Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-30 / 75. szám

1977. március 30. • PETŐFI NÉPE • 3 Kórházak, betegek, orvosok Ismerkedjünk munkájukkal A századvég és az új ezredév tudósai, művészei, híres sporto­lói aligha kaphatnak szülőházu­kat jelölő márványtáblát. A mai nemzedék már intézményben jön a világra. A tanyás Bács-Kiskun megyében húsz esztendeje száz gyerek közül harmincegy még otthon örvendeztette szüleit, nap­jainkban ezer kislány, kisfiú kö­zül kettő-három hallatja először hangját otthoni környezetben. Lassan oda jutunk, hogy min­den második ember kórházban tér örök nyugalomra. (1957-ben Bács-Kiskun megye területén az elhalálozottak mindössze 22 szá­zaléka búcsúzott egészségügyi in­tézményben az élettől.) Bármilyen furcsának tűnik, az adatok a gyógyintézmények iránt növekvő bizalmat is mutatják. Méginkább a társadalmi átalaku­lást, az életforma változásait jel­zik. A mindenkire érvényes biz­tosítás révén tíz- és tízezer olyan embert gyógyítanak, ápolnak, akik néhány évtizede még orvos elé sem kerültek volna. Az átla­gos életkor növekedése beszéde­sen tanúsítja: jobban, okosabban élünk, fejlődik az orvostudomány, az egészségügyi ellátás. Régebben a gyógyíthatatlan be­teget hazakérték hozzátartozói (már csak a költségek miatt is), ma szűnőben van a házi beteg­ápolás, különösen súlyosabb ár­talmak esetén. A szűkös lakás- viszonyok, a hozzátartozók mun­kahelyi elfoglaltsága miatt nincs, hol elkülöníteni a beteget, nincs aki törődjön vele. A kórházak állapota tehát a legfontosabb közügyek közé tar­tozik. Nagy figyelemmel tanul­mányoztam ezért a Bács-Kiskun megyei nagy egészségügyi intéz­mények elmúlt évi működéséről összeállított adatokat, össí ehason­lítottam korábbi dokumentumok­kal, az ország más területeiről szerzett információkkal. Sajnos, meg kellett állapítanom hogy az itteni orvosok, nővérek általában az országosnál kedvezőtlenebb fel­Szőlészeti és borászati tudo­mányos tanácskozásra kerül sor április 5-én, Kecskeméten, a Tu­domány és Technika Házában. A rendezvényt a Szőlészeti és Bo­rászati Kutató Intézet, a MAE Bács-Kiskun megyei Szervezeté­nek kertészeti szakosztályai, va­lamint a TIT Bacs-Kiskun me­gyei Szervezete kezdeményezte. A tudományos tapásztalatcse­tételek között végzik áldozatos munkájukat. örvendetes, hogy az elmúlt öt évben Baján, Kalocsán és Kecske­méten bővítették a kórházat. En­nek eredményeként több százzal növekedett az ágylétszám. Kiskun­halason az új kórház épületében háromszáznál több beteget gyó­gyíthatnak. Az igénybevételt a kihasznált- sági százalék jelzi. 95 százalékos beteglétszámot tekintenek 100 szá­zaléknak. (Idő kell, amíg kicseré­lik az ágyneműt, fertőtlenítik a fekhelyet stb.) Országos átlag 87,8 százalék, ez az arány Kecskeméten 96,5 száza­lék. Súlyosbítja a gondokat, hogy nem arányosan oszlik meg az igény. A legtöbben januárban és februárban szorulnak kórházi ápo­lásra. Még pótágyakon is alig-alig lehet ilyenkor egyes osztályokon a betegeket elhelyezni. A decem­ber a legcsendesebb hónap Kecs­keméten — aki teheti, nyilván ha­zamegy az ünnepekre —, de a ki­használtság még ekkor is az or­szágos fölött van. Egyenlőtlen a különböző osztályok terhelése. Rendkívül zsúfolt az idegosztály, mindhárom szülészet és nőgyógyá­szat, a baleseti sebészeti osztály. (Az E 5-ös, a sok italos miatt, saj­nos, több áldozatot követel a köz­lekedés, mint másutt.) Baja és Félegyháza kórházai eléggé zsúfoltak, de az elfogadha­tónak minősített mutatókat nem lépik túl. Kiskunhalason a legked­vezőbb a helyzet. (Itt jegyezzük meg, hogy kórházi ellátottság te­kintetében Bács-Kiskun és Sza­bolcs áll az utolsó helyeken.) Az átlagos ápolási időtartam sem túl biztató. Kecskeméten az elmúlt esztendőben 33 ezer (!) be­teget ápoltak, gyógyítottak, akik átlagosan 10,9 napot töltöttek a gyógyintézetben. Szó sincs arról, hogy bárkit idő- napelőtt helyhiány, vagy más ok miatt hazaküldtek volna, de azért rén több előadás hangzik el. Szó lesz a fajtanemesítés, a talajerő­gazdálkodás, a szőlő öntözésének eredményeiről, a szőlővédelem időszerű kérdéseiről, a fajták fagytűrésének vizsgálatáról, a korszerű borászati technológiá­ról. A tanácskozást Katona József, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet főigazgatója nyitja meg. tagadhatatlan, hogy sokaknak hasznára vált volna még néhány napi kórházi megfigyelés, gondos­kodás. Helyhiány miatt olykor csak a feltétlenül szükséges vizs­gálatok elvégzésére volt mód. A gyors „ágyforgás” nagy terheket ró az intézmény valamennyi dol­gozójára. Azonos idő alatt több vizsgálatot kell végezniük, na­gyobb az adminisztráció, több be­tegről kell gondoskodniuk stb. Az 1976-os statisztikák, és az 1975-ös országos kórházi évkönyv tanulmányozásakor több érdekes­ségre bukkanunk. A súlyos bete­gek számára a március a legkriti­kusabb hónap. Nyilván a szerve­zet tél végi kifáradása is hozzájá­rul ahhoz, hogy az ápoltak az át­lagosnál nagyobb százaléka fejezi be életét. A tavasz kedvező hatá­sát az előbb említett arány lénye­ges módosulása is mutatja. Tavaly áprilisban például 55 százalékkal kevesebben hunytak el, mint az előző hónapban. Fertőző betegség­ben Kecskeméten tavaly két em­ber halt meg. Évről évre csökken a csecsemőhalandóság, és a tbc-s betegek száma. Hazánk lakosságának egyötöde él a fővárosban, ott tartják fenn a kórházi ágyak egyharmadát. 84 ezer ágyból 28 ezer található vi­déki gyógyintézményekben. Mi­közben dr. Gubacsi László főigaz­gatóval a számsorokat tanulmá­nyoztam, elemeztem, többször ke­resték személyesen, telefonon az épülő új kórház ügyében Jó hír­rel érkezett a MEDICOR Művek főelőadója (ez év második felében megkezdik a berendezés szállítá­sát), tárgyalt a műtők kialakításá­ról. Maradt időm az íróasztala fölött kifüggesztett tervek, makett-fény­képek tanulmányozására, öt-hat év múlva lényegesen kedvezőbb arányokról számolhatok be, ha a tervek valóra válnak. Épül már a 10 emeletes „hotel”, alapoznak más épületeket. A hatodik ötéves terv végére készül el teljesen az új gyógyintézmény. Heltai Nándor Egészségügyi fórum Kecskeméten Milyen osztályokkal bővül a most épülő 'JCórh,áZ?f Várható-é a zsúfoltság megszűnése a kecske­méti rendelőintézet szemészetén? Bővítik-e az üzemorvosi hálóza­tot? Bevált-e a „gyógyszer-ren­delet”? Ilyen és ehhez hasonló kérdések érkeztek a csütörtökön este 6 órakor a Megyei Művelő­dési Központban kezdődő fórum­ra Az egészségügy megyei, városi irányítói válaszolnak a, kérdések­re, tájékoztatják a megjelente­ket a tervekről. Megyénkben mintegy 22 ezren dolgoznak a kereskedelem és a vendéglátás különbözői munka­helyein. Az üzletek, raktárak és egyéb kereskedelmi egységek nagyszámú vállalat és szövetke­zet kezelésében vannak. Ebben az ágazatban tehát a „sokszektorú- ság” érvényesül, a kereskedelmi egységeknek mégis összehangol­tan kell dolgozniok, a lakosság igényeinek egyre jobb kielégíté­sén. Az ellátás összehangolása, a hálózatfejlesztés ösztönzése, a napi kereskedelmi tevékenység felügyelete számos közigazgatási és más szervezettől kíván állandó figyelmet a kereskedelem iránt, a községektől és városoktól kezdve egészen a központi szervekig. Ebben a rendszerben helyezkedik el — egyebek közt — a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya is. Abból, hogy ez a szervezet egyik osztálya a megyei tanács végrehajtó bizottságának, érte­lemszerűen következik, hogy fel­adatait — egyrészt a jogszabá­lyokra, a népgazdasági tervekre, s a Belkereskedelmi Miniszté­rium által tolmácsolt kereskede­lempolitikai irányelvekre figye­lemmel. másrészt a megye keres­kedelmi adottságaira és céljaira is tekintettel — a vb állapítja meg, s a munkát is a vb értékeli. Az osztály sokrétű feladatai há­rom nagy csoportba sorolhatók. Ágazati funkciójából adódóan figyelemmel kell kísérnie a me­gye egész kis- és nagykereske­delmében az ellátást, a kiszolgá­lást, az üzlethálózat fejlődését, a kereskedelemben dolgozók szak­mai felkészültségét, stb.; másrészt keresnie kell azokat a szervezési és egyéb befolyásolási módszere­ket, melyekkel a helyzet tovább javítható. El kell látnia az osztálynak a megyei tanács saját kereskedelmi vállalatai és meghatározott intéz­ményei vonatkozásában azokat a felügyeleti tennivalókat, amelye­ket a jogszabályok és a megyei határozatok előírnak. E mellett — mint állami gazda­sági szervnek — különféle ható­sági funkciókat, ellenőrzési és szabálysértési eljárási kötelezett­ségeket is teljesítenie kell. E három nagy tennivaló-csoport mögött számos konkrét feladat áll. A viszonylag kislétszámú szervezet természetesen képtelen lenne ezeket teljesíteni, ha a le­hetséges esetekben nem igényelné mások közreműködését, vagy nem állna folyamatos kapcsolatban az adott témában ugyancsak illeté­kes és érdekelt szervekkel. Az osztály ügykörébe tartozó munka kiemelten fontos segítői, illetve helyi végrehajtói a községi és városi tanácsok, valamint a járási hivatalok vezetői és szak­emberei. A szövetkezetekkel kap­csolatos kérdésekben ezek szövet­ségeinek közreműködésére is szá­mít az osztály. Az ellenőrzések lefolytatásában is több együttmű­ködési lehetőséget használ fel, de kapcsolatban áll a pénzintézetek és hivatalok jórészéve) is. Rend­szeres a munkakapcsolat egyebek közt a szakszervezeti szervekkel, s mindez azt eredményezi, hogy az osztály mindenkor kielégítően tájékozott a kereskedelmi élet, az áruellátás fontosabb kérdéseiről. A fogyasztók többsége által is­mert csoport például a kereske­delmi felügyelőség. Ennek fő fel­adata a fogyasztók érdekeinek védelme, az ezzel kapcsolatos el­lenőrzések lefolytatása, az üzle­tekben el nem intézett panaszok, reklamációk felülbírálata, nem utolsósorban a hálózati ellenőr­zés. Nincs helyünk arra, hogy az osztály munkájának már említett különböző területeit részleteiben is áttekinthessük. Csak példaként említjük meg, hogy az élelmiszer- ellátással foglalkozó szakreferens nem lehetne mindig tájékozott a hatáskörébe tartozó fő kérdések­ről, ha saját tapasztalatai nem egészülnének ki folyamatosan a tanácsok, a MÉSZÖV, a FÜ- SZÉRT-fiókok, a megyei mező- gazdasági osztály és mások részle­tesebb tájékoztatóival. Az osztály fejlesztési és technikai főelőadója sem végezhetné eredményesen a beruházások koordinációját, ha nem élvezné azt a segítő érdeklő­dést, mely ebben a kérdésben a tanácsok elnökeitől a pénzintéze­tek igazgatóiig megnyilvánul. Az együttműködés rendszere tehát az osztály munkájában nem egyedi és alkalomszerű, hanem állandó és nélkülözhetetlen elem. melyet bizonyos irányokban tovább igye­keznek erősíteni. Elősegíti valamennyi említett törekvés eredményességét, hogy az osztályon dolgozók tudatában vannak egyéni és együttes mun­kájuk politikai fontosságának, és vállalják az ebből adódó terheket, felelősséget. Közöttük egyaránt megtalálhatók a nagy tapasztala­tokkal bíró, neves szakemberek csakúgy, mint a nemrég végzett fiatalok, akik csak most ízlelge­tik a megyei szintű ellátás-szer­vezés gondjait és sikereit. J. T. Hatszáz esztendős kerámiák Pécs történelmi városközpontjában, egy középkori kút mélyéről 600 esz­tendős színes, képes kerámiák kerül­tek napvilágra. A Leonardo da Vinci utca 12. számú ház udvarán levő régi pince feltárása közben bukkantak az aknamélyítő bányászok a kútra, ezen a helyen — korabeli források tanú­sága szerint — a XIV—XV. században a baranyai esperes udvarháza állt, ennek emlékét őrzi a ma is látható gótikus kőkeretű kapu. A Janus Pannonius Múzeum mun­katársainak sikerült teljes egészében feltárniok a mintegy 25 méter mély kutat. Kárpáti Gábor régész megálla­pította, hogy a kút még a középkor­ban használhatatlanná vált, és akkor az esperesi ház hulladékanyagával töltötték fel — a régészek örömére. A feltárás során ugyanis nagytömegű — legalább száz kilónyi — középko­ri kerámia került elő. Készítésük idő­pontja a XV. század elejére tehető, amikor Zsigmond király uralkodott Magyarországon. A lelet legérdekesebb darabjai egy nagy gótikus cserépkályha díszkerá- miái. A föld mélyéből előkerült díszke­rámiák a középkori kisplasztika, re- me*kmívű alkotásai. Film Zalka Mátéról BEMUTATÓ: NYÁRON A MAFILM szinkronstúdió­jában rövide­sen befejezik a spanyol sza­badságharc legendás Lukács tá­bornokáról, Zalka Mátéról szóló „Fedőneve Lukács” című ma­gyar—szovjet koprodukcióban ké­szült játékfilm utószinkron mun­káit. A Hunnia és a szov­jet MOSZFILM stúdió kö­zös játékfilmje — amely látvá­nyos csatajelenetek közepette idézi fel a spányöl szabadságharc legemlékezetesebb napjait — méltó emléket állít a 30-as évek közepén, a Spanyolország sza­badságharcáért harcolt magyar és nemzetközi brigád lelkes tagéi­nak. Közöttük parancsnokuknak, Zalka Máténak, aki személyesen szervezte meg és irányította a Franco diktátor fasiszta hadsere­ge által szorongatott hős város, Madrid védelmét. A filmet, melynek fő­szerepét, Ko­zák András játssza — Kende János operatőr és Köő Sándor társrendező közreműködésével — a Szovjetunióban élő görög film­rendező M. Zacharias rendezte. Az eredeti spanyol helyszínhez legjobban hasonlító köves, szik­lás hegyekben készültek a Mad­rid ostromát és hősies védelmét idéző látványos csatajelenetek is. A több mint egy hónapig tartó forgatás során a film magyaror­szági jelenetei Budapesten, az óbudai Kiscelli Múzeumnál, és az V. kerületi Szerb utca környé­kén, valamint Sárospatakon ké­szültek. A kétórás nagyjátékfilm, elő­reláthatólag még ez év nyarán közönség elé kerül. (MTI) Szőlészek és borászok tapasztalatcseréje *x*x*x<*:*:* A BARÁTSÁG ÚTVONALÁN Város a Visztula partján Szép és okos, hagyo­mányteremtő vállalko­zása az IBUSZ vezetői­nek és munkatársainak a nőnapi béke és barát­ság vonatok szervezése. A munkában, mozgalmi életben kitűnt asszo­nyok százai kelnek ilyenkor tavasz táján útra — munkahelyi kol­lektívájuk támogatásával — azzal a céllal, hogy ismerkedje­nek a szocialista országok nagyvárosaival, műemlékeivel, ter­mészeti szépségeivel, s nem utolsósorban társadalmi, gazda­sági fejlődésével, német, csehszlovák vagy lengyel társnőik életével. Igazán méltó program, rendkívül ünnepi ajándék ez a nemzetközi nőnapra. Az első különvonat Bács-Kiskun megyéből Berlinbe indult, két év­vel ezelőtt. E kirándulás mara­dandó értékeit — éppúgy, mint a tavalyi prágai utazásét — nem­csak az emlékezet őrzi, hanem, mint mesélik, az ott kötött ba­rátságok nyomán született leve­lek tucatjai is. Bizonyára ilyen, s hasonló mozzanatok is hozzájá­rultak ahhoz, hogy egyre na­gyobb népszerűségnek örvende­nek ezek az utazások, s az idei krakkói különvonatra még az in­dulás előtti napokban is futottak be jelentkezések. A nyolc I kocsiból álló szerel­vény végül is négyszázharminc­három utassal gördült ki a kecs­keméti állomásról, s tizenhárom óra múlva bár zuhogó esőben, de a tervezettnél negyven perccel korábban futót be a krakkói pá­lyaudvarra. Elképzelhető megha- tódottságunk, amikor lengyel földre lépve elsőként a város nő­mozgalmi vezetői üde tavaszi vi­rágokkal, szíves szóval, majd egy kedves kis krakkói népiegyüttes zenével, tánccal köszöntötte a vonat utasait. , Az első napot — mint a legtöbb idelátogató turista — mi is vá­rosnézéssel töltöttük. A waweli sétán kedves lengyel idegenveze­tőnk, Krupa Mária magyar nyel­ven, választékos, szép stílusban idézte közös történelmi emlékein­ket. Elmondta, hogy a lengyel királyok Visztula fölött emelkedő, csodálatos szépségű egykori szék­helye az idők folyamán sokszor szétrombolt középkori budai vár­palota hatására épült. Mindkét helyre a Kárpátokból szállították a márványt, s azonos mesterek kezenyomát őrzik a reneszánsz- kori épületrészek. Több magyar vonatkozású tör­ténelmi emlékkel találkoztunk a középkor és reneszánsz minden művészi szépségét egyesítő, bazi­lika típusú waweli székesegyház­ban is. Hosszan időztünk a Zsigmond kápolnánál, amely az esztergomi bazilika vörösmárvány Bakócz-kápolnáját idézi. A kápol­nával szemben Nagy Lajos ma­préselt, festett, aranyozott kordo­vánbőr tapéta, márványkandalló, különlegesen szép mennyezet­festmények marasztalják a láto­gatót. Nem csupán a királyi várban, s a Jagelló egyetem udvarán, de például az elragadó szépségű, pa­lotákkal, ódon kereskedő- és pol­gárházakkal, s az aranyozott tor- nyú Mária templommal körülvett főpiactéren is meggyőződhettünk róla, milyen gonddal ápolják mű­emlékeiket lengyel barátaink, A kétszázszor kétszáz méteres főtér közepén álló, s az évszázadok so­rán megkopott, megrongálódott ’Posztócsarnokot például kétévi munkával a múltl év augusztusá­ra varázsolták újjá, s nyitották meg ismét eredeti szépségében. Az épületben a régiek hű má­saként elkészített, korszerű vilá­gítással, fűtéssel felszerelt bazár­sorban a népművészet és kézmű­ipar remekeit, szőttesek, hímzé­sek, ötvösmunkák, bőrdíszművek, emléktárgyak sokféle változatát kínálják, az emeleten pedig a Nemzeti Múzeum képtára várja a látogatókat, múltszázadi képek­ből álló gazdag gyűjteményével. S mindez csak töredéke annak, amivel városnéző sétánk alkal­mával megismerkedhettünk. A krakkóiak nemcsak múltjuk­ról! beszélnek szívesen az ideláto­gatónak. Baráti közvetlenséggel avatják be jelenükbe és terveikbe is. Erről győztek meg azok a ta­lálkozók, amelyeken — a látoga­tás másnapján — az itt élő em­berek életével ismerkedhettünk, összesen tizenhárom helyen vár­ták a vonat utasait: többek kö­zött a Nowa-Huta-i Lenin Ko­hászati Művek klubjában, a szy- cachi és bíbicei körzeti mezőgaz­dasági munkásnők klubjában, s skawinai élelmiszerfeldolgozó üzemben, a Praktikus asszony, valamint a Gromada szövetkeze­tekben. (Folytatjuk) E. E. rólyok és hozzátartozóik kopor­sóit, közöttük külön boltíves he­lyiségben Báthori Istvánét. Ahányszor magyar csoport látogat ide, annyiszor hangzik el a len­gyel idegenvezetők figyelmes ké­rése: itt énekeljük el együtt a magyar himnuszt... Néhány perc múlva a waweli királyi palota boltívekkel, árká­dokkal övezett díszudvarán, a hajdani lovagi tornák színhelyén gyülekezünk. A palota első és második emeletén egykor királyi lakosztályok voltak, ma korabeli bútorokkal, képekkel a Wawel Múzeum nemzetközi hírű kincsei­nek otthonául szolgál. A palotá­ban található az állandó keleti kiállítás, a kincstár, s a fegyver­tár. Ezúttal kizárólag a békevonat utasai tiszteletére nyitották ki a második emeleti termeket, ame­lyekben a páratlan értékű gobe­li ngyűjteményt őrzik. A bibliai történeteket, állatfigurás tájképe­ket, királyi monogramokat és cí­mereket ábrázoló faliszőnyegeket 1548. és 1560. között híres brüsz- szeli szövőműhelyekben rendelte meg a palota számára Zsigmond Ágost. Az eredetileg 350 darabból álló gyűjteményből százharmin- hat maradt fenn. s nagyrészük ma is a palota dísze. Az évszázadok múltával is eredeti szépségükben pompázó gobelineken kívül minden terem tartogat a látogató számára va­lami meglepő szépséget. A Lova­gi torna fogadótermében a Noé és a vízözön sorozat első darab­jain kívül a több mint négyszáz éves freskó-friz késztet csodálat­ra. A Seregszemle-freskó terem­ben az ablak melletti falról Bá­thori István erdélyi fejedelem, későbbi lengyel király arcképe tekint ránk. A Követfogadó-te- remben — amelyet haidan trón­teremnek és országgyűlési terem­ként használtak — páratlan mennyezetdíszben: harminc fá­ból faragott fejben gyönyörköd­hetünk. A Madaras és az azt kö­vető termekben XVIII. századi, • Bács-Kiskun megyeiek egy csoportja az egykori királyi várban. (Nagy Éva (elvétele.) gyár király lánya, Hedvig ki­rálynő fehérmárvány síremlékét — mint mindig — most is virá­gok, jelvények sokasága borította, A síremlék mellett üvegszekrény­kében a királynői jelvények, az országalma és jogar fából készült szerény másolatai emlékeztetnek rá, hogy Hedvig minden ékszerét a Jagelló egyetem építésére ado­mányozta ... A Czartoryski kápolnából föld alatti folyosó vezet a királyi kriptába. Itt őrzik a lengyel ki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom