Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-30 / 75. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. Március 30. Beszélgetés Szvorény Jánossal, a városi pártbizottság első titkárával Továbbra is erőteljesen fejlődik Kalocsa ipara így élünk Bács-Kiskun megyében, — a foglalkozta­tottságot tekintve — Kalocsa a legiparoso- dottabb város. Jelenleg ugyanis munkaképes lakosságának 59 százaléka dolgozik ebben a népgazdasági ágban. Néhány évtizeddel ez­előtt még természetesen — az idény jellegű malmon és paprikafeldolgozó üzemen kívül — itt sem volt számottevő ipar. A harmadik és a negyedik ötéves terv időszakában követ­kezett be alapvető változás, amikor egyszer­re több iparág is dinamikusan fejlődésnek indult. Erről beszélgettünk Szvorény János­sal, a városi pártbizottság első titkárával. — Hogyan fest ma Kalocsa gazdasági élete. A városi párt- bizottság szerint megtalálták-e helyüket a népgazdaság egé­szében, érzik-e a világban végbemenő gazdasági változá­sokat? — Kalocsa gazdasági életében ma már meghatározó szerepe van az iparnak — mondotta Szvorény János. — A város munkaképes lakosságának mindössze 5 száza­léka dolgozik a mezőgazdaság­ban, s ennek zöme is egyetlen termelőszövetkezetben — az Iszk- rában tömörül. Kalocsán az el­múlt évben 2 és fél milliárd fo­rint értékű terméket állítottak elő, ennek 1,8 százalékát (42 mil­lió forint értékű terméket) adta a mezőgazdaság. Mindemellett a város vezető szervei nagy figye­lemmel kísérik a tsz tevékenysé­gét és minden segítséget megad­nak ahhoz, hogy az országos 6—7 százalékos mezőgazdasági terme­lésnövekedéssel szemben az idén 16 százalékkal növelje növény- termesztésének és állattenyészté­sének eredményeit. A továbbiakban — amikor a város gazdasági életéről szólok — csak az iparról beszélek. Kalocsa vállalatai, üzemei a IV. ötéves terv idején 270 millió forintot fordítottak fejlesztésre. A terme­lő beruházások kétharmad ré­szét gépek vásárlására, közel egyharmadát az üzemi szociális létesítmények bővítésére, korsze­rűsítésére költötték. így vált le­hetővé. hogy a város ipara a tervidőszakban létszámemelkedés nélkül 9,2 milliárd forint értékű árut állított elő, s ezzel csaknem 50 százalékkal termelt többet, mint a III. ötéves terv időszaká­ban. Ebből 2,6 milliárd forint ér­tékű terméket exportáltak, amely­nek több mint felét a tőkés pia­cokon értékesítették. A IV. ötéves terv sikeres tel­jesítése jó alapot teremtett az V. ötéves terv előkészítésére, összhangban a népgazdasági és megyei célkitűzésekkel, — a la­kossággal széles körben megvi­tatva — dolgoztuk ki a város fejlesztési tervét, amelyet párt­bizottságunk 1976 elején tárgyalt meg és fogadott el. Ebben célul tűztük, hogy a város ipara a terv­időszak alatt évente 8—9 száza­lékkal fokozza termelését. Ezen belül az exportot 40 százalékkal növeljük. Ez a szám is igazolja, hogy iparunk mind a hazai, mind pedig a nemzetközi piac változá­saira érzékenyen reagál. Ezért a termelés mennyiségének növelé­sét. minőségének javítását megfe­lelő beruházásokkal kell megala­pozni. Az ipar fejlesztésére a tervidő­szakban 627 millió forintot irá­nyoztak elő. Az üzemi épületek ma már szűknek bizonyulnak a legkorszerűbb gépsorok befogadá­sára. s új létesítményekre — többek között gabonatároló építé­sére — is szükség van. Emiatt a beruházási összegek 57 százalékát építkezésekre kell fordítanunk. Városunk termékei közül legna­gyobb keletje a hazai és tőkés piacon a paprikaőrleményeknek van. A kalocsai Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat 227 millió forintot fordít — döntő mérték­ben — gépi beruházásokra, hogy a növekvő igényeket kielégíthes­se. Jelentős összegeket fordít korszerű gépek vásárlására a Kaloplasztik Vállalat és . az EKA gyáregység. A Fékon kalo­csai gyára 56 milliót költ új üzem létesítésére és korszerű gépek vásárlására. — Milyen volt a tervidőszak beindítása, eredményes volt-e az 1976-os esztendő? — A város ipara a tervezettnél jobb eredményeket ért el, és 1975-höz viszonyítva 10,3 száza­lékkal növelte termelését. Tőkés exportja 19,2 szocialista export­ja 14 százalékkal emelkedett. A fűszerpaprikaipari vállalat — a kedvezőtlen időjárás ellenére is — termelését 3. exporttervét 14 százalékkal teljesítette túl. A ter­melés növekedése Kalocsa ipa­rában 1976-ban is teljes egészé­ben a termelékenység emelkedé­séből származott. Ugyanakkor jelentős volt a termékszerkezet­ben beállott változás. A főszem­pont volt a hatékonyabban elő­állítható, a piacon jobban érté­kesíthető árucikkek gyártása. Sok, korábban gazdaságtalanul ter­melt áru gyártását hagyták abba az üzemek, ugyanakkor jónéhány korszerű új termék előállítását kezdték meg. Az EKA gyáregy­ség például 12 új lámpatest gyár­tásához fogott hozzá. A Budamo- bil Járműszövetkezet új típusú konténerkocsikat készít exportra, s szovjet megrendelésre meg­kezdte a Tajga lakókocsik gyártá­sát. Az AFIT Vállalat garázs­felszerelésekkel elégíti ki meg­rendelőit. Az elmúlt évről még annyit, hogy az ipari dolgozók bérszínvonala 4,2 százalékkal emelkedett. Űj öltözőt, ebédlőt vehetett birtokba a Kaloplasztik kollektívája és hasonló jellegű beruházás folyik a FÉKON üze­mében. — Az idei év kulcsfontos­ságú az V. ötéves terv telje­sítése szempontjából. Vajon a város ipara sikeresen küzdi-e le az idén is az akadályo­kat? — Kalocsa ipari termelése eb­ben az évben a tervek szerint 8 —9, az export pedig 6—7 száza­lékkal emelkedik. A legdinami­kusabb fejlődés ezúttal is az élel­miszeriparban várható. A mező- gazdaságban megnövekedett a paprikatermesztési kedv, a Fű- szerpaprika és Konzervipari Vál­lalat pedig újabb jelentős beru­házásokba kezd, bővíti a szárító, valamint a malomkapacitását. A tervidőszak végéig 4 szárító be­rendezést, egy hengerszéket vá­sárol tőkés importból, amelyre 1 millió 577 ezer dollárt igényelt. Ez az összeg az exporttöbblet ár­bevételt figyelembe véve másfél év. illetve az ossz beruházás nem egészen 3 év alatt megtérül, mert 1980-ig 1300 tonnával növe­li, az,előállítható őrlemény rneny- nyiségét. Az idei célkitűzéseket a váro­si'' pártbizottsági •ülést' követően az üzemi pártalapszervezetekkel és a tömegszervezetekkel meg­tárgyaltuk. A párttagságot az elmúlt évi munkát értékelő be­Összhangban a közösség érdekeivel A közelmúltban került sor a szövetkezetek tevékenységét átfogó jogszabályok módosítására. Ezt a lépést többéves, alapos előkészítő munka előzte meg, melynek összegezésében részt vettek az elmúlt év végén megtartott szövetkezeti kongresszusok is. Ezek — mint a szö­vetkezetek legmagasabb érdekképviseleti fórumai — mondták ki a végső szót a módosításokkal kapcsolatosan. Az új jogszabályok kife­jezik mindazokat a társadalmi-gazdasági változásokat, amelyek az utóbbi években jelentkeztek és összhangban vannak a párt XI. kong­resszusán megfogalmazott szövetkezetpolitikai elvekkel és a szövet­kezetek általános érdekeivel. Növekszik az ellenőrző és fel­ügyelő bizottságok szerepe a szo­cialista tulajdonosi szemlélet for­málásában. A jogok és kötelezett­ségek egységét az eddigieknél jobban kell érvényesíteni a szö­vetkezeti élet minden területén. Az 1967. évi III. Termelőszövet­kezeti Törvény, de az 1971. évi III. Szövetkezeti Törvény meg­jelenése óta is számottevő válto­zások következtek be, nagyság­rendben, területben, de a tagság összetételében is. Ezeket a régi jogszabályok kellően már nem tükrözték. A cél az volt — ame­lyet sikerült is megvalósítani —, hogy megszüntessék a fejlődést akadályozó, lassító, helyenként gátló tényezőket, életközeibe hoz­zák a szövetkezeti ügyeket. a döntés jogát átadják azoknak, akik a legilletékesebbek. A szövetkezet leglényegesebb ügyeiben továbbra is a tagság dönt, de a közvetlen demokrá­ciának fokozottabb érvényesülé­se mellett nagyobb szerepet kap a képviseleti, a közvetett demok­rácia, melynek szervezeti formá­ját a küldöttgyűlés adja. A mó­dosított jogszabály a küldöttgyű­lés intézményét valamennyi szö­vetkezeti formában elismerte és megfelelő jogkörrel ruházta fel. Egy ésszerűbb, a gyakorlati élet­hez jobban igazodó hatáskör- megosztás történt n közgyűlés és a küldöttgyűlés között. Természe­tesen ez a különböző típusú szö­vetkezetekben eltérő. Az általános fogyasztási és értékesítő szövet­kezetekben a közgyűlés — rész- közgyűlések — hatáskörébe a szövetkezet megalakulása, egye­sülése, szétválása, megszűnése ügyében történő döntés tartozik. A közgyűlés választja a szövet­kezetek legmagasabb tisztségvi­selőit, az elnököt. elnökhelyet­test és a felügyelő bizottság elnö­két. Dönt a szövetkezet alapsza­bályában. módosítja az esetben, amikor erre szövetkezeti kezde­ményezés alapján kerül sor. Jó­váhagyja a távlati és a közép­távú tervet. Az egyéb kérdések a küldöttgyűlés hatáskörébe tartoz­nak. Igazodva az új választási tör­vényhez, a szövetkezetekben is általánossá vált az ötéves ciklus. Ez alól csak a küldöttgyűlés résztvevőinek választása a kivé­tel, akiket az ágazatokra vonat­kozó jogszabályoknak megfele­lően egy-három éves időtartamra bíznak meg ezzel a tisztséggel. A küldöttek választása, beszámolta­tása, tagértekezleteken és a dol­gozók munkahelyi tanácskozásán történik, amelyeket megnöveke­dett hatáskörrel döntési és javas­lattételi jogkörrel ruháztak fel. Ez új dolog, különösen a fogyasz­tási szövetkezetekben, de éssze­rű, mert az önkormányzattal kap­csolatos kérdéseket össze lehet hangolni a szövetkezeti munká­val. Ezek a fórumok egyaránt szolgálhatják a szövetkezeti és a munkahelyi demokratizmus ha­tékonyabb érvényesülését. A módosított jogszabályok az egyszemélyi és a testületi vezetők eddigieknél jobb összhangját is feltételezik és elősegítik. Nő az egyszemélyi vezetés hatásköre, felelőssége, a testületi döntések végrehajtásában. A szövetkezeti vezetőségek, igazgatóságok opera­tív szervek, amelyek végzett mun­kájukról a közgyűlésnek és a küldöttgyűlésnek egyaránt kötele­sek beszámolni. Ezek a testüle­tek állapítanak meg és módosí­tanak az alapszabály kivételével valamennyi belső szabályzatot. számoló taggyűléseken készítet­tük elő a feladatokra. A taggyű­léseken felszólalók maguk is hangsúlyozták, hogy a termelés az elsődleges és a politikai ne­velőmunkát is ennek szolgálatá­ba kell állítani. A város üzemeiben sikeres ter­melési tanácskozások zajlottak le. A vezetők tisztán, világosan fogalmazták meg a feladatokat, s a dolgozók sok hasznos észre­vételt, javaslatot tettek a ter­veit végrehajtására. Aktívan kap­csolódtak be az előkészítő mun­kába a szakszervezetek és KISZ- szervezetek is. S hogy az üzemi kollektívák megértették az idei tervek teljesítésének döntő fon­tosságát az igazolja lelkes csat­lakozásuk a csepeli munkások munkaverseny-fdlhívásához. Ka­locsa valamennyi minisztériumi, tanácsi, szövetkezeti ipari üzemé­ben megfogalmazták már a szo­cialista brigádok vállalásaikat a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója tiszteleté­re. Csupán néhányat említve a FÉKON gyáregységben 10 száza­lékkal, a Fűszerpaprikaipari Vál­lalat dolgozói 7 százalékkal kí­vánják túlteljesíteni export-elő­irányzataikat. Az EKA-gyáregy- ség dolgozói 10 millió forintos többleteredményt, az ÉPGÉP gyáregység kollektívája éves ter­vük 6—7 százalékos túlteljesíté­sét ajánlották fel. Nem hagyha­tom ki a sorból az Iszkra Tsz 4 szocialista brigádját sem, ők a borjúszaporulat növelésére tet­tek vállalást. Az üserngk „dolgozói ezen túlmenően kommunista szombatokat tartanak, amelyek bérével és-még -plusz társadalmi munkával a város fejlesztéséhez akarnak hozzájárulni. Kalocsa dolgozói megértették a feladatokat, s a célkitűzéseket reálisnak tartják. Pártszerveze­teink fontos feladata azonban to­vábbra is a szocialista tudat el­mélyítése a lakosság, az üzemek, vállalatok, szövetkezetek dolgo­zóinak körében oly módon, hogy a szocializmus ügye iránt érzelmi kötődés, lelkesedés is tovább fo­kozódjon. E kettő együtt — a dolgok megértése és a* ügy irán­ti odaadás — teszi sikeresebbé szocialista építőmunkánkat — mondotta befejezésül Szvorény János. Nagy Ottó Minden ha­sonlat sántít, ám engedjünk most ebből, s tekintsük társadalmi-gazdasági berendezkedésünket egy olyan szervezetnek, vagy gépezetnek, amely életszínvonalat termel. E szervezet, gépezet működtetésé­ben — lévén szocialista társada­lomról, szocialista gazdaságról szó — valamennyi állampolgár érdekelt. A részvételt azonban ki így, ki úgy értelmezi. Akad, aki legszívesebben csak az „oszta­lékok” fizetésekor lenne jelen, s persze, szép számmal vannak olyanok is, akik már értik, gya­korolják a jogok és kötelessé­gek egységét. E két nagy csoport arányának alakulásától, kedvező módosulásától függ végső soron az életszínvonal emelkedése. Attól, vajon a „részvényesek” mit, mi­kor, hogyan tettek annak érdeké­ben, osztalékuk necsak legyen, hanem növekedjen. Folyamatos gyarapodás A negyedik ötéves terv idő­szakában a szocialista szektor összes beruházásainak értéke 574 milliárd forintot tett ki. Valójá­ban e summa minden forintja — végső eredményét tekintve — az életszínvonal emelését szolgálta, hiszen az új gyár, a korszerűbb berendezés, a zavartalanabb köz­lekedést nyújtó út is része élet- körülményeinknek. S természete­sen az is alkotóelem, hogy míg a tervidőszak elején a bérből és fi­zetésből élők 65, a végén már 95 százaléka dolgozott rövidített heti munkaidőben. Sorolhatunk a folyamatos gya­rapodásra olyasfajta példákat is, mint az, hogy a pénzbeli és ter­mészetbeni társadalmi juttatások az összes jövedelem 28 százalé­kát teszik ki már — 1970-ben a 23 százalékot még nem érték el —, s hogy a pénzbeli társadalmi juttatások összege öt év alatt megkétszereződött, 22 milliárd forintról 45 milliárdra nőtt. A nominális, azaz névleges jöve­delmek emelkedéséből persze le­harapott egy darabot a fogyasztói árszínvonal változása — ami 15 százalék volt a negyedik ötéves terv időszakában —, ám az egy keresőre jutó reálbér így is a ter­vezettnek megfelelően, 18 száza­lékkal emelkedett. Amit fölfog­hatunk úgy is, hogy részvényes­ként megtettük a kötelességün­ket. Igenám, de mielőtt túl elé­gedettek lehettünk volna önma­gunkkal, máris arra figyelmez­tetett az 1976-os esztendő, hogy a gyarapodás folyamatosságát a munka javításának folyamatos­sága kell, hogy megelőzze. Amire nem mindig, vagy nem eléggé ügyelünk. Mindkét kézzel Nincs semmi baj, ha mindkét kezét nyújtja a javak osztásakor az, aki cselekedni is így, két kéz­zel cselekedett. Idén sokféle mó­don gyarapodik a lakosság — 5. A „részvényesek” például úgy, hogy a szakszövet­kezeti tagokra kiterjed most már a gyermekgondozási segélyre való jogosultság, s úgy is, hogy a vál­lalati jóléti alap keresőnkénti át­lagos összege 750 forintról 800-ra emelkedik —, de nem lehet elég­gé hangsúlyozni azt, ami megelő­zi a gyarapodást, a fokozott ha­tékonyságú termelőmunkát. Volt idő, amikor némelyek a jelképé emelt hűtőszekrénytől óvták a szocializmust, ám most, amikor ezer lakosonként 230 da­rabnál több van e használati tárgyból, mosolyogtató az aggo­dalom. Nem ott a baj, hogy gya­rapszik a tartós fogyasztási cik­kek állománya — 1960-ban ezer lakosra 3,1, 1975-ben 54,9 sze­mélygépkocsi jutott például —, hogy sokan birtokolnak üdülőtel­ket, öröklakást, élnek saját há­zukban, hanem ha mindez céllá, s nem eszközzé válik. Eszközzé az emberibb élet szolgálatában, s nem kizárólagos tényezőként. Mert melléjük társulnia kell a művelődési és szórakozási igé­nyek kielégítési lehetőségeinek, az olykor megfoghatatlannak látszó, de nagyon is fontos ja­vaknak, mint a csend, a tiszta levegő. Mindenben másként Aligha lehetne felkutatni olyan családot, amelynél a legutóbbi egy évtized ne tette volna más­sá az életkörülményeket. Ennek mértéke persze eltérő, de annak módja is, ahogyan a változások kínálta lehetőségekkel éltek az egyének, s a családok. A jövő szintén fölmutat különbözősége­ket, mert hiszen a hozzájárulás a források teremtéséhez szintén különböző. A párt XI. kongresz- szusán elfogadott programnyi­latkozat kimondja: „Népünk élet- színvonalának emelése, az élet- körülmények javítása megköve­teli a szocialista elosztási viszo­nyok fejlesztését. A szükségletek­nek az ország lehetőségeivel és társadalmunk szocialista jellegé­vel összhangban álló, egyre nö­vekvő mértékű kielégítése a gaz­dasági fejlődésnek célja és fon­tos hajtóereje is.” Másként, jobban akarunk él­ni, s ez természetes emberi vágy. Mivel azonban részvénye­sek vagyunk az életszínvonalat termelő bonyolult szervezetben, dolgoznunk is másként, jobban kell. Mert minden út innét indul, s ide vezet. Ezért, amikor az életszínvonalról beszélünk, terve­zünk, mindenkor ahhoz kell tar­tani magunkat, amit Marx így fogalmazott meg: „Ahogyan az egyének életüket megnyilvánít­ják, olyanok ők maguk. Az tehát, hogy mik, egybeesik termelésük­kel, mind azzal, amit termelnek, mind pedig azzal, ahogy termel­nek. Hogy tehát az egyének mik, az termelésük anyagi feltételei­től függ.” M. O. (Vége) A módosítás kiterjed a szövet­kezeti szövetségekre is. Bizonyos vonatkozásban nőtt a hatáskörük, önállóan is kezdeményezhetnek ellenőrzéseket vizsgálatokat a szövetkezetekben. Nagyobb a szerepük a személyi- és munka­ügyi kérdésekben is, Bővült és egyértelműbbé vált az állami törvényességi felügyelet eljárási rendszere és hatásköre. Indokolt esetben a felügyeletet gyakorló szerv vezetője írásban figyelmezteti a szövetkezet elnö­két, a vezetőséget és az ellenőrző bizottságot. Megsemmisítheti a testületi szervek, az elnök és az elnökhelyettes jogszabályba vagy alapszabályba ütköző natározatát, szükség esetén új intézkedés megtételét rendelheti el. Felfüg­gesztheti a szövetkezet elnökét tisztségéből és megszüntetheti a vezetőség működését. Előírás az is, hogy a jövőben a szövetkezet valamennyi belső szabályzatát meg kell küldeni a törvényességi felügyeletet ellátó szervnek. Év végéig valamennyi szövet­kezet és szövetkezeti intézmény alapszabályát, szervezeti és mű­ködési szabályzatát felül kell vizsgálni. Az alapszabályokban a szövetkezet működésének lénye­gesebb meghatározásait kell meg­hagyni. Azok a szabályozások, amelyek gyakrabban változnak, a szervezeti és a működési szabály­zatba kerülnek át. Ennek jóváha­gyása és módosítása az igazgató­ság. illetve a vezetőség hatáskö­rébe tartozik. A szövetkezeteknek a módosí­tással kapcsolatos feladatokat ez év végéig kell végrehajtani és jóváhagyás céljából az állami tör­vényességi felügyeletet ellátó in­tézménynek benyújtani. B. T. 2F .Iil FEJLŐDÉSÜNK MÜLTJÄBÖL Bemutatjuk: az öntödei múzeumot Budapesten, a Bem József utcában hozták létre 1969-ben az Öntödei Múzeumot. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek gondozásában levő múzeum épü­letét még Ganz Abrahám építette 1858-ban. A mű­hely a híres Ganz törzsgyár része volt. Itt készül­tek az első kéregöntésű vasúti kerekek, amelyek feltalálójuk: Ganz Ábrahám nevét és hazánk ipari fejlődésének hírét a világba röpítették. A műhelymúzeum egyetlen ezerkétszáz négyzet- méter alapterületű teremből áll. Több mint száz esztendős fagerendák tartják az eredeti üveges te­tőszerkezetet. Itt Buda szívében még 1964-ben is öntöttek vasat. Az elavult fűtőberendezések azon­ban szennyezték a város levegőjét, pusztították élő környezetét. El kellett tehát az öntőknek költözni­ük. A régi műhelyt ipari műemlékké nyilvánítot­ták. Otthont kapott benne a magyar bronz- vas- és acélöntészet technológiájának fejlődéstörténete, és a Ganz Ábrahám emlékkiállítás A múzeum nem csupán a szakemberek érdeklő­désére tarthat számot. Nemcsak gépek, formázó és öntősorok, munkaeszközök láthatók itt, hanem ér­tékes iparművészeti remekek, művészien díszített, öntött vaskályhák, kissámlik, sőt egy csodálatos öntöttvas kanapé is. Vannak itt a múlt században készült ágyúgolyók, szépen csengő bronz harangok, pecsétnyomók. A múzeum vezetőjének legnagyobb büszkesége, féltve őrzött kincse az ezeréves Imolái vasolvasztó, amelyet szinte teljes épségben találtak a Bükk-hegységben, ahonnan ide szállították. A hatalmas terem másik részében tablók, fény­képek, tárgyi emlékek ismertetik a magyar bronz- vas- és acélöntészet történetét. És nemsokára lát­ható lesz az öntött berendezési tárgyak az otthon­ban című állandó kiállítás is. • Tájkép munka után. Kiszolgált öntödei berende­zések a múzeumban. A múzeumnak évente hét—nyolcezer látogatója van. Sok közülük diák. Dávay Zoltán igazgató igyekszik minél több iskolával felvenni a kapcso­latot. Hiszen a bemutatott tárgyak jól szemlélte­tik a tankönyvekben leírt munkafolyamatokat, a fizika, kémia órán elhangzottakat. Nem titkolt cél az sem, hogy minél több fiatal szeresse meg az ön­tők szép szakmáját. Ismerkedjen meg közelebbről is a viasz- és keramikusformázással, gyűrűkészí­téssel, éremöntészettel, a legrégibb és legmoder­nebb öntvényformázási technológiákkal. S kapjon kedvet ezekhez a szakmákhoz. Sok külföldi szakember is megfordul a múzeum­ban. Tavaly például több mint harminc ország lá­togatójának hálás dicsérő sorai kerültek be a ven­dégkönyvbe. Idén még több külföldi vendégre szá­mítanak. 1977-ben ugyanis Magyarországon rende­zik majd meg a Nemzetközi öntész Konferenciát. S a múzeum feladata lesz, hogy a szakembereknek bemutassa a hazai öntészet múltját s jelenét. D. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom