Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-05 / 3. szám

1977. január 5. • PETŐFI NÉPE • 3 • Elkészült a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban az uj tipusu univerzális mezőgazdasági erőgép, a Rába 180-as traktor nullszériája. A traktorokat munka közben mutatták be a szakembereknek. Javul az ellátás sertéshúsból Eredményes volt az Állatfor­galmi és Húsipari Tröszt októ- ber-november-decemberi akciója, amelyet a háztájiból származó malacok és süldők nagyüzemi továbbhizlalására hirdettek 1976 utolsó negyedévében — erről ta­núskodik az idei első állatforgal­mi összesítés. A kistermelők, ki­használva a különféle kedvez­ményeket, az elmúlt év második felében a lakosság ellátása szempontjából megkívánt mér­tékben növelték a háznál tartott kocaállományt, majd az anyaál­latok szaporulatát, a malacokat és süldőket felvásárlásra kínál­ták fel. A fiatal állatok egy ré­sze a tröszt akciójával a nagy­üzemekbe került, egészen addig, amíg el nem érték a 100 kilo­gramm feletti vágósúlyt; ily mó­don központi támogatással ered­Az Agrártörténeti Szemle leg­utóbbi számában Rácz István tanulmányt tett közzé az alábbi címmel: Az első magyarországi katonai térképfelvételek tanya­történeti tanulságai. Ebben szű- kebb hazánk — megyénk —tör­ténelmével kapcsolatban sökér- idékes> és a kutatók számára kü­lönösen értékes adatot találtunk. A II. József korában készült térkép csaknem ezer szelvényből áll. A bécsi császári levéltárban lelt rá Paldus József és Eperjes- sy Kálmán történész. Híradásaik nyomán határozta el később Rácz István, hogy e tréképszel- vényeket feldolgozza, értékeli ta­nyatörténeti szempontból. Annál is inkább indokolt volt ez, mi­vel az említett becses dokumen­tum hazánk történetében első ízben nyújtott tájékoztatást a tanyavilág egészének területi el­helyezkedéséről, kiterjedtségéről. A szerző forráskritikai elem­zések és egybevetések után té­májának megfelelően igyekezett a „kibányászott” adatokat rend­szerbe foglalni. Írása ezáltal vált ményes együttműködés alakult ki a kistermelők és a nagyüze­mek, valamint az állatforgalmi és húsipari vállalatok között. Az akcióval összesen 130 000 malacot és süldőt helyeztek a nagyüzemekbe, ezek egy része 1977 első heteiben a lakosság húsellátását javítja. A kisterme­lők kínálatának fogadására az állatforgalmi és húsipari válla­latok hizlaldái is felkészültek. Eddig 1977 első negyedévi ér­tékesítésre 300 ezer növendék­sertést kötöttek le a kistermelők­kel a vállalatok. Az a kisterme­lő, aki ehben a szerződésben ér­dekelt, és a malacokat tovább- hizlalásra, süldővé való felne­velésre helybentartja, minden le­szerződött állat után 120 forin­tos felárat kap. nemcsak nélkülözhetetlen for­rássá, hanem egyúttal izgalmas olvasmánnyá is. Tanulmányában említi az egykori kecskeméti múzeológusnak, Szabó Kálmán­nak a témával kapcsolatos ku­tatási eredményeit is. Miután a térképen fellelhető adatokat ösz- szegezte, Rácz pontpsan megál­lapította azokat a határvonala­kat, amelyek között a tizennyol­cadik század végi magyar — al­földi — tanyavilág véglegesen kialakult. Számunkra külön is sokat mon­danak az egykori térkép jelei, melyekből többek között az is kiderült, hogy a futóhomokokat és a mocsarakat akkoriban a ta­nyák elkerülték. Ilyen szempont­ból Kecskemét meglepő képet mutatott jó két évszázaddal ez­előtt. A homokosabb Köncsög, Ballószög és Matkó határában egy-két tanya ha előfordult, míg a kedvezőbb talajú Nyírben, Ür- réten és Városföldön százával épültek-készültek a mezei szál­láshelyek. V. M. Fejlődött az iljúsági turizmus Az elmúlt három év alatt Bács-Kiskun megyében jelentő­sen fejlődött az ifjúsági turizmus — állapította meg legutób­bi ülésén a megyei pártbizottság mellett működő ifjúsági bi­zottság. A természetbarát szakosztályban résztvevő fiatalok száma három év alatt csaknem háromszorosára emelkedett, s közel ötezren vettek részt az Országjáró Diákok Körének túráin. A fiatalok mozgásigényét bizonyítja az is, hogy ta­valy már tízezren indultak a mezei futóversenyeken, s ugyan­ennyi résztvevője volt a falusi és munkahelyi spartakiádok- nak. örvendetes az is, hogy a középfokú iskolákban tanuló diákok mintegy 25 százaléka versenyszerűen sportol. A kirándulások, túrák szerve­zésében, irányításában, a megyei természetbarát szövetség sokáig elmaradt a kívánalmaktól, nem kellőképpen foglalkozott a fia­talokkal, szükségessé vált az új­jászervezése. A számokkal is jól bizonyítható eredmény: két év­vel ezelőtt csupán öt szakosz­tály, az idén 17 országjáró diák­kör működik Bács-Kiskunban. Az újjáalakult megyei természet- barát szövetség rendszeres prog­ramot ad a szakosztályoknak, il­letve a diákköröknek, tanácsok­kal, javaslatokkal segíti a ki­rándulások, túrák szervezését, s csakúgy, mint a KISZ megyei bizottsága, rendszeres előadáso­kat, tanfolyamokat tart a túra­vezetőknek, A KISZ megyei bizottsága ál­tal szervezett vezetőképző tan­folyamon tavaly 38 középiskolás, az idén 200 diák véfT részt a verőceszorosi és a sikondai szak­táborban. Az Országjáró Diákok Orszá­gos Találkozóinak programjain is egyre több Bács-Kiskun me­gyei fiatal vesz részt. Az orszá­gos találkozókat megyei rendez­vények előzik meg: 1974-ben Kunfehértón százötven, a követ­kező évben Törökfáin háromszáz, az idén Tőserdőn kétszázhatvan fiatal vett részt. 1977-ben Bács- Kiskun megye ad otthont az Or­szágjáró Diákok Országos Talál­kozójának. Első ízben az idén rendezték meg Kunfehértón az ifjúmun­kások megyei kemping-találko­zóját, amelyen több mint száz fiatal szakmunkás vett részt. Negyvenen pedig a tardosi or­szágos találkozóra utaztak. Az ifjúság körében nagyon népsze­rűek a munkásmozgalmi és tör­ténelmi emlékhely-túrák is. Az orgoványi emlékmeneten példá­ul évenként általában 6—7 ezer fiatal vesz részt és sokan elmen­nek a Lugossi emléktúrára is. A már hagyományos gyalog­túrák mellett közkedveltek a ví­zi, motoros és kerékpár-kirán­dulások, elsősorban a Tőserdő- be, Tiszakécskére, Lakitelekre, a Duna környékére, a Szelidi-tó- hoz, a csalánosi parkerdőbe. Emellett sokan keresik fel a me­gyénkén kívüli kirándulóhelye­ket, a hegyvidékeket, a Duna­kanyart, a nagyobb tavak kör­nyékét. A természelbarát szövet­ség javaslatait figyelembe véve. egyre többén látogatnak el a ke­vésbé ismert területekre is. A szövetség, s a KISZ megyei bi­zottsága ennek érdekében hir­dette meg a Kiskun-túra jel­vényszerző mozgalmat. Mint azt a megyei tanács if­júságpolitikai beruházásokkal kapcsolatos tájékoztatója is meg­állapítja, sajnos, még mindig kevés a turistaház, az ifjúsági üdülő. A tervek szerint 1977- ben adják át Balatonfenyvesen a Bács-Kiskun megyei KISZ- üdülőt és kempingtábort, a terv­időszak közepén kezdik meg a tőserdei kempingtábor kialakítá­sát. Az V. ötéves terv feladatai között szerepel a bajai kem­pingtábor további bővítése, Kun- fehértó, a Szelidi-tó, Tőserdő, a tiszakécskei Tisza-part, a Petőfi- tó fejlesztése, valamint úttörő­váltótáborok felszereléseinek fel­újítása. T. L. 85 ezer személygépkocsi 1977-ben Még szil­veszterkor is 140 autót ad­tak át a Mer­kur telepein, s 1977 első mun­kanapjára már 350 új autótu­lajdonost vár­tak, közülük sokat hiába. Az elmúlt he­tekben ugyanis erősen csök­kent az „ér­deklődés” a kocsik átvétele iránt. A Merkúrnál elmondották, hogy azok, akik de?ejT)bet; , és márgiufi.J#'- , zött nem ve­szik át kocsijukat, csak júliustól kaphatják meg. A múlt évben — noha 2500 kocsival adós maradt az NDK- beli partner — a tervezett 79 ezer helyett 81 ezer személyautót adtak el. Ezenkívül a tervezettnél 10 százalékkal több, összesen 16 ezer használt kocsit is értékesí­tettek. Az idén a Merkur az eddigi megállapodások értelmében 82 500 kocsit kap, a múlt évi Wartburg- elmaradás pótlásával együtt 85 ezer személyautó kerülhet forga­lomba. (A vállalat egyébként minden érdekelt vevőjét értesí­tette arról, hogy a szállítói kése­delem miatt a múlt évre vissza­igazolt Wartburg-megrendelése­ket az év első felében tudja tel­jesíteni.) A tervek szerint összesen 31 ezer Lada — köztük négyezer 1500-as típus — ezer Volga, ezer Zaporozsec és 500 Moszkvics ér­kezik. A Polski Fiatokból 8000 — ezen belül ötezer 126-os — kerül forgalomba. Az NDK-ból 32 500 gépkocsi — Trabantból rekord­mennyiség, 17 ezer — jön, s bő­vül a1 kedvelt kiskocsi színvá­lasztéka is. Csehszlovákiából tíz­ezer kocsit vár a Merkur. Az el­ső negyedévben 2000 régi, S—100-as Skoda érkezik, s jön­nek a Skoda S—105-ös és S— 120-as tesztkocsijai is. Próbafu­tásuk és az ártárgyalások után várhatóan az év második felében kezdik árusítani az új Skodákat, amelyekből az idén 8000-ret hoz forgalomba a vállalat. Ezenkívül még ezer Dacia és ezer terepjá­ró személygépkocsi kerül piacra. A megrendeléseket és a beér­kező kocsimennyiséget figyelem­be véve többségében már 1980 körüli időre igazolják vissza az előjegyzéseket. A Skoda és Polski 1500-as megrendelések egy részét erre az évre vállalják. Dacia 1978-ra|. Zsiguli (Lada) 1979-re és 1980-ra, Moszkvics és Polski 126-os 1981-re jegyeztethető elő. A „legfoglaltabb” a Trabant és a Wartburg típus, ezekre már csak 1982 után számíthatnak az új megrendelők. (MTI) Újévi jókívánság, Egyiptomból! Az asztalon egész halom leve­lezőlap. Boldog új évet kíván­nak rajta az ismerősök, hivata­lok, intézmények, ahogy ez már szokás. A sok pezsgőspalack, ké­ményseprő, rózsaszínű szeren­csemalac tarka kavarodásából hirtelen bukkan fel Nofretete ti­tokzatos mosolyú, szép arca. A képeslap hátulján versekbe sze­dett üdvözlősorok: „Kelt leve­lem Egyiptomban, innen írok azon nyomban...” Ha nem ol­vasnám el az aláírást, akkor is azonnal tudnám, hogy a lapot senki más nem küldhette, csakis Krammer Józsi bácsi, a bajaiak híres-nevezetes világjárója. — Nem fárasztja már az uta­zás? — faggattam legutóbbi ta­lálkozásunk alkalmával, amikor véletlenül nem járta a világot és bajai otthonában tartózkodott. — Éppen ellenkezőleg — hu­nyorított rám hamiskásan —, ennek köszönhetem, hogy nem érzem magamat öregnek Az évek ugyan eljártak felettem, a Szaj­nát már nem úsznám át kará­csonykor, annyi szent, de az uta­zás ma is frissít. Ébrentartja és tartósítja az érdeklődést és amíg az ember örömöt talál az új dol­gok megismerésében, addig nincs félni valója éveinek a számától. Nem is titkolja az életkorát. Az idén tölti be a 78. évét. Má­sok, ebben a korban még arra sem szívesen vállalkoznak, hogy vonatra üljenek, Józsi bácsi pe­dig tavaly előtt Indiába, tavaly Görögországba, az idén pedig Egyiptomba repült. Élő cáfolata­ként annak a hiedelemnek, hogy az idős kor minden örömtől, egyebek között az utazásétól is megfosztja az embert. Az igaz­sághoz, persze az is hozzátarto­zik, hogy nálánál rutinosabb, ta­pasztaltabb utazó nincs is talán még egy az országban. — Ami azt illeti, kbrán kezd­tem á csavargást. Ennek is Elvi­ra az oka ... — Mindig tudtam, hogy mi nők. mindenre képesek vagyunk. De hogy világgá fussanak elő­lünk? ... — Jaj, dehogy Elvira elől fu­tottam. Szerelmes voltam Elvi­rába, bár mai már el sem tudom képzelni, hogy lehet egy ilyen nevű lányba beleszeretni? Ügy tűnt fel az életemben, mint a mesék királykisasszonya. Epeked- tem utána és egyik délután a Déry-parkban így szóltam hozzá: „Elvira én megkérem Kegyedet, legyen a feleségem...” Sajnos, kosarat kaptam, Elvira a Korpás finánc felesége lett és nagy bá­natomban így mentem el nem­sokára világkörútra... — Megbánta? — Mit? — Hát, hogy Elvira másé lett, s cserébe nyakába vehette a vi­lágot? — Fiatalság, bolondság. Jobb és szebb családot nem kívánhat­nék magamnak, ami pedig az éle­temet illeti, nem mondom, há­nyatott volt egy kissé, de nekem szép. Mire emlékszik vissza legszí­vesebben? Harsány nevetés a válasz. Az­tán odamegy a szekrényhez és kipakol belőle több tucat regény­re való újságcikket, életrajzi anyagot. Elsőnek a párizsi Le Petit Journal 1932-es karácsonyi számát mutatja. Címoldalán egy fehér trikós sovány legény: Krammer Jóska Bácskából, aki hatodik lett a hagyományos, ka­rácsonyi Szajna-átúszásban. Ak­kor már több éves kalandos múlt állt mögötte. Dolgozott Berlin­ben a filmszakmában, volt oszt­rigahalász, szeszcsempész, kipró­bálta) az idegenlégiót, harcolt az afgán és a spanyol forradalom­ban. A vaskos csomóból előszed egy fényképet, alig ismérek rá, turbánban, földig érő galabéjjá- ban. A felvétel Algériában ké­szült, ahol, mint élelmes „benn­szülött”, teve- és szamárkölcsön­zéssel kereste meg a kenyerét. Mi a különbség az akkori és a mostani utazásai között? — Akkor leginkább a kaland érdekelt, és mivel a zsebem min­dig üres volt, többnyire kalandos körülmények között tudtam csak gondoskodni a megélhetésemről. Mostanában kényelmesen utazga­tom és alaposain megnézek min­dent, amire fiatalon nem jutott időm. Azóta háromszor jártam már Madridban is és most már bementem a Pradóba, nem úgy, mint annak idején. Toledóban megcsodáltam a Grecokat. Indiá­ban1, Ceylonban a csodálatos hin­du műemlékeket és Görögor­szágból is felejthetetlen élmé­nyekkel megrakodva tértem haza. „Most bejárom Egyiptomot — olvasom a lapról —, majd béké­vel megyek haza, ha Allah is úgy akarja:. Insallah,” Itthon majd elmeséli, amit lá­tott, rigmusokba szedve és bő humorral fűszerezve. Páratlan mesélő. Ügy tudja elmondani ka­landos életének érdekes történe­teit. hogy a hallgatók is átélik a vele megesett dolgokat. Az em­lékezete olyan pontos), mint a mérlegei, melyeket 55 esztendőn keresztül gyártott a halászoknak és a vadászoknak. Apjától örö­költ öreg műhelye, egy kihaló mesterség utolsó és egyetlen haj­léké az országban. Ügy tervezi, hogy az idén abbahagyja a mun­kát és unokaöccsére bízza a spe­ciális halas mérlegek készítését. Ügy érzi, hogy most már ő is rászolgált a pihenésre. Az idén csak pecázgatni szeretne, kedves helyén, a Vajastorokban. Az uta­zás? Erről a szenvedélyéről azért még nem tesz le. Bár Ausfztrálián kívül, volt már mindenütt a vi­lágon, még mindig olyan izgatot­tan tervezget, mintha most tenné ki először a lábát hazulról. Az ismerősei hívják Venezuelába és Tanzamaba. Még nem döntött. Mindenesetre útra készen állva kezdi, ezt az esztendőt is... Vadas Zsuzsa NAPKÖZBEN Hivatásos felszólalók A Ikalmam volt végigülni az egyik szövetkezeti kül­döttgyűlést. Hogy a végével kezd­jem: egyetértettem a tömören megfogalmazott elnöki zárszó ama megállapításával, hogy a tanácskozás nagyon hasznos volt, elörevitte az ügyet, jobban sikerült a korábbiaknál. Nem voltam ott azokon, de az elnök­nek elhiszem, amit mond, mert az „induláskor”, az írásos be­számolókhoz fűzött szóbeli ki­egészítése is a valóságot tükröz­te, őszintén, önkritikusan be­szélt. Ami ellentmondásra késztet: fültanúja voltam a szünetben egy beszélgetésnek. Az egyik küldött mérgelődött, mondván, „ha ez igy megy, ha ilyen sok lesz a locsi-fecsi, akkor nem jutok szóhoz, mert nem marad rá idő. Pedig lenne mondandóm. Mit gondolsz? Ha az időt néz­zük, hány százalékot tesz ki a felszólalásokból az, ami újat adott, előre vitte a munkát? Talán, ha egyharmada volt hasz­nos, kétharmada felesleges”. aj agamban egyetértettem a mérgelődő küldöttel, még ha túlzott is egy kicsit. Mond­juk, az arány forcUtott, de ez nem változtat a lényegen. A meghökkentő megint csak az, hogy akik a tanácskozást ve­zették, sorra-rendre megköszön­ték „az elvtárs tartalmas és ta­nácskozásunkat előrevivő felszó­lalását”. Köszönetét mondtak an­nak is, aki semmi újat nem mon­dott. Pedig le lehetett olvasni az arcokról az ítéletet, s árul­kodott a hol erőteljes, hol egé­szen lanyha taps is. Bizonyára az elnöklő fejében is megfor­dult olykor a gondolat: ugyan mikor akarja már befejezi a semmitmondó felszólalást az ép­pen soron levő. Aztán udvaria­san megköszönte, annak kiala­kult rendje szerint. Játszadozom a gondolattal: " mi történik, ha már a harmadik — zömében tartalmat­lan — felszólalás után az elnöit a következőket mondja: „Ked­ves elvtársám! Kereken 23 perc­ig beszélt. Egy-két, tizedannyi idő alatt kifejthető gondolata ugyan előrevitte a tanácskozást, amikor ezt meg ezt mondta, ám a többit talán másutt kellett volna elmondania. Ne raboljuk egymás drága idejét! És ne aka­dályozzuk meg, hogy mindenki szót kapjon, akinek mondaniva­lója van." Azt hiszem, a legnagyobb tap­sot kapta volna, és nem tekin­tették volna ünneprontásnak. Legföljebb, szokatlannak. p ersze azt is lehet mondani, *■ hogy a demokratizmus megköveteli: mindenki kifejt­hesse véleményét, nem illik sen­kit félbeszakítani. Valóban? Aligha! A demokratizmus meg­sértése az is, sőt súlyosabb meg­sértése, ha a különféle értekez­leteken éppen a „hivatásos fel­szólalók” miatt nem jutnak szó­hoz mások. Kioktatni a felszóla­lót? Talán túlságosan durva módszer első lépésként és nem is biztos, hogy jó megoldás. De valamit tenni kéne — itt-ott már tesznek is —, hogy tartal­masabbá váljanak a tanácsko­zások. Mert ha csak néhány em­ber, aki első ízben vesz részt ilyen kongresszuson, néhány ru­tinos felszólalótól tanulja el, hogyan kell ilyen helyen „vi­selkedni", már abból is kár szár­mazik. J. 3, Ifjúsági rádióműsorok Az új év számos új rádiómű­sort is tartogat a gyermek- és ifjúsági hallgatóknak. Zenei ma­gazin címmel januárban indul az Ifjúsági Rádió négy hetente „megjelenő” hangos folyóirata, amelynek középpontjában az if­júság öntevékeny zenei élete áll. A látószög hetente öt-öt percben jelentkezik és a felnőttebb fia­talokhoz szól. A hangjáték-kínálatban szere­pel Déry Tibor: A portugál ki­rálylány című elbeszélésének rá­diójáték-változata, amelynek fő­szerepeit Gyurkovics Zsuzsa, Gyabronka József, Fodor Tamás és mások alakítják. A rendező Gál István. Januárban hangzik el a KISZ Központi Bizottsága és a rádió ifjúsági főosztálya ál­tal immár negyedik alkalommal meghirdetett hangjátékpályázatá- nak néhány díjazott alkotása is. Az Ifjúsági Rádió kínálatában természetesen a riportösszeállítá­sok is megtalálhatók. Fekete Gyula Mohácsi Józsefnével, a Győri Vagongyár munkásával be­szélget életéről, munkájáról. Egy másik műsor „Diák vagyok a Színművészeti Főiskolán” címmel a jövő színészeinek munkájáról kíván képet adni. FÖL YÓ1RA TSZEM LE Tanulmány a tanyákról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom