Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-18 / 65. szám

1977. március 18. • PETŐFI NÉPE • 3 k5 ar :> k ), DÓ <il k C), (S bre k lvi sa) S 1 Az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) a panaszokat többnyire egyes állami, gazdasági szervek és in­tézmények bürokratikus munká­ja, illetve a lakosság nem kellő körültekintéssel megszer­vezett ellátása is okozza. A jogos egyéni érdekek ilyen esetekben közérdeket fejeznek ki, azokat tehát orvosolni kell. A tapasztalatok szerint nem minden közérdekű javaslat tel­jesíthető, nem minden bejelentés vagy panasz megalapozott. De Ilyenkor sem mindegy, hogy ezt hogyan közük az érdekelttel. Az udvarias, megfelelő hangnem­ben, köntörfalazás nélkül adott világos választ jobb érzéssel, több megértéssel fogadja az ál­lampolgár még akkor is, ha az elutasító. Sok még a tennivaló az ügyin­tézés színvonalának emelése, a bürokrácia további csökkentése érdekében. Az állampolgárokat érintő igazgatási munkát „ügy­félközpontúvá” kell tenni, azaz az igazgatási munkának az ügy­felet, az állampolgárt kell szol­gálnia. A törvény minden bizonnyal kedvező hatással lesz a közéleti aktivitásra, az állami, a társa­dalmi szervek és a lakosság to­vábbá az üzemek, intézmények, szövetkezetek és dolgozóik kap­csolatának erősödésére — han­goztatta beszéde végén dr. Papp Lajos. (MTII Dr. Juhász Tibor felszólalása Amikor Katona József megal­kotta halhatatlan művét a Bánk bánt — és Tiborccal mondatta el a magyar jobbágyság évszáza­dos panaszait, aligha gondolt ar­ra, hogy három emberöltővel ké­sőbb egy Bács megyei képviselő olyan törvényjavaslat vitájában szólalhat fel, mely a közérdekű bejelentést, javaslatot és a pa­naszt az állampolgárok alkotmá­nyos jogainak tekinti. Felszólalásomban ennek az al­kotmányos jognak a jelentőségé­vel, a törvényjavaslat III. feje­zetében tárgyalt panaszok elinté­zésével, és az ügyintézőkkel kí­vánok röviden foglalkozni. A javaslat rendelkezéseivel az állampolgárok két csoportja felé tekint: Az egyik csoportba tar­toznak a közérdekű bejelentők, javaslattevők és a panaszosok —, a másik csoportba akik e beje­lentéseket kivizsgálják, elinté­zik, vagyis az ügyintézők. A javaslat bátorító rendelke­zésekkel fordul a bejelentők fe­lé, amikor a bevezetőjében le­szögezi: „A közérdekű bejelen­tések, javaslatok és panaszok előterjesztése és elintézése része a szocialista demokratizmusnak." E megállapítással az Alkot­mány 68. paragrafusához hűen nemcsak jogot biztosít a köz­ügyekbe való beleszólásra, ha­nem e jogok gyakorlására az ál­lampolgárokat serkenti is. Ugyan­akkor gátat kíván vetni az alap­talan panaszáradatnak, védi a panaszeljárás sértettjeit, érde­keltjeit és hátrányos következ­ményeket helyez kilátásba azok­kal szemben, akik a panaszjog­gal visszaélnek. Az alapos panasz előterjesztője jogvédelmet kap, a felelőtlen rágalmazó, vagy hamis vádló pedig a törvény szigorá­val találja magát szemben. A törvényjavaslatban írt cé­lok: a társadalmi viszonyok fej­lesztése — a szocialista törvé­nyesség erősítése —•, a társadal­mi tulajdon védelme és a köz­életi tisztaság azonban csak ak­kor érhetők el, ha az ügyintézők a közérdekű bejelentések és pa­naszok elintézése során érezni fogják, hogy munkájukkal az állampolgárok alkotmányos jo­gainak gyakorlását segítik elő. Ha a tisztelt Országgyűlés a javaslatot elfogadja. az tör­vény lesz. Élő joggá azonban a törvény rendelkezései csak akkor válnak, ha az ügyintézők a gya­korlatban, a mindennapi életben az Alkotmány és a törvény szel­lemében végzik munkájukat. Az ügyintézők fontos szerepét maga a törvényjavaslat is kife­jezésre juttatja. A panaszok szá­ma, az elintézés ideje, az állam­polgárok túlnyomó többségének az egyetértése arra utal, hogy a panaszok orvoslása területén ügyintézőink eddig is lelkiisme­retes, odaadó munkát végeztek. A javaslat azonban tovább megy és az ügyintézőktől szerve­zettebb, gyorsabb, körültekin­tőbb — egyszóval hatékonyabb munkát igényel. Ennek érdeké­ben elrendeli, hogy szükség ese­tén a panaszost személyesen is meg kell hallgatni, panaszát 30 nap alatt el kell intézni, érte­síteni kell és a panaszt csak olyan szerv vizsgálhatja, amely­nek elfogulatlanságához nem fér kétség. A fentieken kívül a törvény- javaslat szelleme még azt is igényli az ügyintézőktől, hogy munkájuk során állandóan érez­zék; az írott panasz mögött min­den esetben érző ember van, aki­nek sérelmén segíteni, baját or­vosolni nemcsak alkotmányos, hanem alapvető emberi köteles­ség is. Ezt kéri az ügyintézőktől nemcsak a törvényjavaslat, ha­nem az egész szocialista társada­lom. Cseterki Lajos beszéde Az Elnöki Tanács titkára beve­zetőjében emlékeztetett arra, hogy az Alkotmány arra kötelezi az Elnöki Tanácsot: időről-időre az országgyűlésnek szóban is adjon számot tevékenységéről. Ezúttal az Elnöki Tanács újjáválasztása óta eltelt másfél esztendős mun­kát fogta át a beszámoló. Az Elnöki Tanács jogalkotói munkájáról szólva hangoztatta: — Az elmúlt másfél esztendő alatt az Elnöki Tanács 30 olyan törvényerejű rendeletet alkotott, amely hazánk és más országok között létrejött nemzetközi szer­ződéseket hirdetett ki. Huszon­kilenc olyan törvényerejű rende­let született, amely belpolitikai feladatainkat, társadalmi viszo­nyaink fejlesztését, gazdasági munkánk javítását, kulturális éle­tünk fejlődését szolgálja. — A jogalkotó munka évről- évre fejlődik. Ahogy társadal­munk építése előrehalad, a jog­szabályok hatósugara mind széle­sebb és tartalma mind mélyebb. — Az Elnöki Tanács jogalkotói tevékenységében figyelembe ve­szi, hogy ma a legfontosabb cé­lunk a gazdasági munka javítása. Azt akarjuk, hogy gazdasági épí­tőmunkánkhoz hatékonyabb fel­tételeket teremtsünk; hogy a szo­cialista demokratizmus kiteljese­dő — jogot biztosító és felelőssé­get követelő — légkörében tovább növekedjék a dolgozó emberek alkotó kedve, gyarapodjék a te­remtő munka sikere és sokasod­jék a munka öröme. A továbbiakban Cseterki Lajos az Elnöki Tanács tanácsok fö­lötti alkotmányos felügyeletéről számolt be. — A tapasztalatok szerint a kö­zös tanácsok hatékonyabban se­gítik a települések anyagi és szel­lemi erőforrásait, mozgósítását, a magasabb színvonalú igazgatási munkát- Ezért a beszámolási idő­szakban az Elnöki Tanács újabb 75 közös tanács alapításáról, csak­nem 100 községi tanács területé­nek indokolt átalakításáról, vala­mint 27 község várossal, illetve más községgel történő közigazgatá­si egyesítéséről határozott. Ennek eredményeként hazánkban ma 1472 községi tanács működik. — Az iparosodás, az urbanizá­ció következtében gyorsuló ütem­ben nő a városok, a városi taná­csok szerepe. Az országos telepü­léshálózat-fejlesztést figyelembe véve, egységes városhálózat kiala­kítására törekedve, az Elnöki Ta­nács nemrégiben, április 1-i ha­tállyal várossá nyilvánította Bonyhádot, Dunakeszit, Marcalit, és Siklóst. Városaink száma így 87-re emelkedett. Cseterki Lajos ezután elmon­dotta, hogy szocialista államunk, mind nagyobb gondot fordít, for­díthat az értéket teremtő, az al­kotó. szabad ember és munkája erkölcsi megbecsülésére. Ezért az Elnöki Tanács az Alkotmány mó­dosításából fakadó feladatokkal összhangban, figyelembe véve a jó munka erkölcsi elismerésének kitüntetési gyakorlatát, tapaszta­latait, egységes elvek alapján, kö­zös rendszerbe foglalta a kitünte­téseket. Az elmúlt évben új ki­tüntetés — a Szocialista Magyar- országért Érdemrend — alapítá­sával tovább bővült az erkölcsi megbecsülés lehetősége. Az Elnö­ki Tanács a beszámolási időszak­ban először élt azzal a jogával, hogy a Munka Vörös Zászló Ér­demrendjét adományozza szocia­lista brigádoknak- , A továbbiakban az igazságszol­gáltatás munkájáról szólt. — Azt tapasztaljuk — mondot­ta —, hogy az igzságszolgáltatók végrehajtják az Elnöki Tanács­nak a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló határozatát. Bátran állíthatjuk, hogy a bírósá­gok döntései jól szolgálják tár­sadalmunk és szocialista államunk rendjét, az állampolgári fegyelem erősödését. Hazánkban szilárd a jogbiztonság, amelyhez hozzájá­rul, hogy kiegyensúlyozott a bírói ítélkezések gyakorlata. A kegyelmezés gyakorlatában is társadalmi rendünk ereje tük­röződik. Az egyéni kegyelemben részesülők száma évek óta vi­szonylag állandó. Az Elnöki Ta­nács közkegyelmi rendelettel le­hetővé tette azt is, hogy akik a törvényes rendelkezések megsér­tésével hagyták el az országot, illetve a hatóságaink által enge­délyezett kinttartózkodási idő után sem tértek vissza hazánk­ba, 1976. december 3l-ig büntető következmények nélkül visszatér­hettek szülőhazájukba, Magyar- országra. Az elmúlt év végéig csaknem 500-an éltek ezzel a le­hetőséggel. Az állampolgárjogi ügyekkel kapcsolatban kitért arra: a be­számolási időszakban 2 854 állam­polgársági ügy intézésénél igye­keztünk úgy dönteni, hogy a hu­manizmus elvei megfelelően ér­vényesüljenek és a nemzetközi szerződéseinkben vállalt kötele- zetiséggipkét mar^détrtaíanál tel­jesítsük. A kivándorolni szándé­kozók száma évek óta változat­lanul alacsony; háromnegyed ré­szüknél a külföldi állampolgár­ral kötött házasság, a családegye­sítés az indítóok. Ugyanakkor egyre többen térnek vissza a Ma­gyar Népköztársaságba. Az el­múlt 18 hónap alatt a kérelmezők 92 százaléka kapott hazatérési engedélyt, 86 százalékuk nem szocialista országban élt és a ha­zatérést választotta. — Az Elnöki Tanács interna­cionalista külpolitikánk szellemé­ben munkálkodott azon, hogy or­szágunk kapcsolatai bővüljenek, szélesedjenek, intenzívebbé válja­nak. A Magyar Népköztársaság fontos feladatának tekinti a hel­sinki záróokmány alapelveinek következetes végrehajtását, a po­litikai enyhülésnek katonai eny­hüléssel történő kiegészítését, más szavakkal azt, hogy az eny­hülési folyamat maradandó, visz- szafordíthatatlan legyen. Ettől a szándéktól és törekvés­től vezéreltetve az Elnöki Tanács az elmúlt másfél év alatt első­sorban a szocialista világ orszá­gaival, a fejlődő világ államaival, a fejlett tőkés országok­kal kötött egész sor szerződést és és egyezményt hagyott jóvá. To­vább bővítettük diplomáciai kap­csolatainkat. Ez időben az Elnö­ki Tanács nyolc országgal hagyta jóvá a diplomáciai kapcsolatok felvételét nagyköveti szinten. Eb­ből hat újonnan felszabadult or­szág. Jelenleg a Magyar Népköz- társaságnak 118 országgal van diplomáciai kapcsolata. Ilyen ki­terjedt kapcsolattal a magyar ál­lam fennállása óta soha azelőtt nem rendelkezett. A népek és nemzetek közötti együttműködés mélyítését szol­gálta Losonczi Pál afrikai, latin- amerikai országokban, Indiában tett látogatása. Örömmel fogad­tuk azokat az államvezetőket, akik hivatalos küldetésükkel ha­zánkat tisztelték meg, közöttük az Indiai Köztársaság néhai elnö­két, Ali Ahmedet, a Finn Köztár­saság elnökét, Urho Kekkonent Külpolitikánk alapja, nemzeti függetlenségünk, nemzetközi te­kintélyünk záloga a megingatha­tatlan hűség, barátság a Szovje­tunióhoz, a szocialista országok testvéri közösségéhez. — Az Elnöki Tanács a beszá­molási időszakban az Alkotmány szellemében, előírásainak megfe­lelően fejtette ki tevékenységét és így szolgálhatta népünk felemel­kedésének, előrehaladásának ügyét Munkánkat nagyban megkönnyí­tette az, hogy állandóan éreztük az országgyűlési képviselők segí­tőkész támogatását, bizalmát — mondotta befejezésül Cseterki Lajos. (MTI) Operaelőadás Kecskeméten Többezer fiatalt várnak az orgoványi emlékmenetre A Magyar Tanácsköztársaság 58. évfordulója alkalmából va­sárnap Orgoványon emlékünnep­séget rendeznek a kecskeméti, kiskunfélegyházi, s a Kecskeméti járás községeiben dolgozó fiata­lok. Az egész napos program fél 9- kor kezdődik. A KISZ-esek meg­koszorúzzák a Tanácsköztársaság emlékművet, majd a község köz­pontjából elmennek a három ki­lométerre levő Mártírok dombjá­hoz. Megemlékeznek az 1919-es eseményekről, a 133 dicsőséges napról, a Tanácsköztársaság már­tírjairól. Délben a művelődési házban kulturális műsorral folytatódik a program. Gábor Ila és együtte­se zenés irodalmi összeállításban mutatja be a kommunista ifjú­sági mozgalom történetét. Úttö­rők és katonafiatalok kulturális előadása után a budapesti 25. Színház tagjai tanácsköztársasá­gi emlékműsort adnak elő. Este, ugyancsak a kultúrházban fellép Rév Tamás és a Motolla folk- trió, majd tánccal fejeződik be a fiatalok vasárnapi programja. A Megyei Művelődési Központ operabérlet-sorozatának legutóbbi előadásaként Donizetti Szerelmi bájital című művét mutatta be a Szegedi Nemzeti Színház opera- társulata. A rendkívül termékeny, saját korában és napjainkban egya­ránt népszerű olasz mester szel­lemesen fordulatos operája kelle­mes élményt nyújtott a szépszá­mú közönségnek. Az együttes fel­szabadultan, sziporkázó jókedv­vel, a zenei anyag fölényes biz­tonságú tudásával szólaltatta meg az egyes jeleneteket. Donizetti vígoperája minden­képpen hálás feladatot jelent: az áriák, együttesek, kórusok ará­nyos elosztása, a behízelgő meló­diák önmagukban is tetszésre számíthatnak. Ha ehhez kiváló énekesi és színészi teljesítmény, kiegyenlített zenekari és kórus­hangzás is társul — a siker el­maradhatatlan. A főszereplők valamennyien remekeltek, kedves közvetlen­séggel játszották a jellegzetesen vígoperai figurákat megformáló szerepeiket. Az egész előadás hangulatán átszűrődött és érző­dött a felszabadult, vidám mó- kázás gröme. Herdál Valéria a rá jellemző, egyenletesen magas színvonalon szólaltatta meg Adi­na szerepet, amely kiválóan meg­felel jellegzetes hangszínének. Nemorino szerepében Réti Csa­bát hallottuk. Végig nagyszerűen szerepelt, külön emlékezetes a románc pianóinak bensőségesen szép előadása. Sinkó György Dulcamara, a titokzatos bájitalt készítő csodadoktor szerepét éne­kelte. A figura jellegéből adódó­an nála kell leginkább kiemelni a színészi alakítást, amely az énekesi erényekkel együttesen mutatkozott meg. Vághelyi Gá­bornál, a fiatal baritonistánál egyenletes, sokat ígérő fejlődést tapasztalhatunk: az elmúlt évi Figaró után Belcore szerepe is jelentős állomása ennek az elő­rehaladásnak. Valamennyi éne­kesnél megfigyelhettük az érthe­tő. tiszta szövegmondást, amely különösen fontos az ilyen jelle­gű, leginkább szövegbeli poénok­ra, szellemességekre épülő víg­operákban. A Dékány Endre vezette zene­kar és kórus teljesítménye mél­tó módon egészítette ki a szólis­ták produkcióját, megbízható alapját jelentette az előadásnak. A viszonylag kicsi, egészen elő­rehozott színpadkép előnyös akusztikai körülményeket nyúj­tott az előadáshoz. H. A. A szakma kiváló tanulója címért versenyeztek Túl vagyunk hát a szakma ki­váló tanulója országos verseny rajtján, sőt mire e sorok megje­lennek, a zsűri meg is hozta már döntését, amelyet ma délelőtt a kecskeméti városi tanácsházán is­mertetnek, a díjkiosztással egye­temben. Két napon át zajlott Kecske­méten az ország legjobb keres­kedelmi tanulóinak -vetélkedője, a Hunyaditól a Széchenyivárosig, a Lenin tértől a városközpontig. A hét szakma prominens képvi­selői szerdán és csütörtökön több áruházunkban, boltunkban ven­dégeskedtek, számot adva szak­mai felkészültségükről. Több volt ez, persze, mint „vendégeskedés”, hiszen amíg kipirult arccal vizs­gáztak, párhuzamosan ezzel helyt­álltak a munkában is, felnőtt kol­légáikkal versengve szolgálták ki a vevőket. Ez is egyike volt ugyanis a versenyfeladatoknak. • A ruházati szakma versenyzői a zsűri jelenlétében méteráru-mé­rést és felhajtást mutatnak be. (Tóth Sándor felvételei.) □ □ □ 1 Csütörtökön délelőtt valameny- nyi szakma fiataljai a „páston” voltak. A BÉK leninvárosi ABC-áruhá- zában a hús-hentesáru eladók, tizenhatan, már lázas munkában vannak. Még a versenyzők ren­delkezésére álló huszonkét félser­tés és négy negyedmarha bontá- .sát megelőzően, minőségi szem­pontból is át kell venni az árut, megállapítani, hogy az megfelel-e a szabványosnak. A zsűri ezután árgus szemekkel vizsgálja a bon­tás szakszerűségét. — Zsíros munka ez — mond­juk, a verseny színhelyére lépve. — De szép! — mondja moso­lyogva a Szolnok megyei Baranyi István, a 8. számú versenyző. S ezt azért is jólesik hallani, mivel, a hentes szakma nem éppen a leg­népszerűbbek közé tartozik. (A kecskeméti szakiskolában mind­össze ketten készülnek erre a pá­lyára.) Még tágabbra nyílik a szemünk, amikor megtudjuk, hogy a szakma juniorjai közt hentes­lány is akad: a kaposvári Czárt Irma. ö éppen hústálat készít, a bontott szeleteket kínálja ízléses elrendezésben a vevőknek. — Mi késztet egy kislányt arra, hogy ezt a valaha százszázalékig férfias szakmát válassza? — „Férfiasán” bevallom, erede­tileg élelmiszer-eladó szerettem volna lenni, de másképp alakult. S őszintén mondom, azóta meg­szerettem a hentesmunkát. Amelynek a nehezét, a rakodást- cipekedést, leveszik a vállamról a férfi munkatársak, de a többi mű­veletet ugyanúgy el kell végez­nem. Ezek közül talán a marha­bontása legkevésbé szimpatikus, a nagy arányok miatt. □ □ □ Az Alföld Áruház két szakma versenyzőinek is helyet adott. A földszinten a híradástechnikai cikkek tizenkét ifjú eladója „bi­zonyít”. Egynegyed részük fővá­rosi, míg Bács-Kiskun megyét az „egyszem” Bogos Irén képviseli. Az áruátvétel, majd a csillársze­relés gyakorlati feladatainak el­végzése után most éppen egy szí­nes tv-készülék szakszerű beállí­tását végzi. — A versenyzőknek ezen kívül olyan feladatokat is meg kell ol­daniuk, mint: lemezjátszóról szte­reofelvétel készítése — tájékoztat Bessenyi István, a zsűri egyik tag­ja. — Ennek minősége is döntő a rangsorolásnál. Nem kevésbé fontos itt is, mint a kereskedelmi szakmák mindegyikében, az áru­ismeret, ennek birtokában az áru kínálása, s egyáltalán a vevőkkel való kultúrált, udvarias foglalko­zás. Az emeleti ruházati osztályon huszonnyolc — köztük két me­gyénkbeli — kereskedemi tanuló szorgoskodik. — Az iskolák létszámarányában történtek a nevezések — mondja Hazag Lászlóné, a versenyzőket kísérő csoportvezető. — A gyakor­lati teendők meglehetősen bokro­sak. A méteráru mérése, majd fel­hajtása után férfiingeket hajto­gatnak, készítenek fel az eladás­ra. Ezután jónéhány, kosárba öm­lesztett rövidárucikk mennyiségi és minőségi átvétele, leltározása következik. A hiányokról külön jegyzőkönyv készítendő. Számot adnak még a résztvevők az új méretek ismeretéről; kihúzott té­tel alapján az áruismeretből. Mindez természetesen időre megy, aki gyorsabban végez jól, annak előnye van. Végezetül a különbö­ző ruházati osztályokon szemtől- szembe kerülnek a vásárlókkal, s itt derül ki, valóban kereske­dők-e? □ □ □ Tegnap befejeződött az országos verseny. Csütörtökön este a zsűri elvégezte az értékelést, ma dél­előtt pedig a városi tanácsháza dísztermében kerül sor az ered­ményhirdetésre és a díjak kiosz­tására. Minderről szombati lap­számunkban tudósítjuk majd ol­vasóinkat. J. T. • Szakszerű buzgalommal végzi a hús bontását a budapesti Janicsák László, a hajdú-bihari Szabó Sándor és a Szolnok megyei Baranyi István. • A megyénket képviselő Bogos Irén színes tv- beállításának szakszerűségét a zsűri elnöke, Bakos Ferenc, az INTERAG igazgatója bírálja felül. f \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom