Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

4 9 1’ETÖFI NÉPE • 1917. Január 23.

„Vajon mi van a lábunk alatt?”

Az ötvenhat esztendős Boros Ferencet nemcsak Madarason — ahol él —, de bizonyára az egész környéken jól ismerik, s nem kizárólag híres jókedvéről, tréfálkozásairól, hanem, amint egyik ismerőse mondta róla. azért, mert ő a község „csontkereső” embere. Gépkezelő — úgymond — ..civilben". s közben sok-sok éve már. hogy rendszeresen közreműködik a régészeti ásatásoknál. Az esztendők múltával valósággal ..betanított munkása" lett az oly nagyon megszeretett tudományágnak.

9,Talpasok voltunk”

— Egy s-sel írja a nevét? — kérdezem, miután kényelembe tettük magunkat a jó meleg szobában.

— Elég nekem egy is — mondja nevetve

— A neve — hogy Boros — tu9 „Valami van a föld gyomrában".

9 „Valamikor érző ember volt" (Pásztor Zoltán felvételei.)

Ián jelzője is lehet a viselőjének?

Most hangosan nevel:

— Ezt aztán hagyjuk ám!

— Sok Boros nevű ember el Madarason?

—"Ezt eltalálta! Csak kettő! De. sajnos, én vagyok az öregebb.

— Nem idevalósink talán?

— Mi igen... De az. elődök? Ki tudja? Az. apámat még Bm iesnak hívták. Tán szerb volt azelőtt. Délről jöttek fel ide az <i nagyszülei. Az öiegapam mesélt ilyesmiről.

— Arról is nieselt, hogy milyen volt regen ez,a falu?

— A körösztutcán az. idejében csak harom-négv ház állott.

— Emlékszik a sajat gyerekkorára?

— .lobban, mint hogy mit ettem tegnap.

— Hogyan volt akkor?

— Hat . . . Talpasok voltunk . . .

— Az. Iliit jelent?

— Meztellál) es ingbe-gntvaba' jártunk.

— S az iskola?

— Szerettem járni, Gruinor Gyula tanító úr keze alatt is voltam. Ö negyvennégy évig itt ta nitóskodott

„Ha késtem: jött a füles”

— Tehát más volt a fala regen

— Mas ám! Csupa nadas ház. szegénység, sok rohot. — Mire a napkorong felső részé (eldugta az orrát, a Húzott-Iiegyen voltunk.

— Az mi?

— Egv nagy dóiul). Borsod irányában. Elég messze van innen.

— Gyalog iárlak?

— Naná! Meg kerékpár se \ olt.

— A gyerekek is dolgoztak'.'

— Méghogy! A kiesik is. Haj nali háromkor mar ébresztett apám: Feri. kihajtani! lla kés tem: jött a füles

— Gyerekkori csinytev esőkre emlékszik?

— De mennyire! '•••»ysz.er pel dául láttam; Tóth T er bácsi ül a bakon és nógatja az éktelen ge be lovát, mert a szegem pata éppen hogy járni tudott Hn meg csúzlival a lovat farba lőttem: az megugrott. Az öreg pitvokas volt. szitkozódott.

— Mi az, hogy pityókas ?

— Hogy be volt nyalva. Vagy. ahogyan Madarason mondják: be legelt, mint! estére a birka. De ha így sem. elég. hat megmondom : részeg volt.

— Az iskolával mi lett?

—. Elvégzettem a hal elemit. Aztán jött a legénykor.

,,Kiástam

a templom romjait”

— A régész.kedés mikor kezdődött? .

— Jó húsz évvel ezelőtt. Nem is gondoltam én olyasmit, hogy valami van a föld gyomrában, ami hasznos a tudománynak. De még azt se tudtam, hogy van tudomány. Mint más is. éltem a magam életét, dolgoztam, küzköd tem.

— Hogyan kezdődött?

— Mentem haza a határból, és láttam: ásnak az egyik helyen, Kérdeztem, mit csinálnak. Csodálkoztam. amikor megmondták. Zalotay Elemér volt ott. a bajai múzeumból. Csak néztem, hogyan szedik ki a földből a csontokat

— S azután?

— Beköltöztünk a faluba a tanyáról. Kellett a munka, a kereset: elszegődtem az ásatásokhoz. De közben egy régi templom romjait kiástam. Beépítettem a darabjait a házamba. Akkor kerültem először kapcsolatba a múlttal.

— Milyen ásatások folytak akkor Madarason?

— Zalotay bácsi egy avar temetőt tárt fel. Néhanv sír került elő. három tűzhely, meg egvebek. Mikor kézbevettem a csontokat, rámszólt a régész: nem szabad hozzányúlni! De én nem hallgat tam rá. Nagyon izgatott a dolog. Az. hogy lám. ez a halott csont váz valamikor érző. elé. gondol kodó ember volt. Es egyre top rengtem: vajon ki lelhetett? Es azóta egyre az jár a fejemben, ha megyek az utcán, a kertben, a ha tarban, hogy vajon mi van a la bunk alatt? Amióta tudom, hogy a föld tele van mindenfele kincsekkel.

,,A Jován-tanyán”

— Ügv tudom, hogy Kőhegyi Mihály régésszel dolgozott együtt idáig a - legtöbbször.

— Mellette szerettem meg az ásatási munkákat igazan. F.s ö tanított meg a szakma fortélyaira is. Úgy kezdődött, hogy embereket keresett a feltárási munkákhoz. Az egyik tanár engem is javasolt. A Hártyáni-tanyáná 1 dolgoztunk először együtt, Később elvezettem öt a páplaposi templomromhoz, ahol gyanút fogott, és ezt mondta: ássunk kirtatóár- kot!

— Előkerült valami?

— Ezüstharangok darabjai. A bajai múzeumban azóta is láthatók. Akkor aztán Kőhegyi Mihály maga mellé vett. Volt úgy. hogy egy-két hónapig, de olyan is előfordult. hogy majdnem félévig tartott egy-egy feltárási munka. A bronzkori leletek előkerülése után jött az. avartemető, aztán a híres szarmata sírok. S legutoljára a Jován-tanyán ástunk.

— Mit találtak?

— Értékes honfoglaláskori temetőt. Abban volt az. öntött-ezüst melldísz, a szarvas-motívummal, amiről az újságok is írtak.

— Hányán dolgoznak együtt?

— Egy-egy nagyobb ásatásnál noha húszán is. Máskor meg üteii- hatan.

— Milyen tárgyakat találtak már?

— Avar nyílhegyet: paleolit- kori kőkést: lózablát, kengyelt: torzított koponyát és gyermek- csontvázát: négylábún álló va- rázsdobozt: szarmata ruhadisz.t. ivóedényt és különféle pénzeket. És sok mást.

„Pedig aranypénz is volt”

— A család, az ismerősök mit mondanak?

— Sokan kérdezik: megéri? Én olyankor magyarázom, hogy nem azért csinálom. Nekem ez szenvedélyein. Hányszor elgondolom: ezután hátha még értékesebb dolgokra bukkanunk. Ezért nem hagyom abba.

— Mi okozza a legnagyobb örömet ?

— Ha olyasmit találunk, ami másutt nincs meg.

— Volt ilyen már?

— Hogyne. Például a roxolán sírok. És tudja, mi a jó érzés még? Hogy kibírtam: semmit nem tulajdonítottam el. Pedig aranypénz is volt. meg más érték a kezemben úgv. hogy csak en tudtam. Ékszerek is. Mi sem lett volna könnyebb, mint zsebrevágni. De nem többet er-e az. ha bíznak az emberben?

Varga Mihály

Leégett egy ház Apostagon

Újat építenek a nyolctagú családnak

• A leégett ház belülről.

Január negyedik] lapszámunkban rövid tudósítás jelent meg a következő szöveggel: „Szilveszter délutánján Apostagon. a Vásártér 4. szám alatti lakóépületben tűz. keletkezett az olajkályha műszaki hibája miatt. Elpusztult a berendezés és a tetőzet. Az. anyagi kár t!ű ezer forint, A tüzet a kalocsai és a dunaújvárosi állami, valamint az apos- tagi önkéntes tűzoltók oltották el..."

Két héttel a tűz után Apus- tagra látogattunk, hogy megtudjuk, kik laktak a házban. s jelenleg hol találtak tetőt a fejük fölé? Ipi Lajosáé. a községi tanács vb-tit- kára egy kis noteszt vesz elő. de beszélgetésünk során alig néz bele. hiszen a tragikus esc ménnyel kap csolatban bár mindent feljegyzett nincs szükségé emlékeztetőre.

— Még ma is remeg a gyom

rom. ha eszembe jut. mit történhetett volna akkor délután. Gon dől ja el: csak a hat gyerek volt otthon. A legidősebb- 12 éves. a legkisebb pedig három. A szülök -négy óra körül elszaladtak a nagymamáékhoz. megbeszélni, hogy hol töltik a' szilvesztert. Jó meleg volt a lakásban, a gyerekek harisnyanadrágban játszót • lak. rajzoltak, televíziót néztek. Egyszer csak nagy robbanás a kályhánál, az. olaj szél fröccsent és lángba borult minden. Még az a szerencse. hogy a legnagyobb lánynak azonnal a menekülés jutott eszébe, nem pedig az. hogy eloltsák a tüzet. Kite- relte a kicsiket, ö pedig utolsónak hagyta el a lakást, ahol* a tűz pillanatok alatt terjedt tovább. Mire a szülök visszaértek — nem voltak sokáig távol — már úgyszólván minden teljesen leégett. Egyébként még nem is mondtam, hogy Homáth Antalról van szó, aki víz- és fűtéssze-, relő kisiparos. Szorgalmas, családját szerető ember, mindenütt ismerik a környező községekben.

Felkerestük Hbrváthékat. is. akik jelenleg a tanács által adott kétszobás, komfort nélküli lakásban laknak. Szükségállapot. A családnak mindene elégett, csak

• I nnyi ruhát kaptak a gyerekek — mutatja Horváth Antalné az ideiglenes otthonban. (Móliesi Éva felvételei.)

az maradt meg. ami rajtuk volt. A gyerekek iskolában, napköziben vannak, a férj dolgozik valahol. .Horvathnet pedig néhány percre a vh-titkár kérte lijiza a napközi otthon konyhájáról, munkahelyéről.

— Szörnyű helyzetben coliunk. Legfontosabb mégis, huge a gyerekeknek semmi bajuk sem leli. Amikor visszaértünk ti férjemmel. mar tombolt a tűz. Tudtuk; hogy a konyhában. ott van a gázpalack, amely bármikul felrobbanhat. A férjem egv nagy marék havat veit fel. s azzal ment be a palackért. De nem sikerült. Fojtó füst. pokoli hőség volt bent. Ötször ment be a palackért. mire ki tudta hozni Később a tűzoltók mondtak, hogy ha két percet késik, felrobban a palack. Szerencsénk volt, —- mondja Horváthné.

Ismét Ipi Eajosnéval folytatjuk a beszélgetést. Mi lesz. most a nyolctagú családdal? A szükséglakásban hosszú ideig nem maradhatnak. természetesén ez nem végleges megoldás számukra. De mégis nagyon jó. mert ha szűkösen is. de együtt vannak, meleg van bent. otthont tudtak teremteni nekik.

— Apostagon és azt hiszem a környéken sem volt meg példa ilyen méretű összefogásra. A Duna menti Termelőszövetkezet elvállalta a romok eltakarítását. A lu-lyi A FESZ Vida János szocialista brigádja arra tett. vállalást, hogy mi gvásárolja a kiválasztott • ij'.uslcTVol. A dimapaiaji költségvetési üzem húsz. személyes építői-tagadja segít az új ház építésénél. A budapesti metró építi'. akikkel az após tagi tsz brigádja sokáig együtt dolgozott, építési anyagot ígértek. A solli. a itunavecsei kisiparosok ugyancsak támogatást, munkát ajánlottuk le! Az aposlagi kisiparosok elvállaltuk a parkettázást. A Habselyem ív Kötöttárugyár helyi tizemének dolgozói és a Pamut- iivi moipuri Vállalat aposlagi egy- -.1 gének munkásai takarókul adtai- a családnak. A megyei tanács tízezer lóriul segélyt utalt I larval hóknak, a községi tonnes ötiz.ci forintot acjptt. és in rom hónapra elengedte n gyere Ivek után fizetendő napközi otthoni térítési dijat, ami harom- ( zer toriul. A bölcsőde dolgozni ágyneműt, ruhákat adlak a gyc- m Iveknek, a (saladnak. <le minden szerv, szinte minden lakos segítr!l valamiben. . A TÜZKP például egy nagy kocsi akácfát szallilntt a mostani lakáshoz. \leg a szalks/entmartoniak is vállallak munkát n majdan épülő ti; háznál sorolja Ipi Lajos- ue. s számolni kezd.

A különböző segélyek, anyagok, munkaerő, felajánlások, az Állami Biztosító térítésé végül is ■".!é ezer forintban összegeződik. Ennyi pénzért mar szép hazat lehet építeni.- A ' leégett házat nem lehet, megjavítani. A valyoglalak anyuéira ..megrongálódtak, hogy nem tárnák el a tetőt. Úgy döntöttünk a családdal egyetértésben, hogy illat építünk a regi helyén — mondja a vb-lilkár és elem teszi a típustervet. Földszintes családi ház magasítóit tetővel, beépített (előtérrel — manzárddal. Eint es fent. egyaránt tágas szobák. nappali helyiségek, konyha, hálószoba, fürdőszoba stb. A telekre csakis ezt építhetik fel, mintha ide tervezte,,*v ulna a típus készítői.

Járkálok n romma égett épületben. a beszakadt mennyezet törmelékei, a lölégett padló horpadásai fölött. A televízióból csupán alig felismerhető részek maradtak. A lemezjátszóból semmi, csupán egy-két hanglemez a főire ágtól üss/.ekunkorodva. Fölveszem az egyiket. amelyiken meg kiolvasható az írás: Piros rózsák beszélgetnek . . . Egy könyvön akad meg a tekintetem. Kulié itom a megperzselt kemény hiblut: Móricz '/.sigmnnd Egy boldog ember című regénye. A másé: szobában egy pici csizma A parja valószínűleg elégelt. Megperzselt mackó, hamutól alig felismerhető kenyérdarat), egy férfinadrág. amelynek az egyik szárat. ..lerágta" a tűz . ..

•— Ugv gondol juk, hogy a nyár inhuman elkészül az tij ház. es lei veink szerint augusztusban beköltözhet a Horváth család kényt lines, korszerű otthonába. Az. avatásra meghívjuk a Petőfi Népéi is — mondja végül mosolyogva Ipi l.ajosné vb-titkar.

Gál Sándor

Mii.) l’.g.v emuéialaK \etette ida magát maeskaügy ességgel. szikláról sziklára pattanva. Szakállrenge- teg fedte arcát. Anyicska látta a nyűtt katonazubbonyt. Sikítani akart, de hangja csütörtököt, mondott, Elhanyutlott. eszméletlenül a füvön.

37.

De nem vesztette el egészen az eszméletét. Érezte, hogy viszik. Csak szemét nem bírta felnyitni. s később is csak szűk résen át lesett ki a környező világra.

Gyors, szökellő léptekkel haladt zsákmányával a szörnyalak, katonazubbonva suhogott. A lány még félálomban is érezte a durva vászon súrlódását arcán. s görcsösen keringett ez az érzés, mint biztos tudomás, a zsibbadt agyban: „Hát létezik!"

S ringott a könnyű teher a két erős kar között, mint óvatos hálójában valamely ágakra erődített függőágynak.

Többször is megbillent e háló. A lány érezte, hogy fél karral tartják. Ilyenkor felijedt szinte, és pillája résén á( látta karnyújtásnyira a sziklafalakat, s tulajbo'i lábait a mélység fölölt estin • i ni. És örült, hogy ajulusaba-•-/.azsúszhaintt.

'■okúig nem tudta, mi történik vek-. Hűvöset érzett arcán. És szokatlan volt, huge a ritigus megszűnt. Tagjai zsibongtak, s testét puha fészek-meleg vette kórul.

Szemét nem merte felnyitni. Pillái rebbenetlen takarója ohmé .súllyal nehezedett a szemgödrök peremére, mint kagyló szorosan záró izmai.

De u.ijai tapogatózva mcginoz dultnk. Allotbör — érzékelték u.ijai a puha. kellemes tapint isii derékaljat, az őzprém gyönge .selymét. Lecsúsztak az ujjak, es érzékelték a rétegeket. „Hány rétegen fekszem? Talán tíz..."

S akkor valaki megigazította a takarót fölötte, óvatos kézzel, derekúnál betűrvén gondosat .

„Milyen gondos és vigyáza- tos . . ." Mini különös kód. lebegett Anyicska fejében a gondolat. magától és természetesen nyílt, akár az. erdei virág.

Felnyitotta szemét. Mint ki bátorságot nyert az érintéstől. Varázsérintéstől kíváncsi bátorságot.

A könnycsepp volt az első. amit megpillantott. Szivárvány osan csillant a szakáll rengeteg zugában. Ez az aranybarna bozót alacsonyan függött fölötte, némileg a barlang füstös boltozata alatt.

Gyorsan lehunyta szemét újra a lány.

A férfi vizet hozott, és megemelte a lány fejét, tenyerét alátámasztva.

S a lány kortyolgatta a hús torrásvizi t. Es többé nem csukta le szemet. Elmosolyodott, köszönte. Egyszerre mosolyodon el a férfival, hogy annak erős mellkasát a megkönnyebbült sóhaj elhagyta: el!

A mosoly a lány orcájának gudrocst oben ha még , felénk volt is. de igazi mosoly volt. Felkelt a leiekből, mert felkeltették. A szemek.

Kedves gyermektekintet csillant ki a szakállerdöből. Nedvesen csillant benne valami nagyon hozzá tartozó bánat. Mint ami együtt születeti a szemekkel, és soha ki nem égethető belőle. S ez a gyermeki kedvesség, és bánni szelíddé tette az arcot, noha vad volt másképp és cserzett.' De a szakállerdöt mindenütt megbontották unnak a meleg fény- fonásnak a sugüracskái.

..Különös — gondolta a lány ahogy elrablója magára hagyta, és körülnézett kissé. — Kétségkívül barlangban vagyok". S tudta, hogy a barlang, csakis a „százlikú" szurdok egyik ürege lehet. Tán a legrejtettebb, tán a leghozzáférhetetlenebb.

A bejáratot sehol se látta, a barlangban mégsem volt sötét. Ügy tűnt, rejtett fény szűrődik be. s terül derengve szét. Nyílást keresett a sziklában vagy legalább repedést. De sehol egy törésvonal a természetvéste, durva falon. S akkor, ahogy fejét félrefordította, meglátta a tűzhelyet és fölötte a kürtőt. A fény a kővel körülágyazott hamura. s megszenesedett fadarabokra hullott. A boltozat ott természetes .szűkületet alkotott. tölcsért’ irmán. Csak fenn, magasan segítette a természetet az ember keze. átütvén a. sziklát, hogy a füst távozhasson Keskeny volt a Ük. ha tenyérnyi, de a nap betűzött rajta.

„Arra sem nyílik hót szabadulás" — gondolta a lány És nem értette magát, hogy csak így egyszerű m gondolja, kétségbeesés nélkül. Mint aki elképzelni se tudja magát reménytelen helyzetben. Tán egy ártatlan gyermek lelke lakik benne? Tán másért?

Az ember visszatért hozzá a barlang homályából. Kannát hozott. s durva fatálkát. Mézet csurgatott a tálkába.

„Igaz hát — gondolta a lány: az idegenszerű katonainget nézte, az inget, az. összefércelt szakadásokat, az. ingen. — Minden igaz.”

Csak valami mégsem.

Az erdő rémének emberi arca volt. A félvadság bozontján átsugárzott, Megint az a kedvesség, az a szomorkás szelídség, ami az első rápillantás élménye volt. s ami annyira elütött a vadság .stigmáitól: a cserzettségtől. a bozontosságtól, hogy tán fel is nagyítódott éppen ezért. S a mozdulatai is — úgy lehet, a képzelet toldásától — határozottan hálás igyekezetnek hatottak.

Ahogy n mézet esetlen kézzel csorgatta, s a fatálkát odanyújtotta. Az. az erős kéz remegni látszott. Az erős kéz. 1 ha könnyű dologgal bibéi.

Megint elindult, s megint It" z.ntt valamit. Megint c.s megint Gombai és füstim szántott lu.st. gyökereket. gumókat is aszalt gyümölcsöt.-mélyek vadon tetem nek az. erdőn. Vegitl ro/skalas/ool készült bodagot kotort ki a ha mttból. Anyicska foga csaknem beletört.

Es ez volt az igyekezeteben: lásd. mindenemet odaadom.

S a szemeben a boldogság le nyélből szőtt reszkető aggodalom: el ne -illanj, csalfa tünemény: tíz körömmel ragaszkodom hozzád.

' Nézte, ahogy a lány »•szeget, bár inkább csak gyümölcsöt A beteget nézik így. ily bátorító, biztató mosollyal, ily boldog megkönnyebbüléssel. ha végre elei he/, nyúl.

Asztalforma kő állt ott rs tuskó mellette. Arra ült az ember. És csak nézte a lányt, néz te. Itta be magába szomjasan a látomást. Nem tudott betelni.

A lány pedig fcl-lélmosolygott. de inkál)b csak lesütött»- szemét, hogy szabaduljon a szüntelen nézéstől. Nem félt. nem tudott félni valahogy ezektől a szemek töl. tudja isten, miért.

Egyszer felpillantott, es látta a könny patakját a szakallban csörgedezni.

S ekkor az. ember bújt a lány tágra nyílt tekintete elöl. nagy. durva tenyerébe temetve arcát. Válla rázkódott.

Sir! — csodálkozott a lány. — Miért sir?

Tán meg se tudja mondani — gondolta, hiszen szavat még egyet se vette, s úgy lehet, el is

vesztetté szavat a magányban. Mert bizonnyal--nagyon regen él .magúban az erdőn.

S az ember, mintha csak meghallotta. megértette volna a lányt, lemezeit, könnyes sV.cmrtiel. es azt mondta érdekes szláv nyelven. nmoli nem egészén olyan volt. mint amit Anyicska beszeli. de azért meg lehetett érteni:

— Semmi ... Vagyok boldog. Nagyon boldog.

l átszott, hogy birkózik a szóképzéssel. A nyelv láthatatlan kelekéiről mintha évtizedes rozsda pattogna. Látszott, minden szóért, ifi eg kell küzdenie, amit végül is nagyon mélyről, verítékes munkával az idő rátelepedett, vastag i elegei alól kibányászik’ lám. a megbontott rétegek! Valahonnan három magyar s/.o is felbukkanh S mennyire örült neki.

— Én.’., vagyok... magam — mondta magyarul, furcsán, töredezetten.

Mim egv három falból álló, biomlotf öreg ház. Mint ásatásnál előkerült nagyon-nagvon régi cserepek, s lám. összeáll belőlük egy korsó, a lélek friss italával teli.

Meg egyszer megismételte boldogságában. és mellére bükölt. Durva erős ujjal, más halandó leljajdulna.

— ltozumiom — bólintott

Anyicska, vagyis hogy érti. Ezt is, meg azt. is. S az értés, a, megértés, a női szív átélése ott csillogott ni (ívesen a szemében is.

(Folytatjuk.)