Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-07 / 5. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1977. január 7. CSÜTÖRTÖKI KOMMENTÁR Szír-jordán államszövetség Súlyos helyzet Sri Lankában Giscard d’Estaing és az üzemi politizálás szükség is mutatkozik. Az 1967-es arab—izraeli háborút követően Irak, Szíria és Jordánia hármas államszövetséget deklarált, de a terv lényegében papíron ma­radt ... (Az arab világban régóta megnyilvánuló egységtörekvések legújabb hajtása Damaszkusz és Amman jelenlegi szövetkezése, de az eddigi tapasztalatok — a hir­telen fellángolások és kiábrándu­lások — óvatosságra intenek si­kerét illetően. Mindenesetre most a korábbiaknál kedvezőbbek a feltételek a két szomszédos or­szág együttműködésének maga­sabb szintre emeléséhez, akció­egységének kialakításához. Az ammani tárgyalások során megvitatták azt a javaslatot, hogy az arab frontállamok — Egyip­tom. Szíria és Jordánia — tart­sanak konferenciát Rijadban. (A színhely megválasztása Szaúd- Arábia megnövekedett befolyását jelzi.) Egyelőre kevés szó esik ar­ról, hogy részt vesz-e ezen a Pa­lesztinái Felszabadítási Szervezet is. Pedig a Palesztinái—jordániai megbékélés nélkül — a viszály azóta tart, hogy a joídán had­sereg 1970 őszén felszámolta a PFSZ gerilláinak jordániai bázi­sait — az új államszövetség ne­hezen bizonyulhat életképesnek. Már csak azért is, mert Jordánia lakosságának 60 százalékát pa­lesztinok alkotják. (KS) utasoké, súlyosan befolyásolják az ország mindennapi életét. A kormány a katonaság segítségét kérte a legfontosabb élelmiszerek, és közszükségleti cikkek szállítá­sának lebonyolításához. Ezzel párhuzamosan teljesítette a sztrájkolok néhány követelését is. Ugyanakkor felhívta figyelőket: amennyiben nem térnek vissza munkahelyükre, a kormány kény­telen lesz adminisztratív eszkö­zökhöz folyamodni. (TASZSZ) események sorokban HAVANNA Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára, a Kubai Köz­társaság államtanácsának és mi­nisztertanácsának elnöke Havan­nában fogadta Na jer Havatme- het, a Demokratikus Népfront Palesztina Felszabadításáért nevű szervezet főtitkárát és az általa vezetett küldöttséget. (TASZSZ, ADN) HANOI Január 5-én Hanoiban összeült a Vietnami Hazafias Front kilen­cedik konferenciája, amely a nemzeti egységfront közelgő ala­kuló kongresszusát készíti elő. A tanácskozáson megjelent és fel­szólalt Xualn Thuy, a VKP KB titkára is. MOGADISHU Mogadishuban szerdán megkez­dődött a Szomáli Forradalmi Szo­cialista Párt Központi Bizottsá­gának plénuma. A tanácskozáson a párt tevékenységéről és felada­tairól Mohammed Sziad Barre, a párt központi bizottságának fő­titkára, Szomália államfője tar­tott beszámolót. BUKAREST Nicolae Ceausescu. a Román Kommunista Párt főtitkára szer­dán a párt bukaresti székházában fogadta Enrico Berlinguert, az Olasz KP főtitkárát. A találkozón a két ország együttműködésének, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetének kérdéseiről volt szó. (AGERPRES) MAPUTO Ivor Richard, a genfi Rhode- sia-konferencia brit elnöke szer­dán este megérkezett afrikai kőr­útjának ötödik állomására, Mo- zambikbá. Richard csütörtökön tárgyal majd Samora Machel mo­zambiki államfővel, aki kulcssze­repet játszik a rhodesiai felsza­badító mozgalom támogatásában. ALEXANDRIA Yvon Bourges francia hadügy­miniszter egyiptomi kollégája, Abdel Ghani Gamazi tábornok kíséretében csütörtökön egynapos látogatásra Alexandriába érke­zett. A francia miniszter az egyip­tomi haditengerészet támaszpont­ját tekinti meg. (Reuter) DAMASZKUSZ Szíriában csütörtökön nyilvá­nosan kivégeztek három személyt, akik ellen az volt a vád. hogy Damaszkuszban és Aleppoban több ember halálát okozó bom­bamerényieteket hajtottak végre. Két merénylőt Aleppoban, a har­madikat pedig Damaszkuszban akasztották fel csütörtökön haj­nalban. A bombamerényleteket tavaly júliusban és augusztusban követték el. (Reuter) Jordánia fővárosában, Amman- ban tárgyal jelenleg Szíria mi­niszterelnöke, Kalafavi, valamint miniszterelnök-helyettese, kül­ügyminisztere, Abdel Halim Khaddam. Nem keltett különö­sebb meglepetést, hogy ez utób­bi már Ammanba érkezésekor kijelentette: szinte teljesen ki­dolgozták már Szíria és Jordánia új államszövetségének terveit. Három hónappal ezelőtt Husszein jordániai király damaszkuszi lá­togatása és Asszad elnökkel foly­tatott megbeszélései során elért elvi megállapodás nyomán kez­dett a két kormány foglalkozni a politikai és katonai integráció terveinek kidolgozásával. A jelek szerint a két szíriai politikus most az „utolsó simítások” el­végzése végett tárgyal Husszein királlyal és Badran miniszterel­nökkel. Bár az új államszövetség ter­vének részletei még nem ismere­tesek. biztosra vehető, hogy nem valamiféle „összeolvadásról”, egy államfő és egy közös parlament égisze alatti egyesülésről van szó. Inkább arról, hogy a két ország — miközben változatlanul meg­tartja önálló államiságát — az eddigieknél jóval alaposabban összehangolja kül- és katonapoli­tikáiét. Mindkettő úgynevezett frontállam és az izraeli agresszió áldozata lévén, erre már régóta Az elmúlt napokban lezajlott sztrájkok következtében rendkí­vül súlyos helyzet alakult ki Sri Lanka Köztársaságban. Miután az előző napokban sztrájkoltak a vasutasok és a kikötői munkások, csütörtökön az állami intézmé­nyek alkalmaizottai szüntették be a munkát. A sztrájkokat a jobb­oldali, valamint a trockista beál­lítottságú ellenzéki pártok és szakszervezeti központok vezetői irányítják. A sztrájkok, különösen a vas-* Bara.cs Dénes, az MTI tudósí­tója jelenti: A franciá baloldali pártok éle­sen reagáltak ‘Gi&árd' d'Estaing köztársasági elnök nyilatkozatára, amely a minisztertanács szerdai ülésén hangzott el. kétségbevon­va a politikai pártok jogát az üzemi akciókra. Giscard d’Estaing nyilatkozata, amelyet a kormányülésről kiadott közlemény ismertet. fáilalia, hogy Franciaországban „a válla­latok politizálására irányuló kí­sérlet” folyik. Erre szerinte csak Franciaországban van példa. Ez ellentétes a vállalatok természe­tével, mivel azoknak munkahe­lyeknek kell maradniok. meg kell őrizniük „politikailag semleges jellegüket”. A dolgozók követelé­séit %" vállalátökbárl' ’á'^izaKtööfci vezetőknek kell közölniük. A francia üzemekben kD2- FRF képvisélF' á ” legriaäybBb1' 'póTitikái erőt. több évtizede működnek üzemi szervezetei. A szocialisták két éve csak 54 üzemi szervezet­tel rendelkeztek, azóta nagyobb erőfeszítést tettek, és számukat 700 fölé emelték. A párizsi kom­mentátorok rámutatnak, több bí­rósági végzés is igazolta, hogy a pártok gyáron belüli tevékenysé­gének. megakadályozására nincs jogi alap, amennyiben az nem munkaidőben folyik és nem aka­dályozza a munkát. A kormányközlemény nem szólt arról, miiven módon kíván érvényt szerezni a köztársasági elnök nyilatkozatának. NATO-BETEGSÉG Erőtlen szárnyak? Nem szükséges bizonygatni, hogy a NATO szárnyain nincs minden rendjén. Különösen a dé­li okoz fejtörést az atlanti tömb stratégáinak, akik közül most Georg Leber nyugatnémet had­ügyminiszter elemezte a szövet­ség helyzetét. Persze nem hiá­nyozhatott szerdai rádiónyilatko­zatából a nyugati közvélemény megnyugtatására irányuló maga- biztosság: szerinte Közép-Euró- pában igenis erősödött az Atlan­ti Paktum, csak az a fránya déli szárny, az ingatag. Hol vannak azok az idők, ami­kor a NATO európai erőinek fő- parancsnoka, Kielmansegg nyu­gatnémet tábornok még arról biz­tosíthatta washingtoni feletteseit, hogy az Észak-Atlanti Szövetség a lehető legstabilabb keresztalak­ban — ami a mértanban csak­ugyan a legbiztonságosabb szer­kezeti keresztmetszet — szövi át Európát. Akkoriban csakugyan Trieszttől Tripoliig és Lisszabon­tól a Boszporuszig stabilnak tűnt a szövetségi rendszer, kimondha­tatlanul is utalva a kelet-európai szocialista országok elleni támadó jellegre, mindenekelőtt a Szovjet­unió átkarolására. Csakhogy azóta egy s más vál­tozott. A keresztalakzat például alaposan megtépázódott, átfor­málódott. Líbiában Idrisz király örökébe a NATO-val rokonszen­vező fiatal tisztek léptek, akik a Tripoli környékén levő légibázist csakhamar nemkívánatosnak mi­nősítették. Később a görög—tö­rök viszály a korábbinál is job­ban elmérgesedett, s Athén — az ezredesek rémuralmának meg­döntése után, a ciprusi válságot követő hetekben — kivonult a NATO katonai szervezetéből. An­kara sem nézi igazán jó szemmel a török területen létesített ame­rikai támaszpontokat, s a was­hingtoni katonai segély befa­gyasztása kedvezőtlen visszhang­ra talált még az Amerika-barát ankarai körökben is. Leber hadügyminiszter gyenge láncszemként említette nyilatko­zatában Olaszországot és Angliát. Nos, az igazsáq ennél súlyosabb. Ami Itáliát illeti, az Andreotti­kabinetnek jelenleg kisebb gond- jtf',ü^cfíá'(fPóVb rí áriái. minisem NATO-tagsáaával ráró köielezett- ségeif’teljMsíUe.o.Ai: új év nyo- fha sztÖgUZdaá'áái" VíSlÁ/igCtal kö­szöntött Rómára is, Londonra is. Ha, tehát a nyugatnémet had­ügyminiszter egészen tárgyilagos kívánt volna lenni — amit a nyuaat-európai közvélemény ja­varésze talán szívesebben is fo­gadna —. nemcsak a szárnyak gondjait feszegeti. Igaz, akkor viszont nem kaphatott volna kel­lő hangsúlyt a Washingtonból su­galmazott és bizonyos bonni kö­rök által is támogatott elképze­lés miszerint Spanyolország NA- TO-tagsága mielőbb kívánatos lenne. (KS) A Spanyol KP és a legalitás A spanyolországi helyzet kü­lönlegességét drámai erővel jel­lemzi, hogy Santiago Carrillonak. a kommunista párt főtitkárának kiszabadítása után — a! párt és vele a tényleges baloldal kedve­zőbb helyzetben van, mint volt a letartóztatás előtt. Mielőtt Carrillót letartóztatták volna, a Spanyol Kommunista Párt vezetői gyakorlatilag a tel­jes és féllegalitás közötti „szür­ke sávban" mozogtak. Jogilag illegalitásban voltak és Maga Carrillo is csak illegálisan tar­tózkodhatott Spanyolországban. Különleges kormánymagatartás A Suarez-kormány ingadozó és mérlegelő magatartását ebben a szakaszban mutatta, hogy köz­vetlenül a népszavazás előtt Carrillo ötven spanyol és kül­földi újságíró jelenlétében sajtó­értekezletet tarthatott Madrid­ban, de a népszavazás után le­tartóztatták. A kétarcú kormánymagatartá­sának részben az volt a magya­rázata, hogy a Suarez-kabinet a különféle politikai áramlatok ál­landó nyomása alatt áll és pil­lanatnyi magatartását úgy kell megszabnia, hogy a hol balról, hol a polgári centrumból, hol a legszélső jobboldalibb ultrák ol­daláról érkező nyomást kivédje. Abban, hogy Carrillót a nép­szavazás után letartóztatták, nyilvánvalóan szerepe volt a népszavazás eredményének. Em­lékezetes ugyanis, hogy a Fran­córa felesküdött szélső jobboldal a „nem" szavazatot ajánlotta a politikai reformról megtartott népszavazáson. Ennek ellenére alig 2.6 százalék szavazott „nem”- mel, csaknem 23 százalék pedig — a baloldal kívánságának meg­felelően — tartózkodott. A „nem” szavazatok kis ará­nya természetesen nem tükröz^ a pillanatnyi politikai erőviszonyo­kat. Ennél a szélső jobboldal ma még jóval erősebb! A szavazatarány csak úgy jö- heiett létre, hogy a szélső jobb­oldal többsége is a reformra sza­vazott. E különös sodródás kö­vetkeztében a kormánynak szá­molnia kellett azzal, hogy a mö­götte álló tábor ideiglenesen fel­duzzadt a szélső jobboldal erői­vel. Ez felfokozta az ultrák nyo­mását. Carrillo és hét másik kom. munista vezető letartóztatása a kormány ideiglenes hátrálását jelentette e nyomás elől. Fejlett taktikai érzék A Suarez-kormány, amely a hallatlanul bonyolult spanyol helyzetben eddig viszonylag ügvesen manőverezett, úgy gon­dolta : megvárja e lépés hazai és nemzetközi visszhangját és attól teszi függővé további magatar­tását. Az elítélő visszhang Spanyol- országban és külföldön egyaránt rendkívül erős volt. Madridban. Barcelonában és más -spanyol nagyvárosokban nagyszabású tö­megtüntetések köveiellék a le­tartóztatott kommunista vezetők szabadon bocsátását. A szocia­lista országok természetes szoli­daritásán túlmenően nemcsak Nyugat-Európa kommunista párt ­jai, hanem gyakorlatilag vala­mennyi szociáldemokrata párt, sőt (például Olaszország eseté­ben) állami szinten, keresztény- demokrata kormányok is bírálták a lépést. Ennek a politikai nyomásnak az eredménye volt Carrillo és társai óvadék ellenében történő szabadlábra helyezése. Maga a főtitkár is világosan megmon­dotta: „Szabadon bocsátásom nagy győzelem, amely elsősorban a spanyolországi tömegtünteté­seknek és a nagyszabású nem­zetközi szolidaritási akcióknak tulajdonítható”. A Suarez-kormány minden­esetre újabb bizonyságot tett fej­lett taktikai érzékéről, amikor a balról megerősödött nyomás elől hátrálva, felhasználta azt a szél­ső jobboldal pozícióinak gyengí­tésére. Carrillo és társai szaba­don bocsátásával egyidőben fel­oszlatta a politikai ügyekben ’'élkezö „közrendvédelmi bíró­ságokat". s az ilyen ügyeket a rendes bíróságok hatáskörébe utalta. A „közrendvédelmi bíróság” intézménye tipikusan fasiszta képződmény volt. egyike a Fran- co-féle „jogrendszer” maradvá­nyainak. Carrillo maga is „a kormány jelentős lépéseként” üdvözölte e bíróságok megszün­tetését. Ily módon Carillo és tár­sainak letartóztatása, illetve a letartóztatás elleni tiltakozás egyik végső eredménye az. hogy Spanyolország megszabadult e különleges politikai bíróságoktól! Van azonban más eredmény is, ami ugyancsak jelzi a spanyol rezsim különleges helyzetét és az egész politikai légkör rendkívüli változékonyságát. Eddig Carrilo, a Spanyol KP főtitkára jogilag illegálisan tartózkodott Spanyol- országban. Most, miután óvadék ellenében szabadlábra helyezték, elsőízben öltötte tartózkodása jo­gilag is a legalitás jellegét. Ezt Ca­rillo így fejezte be: „Mától fogva olyan spanyol vagyok, mint a többi”. Rámutatott arra, hogy je­lenléte a jelenlegi helyzetben nyíltan felveti a Spanyol Kom­munista párt legalizálásának kérdését is. Ezért mondható, hogy a helyzet a baloldal köve­teléseinek szempontjából ma kedvezőbb, mint december har- mincadika Carrillo és társai sza­badon bocsátása előtt. A Kilencek Bizottsága A Suarez-kormánv helyzete ugyanakkor nem kevésbé bo­nyolult, mint eddig. Tárgyalnia kell a cselekvési egységben levő ellenzék képviselőivel. Az ellen­zék e tárgyalásokra kilenctagú bizottságot hozott létre, amelynek két kommunista tagja van: Car­rillo és a párt egy másik ki­emelkedő vezetője, Simon San­chez Montero. A „kilencekkel” való tárgyalások persze szóba sem kerülhettek mindaddig, amig Car­rillo és társai börtönben sínylőd­lek. Most viszont új dilemma tor­nyosult a Suarez-kormány elé: ha az egyre sürgetőbb tárgyalá­sokat végre meg akarja kezdeni, számolnia kell a kommunista vezetők részvételével és azzal, hogy a Spanyol KP legalizálásá­nak ügye (amelyet persze a ka­binet szívesen elkerülne) tovább halad előre. —i —e Az OBT ügyvezető elnökségének ülése Csütörtökön a Hazafias Nép­front székházában dr. Réczei László elnökletével ülést tartott az Országos Béketanács ügyve­zető elnöksége. Az ülésen Vla­gyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió budapesti rendkívü­li és meghatalmazott nagyköve­te átadta Sebestyén Nándorné- nak, az Országos Béketanács fő­titkárának a szovjet békebizott­ság, „Békéért” kitüntető jelvé­nyét. A tanácskozáson megvitatták a bizottság 1976. évi beszámolóját és az 1977. évi tevékenység fő irányait. Az ügyvezető elnökség egyetértett a békeszerető erők január 14—16 között Moszkvában tartandó világfórumára utazó ma­gyar delegáció személyi összeté­telére tett javaslattal; a delegá­ciót Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke vezeti. Végül az ügyvezető elnökség január 28-ra összehívta az Orszá­gos Béketanácsot. (MTI) • V. J. Pavlov átadja Sebestyén Nándorncnak a kitüntetést. Mongol parlamenti küldöttség hazánkban Az országgyűlés meghívására csütörtökön hivatalos baráti láto­gatásra Budapestre érkezett a Mongol Népköztársaság, nagy né­pi huráljának küldöttsége. A de­legációt C. Dügerszüren, a nagy népi hurál elnökségének elnökhe­lyettese vezeti. A mongol parlamenti küldött­séget a Ferihegyi repülőtéren Péter János, az országgyűlés al- elnöke, s az országgyűlés tisztika­rának több tagja fogadta. EGYESÜLT ÁLLAMOK i rm n~*--'iCi -ir i ii i inn ii i Támadásban a katonai-ipari komplexumok Valentyin Zorin, a szovjet rá­dió és televízió politikai kom­mentátora írja: „Tizenhat évvel ezelőtt Eisen­hower elnök, mielőtt végleg el­hagyta volna a Fehér Házat, be­szédet mondott. Ebben használta első ízben „a katonai—ipari komplexum” kifejezést. Eisen­hower erkölcsi kötelességének te­kintette, hogy figyelmeztesse hon­fitársait a háborúkkal és a hábo­rúkon való felkészüléssel magu­kat eljegyző, óriási hatalommal rendelkező körök részéről állan­dóan fenyegető veszélyekre. Ford elnök, aki sok tekintet­ben példaképének tekintette Eisenhowert, ugyancsak elhatá­rozta, hogy tanácsokat ad utódai­nak. Néhányat ezek közül a 1a- nácsok közül a Time című maga­zinnak adott interjújába is bele­foglalt. „Az elmúlt évtizedben — állapította meg Ford — a Szovjetunió folyamatosan növel­te és korszerűsítette hadipoten­ciálját, míg az Egyesült Államok kevesebb figyelmet szentelt kato­nai erejének és hagyta, hogy csökkenjen a közte és a Szovjet­unió között fennálló különbség.” lord elnök kijelentése szerve­sen beleilleszkedik abba a hetek óta folyó kampányba, amelynek révén az amerikaiakkal el akar­ják hitetni: „A Szovjetunió fe­nyegeti az Egyesült Államok biz­tonságát”, és éppen ezért a jö­vőben fokozni kell az amerikai katonai erőfeszítéseket. Mindez összefüggésben van azzal, hogy Carter megválasztott elnök az elnökválasztási kampány során több ízben ígéretet tett arra, hogy megnyirbálja a Pentagon költségvetését. Carter ígérete bi­zonyos amerikai körökben nyug- » talanságot keltett. Az új kormány hivatalba lé­pését megelőző hetek propagan­dakampányának módszereire a Washington Post egyik január 2-án megjelent cikke is fényt vet. A cikk írója szerint negyed század óta először hoztak létre egy különleges csoportot azzal a feladattal, hogy vegye revízió alá a szovjet politikáról kialakított és jelenleg is érvényes amerikai értékelést. Amikor a csoport nyil­vánosságra hozta meglehetősen egyhangú ítéletét („Washington­ban hosszú évek során aláérté- kelték a szovjet szándékokat és az Egyesült Államokat fenyegető veszély mértékét”), a bizottság vezetője az újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette: „Nincs szükség más, optimistább állás­pontra”. Valóban, azoknak a köröknek, amelyeknek érdekeit a bizottság vezetője képviselte, nincs szükségük a Szovjetunió politikájának és szándékainak ob­jektív megítélésére. Figyelmen kívül hagyják a jól ismert és vi­tathatatlan tényeket, azt, hogy a Szovjetunió az elmúlt években számos lépést tett a fegyverke­zési hajsza beszüntetésére. és hogy ezeket a kezdeményezéseit a jövőben is folytatni kívánja. Á republikánus kormányzat, amelynek politikáját az amerikai választók többsége elvetette, ar­ra használja ki ténykedésének utolsó napjait, hogy nyílt nyo­mást gyakoroljon utódaira. Meg akarják kötni Carter és társai kezét, ily módon megnehezítve az elnökválasztást megelőző hó­napokban tett ígéreteik valóra váltását. Ezek a kísérletek újból igazolják azokat, a katonai—ipa­ri komplexummal kapcsolatos félelmeket, amelyekre búcsúbe­szédében Eisenhower elnök fi­gyelmeztette népét. (TASZSZ) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Pekingi tacepaok A néhai Csou En-laj miniszterelnök emléke körül felcsapó indula­tok csütörtökön eljutottak tetőpontjukra. Peking szívében megjelent egy több részletből álló plakátsor (tacepao), amely a „teljes igazsá­got” követelte az 1976. áprilisi Tienanmen téri „ellenforradalmi in­cidens” dolgában. A tacepao szerzői azt írták, hogy a „négyek ban­dája” eltorzította az eseményeket, megrágalmazta „Teng Hsziao-ping elvtársat”. Reméljük — olvasható a plakáton —, hogy a Hua Kuo-feng elvtárs vezette központi bizottság figyelmesen tanulmányozza majd az ügyet és teljes igazságot szolgáltat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom