanem a növények vetőmagjának előállításában, feldolgozásában is nagyobb részt vállalnak. A Kalocsai Állami Gazdaság a tavalyinál háromszorta nagyobb területen termeszt fűszerpaprika- és kaporvetőmagot — ez utóbbit elsősorban exportra —, s a termesztéstől a fémzárolásig minden munkát elvégeznek. A miskei téesz 15 hektáron állít elő petrezselyem vetőmagot. Elsősorban a paprika- és zöldségtermesztés érdekében az idén csaknem 10 százalékkal nagyobb területen oldják meg az öntözést. A talajerő-utánpótlás, a növény- védelem, valamint a zöldségtermesztéshez használt speciális gépek, berendezések hatékonyabb alkalmazásához szükség van arra, hogy agrokémiai központot is létrehozzanak. A Kalocsakörnyéki Agráripari Egyesülés első, közösen létesítendő egysége lesz az agrokémiai centrum, amelyet több mint 50 milliós költséggel szándékoznak megvalósítani. Cs. I. A tassi vadászmester Tasson mindenki ismeri Turnai Kálmánt, a szalkszentmártoni Petőfi Vadásztársaság alapító tagját, két éve megválasztott elnökét. Így könnyen rátaláltam a nemrégen épült Bajcsy-Zsilinszky út 5. számú házra, amely nemcsak kívülről, hanem belülről is jó ízlésről tanúskodik. Az előszoba falát őzek agancsával díszítette nem hivalkodóan, csak jelképesen. Könnyen kitalálja az idegen, hogy mi lehet a kedvenc időtöltése a családfőnek. — Hatéves koromban kezdtem hajtőként, 1946 óta vagyok vadász. Itt Tasson tizenhét évig vadászmesterkedtem, aztán a kun- szentmiklósiakkal űztem a vadat, öt évvel ezelőtt pedig egyesültek a társaságok. Így kerültem Szalk- szentmártonba, — mondja az erős, köpcös ember. Idekívánkozik, hogy jó munkája elismeréseként nemrégiben Nimród-emlékéremmel tüntették ki. A Petőfi Vadásztársaság eredményeinek fő részese. — Az elmúlt két esztendő alatt tíz fiatalt vettünk fel sorainkba. Fő célunk nemcsak a vadászat, hanem a vadtenyésztés továbbfejlesztése. A fogoly törzsállományunk ma már eléri a tízezret, a nyúl a háromezret és mintegy 400—500 őz tartózkodik a területünkön. A közös munkáról úgy beszél, mint a sajátjáról. Szinte minden ideget megfeszül, mintha most is vadászlesen volna. Ez Turnai Kálmán sajátja. — A fiamból is vadászt neveltem. Együtt járjuk a Duna menti erdőket, a homokpusztai akácosokat. Figyeljük, melyik őz érett meg a selejtezésre. Nem a létszám növelését, hanem az állomány minőségének javítását tartjuk a legfőbb feladatunknak. Legutóbb 10—12 aranyérmes őzbakot számoltunk össze. Ezekből nem lövünk ki egyet sem, csak a gyengébb egyedekből, Az őz elejtésétől egyébként is viszoly- gok. Egyszer egy megsebzett őzgidát láttam „sírni”... Olyan hatással volt rám, hogy sokáig nem tudtam fegyvert fogni. Három évvel ezelőtt aztán elvégeztem az őz selejtezési tanfolyamot. Azóta bátrabb lettem ... B. Z. Az ember nem pótolható • A kor törvénye egyszerű, tiszta, világos és egyértelmű: a fejlett szocialista társadalom építésével olyan korszakba érkezett világunk, amelyben objektív törvényszerűség, hogy egyre nagyobb az alkotó ember, a személyiség jelentősége. Egy ünnepi vezércikkben majdhogynem elég is ennyit mondani, mert igazságérvénye, valóságtartalma vitathatatlan. A formális gyakorlat azonban nem egyszer emel keresztsáncot a tiszta és világos törvény érvényesülésének útjába. Szóljunk hát inkább köznapjainkat idézve, pátosz nélkül az ünnepi témáról. Rögtön elénkszökik egy közhely, amelyet jócskán elfogad még a gondolkodás, sőt cselekvés. Ez így szól: nincs pótolhatatlan ember. Kényelmes álláspont. Sőt e közhely még tetszetősnek is tűnik. Csak éppen már nem igaz. Valószínűleg nem gondolunk származási gyökerére. Valószínűleg nem vesszük már észre, hogy egy embertelen világ tudati örökségének reflexe ez, egy letűnt kor, munkanélküli milliók által „ratifikált” farkastörvényének maradványa, rá nem is tudatosan emlékezve, mert az élmény- forrás csak zsigereink, szürkeállományunk mélyén kucorog. Mai világunk a munkanélküliséget rég letörölte a mindennapi gondok lajstromáról, és a fiatal nemzedék emlékezni sem tud arra, hogy a kényszerű munkátlanság nemcsak éhezésre kényszerítette az embert, hanem meg is alázta: nincs szükség ríTd, nincs szükség a munkádra, személyiségedre; senki vagy, bármikor bárkivel pótolható. • A szocialista épités az ember pódiumára emeli a személyiséget, nemcsak alkotmányosan garantált demokratikus jogokkal, hanem az emberhez méltó körülmények megteremtésével is. Az ember nem pótolható. Lehet, hogy időlegesen a lakatos, a mérnök egy másik lakatossal, vagy mérnökkel, bár ez is kétséges, hiszen a szakmai fortélyok tekintetében sincs két egyformán vértezett' dolgozó. De valaki nemcsak szakmai felkészültségével zßytfcM teoáéH ygorf ,tö invöva liiázíoguanoboaluJ nadrns ol'iayg van jelen a társadalomban, munkahelyén, családjában, a közéletben, hanem személyiségének valamennyi jellemzőjével, amelyek többsége egész világunk színét, ízét, javát gazdagítja. Utánozha- tatlanul és pótolhatatlanul. így tekintünk hát az emberre, Kovács Jánosra és Nagy Istvánra. Ez a fejlett szocialista társadalom építésének parancsa, és milliók által szentesített törvénye. • Az új társadalom építése — amely nem öncélúan növeli a termelési javakat, hanem kinyilvánított szándéka az emberi boldogság megteremtése is — egyre bonyolultabbá válik. Gorkij írta egy levelében a húszas években: ne gondoljuk, hogy köny- nyebb lesz azután, ha már kenyeret és ruhát biztosítottunk az embereknek. Eddig azt kérdezték, miből élünk. Most majd azt kérdik, miért és hogyan éljünk. Ma ezekre a kérdésekre kell válaszolni. Ez a feladat sem köny- nyebb, mint volt a földosztás, az államosítás, a szocialista demokrácia intézményeinek létrehozása. Úgy tűnik, értelmét vesztette egy másik közhelyszerű intelem is, amikor mi, az idősebb nemzedék tagjai így próbáljuk okítani fiainkat és unokáinkat: elvégeztük a munka nehezét, számotokra könnyűvé vált az élet, csak be kell ülnöktök a készbe. A soron- következő tennivalókat a ma és a jövő nemzedékének magának kell kibányásznia érzékkel és értelemmel, okosan és tehetségesen a bonyolult valóság mélyéből, majd felelősséggel teljesíteni a végrehajtás parancsát. Nincs joga senkinek fitymálva legyinteni az elvégzett munkára, de veszélyes önáltatás lenne késznek nyilvánítani azt, ami csak a kezdetet jelenti. • Egyszer s mindenkorra elvesztették értelmüket a közhelyek és sablonok, máról holnapra teremt új helyzetet rohamosan fejlődő szocialista világunk, amelynek nagyszerű szereppel felruházott főszereplője a gondolkodó, sokoldalúan képzett, gazdag személyiséggel felruházott ember.-o\ö>l irolod ttóio®óíli8lBd SB Hotel za .via f!U lBfí Magasabb követelmény A megyei pártbizottság legutóbbi ülésén megtárgyalta a párttagsági könyvek cseréjéről szóló határozat végrehajtásának tapasztalatait. Az írásos jelentés sok lényeges megállapítása között szerepel, ami a tagsági könyvek cseréjének lebonyolítása, illetve az alapos eszmecsere során gyakran elhangzott, hogy a párt politikai, cselekvési egységének további megszilárdításához és fokozásához magasabb követelményeket kell támasztani a párt tagjaival, a pártba újonnan belépőkkel szemben. A Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában Csikós János csoportvezetővel és Antal Mihály brigádvezetővel arról beszélgettünk, hogy munkahelyükön mit jelent a magasabb követelmény, s ennek hogyan tudnak eleget tenni. Csikós János 1959 óta dolgozik a kecskeméti Fémmunkásban. Lakatos szakmunkás, a Il-es műhelyben csoportvezető. Az I-es számú pártalapszervezet vezetőségében agitációs és popaganda- felelős. — Tovább kell lépnünk az ideológiai munkában. A párttagok igénylik a politikai képzést, de mint az a beszélgetések során is kiderült, bizonyos változtatások szükségesek az oktatás formájában. Az előadások, szemináriumok helyett más módszert választottunk. A pártcsoportok tagjai közvetlen beszélgetéseken ismerik meg a munkásmozgalom történetét. A mi pártcsoportunkban Szabó Alpár műszaki titkár vezeti a beszélgetéseket, melyekbe mindenki bekapcsolódik. Tapasztalataink szerint a párttagok megkedvelték, s hasznosnak tartják az oktatás eme formáját. — Elhatároztuk, hogy felvesz- szük a kapcsolatot a MEZŐGÉP Vállalat kecskeméti gyárának egyik pártcsoportjával — folytatta a beszélgetést. — Engem bíztak meg, hogy felkeressem őket. Az ottani kommunistákkal beszélgetve sok olyan tapasztalatot szereztem, amit munkánkban jól hasznosíthatunk. Hamarosan ők látogatnak meg bennünket. A gyárban dolgozó ifjúkommunistákkal kapcsolatban Csikós János elmondta, hogy a KISZ- alapszervezetek eredményesen foglalkoznak a fiatalok párttaggá nevelésével. Legutóbb két fiatal szakmunkás kérte felvételét a pártba. Munkájuk, magatartásuk, társadalmi tevékenységük alapján a taggyűlésen minden bizonnyal elfogadják majd kérelmüket. A Il-es számú pártalapszerve- zetben is sok harminc éven aluli fiatal dolgozik. Valamennyien szakmunkások: lakatosok, hegesztők. — A tagsági könyvek cseréjének lebonyolítása, illetve a beszélgetések során sok hasznos ötlet hangzott el a termelő munkával, a gazdálkodásunkkal kapcsolatban — magyarázta Antal Mihály brigádvezető, a megyei pártbizottság, s a gyár Il-es számú pártalapszervezete vezetőségének tagja. — Az V-ös műhelyben a bélapátfalvi cementművekhez szalaghidakat, s szovjet exportra csarnokszerkezeteket gyártunk. Hiányosságaink vannak az anyaggazdálkodásban. Sok a hulladék, amelyet hasznosíthatnánk. A beszélgetések során több jó javaslatot kaptunk erre is. A gyár dolgozói helyeslik, hogy a kommunisták kezdeményezésére a gazdasági vezetők módosították az ebédidőt, s ezáltal jelentősen csökkent a munkaidő-kiesés. Korábban télen 7 órától 4-ig, nyáron 6-tól 3-ig dolgoztak, s a műszak közben ebédeltek a dolgozók. Mindig "többszázan álltak sorban az ebédlő előtt, gyakran fél órát is várni kellett, míg asztalhoz ülhettek. Most 6-tól 2 óráig tart a munkaidő, s ezután lehet ebédelni. A párttagok felvetették azt is, hogy a gyár területén nagyobb rendet kellene teremteni elsősorban a balesetek megelőzése érdekében. • A párttagok igénylik a politikai képzést — magyarázta Csikós János, A kecskeméti Fémmunkás Vállalat kommunistái bizonyára eleget tudnak tenni a magasabb követelményeknek, hiszen értik, tudják, hogy saját munkahelyeiken milyen intézkedések szükségesek ennek megvalósítására. T. L. • Antal Mihály a jobb anyaggazdálkodásra hívta fel a figyelmet. I
