Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-23 / 69. szám

1977. március 23. PETŐFI NÉPE • 3 A közéleti munkáról - egyenes adásban k; lar C) k C). >ó Cil k C), (S are k Ív; sa) EC Jóllehet, szokatlan, de okkal bocsátjuk előre a hírt: március 30-án 15 órakor Kunszentmiklóson, az Egyetértés Tsz kul­túrtermében rendezendő nagygyűlésen találkozik választóival, számol be eddigi munkájáról Selyem Zsigmond országgyűlési képviselő. A pártirányítás gyakorlatából E híradásra az indítékot pár nappal ezelőtt ugyancsak Kun- szentmiklósra összehívott, kevés­bé népes esemény szolgálta, er­ről külön is érdemes szólni. A nagyközség pártszékházában az országgyűlési választókerü­lethez tartozó négy község: Kun- adacs, Kunpeszér, Kunszentmik- lós és Szabadszállás párt-, ta­nácsi, népfrontbizottsági és KISZ- vezetői találkoztak Selyem Zsig­mond képviselővel, Milyen cél­ból? Hogy áttekintést kapjanak a honatya eddigi tevékenységé­ről: hogyan működik közre a törvényalkotó munkában és a választókerületében; hogy vé­leményezzék az eddigit és előse­gítsék a további ténykedését, és ami fő: hogy megbeszéljék, egyeztessék a választókerület te­lepüléseit foglalkoztató gondokat, tennivalókat. Felállt tehát az országgyűlési képviselő. Keresetlen szavakkal, megkapó közvetlenséggel beszá­molt, tájékoztatott. A megyei képviselőcsoport törvényjavas­latokat előkészítő, a helyi tapasz­talatokból leszűrt következteté­sekkel pontosító, vagy éppen gaz­dagító munkájáról. Az ország- gyűlés bizottságainak — amelyek közül Selyem Zsigmond a kül­ügyinek tagja — szerepéről; az országgyűlés szüneteiben a par­lamenti folyosók alkotó műhely jellegéről; az 1975 óta hozott1 tör­vényekről, az idei költségvetés emlékezetes vitájáról. Ez utób­bival kapcsolatban mindany- nyiunk érdekére, s egyben köte­lességére emlékeztetett: a terv­időszak első évében nem teljesí­tettük maradéktalanul a tervet, az idén kell utolérnünk magun­kat, hogy elérhessük az 1980-ig magunk elé tűzött célokat! És kitért a megye párt- és ta­nácsi vezetővel való alkotó kap­csolatára, a választók ügyes-ba­jos dolgainak intézésére. (A két év alatt hatvannégyen személye­sen, huszonhatan levél útján ítft-,, re'sték meg.) Ä községeknek nyújtott segítségre térve pedig így kezdte: Sokkal nem dicsekedhetek ... — A felsorolásból azonban, amely ezután következett, na­gyon is érezhető volt: választó­kerületének községei egyformán édesgyermekei a képviselőnek, aki közreműködésével az együt­tesen mintegy húszezer válasz­tóját érintő számos gond megol­dását segítette elő. Az őszinte érdeklődéssel fo­gadott beszámolóját szinte ön­kéntelen vallomással szegte be: — Szép a képviselői munka! Szeretattel, választóim iránti igaz tisztelettel csinálom. Nagy megtiszteltetés ez nekem, aki pa­rasztemberként sokat küszködtem régen. Még nem számítok ugyan öregnek, de jól emlékszem azok­ra az időkre! A mi magyar né­pünk nagyon dolgos, és ,én tu­dom, nagyon boldog is, amiért oda jutott, hogy akarata teljesül­hetett ez alatt a harminc év alatt. Arra kell nevelnünk a fia­talokat, hogy becsüljék és fej­lesszék tovább, amit elértünk. A beszámolónak a jelenlevők­re tett hatását elsőként az el­nöklő Horváth Antal, a járási pártbizottság titkára érzékeltet­te találón: — Tegyük szívünkre kezünket: úgy jöttünk ide, hiszen a tör­vényt jól ismerők vannak jelen, hogy vajon Zsiga bácsi mit is fog mondani. És lám, renkívül sokat kaptunk... — Majd hozzátette, hogy a járás vezető testületéinek értékelése szerint Selyem Zsig­mond minden vonatkozásban megfelel a bizalomnak. Ebben csak erősíteni lehet, de támogat­ni is szükséges. És utalva az el­hangzottakra, feltette a kérdést: hogyan ítélik meg a képviselő munkáját a jelenlevők? A községek vezető képviselői egymástól vették át a szót. — Sokszor érezzük Kunpeszé- ren, hogy Selyem elvtárs keze sok minden mögött ott van ..: — Kezdte Saiga Mihályné párttitkár. S mert ugyanezt hasonlóan ér­zik Szabadszálláson, Kunszent- miklóson, Kunadacson is, nem mulasztották el a köszönetét érte a többiek sem: Bartal Mihály, a szabadszállási - népfrontbizottsá-1 gi elnök. Csík László vb-titkár és örsi Piroska, a kunszéntmiklósi KISZ-bizottság tagja, K. Tóth Ferenc a nagyközség pártbizott­ságának titkára és Balogh Mihály tanácselnök, Halcsik Antal, Kun- adacs tanácselnöke és Horváth Luxzlo, a népfront kunszentimk- lósi bizottságának elnöke, aki egyebek között hozzátette: — Nagyon jó a kapcsolatunk Zsiga bácsival. Amikor az em­ber megy hozzá a tsz-be vala­milyen segítségért, szinte előre hallja a választ: semmi akadá­lya ! . . . Mégis, nagyon* szeren­csésnek tartom ezt a találkozást, így, ilyen egyenes adásban még nem hallottam képviselőnket. Kell ez, legalább félévenként ér­demes lenne rendszeresíteni! A találkozó résztvevői a köszö­net mellett jóval gazdagabban igazolták vissza mindazt, amiről a képviselő szerényen, szinte csak jelzésszerűen a községeknek nyújtott segítségről elmondott. Minthogy a fő cél a választó­kerületet foglalkoztató gondok és tennivalók megbeszélése, egyezte­tése volt, nem fukarkodtak e te­kintetben sem a községek képvi­selői. Zömmel olyan gondokkal hozakodtak elő, amelyek megol­dásáért közös érdek diktálja az egységes cselekvést. Íme, csak néhány közülük: Például a közlekedés gondja. Ennek enyhítése érdekében sokat tett már a képviselő is. Van már déli buszjárat Kecskemét—Kun­peszér között. Sajnálatos azon­ban hogy a két kilométerrel tá­volabbi Középpeszérre mégis gyalogolni kényszerülnek — cso­magot, beteg gyermeket cipelve — az ntt élők. Ez is sejteti: ma­radt megoldani való, nem ke­vés. Szintén a közlekedéshez tarto­zik: rendkívül elhanyagolt, he- lvenként két 'méter széles, nem hogy kitérésre, de egy járműnek sem elegendő a Kunadacs—Kun- peszéren át Kunszentmiklósra ve­zető út. Pedig jobb sorsra érde- mesítéséért még a hatvanas évek végén megtörténtek a kezdemé­nyező lépések. Azóta pedig csak Kunadacson az utóbbi 5 évben mintegy 150 új ház épült; a hely­beliek közül számosán a kun- szentmiklósi ipari üzemekbe jár­nak naponta... Vagy a középfokú vonzásköz­ponti szerep ellátására hivatott Kunszentmiklós gondjai. A fel­tételek megteremtése igen-igen sürgető, de rendkívül nehéz. Pél­dául azért is, mert a nagyközség fejlődését bizony, hátráltatta az utóbbi évtizedekben közigazgatá­silag végbement három gazda­csere ... Nagyon kellene a rendelőinté­zet. s a nagyközség vonzáskör­zetében élő mintegy 40 ezer em- i i- kulturális, kereskedelmi el­látásának feltételei is hiányosak. Tény, hogy sok-sok érv elhang­zott már, amikor a községi ve­zetők egyike indítványozta: — De jó lenne — s erre kér­nénk Zsiga bácsit —, ha a me­gyei képviselőcsoport egyik ülé­sét a mi kerületünkben tartaná, és a Kunpeszéren át vezető úton érkezne. Az északi határon élünk, s vidékünkre úgyis ritkán láto­gat vezető vendég ... Amikor ismét Selyem Zsig­mond vette át a szót, családias közvetlenséggel és tiszteletremél­tó jártasságot elárulva reagált a számtalan közérdekű felvetésre. Az is kiderült, hogy az imént említett indítványozó nyitott ka­put döngetett. A megyei képvise­lők csoportja ugyanis már mun­kaprogramjába iktatta, hogy ez évi egyik ülését Kunszentmikló­son i tartja. A képviselő végül így fejezte be mondanivalóját: — Hálás vagyok érte, nagy segítség nekem az ilyen találko­zás. Egy ember nem biztos, hogy mindent észrevesz; baráti körben sokat tanulhatok, fejlődhetek. És a községek vezetői is látják, mi van a másiknál, mi az, amiben az összefogás segíthet... S hogy az esemény lényegéről szóljunk: Horváth Antal, a járá­si pártbizottság titkára mintegy záróakkordként hozakodott elő a találkozó összehívásának indíté­kával : — Országgyűlési képviselőink számára nincs kis és nagy köz­ség. Választópolgár van, aki sza­vazatával bizalmat adott, álta­lában azonban kevéssé ismeri megbízottja munkáját. A Haza­fias Népfront járási bizottsága megszűnt, fokozott tehát a párt felelőssége. A közéleti demokrá­cia fejlesztése, erősítése érdeké­ben kezdeményezte pártbizottsá­gunk ezt a találkozót. Megerősítve a jó törekvésben, a kecskeméti járás három! ország- gyűlési képviselői választókerüle­tében továbblépnek. Még ebben a hónapban nagygyűlés összehí­vásával is fórumot teremtenek a képviselőknek, hogy mintegy egyenes adásban beszámolhassa­nak, s hogy tevékenységük vé­leményezésével, javaslatokkal vá­lasztóik is segíthessék őket fele­lősségteljes munkájuk ellátásá­ban. Perny Irén Y ja ezt a 1 szót hall- juk, aka­ratlanul is a Magyar Ta­nácsköztársa­ság szemtanúi, volt harcosai és a Nagy Októ­beri szocialista Forradalom győ­zelméért küzdő internacionalis­ták jutnak eszünkbe. Akkor még alig húsz-huszonöt éves ifjak voltak, és most már a nyolcvan esztendő felé járnak, sőt el is hagyták ezt a kerek évfordulót. Alig néhányon őrzik már csak azoknak a történelmi időknek az eleven emlékét, mint például a kecskeméti Rózsa János és a fél­egyházi Farsang Péter. Különös szerencse, hogy emlékezetük fris- seségét is megőrizték az sifjabb nemzedék számára, akik közül sokan lehettek részesei élmény­dús, múltidéző szavaik különös varázsának. Ahogyan múltak az évek, azo­kat is a veterán jelzővel illet­tük, akik a két háború közötti években léptek a munkásmozga­lom zászlóvivői közé. A kommu­nista pártban vagy a szakszerve­zeti mozgalomban a harmincas években kezdték el a munkát, s küzdöttek az emberibb megélhe­tésért, a politikái és társadalmi szabadságjogokért, mindenfajta kizsákmányolás végleges mj;g- szüntetéséért. Többségük a szá­zadforduló táján született vagy a huszadik század első évtizedei­ben. Így hát amikor keressük őket, legtöbbször azt halljuk, már nyugdíjban vannak. Nyug­díjban, de nem pihenőben. Mert sokan közülük még ma is te­vékenyen dolgoznak a körzeti alapszervezetekben, a Hazafias Népfront bizottságaiban, van köz­tük községi, városi, megyei párt­bizottsági tag, pártbizalmi, ta­nácstag és szakszervezeti aktivis­ta. Sajnos, ahogy múlik az idő, az egészségük megromlása miatt visszavonultan élők száma is egyre gyarapszik, s néhá- nyuk kapcsolata a kinti mun­kával inkább csak jelképes. Ta­lán mondani sem kell, milyen fontos a számukra, hogy min­denről tudjanak, s ne szakadjon el az a fonál, ami összeköti őket a régi barátokkal, elvtársakkal. Ez azonban már jórészt nem raj­tuk múlik, hanem a környezet figyelmességén, gondosságán. Szólni kell a közvetlenül nyom­dokaikba lépőkről is. Számukra talán furcsa, de lassan meg kell szokniuk, hogy ha nem is hívjuk őket veteránnak, azért a mozga­lom múltat idéző tagjai ők is: az 1945-ben a párt soraiba lé­pett elvtársak. Olyan emberek ők, akik részt vettek az ország újjáépítésében, annak szervezésé­ben és irányításában, a földosz­tásért, a gyárak államosításáért a munkás—paraszt szövetség erősítéséért, a hatalom megszi­Veteránok lárdításáért folytatott harcban. Tapasztalataik, élményeik, sike­reik és kudarcaik tanulsága is, ösztönző erő lehet a mostani if­jú nemzedék számára. Még emlékszünk, volt egy idő­szak az ötvenes évek táján, ami­kor a mozgalom élvonalában ál­lók egy része szinte óvakodott at­tól, hogy a veteránokat bevonja a gyakorlati munkába. Kialakult bizonyos fajta gyanakvás is velük szemben. Attól tartottak, hogy — mivel önálló véleményük volt, s azt nem is hallgatták el — inkább akadályozzák majd a kibontako­zást. A megcsontosodottság és maradiság bélyegét is könnyen rá­juk sütötték. így történt, hogy közülük sokan visszahúzódtak, s kirekesztve érezték magukat a politikai életből. A Magyar Szocialista Munkás­párt több, mint két évtizedes tö­retlen politikai irányvonalának mindig is önzetlen segítői, támo­gatói voltak a mozgalom régi harcosai, a veteránok. S a párt különös figyelemmel számon tart­ja őket, megadva nekik azt a valóban kiérdemelt tiszteletet és elismerést, amely megilleti ezt a küzdő nemzedéket. Mindazokat, akik a népelnyomó ellenforradal­mi rendszer börtöneit megjárva, az üldöztetést, zaklatást is vállal­va és elviselve helytálltak a leg­nehezebb körülmények között. Életkorukat tekintve különböző generációhoz tartoznak, s tudá­suk, tapasztalatuk is a hazánk megújhodásáért folytatott harcok más-más rétegeiből származik. A munkásmozgalom egymást követő nemzedéke adja át a saját fel­halmozott ismereteit. pártunk történelmének gazdag tapasztala­tait az utánuk jövőknek. De nemcsak ismereteket, tudást, ha­nem tulajdonságokat, magatar­tásformákat is. Osztályszemléle­tet és a szocialista hazafiság nagyszerű példáit, melyek neve­lő hatása a gondolkodás és cse­lekvés meghatározó tényezője napjainkban is. A forradalmi munkásmozgalom történetének tanítása, az oktatás és pártpro­paganda is a mozgalom élő ára­mában való részvételükkel nyer­het még mélyebb tartalmat. Veteránok, de nem szoborrá merevített jelképek. A múltból a jelenen át a jövő felé haladó emberiség egymásba kapcsolódó, feszes, megőrző és megtartó lánc­szemei, a folyamatosság kifejezői. Nélkülözhetetlenek, mégsem él­nek vissza helyzetükkel. Elsősor­ban használni akarnak, mindig, amíg csak élnek. . F. Tóth Pál *«* •»»»»: y.:.w.vANsv.v.v.v.v.Nv.sv...-.‘...*;v;w v.y.v Spanyol vendégek érkeztek a Kodály-intézetbe A hazánkban tartózkodó spa­nyol zenei szakemberek és pe­dagógusok ötven tagú csoportja tegnap Kecskemétre érkezett. El­sőnek Erdei Péter, a Kodály-in- tézet igazgatója tájékoztatta őket a Kodály Zoltán nevéhez fűződő módszerről, zenei ' nevelésünk eredményeiről. Majd elkezdődtek a program szerinti szolfézsórák és módszertani előadások. A to­vábbiakban a szomszédos ének­zenei iskolában óralátogatásokon, s az óvodákban zenei foglalko­zásokon is részt vesznek a ven­dégek. A kéthetes magyarországi ta­nulmányút felét a hírős városban Mondjuk el, hol szorít... A Pesterzsébeti Művelődési Ház látogatói után — mint azt a Pe­tőfi Népe vasárnapi számában közölt hírből is megtudhattuk — Kecskemét lakossága s a megye- székhelyet felkereső érdeklődők is tevékeny közreműködői lehetnek annak a bemutatónak, amely tu­lajdonképpen része a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság — ci­pőügyben kezdett általános vizs­gálatának. A kecskeméti Tudo­mány és Technika Házában már­cius 25-től 31-ig tartó kiállításon is az ország valamennyi cipő­gyárának és lábbelit készítő szö­vetkezetének termékeit bocsátják közszemlére. Körülbelül ezer mo­dellt, tehát amennyit a belkeres­kedelem megrendelt és a gyártók elkészíteni vállaltak. Külön csoportosítva szemlélhet­jük a télben, esőben strapabíró lábbeliket, külön az alkalomra, illetve a mindennapos használat­ra való cipőket. Természetesen — ami nem is mindig volt „termé­szetes” elmúlt időkben — az árak feltüntetése mellett. Miért írtuk azt a kis informá­ciónkban, hogy a népi ellenőrzés számit a leendő vásárlók — vagy jelenlegi cipőkoptatási helyze­tünkkel inkább összeférhető szó­val: a fogyasztók véleményére? A KNEB átfogó képet akar nyer­ni a cipőgyártással összefüggő valamennyi tényezőről, kezdve az alapanyagtól az előállításon át a kereskedelem szerepéig. S hogy minél hitelesebb, tárgyi tagosabb, pontosabb legyen a kép, a népi ellenőrzés a közvélemény-kuta­tás ilyen újszerű módszerét is al­kalmazza. Lássa, kézzelfogható közelségben győződjön meg min­den magyar cipőviselő állampol­gár, milyen a termékválaszték, illetve az 1977—78-ra szóló őszi— téli ipari és kereskedelmi cipő­kínálat. A nyilvános bemutatón látottak, tapasztaltak alapján mondják el, írják le, mely láb­belik tetszettek legjobban és mi­ért, milyen kifogásaik vannak, mit hiányolnak az üzletekből. Egyáltalán: milyen igényeket tá­masztanak, hogy a termékre meggyőződéssel rámondhassák: igen, ez a CIPŐ! A sajtópublikációkból bizonyá­ra sokan értesültek a pesterzsé­beti Csiliben összegyűlt mintegy háromezer írásos véleményről. Ennek esszenciája — anélkül,' hogy akár sorrendiség, akár a kritériumok dolgában befolyásol­ni szándékoznánk a kecskemétie­ket — az volt, hogy az emberek a kényelmes, divatos — tartós — és tisztességes árú lábbelikre szavaztak. Ez a töményen meg­fogalmazott várakozás, igény más töltik a Kodály-koncepció iránt érdeklődő spanyol zenepedagógu­sok. Ma este meghallgatják a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet és az Ifjú Zenebarátok magyarországi szervezete közös rendezésében sorra kerülő kon­certet is, amelyen Bokor Tamás hegedűművész és Rohmann Imre zongoraművész működik közre. Földünk helye... Ágasegyházán, a sándórtelepi általános iskolába látogat ma este a Katona József megyei könyvtár könyvbarát klubja. Borbély Ferenc tanár ‘„Földünk helye a Naprendszerben” cím­mel tart vetített képpel kísért előadást az érdeklődőknek, este 6 órai kezdettel. kívánságokkal, követelményekkel is módosul minden bizonnyal Kecskeméten, hiszen az itteni közvéleményben a mezőgazdasági dolgozók észrevételei is benne lesznek. Abban, hogy ne gyötörje lábunkat holmi hóbortos ötletből torzzá szabott cipő, hanem ké­nyelmesen legyen divatos, nyil­vánvalóan egyetért mindenki a pesterzsébetiekkel. Abban is, hogy jelenleg alig-alig kibékíthe­tő ellentmondás van még a láb­belik tartóssága, illetve ára kö­zött. De ezen túl is jócskán elő­sorolhatunk még egyáltalán nem teljesíthetetlen — vagy ráfizetés nélkül is beváltható fogyasztói óhajt. Akár a fiatalság változa­tosság iránti igényének ellent­mondó szegényes választékskála bővítését, akár a női divatcipők talpszínének feketénél egy-kettő­vel több variánsát, vagy- a béle­letlen divatcsizmák „télietlensé- gét” tekintjük. S ha már a női lábbeliknél tartunk... Egyik utóbbi megyei tanácskozás férfi résztvevői egyöntetűen hangoz­tatták, hogy árak dolgában fő­ként a nőket sújtja a cipőipar. „Akkora pénzeket kémek már mostanában, szinte pár dekányi- falatnyi bőrből készült női láb­beliért, hogy az ember csak el- szédeleg a kirakattól” — hallani mindensűrűn. De hogy a férfi­cipő is csak annyival „olcsóbb”, mivel kissé hosszabb ideig diva­tos egy-egy modell, — de külön­ben gazdája szándéka ellenére, hamarabb szorul cserére, — ilyen panaszok is igazolják: „Egyéves sincs ez a félezer forintos bőr­cipőm, és máris csináltathatom. Felfeslettek rajta a varrások, esős időben lucsog lábamon a zokni, mire hazaérek”. Vannak közölni valóink arról is, hogy az ipar használati uta­sítást is mellékelhetne esetleg éppen speciális anyagok felhasz­nálásával készült lábbelikhez, amelyek felhívnák a viselők fi­gyelmét bizonyos tulajdonságok­ra. Mert — s ezt is fölvetették a már említett megyei fórumon — ma sokszor elégítik ki a fogyasz­tót a hibás cipő visszavitelekor ezzel: „Hja kérem, nem rendel­tetésszerűen tetszett használ­ni” Remélhetőleg a kecskemétiek — Bács-Kiskun megyeiek — is hozzájárulnak véleményükkel, észrevételeikkel, javaslataikkal ahhoz, hogy a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság a lehető leg­teljesebben, a dolgozók minden rétegétől kapott információkkal gazdagítsa a kormány elé kerülő anyagot — cipőgyártásunk hely­zetéről, színvonalának javításáról. Hogy a cipő — egyszer-valahára lekerüljön az örökzöld témák listájáról. T. I. Huszonegy család új otthonba költözhetett A közelmúltban tartotta 28. mérlegzáró közgyűlését a 194 ta­gú kiskunmajsai Vegyes és Épí­tőipari Szövetkezet. Kiss Zoltán elnökkel arról beszélgettünk a napokban, hogy mire a legbüsz­kébb a kollektíva 1976-tal kap­csolatban. — Nagyon örülünk annak, hogy sikerült időben és megfe­lelő minőségben elkészítenünk azt a 21 OTP-lakást, amelynek az építését 1975-ben kezdtük — mondja az elnök. — Ezekből ti­zenhatot a nagyközségben, ötöt pedig Kiskunhalason adtunk át a tulajdonosoknak. Ebben az év­ben a legnagybb munkánk a szanki ABC-áruház és a felette levő nyolc lakás építése. Bízunk abban, hogy decemberre már fo­gadhatják a vevőket az áruház­ban, s a nyolc család is beköl­tözhet az összkomfortos lakások­ba. Kiskunmajsán már megkezd­tük kétszer nyolc lakás alapozá­sát, az átadás a jövő évben vár­ható. — Bővítik-e a gázpalackjavitó részleget? — Húszmillió forintos terme­lési eredményünkből 10,5 milliót ez a hetvenöt dolgozót foglalkoz­tató részlegünk teljesített. Ta­valy 250 ezer gázpalack javítását végezték, de közel sem tudtuk kielégíteni az igényeket. Erre az évre már 370 ezer palackra van megrendelésünk, jelenlegi körül­ményeink között elég nehéz lesz teljesíteni. Sajnos, saját erőnk­ből nem tudjuk bővíteni, ezt a részleget, s már segítséget kér­tünk a megrendelő vállalatoktól, valamint az OKISZ-tól. Ha meg­kapjuk a támogatást, akkor megfelelő gépesítéssel legalább 10—15 évig ki tudjuk elégíteni a palackjavítási igényeket. Ez a mintegy 7 millió forintos beru­házás évi 450 ezer palack javí­tását tenné lehetővé. — Milyen tervei vannak a szövetkezetnek erre az évre? • Tavaly már megkezdődött a gázpalackjavitás gépesítése, be­szereztek egy prést, s ezzel he­lyezik vissza a palackok karimá­ját. Felvételünkön Minké Lajos dolgozik a préssel. — Az eddig elmondottakon kí­vül szeretnénk bővíteni a gép- járműjavító részleget. Hamaro­san megkezdjük egy új, tágasabb műhely kialakítását, s remélhe­tőleg a nyár végén már szere- lőinK megfelelő körülmények között az eddiginél is jobb mun­kát tudnak végezni. A mérlegzáró közgyűlésen részletesen értékeltük a szocia­lista brigádok tevékenységét is. Nyolc kollektíva közül négy kapta meg az ezüst, kettő a bronzfokozatot, egy a zöldkoszo­rús jelvény, egy pedig a szocia­lista brigád cím tulajdonosa lett. Továbbra is számítunk a brigá­dok aktív tevékenységére, s bí­zunk abban, hogy segítségükkel teljesíteni tudjuk majd az év végére 26,8 millió forintos ter­vünket. O. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom