Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-05 / 54. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1917. március 5. A munkásosztály helyzete Bács-Kiskun megyében III. Munkahelyi és életkörülmények A munkásság munka- és élet- körülményeinek javításában az egyik legnagyobb előrelépés a munkaidő csökkentése volt. A hatvanas évek második felében néhány kijelölt állami iparvál­lalatnál vezették be kísérletkép­pen a rövidített munkaidőt, majd fokozatosan kiszélesítették az ipar egészére, és az utóbbi évek­ben a többi népgazdasági ágra is. öl évvel ezelőtt már a megyei székhelyű iparban a. munkások 90, az építőiparban 86 százaléka, az állami mező- és vízgazdálko­dásban egytizede, a szolgáltatá­sok területén pedig háromnegye­de dolgozott heti 48 óránál rö- videbb munkaidőben. A belkeres­kedelemben foglalkoztatottak 1974. júliusa óta részesülnek a kedvezményben, ami újabb több mint tízezer embert érintett. Munkaidő-csökkentés, és túlórázás A munkaidő-csökkentés mel­lett — nem kívánatos módon — 1971 óta mérsékelten emelkedett a túlórázás a megyei iparban. 1971-ben egy munkás átlagosan 48 túlórát teljesített, 1975-ben már több mint ötvenet. Növeke­dett a pihenőnapon, illetve a sza­bad szombaton teljesített túlórák aránya is. A legutóbbi esztendő­ben az ipari munkások túlórái­nak már egynegyede ezekre a na­pokra esett. Az építőiparban ugyanakkor fokozatosan csökkenő a túlórá­zás: az öt évvel korábbi 52 órá­val szemben 1975-ben 38 túlóra jutott egy-egy munkásra. A munkaidő-csökkentést a vállala­tok többnyire a kéthetenkénti szabad szombat bevezetésével ol­dották meg. Az ipari munkások háromnegyede ilyen munkarend szerint dolgzott 1975-ben. He­lyenként (főleg az élelmiszeripar­ban) a termelés szezonális jelle­ge miatt ettől eltérő munkaren­det alkalmaznak. Az üzemek állóeszköz-állomá­nya részben új beruházások, rész­ben bővítések és felújítások ha­tására évről évre növekszik, 1974- ben az ipar állóeszközeinek brut­tó értéke megközelítette a 9 mil­liárd forintot. A nagy értékű ál­lomány hatékony kihasználása indokolja a több műszakos mun­karendet. Ennek megvalósítása azonban — legtöbb helyen lét­számhiányra hivatkozva — a kí­vánatostól messze elmarad. A megyei székhelyű ipar 26 ezer főt meghaladó munkáslétszámá­ból csak körülbelül 3300-an dol­goztak rendszeresen három, eset­leg négy műszakban, megközelí­tően 8600-an egyéb műszakváltá­si rendben. A közvetlen terme­lésirányítók közül még sokkal ki­sebb arányú a több műszakos foglalkoztatás. Osztott munkaidő — néhány munkás részére — főleg a sütőipari üzemekben szükséges. A munkások munkakörülmé­nyeit jellemzi az elvégzendő fel­adatok gépesítettsége, az üzemek technikai szintje is. 1970 óta so­kat javult az eszközellátottság: az egy munkásra jutó gépek és berendezések értéke összességé­ben egynegyedével nőtt és 1974- ben megközelítette a 66 ezer fo­rintot. A minisztériumi iparban 83 ezer forint volt ez a mutató, a szövetkezetek viszont nem érték el a 18 ezer forintot. A sok tényező közül néhány A műszaki fejlesztés egyik fon­tos tényezője a termelési folya­matok automatizálása. 1972-ben az állami ipar gépi berendezései­nek mindössze egynegyede, két évvel később egyharmada volt valamilyen mértékben automati­zált. Ez a színvonal önmagában is elég alacsony, főleg, ha figye­lembe vesszük, hogy az állomány döntő része csak mechanikus ve­zérlésű, félautomata. Ezenkívül a meglevő berendezések kihasz­nálása sem megfelelő, ami első­sorban az alacsony (1,4 körüli) műszakszám következménye. A munkások átlagos műszak­számának emelését sok tényező befolyásolja: a gazdálkodási és piaci viszonyok, és — főleg az élelmiszer-feldolgozó iparban — a nyersanyagellátás, valamint a szükséges létszám a második, il­letve harmadik műszakhoz. Ez utóbbi különösen azoknál a vál­lalatoknál okoz nehézséget, ahol sok a környező településekről be­járó munkás. Az alacsony fokú gépesítettség­gel függ össze, hogy a munká­sok nagy hányada nem alaptevé­kenységet, hanem különféle ki­segítő jellegű feladatokat vég­zett. A felmérés időszakában 4800 munkást alkalmaztak, kisegítő területeken, és közülük csaknem 1900-an anyagmozgatást, illetve szállítást végeztek. A munkahelyi körülmények az elmúlt években sokat javultak. Egyes területeken azonban — részben a termelés jellegéből adó­dóan — nem történt lényeges elő­relépés. Egy felmérés alapján a tanácsi iparban a fizikai állo­mányúak 58 százaléka normál erőkifejtéssel, kedvező munka- körülmények között, míg 42 szá­zalékuk kedvezőtlen körülmények mellett, vagy nagy erőkifejtés­sel végezte munkáját. A nehéz feltételek az átlagosnál jóval több munkást érintettek a Cement­ipari és a Műanyagfeldolgozó Vállalatnál, valamint a sütőipari üzemekben. Ez utóbbiaknál vál­lalatonként igen nagyok az elté­rések, ami arra utal, hogy — azonos profilú termelés esetén is — sokat javíthatnak az üze­mek a munkahelyi körülmé­nyeken. Lakásviszonyok A kedvezményes üdültetés kü­lönböző formáit évről évre töb­ben vehetik igénybe. Szakszer­vezeti támogatással megközelí­tőleg harmincötezer Rács me­gyei lakos üdült az elmúlt öt év­ben, közülük csaknem 16 ezer munkás. A vállalatok és intézmé­nyek lehetőségei azonban még ennél is jóval nagyobbak voltak: munkahelyi üdülőkben csaknem 53 ezren pihenhettek, közülük mintegy 22 ezer munkás. Az életkörülmények fokozatos javítása az egész társadalom ér­deke. Az egyik legfontosabb cél­kitűzés jelenleg a lakáskérdés ál­talános megoldása. Az elmúlt év­tizedben felgyorsult építkezések sokat javítottak a munkásosztály lakásviszonyain. 1970-ben a me­gye lakásállományának 44 száza­lékában éltek olyan családok, ahol a háztartásfő fizikai dolgozó volt. (A mezőgazdaságban fog­lalkoztatottak nélkül.) Többségük egy lakószobás, komfort nélküli, saját tulajdonú lakással rendel­kezett. Az elmúlt öt évben több köz­ponti határozat és helyi intézke­dés született a fizikai dolgozók hátrányos helyzetének megvál­toztatására, az új lakásokból való részesedésük növelésére. 1973. év végén a megye 6 vá­rosában kilencezer lakásigénylőt tartottak számon, s ennek két­harmada fizikai dolgozó volt. Az azóta eltelt években tovább emelkedett a lakást igénylők száma: 1976. év közepén már meghaladta a tizenegyezret, s eb­ből mintegy hétezer a munkás. A lakásjuttatás lehetőségei azon­ban korlátozottak. A városi ta­nácsok 1973 óta mindössze 4183 lakást utaltak ki névjegyzék alap­ján minőségi csere és egyéb jog­címen. A kiutalt lakások 41 szá­zalékát kapták fizikai dolgozók. Mivel a tanácsok az igények­nek évente igen kis hányadát tudják kielégíteni, a lakásépítés fő formája továbbra is a ma­gánépítkezés. A magánerőből épült lakások többsége is OTP- kölcsönnel valósult meg, amely­hez az állam évről évre kedve­zőbb feltételeket biztosított. Az állami támogatás mellett az utóbbi időben a munkáltatók Is segítették dolgozóik lakáshoz ju­tását. Vállalati kölcsönt 1971 óta mintegy 7300 dolgozó kapott a megyében, 153 millió forint ér­tékben. A támogatásban részesül- tekből közel 3500 fizikai munkás. 1973- tól került bevezetésre az állami vállalati munkások több szintes lakásépítésének támoga­tási formája, a „munkáslakás­építési akció”. Ennek érdekében a Minisztertanács' az előnyös ■pénzügyi''féltételek' és" a"szöciái- politikai kedvezmény mellett kü­lön állami támogatást biztosí­tott. Három év alatt a munkás- lakásakció keretében 619 lakás készült, amelyhez a vállalatok mintegy 27 millió forint támo­gatást nyújtottak lakásépítési alapjukból. 1974- től módosították a köl­csönnyújtás lehetőségeinek felté­teleit úgy, hogy a korábbi több szintes, telepszerű építkezések mellett kiterjesztették a családi ház építésére is. 1974—1975-ben az állami vállalatok munkásai 832 családi ház kivitelezéséhez több mint 76 millió forint támo­gatást kaptak. A múlt évtől kedvezmények segítik a munkáslakás-építést, mint például a differenciált havi visszafizetés, az előterjesztés mérséklése vagy elengedése. Az állami és munkáltatói támogatá­sok várhatóan jelentős mérték­ben hozzájárulnak a lakásprog­ram megvalósításához, a munká­sok jobb lakásellátásához. Ágó Erzsébet, a KSH megyei igazgatósága közgazdász-csoportvezetője Az elmúlt esztendőben a du- napatajiak négyszázezer forintot kaptak a megyei tanácstól arra a célra, hogy felújítsák a falumú­zeumukat. A gazdag néprajzi anyaggal rendelkező intézmény épülete ezáltal új nádtetőt kap­hatott; s immár megszépülve vár­ja látogatóit. A támogatás révén lehetővé vált az is, hogy az erede­ti célra ma már nem használatos unitárius templomból átalakítás­sal kulturális intézményt hozza­nak létre. Pastyik István, a múzeum ve­zetője elmondta, hogy a külső­belső átalakítás, illetve megszépí­tés után majd itt helyezik el a több ezer darabból álló helytörté­neti gyűjteményt. Az értékes könyvek, térképek, okiratok és más tárgyak jelenleg nehezen hozzáférhető helyen zsúfolódnak a művelődési házban. Az átalakí­tási munkálatok befejezése után a gyűjtemény közkinccsé tétele mellett arra is lehetőség lesz, hogy hangversenyeket és kiállítá­sokat rendezzenek a helybeli kul­turális életet minden bizonnyal nagyban fellendítő intézményben. A kivitelező — a dunapataji költségvetési üzem — a tervek szerint 1978-ban véglegesen befe­jezi a munkálatokat. A képünkön látható, feleslegessé vált rozoga épületeket hamarosan lebontják a leendő múzeum mellől, s így megszépül majd a külső környe­zet is. (Pásztor Zoltán felvétele) VEZETÖSÉGVÁLASZTÁS KÜSZÖBÉN Fiatalok a kiskunfélegyházi gépgyárban Jól emlékszem arra, amit két- három évvel ezelőtt Füredi Imre, az Április 4. Gépipari Művek kiskunfélegyházi vegyipari gép­gyárának párttitkára a fiatalok­ról mondott. Dicsérte szorgalmu­kat, aktivitásukat, pontos mun­kájukat, elismerően szólt a KISZ-alapszervezetek tevékenysé­géről, de megjegyezte, hogy az ifjúkommunistáknak többet és jobban kellene foglalkozni a fia­talok pártba való felkészítésével. Mindezt azután mondta a gyá­ri pártbizottság titkára, miután a KISZ-esek harmadszor, s így vég­legesen elnyerték a KISZ Köz­ponti Bizottságának vörös ván­dorzászlaját. Ám senki semérék- te ünneprontásnak a párttitkár bíráló szavait, sőt a fiatalok örül­tek annak, hogy Füredi Imre felajánlotta nekik a kommunis­ták segítését. Azóta néhápy év eltelt, s most ismét felkerestem a pántitkárt. Irodájából éppen az alapszerve­zeti titkárokhoz indult, elkísér­tem a csarnokokba, műhelyekbe. Ütközben elmondta, hogy a gyárban hat pártalapszervezet, s ugyanennyi KTSZ-szervezet mű­ködik. Az iíjúkommunistók szer­vezeti életének irányításához á pártszervezetek sok segítséget adnak. Minden alapszervezetben van egy ifjúsági felelős akinek az a pártmegbízatása, hogy szo­ros kapcsolatot tartson a KISZ- szervezettel. Ez persze nem azt jelenti, hogy a fiatalokkal csak ő, mármint az ifjúsági felelős foglalkozik, hiszen az valameny- nyi kommunista feladata. —A hármas számú pártalap- szervezetben Lajos János az if­júsági felelős. Sokáig részt vett a KISZ-esek mozgalmi munká­jában, tehát jól ismeri őket — magyarázta Füredi Imre. — Ki­lenc év óta párttag, 1975-től a pártvezetőségnek is tagja. Soká­ig az 1-es csarnokban — ahol a hármas pártszervezet működik — Négy fiatalemberről van szó, valamennyien a huszadik élet­évük körül. Hatvani Ferenc, Soltvadkert, Költői Anna utca 3. szám alatti lakos — az első­rendű vádlott — például éppen március 17-én tölti be a husza­dik életévét. Vindeczker József, Soltvadkert, Petőfi utca 8. szám alatti lakos viszont most huszon­öt éves. Kakukk János, Soltvad­kert, Dózsa György utca 40. szám alatti lakos huszonegy, Gilich Ádám, Soltvadkert, Büdöstó dűlő 35. szám alatti lakos a huszon- harmadik évében jár. Közülük csak Kakukknak van szakmája: kőműves. A többiek alkalmi, il­letve segédmunkások. Vindeczker eddig kétszer volt büntetve ga­rázdaság és egyéb bűncselekmé­nyek miatt, valamint könnyű testi sértés vétségéért. Mint falubeliek ismerték egy­mást, s bizonyára közös volt az érdeklődési körük is, amely főleg az esti „szórakozásokban” nyil­vánult meg. Az eset idején — 1976. június 20-án — este is a soltvadkerti Hangulat presszóban tartózkodtak, illetve csak ketten voltak ott: Hatvani és Vindecz­ker. Többek között a presszóban volt F. Mihály is, aki körülbelül 11 óra tájban elindult hazafelé. Együtt távoztak — egy időben — a két vádlottal, akik utána eredtek a kerékpárra éppen fel­ülő F. Mihálynak. Hatvani Fe­renc utói is érte, s le akarta rán­tani a bicikliről, de az illető meg­előzte és leugrott, s az úttestről a járdára futott. Hatvani itt is utolérte, kétszer ököllel az arcá­ba vágott, majd elgáncsolta a megtámadott embert, aki a föld­re zuhant. Ekkor ért oda Vin­deczker, s a földön fekvő embert először homlokon, majd egyéb helyeken megrúgta. F. Mihálynak az eséstől eltört a bokája, a rú­gásoktól pedig a homlokán, a száján keletkeztek sérülések. F.zek után feltűnő, hogy Vin­deczker augusztus 3-án háborítat­lanul üldögélhetett ismét a Han­gulat presszóban Kakukk János­sal és Gilich Ádámmal. Fejenként három üveg sört ittak meg, s amikor eljött a záróra, eltávoz­tak onnan. Gilich motorkerék­párral érkezett, s azzal is távoz­tak el úgy. hogy mindhárman felültek a járműre, amelyet Gi­lich vezetett, noha nem volt jo­gosítványa. az ittasságról nem is beszélve. Ügy döntöttek, hogy dolgozott, most a szervezési osz­tályon csoportvezető. Az 1-es csarnok irodájában Barna Lászlóval, a pártalapszer­vezet és Lajos Jánossal, az if­júsági felelőssel először a csar­nokban dolgozó kommunisták munkájáról beszélgettünk. A 3- as alapszervezetnek harminchét tagja van. Mindannyian fizikai dolgozók, lakatosok, hegesztők, csiszolók. Sok a huszonéves fia­tal. Az elmúlt két évben például hatan kapták meg a kommunis­ták piros tagsági könyvét, s va­lamennyien harminc éven aluli­ak. Közülük három fiatalt a KISZ-szervezet ajánlotta a párt­ba — Ezek szerint tehát alapve­tően megváltozott a két-három évvel ezelőtti helyzet, a fiatalok bepótolták hiányosságaikat... — Igen, ez a legutóbbi tapasz­talatunk — mondta az alapszer­vezeti titkár. — Januárban a beszámoló taggyűlésen többen el­mondták véleményüket a fiatalok munkájáról, szervezeti életükről. Nézetünk megegyezett abban, hogy a jelenleg 25 tagú KISZ- alapszervezet munkája 1976 óta fokozatosan javul. A termelés­ben a korábbi években is becsü­letesen helytálltak, de elhanya­golták a mozgalmi munkájukat. Elsősorban Lajos János, s a töb­bi kommunista is rendszeresem foglalkozott a KISZ-esekkel, ja­vaslatokat, tanácsokat adtak a szervezeti életük fellendítéséhez. Munkánk egyik jelentős eredmé­nye: a KISZ-szervezetben három újabb párttagjelölt van, Bense Antal, Kocsis Erzsébet és Varga János, három fiatal szakmunkás jelentkezésének ügyében hama­rosan döntünk a párttaggyűlé­sen. Beszélgetésünkbe bekapcsoló­dott Belecz László, a gyár KISZ- bizottságának megbízott titkára. Szabó János KISZ-titkár az év elejétől katonai szolgálatot telje­sít, így a választásig Belecz László látja el a titkári teendő­ket. megnézik a vásártéren levő cir­kuszt. Itt nem sok látnivaló le­hetett, mert hamarosan vissza­fordultak. Ekkor Kakukk ült a motorra, a másik kettő gyalo­golt. Ez úgy zajlott le, hogy Ka­kukk a motorral előreugratott, majd visszakanyarodott társai­hoz. Egyszer észre vette, hogy a járdán velük szemben három sze­mély közeledik. Célba vette őket, s a motorral 30—40 kilomé­teres sebességgel haladt feléjük. Mindhárman elugrottak. De a részeg motoros megfordult, s most már hátulról vette őket cél­ba. A két nő és a férfi most is kénytelen volt félrehúzódni, ha nem akarták elüttetni magukat. De ezt már soknak tartotta a társaság férfi tagja és megje­gyezte: „Ez már egy kicsit túl­zás ..Kakukk úgy látszik, csak erre várt. Oda kanyarodott tár­saihoz és felháborodva adta tud- tukra, hogy „a hapsi szövegel”. Javasolta, hogy menjenek utánuk és verjék meg az illetőt. Így is történt. Körülvették a férfit, aki riadtan megkérdezte, hogy mit akarnak tőle, mi a probléma? Vindeczker József azt válaszol­ta: fusson haza, mert megigazít­ják a pofáját. E kijelentés után a fiatalember már ütött is. A bé­kés járókelő nekiesett egy fá­nak, s Vindeczker megfogta a pulóverjét és magához húzta. Ek­kor Gilich Ádám ütött, majd Kakukk folytatta, vagyis mind­hárman verték a férfit, aki köz­ben már a földre esett. Egy al­kalmas pillanatban a megtáma­dott férfi felugrott és elszaladt. Az éjszakai fenegyerekek azon­ban motorra pattantak és utol­érték. Kakukk János elgáncsolta és többször belerúgott áldozatá­ba. A bántalmazás akkor maradt abba, amikor a sértett férfinak sikerült elbújni a cirkusz sátrai között. A tetteseket — beleértve az előző verekedésnél részt vett Hatvani Ferencet is — szeptem­ber 10-én tartóztatták le. A bíróság Hatvani Ferencet súlyos testi sértés miatt öthónapi börtönre Ítélte. Vindeczker Józsefet visszaeső­ként elkövetett könnyű testi sértés és többek által elkövetett garázdaság miatt két év és két hónap fegyházra ítélte és további két évre eltiltotta a közügyektől. Kakukk János egy év két hónapi, Gilich Adám pedig nyolc hónapi börtönbüntetést kapott... Az Ítélet még nem jogerős. G. S. — Sokáig az 1-es számú csar­nokban dolgoztam, jól ismerem az itteni fiatalokat, képességüket, munkájukat — jegyezte meg a KISZ-titkár. — Jo szakmunká­sok. Felelősségteljes a feladatuk. Jelenleg konzervgyári sterilizáló berendezéseket, villamos távve­zetékekhez oszlopokat, tárolótar­tályokat, sörgyári erjesztőket ké­szítenek, s hamarosan megkezdik az atömerőművi berendezések gyártását, ami az idei termelési tervük egyötödét teszi ki. Ta­valy terven felül két sterilizáló berendezést, s a‘ Szovjetuniónak egy, úgynevezett keverő konden­zátort készítettek. A gyár dol­gozói évente több kommunista műszakot tartanak. Legutóbb nyolcszázan álltak a gépek mel­lé szabad szombaton. A társadal­mi munkában az 1-es csarnok dolgozói is kiveszik részüket. Március 12-én ismét kommunis­ta műszakot szerveznek a Vasas Szakszervezet százéves fennállá­sa tiszteletére. — A februári taggyűlésünkön egyebek között megbeszéltük, ho­gyan segítsünk a KISZ-eseknek az alapszervezeti vezetőségválasz- lasztás lebonyolításában —, folytatta a beszélgetést Lajos Já­nos. — Mint ismeretes a KISZ- szervezetek vezetőségének man­dátuma egy év. Ez nagyon rövid idő, a vezetőségválasztáskor, az eredmények értékelésekor az if­júkommunistáknak ezt figyelem­be kell venni. Véleményem sze­rint jól dolgozott a hármas szá­mú KISZ-alapszervezet vezető­sége, s tagsága. Az ifjúsági felelős szavait az 1-es csarnokban dolgozó fiatalok tettekkel bizonyították: becsüle­tesen helytállnak a termelésben, kommunista műszakokat tarta­nak, rendszeresen fejlesztik poli­tikai ismereteiket, s eleget tesz­nek felelősségteljes feladatuk­nak, miszerint tagjaikat felké­szítik a párttagságra. A kommu­nisták segítségével fellendült a fiatalok szervezeti élete. Tárnái László Hegesztés - robbantással A hegesztés olyan technológiai eljárás, amely különféle fémdara­bokat egyesít oly módon, hogy a fémek kristályos szerkezete a he­gesztett kapcsolaton keresztül folytonos. Ezt a kapcsolatot a hagyományos eljárásokkal szilárd állapotban vagy megolvasztással hozzák létre; előbbi a sajtoló, utóbbi az ömlesztő hegesztés. Szovjet tudósok új hegesztési eljárást dolgoztak ki. A Szovjet­unió Tudományos Akadémiája szibériai tagozata hidrodinamikai intézetének kutatói a novoszi- birszki öntőgép és automatagép­sor gyárban kidolgozták és a gyakorlatban megvalósították a fémek robbantással történő he­gesztését. Egy másfél méter átmérőjű, gömbalakú kamrában robbanótöl­tetet helyeznek el, amelynek _ a robbantása másodpercenként ezerméteres sebességgel egyesí­ti a kívánt fémeket, például a platinát és az acélt. Robbantás­kor a keletkező nyomás többszáz­ezer atmoszféra, amelynél a fém úgy viselkedik, mint a folyékony halmazállapotú anyag. A hegesz­tés minősége igen jó, a kísérleti próbák során az összehegesztelt fémdarabokat nem tudták szét­választani. A módszernek különösen akkor van nagy előnye, amikor olyan fémeket kell egyesíteni, amelye­ket a hagyományos eljárással nem lehet, például az acélt és a rezet. | Az ember a megszelídített rob­bantási energiát egyre többféle békés célra használja fel. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Motoros garázdák Különös ügyben hozott ítéletet a közelmúltban a Kiskőrösi Járásbíró­ság. Nem azért mondjuk ezt, mintha a garázdaság a ritka deliktumok kö­zé tartozna, hanem mert a Soltvadkerten történt eset főszereplői — a tet­tesek — olyan feltűnően durva, gátlástalan magatartást tanúsítottak, ami mindenképpen egyedülálló az utóbbi esztendőkben. Készül a pataji múzeum

Next

/
Oldalképek
Tartalom