Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-21 / 92. szám
1977. április 21. • PETŐFI NÉPE • S VENDÉGÜNK: Wladislaw Kobialka A magyar—lengyel barátsági hét alkalmából Bács-Kiskun megye városaiban, községeiben több kiállítást rendeznek. A lengyel nép gazdasági, tudományos, műszaki, kulturális eredményeit, fejlődését bemutató dokumentumok. tablók, fényképek, képzőművészeti alkotások, kisfilmek a budapesti Lengyel Kulturális Központ gazdag gyűjteményének egy része. A kulturális központ az ország minden táján évente több száz kiállitást, tájékoztató előadást, filmvetítést, bemutatót, vásárt rendez. Wladislaw Kobialka, a budapesti Lengyé'l Kulturális Központ igazgatója négy éve dolgozik Magyarországon. Először 1952-ben, majd 1966-ban járt hazánkban. Jól ismeri Bács-Kiskun megye városait, különösen Kiskunhalast, Kalocsát, s mint mondta, nagyon szép emlékek fűzik Öregcsertőhöz, ahol néhány évvel ezelőtt részt vett egy barátsági gyűlésen, s nagy sikerű kultúrműsoron. A kulturális központ igazgatója e héten ismét Bács-Kiskun megye vendége. A barátsági hét valamennyi eseményén részt vesz. Megkértük, ismertesse a kulturális központ feladatát, munkáját, s a két nép barátságának erősítésében elért eredményeiket. — Milyen programokat szerveznek hazánkban? — A- budapesti Lengyel Kulturális Központnak csakúgy, mint a varsói Magyar Intézetnek legfontosabb feladata a gazdasági, társadalmi, tudományos, kulturális sikerek bemutatása, a magyar—lengyel barátság erősítése. Elsősorban arra törekszünk, hogy a magyarok minél jobban megismerjék a lengyel nép politikai célkitűzéseit, az ipar, a mezőgazdaság, a tudományos vívmányok, a kulturális élet jelenlegi helyzetét, s törekvéseinket. Ennek érdekében évente általában több mint háromszáz különböző programot szervezünk. A már hagyományos barátsági hetek mellett minden megyében irodalmi esteket, ■ hangversenyeket rendezünk, kiállításokat nyitunk. Tavaly az ország különböző tájain 160 kiállításon mutattuk be a lengyel képzőművészek alkotásait, gazdasági eredményeinket, országunk szép tájait. Nemrég a budapesti központunkban Maria Konstantin Sopockó Ex libris kiállítását, a lengyel származású Pikszai Rudolf szobrait és Tavaszi Noémi alkotásait láthatták az érdeklődők. — Az elmúlt hónapokban milyen előadóesteket rendeztek? — A zenei rendezvényeink közül megemlítem Vanda Bargi- elowskának, a Varsói Nagyszínház operaénekesnőjének a közelmúltban tartott budapesti fellépéseit, a wroclawi kamarazene- kar előadásait, s a Varsói Nemzeti Színház vendégjátékát Budapesten. Évente ötszáz alkalommal vetítünk lengyel rövid-, illetve nagyfilmeket, amelyek népünk életét, munkáját, eredményeit országunk tájait, népművészetét mutatják be. Nagy sikert aratott a közelmúltban vetített ígéret földje című lengyel film. — A kulturális központ kezdeményezésére Budapest— Varsó között létrejött kulturális együttműködés keretében rendezték meg az idén Varsóban a budapesti napokat. — Milyen feladataik vannak a két ország gazdasági, kereskedelmi kapcsolatának erősítésében? — Gazdasági együttműködésünk fejlődésére két jellemző adatot említek: az elmúlt öt év alatt másfél milliárd rubel volt az árucsereforgalmunk értéke. A következő öt év alatt ez az ösz- szeg majdnem a duplájára emelkedik. Gazdasági együttműködésünket elsősorban árubemutatókkal segítjük, amelyek előmozdítják a külkereskedelmi vállalatok közötti szerződéskötéseket. A hét elejétől a budapesti Skála Áruházban lengyel árukat mutatnak be. Ez alkalommal a varsói Centrum, a lódzi Centrál és a krakkói Jubilat áruház cikkeiből rendeztünk vásárral egybekötött kiállítást. Ezek a bemutatók egyben az áruválaszték bővítését is célozzák. — Hogyan (készülnek a szocialista forradalom évfordulójára? — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a budapesti központban új kiállítás nyílik, amely »azt mutatja be, hogy a forradalom győzelmének milyen hatása volt Lengyelországban. Ezt a kiállítást természetesen az ország több városában is megrendezzük. • — Köszönjük a beszélgetést. Tárnái László Munkásmozgalmunk történetének állandó kiállítása MAI TÉMÁNK Jó hírek Jánoshalmáról Bács-Kiskun aránylag nagy területen fekszik. Jó néhány országról tudunk, amely kisebb helyet foglal el. Előfordul, hogy egy-egy község vagy város száz vagy annál is több kilométerre ' található egymástól. Falvaink száma sok tucat: nem juthat el hát sűrűn mindenhová lapunktól újságíró, bármennyire szeretnénk is, hogy így legyen. Hogyne, mikor oly sok és sokféle esemény színhelye egy-egy távoli település. Egyes helyeken különösen így van ez. Mint például a gazdag és változatos történelmű Jánoshalmán. Mostanában a gazdagodó és korszerűsödő közművelődésről árulkodva, „kedvező szelek fújnak” onnan. Jó szívvel ejtünk hát néhány szót ezekről. A nagyközségi könyvtárban elhatározták: havonta bemutatnak egy költőt, írót a helybeli irodalombarátoknak. Egy-egy alkotó életét és életművét tablókon, fotókkal és ismertető szövegekkel láthatóvá teszik. Ugyanakkor a mozi előcsarnokában kis kiállítás keretében népszerűsítik a szerző könyveit, hogy ily módon is további kedvet ébresszenek az olvasáshoz. Móricz Zsigmond, Jókai Mór és József Attila került közelebb a sorozat kezdetén a jánoshalmiakhoz. A jelek szerint a folytatás sem marad el. Elkezdtek egy másik, szintén érdekesnek mondható sorozatot is. Ez alkalmat nyújt a rendezőknek arra. hogy a közönséghez közelebb hozzák azokat a szélesebb körben ismert személyiségéket, akik Jánoshalmán születtek, s akiknek onnan való eltávozása óta sem szűnt meg szoros kapcsolata a helységben élő emberekkel. Elsőnek a Szegeden élő Péter László irodalomtörténész, az irodalomtudományok kandidátusa látogatott el hozzájuk, Kérésükre. A helybeli Radnóti Miklós Gimnáziumban nyilvános magyar órát tartott, és találkozott a nagyközség szellemi éíetét formáló emberekkel. Legközelebb a népszerű rádió- és tévériporter, Rapcsányi László lesz a jánoshalmiak vendége. Bizonyára e találkozó is bizonyítja majd, amit -a nagyközségi könyvtár vezetője írt neTcünk a meghívó levelében: azt, hogy ebből a távoli helységből is bárhová elviheti az embereket a tudás, a kultúra „ekhós szekere". V. M. Három kommunista szombat a jubileumi munkaversenyben A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére kibontakozott munkaversenybe lelkesen kapcsolódtak be a Lajosmizsei Kefe-, Seprű-, Fa- és Vasipari Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezet dolgozói. A régebbi nyolc szocialista és a hat munkabrigád tagjain kívül az ez évben alakult öt új kollektíva tagjai is vállalták, hogy mindent megtesznek a közelgő évforduló munkasikerekkel való köszöntéséért. A versenyző kis közösségek felajánlásaikkal elsősorban a szövetkezet 135 millió forintos tervének teljesítését akarják elősegíteni. A termelés hatékonyságának növelésére vállalták többek közt az anyagmozgatás átszervezését, az egész és törtnapi hiányzások miatti, valamint a munkaidőn belüli veszteségidők csökkentését, a gépek állásidejének rövidítése érdekében a tmk-szer- vezet átalakítását, munkakörök összevonását, a kézi munkahelyek célgépekkel yaló ellátását, továbbá az anyag és az energia még takarékosabb felhasználását. Tekintélyes óraszámot kitevő társadalmi munkát vállaltak az ipari szövetkezet brigádjai. A nagyközség óvodáinak bővítéséhez minden dolgozó három kommunista szombati munkabérét ajánlotta fel. Laiosmizse épitéséhez-szépítéséhez a Kossuth és a Széchenyi utca kövezési munkájának elvégzésével is hozzájárulnak. A női brigádok a parkosításban akarnak jeleskedni. Ezen kívül a kollektívák patronálják a tanyai kollégiumot és az öregek szociális otthonát. A nagyszámú felajánlás között található a dolgozók művelődését, szakmai és politikai továbbképzését szolgáló vállalás is. A Lajosmizsei Kefe-, Seprű-, Fa- és Vasipari Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezet versenyző brigádjai nagyban hozzájárultak, hogy a szövetkezet túlteljesítette «első negyedévi tervét. A. T. S. A kiskunhalasi zenei napok nyitánya Tanári hangverseny a könyvtárban Zeneszerető közönségünk nevelésében a muzsika iránti igény felkeltésében a legnagyobb és legnehezebb feladat a zeneiskolai tanárokra hárul. Ök azok, akik a kezdetektől irányítják gyermekeink zenei tanulmányait és felébresztik érdeklődésüket az értékes alkotások iránt. Ehhez a munkához természetesen szüntelenül fejleszteniük kell saját tudásukat is. Bács-Kiskun megyében széles körű és hatékony a továbbképzés, s talán ez is közrejátszik abban, hogy tanáraink egyre több alkalommal vállalkoznak arra, hogy nyilvánosan is számot adjanak felkészültségükről. Szűkebb hazánkban 1968. óta rendszeresen megrendezik a megye zeneiskoláiban tanító zene- pedagógusok közös hangversenyét. Minden évben más-más város kapja meg a szervezés jogát. így került sor kedden este a kiskunhalasi Városi Könyvtár hangulatos olvasótermében rendezett megyei tanári hangversenyre. A koncert a hagyományoknak megfelelően a Zenepedagógusok Szakszervezete Bács-Kiskun megyei Bizottsága védnöksége alatt került megszervezésre s a város vezetői és a helyi zeneiskola közössége mindent elkövetett a jó előkészítés érdekeben. A hangversenyt — melyet dr. Szabó Miklós, a városi pártbizottság első titkárának bevezető szavai nyitották meg — megve- szerte komoly érdeklődés kísérte, és szépszámú közönség hallgatta végig a huszonkilenc szereplő zenetanár produkcióját. A koncert egyébként a kiskunhalasi zenei napok nyitójául is szolgált. A hangverseny közreműködőinek színvonala az elmúlt évekhez képest jelentőseh emelkedett; valamennyien lelkiismeretesen felkészültek, tudásuk javát nyújtották. Többségben voltak a kamaraegyüttesek — minda.inyiuic játékából az együttes muzsikálás öröme és komoly felelősségtudat sugárzott. A résztvevő bajai, kiskőrösi, kecskeméti, kiskunfélegyházi és kiskunhalasi zeneiskölal tanárok valamennyien sikeresen szerepeltek. Teazo a platánfában Húsz ember is alig éri át a kirgiziai Turpak faluban található óriási fűzfa törzsét. Sűrű koronája majdnem 40 méter magas. A helyi lakosok autóparkolót létesítettek a fa alatt. A tudósok szerint a fűzfát több mint 700 évvel ezelőtt ültették. A fűzfával egyidős egy platánfa, amely Vuadii falu központjában található. Olyan nagy, hogy törzsében teázót építettek. Gátat vetni az alkoholizmusnak! Lassan már megszokottá és természetessé válik, hogy a legnagyobb és legjelentősebb kulturális centrumunkban, a Budavári Palota múzeumokkal, közgyűjteményekkel folyamatosan benépesülő épületkomplexumában mindig történik valami említésre érdemes, vagy akár világraszóló esemény. Sorrendben a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, á Magyar Nemzeti Galéria beköltözésére, állandó és időszaki kiállításaikra, valamint a nevezetes gótikus szoborleletre gondolunk, amelyet televízióból, újságból, szakpublikációkból ország-világ megismert, és amely éppen a Munkásmozgalmi Múzeum tőszomszédságában bukkant százados kényszerrejtekhelyéből elő. Mintegy jelképezve a történelem kontrasztjait és folyamatosságát. A Munkásmozgalmi Múzeum viszontagságos hányódások után vette birtokába jelenlegi vári épületét. A József Nádor téri, majd a Szentháromság téri bájos kis paloták ugyan szemet gyönyörködtetők voltak, de múL zeumi tudományos gyűjtő, vagy közművelő-kiállító munkára teljességgel alkalmatlanok. A múzeum személyzete és gyűjteménye a nagy sikerű 1969-es jubileumi tanácsköztársasági kiállítással — amelyet vendégként a Budapesti Történeti Múzeum termeiben rendezett — bizonyította be végképp az önálló intézményi lét jogát és a saját megfelelő épület elodázhatatlan- ságát. A mostani, végleges otthon hagyományos külseje nemcsak a belső terek alkalmazkodó és mégis modern építészeti bravúr• Részlet a kiállításból. ját takarja, hanem a raktárak és dolgozószobák tucatjai mellett immár a magyar munkásmozgalom történetének teljességét felölelő állandó kiállítást is. Az annak idején jelentős szakmai és látogatói elismerést szerzett első rész (A magyar munkásmozgalom története a' Tanácsköztársaság leveréséig) után, végre április elején megnyílt a napjainkig terjedő további korszakokat bemutató második és harmadik is. Az új kállítás rendezői az előző korszak bemutatásának tapasztalatait is hasznosítva végeztek eredményes munkát. Sikerrel kerülték el az újkori történeti kiállítások buktatóit, és nem fulladtak a papírok, az okmányok és fényképek tengerébe. Tárgy- és enteriőrközpontú minden terem, majd minden vitrin. Vagyis a kiállítás nemcsak tanít, nemcsak informál, hanem látványnak is kellemes. De további eredményeket is felmutatott ez a most megnyüt kiállítás. Olyan kor, a két világháború közötti időszak történetében segít eligazodni, az arányokat és a fontossági sorrendet egyaránt betartva, amikor a munkásmozgalom reformista és forradalmi, legális és illegális, hazai és emigráns stb. szárnyakra oszlott. A korszak nagy részében legalább két munkáspárt működött, nemi számítva az erős és befolyásos szakszervezeteket. A kiállítás muzeológus és grafikus tervezői mindezt reálisan, a köztörténetbe ágyazva mutatják be. i A felszabadulás utáni fejlődésünk érzékeltetésével sem marad adós a Munkásmozgalmi Múzeum'. A történelmi távlat és a megfelelő múzeumi anyag hiánya ugyan a legközelebbi múlt ábrázolását nem könnyíti meg, azonban különösen a népi demokratikus korszak első évtizedéről ad sokat és sokunknak még emlékeiben élőt a kiállítás. Ügy véljük, a magyar munkásmozgalom történetének teljessé vált állandó kiállítása méltó sikerre számíthat a látogatók körében. D. M. Ismeretes, hogy az iszákosság, az alkoholizmus terjedése, az alkoholfogyasztás erőteljes növekedése világjelenség, s ez alól — sajnos —, hazánk sem kivétel. A lakosság szeszesital-fogyasztása évről évre növekszik. S bár az utóbbi esztendőkben a korábbinál céltudatosabbá, szélesebb körűvé vált az alkoholizmus ellen kibontakozó küzdelem is, ennek a harcnak még nincsenek látványos eredményei. A túlzott italfogyasztás, az alkoholizmus visszaszorításához nélkülözhetetlen a munkahely segítsége, az ottani közszellem megváltoztatása. Jelzi a jelenlegi állapot tarthatatlanságát az is, hogy a lakosság főbb kiadásaiból egy év alatt mintegy 9 és fél százalék jutott alkoholra; megközelítően annyi, mint a legmagasabb tápértékű élelmiszerekre. (összehasonlításul: húsra, húsfélékre, zöldségre és gyümölcsre 4,3, tej- és tejtermékekre 2,3 százalékot költöttek.) Országos átlagban egy év alatt hazánkban mindössze 24 forinttal vásároltunk több ruházkodási cikket, mint. alkoholt. Tartós fogyasztási cikkekre 30 százalékkal kevesebb jutott, s a lakosság oktatási és kulturális célokra csak mintegy a felét fordította annak az összegnek, mint amelyen szeszes italokat vásárolt. Csupán az iparban mintegy 4 milliárd forintra tehető az az anyagi kár, amelyet az alkoholfogyasztás következtében kifizetett táppénz, a kiesett munkanapokra jutó termelési érték, az üzemi balesetek stb. okoznak. Egészségügyi kormányzatunk az alkoholizmust olyan betegségnek tekinti, amelyet — más betegségekhez hasonlóan — megelőzni és gyógyítani szükséges. Nem árt tisztázni egy furcsa szemléletbeli problémát! Mégpedig azt, hogy növekvő életszínvonalunknak egyáltalán nem törvényszerű velejárója az alkoholisták gyarapodó száma, mint ahogy azt egyesek állítják. Milliók pozitív példája bizonyítja, hogy mértéket lehet és kell tartani: hogy szocialista társadalmi rendszerünkben a jobb anyagi lehetőségekkel az él helyesen, aki a munkában, a családi körben, a művelődésben, a SDortolásban, a növekvő szabad idő okos felhasználásában talália meg az emberhez méltó igazi örömet. Nem érthetünk egyet azokkal a nézetekkel sem, amelyek szerint egy-egy foglalkozási ágnak szinte velejárója a rendszeres alkoholfogyasztás. Statisztikai adatok; tények bizonyítják ennek az ellenkezőjét. Nem azok ellen vagyunk, akik esetenként, s módjával egy-két pohár szeszes italt fogyasztanak. A napirenden levő munkahelyi italozások ellen emelünk szót. Külön aggasztó, hogy gyakran fiatal munkásokat vonnak be a rendszeres italozásba idősebb társaik. Holott a fiatalabb korosztályoknál még súlyosabb az alkohol romboló hatása, hiszen a jellembeli torzulás, az akaraterő meggyengülése, az egészség károsodása a jövő nemzedékek szempontjából is helyrehozhatatlan következményekkel járhat. Nem árt figyelmeztetni arra sem, hogy a rendszeresen italozóknál szinte teljes érdektelenség mutatkozik nemcsak a közügyek, hanem egyáltalán a művelődés,., a családdal, a gyerekkel való foglalkozás, az egészséges szórakozás, úgy is mondhatnánk: az élet emberhez méltó igenlése iránt. Felmérések bizonyítják, hogy a nők körében is terjed az italozás. Az alkoholistákat nem az otthoni második műszakot rendszeresen teljesítő, gyermekeiket felnevelő, családjukat gondosan ellátó nők közt találjuk, hanem elsősorban az egyedülállók közt. Legtöbbjük ugyanis nehezen viseli el a magányosságot, s a társ- talanságból, az elhagyatottságból az italhoz próbál menekülni. Rendkívül sokrétű problémával állunk tehát szemben. A munkatársak közötti egészséges légkör a szűkebb kollektíva segítsége, ha kell bírálata, a legmeggyőzőbb és leginkább nevelő hatású. Sajátos feladataik vannak az alkoholizmus elleni küzdelemben a hazánkban több mint négymillió dogozót tömörítő szakszervezeteknek is. Az alkoholizmusnak fontos családpolitikai vonatkozásai is vannak. A közfelfogás általában áldozatnak tekinti az alkoholista egész családját. A tapasztalat ezzel szemben azt bizonyítja, hogy nem egyszer a családi feszültségek elől menekül a házastárs az alkoholhoz. Ezért is szükséges segíteni a családi élet rendezését. Annál inkább, mivel az alkohol hatására idegessé, kötekedővé válók túlnyomó többsége nem is a munkahelyen, hanem otthon, a családban teszi elviselhetetlenné a légkört. Nagy szerepük lehet a család- politikai tevékenységben — s így az alkoholizmus elleni küzdelemben — a szocialista brigádoknak. Részvételük főként a dolgozók meggyőzésében adhat pótolhatatlan segítséget; jelzéseik segíthetik a problémák, a bajok felderítését, és azok időben történő megoldását is. Hangsúlyozzuk végezetül, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem sehol sem lehet kampány jellegű. Tartós eredményt csak a hosszú, szívós, sokoldalú nevelő és felvilágosító munka, a társadalom egészének összefogása hozhat. U. L.