Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-16 / 63. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 16. KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN Kapunyitás a világra Bácsborsódon Bácsborsód adott a világ szellemi életének valakit. Itt született 1895-ben Moholy-Nagy László. Az anyakönyvi dokumentumoknak, sajnos, ma már nem lehet a nyomukra bukkanni sem helyben; sem Baján, a járási székhelyen; sem Kecskeméten, a megyei levéltárban. A kiváló festő, építész, fotógráfus, Bauhaus-ideológus, művészeti szakíró pályafutása egész más földrészen, Chicago városában ért véget három évtizede. Mint a * mesékben, az óperencián túl. A modern művészet egyik legsokoldalúbb egyéniségének tavaly reprezentatív kiállítást rendezett a Magyar Nemzeti Galéria a budai várban. Hatása egyre nyilvánvalóbb. Sokasodó szakcikkek elemzik a tevékenységér. Legutóbb Párizsban mutatták be az alkotásait. Vajon hogyan igyekszik kaput tárni a nagyvilágnak az a kisközség, ahol 1770-en élnek 'jelenleg, s ahonnan egy bő emberöltővel ezelőtt ilyen életpálya indult útjára? Kézről kézre • A szociális otthon felújított épülete. • A művelődés és szórakozás központja. • Másfél éve készült el a gyógyszertár. • Ezek a faluszéli öreg tölgyfák térképészeti jelekként szerepeltek a sorsfordulót hozó, felszabadító szovjet alakulatok katonai térképein. (Pásztor Zoltán felvételei.) Megszűnt a távoleső kövesmajori és cérnaháti általános iskola, ahol korábban kilencvenen tanultak. Egyre több család költözik el a környező tanyákról. A nehezebben mozduló szülők gyerekei Garán, a hétközi diákotthonban laknak. A betelepülő családokkal, s a gyarapodó újabb nemzedékekkel növekszik Bácsborsód lakosainak a száma. A központi iskolá szűkössé vált. Az elképzelések között szerepel, hogy jövőre 600 ezer forintos felújítást végeznek el, majd hárommillió forintos ráfordítással, két tanteremmel bővítik az intézményt 1980 végéig. — A legutóbbi falugyűlésen, alig két hete, kiegészítésként mindenki felajánlotta 1978. január 1-től az évi keresete egy százalékát — újságolja Molnár József tanácselnök — Hasonló összefogás nyilvánult meg a vízhálózat építésénél is. Ha kellett kétszáz ember, akkor ott voltak kétszázan. A játszótér ugyancsak társadalmi munkával alakult ki. Az iskolában a matematikusok és a természetbarátok szakköre többletismeretet nyújt a tananyaghoz képest. S nyaranta rendszeresen 30—30 tanuló szervezett formában, kedvezményes feltételek mellett jut el az ország különböző tájaira, úttörőtáboraiba. Az iskolásokat és az idősebbeket is jól felszerelt művelődési ház várja. Színes televízió és 6500 könyvtári kötet, folyóiratok, újságok nyújtanak kilátást az irodalom, a művelődés tájaira. Az irodalmi színpad, a díszítő- művész- és a fotószakkör tagjainak központi pénzekből vásárolt. eszközökkel segítenek abban, hogy megvalósítsák az elképzeléseiket. Mindez tanácsi, közösségi erőből történik így Az ÁFÉSZ segített a művelődési ház tatarozásában, a termelőszövetkezet évente tízezer forintot ad könyvbeszerzésre, az állami gazdaság 100 ezer forinttal járult hozzá az óvodafejlesztéshez, s gondoskodik a kövesmajori, veszettkúti és cérnaháti óvodáskorú gyerekek napi be- és hazaszállításáról. Ügy látszik, hogy együtt könnyebb kaput tárni a külvilágnak — mindenki előtt. Halász Ferenc Szegényen, elveszetten ki gondolna arra, hogy bekalkulálja sorsába a tágabb környezet hatásait? Márpedig Bácsborsód sokáig kallódott, vándorolt a különböző tulajdonosok kezén a történelemben. A helytörténeti adatfeltárások szerint szinte falevélként .sodródott az egyik vagyonjogi helyzetből a másikba. 1330-ban, amikor először tűnik fel Borsód az oklevelekben, a Küllődiek birtokolták. Aztán a Becsei és a Kis- várdai-család iratkozott fel a gazdák listájára. Ekkor összesen háromszáz lelket számlált a település, s hatvan adózó házat tartottak nyilván. Eszterházy Miklós nádor adományaként Ké- ry Jánosnak juttatta Borsódot, majd Aszalay István, Komjáthy Ábrahám, Földvári János és Menyhért kapta meg. A XVII. század végén báró Buttler János egri várparancsnok 200 forintot fizetett érte. A további adás-vételek eredményeként a Latinovics-család tulajdonába került a község, több mint két évszázadra. Egykori, azóta felújított kastélyukban, s a- bővítésként létrejött épületekben ma a járási szociális otthon állami gondoskodásra szoruló idős lakói élnek — összesen száznyolcvanöten. Innen jobbára már csupán a házi könyvtárból kölcsönvett útleírások, a megrendelt napi- s hetilapok révén, vagy a Déryné-színház előadásait továbbgondolva vezet képzeletbeli visszaút a nagyvilágba. Lehet, hogy az öregség önmagában nem érdemel külön hálát. De az elesettségük, magá- ramaradottságuk mindenképp nagyobb figyelmet érdemel —vallják az intézet dolgozói, akik megpróbálják pótolni a hiányzó családi törődést. Ütőn hazafelé A déli országhatár mellett fekvő, a jugoszláviai Kegőcével szomszédos községhez közeledve mintha hullámzóbbá válna a sokáig asztallap simaságú táj. Az egymásra boruló emelkedések, földgyűrődések már a telecskai dombok üzenetét hozzák. Mozgékonyabb az élet is, az utóbbi 15 évben több minden épült közös pénzből az ember javára, mint addig együttvéve. A faluközpontból iskolatáskás, sportfelszerelésű gyerekek indulnak hazafelé a szélrózsa minden irányába. Nap mint nap elhaladnak az 1960-as, 70-es esztendőkben emelt létesítmények előtt. Nekik már ez is történelem; az orvosi rendelő, az egészségház, a havi 90 ezer forint forgalmú gyógyszertár, az ABC-áruház, presszó, az új művelődési ház színház- és moziteremmel, könyvtárral, olvasószobával és klub- helyiségekkel; a 11 kilométernyi járda és a 4000 méteres vízhálózat. A község valamennyi otthonában, mind a 430 lakóházban villany világít, ami már nem annyira újdonság, miután a tanyákat is elérte az elektromos hálózat. A Petőfi és a Kossuth utcán pormentes közút vezet. Közösségi erővel De maradjunk a legfiatalab- baknál. Ki tudja, hogy melyikük hordozza magában Moholy-Nagy tehetségének az ígéretét? AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS CÉLJA: A gyermek- és az ifjúságvédelem A szocialista társadalom felépítése nemcsak fejlett ferme- lőeszközöket. munkamódszereket, de edzett, jól felkészült ifjúságot is kíván. Sajnálatos módon — a múlt örökségének még meglevő tudati, felfogásbeli maradványaiból származóan — akadnak az ifjúság, sőt a gyermekkorúak körében is olyanok, akik kisebb-nagyobb bűncselekményeket követnek el. Ezek a fiatalok nyilvánvalóan nem születtek bűnözőknek, hanem környezetük, körülményeik, a nevelés hiánya, a ráhatás eréiytelensége sodorta őket a bűn útjára. A fiatalok megóvása, testi és szellemi nevelése, egészéges erkölcsi fejlődése nyilvánvalóan az egész társadalom ügye, hiszen a jövőt, az elkövetkezendő nemzedéket képviselik. Az ifjúságvédelmi feladatok egyik — mondjuk meg, bevált — formája az úgynevezett hivatásos pártfogói rendszer. A megyében először 1971-ben Kecskeméten nevezték ki a hivatásos pártfogót, dr. Nagy LásZlóné személyében. Később a kecskeméti járásban, Kiskunhalason, Kiskőrösön, Kalocsán és Baján is betöltötték ezt az állást, olyan pedagógusokkal, akik vállalták, hogy ezeket a nem könnyű, gyámhatósági védő-óvóintézkedéseket az utógondozást hivatásszerűen, színvonalasan ellátják. A fő hangsúly az utógondozáson van. Mit is jelent ez? A hivatásos pártfogói munkában az utógondozás az a nevelői tevékenység, amelyet olyan 14—18 év közötti fiatalokra kell fordítani, akiket a bíróság valamilyen bűncselekmények elkövetéséért próbára bocsátott, javító-nevelő munkára ítélt, illetve, akikkel szemben a kiszabott szabadság- vesztés végrehajtását felfüggesztette. Nyilvánvalóan idetartoznak azok a fiatalok is, akiket a büntetőintézetek büntetésük letöltése után elbocsátottak. A feladat nem könnyű, hiszen ezek a fiatalok különböző vér- mérsékletűek, magukat felnőttnek érző, sérült lelkű gyermekek, akik dolgoznak, vagy tanulnak, akikre igen sok környezeti ártalom hat. Legtöbbjük az átlagostól eltérő magatartást tanúsít, felfogásuk és életvitelük nem megfelelő. Az utógondozott fiatalok mintegy 75 százaléka nem elvetemült bűnöző, csak a rossz környezet, a felelőtlenség, a tiltott cselekmény élményének kipróbálása játszott szerepet a bűncselekmény elkövetésében. Ezeknél az állandó, • következetes nevelés, ellenőrzés, meggyőzés általában eredményes, A fennmaradó 25 százalék már szinte gyermekkorban kezdte a bűnözést, tehát ilyen módon visz- szaesőnek számít. Közülük sokan a bűncselekmény leleplezése után, a tárgyalás kitűzéséig még újabb három-négy bűncselekményt követnek el. őket megváltoztatni reménytelennek látszó feladat, ám hatni mégis lehet és kell rájuk. A cél minden esetben az, hogy e fiatalkorúak a társadalom hasznos tagjává, teljesértékű emberévé váljanak. Az utógondozás, a védő- óvóintézkedések természetesen kívánják a rendőrség aktív, segítő tevékenységét. A kecskeméti rendőrkapitányságon 1968 óta foglalkoztatnak önkéntes rendőröket kizárólagosan ilyen feladatok ellátására. Kezdetben 4—6, főleg pedagógus látta el ezt a munkát, jelenleg harmincnyolcán foglalkoznak ezzel. Korábban kizárólag csak portyaszolgálatot láttak el, szórakozóhelyeket, parkokat, tereket ellenőriztek, igyekeztek megállapítani, kik azok, akik nem rendelkeznek munkahellyel. A fiatalkorú bűnözés kisebb mértékű emelkedése azonban aktívabbá és szélesebb körre kiterjedővé tette az önkéntes rendőrök mozgását. A portyaszolgálatok rendszeressé váltak 1975-től, s elérték azt az önállóságot, amely eredményesnek bizonyult. Ennek is betudható, hogy az elmúlt évben csökkent a fiatalkorú elkövetők és a bűncselekmények száma. Az önkéntes rendőrök és a hivatásos pártfogók között eredményes és jó kapcsolat alakult ki. Közösen beszélgettek el a fiatalkorúakkal, a próbára bocsátottak ellenőrzését, magaviseletét, gondjait és munkához való viszonyát rendszeresen vizsgálták. Nemcsak a hivatásos pártfogó, a városi tanács gyámügyi főelőadója, de az önkéntes rendőrök is igyekeznek hasznos magatartási tanácsokat adni a megtévedt fiataloknak. Havonta meglátogatták a családokat, a veszélyeztetett környezetben élő gyermekeket és fiatalkorúakat, s indokolt esetben gyorsan és hathatósan intézkedtek. A gyermek- és ifjúságvédelem — mint már korábban leszögeztük — az egész társadalom ügye, ehhez nem elegendő a rendőrség ifjúságvédelmi szervezete, az önkéntes rendőrök, a hivatásos pártfogók, gyámügyi előadók jó együttműködése, sokszor ember- feletti munkája. Ezt a tevékenységet tovább kell fejleszteni, amelyhez nagy segítséget nyújtanak a szocialista brigádok, a vállalatok, iskolák, iparitanuló intézetek, a KISZ-alapszervezetek, sőt még a művelődési házak is. A fiatalokért, a gyermekekért már eddig is sokat tett társadalmunk, de az a minimális százalék is sok közülük, akik összeütközésbe kerülnek f a törvénnyel. Megmenteni, jobb útra téríteni őket nemes és szép feladat. Gémes Gábor „Nyomda” a lakásban Beszélgetés az újságkészítés mestereivel Lapunk tördelőszerkesztője a szokottnál is nagyobb érdeklődéssel 'vette át ezt a kézíratóf á szerkesztőtől, mert munkájáról: a lapkészítés titkairól szól. Ráírta a szedési utasításokat, berajzolta a tükörlapra és a nyomdába küldte, hogy a tipográfia eszközeivel a betűk szárnyán közvetítse az interjút. A szép újság... Radics Vilmos és Ritter Aladár az újságkészítés, a tördelés nemzetközileg elismert tanárai, a szakma mesterei. Megkértük: nyilatkozzanak a Laptervezés, tipográfia címen megjelent, gyönyörű kivitelű, érdekes könyvükről. — Milyen újságot kíván a mai olvasó? — kérdezzük. — A tetszetős napilapot, képeslapot, magazint szívesebben veszi kézbe az olvasó, örömmel forgatja, s a látványtól felbuzdulva jó érzéssel kezd az olvasáshoz — kezdi Radics Vilmos. Ebből az alapgondolatból indul ki könyvünk felépítése. Végigkísérjük a lap születését a szerkesztőségben és a nyomdában. — Milyen kérdésekre ad választ a könyv? — A laptervezés a központi téma. Az újságíró megírja cikkét, a fotoriporter képet, a grafikus rajzot készít. Ezekből komponál újságoldalakat a tördelőszerkesztő. Ez a tervezés. A tördelőszerkesztő tükörlapra rajzplja a leendő oldal tökéletes mását. A tükör vezénylőkönyv, amelynek alapján a nyomda elkészíti az újságot. A rend a szépség forrása. A tipográfiai rend a tetszetős újság alapja. A jövő század lapja i Ritter Aladár a ma és a holnap újságkészítéséről beszél: — Már ma betekinthetünk a jövő szerkesztőségébe és riyomdájába. Erről is írunk. Az elektronikus, képernyős szerkesztés és a fényszedésű, számítógépes újság korszakába léptünk. Bizony Jókai Mór és Verne Gyula nagyon csodálkozna, ha betévedne egy modern szerkesztőségbe, vagy nyomdába... A Szovjetunióban például mesterséges hold segítségével vetítik át a moszkvai szerkesztőségből a sokezer kilométernyire levő nyomdákba az újságoldalakat. — Milyen lesz az újság 2000-ben? — Nem hiszem, hogy a tv vagy a rádió néhány évtized múlva kiszorítja a nyomtatott újságokat. Még sokáig szükség lesz a lapozható, olvasható sajtóra. Továbbra is változik a forma és a sokszorosítás technikája is újabb lehetőségeket hoz. Tokióban nemrég láttam a holnap újságját. A lakásban „nyomtatott’ hírlapot. A nyomdában egy példány készül. Az előfizető otthonába írógép nagyságú készülék kerül. Elektromos hullámok segítségével, papírlapra rögzítve jelenhet meg a napilap, vagy képeslap. — Nálunk szerényebb keretek között történik a fejlődés. A megyei lapok egyrésze már ofszetnyomású. Kitűnő lett a kép- és a szöveg nyomása. Ezzel megelőzték a fővárosi napisajtót. Remélem, hogy ez a fejlődés folytatódik. Áz újságíró befejezésként Lengyel Lajos, Kossuth-díjas könyvművész szavait idézi: „Radics—Ritter kötete nemzetközi versenyen is bemutatásra kerül. Ez a könyv nemcsak a szakemberek, de az újságkészítés iránt érdeklődők és a szép könyv barátai körében már megérdemelten keltett nagy érdeklődést.” Máté Tót Imre • Egy hetilap címoldalának rajzolt tükre. MMrrtf Mjkk ke. Abc. DefgfejikI klmnopr. Start Fibrdefgfejikhá merk lámáig abrdrfkjkhaiji« kitart rag. Éifl feertik. C ataro.lt> lom fa gfeij atar Hj rert. Az író sze Nincsésvan Furcsa dal Hasdfg mnvcxc rtjliri eri/io gmf Nert pitrew axdf c>hi éljkfh dayxo nmuoup hűi V'kier asdfhjk Imi élj(hgd. CunrovMka itj hengil sídre asdfhjkkl. ij Ruiopélkfjsda/ udu hadfghjkl move > Sui asdftfhj élkjfgdscrt bit ind Ahed efhjikl mifjij»ql rTusdfiur/s crt/uipgilrj kilej Bcdert/ui juklil urt/if a»df hjkelé Crt/ti bvcay qwer tr uiopőy- óú. ikoulopíió Frttjiú aiwqcv. Mvjmgv gmgzjkőáu tzi (ewv Bzhnmj uik Swqj yaqw cderl Ynmöülóú ede ? öóóóo frtg hzuim xcvbnmik. Mitzreatriji cvb, Rcrtiurzt ei dfhji murdasdfgh. Lirte eitj. Matdf ghjklmns. Atdfhgjk poutzr lkjgh acdfgh jklmer atdfgkt mi. Zűriért iutzrc aid. úmn bgt/hnm juikűui aiqwe' Werív bgt/hni thj uiopélil rfvcdcrtzui vfred. Frnmrtki Mirtzuil ertzi atdfghj riu. Certif utr/e aidjl abcdefghi jkléámn asdi • Elkészült szövegek szedése, a rajzok kliséje. Ez* után a rajzolt tükör szerint tördelik az oldalt. Ez az oldallevonat.
