Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-16 / 39. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1977. február 16. események sorokban NAPI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Tavaszi hangok MOSZKVA James Carter Nyikolaj Podgor- nijhoz intézett táviratban köszön­te meg azokat a jókívánságokat, amelyeket a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke küldött neki az Egyesült Államok elnöki tisztségébe tör­tént beiktatása alkalmából. KOPPENHÁGA Kedden — 1973, a Közös Piachoz való csatlakozás éve óta immár harmadízben — parla­menti választásokat tartottak Dá­S iában. Tizenkét politikai párt Üöltjei versengtek a 3 és fél millió választó szavazataiért, il­letve a folketing 175 képviselői posztjáért. NYUGAT-BERLIN Három fegyveres hétfőn kira­bolt egy nyugat-berlini bankot, és zsákmányával, 120 ezer már­kával sértetlenül elmenekült. Né­hány órával később felhívták a rendőrséget, és közölték, hogy az akciót az „Ulrike Meinhof kom­mandó” tagjai hajtották végre. (UPI) VARSÓ Hétfőn Varsóba érkezett a hol­land jogászküldöttség, _ amely Pieter Menten holland mil­liomosnak a második vi­lágháború alatt elkövetett bűn­tetteit vizsgálja. Pieter Menten a második világháború alatt a náci megszállókkal együttműködve, súlyos bűncselekményeket köve­tett el a lengyel nép ellen, s nagy számú műkincset rabolt. Menten ügyében Lengyelország­ban még folyik a nyomozás. A lengyel hatóságok ezzel kapcso­latosan 1976 szeptemberében és októberében bizonyítékokat adtak át a holland hatóságoknak. (PAP, ADN) GENF Genfben befejeződött a műhol­dak segítségével történő rádió-és tévéköEvetítésről tartott világ- konferencia. Az értekezlet mun­kájában, amely első ízben dol­gozta ki a közvetlen televíziós adás megvalósításának műszaki alapjait, 111 ország és 12 nemzet­közi szervezet képviselői vettek részt. A záróülésen aláírták a konferencián elért megállapodást összegező dokumentumokat. A megállapodás 1979. január 1-én lép életbe. (TASZSZ) COLOMBO A Sri Lanka-i kormány jóvá­hagyta azt a törvénytervezetet, amely az egyházi földek kisajá­tításáról rendelkezik. A törvény- tervezet értelmében több tízezer acre föld kerül állami tulajdon­ba. A kisajátítandó terület túl­nyomó részét parasztok között osztják majd szét. (TASZSZ) 5? „A világ rangidős külügyminisztere Több nyugatnémet lap keddi számában fényképes cikket szen­tel Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszternek, aki húsz eszten­deje tölti be tisztségét. „A világ rangidős külügymi­nisztere” című méltatásában a bonni General Anzeiger leszöge­zi: barát és ellenfél egyaránt el­ismeri és nagyra értékeli a szov­jet külügyminiszter páratlan szakértelmét és tárgyaismeretét. Gromiko 1939-től, amikor a Szov­jetunói washingtoni nagykövetsé­• Gromiko az ENSZ szónoki emelvényén. (Archiv felv.) gének tanácsosa lett, hatalmas történelmi tapasztalatanyagot gyűjtött össze, számos történel­mi jelentőségű esemény aktív ré­szese volt. A Die Welt emlékeztet arra, hogy Gromiko személyében is a folyamatosságot jelzi á szovjet külpolitikában. A szovjet diplo­mácia vezető képviselője egy olyan koncepció következetes megvalósítója volt, amely a Szov­jetuniót világhatalommá tette. öt kontinens figyel arra a hír­re, hogy a svájci konferenciavá­rosban megkezdte tavaszi ülés­szakát a leszerelési bizottság. A genfi Nemzetek Palotájában ál­talános fontos tanácskozásokat tartanak. Mégsem túlzás az a megállapítás, hogy ennek a bi­zottságnak a munkája hozzájá­rulhat az emberiség nagy ham­leti sorskérdésének („Lenni vagy nem lenni...”) a megválaszolá­sához. Helsinki történelmi forduló­pont Európa és a világ króniká­jában. De a folyamat csak úgy lesz valóban visszafordíthatat­lan, ha a politikai enyhülést ka­tonai intézkedések is követik. A harminc tagállam képviselőiből álló leszerelési bizottság értékes munkát végez a nagy cél meg­valósításáért. Tavaly elkészült a környezeti hadviselés betiltásával kapcsola­tos tervezet, amelyet jóváha­gyott a népek világfóruma, az ENSZ-közgyűlés. A mostani vita néhány alaptémája: szovjet in­dítvány az új típusú tömegpusz­tító fegyverek és fegyverrendsze­rek kifejlesztését megakadályo­zandó, a vegyi fegyverek be­tiltására még 1972-ben előter­jesztett ugyancsak szovjet javas­lat, a föld alatti atomkísérletek betiltásának tervezete. Genfben az egyik legörvendete- sebb fejleménynek azt tartják, hogy nem egy kérdésben jó együttműködés alakult ki a szov­jet és az amerikai delegáció kö­zött. A Géniből érkező „tavaszi han­gok” összecsendülnek más hírek­kel, a békeoffenzíva más csatái­ról szóló jelentésekkel. Szófiá­ban véget ért a varsói béke-vi- lágközgyűlést előkészítő megbe­szélés, egy berlini tanácskozás pe­dig azt javasolta, hogy tartsanak 1979-ben gyermekvédelmi világ- kongresszust. Jó lenne, ha addig új leszerelési megállapodásokkal gazdagodna a világ. A felnőttek aligha adhatnának szebb, érté­kesebb ajándékot gyermekeiknek. H. E. A Szaljut-5 fedélzetén... • V. Gorbatko és J. Glazkov szovjet űrhajósok orvos-biológiai kí­sérletek sorozatát végzik a Szálját—5 orbitális űrállomás..fedélzetén. Képűnkön Viktor Gorbatko az űrhajó parancsnoka. (TELEFOTO: TASZSZ—MTI—KS.) A CÄRIZMUS VÉGNAPJAI 2. Szimbirszkben született Az enyhülés­próbakő A VILÁG számos fővá­rosában nagy érdeklődéssel tekintenek Cyrus Vance márciusi moszkvai tárgya­lásai elé. Nemcsak azért, mert ez lesz az új ameri­kai külügyminiszter első látogatása a Szovjetunió­ban, hanem azért is, mert a Carter-kormányzat ál­láspontját az enyhülési fo­lyamat covábbi menetéről minden jel szerint Vance ismerteti majd. Az ameri­kai álláspont iránti általá­nos érdeklődés a Fehér Ház választási külpolitikai szünetével és azzal magya­rázható, hogy új, kezdemé­nyező lépéseket várnak az új elnöktől. Nem. vitatható Jimmy Carter jóakarata,, hogy ha­ladást akar elérni a fegy­verkezési hajsza csökken­tésében és enyhülési poli­tikát kíván folytatni. Eze­ket a törekvéseket a „hé­ják” és a katonai-ipari komplexum befolyásos hí­vei ellenségesen fogadják. Sok megfigyelőben felme­rül hát a jogos kérdés: lesz-e ereje Carternak poli­tikájának megvédéséhez. AZ UTÖB3I HETEK ese­ményei azt mutatják, hogy az enyhülés ellenfelei mind az Egyesült Államokban, mind más NATO-orszá- gokban fokozott készültség­re mozgósítanak. Az atlan­ti szerződés valamennyi fővárosában hozzáfoglak a koholt „szovjet fenyege­téssel” való ijesztgetéshez. Ez arról tanúskodik, hogy gondosan és jól időzített akcióról van szó. A „szov­jet veszélyről” szóló „tit­kos" adatok célja nyilván­valóan az, hogy újabb pénzösszegeket csikarjanak ki az új fegyverfajtákra, egyúttal pedig kifulasszák Cartert. LEONY1D BREZSNYEV tulai beszédében „ostobák­nak, teljesen alaptalanok­nak” minősítette azokat az álláspontokat, mintha a Szovjetunió arra töre­kedne, hogy fölénybe ke­rüljön a fegyverzetek te­rén. A tulai beszéd pozitív frvNyuga- ton a közvéleményt es a .r politikusok- .JiQxében. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közleménye az állami földek tartós használatba adásáról A közelmúltban (a Tanácsok Közlönye 1976. december 31-i 62. és 1977. február 3-i 5. számában) megjelent jogszabályok 1977. ja­nuár 1-től lehetővé teszik a taná­csi kezelésben levő nagyüzemileg nem hasznosítható külterületi ál­lami földek tartós használatba adását mezőgazdasági szakcso­portok, üzemi, intézményi közös­ségek és magánszemélyek részé­re. Ezzel kapcsolatban több ér­deklődő fordult a minisztérium­hoz olyan kérdéssel, hogy hol, mikor és milyen feltételekkel le­het földet tartós (legalább 50 évi) használatba igényelni. A félreértések elkerülése vé­gett fel kell hívni a figyelmet ar­ra, hogy a vonatkozó jogszabá­lyokban érintett földek tartós használatba adásának alapvető célja ezeknek a földeknek a meg­művelése és azokon a termelési biztonság megteremtése. A hasz­nálatba adott földeket rendelte­tésüknek megfelelően mezőgazda- sági, kertészeti termeléssel kell hasznosítani és nem szabad lakó­vagy üdülőteleknek tekinteni. Ezért az időlegesen mezőgazdasá­gi, kertészeti műveléssel haszno­sítható belterületi földeket to­vábbra is csak rövidkébb időre le­het használatba adni. A mezőgazdasági, kertészeti termelés céljára tartós használat­ba adható külterületi állami föl­deket a helyi tanácsok jelölik ki. A földek elhelyezkedéséről, fek­véséről és a használatba adás fel­tételeiről a lakosságot a helyi ta­nácsok tájékoztatják. Azok az állampolgárok (üzemi, vállalati stb. közösségek) tehát, akik ilyen földeket tartós hasz­nálatba kívánnak venni, kérel­mükkel írásban forduljanak a la­kóhelyük, vagy az érdeklődésük­nek megfelelő községek (városok) tanácsaihoz. A termelőszövetke­zeti tagok és állandó alkalmazot­tak igényüket a termelőszövetke­zet vezetőségéhez nyújthatják be. A budapesti lakosok figyelmét felhívjuk arra, hogy a főváros területéhez tartozó földeknek csak rövidebb időre való haszon­bérbe adására van lehetőség. A minisztérium lehetségesnek tartja azt is, hogy főleg a hely­ben lakó állampolgárok, üzemi, vállalati közösségek felhívják a helyi tanácsok figyelmét a köz­ség, vagy város külterületén a zártkertben található parlagföl­dekre. Természetesen a helyi ta­nácsi szervek joga, hogy az ilyen földek használatba adásának le­hetőségét körültekintően meg­vizsgálják, mert csak ezt köve­tően lehet a tartós használatba adás kérdésében dönteni. Ameny- nyiben a tartós használatba adás lehetséges, úgy azok igényeit, akik ilyen parlagföldet bejelentenek, elsődlegesen kell kielégíteni. A minisztérium kéri az érde­kelt helyi tanácsokat, hogy ala­pos szervező munkával, nagy gondossággal minél előbb vizs­gálják meg az illetékességükbe tartozó külterületi parlagföldek tulajdoni viszonyait, s — az ér­deklődők igényeit is figyelembe véve — jelöljék ki azokat a terü­leteket, amelyek nagyüzemileg nem hasznosíthatók és már a ta­vasz folyamán használatba ad­hatók. (MTI) Befejeződött a CIMEA elnökségének ülése Két évvel a későbbi II. Miklós cár után, 1870-ben megszületett Ilja Uljanov felszabadult job­bágyból lett körzeti tanfelügyelő és egy volgai német orvos lá­nya, Marija Blank harmadik gyermeke, Vlagyimir. A színhely Szimbirszk volt, a Volga középső szakaszánál. Nyáron gőzösök pö­fögtek erre és fehér vadvirágok borították a partot, a folyó fe­letti dombokról pompás kilátás­ban gyönyörködhetett a szemlélő­dő. Télen itt is csak a szán su­hant a szél fútta utakon, a vasút nem ért el idáig. A rőt hajú, zömök testalkatú Vologya nagyokat úszott a Vol­gában, órákon át gombászott a városszéli erdők hűvös homályá­ban. A bizonyítványosztás az Ul­janov gyerekek számára afféle szertartás volt; a tanügyi taná­csos otthon is jó nevelőnek bi­zonyult. A gyerekek sorra járul­tak a családfő elé, kezükben a nyitott értesítővel. A dolog Volo­gya esetében volt a legegysze­rűbb. A kisfiú hazajött és már messziről kiáltotta: — Mindenből kitűnő! A másik Uljanov Vlagyimir Iljics Lenin 1922-ben azt írta egy kérdőívre, hogy 1886 óta ateista. Akkor, a szeme lát­tára halt meg szívrohamban az apja. 1887-ben bátyját, négy más egyetemistával együtt letartóztat­ták Pétervárott. Az Ohrana, a cári politikai rendőrség azzal vá­dolta őket, hogy végezni akartak a cárral, III. Sándorral, akit ro­busztus termete miatt Medvének neveztek. A fiatal Uljanov büsz­kén bólintott: — Ügy van, csak sajnos, nem sikerült. 1887-ben Alekszandr Uljanovot felakasztották. Szimbirszkben vi­rágba borultak a fák, amikor öccsét, a végzős középiskolások osztályelsőjét kihívta a szakállas pedellus. Vlagyimir meghallgatta a hírt és tudta* hogy mindentől el kell búcsúznia, amit szeretett: kivégzett forradalmár hozzátar­tozóinak nem lett volna maradá­suk Szimbirszkben. Mielőtt elhagyta a várost, tisz­telettudóan elbúcsúzott az iskola direktorától, apja, kollégájától Pjotr Kerenszkijtől. Igen, Alek­szandr Kerenszkijnek, az Ideigle­nes Kormány későbbi elnökének édesapjától. Kazányban beiratkozott az egyetemre. Hamarosan belekeve­redett egy diákmegmozdulásba és a családnak Kazányt is el kellett hagynia. Szamarába költöztek, ott végezte el az egyetemet, négy év helyett tizenkét hónap alatt. És — szokás szerint — kitünte­téssel. Kisembereket, munkáso­kat, parasztokat védett a bíróság előtt. De a bírák az esetek több­ségében elítélték védenceit. A fia­tal Uljanov megértette, hogy a bíróságok a fennálló rendet vé­dik, azt pedig akkor már tudta, hogy a renddel nagy baj van. A felismert igazság Ettől már csak egy lépés volt a felismerés, hogy bátyja téve­dett, amikor azt hitte, ha meg­öli a cárt, megváltozik a világ. II. Sándort megölték —, és utá­na III. Sándor következett... Vlagyimir megismerkedett Marx műveivel és tudta, hogy kérdé­seire megkapta a keresett választ. Tudta, hogy amit olvas, valami egészen más, mint az anarchisták lobbanékony, megbízhatatlan ro­mantikája: maga a felismert és tudományosan rendszerezett igaz­ság. Miközben a leendő cár, Nyiko­laj Romanov élte a trónörökösök tétlen életét, Vlagyimir Uljanov egy életre eljegyezte magát Marx tudományos igazságával. Megér­tette, mondta anyjának, hogy a forradalmat a városi proletariá­tusnak kell vezetnie, munkásság jobbára a fővárosban van, tehát odautazik. Marija asszonynak Petrográd nem egyszerűen az or­szág fővárosa volt, hanem az a város, ahol a fiát felakasztották. És most oda indul a másik fia is. 1893-ban, három esztendővel Miklós koronázása előtt apja vi­seltes felöltőjében és kalapjában Pétervárra érkezett a huszonhá­rom éves Vlagyimir Iljics Ulja­nov. Meg akarta'változtatni a vi­lágot és ehhez egyetlen fegyvere volt: a felismerés, hogy minden oroszok cárjának félelmetes gé­pezetét elsöpörheti egy áradat: a népé. Jót nevetett volna bárme­lyik jövendőmondó — akkoriban csak úgy nyüzsgött tőlük „Szent Oroszország” — ha valaki a ko­pott, korán kopaszodó jogászra mutat és azt mondja: ez a fiatal­ember felforgatja majd először a világ egyhatodát, azután a vi­lágot. Li bériás lakájok Milyen volt a város, ahová az ifjú Lenin megérkezett? A szezon újévkor köszöntött a havas Pé­tervárra. Nagyböjtig tartott a koncertek, bálok, bankettek, ma- gánzsúrok, operai esték láncolata. Színház után az inasok és ko- mornák felsegítették a bundákat, a kocsisok, akik addig tenyér­dörzsöléssel és némi vodkával melegítették magukat, kitárták a hintók ajtajait. A kocsik sorra álltak meg a drága vendéglők, előtt. A banketten libériás lakájok hordták a pezsgőt rendjelekkel teleaggatott uraknak és egymás toalettjeit féltékenyen mustrál- gató hölgyeknek. Eljött a Rózsa­bál, a Fehér Bál és eljött a bálok bálja, az udvari bál a Téli Palo­tában. A falak mentén orchideás kosarak és pálmák emlékeztettek egy olyan világra, amelyet ja­nuárban sem borít hó. A folyo­sókon hófehér egyenruhában me­revedett szoborrá a Kozák Kísé­ret, másutt a Preobrazsenszkij- ezred skarlátvörös uniformisai izzottak. Nyolc óra harminc perc­kor háromezer vendég moraja hirtelen elhalkult, a szertartás­mester hármat koppintott botjá­val és érces hangon kiáltotta: „ö Cári Felségeik!” Senki sem számolta, hogy egy szezon alatt a viborgi városrész­ben hány gyermek hal meg az éhségtől és a hidegtől. Harmat Endre Következik: Temetés, koporsó nélkül. — a gyermekek jogainak védel- sAmééflí. a halá^s^WmSkszéwe- -asfetekt munkájának» ösézéhabgólá- sáért — a CIMEA megalakításá­ról. A CIMEA székhelye Buda­pest, s élén jelenleg magyar fő­titkár áll. A háromnapos tanácskozás zá­róakkordjaként a részvevők el­fogadták a CIMEA 1977. évi munkatervéről, s az 1979-es nem­zetközi gyermekévről szóló do­kumentumokat. Ezen kívül fel­hívást intéztek a CIMEA tag- szervezeteihez és a nemzetközi bizottsággal barátian együttmű­ködő (gyermekszervezetekhez a CIMEA jubileumi évének prog­ramjában való részvételre. (MTI) Losonczi Pál látogatása a Mezőgazdasági Múzeumban Losonczi Pál, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, az El­nöki Tanács elnöke dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter társaságában meg­tekintette a „Mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek Magyarorszá­gon” címmel a Mezőgazdasági Múzeumban rendezett kiállítást. Az Elnöki Tanács elnöke elis­meréssel szólt a kiállításról. Meg­állapította, hogy a termelőszö­vetkezeti mozgalom útját, fejlő­dését a mai nagyüzemekig bemu­tató kiállítás méltó megemléke­zést nyújt a mezőgazdasági szö­vetkezeti mozgalom úttörőinek és mostani dolgozóinak. A múzeum vezetőinek és dolgozóinak a kiál­lítás szervezéséért Losonczi Pál elismerését fejezte ki. (MTI) ! MV \IM AKOK r.Kíxl-./í I I Felfedezték az emberrablók rejtekhelyét A madridi rendőrség rajtaütött a Grapo nevű szélsőséges szervezet rejtekhelyén, ahol nagy mennyiségű fegyverre, hamis autórend­számra bukkant. Mint emlékezetes, ez a szervezet „vállalta a fele­lősséget” az utóbbi idők spanyolországi emberrablásainak jó részéért. (Telefotó-AP—MTI—KS.) ’tanácskoZ.ták háró'm' .tiatíoa? . át Budapesten a"n6Wsá szfczá- ban: idei első kibővített elnöksé­gi ülését tartotta a gyermek- és serdülőkori mozgalmak nemzet­közi bizottsága (CÍMEA). A ta­nácskozáson felszólalt a vendég­látó gyermekszervezet képvisele­tében Szűcs Istvánné, a Magyar Úttörők Országos Szövetségének főtitkára. Kedden, a tanácskozás záró­napján ünnepelte a DÍVSZ gyer­mekszervezete 19. születésnapját: 1958. február 15-én hozott hatá­rozatot ugyanis a DÍVSZ buda­pesti végrehajtó bizottsági ülése,

Next

/
Oldalképek
Tartalom