Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-16 / 63. szám
1977. március 16. 0 PETŐFI NÉPE • 5 Kmetty János képei Kecskeméten Válogatás az emlékkiállításból Az 1975-ben elhunyt Kmetty János eddigi legteljesebb pályaképét mutatta be nemrég a Műcsarnok, pótolva az elmaradt gyűjteményes kiállítást. A kritikák újrafelfedezésről adtak hírt, amit igazol, hogy körülbelül harmincezren tekintették meg a művész egybegyűjtött képeit, grafikai lapjait. Mint tud- juk, 1919-ben megörökítette a ki kecskeméti múzeum és park lát- Sar képét, majd három év múlva a hírős város vásárterét is. Ezzel k a két alkotással Katona József ne- -), vét viselő megyei múzeum, >ó ez érett kubizmust képvi- til selő, csodálni való Gitáros csendig élettel pedig a bajai Türr István C), Múzeum járult hozzá a kiállítás (S sikeréhez. >re A rangos fővárosi intézménnyel kötött megállapodás értelmében ilvi most a Megyei Művelődési Köz- sa) pont vendégei gyönyörködhetnek S a budapesti emlékkiállításnál szű- \ kebb, válogatott anyagban. Dr. EO Vry Endréné Erdey Ibolya művészettörténész a felderített életmű egytizedét, negyvenöt festményt és huszonnégy grafikát tárt a közönség elé az időrendet tükröző, jól áttekinthető rendezésben. A művész valamennyi korszakából itt láthatók a jelentősebbnek számító alkotások. Kmetty Jánost tartják az első magyar kubistának, bár ebben nem egyértelmű a művészettörténet állásfoglalása, és vitatta a mester is. De mégiscsak ő festette 1912-ben a kubizmus jegyeit viselő Szakállas önarcképet. A A magántulajdonban levő mű, sajnos, nem szerepel a kecskeméti bemutatón. Makacs eltökéltsége, erkölcsi puritánsága olykor maradék nélküli súlyt és jelentőséget kap arc- hitektonikus koncepcióiban, az összefüggések stabil rendezésében — írta róla Kassák Lajos. Ez a tétel mindmáig érvényes. 0 önarckép lilás kalapban. Az áttekinthető egyszerűségre való törekvés megmutatkozik a tüntetőén leszűkített témaválasztásban is; csendéletet és önarcképet fest. „A humanitás... a csendéletben ugyanúgy jelen lehet, mint egy tematikus kompozícióban” — vallja. Az önarcképet pedig egyszerűen, a mindig kézenfekvő modell lehetősége miatt szereti. Majd visszatért ifjúkorának keményebb festészeti előadásmódjához, s az önportrét a külső világ elemeivel, szentendrei motívumokkal köríti, egészíti ki. Egész pályafutása alatt ugyanazt kereste, ha más és más eszközökkel is. Bizonyos festői korszakokat — a líraibbakat — leszámítva, meghatározóan jelenik meg nála az elrendező értelem, a hideg kék szín. Képeiből „idegnyugtató csend” árad, amint Rabinovszky Máriusz fogalmazta Kmettyről a Nyugatban, 1929-ben. Mértanian tiszta, de ugyanakkor kifejezéssel telt, drámai művészet • Rajzóra a kiállítóteremben. Borbély Ferenc tanár tiszta, mértani szerkesztésmódra irányítja az óvónőképző intézet elsőéves hallgatóinak a figyelmét. • A kecskeméti vásártér. Kmetty Jánosé — ott lüktet mögötte a való világ, abból vétetett, azt figyelte, kutatta konok alázattal. (Részlet az Élet és Irodalom 1969. december 20-i számában megjelent a képzőművészeti cikkből.) Eddig mintegy hétszáz Kmetty- műről tud a művészettörténet. Ezeknek a túlnyomó többsége a közgyűjteményeket gazdagítja. Biztosra vehető, hogy az alkotások számbavétele még nem teljes. Kecskeméte-ft is ” több képet'léstett annál, mint amennyit sikerült felderíteni. Jó lenne, ha a tárlat hatására felfednék helyüket a felderítésből kimaradt festmények és rajzok. A hírős város művésztelepén töltött hónapok termékenységéről győz meg az a levél is, amelyet Kmetty János küldött a Katona József Múzeumnak, s amely most jelenik meg először nyomtatásban néhány, kevésbé a tárgyra vonatkozó mondat elhanyagolásával. H. F. 0 Női akt. • Tájkép. A kecskeméti múzeum cs park látképe. Címzett a megyei múzeum „A körlevélre választ adni, csak hiányosan tudok. Beteg vagyok, járni és beszélni nehezen tudok. Én Kecskeméten kétszer laktam, a telepen, 1912 nyarán és telén. Erbstein Erős Andorral, közös műteremben. A telepen laktak emlékem szerint, dabasi Kovács, Csáki L., Oláh N., Farkas N. (Szabadkáról) Metyko N., és a telep vezetője, lványi Grünwald. Én és Andor Perlrott Csaba közvetítése révén jutottunk a telepre. Látogatónk volt a barátunk, Dobrovits Péter. Én és Andor festettünk városi képeket. Több munkám van a Nemzeti Galériában önarckép festmény, önarckép-rajz (életnagyság) templomokkal ,utcarészlet (olaj). A telepen az új festészet híveinek számítottunk. Olgyai Ferenc is a telep lakója volt, ő és hívei képviselték a maradi szellemet. Művészeti ellenvélemények is szerepet játszottak a telepen és a város lakóinál. A város hivatala — akkor is — Kada Elek hagyományai szerint, lványi Grünwald híve volt. A Beretvás kávéház volt a baloldali értelmiség és a modern művészek asztala. A sajtóban voltak viták, Lőwy Ödön dr. volt a sajtóvita lelke, őszi kiállítást rendezett lványi Grünwald a városban, a telepen dolgozó művészek munkáiból, több évre visszatekintve. 1919. augusztus havában ismét e telepen vendégeskedtem. Ott lakott Koszta és Tornyai is. Főiskolai hallgatók voltak ott, köztük Korda Vince és Boldizsár István. Szomorú volt látni a vörös seregek visszavonulását... A hazautazás kínos volt. Ezek az emlékeim Kecskemétről. Pár év előtt jártam ott, láttam az új városrészeket. Nem tudtam megtalálni a helyeket, ahol festettem. Az új szálloda és az új lakótelep megváltoztatták a várost. A, telepen a főiskoláról ösmert fiatalok dolgoztak úgy, mint mi régen. Természetesen ők már a szocialista állam gondozásában, nem szűkösen élnek és dolgoznak ... Kmetty János Budapest, 1974. június. Az orosz gyógyszertárak története A régi orosz birodalomban — mint a középkorban szinte mindenütt — a betegségek gyógyításával kuruzslók és javasasszonyok foglalkoztak. Az egyedüli gyógyszereket, a különféle gyógynövényeket a bazárok úgynevezett „zöld sorain” árulták. A gyógyító füveket és csodálatra méltó tulajdonságaikat számos régi krónika emlegeti. Az 1600-as évek végétől 1714- ig gyógyszerészeti kormányszék működött, melynek hatáskörébe a Moszkvában és Vologdában megnyílt legelső oroszországi patikák tartoztak. Ugyanebben az időben három kincstári füvész- kertet is létesítettek a gyógynövények termesztésére. 1714-ben Szentpétervár közelében egy kis lakatlan szigeten jött létre az a füvészkert, amelyben már tudományos kutatásokat folytattak a gyógyfüvek lehetséges alkalmazási módjainak alaposabb kiderítésére. ♦ A XVIII. század végén Moszkvában működött Európa legnagyobb patikája, amely még ma is létezik: ez a szovjet főváros 1. számú gyógyszertára az Október 25. utcában. (BUDAPRESS— APN) A szocialista Mongólia jelentős eredményeket ért el az emberek kulturális és szellemi színvonalának emelésében. A néhány évtizede még teljesen írástudatlan mongolok napjainkban Ázsia legkultúráltabb népei közé tartoznak. Az első negyvenszemélyes iskola 1921-ben nyílt meg Ulánbátorban. Ma az országban kötelező a nyolosztályos általános iskola elvégzése. Az ezer lakosra jutó diákok száma Mongóliában nagyobb, mint egyes fejlett kapitalista országokban. Több száz kultúrház, klub, könyvtár és olvasóterem működik az országban. Több, mint ötven újság és képeslap jelenik meg, összesen hetvenmilliós évi példányszámban. Nemcsak a hazai, de a külföldi szerzők műveit is nagy példányszámban adják ki. A népi hatalom évei alatt a színházművészet rohamos fejlődésnek indult. Egyedül a fővárosban opera, balett-, báb- és gyermekszínház muKödik. Nemzeti filmstúdiót és cirkuszt is nyitottak. Mongóliában nagy népszerűségnek örvend az amatőrművészet. A különböző képzőművészeti és színjátszó köröket körülbelül kétszázezer ember látogatja. (BÜDA- PRESS—MONCAME) Család a képernyő előtt 0 A menetrend szinte törvény- szerű. A délelőtti műsort a nyugdíjasok kezdik nézni, meg a lecketanulás idejéből lecsípő délutáni iskolás gyerekek, s a betegek. Az esti műsoridőt ugyancsak a család legfiatalabb és legöregebb tagjai „nyitják meg”, hét és nyolc óra között többnyire bekapcsolódnak a munkából hazatért férfiak, s rendszerint nyolc óra van, amire a háziasz- szony is hozzájut — ha hozzájut, — hogy a képernyő elé üljön. E legáltalánosabb tv-nézési szokástól, persze, családonként sok eltérés lehetséges, de a műsorszerkesztők nagyon jól tudják, hogy a különféle műsortípusok időbeni elosztásának igazodnia kell a munkanap, vagy ünnepnap életritmusához, az átlagos magyar családi szokásokhoz. Ezeknek az ismereteknek a segítségével igyekeznek „megcélozni” a közönséget, hogy az adott műsor lehetőleg azokhoz jusson el, akiknek szánták alkotóik. Mégis, a legpontosabb és leglelkiismeretesebb nézőlélektani tanulmányok se tudják biztosítani azt, hogy a műsor és közönség mindig ideális módon találkozzék. Sok családban egészen fiatal korú gyermekek legalább annyi bűnügyi filmet megnéznek, mint amennyi mesét, fáradt, elkalandozó gondolaté felnőtt nézők pedig „végigszenvednek” számukra szinte teljesen érdektelen adásokat, mert „nincs elég lelkierejük” elszakadni a készüléktől. Nyilvánvaló, hogy sem az előbbi, sem az utóbbi esetet nem mondhatjuk hasznosan eltöltött szabad időnek. A gyermek személyiségfejlődését egyenesen károsan befolyásolhatja a bűnügyi történetek halmozott nézése. A felnőtt pedig a passzív várakozással és érdektelenül eltöltött időt lényegében elvesztegeti, mert ezalatt sétálhatna, levegőz- hetne, olvashatna, a gyermekkel, a családdal foglalkozhatna. 0 Igen, a tv-nézés módszere is egyfajta kultúrát jelent, amelyet a társadalom nem képes egy- csapásra kialakítani: csak hosz- szú idő alatt fejlődik ki bennünk az a határozott iránytű, amely általában segít a műsorváloga- tásban. Valahogyan úgy, ahogyan az autók tömeges megjelenése útjainkon nem hozta magával rögtön a közlekedési kultúra magasabb szintjét, amely kellő udvariasságban, türelemben és figyelemben nyilvánulna meg. S ez bizony, sokáig növelte a balesetek számát, olykor kellemetlenné tette autós, vagy gyalogos sétánkat. Ha nem is pontos a hasonlat, abban viszont találó, hogy mind az autó, mind a tvkészülék tartósabb használata és természetes birtoklása kialakítja a célszerűbb használati szokásokat. Ma már kimutathatóan javul a közlekedési kultúra és bizonyíthatóan fejlődnek a családok műsorválogatási szokásai is. A tv információi, sugalmazásai, irodalmi és művészeti élményt adó film- és színházi játékai, természettudományos és társadalmi ismeretterjesztő műsorai, a politikai közélet áramkörébe bekapcsoló vitái és fórumműsorai a modern emberi kultúra közvetítői. Mai életünk éppen úgy elképzelhetetlen lenne nélkülük, mint a közlekedés gépkocsik nélkül. És bizony a hasonlat azzal is folytatható, hogy amint a gépkocsi mértéktelen használata el- kényelrnesít, elfelejteti velünk, hogy a természet lábakkal teremtett bennünket, úgy a tv célszerűtlen, válogatás és belső kritika nélküli használata is eltéríthet bennünket a megismerésért, a művelődésért, az önálló gondolkodásért és ítéletért folytatott erőfeszítésektől. 0 Egy évtizeddel ezelőtt sokan még arról beszéltek, hogy a tv a maga lenyűgöző sokoldalúságával és mindenütt jelenlevő természetével, vizuális erejével felváltja azt a sokévszázados kultúrát, amelyet a könyvnyomtatás feltalálása, az írott tudás elterjedése vezetett be, s amelyre egész mai civilizációnk épül. Ez természetesen túlzás volt: az írásos kultúra jelentősége semmit nem csökkent és nem is fog csökkenni; a tv nem tudja helyettesíteni sem az olvasást, sem a személyes kapcsolatokat és élményeket. Am ha a válogatás nélküli felhasználás egy „pótvalóság” átélésévé, passzív befogadássá, közönséges fogyasztássá változtatja, el is torzíthatja a műveltség és művelődés fogalmát. Ilyen folyamat főként azokban az országokban figyelhető meg, ahol a tv kapitalista vállalkozás; lényege az üzlet és annak van alárendelve műsorpolitikája is. Nálunk ilyesmiről tömegesen azért nem lehet szó, mert a musorösszetétel alapjaiban szocialista elvek szerint alakul, és az emberi személyiség sokoldalú fejlődését szolgálja. De azért ez sem történhet automatikusan. Igazi kultúra, megismerés, önálló ítéletalkotás, politikai látókör és közösségi magatartás csak olyan tv-közönségben fejlődhet egészségesen, amely önmaga is tudatosan fejleszti igényeit, hogy amit lát, válogat és befogad, az cselekvőerejét növelje és személyiségét gazdagítsa. R. L. FILMJEGYZET Duroc, a katona Csak csodálni lehet a film íróját és egyben rendezőjét, Michel Gerard-t, hogyan tudta kiválogatni a lehetséges fordulatok és ötletek közül azokat, melyek az általa kitalált mesét, mondanivalót szinte teljesen elfogadhatatlanná teszi. Ez kicsit furcsán hangzik,- de ha jól utánagondolunk, van ebben valami. Mert miről is van szó? Egy Duroc nevű francia közkatona éppen szülővárosának felszabadítására készül. A második világháború francia hadszínterén vagyunk, s a szemben álló felek a kétségbeesetten és kegyetlenül támadó náci haderők, valamint az amerikai ex- pedíciós hadsereg, illetve a hazájukat védő francia csapatok. A történet a továbbiakban nem is lényeges. A végén azonban a közönség félreérthetetlenül értesül arról, hogy tulajdonképpen a hitlerista katonai erő nem is olyan veszedelmes, és csak úgy fél kézzel, közben minden mással foglalkozva le lehet győzni ezeket a félkegyelmű, hiszékeny, hozzá nem érfő nácikat. Ráadásul Duroc és társai nem is az igazi ellenség ellen harcolnak, hanem tulajdonképpen egy beépített amerikai ügynököt fognak el a legközelebbi náci katonai alakulatok soraiból, s azt akarják mindenáron ártalmatlanná tenni. Közben elképesztő üldözések, naiv és esetlen csínyek éáltják egymást és a közönség kapkodhatja a fejét, ha arról akar tájékozódni, hogy tulajdonképpen kik is harcolnak egymás ellen. De Duroc és társai is igen különleges emberek. Az egyik közülük például harc közben állandóan a Ainos lányok után veti magát és minduntalan elfeledkezik feladatáról. Nem lehet persze letagadni, hogy * egy-két sikerültebb jelenet is található a sok között, s egy-egy pillanatra az az érzése a nézőnek, hogy jól eltalálták az egymással szemben álló felek magatartásbeli jellegzetességeinek egyikét-másikát. Mulatságos például túlzásaival együtt az amerikai őrmester, aki olyan elképesztő szívóssággal és sikerrel pusztítja, üti, semmisíti meg az ellenséget, mint a legtöbb amerikai superman. Közben természetesen mérték nélkül fogyasztja a rágógumit is. A rendező neve egyébként nem teljesen ismeretlen, hónapokkal korábban Üdülők című filmjét játszotta a televízió és talán egyesek még emlékeznek a Vidám gazfickók című, hasonlóan mérsékelt sikerrel játszott másik filmjére is Michel Gerardnak. 0 A film egyik mulatságos jelenete. Kulturális fejlődés a népi Mongóliában
