Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-20 / 67. szám

T ta lar C) k C), )ó Cil k C), (S jre k llVi sa) S i i EO VÖRÖS KATONÁK ELŐRE í Uitz Béla tanácsköztársasági toborzó plakátja. Az „új áramlatok” költői Az ötvennyolc esztendővel ezelőtti, felemelő és viharos események erőtel­jesen hatottak a kor haladó gondolko­dóira, művészeire és költőire épp úgy, mint a munkásosztály legjobbjaira. Sőt, már a nagy forradalmi átalaku­lást megelőző évek során is sokan ad­tak hangot türelmetlenségüknek, a ha­ladásba vetett hitüknek, nagy-nagy várakozásuknak. Közéjük tartozott az a három költő is — Hajnal József, Pe- terdi Andor és Várnai Zseni —, aki­ket az eszmei közösségen kívül roko­ni-baráti szálak is összekötöttek a nagy harcok idején. Hajnal József a hírős városban élt és munkálkodott; szerkesztette a Ma­gyar Alföld című, ma már forrásérté­kű folyóiratot. A másik két költő — mint férj és feleség — a fővárosban fejtette ki elsősorban agitatív, lelke­sítő tevékenységét; ám azért szorosan kötődött Kecskeméthez és vidékéhez is. Ma, a Magyar Tanácsköztársaság év­fordulóján egy-egy versükkel adózunk emléküknek. V. M. HAJNAL JÓZSEF Közeleg a vihar A morzsa fiamnak gyönge még a szárnya, Nem vághat neki a messze határnak, Már is újabb fészket varr a feleségem Az eljövendő pölyhös kis madárnak. Máma még lármásan fölnevet a fiam, Ha a bajszomat tépi ki az ökle; De maholnap már millió társával Trónokat és hazug oltárokat dönt le. Végig söpörnek e vén gálád világon, S jön a vörös Nap, szomjazott nyugalom ... Lágyra, jó puhára varrd meg azt a pólyát, Anyjukom, szenvedő terhes asszonyom. PETERDI ANDOR Piros csillag Mint csillagász, ki éjféli magányban Fénylő világok tájaira száll, S a rejtelmes, a messzi, piros Marson Embernyomot, tengert és hegyet talál. Alvó tüzek ágyát és enyhe tavaszt, Amelyre ősz bágyadtan sose fordul S a villámos vihar Sem csap le ott fönn orvul. Mint csillagász, én is röpülök messze, Mikor a nap már lehunyta szemét, S a fáradt földet elnyelte az este. Az idő horizontján kutatok, • Melyen egy új világ ragyog, Mint éji órán, elmém káprázatja, v<ü ííi i’ ? ,v< ;) A szivárványnál színesebbre fest, 0 S lenyűgöz, pihenni nem ereszt, n , Es milliókat szent álomba ringat: A .q^wívrifil i.'iOiiütíű vilii rí Ú, piros csillag, égő piros csillag!. / VÁRNAI ZSENI Új asszony született! (RÉSZLET) De új áramlatok jöttek! Forró hullámok, valahonnan a föld vulkános mélységeiből. De új áramlatok jöttek! Talán a nap nyújtotta felénk, mint túlfűtött kohó, legizzóbb lángcsókjait, a recsegés, ropogás, rianás harsant a sarki jégen, mélységek megnyíltak, s rengető roppanással hegyóriások zuhantak a feneketlen mélybe, hullámok égig csaptak, 1 jégmezők elmerültek, s a teremtés forrongó műhelyéből új kontinens támadt a holt világ helyébe. MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET ,,Jött a proletárdiktatúra, az ő csodás hatalmával” idő Adósak vagyunk, törlesz­teni akarunk. Adósságunk nem más, mint az, hogy meg­jelenésének tudtuladtán kívül még mindig nem méltattuk Joós Ferenc Korszakok, színészek, nézők, a kecskeméti Katona Jó­zsef Színházban című könyvét, amely több mecénás segítségével már több, mint két éve napvi­lágot látott. Pedig hosszú évek szorgos gyűjtőmunkája kap he­lyet ebben a munkában olyan precizitással és hozzáértéssel, amelyet Joós Ferenctől már megszoktunk. Hiszen az ő hely- történeti munkálkodása, elsősor­ban Kecskeméttel va\g foglalko­zása, hatalmas adatismerete, ki­tűnő rendsz'erezőkészsége, min­dent megőrző, nagy befogadóké­pességű, memóriája a helytörté­nészek — legalább is szűkebb pátriánkban — legjobbikává,, nesztorává avatta. Így hát, ami­kor művét méltatjuk, egyben egy nagy múltú, jeles tudor előtt is tisztelgünk. A szerző művében nemcsak a ma is álló színházról ír, hanem 1833 elejével kezdi, amikor is megnyílt Kecskemét első állandó színháza. S micsoda véletlen: ugyanebben az időben tartották Kassán a Bánk bán első előadá­sát, amelyet Katona szülőváro­sában meg. nem érhetett. A szín­ház ügye sok hányattatásnak volt kitéve a hősi kezdetben, de an­nak utána is, hogy 1896. október 14-én száz évvel és néhány hó­nappal azután, hogy Kelemen László első magyar színjátszó társasága először játszott Kecs­keméten és pontosan 49 évvel később, az első Bánk bán elő­adás, után megnyitotta a ma is álló színház kapuit. Ami ezután következett, az va­lóságos regény. Gazdag repertoár országos hírű színészek. A Bánk bánnal nyit a színház. (Gertru­dis: Jászai Mari, Melinda: Már­kus Emilia). Majd a színlapon • Bemutatunk néhány megfakult képet 1919-ből, a Kecskeméti Színház művészeiről. ilyen darabok: A kaméliás hölgy, Az ember tragédiája, A Notre Dame-i toronyőr, Hoffmann me­séi. A század elején már olyan szí­nésznévvel is találkozunk, mint Somlay Artur. És a darabok kö­zött Gorkij: Éjjeli menedékhely, Erkel: Hunyadi László, Huszka: Gül Bababa, Kacsóh: János vi­téz. Nem sokkal később bemu­tatták a város nagy hírű polgár- mesterinek, Kada Eleknek Hely­re asszony című darabját, ame­lyet a Király Színházban soroza­tosan adtak, s az ottani címsze­replővel, Blaha Lujzával játszot­ták Kecskeméten is. (Később Tá­rogató című művét is bemutat­ták.) A színigazgatók nehezen bir­kóztak a szűkös anyagiakkal, a fösvény városatyákkal, és bizony nagyon gyakran cserélődtek. Mígnem végül is Mariházy Mik­lós vállalkozott ennek a nagyon nehéz posztnak a betöltésére. Ti­zenkét éven áll helyt, a leghosz- szabban valamennyi direktor kö­zül. Mariházy igazgatása alatt érte meg a színház a Tanácsköz­társaságot. A szerző kevéske for­rásanyagra támaszkodva (legin­kább a Magyar Alföld című új­ságra) igyekszik hiteles képet ad­ni az akkori hetek színházi éle­téről. Ennyi tulajdonképpen ele­gendő is volna, ha pem jut ke­zünkbe az az 1919-ben kiadott Színházi Almanach, amely na­gyon érdekesen erről az időszak­ról szól. (Készült a Kecskeméti Lapok nyomdájában, 1919.) A Tanácsköztársaság évfordu­lója és a kiegészítés igénye is arra ösztönöz bennünket, hogy a forrás alapján kissé elidőzzünk sohasem feledhető emlékünknél. A kommunista színházról így ír az álnévbe burkolózó Mercutió: „A kapitalista társadalom tűzzel- vízzel képviselte és propagálta a kizsákmányoló ideológiát és a színház nagyi nyilvánosságát ar­ra használta föl, hogy minden­kor diadalmaskodjék a kapita­lista „jó” a kommunista „rossz” fölött. .. Ennek a szégyenteljes állapotnak a kommunista társada­lom véget vet és a színházat a kommunista ideológia közép­pontjába helyezi, ha a művészet nagyszerű eszközeivel szolgálja az emberiség