Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-15 / 62. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 15. HONNAN VEGYÜK, AMI NINCS? Tallózás üzemi lapokban Termelés és létszám a Habselyem Kötöttárugyárban A könnyűipar előző ötéves terve 10 százalékos létszámnövelést irányzott elő — 1975 végére azonban 1 százalékkal csökkent az ágazatban dolgozók száma. A gyors és tartós létszámapadás miatt sok üzemet már évek óta foglalkoztat a kérdés: honnan vegyék, ami nincs? Azaz hogyan felelhetnek meg a tőlük várt termelésnövelésnek, az export erőteljes fokozásának, s egyáltalán, hogyan tudják kihasználni a már kiépített, korszerűen felszerelt munkahelyeket. Illenek ezek a körülmények a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyárára is, amely három telepen — a megyeszékhelyen, Kerekegyházán és Apostagon — konfekciómunkát végez. — A gyár létszáma — mondja Mócza Lajosné igazgató — 1970- ben 1056, tavaly 719 volt. A hat év alatt 32 százalékkal csökkent a létszám. A távlati fejlesztés szempontjából a megyei tanács B kategóriába sorolta az üzemeinket. Növelhetjük a létszámot, elsősorban azért, hogy az üres helyeket be- tölthessük, és a tervezett termelékenységet növelő beruházásainkat megvalósíthassuk. Ez a besorolás azonban csak lehetőség. Tényleges létszámbővítésre —különösen a kecskeméti üzemben — egyelőre nem számíthatunk. Ellenkezőleg, a létszám csökkenését is nehezen tudjuk megállítani. A gyár és környezete — A könnyűiparba sorolt konfekcióipar tiszta és kevés fizikai erőt igényel, de jó néhány gépiparba tartozó ágazat tisztább és még kevesebb fizikai munkával jár. Szalagmunka a varrás is, a műszergyártás is. A minőség iránti felelősség mindkettőben megvan. A norma sem hiányzik egyik területről sem. A két ágazatban, azonos jellegű termelésért, mégis eltérő kereset jár. Nemcsak a szalag mellett ülők borítékja különböző vastagságú, a középirányítók, karbantartók, az adminisztrátorok is más-más besorolásba esnek. A gyár bérszínvonala tavaly valamivel -26 ezer forint alatt volt. A város legtöbb üzemében 30 ezer forint körüli az átlag. Mivel a munkakörülményekben nincs döntő különbség, a négyezer forintos eltérés — gyárunk rovására — nem teszi vonzóvá az üzemet. Az évi 4—6 százalékos bérfejlesztés pedig nem tudja eltüntetni egyhamar ezeket a különbségeket. Ebben a helyzetben, tegyük hozzá, vétkes a vállalat is. Azokban az években, amikor még kedvezett a helyzet, nem sürgették az üzemi bővítését, a bérek növelését. Folyamatos fejlesztést hajtottak végre, de mérsékelt ütemben. A környezet előbbre szaladt. S most, amikor kialakult a szervezett gyár, munkásgárdája gyakorlott, termékei jó minőségűek, s növekednek a termelési feladatok, már nehéz az előrelépés. A létszám makacsul csökken. Négy végzett ipari tanuló közül csak három áll munkába az üzemben. A régi munkásnők közül pedig sokan felcserélték már munkahelyüket nem szakmába vágó, de jobban fizetett állással. A termelékenység-növelés receptje Kanyarodjunk azonban vissza az említett hat év gyári krónikájához. A 32 százalékos létszám- csökkenéssel egyidőben ugyanis mintegy 30 százalékos termelésemelkedés ment végbe. (Az alapanyagok árváltozása >a gyár esetében nem torzítja az összehasonlítást.) S ez azt jelenti, hogy csaknem kétharmadával emelkedett a Habselyem Kötöttárugyárban a termelékenység. Minden évben feltártak valamilyen belső tartalékot, folyamatosan javították a munkaszervezést, korszerűsítették a gépparkot. A belső tartalékok azonban nem merültek ki, ebből indulnak ki a gyáriak. — Magunkra is igaznak tartjuk azt a nemrégiben elhangzott megállapítást — mondja az igazgatónő, hogy a konfekcióiparban még további 25—30 százalékos termelékenységemelés lehetősége „lappang”. Ezt a munkaszervezés javításával, gépesítéssel fel lehet és fel is kell tárni. Teljes az egyetértés ebben az elhatározásban gyár és vállalat, gazdasági és társadalmi vezetők között. A; szándék nem újkeletű, évek óta közösen megfogalmazott, közösen végrehajtott tervekben és eredményekben ölt testet. Bizonyítja ezt a fentebb idézett termelékenység-emelkedés is. A nagy vállalat öt termelőegysége közül ezért címezték tavaly Kecskemétre a konfekció mintaszervezésének kidolgozását és bevezetését. A sokágú, bonyolult feladatot megosztva végzik a helyi és a vállalati szakemberek. A múlt évben elkészült helyzetfelmérés máris jelentős eredményeket hozott. — A munkaszervezés javításának fő támpontja idén is a mintaszervezési szisztéma készítése. Időt nyertünk a termelés számára egyes kézi műveletek elhagyásával. Létszámot takarítunk meg az időbéreseknél; tizenkilenc személy munkáját — akiknek helyét nem tudjuk betölteni — munkatársaik veszik át. A szocialista brigádok kezdeményezésére megszervezzük a normát még nem teljesítő dolgozók betanítását. Az év közepén — egyelőre csak a kerekegyházi telepen — bevezetjük a műhelyrendszerű gyártást. A jelenlegi rendszerben egy blokk egy terméket varr. A termékek műveletigényétől és széria nagyságától függően munkamű- veletenkénti szalagokba szervezzük a gyártást. Ez is jelentősen növelheti a termelékenységet. A fenti intézkedésekkel a tervezett 600 ezer .normaórának 10 százalékát tudjuk megtakarítani, ennyivel többet fordíthatunk a munkaidő-alapból közvetlen termelésre. Nagyjából ezeket a terveket tartalmazza az a kérelem is, amelyben a gyár bérpreferenciáért fordult a vállalathoz. Ezenfelül 6 százalékos bérfejlesztést hajtanak végre, s a délutáni műszak pótlékának növelésével is emelkednek a keresetek. Bér és beruházás A gyár tervei hosszabb időszakra is hasonlóképpen fogalmazódtak meg. Folyamatos munkaszervezéssel növelik a termelékenységet, bért takarítanak meg és ezt bérfejlesztésre fordítják. Beruházásaikat is a termelékenység szolgálatába állítják. A következő években 1 millió forintot fordítanak az anyagmozgatás gépesítésére. Megvalósítják a szabászaton a gépi terítést. A tervidőszak során a vállalat szándéka szerint a gyár teljes egészében áttér export-termékek gyártására. Ezzel párhuzamosan fejlesztik a gépparkot. A korszerű varrógépek mellé — a leendő termékektől függően — különböző célgépeket vásárolnak. Zs. A. Részt vállalnak a lakásépítési program megvalósításában Molnár Lajost, a Földgép Vállalat kecskeméti főépítésvezetőjét viszonylag ritkán lehet megtalálni az irodájában. Vele és a főépítésvezetőség háromszáznyolcvan dolgozójával talán könnyebben találkozhatunk Szolnokon, Dunaújvárosban, Miskolcon vagy éppen Budapesten. — Csak az irodáink és a gépjavító műhelyeink vannak itt Kecskeméten — mondja a főépítésvezető, amikor végre többszöri sikertelen próbálkozás után sikerült találkoznunk. — A múlt évi 122 millió forintos tervünket megfeszített munkával 139,5 millió forintra sikerült teljesíteni. Sajnos. Bács megyében változatlanul igen kevés volt a munkánk. Tavaly mindössze a dunavecsei MAV-állomás közművesítését és térbetonozását végeztük 5 millió forintért, valamint Kecskeméten, az E—5 út mentén az ÁFOR—BP- telep tereprendezése volt a feladatunk 3.5 millióért. — Milyen munkákkal keresték meg a többi pénzt? — Főépítésvezetőségünk fő feladata volt a múlt év tavaszáig a tereprendezés, út- és vasútépítések földmunkái, valamint nyílt szelvényű vízelvezető csatornák építése. Tíz nagy teljesítményű kotrógépünk, húsz földnyesőnk, tíz bulldózerünk, valamint 24 billenős ZIL tehergépkocsink és más gépek segítségével dolgozóink a múlt évben 2,5 millió köbméter földet mozgattak meg. — Melyek voltak a jelentősebb munkák? — Évek óta dolgozunk Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, 1976-ban 15 millió forint értékű munkát végeztünk részükre. A Tisza II. vízlépcsőhöz kapcsolódó Nagykunsági főcsatornát 1975-ben kezdtük építeni, s ezt a 120 milliós munkát 1978-ban befejezve 31 kilométer hosszú csatornával járulunk hozzá az öntözési lehetőségek megteremtéséhez. Tavaly 30 millió 4» forint értékű volt a munkánk, s az idén hasonló teljesítményre számítunk. Mi végeztük tavaly az algyői új vasúti hídnál a vasúti korrekciót — a sínfektetés kivételével — ez is növelte 30, millióval az eredményeinket. — Mire készülnek az idén? — Amellett, hogy tovább végezzük a százhalombattai munkáinkat, s építjük a főcsatornát, Orosházán márciusban megkezdjük az úgynevezett déli ipartelep 5 millió forintos tereprendezését. Már megkezdődtek a tárgyalások arról, hogy a Szentes és Csongrád között épülő új Tisza-híd kétoldali feljáróinak földmunkáit majd mi végezzük. A 15 milliós munka során mintegy 300 ezer köbméter földet kell megmozgatnunk. Készülődünk a dunaújvárosi Vasműbe is, ahol a bővítés során lesznek tennivalóink, s ugyancsak ebben a városban veszünk részt a városrendezés földmunkáiban. — Nem beszéltünk még arról, hogy milyen profilbővítés történt tavaly. — Megfelelő előkészületek után a múlt év áprilisában megkezdtük a lakó- és más épületek résalapozását. Szolnok városa jelentkezett első megrendelőként, s ott láttunk hozzá ehhez a munkához. Decemberig el is készítettük két lakóház alapjait, az egyik már fel is épült. Ebben az évben már dolgozunk két újabb ház alapozásán, s megkezdjük a belvárosban egy szövetkezeti áruház, valamint a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat jövendő irodaháza alapjainak készítését. örvendetes újságnak számít, hogy végre talán mi is „tehetünk valamit” a főépítésvezetőségünknek otthont adó város fejlesztéséért. Megkezdtük ugyanis a tárgyalásokat a Bács megyei Állami Építőipari Vállalattal, s ezek sikere esetén részt veszünk a lakás- program megvalósításában, mi • A Kossuth hegesztőbrigád tagja Bognár Ferenc, aki a szolnoki Széchenyi lakótelep jövendő házainak alapjaihoz készíti a be- tonvas-vázszerkezeteket. (Opauszky László felvételei.) készítjük majd a vállalat által építendő lakóépületek egy részének alapjait. Azt, hogy a múlt évi terveinket 17,5 millió forinttal túlteljesítettük, nem utolsósorban annak köszönhetjük, hogy igen eredményesen dolgoznak a szocialista brigádok. A mozgalom terebélyese- dését bizonyítja, hogy míg tavaly ilj'enkor 36, napjainkban már 41 brigád egész évi tevékenységét értékeljük. Bízzunk abban — mondta befejezésül a főépítésvezető —, hogy minden kollektíva eléri a kitűzött célját — miután többé-kevésbé teljesítették vállalásaikat, s hozzájárulnak idei 170 milliós tervünk teljesítéséhez. O. L. • Zsllva József a Dózsa nevét viselő autószerelő brigád vezetője Nagy Imre szerelővel egy billenős ZIL tehergépkocsit készít elő műszaki vizsgára. Betűk szárnyán a Szovjetunió körül — ötlik az olvasó szemébe az első oldal egyik címe, amikor kézbeveszi a Férfi, Fehérneműgyár üzemi újságjának február 28-i számát. A cikk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére a Fáklya hasábjain meghirdetett vetélkedőre való készülődésről szól. A Fékon bajai gyárában nagy izgalommal és lelkesedéssel tették meg előkészületeiket a brigádok, olvasni % beszámolóban. A siker érdekében sok könyvet átböngésztek a kis közösségek tagjai, s eközben jobban megismerték a baráti ország életét. A vetélkedősorozat — amely lapzárta előtt az első selejtezőnél tartott — a bajai gyár párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetőinek támogatásával zajlik. A Fékon Hírlap szintén az első oldalon tájékoztat az 1977. évi vállalati terv teljesítéséhez összeállított cselekvési programról, továbbá felhívást közöl az Élüzem cím elnyeréséért indítandó versenyre: köszöntsék munkasikerekkel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő évfordulóját a gyári kollektívák. A Bács-Kiskun megyei mező- gazdasági, ipari és fogyasztási szövetkezetek február havi Szövetkezeti Élet-e Erdélyi Ignác- nak, a megyei pártbizottság titkárának cikkével nyitja első oldalát. Az írás címe: Felelősséggel — magasabb színvonalon. A megyei titkár Bács-Kiskun mezőgazdaságának helyzetét és feladatait elemzi behatóan. Szól arról a szerepről, amelyet a Duna—Tisza közének agrárkultúrája játszik a népgazdaságban: a mezőgazdaságból származó összes termékértékesítés 11 százalékát megyénk nyújtja. „Ha megyénk mezőgazdaságában jól mennek a dolgok, megfelelő a termelés, ez jelentős hozzájárulás az ország ellátásához, az exportfeladatok teljesítéséhez” — írja a szerző. Erdélyi Ignác cikkében Két év feladatát teljesíteni, telepítések kedvezőbb feltételekéi és Növekvő követelmények alcím alatt olvasni a legfontosabb tennivalókról, a lehetőségekről és eszközökről. amelyeket a mezőgazdaság minden dolgozójának szem előtt kell tartania az V. ötéves terv második esztendejében. A Zománc, a Lampart Zománcipari Művek üzemi újságja a március 1-i kiadásában interjút közöl Sövegjártó Zoltánnal, a cég kecskeméti gyárának főmérnökével. A beszélgetés témája: miként teljesíti a fürdőkádgyár az V. ötéves tervi feladatait. A cikkből megtudni, hogy a tervidőszak első két esztendejében összesen 500 millió forint értékű terméket gyártanak. Ez évre a termelés 9,3 százalékos növelését irányozták elő, amihez a szocialista brigádok idei versenyfelajánlásait is figyelembe vették. A főmérnök elmondja, hogy például az öntöde, a tisztító, a zománcozó és a készáruraktár brigádjai íelajánlolták, hogy 1976-hoz képest növelik az elsőosztályú fürdőkádak szállítási arányát, ugyanakkor csökkentik a selejtet. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat üzemi újságja a februári számában többek közt a múlt évi gazdálkodásról tájékoztatja a dolgozókat. Az első oldalon az Előzetes adatok az 1976. évi gazdálkodásunkról című írásból kiderül, hogy a BÁCSÉP túlteljesítette lakásátadási tervét, azonban e munka ütemességén még van javítani való. Paragrafusokkal az ember igazáért, A közművelődés helyzete vállalatunknál, Menet közben a bajai húskombinátnál — még néhány cím a Bács megyei Építők februári számából. A. T. S. ÉPÜL AZ V. ÖTÉVES TERVBEN A Hajdúsági Cukorgyár A gyár alapkövének letételére mostanában készülődnek a Hajdú-Bihar megyei Kaba nagyközség határában. Persze, ez csak amolyan jelképes mozzanat lesz, hiszen ki tartotta volna szükségesnek az ünnepélyes aktust, amikor nekiláttak az új épületek alapozásának? A Lengyelországból jött munkások ugyanis nem tétlenkedtek: a 70 építményből 20 már emelkedik, amiként hozzáláttak a leendő szennyvíztárolók földmunkáihoz is. (Fontos szerepük lesz e tárolóknak: környezetvédelmi okokból ugyanis csak két esztendős visszatartás után szabad élő vízbe ereszteni a szennyvizet, a cukor- gyártás e nélkülözhetetlen velejáróját.) Lengyel—magyar együttműködéssel Ma hétszáz lengyel mérnök, technikus éa munkás buzgólkodik Kábán — kulcsrakészen ők adják majd át a magyar megrendelőnek a gyárat, az ország tizenkettedik cukorgyárát. Még jó két esztendő telik el addig: 1979 májusa a kitűzött határidő, akkor kezdik meg az úgynevezett hidegpróbát. Szeptemberben pedig már az új tér* meléssel folytatódhat a próbaüzemelés, de a voltaképpeni üzembehelyezés tervezett időpontja: 1979. december 31. Addig még sok víz elf oly dogál a közeli Keleti Főcsatornában, s ezzel szinte párhuzamosan gyarapszik a lengyel építők száma: a beruházás finisében hozzávetőleg kétezren lesznek. Az egész import értéke 129 millió rubelre rúg, de a teljes beruházás forintra átszámított érteke 7,8 milliárd. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium élelmiszeripari főosztályán dr. Boros Imre fogja össze a beruházás valamennyi szálát. Tőle érdeklődtem a pillanatnyi képről, s az elképzelésekről. __ Ma 150 napos idénye van a cu korgyáraknak — mondja. Ilyen hosszú ideig üzembiztosán csak nagy nehézségek árán működtethetők a gyárak: továbbá gyakori, hogy a hosszú ideig tartó tárolás alatt elrothad az alapanyag, a répa. Vagyis sem az iparnak, sem a mezőgazdasagnak nem ideális ez az állapot. Az uj gyár révén viszont elérhetjük, hogy átlagosan 115-120 napra csökken majd a cukorgyártási kampány ideje. Naponta 6000 tonna — Mennyi lesz a gyár feldolgozó képessége? — Legnagyobb teljesítményű gyárunk lesz a kábái: naponta hatezer tonna cukorrépát tud földolgozni. A területet 1976 júliusában vették át a lengyelek, a kábái téesz és a Berettyóújfalui Állami Gazdaság földjein. Jó termőképességű földekről van szó, a minisztérium tehát igyekszik csökkenteni az igénybe vett területet. Négyszáz hektárba szabták meg, bár eredetileg többet jelöltek ki. Maga a gyár ugyan csak 70 hektárt foglal el, ám a szennyvíztárolók, a fásítások, a hatvan lakásos telep, s egy száz fős munkásszálló is területet igényel. A kicsiny lakónegyedet, s a munkásszállót a magyar fél építteti, miként a kapun kívüli beruházások _ utak, vasutak, energiaszolgáltatás, és így tovább — is a mi dolgunk. — Ügy tudom, a lengyel partner nagy tapasztalatokkal rendelkezik a cukorgyár-létesítésben ... — Igen, hiszen építettek cukorgyárat Görögországban, Algírban, építenek az NDK-ban, a Szovjetunióban, egyszóval hozzávetőleg harminc gyárat emeltek már külföldön. Mégis: a kábái lesz az első, amelyet kulcsrakész állapotban adnak át: minden építőanyagot Lengyelországból hoznak, kivéve a kavicsot, a homokot, a zúzott követ. _ A Hajdúsági Agráripari Egyesülés egy esztendeje úgy alakult meg, hogy tagjai közé számították a leendő kábái cukorgyárat is... 80 kilométerről 42 kilométerre _ Ebben azóta történt módosulás: nem tagja a gyár az egyesülésnek, de természetszerűen, ha megindul, sok gondot levesz majd az itteni téesz-ek és állami gazdaságok válláról. Hiszen megepul- téig a köztudomásúan magas hozamokat produkáló nádudvari Vörös Csillag Téesz, de a táj más gazdaságai úgyszintén arra kényszerülnek, hogy a Dunántúlra vagy Szerencsre szállítsák repa- termésüket. A körzetnek 13 ezer hektár a cukorrépa vetésterülete, elképzelhető, mibe kerül á répa elfuvaroztatása több száz kilométerre. Az átlagosan kalkulált szállítási távolság is 80 kilométer, ami a kábái gyár megépültével — megfeleződik. Mégpedig úgy lesz 42 kilométer, hogy közben két- ezer-kétezerötszáz hektárral növelhető a körzet répatermő terű-
