Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-26 / 21. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. január 26. KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN TARTALÉKOK A MEZŐGAZDASÁGBAN • Özv. Kiss Lajosné, a község Lidi nénije, bár 83 esztendős, még ma is napi egy métert sző a 100 éves szövőszéken. Az idén 70 éve, hogy egyfolytában foglalkozik szövéssel. Híresek a sárközi ruhába öltöztetett babái is. gyományokat tányérfestés, fafaragás és szövés formájában. A községben közel 150 személygépkocsit tartanak nyilván, a lakosság posta és takarékszövetkezeti betétállománya meghaladja a 12 millió forintot. Az elmúlt évben 1 millió 200 ezer forint kölcsönt helyezett ki a takarék. Bajára mintegy kétszázötvenen járnak a különböző üzemekhez, dolgozni, sokan foglalkoznak háztáji sertés-, baromfi- és nyúl tenyésztéssel, de gyakori a fóliák alatt termesztett primőr is. A község 600 lakásából 400-ba bevezették a jó ivóvizet. A községi tanácson évente mintegy 700 az ügyfélforgalom, amelyet 3 ügyintéző lát el. A környékben is jóL ismert Búzakalász Termelőszövetkezet 1949 októberében alakult 72 taggal. Ma közel hatszáz tagot számlálnak. Korszerű istállókban nevelik a szarvasmarhát. Jelentős a kertészetük és az elmúlt évben adták át az ország egyik legkorszerűbb tojótelepét, amely ebben az esztendőben már 36 millió 800 ezer tojást ad. Érsekcsanádon már csak itt-ott akad egy-két hírmondója a nád- födeles házaknak, annál több földszintes, sőt emeletes családi ház sorakozik a községet átszelő főútvonal mellett. Szabó Ferenc Érsekcsanád Többen próbálkoztak már azzal, hogy kiderítsék a község nevének eredetét, de a vélemények eltérnek egymástól. Az 1520-as esztendőben több leírásban szerepel a falu, amelyhez különböző hagyományok fűződnek. A régi krónikás szerint ezen a helyen a török hódoltságot megelőzően Is volt már település. Szentgyörgy, Csanádszentgyörgy már az 1500-as években elődjeként szerepelt a mai Érsekcsanádnak. Csanádszentgyörgyöt Töttös Szentgyörgynek is emlegették. Az idősebbek még ma is beszélnek róla, hogy valamikor a Szentgyörgy nevű határrészen egy templom maradványaira bukkantak. Feltehető, hogy az egykori falu a gyakori árvíz martaléka lett, s emiatt költözött később az őslakosság a Dunától kevésbé veszélyeztetett területre. _ Följegyzések tanúskodnak róla, hogy a régi falu 1685-ben egynegyed portával volt megróva, 1720-ban pedig 43 adóköteles háztartást írtak itt össze. A lakosság többsége református volt, s prédikátoraik nevét már 1650-től feljegyezték. Érsekcsanád látképe a toronyból. • A régi és az új találkozása. Búzakalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben dolgozik. Egyetlefi ipari létesítménye aGe- menci Erdő- és Vadgazdaság fűrészüzeme. Mintegy 40-en dolgoznak az Ültetvénytervező- és Ellátó Vállalatnál. A lakosság ellátását 62 kisiparos segíti elő. A közösségnek 4 élelmiszerüzlete van, egy iparcikkboltja, egy AFÉSZ-italboltja —, s amire büszke a község —, a termelőszövetkezet kezelésében 2 éve nyílt meg a Sárköz Étterem. A IV. ötéves tervben 2 tanteremmel bővítették az általános iskolát, az óvodához konyhát és étkezőhelyiséget építettek 150 személyre. Évente 12—15 lakással bővül a község. A IV. ötéves tervben 6 ezer négyzetméter szilárdburkolatú járdával gyarapodtak, ugyancsak 6 ezer méter vízvezeték is kiépült. A pislákoló petróleum- lámpa fényére már csak az öregek emlékeznek: 1972-ben befejezték a község villamosítását. Orvosi rendelő, csecsemővédő gyarapította az egészségügyi létesítményt. Érsekcsanádot magáénak érzi a lakosság, amely jó néhány nemzedéket váltott, míg idáig eljutott. A közérdekű társadalmi munka természetes. Ennek köszönhető, hogy a községben 1 négyzetméter járda mindössze 23 forintba került, a vízvezeték beszerelése is 50 százalékban társadalmi munkával történt. A csanádi népviseletbe öltözött tánccsoport Jugoszláviában, Csehszlovákiában és Olaszországban is egymás után aratta sikereit. Beneveztek a népművészet, népi hagyományok vetélkedőre és szép sikereket ér el az iskola citeraze- nekara is. Igaz, hogy már csak mutatóban, de őrzik a népi haA községnek ma 2320 lakosa van, mintegy 60 százalékuk a • Kellner Ferencné a termelőszövetkezet tojótelepén dolgozik, de szabad idejében lányával együtt sárközi mintás tányérokat fest. A falut sok elemi csapás érte. A legnagyobb pusztítást a dunai árvíz okozta, amelyről Lengyel János prédikátor ezeket jegyezte be a ma is meglevő anyakönyvbe 1799. március 13-án: „Ezt jegyeztem a rettenetes nagy jégvíz áradásakor, amely kezdődött március 11-én. Feletté igen sok földből vereti házak eldűltek és 26 esztendőtől több ilyen nem volt. A paróchiális udvar vízzel tele, éppen a konyha ajtajáig ... Sok szegényt csinált. A barmaink sokáig éjjel-nappal a vízben állottak. Az isten őrizze a következő maradékot az ilyen keserves nyomorúságtól...” Az anyakönyv egy későbbi bejegyzésében ez áll: A legnagyobb aratása volt a halálnak 1805-ben, 89 halott. A falu többször is változtatta helyét és nevét. Bé-falu (Belső falu), Pusztafalu, Ófalu. Az ellenségek gyakori zaklatása elől a lakosság egy része a mocsarak közé (Pusztafaluba) költözött. Az elmúlt másfél évszázadban Érsekcsanád jelentős fejlődésen ment keresztül. Kialakultak a szabályosan kijelölt utcái, középületei, de a rohamos fejlődést csak a felszabadulás utáni években érhette meg. Azonos adottságok-eltérő hozamok Takarékosság, tartalékok föltárása — az utóbbi egy-két esztendőben mind többször hangzanak el ezek a -fogalmak agrárberkekben is. Tervek készülnek effajta címszavakkal, kötelezően és a gazdaságok jól fölfogott érdekében egyaránt. Kimeríthetetlen kincsestárról van szó, merész vállalkozás lenne megpróbálkozni azzal, hogy felsoroljuk valamennyi alfejezetét. Így hát bízvást — rögvest elöljáróban — kijelenthetjük, hogy kissé rapszodikus ez a válogatás, az az öt, egyenként is kimeríthetetlen témakör, amivel cikksorozatunkban foglalkozunk. ... A szigorodó közgazdasági szabályozók, a szerényebb beruházási lehetőségek arra intenek, hogy a már meglevő állóeszközöket ésszerűbben hasznosítsuk. A szakszerűség növelése, a hatékonyság fokozása, s egyéb követelmények indokolják, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok házatáján igyekezzenek „aprópénzre váltani” az V. ötéves tervben megszabott előirányzatokat. Természetesen nem úgy, hogy ne adjuk meg a növénynek és állatnak azt, ami a hozamok és jövedelmek eléréséhez egyformán szükséges, de akadnak olyan lehetőségek, amelyek kiaknázásához voltaképpen nincs is szükség pénzre. Sokat hallani például a racionális földhasználatról. Mind a mezőgazdasági szövetkezetek ' III. kongresszusán, mind az ezt megelőző tsz-szövetségi küldöttgyűléseken elhangzottak idevágó és elgondolkoztató észrevételek. Szűcs József a Csongrád megyei szövetség elnöke beszámolójában megemlítette: egymás melletti téeszek között is óriási a különbség hozamok dolgában. Az egyikben 14,6 mázsát, a másikban 42,7 mázsát termett tavaly hektáronként a búza, s a tehe- nenkénti tejhozamok is roppant differenciáltak. „Két szomszédvár” címmel néhány esztendeje riportot írtam két Pest megyei község, Tápió- szele és Farmos szövetkezetéről. Az előbbinek az elnöke — ki számlálta, ugyan hányadik? — letargikuson magyarázgatta, hogy a gazdaság vegetálásáért, úgymond, kizárólag az ipar a felelős, mert hogy „betelepült a faluba”, s elszippantotta az embereket. De vajon a néhány kilométernyire levő Farmoson miért sikerült megmarasztalni a munkáskéz! — legalábbis annyit, amennyi a virágzó kertészkedéshez, s egyebekhez" szükséges? ...Ha némi történeti áttekintésben vizsgáljuk a tempóveszteségek okait, úgy föltétlenül leszögezhető: amennyiben a tsz, mondjuk már a hatvanas évek elején, „rákapcsolt”, szerezhetett olyan előnyöket is, amelyek részben a társadalom „adományának” nevezhetők. (Hogy valójában közérdekről volt szó, azt aligha kell bizonygatni.) Ahol például tekintélyes hiteleket vettek fel, ott kétségkívül jól jártak, amidőn — emlékezetem szerint — 1964-ben törölték a tsz-ek bankadósságát. Az eladósodástól óvatoskodók akkor lépést vesztettek. Ez persze, csak az egyik magyarázat a fáziskülönbségekre, s tán nem is a legfontosabb. Ha egymást váltogatták az elnökök, az már önmagában fékezőleg hatott egy-egy szövetkezet ütemé- re-életére; igaz, ahol akár évtizedekig ugyanazon konzervatív elnök vitte a fő szólamot, ott is csak a stagnálás lehetett a jellemző, esetleg olyképpen, hogy miközben szegény volt a tsz, gazdag lett a tagság. Ilyen paradoxonokról ír utolsó nagy munkájában, a Város és vidékében Erdei Ferenc is, aki az egymás mellett gazdálkodó, de aránytalan növekedésű téeszek kiegyenlítődésére is bemutat példákat ugyanott. Leírja azt a vetélkedést, amely a Makó melletti Apátfalva Petőfi, Búzavirág és Aranykalász Termelőszövetkezetei között dívott. A vetélkedés nem annyira a munkában, mint inkább a keresményekben mutatkozott meg, azaz — hogy Erdeit idézzem — „átlagosan közel annyi személyi jövedelemrészesedést kaptak a tagok, de nem annyi munka után. Ez a fő oka annak, hogy a kiegyenlítés, illetőleg az egyesülés gondolata... felmerült... a falu közvéleményében.” Az utóbbi évek téesz-egyesülé- sei folyamatában közrejátszott az a szándék is, hogy eltűnjenek a fejlődésbeli különbségek, hogy az erősebb áthassa, átsugározza a gyengébbet. Hasonló szisztéma alapján összehívott közgyűlésen magam is részt vettem: Fót és Csornád szövetkezetének „házasságát” ütötték nyélbe akkor. Az indok: a csomádi gazdaságban — azonos termőterületről kevesebbet produkáltak; másfelől az egyesülés a fóti téesznek is érdeke volt, hiszen ily módon nekilendülhettek az állattenyésztésnek. Nagy általánosságban ugyanis elmondható, hogy az a téesz, amely vásárolja a takarmányt, úgyszólván eleve ráfizet az állattartásra, vagyis kell a háttér, a föld, a növénytermesztés. Amire azonban vigyázni kell: nehogy a lendületeseket alámerítsék a ballasztok! K. N. PORCELÁNGYÁRTÓ KOMBINÁT A belorussziai Dobrusában megkezdték az egyik legnagyobb szovjet porcelángyár építését. Minden szempontból korszerű üzemet létesítenek. Ukrajnai, kau- kázusontúli, közép-ázsiai, keletszibériai gépgyárak szállítják a berendezéseket. Néhány gépet Csehszlovákiából, az NDK-ból és Angliából rendeltek. A tervek szerint a porcelánkombinát 28 különféle terméket — étkező, teázó és kávéskészleteket, egyéb háztartási edényeket, porcelánfi- gúrákat és vázákat — fog gyártani. (BUDAPRESS—APN) • Az új vonalon megindult a forgalom. (Fotó: TASZSZ—KS) „Pihenőbe vonult” vezetői engedélyek Vasút a Jakut ásványkincsekhez A több mint 3000 kilométer hosszú Bajkál —Amur vasúti fővonal építésének történetébe újabb nagyszerű lapot írtak az építők. Határidő előtt befejezték a Tin- da-Berkakit mellékvonal építését, eljutva a Jakut Autonóm Köztársaság határaihoz. Az Amuri-terület és a Jakut ASZSZK határán ünnepélyesen helyezték el a vasútvonal utolsó néhány méterét. Az új vonalon megindult a forgalom. A Tinda-Berkakit vonal annak a határozatnak megfelelően született. melyet az SZKP XXV. kongresszusa hozott a szovjet népgazdaság fejlesztéséről a ''ÍO. ötéves tervben. A határozat a többi között előírja a Bajkál—Amur vasúti fővonalhoz tartozó területek ásványi kincseinek kiaknázását az egyes szakaszok építésének befejezése után. BAM-hoz tartozó területeken több ezer kilométer erdő borítja a tájat. A föld mélyében igen értékes ásványi kincsek rejtőznek. Gyakran előfordul, hogy az olajjal, gázzal, szénnel együtt gazdag vasérc- és színesfém-lelőhelyeket, ritkán előforduló fémeket, sót találnak. Ez igen kedvező, hiszen a kibányászott nyersanyagot nem kell nagy távolságra szállítani. Az itt található ásványi kincsek feldolgozására épül a Dél-Jakut területi termelő komplexum. A kitermelő vállalatok mellett feldolgozó üzemeket létesítenek. A megyében az 1975. évi felmérés szerint 120 500 gépjármű- vezetőt tartottak nyilván, amely azt jelenti, hogy ennél több gépjármű vesz részt a közúti forgalomban. Az elmúlt, 1976-os esztendőben nemcsak a gépjármű- állomány, de a jogosítvánnyal rendelkezők száma is emelkedett. A gépjárművek számát csak becsülni lehet, ám a kiadott gép- járművezetői engedélyek száma megközelítette a nyolcezret. Ezenkívül természetesen többezer se- gédmotorkerékpár-vezetői és munkagép-, illetve fogatolt jármű hajtására szóló engedélyt ad_ tak ki. Mindezeket azért tartottuk szükségesnek előrebocsátani, mert nemcsak kiadják ezeket az engedélyeket, de olykor — szabálysértés, baleset okozása, bűn- cselekmény elkövetése, orvosi döntés miatt — vissza is vonják. Az összehasonlítás kedvéért szeretnénk elmondani, hogy 1975- ben 1949 gépjárművezetői engedélyt vontak be különböző okok miatt. Az 1976-os évben — az új KRESZ életbe lépése, a szigorúbb ellenőrzések következtében — az összesen bevont vezetői engedélyek száma 2471 volt. Lapunk hasábjain több ízben utaltunk már arra, hogy a főbb baleseti okok között első helyen szerepel az ittasság Mondani sem kell, hogy akit ittas vezetésen érnek tetten, attól a szabálysértési hatóság az eljárás keretében a pénzbüntetés kiszabása mellett bizonyos időre bevonja a jogosítványt, illetve bizonyos kategóriák — motorke- kerékpár, személygépkocsi, vontató — vezetésétől tilthatja el az illetőt. Aki ittas állapotban balesetet okoz, attól már a helyszínen, az eljárás befejezéséig veszik el vezetői engedélyét, ám a bírósági ítélet is kimondhatja, legtöbb esetben él is ezzel a jogával a bíróság, szintén bevonhatja bizonyos időre vagy véglegesen a gépjárművezetőtől hajtási engedélyét. Az elmúlt esztendőben csupán ittasság miatt 1435 vezetői engedélyt vontak be, vagyis az összes bevont jogosítványoknak több mint felét. Már ez a számadat is bizonyítja, hogy megyénkben a legtöbb gond éppen az italozással kapcsolatos. Korábban utaltunk arra, hogy a bíróság és a szabálysértési hatóság hosszabb vagy rövidebb időre tilthatja el a járművezetőt a vezetéstől oly módon, hogy bevonják engedélyüket. Egy évnél rövidebb ideig 2214 vezetői engedélyt vontak be a múlt évben. ■ az esetek majdnem 90 százalékában. Ezek a büntetések — mert tulajdonképpen annak számít — figyelmeztető jellegűek voltak. Az egy évnél hosszabb időre bevont jogosítványokból 255 került vissza a rendőrség birtokába, amelyből 148-at ittasság miatt vettek el. Ez a két számadat arra utal, hogy a bevont vezetői engedélyek tulajdonosainak 11,5 százalékánál a figyelmeztető jellegű ráhatás nem bizonyult elegendőnek. Mondani sem kell, hogy akiktől egy évnél, hosszabb időre bevonják vezetői engedélyét, annak csak új vizsga letételével, megszerzésével lehet ismét jogosítványhoz jutnia. Nem volna teljes a kép, ha nem tennénk említést az orvosi alkalmatlanság miatT bevont vezetői engedélyekről. Az elmúlt évben 130 esetben döntöttek úgy az orvosok, hogy az illető nem alkalmas gépjárművezetésre időleges jelleggel. Gyakorlatilag ezek a gépjárművezetők bizonyos idő elteltével — betegségükből kigyógyulva, hatásosabb, jobb szemüveg esetében — ismét a volánhoz ülhetnek. A megyében mindössze két olyan végleges visszavonás történt, amely ellen a tulajdonos nem fellebbezhetett. Mindezek után érdemes megemlíteni egy nagyonis tanulságos esetet, amely a múlt év végén történt Sipos Gyula Imre 26 éves, Lajosmizse, Bene 562 szám alatt lakó fiatalemberrel. Vontatóveze. tői jogosítvánnyal rendelkezve egy rábízott vontatóval két pótkocsit húzott Ladánybene belterületén, ám a két pótkocsit az elektromos vezetékekkel nem kapcsolta össze. Ilyen módon a biztonsági berendezések nem működtek. Emellett Sipos Gyula Imre még fel is öntött a garatra. Feltehető, hogy a 3600 forint pénzbüntetést, — ha nem is könnyen — de kifizette. Ám az sokkal jelentősebb veszteség volt számára, hogy január 5-én értesítették, mely szerint négy hónapra bevonják jogosítványát. A büntetés kifizetése mellett még fizetéskieséssel is számolnia kellett, hiszen vontatóvezetői munkakörben mindaddig nem alkalmazhatják, amíg vissza nem kapja vezetői engedélyét. A tanulság tehát egyértelmű: a közlekedési szabálysértések esetében mindig számíthat arra a gépjárművezető, hogy vezetői engedélyét is bevonják, amely hivatásos gépkocsivezetőknél szinte minden esetben életszínvonal-csökkenést, fizetéskiesést jelent. Gémes Gábor