fölszabadításának nagy művét.” Lám, ilyen rövid erre is volt figyelem. Mariházy az őszirózsás forra­dalomra, majd az utána követ­kező időkre emlékezve írja: .....a ne gyedik napon a Nemzeti Ta­nács óhajára és védelme alatt ismét zavartalanul játszottunk, mégpedig tetemesen tokozott ér­deklődés mellett, mert a forra­lom teremtett egy új közönséget, olyant, amelyik talán soha az­előtt színházba nem járt! És ez a publikum kezdetben ott neve­tett, ahol sírás lett volna a he­lyén, és ott sírt, ahol nevetni kellett volna, és mit tesz Isten, a színészek hatása: ma már bírá­lóképes, kezd hatalmasan dis- tingválódni, kezd kvalifikációt magára venni. És tessék elhinni, ez az igazi boldogsága a színé­szetnek, mert látja a tulajdon­képpeni célját: a nevelést. Ez a forradalmi láz magával ragadt minden szakmát, még a bohémia munkásait is. És a mi kis forradalmunk is megterem­tette a maga köztársaságát,. „Révész Jenő a színház „minde­nese”:: színész, színházi titkár és egyben az almanach szerkesztő­je mérleget készített a szezonról. „180 előadás volt. A megnyitó előadás 1918. október 29-én „He- jehuha báró” operettje. Az utolsó előadás húsvét után ... 1919. március 22-én ébredtünk a nagy világszenzációra, hogy az emberiséget megváltó kommu­nizmus uralomra került. Jött a proletár diktatúra, az ő csodás hatalmával és rendjével. Min­dent kommunizált. A színházat is. Az esti előadást már nem rendes körülmények között tar­tottuk meg, hanem fél 6 órai kezdettel, rrjert statárium lévén, 8 órán túl már nem tartózkod­hatott senki az utcán. Előadás előtt Tóth László elvtárs ismer­tette a hallgatósággal a nagy vál­tozást, amitj a közönség nagy él­jenzéssel fogadott. Kommunizálás a színház művészeti vezetésében természetesen semmi változást nem okozott, csak a szí­nészproletárok helyzetén változ- • tatott előnyösen. Most aztán az új szellemben persze megy to­vább a munka, hiszen a színtár­sulat tagjai már régen elvtársak, mert még novemberben testüle­tileg beléptek a szociáldemokra­ta pártba. , A 180 előadásból 114 operett, 51 prózai.l 12 népszínmű, és 3 ka­baréelőadás volt. 14 operett és 8 prózai bemutató. A jótékony cél­ra juttatott a színtársulat hely­ben a Rokkant Egyesületnek 1775 kor. 94 fillért, a népjólétinek .1170 kor. 90 fillért és rokkant színészeknek 34ÖÖ koronát.” „Ennyit a Tanácsköztársaság idő­szakáról a szerző hiányérzetének ürügyén. Ami ezután következett, az inerőben új fejezete a színház életének. Joós Ferenc ezt így cí­mezte meg: „Keresztény-kurzus, igazgatócserék, kamara- és cse- retársulatok”.) Negyedszázad, ke­vés kiemelkedő színházi esttel. A szerző, aki abban az időben is a színház látogatója volt, méla- búsan emlékezik: „A fasizálódás miatt elvesztett közönség pótlá­sa, új közönség bevonása kima­radt az intézőkörök számításá­ból.” A háborúban a színház sokat károsodott. A kényszerkiürítés, a garázdálkodás Jsok értékétől fosztotta meg Thália hajlékát. Előadás sokáig nem volt. Először talán akkor telt meg, amikor lel szabadulásának , , egyhónapos fordulóját érte meg a város. Az ünnepi ülésen Molnár Erik mon­dott beszédet, és Beregi Oszkár — akit a felszabadulás Kecske­méten ért -« a Nemzeti Színház örökös tagja szavalattal lépett fel. Az igazi élet 1945. március 14-én indult meg a megyeszék­helyen mindmáig népszerű Szo- koly Gyula vezetésével. Az azóta eltelt időszak sok-sok darabnak, kiváló színésznek, s sikernek adott otthont. A közönség pedig a színház ügyét mindig pántoló nép lett. Joós Ferenc nagy érdeme, hogy mindenkit megelőzve, elsőként dolgozta fel ezt a nagyjából 140 éves színháztörténeti időszakot. Ha helyenként, különösen egy- egy korszak lezárultakor kelet­kezik is hiányérzetünk az össze­gező elemzés elmaradása miatt (néhány helyen a képaláírás is pontatlan), Joós Ferenc olyan művet tett az érdeklődők aszta­lára, amelyhez mindig megbíz­ható forrásként nyúlhatunk. Mariházy Miklós igazgató Szentiványi Kató • Szintay Nándor <1 Fekete László Brcdy Irén jy ássák Lajos mindin­kább elfoglalja való­di helyét az iroda­lom és művészettör­téneti köztudatban. Szépprózája mellett versei, ta­nulmányai, festményei és rajzai képviselik őt könyvkiadásunk­ban, szaktanulmányok tisztázzák a szerepét a századelő megúju­lásra törekvő szellemi mozgal­maiban, dokumentumgyűjte­mény tárja fel gazdag és hosz- szú életpályát. Az alábbi levelek és az ér­telmező írás közlésével életének egy kevésbé felderített szakasza világosodik meg most, az író­költő-festő, az avantgárd mozga­lom jeles képviselője születésé­nek 90. évfordulóján. Kassák az Egy ember élete cí­mű önéletrajzi regényében rész­letesen beszámol a kecskeméti művésztelepen töltött nyaráról. Első feleségével, Simon Jolán­nal együtt a sógora, Uitz Béla festőművész számára kiutalt vil­lában lakott. Könyvében iro­nikusan jeleníti meg a telep ve­zetőjét, Irányi Grünwald Bélát < ......mintha csak az árnyéká­val fordulna felénk ... olyan, mint egy ezüstcincér...”) és Kandó László festőművészt. Uitz- ról természetesen elismerően ír, rajta kívül Perlrott Csaba Vil­most emlegeti a kolónia akkori lakói közül. Mély együttérzéssel jeleníti meg az orosz hadifog­lyok hétköznapjait, itteni életét. Mit csinált Kecskeméten Kas­sák? Arról így vall: ........lefek­.szünk a fűre, és süttetjük ma­Kassák-levelek Buday Dezsőhöz gunkat az áldott napmeleggel. Munkára ébredünk, és nyugod­tan térünk meg esti pihenő­re...” Kassák dolgozott itt, hi­szen lapja, a Tett kéthetente je­lent meg 1916 októberéig. „Egy nemzetközi szám kiadására készü­lünk .. . Többen elutaztak Bu­dapestről, sűrűn leveleztünk egy­mással, s akik otthon maradtak, vállalták a lap nyomdai rende­zését.” A szerkesztői munka és levelezés mellett nyilvánvalóan írt, és folytathatta az 1914-ben elkezdett rajzolást. A három. 1916-ból fönnmaradt tusrajza kö­zül a7, egyik itt is készülhetett. A Buday Dezsőhöz szóló le­velei szinte napi pontossággal kijelölik azt az időt, amit Kas­sák Kecskeméten töltött; 1916. június és szeptember eleje kö­zött. A levelek Buday Dezső, volt kecskeméti jogakadémiai tanár hagyatékából kerültek a Katona József Múzeumba. (E. n.: 298.) „Buday a jog mellett főleg a szo­ciológiát művelte, foglalkozott etikával, nyelvészettel, zenével és irodalomtörténettel. 1916-ban je­lent meg a Szenvedő ember c. utópikus regénye. Orgonaszó c. háborúellenes költeményét 1916- ban a Nyugat közölte.” Igen pontosan állapítja meg azt is Orosz László, hogy „ ... mind verse, mind regénye stílusán Kassáknak, a Ma körének hatása érződik”. Kassák és Buday — talán rö­vid ideig tartó — kapcsolatáról tanúskodik az is, hogy a Tett foglalkozott a Szenvedő ember­rel, a Ma II. számában pedig Kassák közölt egy rövid. Diákolás A TETT című Buday-noVellát, Hungari- cus álnéven. (A leveleket Kas­sák nyomtatott fejléces Tett-pa­píron írta, közlésük teljes és szöveghű). Sümegi György levelét és igen érdekes kéziratát megkaptam. Köszönöm. Általam igen komolyan vett irodalmi kísérleteire már a könyve figyelmessé tett — de ott ugyanezek úgy, mint a novellájában még van valami általános gyöngeség s nem is annyira a stílusban, mint inkább a té­ma könnyen vettségében. Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, hogy önnek, aki nyűgnek, unottnak tartja a tegnapi írásformát, már ma­gát a témát is úgy kellene megfognia, hogy a legmélyebbről bányá­szott motívumokat vetítené olvasója elé a gyors drámaisággal pergő mondat szerkesztés, minden egyéb kommentálás nélkül. Mintha vala­mi elcsúszások lennének már a téma elgondolásánál, a történések, érzések, gondolatok nem a téma legdrámaibb pontjából robbannak ki, nem a mondanivalónak egy kért vagy bizonyított végcéljáért van­nak s ezért az elmondottak nem szugerálnák, szűk perspektívájuak: vagyis inkább a kiszakított élet-világ darab leírását, mint megírását és művészi koncentrálását adják. Kérem Uram, ha talán nem is fogom hozni, novelláját egy ideig hagyja nálam, s küldjön még valami mást, valami erősebb, markán­sabb dolgot, több közül talán könnyebben tudnék választani olyant, ami nekem is megfelelőbb és önt is inkább reprezentálná. E hónap végén több mint valószínű hosszabb időre le fogok utazni Kecskemét­re és akkor nagyon szívesen, s talán e nehány futólagos sornál ér­telmesebben tudok helytállni kéretlen okoskodásomért. De addig is míg személyesen helytállók magamért, igen szeretném, ha módját ej­tené a sógorommal való megismerkedésének, ö már lent van a mű­vész-telepen. (Uitz Béla a neve), s bizonyára nagyon örülne az ön lá­togatásának. Irodalmi, zenei, vagy publicisztikai cikkeit, amelyekben a dolgok új lehetőségeivel vagy a meglevők szigorú revíziójával fog­lalkozna igen szívesen venném, s újból kérem, hogy lehetőleg minden írásban a legprogresszívebb, illetve agresszívebb szabadságot, bátorsd- got szeretném. Válaszát kérve köszönti híve: Igen tisztelt Uram, Kassák Lajos 31-ikén érkezett levelét nyugtáztam. Részemről is igen kívánatos találkozásunkat az ön újabb terve, hogy június 15-ig még (vagy, hogy csak addig) Kecskeméten marad, alaposan megnehezítette. Ugyanis nekem 10-én sorozásra kell mennem, s csak azután mehetek le Kecs­kemétre. Kérem, ha ön az én megérkezésem előtt utazik el, úgy örömmel venném, ha már itt Pesten a „Fészek” kávéházban (And- rássy út és Szív utca sarok) bármelyik délután 4—7 között megláto­gatna. Ha netán hamarább szabadulhatnék Pestről, iparkodni fogok, hogy a látogatást én tegyem meg önnél. Addig is üdvözli híve: Igen tisztelt uram, Kassák Lajos 1916. V1I1/31. körülbelül tizedikéig még Kecskeméten leszek — hq akkorra itt lenne, úgy szeretnék találkozni önnel. Némi megbeszélni valóim len­nének. Irt-e azóta valami szépet? Miért nem küld valami kéziratot? b. válaszát kérve maradok tisztelő híve: Kassák Lajos Kecskemét—Művésztelep Joós Ferenc könyve ürügyén 1919 színházán]

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom