Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-24 / 95. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. április 24. — Egyik megyei szerv jelentéséből olvastam, elvtársnő, hogy... De mindjárt idézem is szó szerint, mert feljegyeztem magamnak: „A FÉKON bajai gyárában 1977-ben megszüntetik a jelenlegi szalagrendszerű termelést, s helyette egyéni érdekeltségen alapuló, csoportos munkaszervezést vezetnek be. Ez az .egységcsomagos’ megmunkálási rendszer lehetővé teszi a szalagszerű termelésnél előforduló gyakori várakozási kényszer megszüntetését.” ... Ahogy mondani szokták, — eddig az idézet... A szelíd-nyájas arcú szb-titkár, Vinkó Sándorné már a citálás alatt apró fejmozdulatokkal jelezte, hogy valami nem egészen stimmel ezzel az értesüléssel. Aztán elmondja, hogy az új módszer bevezetéséhez nincs meg minden lehetőség. Nem elég az akarat. ZÖLD UTAT A ZÖLDSÉGNEK — Legnagyobb gondunk jelenleg a zsúfoltság, a munkatermek szűkössége. Az akadály akkor hárul el, ha elkészül a termőterület bővítését szolgáló épület, itt a szomszédos ház helyén. Harmincmilliót kaptunk korszerűsítésre abból a 151 millióból, amit kedvezményes központi hitelkeretből többek között a Férfi Fehérneműgyár is kapott. Ebből építjük fel a háromszintes új üzemrészt. — Mégis, mi lesz annak a bizonyos csoportos munkaszervezésnek a lényege? Miért az olyan jó. legkorszerűbb, ha egy új épület is kell hozzá? — A szalagrendszernél nem egyszer megtörténik, hogy az ügyesebb dolgozó várni kényszerül, míg a következő munkadarab hozzá kerül. Nincs teljesen lehetősége szorgalmának, egyéni képességeinek kibontakoztatására. — Míg az „egységcsomagos" megmunkálásnál...? — Egy-egy munkásnő gépe mellett egyszerre száz-másfélszáz félkész termék van. Annyi idő alatt végzi el rajtuk a maga részmunkáját, amennyire tőle telik. Nincs annak kitéve, hogy ő ugyan haladna, mert kezéből már tovább jutott a termék — de a szomszédjától még nem kapta meg. amit neki kellene folytatnia. — Ezt már értem, csak azt nem tudom, miért kíván ez akkora munkaterület-bővítést? — A helyszínen minden világos lesz. Egyik részlegből a másikba „kukkantunk be”. A közös jellemző mindenütt a füllesztő hatású zsúfoltság. Anyaghalmok a munkásnők között, a falak mentén ugyancsak „fal” húzódik munkadarabok, kelmék, termékek laza, de vastag rétegeiből. Szellőzik a világos helyiség, de még az anyagtömeg jelenlététől is nehezebb az ember lélegzete. Vinkó Sándorné egyik munkás- nóie, s gépére mutat. Bárkit választhatna, mozgásterük egyformán kicsi. Mekkora is? — Egy egész két tized négyzetméter ... S az új munkaszervezéshez hat-hét négyzetméternek kellene lennie. Annyi félkész terméknek, amennyi az „egység- csomagban” lesz — hely kell. , Meg vagyok győzve. Alaposan megrepedezett előttem az a — némelyek részéről dogmaszerűen emlegetett, jóllehet sok igazságtartalmat hordozó megállapítás, amely szerint múlni nem akaró betegségünk a létesítmény- centrikusság. A sajtó, a jelentések afölött tapsolnak örömmel, A szakértelem felértékelése Ügy vélem, nem gerjesztek vitát a mezőgazdaságban dolgozó pályatársaim között, amikor azt állítom, hogy a zöldségtermesztés összetettebb, szakmailag igényesebb feladat, mint a kukorica, vagy a búza termesztése. A tudományos és technikai ismeretek sokasága kell persze ahhoz is, hogy a búza termésátlagai — különösen, az elért szintet figyelembe véve — emelkedjenek, de néhány nagyon jól képzett szakember már garancia arra, hogy ezeket az ismereteket a termelésben érvényesítsék. A kertészet kényesebb ágazat. Fólia vagy üveg alatt védjük a növényt a külső behatásoktól — tudni kell jól védeni! —, mesterségesen pótoljuk a csapadékot és a hiányzó meleget — ehhez is érteni kell —, és sokkal bonyolultabb a növényvédelem is. A kockázat is nagyobb a kertészetben. Ha nem sikerül valami a szabadföldi paradicsom egyetlen négyzetméterén, legföljebb 3—4 növényt veszítünk vele. Melegházban a duplája, árban legalább öt-hatszorosa veszik. Ezért is mondják szívesen a kertészek: itt minden lépéshez, minden munkafolyamathoz szakértelem kell. Két évszázad tapasztalatai Jól szervezett központi intézkedések sora segíti most a zöldségtermesztés bővítését. Akik nem rendelkeznek még elegendő tapasztalattal, azoknak szeretném elmondani a Szegedhez tartozó mihálytelki nagyüzemi és háztáji kertészet példáira támaszkodva, hogy a szakértelem megsokszorozhatja a belefektetett pénz és fáradság hasznát. A mi szövetkezetünk abban a szerencsés helyzetben volt és van, hogy hagyományos zöldségtermelő területen alakult. A szakértelem az 1700-as évektől datálhatóan generációról generációra hagyomá- nyozódott, és közben mindig gyarapodott. Bár a város közelében alakult ki ez a körzet, nem a városellátást szolgálta, inkább ipari feldolgozásra alkalmas növényeket, dohányt és fűszerpaprikát — termelt, és későbbi fejlődését is az ipar és a nagykereskedelem határozta meg. Amikor1 a szövetkezet megalakult, a retek, a saláta, a sárgarépa és a fűszerpapszövetkezetnek csak föl kellett ismernie gazdag örökségét és megtennie mindent, hogy a meglevő szakértelem tovább gyarapodjék. A Kertészeti Egyetem Zöldségtermesztési Tanszéke Somos András akadémikus révén személyes kapcsolatot tartott a mi- hálytelkiekkel. Ez a kapcsolat állandó továbbképzést, az újabb ismeretek igen gyors áramlását jelentette. A termelőszövetkezet maga szervezte később az előadásokat és tapasztalatcseréket, törekvését mindig tömeges érdeklődés kísérte. A háztáji és a nagyüzem között a szövetkezet fennállása óta teljes volt az összhang. Említettem, hogy gazdag hagyományt örökölt a szövetkezet, de nem állhatott meg az örökség színvonalán. A fóliaalagutat magas fóliasátrakkal egészítette ki, a termálprogram pedig korszerű h'ajtatóházat hozott. Ha akartuk volna, akkor se tudtuk volna megakadályozni, hogy a nagyüzemben alkalmazott új termelési módszerek át ne szivárogjanak a kiskertekbe. Természetesen nem is akartuk, inkább segítettük. Az örökséget gyarapítani kell Mégis a magas fóliasátrak alkalmazása után 5 év telt el, mire otthon is ilyet épített magának, aki előnyéről a szövetkezetben nap mint nap meggyőződhetett. Sok oka van ennek, magyarázatul azt említem csak, hogy amíg a retekben jó üzletet láttak, nem is volt szükségük ilyen fóliasátrakra. Végeredményben a hagyományod piacérzékenység kényszerítette tagjainkat és a szövetkezethez nem is kötődő kertészeket, hogy új módszert alkalmazzanak. Sokáig biztos jövedelmet hozott a Karsai József által ki- fundált ötlet: a retek és a fű- szerpaprika magját egyszerre vetették el. Amikor a retket fölszedték, akkor kezdett fejlődni a paprikapalánta — erre azonban az alacsony fóliaalagút is megfelelt. Amikor piaci bonyodalmak támadtak a retek körül — máig sajnálom, hogy nem sikerült megoldanunk —, akkor kezdtek paradicsomot és paprikát is termelni, de ehhez már kellett a magas fólia. Végeredményben lemásolták az üzemi módszert, és mi segítettük a másolást. Vagonszámra rendeltük a hozzávaló feszítőbordákat és a fóliát is. A termálvíz-felhasználás előnyös tapasztalatait úgy hasznosították, hogy fűteni kezdték fóliasátraikat. A példa nem másolható A magas fólia és az új növények termesztése azonban más növényvédelmi munkát, nagyobb fegyelmet, nagyobb pontosságot is kíván. A növényvédelmet nehéz ellesni, hiszen kevés ember végzi. Nem is elegendő a „ránézéses” tájékozódás, hiszen a növényvédő szerek többsége veszélyes méreg. Ezért legutóbbi tanfolyamaink témájául jelentős részben a vegyszerek alkalmazásához szükséges ismereteket választottuk. Fölmerül a kérdés: mit hasznosíthat mindebből az a gazdaság, amelyik csak most kezd zöldséget termelni? A példa semmiképpen nem másolható, de a belőle kitűnő szemlélet, problémamegközelítés talán használható új ötletet is szülhet. Tanácsunk csak az lehet: a zöldségtermesztéshez az átlagosnál lényegesen több szakértelem kell, és tanulni mindig olcsóbb, mint saját kárunkon tapasztalni. Egyetlen példa a szakma iránti igen nagy fokú érdeklődésre, tanulási vágyra: az országos szervezésű fóliás tanfolyam soron következő bemutatójára 600 résztvevőt várunk. Borthaiser Antal a szegedi Üj Élet Tsz főkertósze • A konyhát tavaly újították fel, de a rekonstrukció során szükség lesz további bővítésére. Három- százötven adagos ugyan, de ha lehetne, sokkal többen igénybe vennék. A 96 százalékban női üzem dolgozói felvetették a szakszervezetnek, hogy szeretnének a konyháról ebédet, vacsorát vinni. • Az ebédlő sarkában szabadpolcos olvasnivalóajánlás. Napilapok, képes újságok, folyóiratok közt válogathatnak az emberek. Olvasásra haza is vihetik, amelyik megtetszik. Vinkó Sándorné szb-titkár is megállt pár perc böngészésre. (Méhes! Éva felvételei) amikor ünnepélyes szalagátvágással mondjuk egy új műhelycsarnokot avatnak. Pedig hát annak dukálna igazán elismerés, megbecsülés, aki a meglevő, régibb üzemben is képes új technológiát alkalmazni. Mennyire nem lehet kategorikusan, csalhatatlan, egyetlen igazságként kezelni valamilyen gazdasági tételt. Ami mindaddig közhely végeredményben, amíg a gyakorlat nem igazolja, hogy érvényesüléséhez megvannak az előfeltételek. A Férfi Fehérneműgyár bajai üzemében bizony joggal lehet majd üdvözölni az új üzemrészt, a „létesítményt”. Mert csak az idén elkezdett és 1979-ben befejeződő beruházás révén lehet megszüntetni a mostani szalagrendszerű termelést. Nem önmagáért az „egységcsomagos” megmunkálási rendszerért, hanem mert azzal a csoportos munka- szervezési formával nyitnak igazán utat az egyéni érdekeltség érvényesülésének. Amivel érdemesebb lesz teljes képességkifejtéssel termelni, mert jobban meglesz a látszatja a keresetben. S a többtermeléssel mégimkább növelhető az export aránya. Ami nem mellőzhető szempont, hiszen a kedvezményes hitel fejében a tőkés export növelésére is kötelezettséget vállalt a Férfi Fehémeműgyár, így annak bajai meg kalocsai gyára is. No, de addig is — marad az eddigi termelési értékszint? — Tavaly 402 millió forintra teljesítettük az árbevételi tervet • A legjobb akarattal se mondható, hogy ilyen zsúfoltságba még beleférnének azok a bizonyos „egységcsomagok”. • No de a régi szomszédépület bontásával felszabadították már a helyet a leendő háromszintes üzemrész számára. — felel Vinkó Sándorné —, idénre 473 millió a tervezett árbevétel. — Képesek arra, hogy a mostani nehézkes viszonyok között is többet gyártsanak? — Nem teljesen a termékek darabszámának emelésével fogjuk ezt elérni. Ebben a többletben, a nagyobb árbevételben az is benne van, hogy igényesebb kivitelezésű ingeket készítünk. Azaz a minőségi követelmények magasabb mércéjével is pótolunk fárasztóbb erőkifejtést... Tóth István Előfeltételek (11.) Ha valaki összeégeti magát, hiába plasztikázzák elfogadhatóvá a küllemét, mindig vi- szolyogni fog a fűztől, de tán még a melegtől is. Ne találgass, megmondom, Dorogi Laci bátyja. Emlékszel Dorogi Lacira. Simon elnevette magát: — Emlékszem-e? Amikor érettségizett a kölyök, egy évvel utánunk én agitáltam rá, hogy jöjjön ő is repülőnek. Már azt is tudom, miért a tűzről jutott eszedbe. Egyszer a kollégiumban meggyulladt a cigarettájától a dunnája. Akkora fegyelmit akasztottunk a nyakába, mint egy ház. A kollégiumi gyűlés eltiltotta a cigarettától, egy hónapra megvontuk tőle a kimenőt is, pedig éppen nagy szerelemben volt a Bezerédi lánnyal... Aztán évekig nem láttam, csak akkor akadtam újra össze vele, amikor megkaptuk az első szuperszonikus gépeket. Én voltam a kiképzője. A bátyjára nem emlékszem. Mit akar tőled? — Nem tudom. Mondom, felhívott, emlékszem-e az öccsére, és ha igen, tudnék-e szánni rá fél órát, hogy meghallgassam, bajban van, a segítségemre, vagy legalább a tanácsomra volna szüksége. Mondtam, jöjjön, este otthon leszek. — Elnevette magát, szeme összehúzódott a vastag üveg mögött. — Eggyel több ember a nyakamon, az én helyzetemen ez már nem javít, nem ront. Mi lenne, ha töltenél még ebből a f laskából? * A Pontiac hosszú teste lágyan hintázott. Vagy alig észrevehetően gyorsult a kocsi, hogy elhúzzon mások mellett, vagy lassult, ha a csúcsforgalom ritmusa ezt diktálta a sugárút egy- egy szakaszán, ahol minden forgalmi sávot megtöltöttek az autók. Leilei görnyedten húzódott be a sarokba a széles hátsó ülésen. Tenyerével a gyomrát simogatta. Amint hazaér, rögtön lefekszik, lazán elnyúlik a heverőn... Persze, hiába kérte már ötször is, Erika még mindig nem csináltatta meg a villamos melegítőt. A sofőr hirtelen fékezett a gyalogosok miatt, akik tömött hullámban ömlöttek rá a zebrára. A Pontiac kettőt-hármat rugózott a döccenéstől. Leilei kinézett az ablakon. Egy idős asszony ingerülten kiabált valamit a sofőrjének, aki szenvtelen képpel bámult a gyalogosokra. — Legyen óvatosabb, kérem — szólt előre Lellei. — Csaknem közéjük csúszott. A fiatal sofőr szótlanul bólintott. Egyetlen vonás sem mozdult az arcán, Lelleinek mégis olyan érzése támadt, hogy a fickónak nem tetszik, ha figyelmeztetik. És a nevét még mindig nem tudja... Tulajdonképpen nincs is szükség a nevére, ezzel talán sohasem kell majd beszélgetnie, mint az öreg Bernáttal, aki minden reggel és minden délután kötelességének tartotta, hogy beszámoljon a pletykákról, amik a fülébe jutottak, márpedig egy sofőrnek mi nem jut a fülébe, ha a nap nagyobb részében semmi dolga: vagy az épületben cselleng, vagy h sofőrszobában cseréli ki az értesüléseit a többi gépkocsivezetővel a rendszeres vagy esetleges utasokról. Ha belegondol az ember, rájön, hogy veszélyes brancs ez, a sofőrök, nincs előttük titok, minden apróságot megfigyelnek, s ahol egy vezető állású ember bukik — Tárnáival is így volt, Békásival is —, a bukásban szerepe van a sofőrjének is. Neki Bernát a lekötelezettje volt, mégis vigyázott az öreg előtt minden szavára, a pletykáira sem reagált, csak tudomásul vette, amit hallott tőle, hogy ha a vállalatnál elterjedne, mert miért ne terjedne el, hogy ő meghallgatja, amiről az öreg informálja, egyúttal az is terjedjen el, hogy nem érdeklik a sofőrhírek. Kifejezetten magánügyben egyszer se vette igénybe a kocsit az öreg Bernáttal együtt, vasárnaponként maga vezette a Pontiacot, amíg meg nem kapta a Renault-t, s akkor is inkább taxival ment orvosért, amikor Tamáson hirtelen kiütött a kanyaró, pedig — Erika üvöltött is — a Pontiacot egy perc alatt odarendelhette volna, a taxiért pedig húsz percig kellett telefonálnia. Erika azóta sem érti, miről van szó. Rettegsz mindentől, te kukac, ezt ordította a hisztériától, neked a gyerekednél is fontosabb, hogy ha egyszer meg akarnak fúrni, - ne hozhassák fel ellened, hogy orvost hozattál a gyerekednek a vállalati kocsival, a személyi használatodra rendelt kocsival, minek az olyan embernek a magas tisztség, aki egyfolytában attól retteg, le ne bukjon? ... A járdákat elárasztotta a tömeg, a hivatalokból kiözönlő rengeteg férfi, nő, az autóbuszok lépcsőin is fürtökben lógtak, a buszok ablakain izzadt arcok bámultak ki, legtöbben a semmibe, de némelyik az autóbusz mögött camjnogni kényszerülő kocsikra, a Pontiac nagy fekete testére is, amelynek tágas utasterében csak két ember utazik, nem is kettő, csak egy, aki hátul ül, hiszen a sofőr nem utas, az hozzátartozik a gépkocsihoz, mint a kormány vagy a sebességváltó. Rászorította tenyerét a gyomrára. A Pontiac belsejében nem volt meleg, a két leeresztett első ablakon behúzódó levegő kellemes cirkulációt csinált, s ha nem kínoznál a gyomra, a homloka se lenne nedves. Ma is meg kellett volna várnia odabent, amíg megszűnik a csúcsforgalom, de a gyomrában a fájás erősebb volt ennél a meggondolásnál, kergette, hogy minél előbb elnyúlhasson otthon, behúzódva az elsötétített hálóba. Megtehette volna, hogy a szobájában fekszik le a nagy szófára — hányszor jutott már eszébe, ha kínozta a gyomra —, de éppen ő az oka, hogy erre sohasem meri rászánni magát: úgy vezette be, hogy Judit bármikor benyithat hozzá kopogás nélkül is, vegye tudomásul az egész titkárság, hogy ez is a vezetési stílusához tartozik, s ha egyszer Judit éppen akkor lépne be, amikor ő a szófán fekszik, elkezdene nyüzsögni körülötte, talán még oda is ülne mellé a szófa szélére... A sofőr hátrafordult. Pisze orra tövén verejtkécseppek csillogtak. — Dugó van a Lánchídon — mondta. — Ráfordulok itt a Kiskorúira, a Margit-hídon előbb átjutunk. Végeláthatatlan kocsisor vesztegelt előttük. Leilei bólintott: — Igaza van. A Pontiac meglódult, és rákanyarodott a Kiskörútra. Leilei hátradőlt a lendülettől. Nyakának jólesett a háttámla bőrhuzatának hűse. Judit ott ugrálna körülötte, vizet hozna vagy forró feketét, mellette ülne, amíg meg nem issza, és combtőig felcsúszna a szoknyája, amely minden más nő szoknyájánál rövidebb, és a combja is minden más nő combjánál izgalmasabb. Számtalanszor érezte már — szinte a levegő vibrálásából, ha kettesben volt Judittal, diktált neki, s a lány úgy ült le, sohasem az íróasztal elé, mindig a dohányzó- garnitúrához, hogy ő láthassa a keresztbe vetett lábát, —- csak egy szavába kerülne, és Judit percek alatt eltüntetné otthonról pár órára az özvegy anyját... Céltudatos fehémép, semmit sem erőltet, hosszú távra játszik, de következetesen: ha aláíratni hoz be valamit, s a mindig nyitott blúzaiban odahajol az íróasztal fölé, a blúz nyílásában lehetetlen nem látni a melle hajlatát, néha csaknem a mellbimbójáig, amely — mintha ez a nő szüntelenül izgalmi állapotban élne — mindig szinte kiböki a blúzát... A Pontiac dübörgő villamosszerelvény mellett húzott el. Leilei állkapcsa tövénél megrándult egy izom. Ha a gyomra gyötri, minden erősebb zajra valami félelem pattant az idegeiben, ez az izmokat rángató inger. • Béla a derekán a nadrágjába tűrte a törülközőt. A konyha előtt már kint állt az udvaron a hokedli a tele lavór vízzel. A fiú kilépett az ajtón, a lavór fölé hajolt, és két tenyerével háhyni kezdte meztelen felsőtestére, nyakára, arcába a vizet. Jutott belőle a szemébe is, amíg be nem hunyta. Élvezte a víz hidegét, ahogy a vállán-hátán-mellén csurgott, nagyokat prüszkölt, rázta a fejét, hajából a cseppeket. Amikor már felfrissült, beletemette arcát a törülközőbe, s végigdörzsölte felsőtestét, amely — az ujjai is tapintották — keményre izmosodott a katonaságnál. Csak legalább barna lenne már, ahogy egy csomóan a srácok közül bent a műhelyben. De még várhat, amíg fog rajta a nap, július is lesz abból... (Folytatjuk)
