Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-05 / 54. szám

1977. március 5. • PETŐFI NÉPE • 3 Kifizetődő kapcsolat A megyében működő szakcso­portok jelentős mennyiségű árut állítanak elő évente. Hozzájárul­nak a lakosság jobb ellátásához. Az UNIVER ÁFÉSZ irányítása alatt működő baromfitenyésztő és tojástermelő szakcsoport a Kecs­kemét és Vidéke Sütőipari Vál­lalattal kötött szerződést tojás­termelésre. Az együttműködés ki­fizetődő a termelőknek és a sü­tőiparnak is, hiszen az állami vállalat így állandóan friss to­jáshoz juthat. — Mit jelent ez a szakcsoport tagjainak — kérdezem Drabant Béla ügyintézőt. — Többet, mint bárki gondol­ná. A sütőipar egész évi termelé­sünket — mintegy 6 millió to­jást — átveszi, de csak azzal a feltétellel, ha kilóra adjuk. — Tojást kilóra? — Igen. Bármilyen furcsán hangzik, ez a valóság. — Miért volt erre szükség? — Amíg darabra vásároltuk fel az árut, nem egyszer előfordult, hogy a szakcsoport a felvásárlási árnál olcsóbban tudta csak érté­kesíteni _a tojást, mivel a mére­tek eltérőek voltak. A kilós át­adással ez megszűnt. így a ta­gok is jobban járnak, mert ha az így átvett tojás árát átszámítjuk, akkor 1,60 esik darabjára. — Jelenleg hány tagja van a szakcsoportnak? — Csaknem százhatvan. A ná­luk levő tojóállomány megköze­líti a 30 ezret. Űj jelentkezők is gyakran akadnak. ? Szinte ennek bizonyítására top­pant be Tanú Ferenc az irodába, aki nemrégiben vásárolt tanyát Ballószögön. — Mondd Béla, milyen módon lehet csibét igényelni — kérdez­te az ügyintézőt, amint belépett — Tagja vagy aa UNIVER- nek? — Az hát. Hiszen tudod, hogy alkalmazott vagyok! A lovakat hajtom, a tüzelőt szállítom a la­kosságnak, hogy ne fázzanak az emberek. — Akkor meg minek a tyúk — kérdezem a jövevénytől. — Abbahagyom a lóhajtást. Világéletemben nehéz munkát végeztem. Most már nem bírom a Tcaromat emelni, pedig csak ötvenkét éves vagyok. Valamivel foglalkozni kell. Azért vettem a tanyát, hogy jószágot tartsak. Már a villanyt is bevezettettem csak a bekötés várat még. — Akkor világítani is tudsz majd a tyúkokra — szólt közbe Drabant Béla. — A Tetra SL faj­ta ugyanis csak akkor termeli meg egy ciklus alatt a 260—270 darab tojást, ha jó minőségű táp mellett éjszaka is világítanak neki. — Mások is ezt mondják — válaszolja az újdonsült tanyatu­lajdonos. Akkor meg is egyez­tünk Bélám, jegyezz elő négyszáz csibét a részemre. Üjabb látogató. Szabó József nyugdíjas Katonatelepről érdek­lődik, hogy mikor érkeznek meg a naposcsibék Bábolnáról. — Mióta foglalkozik baromfi- tenyésztéssel? — A felszabaduláskor is hat­száz tyúkunk volt, most négy­száz. Lehetne több, de sajnos, a tanyában nincs villany, a beve­zetése pedig több, mint 80 ezer forintba kerülne. Ennyi pénzt honnan vegyünk? Így éjszaka petróleumlámpával világítunk az ólakban. — Így is megéri? — Nem sokat nyerünk rajta, de mellette még kertészkedünk is primőröket termelünk fólia alatt. A gazdálkodás a vérünkben van, ezt csináltuk egész életünk­ben. A beszélgetést az ügyintézővel folytattuk tovább, aki még el­mondta, hogy tavaly 15 millió forint értékű tojást forgalmazott a szakcsoport, az idén 16 milliót terveznek. A jelenlegi tyúkállo­mány lecserélésére eddig 3 ezer naposcsibét adtak a tagoknak, de a többit is folyamatosan szál­lítják Bábolnáról. B. Z. Ifjúsági aktívaértekezlet a néphadseregben Pénteken délelőtt Budapesten megtartották a magyar néphadse­reg ifjúsági aktívaértekezletét. A tanácskozáson részt vett dr. Ma- róthy László, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első tit­kára, Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztály- vezetője, Nádor György, az Álla­mi Ifjúsági Bizottság titkára, va­lamint a néphadsereg parancsno­ki és tábornoki karának számos tagja. Az értekezletet Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, a Magyar Néphadse­reg politikai főcsoportfőnöke, honvédelmi miniszterhelyettes nyitotta meg. Hangsúlyozta, a hadseregben folyó ifjúságpoliti­kai munkának olyan gazdag ta­pasztalatai vannak, amelyeket időszerű összegezni, elemezni, s a leghasznosabb módszereket, meg­oldásokat terjeszteni. Az ifjúság­politikai munka még eredménye­sebbé tétele — ez az aktívaérte­kezlet célja, feladata. Az aktívaértekezlet előadói be­szédét Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszter tartot­ta, referátumát hozzászólások kö­vették. (MTI) Recept helyett Furcsának látszik, hogy még csak néhány hét telt el a gyógy­szerrendelés új módjának beve­zetése óta. Furcsának, mert alig­hanem valamennyi érdekelt meg­szokta már. A nehezén talán már a patikusok is túl vannak, pedig a premier alaposan próbára tette őket. Meg kellett tanulniuk be­gyakorolni a vény nélkül, az egy­szer és az ismételten kiadható or­vosságok nevét. Gondosan figye­lemmel kísérni, helyesen állítot­ták-e ki a receptet, elkerülni té­vedéseket, az esetleges gyógyszer- cserét, amelynek utólagos megál­lapítását megnehezíti, szinte le­hetetlenné teszi most az a tény, hogy a vények túlnyomó többsé­ge a betegnél marad. A patikában sorban állók alig­hanem csak annyit észleltek eb­ből, hogy lassú a kiszolgálás. Hogy a pénztár nem ad blokkot (ma már ismét ad), tehát min­denkinek két helyen kell vára­koznia. Hogy a pult túlsó olda­lán sűrűn lapozgatják a nagy könyvet, böngészik benne az új árat. Mert a 15 százalékos térítési díjat álmából felébresztve is tud­ta a gyógyszerész. A január el­sejétől érvényes 10—20 filléres le- és felkerekítéseket azonban meg kell szokni, ehhez pedig forgatni az új gyógyszerárszabást. Nem csoda tehát, ha az első hetekben helyenként még az utcára is ju­tott a sor végéből. Többen kö­zöttük kevéssé méltányolták, hogy a patikusok, a technikusok egyre fáradtabban, már-már a kime­rültség határán teljesítik köte­lességüket. Az igazsághoz tartozik, hogy a n^w° |tSáíf0.t ?z új trendszerhez nélkülözhetetlen leltár is elő- idézte. Most az influenza okozza a na­gyobb igénybevételt. Jóllehet, a klasszikus járvány, amitől az idén a sok évi átlagnál is job­ban féltek a gyógyszerészek, úgy látszik, elmaradt, azért mégiscsak sok a beteg. Bőven fogy a Kal- mopyrin, a C-vitamin és a favo­rit, változatlanul az Algopyrin, amit recept nélkül is két forin­tért lehet kapni. És amin felbuz­dulva sokan egyszerre több cso­magot is kérnek. Az „újítás” első tapasztalatait összegezve, megállapítható: nagy könnyebbség orvosnak, betegnek egyaránt, hogy a gyógyszernek ugyanaz az ára receptre, recept nélkül. És ha olykor szóvá teszik is, hogy a Kalmopyrinért és a többi olcsó orvosságért azelőtt csak 50 fillért kellett fizetni, an­nál kedvezőbben fogadták, hogy az öregeknek oly fontos Dopegyt. Prodectin ára viszont felére csök­kent. A térítésmentes ellátás kö­re pedig kiterjedt néhány olyan betegségre — például epilepszia, Parkinson-kór, glaukóma, asztma —, amely a folymatos gyógyszer­szedés miatt egyébként jelentős havi 100—200 forintos anyagi ter­het róna a családra. De az éremnek ezt a két ol­dalát még sokáig, sűrűn el kell magyarázni. Mint ahogyan azt is, hogy ami vény nélkül kapha­tó, azt sem muszáj nyakló nél­kül venni, főképpen pedig szedni. Orvosnak, gyógyszerésznek egy­aránt kötelessége meggyőzni a beteget, hogy felesleges raktároz­nia, halmoznia a gyógyszert, hi­szen szükség esetén mindig hoz­záférhető. Ma könnyebben, mint két hónappal ezelőtt. De csak ak­kor, ha szükség van rá. Ennek eldöntését pedig — mint eddig — ma is bízzuk az orvosra. L. M. Asszonyok a munkában és a közéletben Határozott, tapasztalt vezető A garai iskolában Sípos Jánosné — Erzsiké — a Kecskeméti Sütőipari Válla­lat édesüzemének egyik veze­tője. Fiatalasszony — két uno­kával. Tiszazugi kis faluból csöp­pent Kecskemétre, huszonöt éve. Azok közül való, akiknek az új társadalom születésekor szűk lett a falu. A munkát nem félte, péknek szegődött a városban. Közben kitanulta a szakmát, s hamarosan férjhez ment egyik munkatársához. Mai szemmel romantikus epizódja életének az az év, amíg pár­ban sütöttek, mint fiatal há­zasok. Rőzsével fűtötték a ke­mencét, húzóskútra jártak víz­ért, maguk szaladtak át az udvaron egy-egy kosárnyi friss kenyérrel. Fáradságos-szép szakma a pékeké, ám a férfiak sem mind bírják! Erzsiké két évet .dolgozott kemence mel­lett. Makacsul visszatérő be­tegsége nem engedte tovább. Néhány évig könnyebb mun­kát végzett, azután visszatért a vállalathoz. Ennek jó tizenhat éve s lassan tizenöt esztendeje ugyanazon a poszton üzemve­zető. A süteménygyártó rész­leg egyik irányítója lett. Ez a munkája, ha könnyebb is volt a sütésnél, nem bizonyult ke­vésbé emberpróbálónak. Azokban az időkben, egy év­tizeden át, napi 12—14 órát dolgozott. Sokat vállalt, így maradt abba a sikeresen kez­dett tanulás is. Férje elvégez­te az élelmiszeripari techniku­mot, i üzemvezető lett — szű­Az alakuló kollektíva élén Majd harmincévesen lett esztergagépen dolgozó betaní­tott munkás Hegedűs Imréné — Etelka —, a SZIM kecske­méti gyárában. Második gyer­meke születése után már nem mert, nem is igen mehetett volna vissza a parkettagyár­ba, ahol korábban gépkezelő­ként háromműszakos mun­kát végzett. 110—120 százalékra teljesíti a normát — száz alá még so­hasem került. A mostanit ne­héz munkának mondja Etel­ka, de az előzőnél könnyebb­nek, s főleg önállóbbnak. Ezért is szereti jobban. Gyermekei már iskolások, tizenhárom éves lánya óvónő­nek készül, és a szülők büsz­kék rá, hogy milyen komoly a szándéka. A kisfiú még csak kóstolgatja az iskolát, elsős. A gyerekek soha sincsenek magukra hagyva, mert az apa — szakmájára nézve géplaka­tos — mindig délelőtt dol­gozik. Hegedűsék tizenöt éve há­zasok, s éppen hét éve lakás- tulajdonosok. Sokat hányód­tak kényszerűségből, viszon­tagságosán míg Etelka előző munkahelye hozzá nem segí­tette őket a szövetkezeti la­káshoz. Fáradságos munkája és a háztartás vezetése mellett akad más elfoglaltsága is a munkásasszonynak. Tanács­tagja a Máriavárosiaknak, s tizenkét éves párttagsága nyo­mán beválasztották az üzemi pártvezetőségbe. Részlegükön tavaly brigád szerveződött, az alakuló kol­lektíva vezetőjévé Etelkát vá­lasztották. Brigádtársai sze­rint ő a munkában való helyt­állás és a közösségi élet mo­torja. Nemrég végezte el jó eredménnyel a marxista—le­ninista középiskolát, s hogy a szakmunkás bizonyítványt is megszerzi-e mellé, azon még ráér gondolkodni. Ahhoz ugyanis még két év gyakor­lat kell az esztergapad mel­lett.-y — s kebb szakmájánál, a kenyér­gyártásnál maradva. Erzsiké négyszer volt Ki­váló dolgozó, kétszer már üzemvezetőként. Amit most csinál, az sem könnyű mun­ka. Pedig a múlt év szeptem­berében az édesüzem új épü­letbe költözött. Legnagyobb könnyebbségük, hogy megszűnt az éjszakai műszak, friss árut ők már nem készítenek csak teasüteményt és piskótát. Emi­att csökkent munkaideje is 9—10 órára. Üzemvezetői feladat most is bőven akad. Naponta van be­teg, hiányzó, akit a folyamatos sütésnél pótolni kell. Emellett Erzsiké — aki maga is párttag — módot talál arra, hogy akit társadalmi mun­kája szólít, vagy iskolába igyekszik, el tudjon men­ni'. Mindenkivel szót érte­ni, a munkahely jó légkö­rére! tekintélyt tartva' is , ügyelni nehéz, de ő határo­zott és tapasztalt vezető. A munka az életének az egyik fele, a másik a csa­ládé. Szabad idejének nagy részét az unokáival tölti, hiszen a lánya révén már kétszeresen nagymama. A fiatalok együtt laknak a szülőkkel, Erzsikéék egyszo­bás lakásban. Az együttlét nem kényszerű, ám ha na­gyobb lakáshoz jutnának, továbbra is együtt marad­nának. Zs. A. Váratlan látogatásommal va­jon milyen foglalatosságában zavarom meg a nagyközségi pártbizottság háziasszony­tagját? — tűnődtem a minap Kunszentmiklóson Kosa Gyu- láné otthonába tartva. Ám a házigazda, aki az udvaron jött elém, lehangoltan újsá­golta: sajnos, beteg a felesé­ge, tüdőgyulladást mond az orvos. A tágasablakú utcai szobá­ban meghitt kép fogad. Kosa Gyuláné betegágya mellett kisszéken bájos kisfiú ül. Me­sével szórakoztatja a nagy­mamát. Azaz, hogy felnőttes tapintattal kissé odébb húzó­dik, mintegy átadja a Mamát a vendégnek. — Szerepet cseréltünk Zoli­kával, aki egyike az öt szép unokámnak. Most ő vigyáz rám... — avat be máris éle­tébe Kosa Gyuláné, s bágyadt arca szemlátomást felderül. Érdeklődésemet láthatóan jó­néven veszi és mosolyogva közli: — Egyik elvtársam tréfásan örökös tagnak «evez, mert hogy már a negyedik ciklus­ban szolgálok a községi párt- bizottság tagjaként. Emellett öt-hat további tisztséget is el­látok. Tagja vagyok a nép­frontbizottságnak és egyben a községi nőbizottság titkári tennivalóit is ellátom. — Háziasszbny, mint a párt- bizottság tagja; mit tud segí­teni, miként veszi ki részét a nagyközség politikai vezető testületének munkájából? — Ügy érzem, sokfélekép­pen. Tősgyökeres kunszent- miklósi vagyok, és harminc éve dolgozom a nőmozgalom­ban. Kilenc éve, hogy egész­ségi okok, az asztmám miatt itthon maradtam. Mindenki ismer, megállítanak, hogy ez van, az van, a hentesnél mit nem kapni, hogy nem vették fel a gyereket, nincs hely az óvodában. Tehát nemcsak a magam tapasztalataira vagyok hagyatkozva. De az óvodánál maradva: körülbelül két éve, hogy ki­maradt 57 gyerek. A pártbi­zottsági ülésen ezzel kapcso­Mosolygós, élénk fiatalasz- szony Nádai József né. A ga­rai általános iskolában német nyelvet és irodalmat tanít. Közvetlensége, nyíltsága árul­kodó: annak a pedagógusnak a típusa, aki szinte erre a pályára született. Diplomáját 1973-ban kapta Baján, a tanítóképző intézet­ben. A kemény táblájú okle­vélben egy „betétlap” is la­pult. Az okmány azt tanúsít­ja, hogy tulajdonosa nemcsak magyar, hanem német nyel­ven is taníthat az általános iskolák alsó tagozatában. — Gyerekkoromtól fogva két nyelven, magyarul és né­metül beszélek, így hát ért­hető, hogy ez a kettősség ha­tározta meg az életpályámat — mondja. — Itt Garán, az általános iskolában kezdtem meg a nyelv rendszeres, sza­bályszerű tanulását, és a ba­jai Frankel Leó német nem­zetiségi gimnáziumban érett­ségiztem. A tanítóképzőbe már társadalmi ösztöndíjjal men­tem. Ez volt a vágyam, hiszen pedagógus akartam lenni, már amióta az eszemet tudom... Nem is akárhol, hanem itt­hon, a szülőfalumban. Hát így kerültem vissza abba az is­kolába, ahol egykor az írásra és olvasásra oktattak. A pá­lyakezdés érdekes, izgalmas, jó dolog volt. Ismerős közeg fogadott, egykori osztályfőnö­köm például kollégámmá lett. Mindnyájan kedvesek voltak, és készségesen segítettek az első buktatók, nehézségek le­győzésében ,. „ , Képzettségétől eltérően nem az alsó-, hanem a felsőtagoza­tos osztályokban kezdett el dolgozni, ott volt rá szükség. Levelező úton, munkája mel­lett elvégezte a Pécsi Tanár­képző Főiskolát. Nyelvszakos diplomáját tavaly kapta meg. — Jó, mondhatni ideális körülmények között dolgozom — folytatja. — Minden osz­tályban hat-hat órám van. Ebből négy német irodalom és nyelvtan, kettő pedig társal­gás. Az iskolai szaktantermi adottságok kedvezőek, nagyon jól haladunk előre a gyere­kekkel. A modern nyelvokta­tás alapja az élő beszéd. És a kiscsoportokban 6—8 tanuló­val természetes az, hogy szün­telenül cseveghetünk. Így latban mintegy javaslatként felvetettem: megüresedett az orvosi lakás, mi vele a terv? K. Tóth elvtárs, a pártbizott­ság titkára mondta is utána, hogy „Piroska, olyan bogarat tett a fülembe...” A lényeg, hogy kialakult az elképzelés, és tavaly októberben meg­nyílt az óvoda. Vagy az „egy tégla Kun- szentmiklósért”, ezt szintén pártbizottsági ülésen javasol­tam. Azóta évente már két nap van a községért! Sok pél­dát mondhatnék. A nők dol­goznak; ezt is a fejlődés hoz­ta. s hányszor jönnek, hogy jó lenne elintézni valamit. Például, hogy a bolt nyitva tartása igazodjon az üzemi műszakhoz. Olyan jó érzés, boldogít, ha használhatok... A három közül a nagylányom­ba szorult belőlem valami; jól esik, amikor jön, hogy anyu, mit szólsz hozzá, adj taná­csot ... Ö az akkugyárban dol­gozik. A beszélgetésünket nagy csendben figyelő Zolikáért be­tért az édesapja. Kósa Gyulá­né szeretetteljes tekintettel kíséri távozásukat. Aztán unokáira tereli a szót. — Ez a boldogság! Andrea a legidősebb, tízéves, nagyon jó tanuló. Utána Zolika, Esz­tike, Jancsika és Ildiké. Sokat Boldogít, ha használhatok egyikük sem marad le a töb­biektől ... A garai általános iskolások közül néhányan már az óvo­dában elkezdik a német nyelv­vel való foglalkozást, majd a tagozatos diákok az első osz­tálytól kezdve folytatják az ismerkedést. A gyerekek ötö­dikes korukra tűrhetően ki tudják fejezni magukat. És mire elvégzik az általános is­kolát, 1800—2000 szót, úgyne­vezett lexikai egységet hasz­nálnak önállóan a beszédben. Sokan irigyelhetik őket. — Igyekszem elkerülni a régi értelemben vett biflázást, a szavak és a nyelvtani sza­bályok száraz oktatását — magyarázza a tanárnő. — Csak arra vagyok kényes, hogy tud­ják, tartsák be valamennyit, A tanulóknak talán ezért sem tűnik nehéz, barátságtalan do­lognak a nyelvtanulás. A köz­ségben tett séták, közös ki­rándulások élményeit néme­tül beszéljük meg, a diákok szinte magukba szívják a szavakat és kifejezéseket.,, A pedagógus munkájának legnagyobb elismerését a ta­nulók tanulmányi sikerei je­lentik. Nádai Józsefné egyik hatodik osztályos növendéke tavaly országos első helyezést ért el német helytörténeti dol­gozatával, aminek közösen örültek. — Otthon a családban sem oktatok másképp, mint az is­kolában — jegyzi meg moso­lyogva. — Egyéves fiamhoz németül beszélünk a férjem­mel. Magyarul úgyis megtanul majd a barátaitól.., P. M. vagyunk együtt, hiszen szü­leik dolgoznak. — Ezek szerint nemcsak háziasszony és közéleti ember, hanem nagymamaként óvóné­nit is pótol. Győzi erővel? — Nagyon jó ember a fér­jem, sokat segít. És egy esz­mén vagyunk, egy célt szol­gálunk. Ezért segíthetek — ezt még nem is említettem — a Vöröskereszt szervezetben. Minden véradásnál, tüdőszű­résnél ott vagyok. Vagy éven­te a gyereknapon, kinn a zöld­ben, mindig én főzök. Évek­kel ezelőtt hétszáznak, utána kilencszáznak, aztán ezeregy­száznak, legutóbb, tavaly már ezernégyszáz gyereknek. Vajon Kósáné Piroskába ki­ből szorult ez az ügyszeretet, a közélet iránti odaadás. — Édesapám hetvennyolc éves, nyugdíjas, de TMK-sként ma is ügyködik a fővárosi ta­nácsnál. Szintén tagja a párt­nak. Otthon négyen voltunk lányok. A felszabaduláskor a mai pártszékházban volt a szovjet parancsnokság, ahol mi főztünk. Aztán abban a házban alakult meg a kun- szentmiklósi pártszervezet. Ott lettem én is párttag. Azt hi­szem, apámra ütöttem... Lopva az időt nézem; csak­nem egy órája, hogy beszél­getéssel terhelem. Már-már búcsúznék, Kósa Gyuláné azonban így szó): — Most jut eszembe, hogy a kérdésre, mit tud segíteni a pártbizottság háziasszony-tag­ja, egy fontos valamit nem mondtam még. Tagja vagyok ugyanis a pártépítési munka- bizottságnak. Testületi jóvá­hagyása előtt minden elvtárs­sal elbeszélgetünk. Én például minden egyes esetben szót értek a feleséggel, illetve a férjjel is. Nem mellékes a család véleménye a pártba felvételét kérő tagjáról. És természetesen beszélgetek az ajánlókkal, sőt, a munkahe­lyi vezetővel is. Csak így ala­kulhat ki igazán hiteles kép ... Utána pedig alkalman­ként érdeklődöm a pártszer­vezetben, kapott-e az illető elvtárs megbízatást, beszámol­tatták-e, ' megdicsérték-e? Mert a figyelemmel kísérés és a dicséret is rendkívül fontos! P. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom