Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-05 / 54. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1917. március 5, e s e m é n v e k C­sorokban SZÓFIA ___________" A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a bolgár össznépi ter­mészet- és környezetvédelmi bi­zottság együttműködési megálla­podásának megfelelően — a Kul­turális Kapcsolatok Intézetének közreműködésével — „A magyar társadalom a környezet védel­méért"’ címmel fotódokumentá­ciós kiállítás nyílt a szófiai Ma­gyar Kulturális Intézetben. Aki­állítást — amely az év folyamán még Lengyelországban, az NDK- ban és a Szovjetunióban is be­mutatásra kerül. — Antalfia Je­nő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja nyitotta meg ünnepélyes külsőségek között. (MTI) SAN SALVADOR ______________ A salvadori kormány csütörtö­kön elrendelte a La Cronica című lap bezárását. A döntést azzal in­dokolták, hogy az újság megsér­tette a hétfőn elrendelt rendkívü­li állapotra vonatkozó előíráso­kat. A kormány szerint a lap el­ferdítette a február 20-i válasz­tások óta lezajlott eseményeket. (AFP) VARSÓ Andrzej Wajda, világhírű len­gyel rendező hathetes előadás- sorozatra az Egyesült Államokba utazik. A filmrendezésről szóló előadások mellett az egyik ame­rikai színházban színre viszi Ta- deusz Rozewicz egyik legújabb darabját. (MTI) OAXACA Csütörtök este lemondott Ma­nuel Zarate Aquino, a mexikói Oaxaca állam kormányzója. A kormányzót hivatalában Eliseo Jimenez Ruiz tábornok, egykori szenátor váltotta fel. A lemon­dás előtt néhány órával Oaxaca állam fővárosába vezényelték a szövetségi csapatok egységeit, hogy megakadályozzák a napok óta tartó nyugtalanság továbbter­jedését. Az elmúlt héten a me­xikói állam diákjai és a rendőr­ség között halálos áldozatokat kö­vetelő összecsapások voltak. A tüntetők a kormányzó lemondá­sát követelték. (DPA, AP) KAIRO ötezerévesnél idősebb telepü­lés nyomaira bukkantak egyip­tomi régészek Kairótól 60 kilo­méterre. Az archeológusok a ho­mokból agyagházak maradványait és különböző használati eszközö­ket ástak ki. A feltárt használati eszközök az Egyiptom területén talált legrégibb leletek közé tar­toznak. (TASZSZ) PÁRIZS KÖZLEMÉNY a szocialista országok kommunista és munkáspártjai KB-titkárainak tanácskozásáról (Folytatás az 1. oldalról) ság tagja, a KB titkára, Gyenes András, a KB titkára, Győri Im­re, a KB titkára; a Mongol Népi Forradalmi Párt részéről: Szan- dagijn Szoszorbaram, a KB tit­kára; a Német Szocialista Egy­ségpárt részéről: Kurt Hager, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Hermann Axen, a Poli­tikai Bizottság tagja, a KB tit­kára és Verner Lamberz, a Poli­tikai Bizottság tagja, a KB titká­ra; a Román Kommunista Párt részéről: Cornel Burtica, a Poli­tikai Végrehajtó Bizottság tagja, a KB titkára; a Szovjetunió Kom­munista Pártja részéről: Borisz Ponomarjov, a Politikai Bizott­ság póttagja, a KB titkára, Konsz- tantyin Katusev, a KB titkára, és Mihail Zimjanyin, a KB titkára, A tanácskozás munkájában részt vettek a testvérpártok központi bizottságainak osztályvezetői és osztályvezető-helyettesei is. A tanácskozás résztvevői kicse­rélték az eszmei-politikai és a propagandamunkában szerzett ta­pasztalataikat szem előtt tartva a pártkongresszusaik óta eltelt idő­szakban hozott határozatokat. Megelégedéssel szóltak az ideoló­giai együttműködés fejlődésérőlés az ideológiai munkáról tartott ta­pasztalatcseréről. Véleménycserét folytattak azok­ról a rendezvényekről, amelyeket a testvéri országokban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából szer­veznek. Október évfordulója lehe­tővé teszi, hogy még átfogóbban és szemléletesebben kifejezésre jusson a szocializmus vívmányai­nak világtörténelmi jelentősége, a békd és a társadalmi haladás biz­tosításában betöltött szerepe. E dicső évforduló, valamint a test­véri pártok és népek életében más fontos évfordulók és esemé­nyek megünneplése elősegíti, hogy az Októberi Forradalom nagy eszméi tovább terjedjenek az egész világon. Hozzájárul a bé­ke, a szabadság és a népek függet­lensége Október által meghirde­tett és a testvérpártok által meg­valósított lenini eszméinek nép­szerűsítéséhez. Jól szolgálja azt a propagandát, amely bemutatja a szocialista országoknak az új tár­sadalom építésében elért kiemel­kedő eredményeit, békeszerető külpolitikájukat, a fegyverkezési hajsza ellen, a leszerelésért, a nemzetközi biztonságért és együttműködésért vívott követke­zetes harcukat. A tanácskozás résztvevői hang­súlyozták a tömegtájékoztató esz­közök fontos szerepét abban a harcban, amelynek célja, hogy a helsinki európai biztonsági együtt­működési értekezleten részt vett valamennyi állam maradéktala­nul és következetesen megvaló­sítsa az értekezlet záróokmányá­ban rögzített elveket és megálla­podásokat, s biztosítsák a kedvező feltételeket a belgrádi találkozó előkészítéséhez és megrendezésé­hez. Ez a találkozó arra hivatott, hogy pozitívan és építően hozzá­járuljon a béke és az európai biztonság megszilárdításához. A tanácskozás részvevői fontosnak tartják a Varsói Szerződés tag­államai Politikai Tanácskozó Tes­tületének bukaresti értekezletén, valamint az európai kommunista- és munkáspártok berlini konfe­renciáján elfogadott dokumentu­mok széles körű népszerűsítését. Az értekezleten leszögezték, hogy erélyesen le kell leplezni az antikommunizmust és vissza kell verni a szocialista országok ellen, az imperialista körök által szer­vezett kampányt. Ezek a körök megpróbálják eltorzítani a szocia­lista országok bel- és külpoliti­káját, beavatkoznak ezen or­szágok belügyeibe, ami ellent­mond az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróok­mánya betűjének és szellemének. A szófiai találkozó az interna­cionalista szolidaritás, az egyen­jogúság szellemében, tárgyszerű, baráti légkörben zajlott le. * Pénteken hazaérkezett Szófiá­bból az MSZMP Központi Bizott­ságának küldöttsége, amely részt vett a szocialista országok test­vérpártjai központi bizottsági tit­kárainak tanácskozásán. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Borbély Sándor, a Köz­ponti Bizottság titkára fogadta. Jelen volt Vladimir Videnov, a Bolgár ,Népk,öz.táí$9S|g rpagyaror- szági. n^ykövete. (MTI);^ . ^ KÖZEL-KELET Lesz-e palesztin miniállam? Nyári hőmérsékletet mértek csütörtökön Párizsban: a hőmérő higanyszála 0,2 fok híján elérte a 20 fokot árnyékban. Amióta megnyílt a párizsi obszervatórium — azaz 1873 óta — még sohasem tapasztaltak március harmadik napján ilyen magas hőmérsékle­tet. (MTI) BAGDAD Az INA iraki hírügynökség je­lentése szerint Bagdadban foly­tatódott az iraki—magyar gaz­dasági és műszaki együttműkö­dési vegyes bizottság tárgyalása. A tanácskozáson részt vevő iraki küldöttséget Hasszán Ali belke­reskedelmi és ügyvezető külke­reskedelmi miniszter, a magyar küldöttséget dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes vezeti. MOSZKVA Befejeződtek Moszkvában a hétfőn megkezdett szovjet—japán halászati tárgyalások. Az Iskov halgazdasági miniszter vezette szovjet, illetve a Szuzuki mező- és erdőgazdasági miniszter veze­tett japán delegáció megállapo­dott abban, hogy a két ország szakértői kidolgoznak egy hosz- szútávra szóló új szovjet—japán halászati egyezményt, valamint, hogy március folyamán kidolgoz­nak egy rövid távú ideiglenes megállapodást is. VARSÓ Louis de Guirigaud francia külügyminiszter pénteken befe­jezte hivatalos lengyelországi lá­togatását, amelyről délután Var­sóban közös közleményt adtak ki. A felek — hangsúlyozza a közle­mény — kifejezésre juttatták, hogy készek az enyhülési folya­mat megerősítésére és elmélyíté­sére, az európai biztonsági érte­kezlet záróokmánya rendelkezé­seinek teljes megvalósítására. Méltatták a közelgő belgrádi ta­nácskozás jelentőségét. A francia külügyminiszter hivatalos fran­ciaországi látogatásra hívta meg Emil Wojtaszek lengyelkülügy­minisztert, aki a meghívást kö­szönettel elfogadta. • A közel-keleti válságban ér­dekelt országok fővárosaiban az év eleje óta szinte egymásnak adták a kilincset a magas rangú vendégek. Először Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter, majd Kurt Waldheim, az ENSZ főtit­kára, ezt követően pedig Cyrus Vance amerikai és Louis de Gui- ringaud francia külügyminiszter tett látogatást a térségben. Az utazások célja: felmérni, hogy a szemben álló felek mennyire ké­szültek föl a politikai rendezést célzó tárgyalások megkezdésére. Bármennyire óvatosan fogalmaz­tak is a tapasztalt diplomaták, nyilatkozataikból nem sok bizta­tót lehetett kihámozni. Az arabok részéről a látogatók többnyire rugalmassággal és engedmények­re készséggel találkoztak, Izrael­ben viszont másféle fogadtatás­ban volt részük. Tel Aviv egyet­értését fejezi ki ugyan a genfi békekonferencia munkájának fel­újításával, de részvételét ahhoz köti, hogy e tárgyalásokon ne le­gyenek ott a Palesztina! Felsza- b^dítási szervezet képviselői. Il­letve (kerülő úton adta tudtul az édekelteknek) erről csak akkor lehet szó, ha a PFSZ előzetesen nyíltan elismeri Izrael államisá­gát. Nagyon is valószínű, hogy Tel Aviv azért választotta éppen ezt a feltételt, mert a legalkal­masabbnak találja a genfi kon­ferencia felújításának ismételt elodázására. • Közvetett elismerésben már részesült Izrael a palesztinok ré­széről. így értelmezhető ugyanis az a nyilatkozat, amelyet a PFSZ vezetője, Jasszer Arafat tett Kurt Waldheimnek, s amely helyet ka­pott a főtitkárnak a Biztonsági Tanácshoz benyújtandó jelenté­sében is. Arafat azt mondotta, hogy a PFSZ kész palesztin ál­lam megalakítására a jelenlegi izraeli megszállás alatt álló Jor­dán folyó nyugati partvidéke és a Gazai-övezet területén. Igaz, Arafat — engedményt téve ez­zel a mozgalom „radikálisainak” — hozzátette, hogy a megalakí­tandó „mini Palesztina” első lép­csőfoknak tekintendő, amely majdan elvezethet az arabokat, zsidókat és keresztényeket de­mokratikus alapokon egyesítő Nagy-Palesztinához. (Erre vonat­kozólag Arafat már nemegyszer megállapította: „Elidegeníthetet­len jogom van az álmodozás­ra ...”) A palesztin kérdés megoldása nélkül, miután az a válság gyö­kere, semmilyen tartós és igaz­ságos rendezés nem képzelhető el a térségben. A mozgalomra ezért az arab országok is nyo­mást gyakorolnak. Szadat egyip­tomi elnök elképzelése az, hogy a palesztinoknak már most kon­föderációra kellene lépniök Jor­dániával, majd annak küldöttsé­gébe olvadva részt venniök a genfi értekezleten. A PFSZ — bár nem akarja feladni önállósá­gát — jelenleg igyekszik norma- lizálni kapcsolatát Jordániával. • Nem csupán Izrael makacs ellenzése miatt problematikus a PFSZ részvétele a genfi kon­ferencián. Valószínű, hogy ha az értekezlet két társelnöke, a Szov­jetunió és az Egyesült Államok meghívná, hogy — az ENSZ- közgyűlés decemberi határozata alapján — önálló tárgyaló félként kapcsolódjék be a megbeszélé­sekbe, a szervezet elfogadná.' Nem így azonban, ha a tárgya­lási alapot a Biztonsági Tanács 1967-i 242. számú határozata ad­ná meg, mivel az a palesztinok ügyét még menekültkérdésként kezeli. Erről és más fontos kérdé­sekről, így a száműzetésben le­vő ideiglenes kormány esetleges megalakításáról hivatott dönteni a március 12-én Kairóban össze­ülő Palesztin Nemzeti Tanács (parlament). Nem lesz könnyű dolga, mert a hontalanná tett és sokat szenvedett nép sorsdöntő kérdéseit kell újjá fogalmaznia. Közvetlenül ez előtt megtartják Kairóban az Arab Liga Csúcsta­lálkozóját is, amely valószínű­leg. megpróbálja a PFSZ-t a Kairó—Ríjad —Damaszkusz— Amman négyszög érdekeinek megfelelő vágányra terelni. Min­denesetre a palesztinok ügyének megoldása semmiképp sem zár­ható ki a végleges rendezésből. P. V. NAPI KOMMENTÁR Eszmecsere Genfben Ma és vasárnap fontos tanácskozás színhelye Genf. Másodszor ülnek tárgyaló- asztalhoz az európai szak- szervezetek vezetői a szo­cialista és a kapitalista or­szágok szervezett dolgozói képviseletében. Huszonöt év után konti­nensünk szakszervezeti mozgalmának képviselői 1974 januárjában találkoz­tak először. A genfi ta­nácskozás előkészítésében hazánk is részt vett, s a magyar szakszervezeteken kívül a Szovjetunió, az NDK, az NSZK, Svédország és Nagy-Britannia szerve­zett dolgozóinak képviselői tették közzé a felhívást a genfi értekezletre. Ezt meg­előzően 1971-ben Helsinki­ben nyolc, majd a bécsi ta­lálkozón hat ország képvi­selői vitatták meg a ta­nácskozás előkészületeit. Az első genfi találkozóra 1975. február 28.—március 1. között 44 országos szer­vezet delegációi érkeztek. Akkor a munkakörnyezet humanizálásáról és a dol­gozókat mérgező, veszélyes anyagok hatása elleni vé­delméről mondták el a vé­leményüket. Magától értetődik, hogy a csúcsértekezleten szóba került a további vélemény- és tapasztalatcsere is a szocialista és a kapitalista szakszervezeti központok magas szintű küldöttei kö­zött. Nyilvánvaló, hogy az­óta csak erősödött az igény: találkozzanak ismét Genf­ben a szervezett dolgozók képviselői. Az általános óhajnak megfelelően ren­dezik meg most a kétnapos szakszervezeti konferenciát. Korunkban nemcsak a diplomaták, a külügyek hi­vatásos intézői alakítják, formálják a világ sorsát. Üjkeletű fogalom, s máris polgárjogot nyert a népi diplomácia. A nemhivatalos csatornákon át olykor gát­lástalanabbal, pallérozatla- nabbul hömpölyögnek oda, s vissza az eszmék, a gondo­latok. Ugyan, ki merné le­becsülni sokfnillió szerve- ■ zett dolgozó véleményének ' fönlössagát korunk legége­tőbb kérdéseiről: a békéről, a biztonságról, a népek együttműködéséről?! Meggyőződésünk, hogy a genfi konferencián — bár a napirend elsősorban a szakszervezeti oktatás ta­pasztalatainak megvitatását állítja előtérbe — a tárgya­lóteremben és a baráti két- és sokoldalú eszmecseréken ezek a témák is terítékre kerülnek. S így is van ez jól: a szakszervezetek fon­tos küldetést, nélkülözhetet­len szerepet vállalnak ez­által a kontinens különböző társadalmi rendszerben élő népeit összekötő híd meg­alapozásában. Gy. D. Külügyminiszteri konferencia Kairóban • Kairóban folyik az arab és afrikai országok külügyminiszte­reinek tanácskozása. A mintegy 60 miniszter a közeljövőben meg­rendezendő államfői csúcs elő­készítésére gyűlt össze. (Telefoto — AP — MTI — KS.) Magyar-iraki jogsegélyszerződés Dr. Korom Mihály igazságügy­miniszter és a hazánkban tartóz­kodó dr. Mundhir Ibrahim Al- Shawi igazságügyi miniszter pén­teken aláírta a Magyar Népköz- társaság és az Iraki Köztársaság között kötött jogsegélyszerződést. A szerződés értelmében a két or­szág állampolgárai ugyanolyan jogvédelemben részesülnek mind­két államban, mint saját hazá­jukban. Enyhülés és ideológiai harc A HELSINKI KONFERENCIA záróokmánya a két világrendszer együttélésének elveit fogalmazta meg a szocializmus erőinek, el­sősorban a szovjet párt- és kor­mány sorozatos erőfeszítésének következményeként. Bár az eny­hülés nyílt és álcázott ellenfelei továbbra is gátat akarnak vetni a megindult folyamatoknak, s bizalmatlanságot akarnak kel­teni a szocialista országok béke­politikájával szemben, bizonyos, hogy új helyzet van kialakuló­ban : a békés egymás mellett élés magasabbrendű, a szembenállás és a kooperáció mozzanatait dia­lektikusán egyesítő új, szakasza bontakozik ki. Mind a proletariátus, mind a burzsoázia olyan egyetemes jel­legű termelési módok hordozói, amelyek természetüknél fogva egymást kizáróak. Harcuk tehát nemzetközileg és az egyes tár­sadalmakon belül elkerülhetet­len. Az a körülmény, hogy a két világrendszer országai egymás szuverenitását tiszteletben tart­va, gazdaságilag kooperálva, de egyúttal versengve is együtt él­nek — sajátos megjelenési for­mája feloldhatatlan antagoniz- musuknak. A KÉT ELLENTÉTES világ- rendszer léte az osztályharc nem­zetközi megtestesülése. Bármely formát is öltsön a kapcsolat kö­zöttük, ez a kapcsolat magában hordja eszmerendszereik kibékft- hetetlenségét. A háborús veszély elhárítására, kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés elő­mozdítására irányuló államközi kapcsolatok szabályozása nem jelentheti számunkra sem a tár­sadalmi status quo befagyasztá­sát, sem az ideológiai fegyver- szünetet. Az együttműködés és a harc dialektikája jelenleg éppen ab­ban fejeződik ki, hogy míg gaz­dasági területen a szocialista és a tőkés országok között a koope­ráció egyre több lehetősége bon­takozik ki, s az enyhülés a poli­tikai és a katonai szférában a hidegháborús beidegződések és az agresszív imperialista körök el­lenállása dacára is előretör, az ideológiai szembenállás vonatko- ^Mte^ft.^EfciifltenziyitáBa és-. jelentősége no, a küzdelem egy­re“Äl(iPfer összetettebbe vauk. A két világrendszer közötti kapcsolatok új szakasza kétség­telenül az ideológiai harc számá­ra is új feltételeket teremt. A szocialista országok jelenlegi fej­lődési szakaszát vizsgálva azt ta­pasztaljuk, hogy a megoldandó gazdasági és politikai feladatok elválaszthatatlanok a társadalmi tudat alakításának kérdésétől. A fejlett szocialista társadalom épí­tése egymással összefüggésben feltételezi és megköveteli a gaz­daság hatékony működtetését és a szocialista életmód elterjeszté- sét. A KÜLSŐ ÉS BELSŐ ténye­zőknek ez az együttes jelentke­zése egyértelműen mutaja: az ideológiai tevékenységben alap­vető változást kell elérni, azt a minőségileg új nemzetközi hely­zethez kell igazítanunk, offenzív­vá kell tennünk. Felmerül a kérdés: milyen le­gyen ideológiai tevékenységünk, milyen eszközökkel vívjuk eszmei harcunkat? Gyakran csupán egy vonatkozást emelünk ki, amikor eszmei támadásunkat, mint az an­ti imperialista nézetek leleplezé­sét, cáfolatát fogjuk fel. Ez két­ségtelenül fontos tennivaló, de önmagában korántsem azonosít­ható az ideológiai harc egészével, annál is inkább, mivel sok te­kintetben védekező, defenzív po­zíciót fejez ki. Az igazi, offenzív elméleti bázis csak a marxiz­mus—leninizmus hatékony alkal­mazása, alkotó továbbfejlesztése és problémaérzékenysége lehet. Nem szabad szemet hunynunk afelett, hogy az ideológiai harc során néhányszor azért kerültünk időlegesen előnytelenebb hadál­lásba, mivel egyes kérdések fel­vetésével, illetve megválaszolá­sával késtünk. A burzsoá ideo­lógusok egy-egy elmélete azért tehetett szert bizonyos haté­konyságra, mivel, úgy tűnt, el­sőként kérdeztek rá bizonyos korkérdésekre. Ilyen esetekben mi, marxisták, kénytelenek vol­tunk a mások által választott te­repen maradni, s arra összpon­tosítani, hogy azt a választ cá­foljuk, amelyet az ellenfél a sa­játmaga felvetett kérdésre adott. A polgári-kispolgári nézetek terjedése egyéb tényezők mellett a „légüres tér elvére” vezethető vissza: Ha a társadalmi valóság bizonyos lényeges összefüggései­re a marxizmus elméletileg nem vagy nem megfelelően reagál, a keletkezett légüres térbe burzsoá elméletek hatolnak be. AZ ELLENSÉGES NÉZETEK elleni harc során nem elégedhe­tünk meg azzal, hogy kimutat­juk: logikájuk, tételeik, követ­keztetéseik a marxizmussal el­lentétesek. Ez helyes és szüksé­ges kiindulás, de ha itt, vagyis az ideológia szintjén, megállunk, akkor csak azt bizonyítjuk be, hogy A=A, vagyis, hogy egy burzsoá ideológus nem marxista, amit valószínűleg ő maga sem titkol. A burzsoá ideológia kriti­kájának helyes módszerét Marx mutatta meg: egy elmélet meg- hasonlottságai, ellentmondásai mögött magának a társadalmi létnek az ellentmondásait kell keresnünk. Ha Marx e módszeréhez híven járunk el, kimutathatjuk, hogy a fellazítás, céljainak szolgálatába állítod polgári elméletek is a polgári társadalom pozícióveszté­seit fejezik ki. így például az „ipari társadalmak”, a két rend­szer közeled ésér,ek, a „konver­genciának” a koncepciói, vagy a polgári szocializmus-elméletek kénytelenek kifejezni azt, hogy a termelőerők társadat más ultsá- gának adott szintjén, a tudomá­nyos-technikai forradalom kibon­takozásának korszakában a tőke, a magántulajdon intézménye a haladás korlátjává válik. Ahhoz, hogy a szocializmus erői magabiztosan formálhassák országaik és az egész emberiség jövőjét, minél mélyrehatóbban kell rákérdeznünk korunkra, nap­jaink és a holnap alapproblér máira. A megnövekedett követel­ményeknek úgy tehetünk eleget, ha a marxizmust nemcsak vé­delmezzük, hanem szilárd elvi alapokon, folyamatosan, alkotó módon továbbfejlesztjük, s a le­nini meghatározás szellemében „a konkrét helyzet konkrét elem­zéseként” alkalmazzuk és gaz­dagítjuk. G. Márkus György I APZÁRTAKOR Í'.RKF.XF I I • Két minisztert eltávolítottak a holland kormányból Eltávolították a kormányból a vallon tömörülés két miniszte­rét, mivel a pártkoalíció jelenlegi legkisebb csoportja csütörtökön az egyik tárca költségvetési vitájában nem volt hajlandó támogatni a hivatalos álláspontot. Tindemans miniszterelnök még csütörtökön este lemondásra szólította fel a két minisztert, de a vallon tömörülés megtagadta a követelés teljesítését. A miniszterelnök péntek reggelre királyi rendelettel vonatta meg a miniszterek megbízatását, amire az ország politikai történetében az utolsó fél évszázadban alig néhány példa volt. • Svéd kikötőmunkások bojkottja A svéd kikötői munkások szakszervezete pénteken Stockholmban bejelentette, hogy a rakodómunkások három napig nem végeznek munkát a Chilébe induló, vagy onnan érkező hajók részére. (TASZSZ) • Gromiko levelének visszhangja Az Egyesült Nemzetek Szervezetében széles körű visszhangot keltett az a levél, amelyet Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere intézett Kurt Waldheimhez, az ENSZ-főtitkárához az ENSZ rendkí­vüli leszerelési ülésszakának összehívásáról. A levél szövegét az ENSZ-ben a közgyűlés hivatalos dokumentumaként terjesztették. Mint Kurt Waldheim hivatalos képviselője közölte Vlagyimir Mátyással, a TASZSZ tudósítójával, a levélben foglalt javaslatok „kedvező vissz­hangra találtak az Egyesült Nemzetek Szervezetében és ezekre össz­pontosul az ENSZ diplomáciai köreinek figyelme”. ENSZ-körökben megállapítják, hogy az új szovjet javaslatok korunk legkiélezettebb elodázhatatlan feladatának megoldását célozzák: a fegyverkezési haj-< sza megfékezését, a leszerelést és a leszerelési világkonferencia össze­hívására előterjesztett szovjet javaslatok megvalósítását. (TASZSZ)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom