Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-07 / 5. szám

1977. január 7. • PETŐFI NÉPE • 3 TANULNAK A PÁRTVEZETŐSÉGI TAGOK Rendszeres továbbképzés Kalocsán Hogyan gondoskodik a városi pártbizottság Kalocsán a pártve­zetőségekben választott fizikai dolgozók továbbképzéséről, mi­lyen eredményeket értek el ezen a területen, s hol tartanak jelen­leg a munkában? Ezzel a kérdés­sel kerestük fel a közelmúltban Lei Jánost, a városi pártbizottság előadóját, aki minden „segédesz­köz” nélkül sorolta az adatokat, arányokat beszélt a tapasztala­tokról és az elgondolásokról is. Elmondta, hogy a városban össze­sen negyvenhat pártalapszervezet működik, ebből huszonhat terme­lőüzemekben fejti ki tevékeny­ségét. A fizikai dolgozók aránya az összes párttagokhoz képest , / meghaladja a negyven százalékot, j pontosabban 40,3 százalék. — Ezerkilencszázhetven óta rendszeres képzést folytat a vá­rosi pártbizottság. Ez azt jelenti, 3 hogy évenként 4—5 alkalommal r előadások meghallgatására, kon­zultációkra jönnek össze a párt- ' vezetőségi tagok, g ezeken az ősz. 9 szejöveteleken zömmel meghívott * előadók beszélnek az időszerű pártpolitikai kérdésekről. Amint említettem is — mondja Lei Já­nos — nemcsak előadás hangzik el. hanem konzultációra is sor kerül. Igen hasznosak ezek, hi­szen az előadók között gyakran ott találjuk a Központi Bizottság Politikai Főiskolájának tanszék- vezető tanárait is, akik éppen olyan jól ismerik az elméleti, mint a gyakorlati kérdéseket. A pártvezetőségi tagok továbbkép­zése, munkájuk elméleti és gya­korlati segítése természetesen nem ötletszerű, hanem a képzési tervben meghatározott program szerint folyik. Ami a kifejezetten fizikai mun­kát végző pártvezetőaégi tagok továbbképzésére vonatkozik, ar­ról elmondta Lei János, hogy számukra 1973-ban városi össze­vonásban tanfolyamot rendeztek a pártélet és a pártirányítás kér­déseiről. Ezen a tanfolyamon ösz- sízesen huszonnyolcán vettek részt és az elméleti kérdések mellett főleg a gyakorlati problémák megbeszélésére fordították a na­gyobb hangsúlyt. Jó tapasztalat, hogy a tanfolyam résztvevői — elmondott véleményük szerint — sokat tanultak az ott elhangzot­takból, s ismereteiket hasznosítani tudják pártmunkájukban, de köz­vetlen környezetükben is. Azok a pártvezetőaégi tagok, akik a különböző kérdésekkel foglalko­zó tanfolyamokon részt vettek, ma már egyre aktívabban tud­nak bekapcsolódni a pártvezető­ség munkájába, s nemcsak el­mondják. de meg is indokolják véleményüket, mert maguk is ér­zik, hogy ezt várják tőlük, s erre képesek is. Az elmúlt, 1975/76-os oktatási évben ugyancsak szervezett egy tanfolyamot a városi pártbizott­ság, ahol a résztvevők ötven szá­zaléka a pártalapszervezetek ve­zetőségi tagja volt. elsősorban fi­zikai dolgozók. Ezzel azonban nem fejeződött be az oktatás, hi­szen igénylik, maguk is szorgal­mazzák az előadásokat, konzul­tációkat, különösen azokat, ame­lyek időszerű elméleti és gyakor­lati kérdésekről adnak tájékozta­tást. Érdekes és mindenképpen ösz- szefüggésbe hozható a rendszeres oktatássail, a fizikai dolgozók — nemcsak pártvezetőségi tagok — úgyszólván, naprakész tájékozta­tásával, a párt politikájával az, hogy 1970 óta Kalocsán összesen 155 munkás kérte felvételét a pártba. Ugyancsak az elmúlt hat esztendő alatt a városban a párt­vezetőségi tagok közül ötvenhár­mán végezték el a marxista—le­ninista középiskolát, öten az esti egyetemet, öten pedig a három- hónapos pártiskolát fejezték be. Valamennyien munkások, akik ezáltal alkalmassá váltak arra, hogy pártfunkciót töltsenek be. G. S. Az Azur parton végesteien végig... II. Mediterrán nyár! Az ég fakófcék, mint egy agyonmo­sott farmer. A fehér házakon szorosan csu­kott zöld zsa- lugáterek. A tenger mozdu­latlan. Az er­kélyeken frot- tirtörölközők és ruhák szá­radnak. Szines napernyők, barnára sült, vagy vörösre égett hátak, arcok, kezek és lábak. A magyarok szor­galmasan fény­képeznek. Gyűjtik a té­mát és az anyagot a hosszú téli es­tékre. — Látod — mesélik majd ismerőseiknek, — ez itt a Ri­viéra! Ez egy luxusjacht, mit szólsz hozzá? Ná­lunk ilyet még filmen sem lát­ni. Na és ez a kis nyaraló? Csu­pa márvány, még úszómedencé­je is van. Hogy kinek a tulajdona, az mellékes, fő, hogy ilyen is van és ebben is élnek. Persze, nem mun­kások, földművesek, állástalan mérnökök és tisztviselők. A kikö­tők szépívű öbleiben horgonyzó jachtokon sem ők iszogatják a jégbehűtött whiskyt, és Sirmione választékos előkelőségét sem az ő zsebükhöz méretezték. Igaz, a miénkhez sem. A pazarul beren­dezett cukrászdák, kisvendéglők konganak az ürességtől. A pincé­rek bizakodva támasztják az aj­tófélfát, az emléktárgyárusok is reménykednek. Hátha valakinek éppen itt jut majd eszébe kidob­ni a pénzét olyan csecsebecsékre, amelyeket másutt olcsóbban is beszerezhet. Bámészkodó akad — vevő alig. Egyedül a parányi pék­ség illatos portékája kelendő. A tulajdonos nagy kosarakba pa­I kolja, a staniclikba szétporciózott ropogós kifliket, zsemlyéket és biciklijén széthordja a nyaralók­nak. Ezt a dicséretes hagyo- ) mányt, talán nálunk sem ártana feleleveníteni!... Kiflit rágcsálva indulunk to­vább. Mire a Garda tóról fel­száll a reggeli köd, már a tenger szikrázó kékségébe feledkezünk.' Nizza. Túl szép ahhoz, hogy igaz lehessen. Túl fennhéjázó. Szóba sem áll kispénzű vendégekkel. Cannes életrevalóbb, de semmivel sem barátságosabb. Busásan meg­fizetteti a napfényt, a tengert, a miliőt, és a homokot. Az előkelő elnevezésű plázsokon minden tal­palatnyi hely vagyonba kerül. A szabadsitrand népies fogalmát és díjtalan területét évről évre ki­sebbre nyirbálja a városatyák mohósága. Elég egy pillantást vetni az ár­jegyzékekre, hogy megértsük: a francia polgár miért nyaral szí­vesebben a Balatonon vagy Bul­gáriában? Egy pohár limonádé árából nálunk egy üveg pezsgőt lehet vásárolni. A táplálkozás még ennél is drágább mulatság. Mitől olyan irigylésreméltóan karcsúak a francia nők? Feltehe­tően ettől. Csak ránéznek az étel­árakra és máris elmegy az ét­vágyuk. Enni, természetesen itt is kell, de ennek is megvannak a jól bevált helyi hagyományai. Hétvégeiken megindul az autók végeláthatatlan áradata a tenger­partra/ Kiürülnek a városok, a franciák imádnak víkendezni. Délelőtt megrohamozzák a ten­gert, délben az árnyékot adó pál­mafákat és bokrokat. Itt aztán kipakolják a hazait és jóízűen elfogyasztják a sonkával, sajttal bélelt, félméteres hosszúságú ke­nyerüket. A fényűző plázsok, selyembal- dachinok alatt heverésző „job­baknak” nyakkendős, fehérkabá­tos. kesztyűs pincér szervírozza ugyanezt, tízszeres áron. Mi, Ljubjanában vásárolt sajtot et­tünk, sirmionei kiflivel és ma­gyar kávét ittunk rá. Ezek után ragyogó hangulatban voltunk vé­gig a francia tengerparton. Vadas Zsuzsa (Folyt, köv.) • Könnyebb díjat nyerni a cannesi filmfesztiválon, mint parkolóhe­lyet kapni a nyaralási főszezonban. • A festői környezet hálás téma, a hivatásos és az amatőr festők­nek. (Fotó: Radó Gyula.) Honnan vegvUk ami nincs? Matematikailag nem igazolható az állítás, miszerint Ma­gyarországon teljes — azaz: százszázalékos arányú — foglal­koztatottság valósult meg. Am a matematika igazsága ez eset­ben sovány, vagy éppenséggel semmilyen vigaszt sem jelent. Igaz ugyan, hogy az elmúlt öt évben a munkaképes korú nők 66 százaléka vett részt a társadalmilag szervezett munkában, ám sokkal többen, még ha akarnának sem állhatnának mun­kaviszonyba, többek között azért sem, mert például lakóhe­lyük környékén nincs munkahely... A munkaképes korú férfiak esetében is csak 84 százalékos a foglalkoztatási arány, de ez is megfelel a demográfiailag lehetséges maximumnak, mert a munkaképes korúak egy része még tanul, vagy — például rokkantság miatt nem vállalhat munkát. • A matematikailag kimutat­ható „tartalék” tehát voltakép­pen nem tartalék, legalábbis a jelenlegi körülmények között nem az... Ilyen helyzetben kez­dődött a jelenlegi tervidőszak és tevődik fel a nagy kérdés: hon­nan vegyük ami nincs, a szük­séges számú és képzettségű mun­kaerőt? A népgazdasági terv-számítá­sok szerint az összes munkaerő- forrás, 1976 és 1980 közölt körül­belül 40 ezerrel csökken, elsősor. ban a fővárosban, Észak-Magyar- országon, a Dél-Alföldön, és a Dunántúlon. Kisebb — majd­hogynem jelentéktelen — mérté­kű növekedéssel lehet számolni az Észak-Dunántúlon és az Észak-Alföldön. (Viszont: e tar­talék hasznosítása — elsősorban azért, mert nőkről van szó — inkább csak a helyi munkalehe­tőségek bővítésével oldható meg.) A terv ugyanakkor a foglal­koztatottak számának körülbelül hatvanezres növekedésével szá­mol a következő öt évben, oly módon, hogy feltételezi a mun. kaképes korú népességből újabb tízezrek munkába állítását. Ezen belül a terv azzal is számol, hogy ugyanebben az időszakban körül­belül 130 ezerrel csökken a me­zőgazdaságban dolgozók száma igaz: ennek realitását az agrár- szakemberek közül jónéhányan megkérdőjelezik ...), valamint, hogy az ipari létszám nem emel­kedik tovább. tgv fest vázlatosan a következő öt év országos munkaerőmérle­ge, s most nézzük — ugyancsak vázlatosan — mivel számolnak a vállalatok, az ágazatok? . A gépiparban elsősorban a ki­emelt' nagyvállalatok jelezték létszámnövelési szándékukat. Ha más gépipari vállalatoknál sike­rül az-igényeket alaposan -visz* szaszorítani, akkor ez a szándék részben megvalósítható. A ne­hézipari vállalatok jóval szeré­nyebbek volta/k. A Nehézipari Minisztérium számításai és jel­zései szerint, a tárca vállalatai­nál további munkaerőtartalékok mozgósíthatók; mindent egybe­vetve a nehézipar létszámigénye I—2 százalékkal lehet alacso­nyabb mint amire a népgazda­sági tervkészítők számítottak. • A könnyűiparral kapcso­latban olvashatjuk a legváltoza­tosabb számokat; jelentős az el­térés a népgazdasági terv, a mi­nisztériumi és a vállalati számí­tások között, s az igazi gond ott kezdődik, hogy a könnyűipar a legmértéktartóbb tervezéssel sem mondhat le a létszám bizonyos arányú növeléséről (különösen nem a nyomda- és a ruházati ipar.) Kedvezőbb a helyzet az épí­tőiparban, ahol eleve kisebb létszámnövekedést terveztek, mint amivel a népgazdasági terv számolt. Növekvő termelési fel­adataikat a termelékenység ter­vezettnél gyorsabb ütemű emelé­sével akarják megvalósítani. Ez reális törekvés, különösen ha fi­gyelembe vesszük, hogy az épí­tőiparban alkalmazott bér- és személyi jövedelem szabályozás a vállalatokat nem ösztönzi a jelentősebb létszámbővítésre. A kereskedelem által jelzett munkaerőigények lényegében azonosak a népgazdasági terv számításaival, de az már most is nyilvánvaló, hogy további mun­kaerőhiány várható a városi élelmiszerkereskedelemben, a vendéglátóiparban és az üdülő­körzetek kereskedelmi és ven­déglátó egységeinél. Az úgyne­vezett nem anyagi ágazatok mun­kaerőigényének kielégítése vég­ső soron két tényezőtől függ:egy­részt a felsőfokú végzéttséggel rendelkezők pályázatok útján való elhelyezésének következe­tes végrehajtásától, másrészt a meglevő létszám stabilizálásától. (A munkaerőigény több mint hat­van százaléka egyébként az egészségügyben és az oktatásban jelentkezik.) • A számok egyértelműen jelzik: az igények sok esetben meghaladják a lehetőségeket és a számok mögött az is feffedez- hető, hogy sokan — még ma sem és még mindig — egyszerűen nem veszik tudomásul a meg­másíthatatlan tényt, hogy tud­niillik: nincs és egyelőre nem is lesz — a szó valamikori, ha úgy tetszik klasszikus értelmében vett — szabad munkaerő. Igaz: a népgazdasági tervezők is szá­molnak a munkaerőforrások bő­vítésének lehetőségével, de ez ma már egészen mást jelent, mint akár csak tíz évvel ezelőtt. El­sősorban minőségi változásokkal lehet számolni, ha ezt a termelő- szférában, a gyakorlati életben is komolyan veszik. Változtatni kell az oktatás, a szakképzés szerke­zetén, ami — enyhén szólva is — nem minden téren igazodik a népgazdaság szükségleteihez. Alighanem gyökeres reformokkal kellene hatékonyabbá, tenni a pályaválasztási munkát és nem volna szabad sajnálni a fárad­ságot semmitől, aminek segítsé­gével elérhető lenne, hogy a nyugállományba készülő de sok esetben még bőven munkaképes korúak egyre nagyobb hányada a csaknem félmillió csökkent mun­kaképességű dolgozó gyors, okos, humánus rehabilitációja, lehető­ség szerinti foglalkoztatása. És mindezek mellett: a szakmai to­vábbképzés, s ez ügyben érdemes­nek látszik néhány mondat ere­jéig elidőzni. A televízió műsora a napokban sokoldalúan elemezte az ország munkaerőgondjait. A Szerszám­gépipari Művek egyik gyárának vezetője kereken és könnyedén kijelentette, hogy az ő gyáruk­ban betanított munkásokból rit­kán lesznek szakmunkások, mert — úgymond — „erre nincs igény, az emberek nem hajlandók ta­nulni . ..” 4» Szabad legyen megkérdezni: mennyiben hajlandóság kérdése ez? Persze olyan esetben —mint ezt ugyanebben a tv-műsorban, a Magyar Posztó egyik munkásnő­jétől hallhattuk — ha a korszerű gépeken, a magasabb szaktudást követelő munkával lényegesen kevesebbet keresnek a munkások, akkor aligha vállalják a szak­mai továbbtanulás kétségtelen ter­heit. No de, hogy fordulhat elő ilyesmi és egyáltalán: micsoda anakronizmus, semmivel sem magyarázható ellentmondás az. hogy aki tanul esetenként hátrá­nyosabb helyzetbe kerül annál", aki nem tanul, aki az egyik évet a másik után ugyanannál a gép­nél, ugyanannál a munkafolya­matnál „húzza le”. Nincs rá hely. de könnyűszerrel bebizonyítható: a legnagyobb létszámtartalékok éppen a szakmai továbbképzéssel mozgósítható!^ s ennek belátta- tásához még különösebb határo­zatok, rendeletek sem kellené­nek, csupán a valósággal komo­lyan törődő gondolkodás főként a vállalatoknál. • S míg az efféle gondolko­dásmódnak a vállalatok jórészé­nél szinte nyomát sem látni, ad­dig a munkaerőgazdálkodással és -politikával foglalkozó irányító- szervek kénytelenek a vállala­tok helyett gondolkodni és ese­tenként cselekedni. Pedig ezek­nek az intézményeknek végtére is nem a napi munkaerőgondok már-már tűzoltó módszerekkel való megoldása, vagy legalább enyhítése lenne a feladatuk (s ezt éppen a szóbanforgó intézmé­nyekben tudják a legjobban), ha­nem a nagyobb távlatokban való gondolkodás és cselekvés. Hogy csak egyetlen példát említsek: már évekkel ezelőtt meg kellett volna teremteni annak elvi és gyakorlati feltételeit, módozatait, hogy a rendelkezésre álló mun­kaerőt esetenként a népgazda­ság igényeinek megfelelően át­csoportosíthassák. Ez nem való­sulhatott meg, egyrészt mert mind a mai napig nem sikerült megnyutatóan tisztázni, hogy honnan, hogyan és hova irányít­sunk bizonyos számú munkaerőt, vagyis hiányoznak a munkaerő tervszerűen irányított, vagy be­folyásolt mobilitásának elemei — és viszonylag objektív- — krité­riumai. De nem sikerült megol­dani e feladatot azért sem, mert ehhez a szakemberek széles cso­portjának hosszabb ideig való, rendkívül sokoldalú és alapos együttműködése szükséges. S e szakemberek jórésze sajnos egé­szen más gondokkal, bajokkal kénytelen nap mint nap meg­birkózni. • A munkaerőhelyzet norma­lizálásához azonban egyéb szem­pontokat is figyelembe kell ven­ni. Mindenekelőtt a teljesítmény és termelékenységi tartalékok jobb kihasználását (egyáltalán: kihasználását!), ami jórészt a normamunka korszerűsítésétől, az anyag, az alkatrész, a szer­számellátás zavarainak lehetőség szerinti kiküszöbölésétől, a nagy­értékű állóeszközök folyamatos működtetésétől, a szigorúbb koo­perációs fegyelemtől függ, a tech­nológiai és általános munkafe­gyelemről nem is beszélve. Any- nyit azonban ez utóbbival kap­csolatban is meg kell jegyezni, hogy a laza munkafegyelem nemcsak -— és talán nem is el­sősorban — az úgynevezett „ló­gósok” megszüntetésével szigo­rítható, hanem minden olyan te­vékenység megszüntetésével (ér­telmetlen értekezletek, semmire sem vezető tanácskozások, mun­kaidőkedvezmények stb.), ame­lyek jelentősen csökkentik az amúgyis szűkös munkaidőalapot. Illusztrációként — és különö­sebb kommentár helyett — le­gyen szabad még egy adatot idéznem: az évi munkaidőalap­ból, a fél-, egyórás, úgynevezett tórtnapi hiányzások miatt orszá­gosan annyi munkaidő vész kár­ba, amely kereken 50 ezer em-' bér egy évi munkaidejével egyenlő. Emlékeztetőként: a kö­vetkező öt évben, ötvenezerrel akarja növelni a foglalkoztatot­tak számát a gépipar. V. Cs. VÁRHATÓAN javul az ellátás Kereslet és kínálat építőanyagból Szoros kapcsolat a mezőgazdasági nagyüzemekkel A Magyar Hűtőipar üzemei az elmúlt években szoros kapcsolatot alakítottak ki a mezőgazdasági nagyüzemekkel; részben így vált folyamatosabbá az alalpanyag- ellátás, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy a mélyhűtőipar termelése öt év alatt több mint 60 száza­lékkal nőtt. Tavaly már 47 báziagazdaságra terjesztették ki az együttműkö­dést. s összesen 9 ezer hektárról kaptak folyamatosan alapanya­got. A Magyar Hűtőipar a követke­ző években még szorosabbra fűzi az együttműködést a termelők­kel, az eddig működő négy ag­ráripari egyesülés közül már ket­tőnek tagja egy-egy mirelit üzem; a mélyhűtőipar vezetői ugyanis ebben az együttműködési formá­ban további lehetőségeket látnál: a mezőgazdasági ellátó-bázis ki- szélesítésére. Az építőipar az idén a népgaz­dasági tervnek megfelelően 4,5— 5 százalékkal növeli termelését, s ezen belül a korszerű építési módszerekhez szükséges termé­kekét dinamikusan, a hagyomá­nyos technológiához használt anyagokét mérsékeltebb ütemben. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az állami építkezé­sekhez szükséges anyagok bizto­sítása mellett nagy figyelmet for­dít arra, hogy a lakosság zavarta­lan építőanyag-ellátását üteme­sebb ég tervszerűbb azállítással segítsék az üzemek, s kielégítsék a minőségi és választéki igénye­ket is. Kontingensek meghatározásá­val gondoskodtak ezúttal is a la­kosság részére megfelelő belke­reskedelmi árualapról cementből, falburkoló csempéből és kerámia­padlólapból. A hazai cementter­melést szocialista országokból ér­kező importtal egészítik ki. Eb­ben az évben 870 ezer tonna ce­mentet szállítanak a belkereske­delmi építőanyag-telepeknek. Ugyancsak importtal segítik a zavartalan mészellátást is. Ége­tett téglából a kereslet mérsékelt növekedésére számítanak. Bőséges ellátás lesz az idén azbesztcement hullám-lemezből. Továbbra is dinamikusan növe­kedtek az igények falburkoló csempéből, s bár a hazai terme­lés is bővült, a zavartalan ellá­tás érdekében szocialista és rész­ben tőkés importból is beszerez­nek még 1 millió 180 ezer négy­zetméter falburkolócsempét. Így végeredményben 2,3 millió négy­zetmétert szállítanak a belkeres­kedelem építőanyagtelepeire. Ki­egyensúlyozott ellátásra készül­tek fel húzott Síküvegből és más. építési üvegből is. • Sirmione, a Garda-tó gyöngyszeme.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom