Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-20 / 67. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 20. A PÁRTMUNKA MINDENNAPJAI Kecel 1977 tavaszán Kecel: az új házak községe, az emeletes épületeké. Aki tíz éve járt erre, csodálkozva tekinthet körül: ez se volt még akkor, meg az se... A naiv rá- csodálkozás felszínes véleményei mögött húzódik a lényeg. Az adatok, számsorok fejlődésről tudósítják az érdeklődőt. Arról a jómódról, ami ma már egyre természetesebb. A lakosok száma tízezer- hatszáz. Minden harmadik házba jár napilap. Nyolcszáz Petőfi Népe és 400 Népszabadság előfizetőt tartanak számon a postán, kétezernyi rádió7 és tv-tulajdonost; félezernél több' gépkocsi futkos ez utakon. Egyre több szervezést igényel cgy-egy rendezvény. Akik tehetik és ráérnek, felfedezik maguknak az országot, amin ma már nemcsak a Balatont értik. A szakszövetkezeti tagokkal együtt a lakosok annyi adót fizetnek a nagy kasszába, amennyit egy-egy kisebb megye népessége összesen: egyszóval könnyen rásüthetnénk a bélyeget Kecelre: gazdag község. Űj házak épülnek — a IV. ötéves tervben félezer lakhatási engedélyt adtak ki — de négyötödük létrehozásában az OTP is vállal szerepet. # Kecel belterületén a tervek szerint kizárólag emeletes házak épülnek a jövőben. Milyen, is Kecel? S ha válaszolunk a kérdésre, tájékozódjunk arról is, hogy miként érvényesül a párt vezető szerepe, aktív-e a párttagság, könnyen moz- gósítható-e ... ? A községi pártbizottság titkári szobájának falán nagy hangon ketyeg az óra, szemközt vele Lenin-kép. Olajkájha duruzsol a sarokban. A fotelek bordó műbőr kárpitozásúak; az asztalon iratok tucatjai láthatók: beszámolók, jelentések, határidő- naplók, füzetek, napi- és hetilapok, folyóiratok. Benyó István elsőként is azt újságolja, hogy január elsejével önálló tagfelvételi jogot kapott a nagyközségi pártbizottság. Ebből természetesen következik az a kérdés, az utóbbi években hány űj tagot vettek fel... Előkerül a kis mindentudó füzet. — 1972-ben negyvenet, 1973- ban 13-at, 1974-ben tizenhetet, két éve tizenhetet, tavaly pedig nyolcat. Összesen tehát tizenegy alapszervezetben jelenleg 275-en munkálkodnak. Hogyan? S ha a kérdésre nem akadémikus stílusú választ vár az ember, a mindennapok eseményéit firtatja. Ekkor pedig némi visszatekintés szükséges. A mezőgazdaság szocialista átszervezése Kecelen tíz szakszövetkezet létrejöttét eredményezte. 1965-re már csak négy, 1974- re pedig egy szakszövetkezet maradt. Az egyesüléseket természetesen alaposan elő kellett készítenie a községi vezetőségnek. ,A párttagok felelősségtudatát, elemző készségét bizonyítja, hogy az összevonásokat mindig ők kezdeményezték. Az idei szenzáció pedig az volt, hogy az 1950-ben alakult, mindössze 600 hektáron gazdálkodó Vörös Zászló Termelőszövetkezet egyesült a Szőlőfürt Szakszövetkezettel. Az okok világosan bizonyítják a szükségszerű döntést. A Vörös Zászló kicsi termelőszövetkezet volt, s ebből adódóan hiába akart beruházásba fogni: nem volt hozzá pénz. Az együttműködésre a múlt is szolgáltát példákat. A Szőlőfürt nagyobb erőgépparkkal rendelkezik, s alkalomadtán segített is kisebb testvérének. Aztán: munkaalkalmat is adtak a tsz-tagoknak, akik így részt vettek a metszésben, szüretben, paradicsomtermesztésben például. Sőt, területcsere is volt, amikor nagyarányú szőlő- telepítést végzett a Szőlőfürt. Mindenesetre mutatja az egyesülés megértetésének nehézségét az is, hogy a termelőszövetkezetben egykori agrárproletárok, a szak- szövetkezetben pedig jobb módú gazdák tevékenykedtek. El is hangzott a tsz-tagoknak az a véleménye, hogy „nem állunk össze azokkal, akiknek eddig dolgoztunk.” (Az „eddig” természetesen 1945 előttre értendő.) Be- nvó István., aki az egyesülést előkészítő bizottság elnöke volt, hozzászólásában meggyőzte a kétkedőket. — Elvtársak! Ma 1977-et és nem 1940-et írunk. Merőben más a politikai helyzet, megváltoztak a gazdasági körülmények is. Ellenkezője ma már minden az egykori világnak... — A községi pártvezetés jó eredményként értékeli — a vezetőségválasztó közgyűlés után — azt, hogy a szakszövetkezeti irányító szervekbe a termelőszövetkezeti tagok közül is jönéhányat beválasztottak. tsss,. 'UES. A Szőlőfürt Szakszövetkezet a tavalyi fagyokat — háromszor is pusztította a termést! — eredményes gazdálkodással kivédte. Azt, hogy 20 millió forintos nyereséggel zárta az elmúlt évet, akkor lehet igazán értékelni, ha tudjuk: a szokásos export meggy - termés 180 vagon, s tavaly csak 38 volt; az ötszáz hektár szőlő átlagos 114 mázsája helyett csak 38 mázsát szüreteltek tízezer négyzetméterről. — Ezek ismeretében érthető Benyó István megjegyzése: — Az elmúlt évben nem nagyon dicsekedhettünk a tagfelvételi munkánkkal, minthogy az erőket alaposan igénybe vette a gazdasági kérdésekkel való foglalkozás. Végül is sikerült úgy zárni az évet, hogy az alapot jelenthet a következő esztendőkre is. — Mire büszke a keceli párt- bizottság? A válasz némi gondolkodási szünet után: ' — Főként és elsősorban arra, hogy azt, amit elhatároz, következetesen és maradéktalanul megvalósítja. És arra, hogy a közös célok érdekében ténylegesen tömegeket tudunk mozgósítani. 1970 és 1975 között 36 kilométer vízvezeték építése volt a cél, 22 millió forintért, öt év helyett három év alatt, ugyanazért az összegért 56 kilométernyi készült el. Arra, hogy egyre növekszik az emberekben a közéle- tiség. A legutóbbi falugyűlésen 350-en vettek részt, s a téma -— a környezetvédelem volt. Arra, hogy hajdanán egy traktorral indult a mezőgazdaságunk, ma meg 50 van, meg tíz kombájn és számtalan gépkocsi, az embereket négy autóbusz viszi a mező- gazdasági munkahelyekre. Arra, hogy ahelyett, hogy csökkent volna a szőlőterület, hatszáz hektár újtelepítésű ültetvénnyel gazdagodtunk. Arra, hogy már harmincán végezték el a marxista—leninista esti egyetemet, S hogy most ketten járnak a politikai gazdaságtan szakosítóra, s az idei felvételin két keceli filozófiára (!) jelentkezett... Arra, hogy minden alapszervezetben folyik pártoktatás, s javarészt gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozik, de pártnapon a kulturális életet is feldolgoztuk. Kecelen soha nem volt húsellátási probléma, sőt, mi szállítunk Kiskőrösre és Kecskemétre is. Az ÁFÉSZ hizlalási szakcsoportja tavaly 5000 sertést adott közfogyasztásra. S ha már itt tartunk, büszkék vagyunk arra is, hogy például 1975-ben a 16 ezer itt meghizlalt sertésből 12 ezer a népgazdaság asztalára került. S itt látszik nagyon jól a háztáji jelentősége: ez minden beruházás nélkül valósult meg. Másutt 150 millióért építenek egy évi 20 ezer sertést kibocsátó hizlaldát. Arra is büszkék vagyunk, hogy 1985-ig 1000 hold szőlőgyümölcs telepítés volt tervezve, s a rendelkezésünkre bocsátott 350 millió forintos hitellel 83-ra elkészülünk a munkával... Ezzel elérjük, hogy ha a régi telepítésű 1700 hektár kiesik, nem csökken a terület, sőt, a korszerűbb rendszer jóvoltából kevesebb munkaerőre lesz szükség. S arra • Benyó István, a nagyközségi pártbizottság titkára. is elégedetten gondolunk, hogy tavaly 140 ezer literrel nőtt a tejtermelés a községben — ösz- szesen 1 millió 20 ezer litert értékesítettünk. f Kecel: á szorgalmas emberek községe. Azoké, akik jól élnek, de akik ezt a jómódot főként és elsősorban a nyolc órai munka utáni tevékenységgel érték el, azzal együtt, hogy kivették részüket a közösségi életből is: társadalmi munkában ötvensze- mélyes óvodát építettek. Kecel az a nagyközség — mert hiszen ez a titulusa — ahol az emberek nemcsak igénylik a jobbat, a szebbet, de azért meg is dolgoznak. Kecelre is érvényes az a megállapítás, hogy az igények gyorsabban nőnek, mint a lehetőségek. Bölcsődébe már minden jelentkezőt fel tudnak venni, az óvodai elhelyezésnél még rau- szály megfontolniuk, hogy kit részesítsenek előnyben... Azzal kezdtem: Kecelen ennyi lakosra ennyi meg ennyi autó, televízió, rádió, napilap jut. Téved, aki azt hiszi, hogy ez valami csodálatos arány. Az országos átlaggal nagyjából megegyezik. Ballai József Növényvédelmi előrejelzés segíti a szőlő-, gyümölcstermesztést Szakács László negyvenesztendős pedagógusi pályafutása alatt mindig arra törekedett, hogy az iskolában elsajátított ismereteket tanítványai jól hasznosítsák az életben. A soltvadkerti botanikuskert negyedszázaddal ezelőtt élő • Szakács László leolvassa és feljegyzi a műszerek adatait. (Száva István felvétele.) tankönyv volt. A falu népe ott látott először triticalét, kombájnnal aratható, nagy hozamú búzafajtá- -kat, martonvásári kukoricát, Mé- szöly-féle paradicsomfajtákat. Az érdeklődők megtekinthették az ősember által ismert vadnövényeket, közöttük a vadbúzát, valamint a növénynemesítéssel kapott változatokat. Igen tanulságos volt a kilencven fajából álló szőlő gyűjtemény is. Soltvadkerten a $zőlő- és a gyümölcstermesztés a fő megélhetési forrás. Mivel az utóbbi évek viszontagságos időjárása ugyancsak próbára tette a kertészeti termesztést, Szakács Lászó, a szakszövetkezetek vezetőivel együtt kereste az előbbrelépés lehetőségét. A nagyközségben 55 éve figyelik az időjárás alakulását. A legutóbbi negyven esztendőről naponta háromszor készít feljegyzést a nyugdíjas pedagógus. Tavaly ilyen irányú tevékenységének zömét a szőlő-, gyümölcs-, gomba- és rovar- kártevőinek megfigyelésére, előrejelzésére szentelte. Ügynevezett komplex grafikont készített Szakács László a Jóreménység Szakszövetkezetnek. A grafikonon feltüntette az év minden napjának százéves középhőmérsékletét, továbbá a hőmérséklet napi maximumát, minimumát. Egy másik grafikon a csapadék- mennyiséget ábrázolja. Ezek az adatok alkalmasak a peronoszpó- ra előrejelzésére. Tavaly nem volt jelentősebb peronoszpóraveszély, viszont az időjárás igen kedvezett a lisztharmatnak. Ennek megjelenését előre jelezte és a Jóreménység Szakszövetkezet a védekezési javaslattal együtt megfelelő módon közölte a tagsággal. A szakszövetkezet gépműhelyében Járfás-féle fénycsapdát is készítettek, amelyet felállítottak a szőlőterület központi helyén. Tavaly nyáron sikerült tarka és nyerges szőlőmolyt, valamint a gyümölcsöst károsító molyokat a fénycsapdával befogni. Az észlelést grafikonon feltüntették, s értesítették a szövetkezet szakembereit és a tagságot, hogy kellően megszervezhessék a védekezést. A Jóreménység szakszövetkezet ily módon 50 ezer forint értékű vegyszert takarított meg. Várható, hogy az idei előrejelzés is munkaidő- és pénz megtakarítását eredményezi. Hazánkban körülbelül 1800 molylepkefaj él. Azért, hogy a soltvadkerti szőlő- gyümölcstermesztőket leginkább érdeklő öthat káros fajt biztosan felismerjék, Szakács László régi lepkegyűjtő társát, dr. Gozmány Lászlót, a Magyar Nemzeti Múzeum lepkeszakértőjét kérte meg a mintapéldányok meghatározására. így az előrejelzés még pontosabb volt. A soltvadkerti előrejelzés híre eljutott más községekbe. Tavaly az Állampusztai Célgazdasággal teremtett kapcsolatot a nagyközség meteorológiai állomása. A jövőben más gazdaságokkal is, szeretne érintkezésbe lépni. Szakács László, a nyugdíjas biológus tanár Soltvadkert szövetkezeteinek fő- agronómusaival, elsősorban Deli Gézával és Szénási Bélával együtt igyekszik a pontos előrejelzés alapján a szőlő-gyümölcsültetvények vegyszeres növényvédelmét a szükséges mennyiségre korlátozni. Ezzel segítik a környezetvédelmet és egyengetik az utat a nagy jelentőségű biológiai védekezés előtt. Célszerű lenne, ha valamelyik kutatóintézet vagy agrokémiai laboratórium közreműködne az ilyen megfigyelő állomások irányításában, hiszen a növényvédelem szervezettebb munkájával, tökéletesebb előrejelzéssel milliókat lehetne megtakarítani, és egészségesebb, szebb gyümölcsöt termeszteni. Az első villanylámpától a mai fényözönig 80 éves a kecskeméti elektromos világítás Aki ma sétát tesz az esti Kecskeméten elképzelni is nehezen tudja, hogy dédapáink viharlámpát lóbálva kerülgették az utcák sártócsáit. Ma kattintunk egyet és ég a szobákban a villany. Megnyomunk egy gombot, és szól a tv, berreg a mosógép, sziszeg a porszívó. És a többi használati eszköz? Szenes vasaló például ma már csak a műgyűjtőknél található. Nehéz volna felsorolni elektromos háztartási gépeinket. Az ipar szükségleteiről, növekvő igényeiről most nem beszélünk. Az első utcai elektromos lámpa 1892. decemberében a kecskeméti József Gőzmalom RT. a malom telepét saját erőből már villanyvilágítással látta el. A malom igazgatósága, felajánlva az áramellátást, kérvényt intézett a városi tanácshoz, amelyben kifejtette, hogy a város polgársága régóta szükségét érzi egy, a ..modern kor” igényeinek megfelelő köz- és magánvilágításnak. A kérvény indokló részében egyebek között ez áll: ..A ki végig megy egy olyan város utcáin — különösen szeles időben — melyek petróleummal vannak világítva, lehetetlen, hogy elzárkózzék a villamos világítás hatalmas előnyei elől, midőn látja a pislogó petróleumlámpákat, amelyek reggel felé alig, bírnak világító erővel; magánhelyiségekben pedig füstöt terjesztenek.” A jószándékot mutatván 1893- ban a malom előtt az utcán is kigyulladt az első elektromos lámpa, amelynek akkor sokan csodájára jártak. A város vezetői azonban, ingadoztak. A híres polgármester, Lestár Péter indítványára végül is elfogadták a Városi Villanytelep megépítésének tervét. Amikor 1896. október 14-én a Bánk bánnal nyitott a kecskeméti színház, még a szomszédos József-malom adta a színház villamos világítását. (Ez a Trombita utca elején volt malom egyébként 1916-ban porrá- égett.) A lámpagyújtogatók alkonya 1897. februárjában kezdte meg működését a Városi Villanytelep. A tanács általi jóvá- ' hagyásához és megvalósításához az is hozzájárult, hogy az akkori Magyarországon már több városban égtek az utcai és házi villanyégők. 1897. február végén az akkori sajtó ezt írja: „A város azon terei és főbb utcái, a melyekre a villamos világítás terveztetett és elhatároztatott, a múlt hét közepe óta mind villannyal világíttatnak.” A „világíttatás” átterjedt a kisebb utcákra is. A hirtelen jött öröm hatására március végén már alig volt olyan belterületi utca, amelynek legalább az egyik sarkán ne pislákolt volna villanylámpa. A sokat szolgált petrólemlámpák elbúcsúztak. Akik ezeket töltögették, gyújtogatták és oltogatták, munka nélkül maradtak. Volt azonban annyi szív a Villanytelep vezetőiben, hogy valamilyen munkára alkalmazták őket. Ahogy múltak az évek, úgy szaporodott a lakásokban a világítás, amelynek biztonságáért három évi garanciát vállalt a beszerelő pesti cég. A közvilágítás elterjedt az egész városban. Ne a mai lámpákra gondoljunk persze, hanem az ereszek alól kilógó, vagy a rácsos vaszoszlopokon hunyorgó, sárgás fényt adó égőkre. A fejlődés azért odáig ment, hogy 1926. január 22-én már ezek a sorok jelentek meg az újságban: „Tegnap este világítottak először a Nagykőrösi utcán 'égig felszerelt új ívlámpák. A premier fényesen sikerült. A kétoldali fali villanyokat már nem is gyúj- tptták fel, a világítás jobb, mint volt.” A Városi Villanytelep korabeli adatai szerint 1930-ban (a mainak töredékét) 1 millió 350 ezer kilowatt áramot fogyasztott Kecskemét. Aztán évről évre több mint félmillió kilowattal növekedett a fogyasztás. A villanytelep hivatáson kívüli szerepei 1938-ban a városi közgyűlés már azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mi legyen a villanytelep, illetve az áramellátás jövője. Volt olyan javaslat is. hogy valamelyik villanycentráléval biztosítsák a város részére a villanyáram szolgáltatást. Végül a 400 ezer pengőbe került bővítést, modernizálást határozták el, hiszen már fél év alatt 2 millió kilowatt áramot termelt a városnak ez a legjövedelmezőbb vállalkozása. A közelgő háború szele már iwujuuuuuu u »luaiij X\1 13 próbáltak néhány szirénát. És amikor már vége is volt Lengyel- ország letiprásának, 1939. október 25-én éjszaka kialudtak az utcai villanyok, a lakások ablakait sötétítő papírral kellett borítani. A fontosabb tereken, utcákon elszórtan kék lámpákat szereltek fel, amelyek légiveszély esetén is adtak némi támaszpontok A lobbi utcai villanyégőnek is volt azért szerepe: ha nappal kigyulladtak, berepülésre lehetett számítani. És mind több lett a sötét éjszaka. Kecskemét legsötétebb éjszakája A város 1944. október végi kiürítésekor a villanyszolgáltatás is megszűnt. Amikor felszabadulta néhány száz itt meghúzódó ember, először csak belehunyorga- tott a csillagos sapkájú katonák lámpájába. November közepéig már sokan hazatértek környékbeli menedékhelyükről, és iparkodtak rendbehozni szétzilált otthonaikat. Kecskemétre csak véletlenül hullott eddig egy-két senkinek sem ártó repülőbomba. A korabeli újságsorok szerint azonban a következő történt 1944. november 16-án: „A villanytalan téli estében úgy-ahogy nyugvó város ellen a németek légitámadást intéztek. Több mint száz ház pusztult el a Eem utca környékén.” E szörnyű éjszaka túlélői két- ségbesetten mentették akit és amit lehetett. Mert a bevezető címet megcáfolva volt azért világítás: az égő házak kísérteties lényei. Hónapokon keresztül nem gyulladtak ki még Kecskeméten a villanyok. Erre csak akkor kerülhetett sor, amikor a nácik már messze voltak. Hogy eddig mivel világított a lakosság? Petróleum sehol, gyertya sehol. De akadt cipőpasztás doboz, egy kis romlott zsír, vagy inkább fagy- gyú, meg vékonyra tépett rongydarab is. Így hát minden lakásban égett a mécses. Igaz, hogy tküdös volt. de a főtt krumplit azért meg lehetett enni mellette. A villanyégők ébredése Amikor már messze volt a háború, 1945. áprilisában egyszer- csak felpislogtak az utcai és a házi villanyégők. Nem volt ez még fénypompa, hiszen a vezetékek újjáépítőinek alig volt más szerszámuk, mint egy-egy rozsdás harapófogó. Más nehézségek is adódtak. 1945. április 22-én ez a felhívás jelent meg: „A szénnel való takarékosság végett a város vezetősége felhívja a közönséget, hogy egy szobában csak egy 25-ös égőt szabad használni. Üzemeknek a Villanytelep csak a polgármester engedélyével szolgáltathat áramot.” Nehezen javult a helyzet. 1945. október 2í-én ezt írta a helyi újság: „Hétfőtől kezdve nem lesz villany. Nincs szene a villamosműnek. A helyzet rendkívül káros és veszélyes és feltétlen megoldást sürget, mert petróleumot nem lehet kapni, nem is beszélve gyertyáról, vagy egyéb világítási eszközről.” Egyesek — ki tudja honnani — szereztek nyomkoriós kisdinamós kézilámpát. Kár, hogy most nem kapni ilyesmit. 1946-ra a hálózat ugyan már rendben volt, de a szénhiány megoldhatatlan gondnak tűnt. Április 21-én így lelkendezett az újságíró: „Húsvéti villanyajándékot kapunk! Az ünnep két napján délután háromtól éjfélig lesz áram.” Még 1948-ban is csak úgy lehetett biztosítani a karácsonyi világítást, hogy előtte éjszakákon át nem volt villanyáram. Tegnap, ma, holnap Hosszúra nyúlt a tegnap. A helyi energiaforrások a gyorsan növekvő igényeket már nem bírták kielégíteni. 1949. január 1-én alakultak ki a villamos energia termelésének és elosztásának országosan egységes keretei. így létesült az öt vidéki áramszolgáltató vállalat között a szegedi központú DÉMÁSZ is, amelynek mi nagykőrösi üzletigazgatóságához tartozunk. Kecskeméten ki- rendeltség van, s annak dolgozóira hárul minden felelősség a megyeszékhely zavartalan áramellátásáért. A sok viszontagságot megélt kecskeméti villanytelep ma már a hőenergia ellátásnak egyik bázisa. Almási János
