Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-04 / 287. szám

1976. december 4. • PETŐFI NÉPE • 3 A munkásegység harcosa Rózsa Ferenc születésének hetvenedik évfordulóján 1942. június 13-án a börtönkórházban a kegyetlen kínzásokba belehalt Rózsa Fe­renc, a Kommunisták Magyarországi Párt­ja Központi Bizott­ságának titkára. Ennyi volt a hír, ami a még szabadon ma­radt, a nagyméretű letartóztatások elől mély illegalitásba vonult kommunisták­hoz eljutott. A horthysta nyomo­zók Rózsa elfogása­kor nemcsak azt tud­ták, hogy a KMP egyik vezető egyénisége került kezükbe, ha­nem — a letartóztatottakból ad­dig kicsikart vallomások alap­ján — azt is sejtették, hogy ö a Szociáldemokrata Párt balolda­lával folytatott tárgyalások irá­nyítója, a két párt együttműkö­dését rögzítő megállapodás szer­zője. Remélték, ha Rózsa Feren­cet vallomásra bírják, kezükben a nagy lehetőség az SZDP álta­luk régóta sürgetett betiltására. A nagy „adu” tehát a kezükben volt, s a Vezérkari Főnökség ■ nyomozói biztosak voltak abban, hogy Rózsát megszólaltatják. Hogy mennyire bíztak dolgukban, arra jellemző, hogy ezekben a napokban beszállították az And- rássy laktanyába Szakosíts Ár­pádot is, az SZDP főtitkárát, a KMP tárgyalópartnerét, hogy Rózsa vallomása esetén azonnal kéznél legyen. A fennmaradt — nyomozók ál­tal készített — 10—12 soros val­lomásban csak az SZDP-vel való tárgyalásról volt szó. Ezt akar­ták Rózsával aláíratni. Ezért kí­nozták, gyötörték, ütötték, verték 10 napon át. A Szabad Nép fő­■ szerkesztője, a KMP titkára azon­ban nem vallott, ö maga írta a part központi lapjában: „Inkább válaszd a halált, minthogy áruló­vá légy!” Rózsa nemcsak a párt­ban szállóigévé vált mondatához maradt hű, hanem élete azon nagy felismeréséhez is, hogy a fasizmus elleni harc sikerének egyik legfőbb titka a munkásosz­tály egysége. Rózsa Ferenc — mint fiatal építészmérnök — Németország­ban ismerkedett meg a kom­munista mozgalommal és köte­lezte el magáts vele életreszóló-t, an. A gazdasági válság előesté­jén és első éveiben a nagy mű­veltségű, fiatal mérnöknek bizo­nyára hamar feltűnt, hogy a wei- mari köztársaságban a kommu­nisták és szociáldemokraták egymás elleni küzdelme, a mun­kásegység hiánya a legfőbb oka a Hitler barnaingesei elleni harc sikertelenségének. Meggyőződésé­ben Hitler hatalomra jutása csak megerősítette. Hazatérte és a magyar kom­munista mozgalomban való be­I kapcsolódása után el- * szánt níve, harcosa tett az antifasiszta inunkasegyseg megte­remtésének. 'Szakmai munkája, a munká- soknál való közvet­len munkakapcsolata, politikai gondolkodá­suk megismerése csak megerősítették szán­dékában. Az 1930-as évek közepén már a KMP azon funkcio­náriusai között talál­juk, akik politikai meggyőződéssel vall­ják a kommunisták és szociáldemokraták együttmű­ködésének szükségszerűségét. Ró­zsa Ferenc a munkásegység nem­zetközi tapasztalatainak nem egy­szerű másolatát tartotta szem előtt; hanem megértette: a legá­lis SZDP és az illegális KMP kö­zött nagyon is egyedi, sajátos egy­ség, együttműködés megteremté­sére kerülhet sor. Minden sablon vagy általánosítás csak árthat a közös ügynek. Ezek után talán nem véletlen, hogy ■4935-ben ép­pen Rózsa Ferenc nevéhez fűző­dik a szociáldemokrata és kom­munista fiatalok között létrejött antifasiszta akcióegység megte­remtése. amely azután a fasiz­mus elleni egy évtizedes harc füzében is kiállta a próbát, ma­radandónak bizonyult. Rózsa Ferenc 1939-ben már a KMP egyik vezetője, 1940 decem­berében a Központi Bizottság tagja, majd titkára lett. Ezen az új, magas poszton is a munkás­egység következetes harcosa ma­radt. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az SZDP baloldalával való tárgyalások előkészítésében, az akcióegységen is nyugvó füg­getlenségi mozgalom 1941 őszén és 1942 tavaszán elért sikerso­rozatában. Amikor 1942 februárjában a Szabad Népnek, a párt központi lapjának főszerkesztője lett, ak­kor is egyik legfontosabb felada­tának azt tartotta, hogy olyan lapot adjanak a munkások ke- zebe, amelyből megértik, hogy az együttes harc nélkül közös nagy céljuk, a fasizmus szétzúzása aligha lehet eredményes. „Ha a munkásosztály nem egységes, akkor nem képes mozgalmait ki­fejleszteni és győzelemre vinni, a többi dolgozó rétegeket és,osz­tályokat maga mögé állítani.U” irta Rozsa Ferenc „Munkásegy­seget” című cikkében. Majd hoz­zátette: „Meg kell értenie min­denkinek, hogy itt nem „taktiká­zásról" „van szó,, hanem harcos egyutthaladásról". Fiatal, 36 éves volt, amikor életét kioltotta a fasizmus, de e rövid idő alatt is maradandót al­kotott a munkásegység előkészí­tésének fáradhatatlan harcosa­ként. P. I. CSAJKOVSZKIJ: ANYEGIN Operaelőadás Kecskeméten Csaknem száz esztendeje, hogy a jeles orosz szerző operája elő­ször színpadra került. Nálunk azonban — néhány századeleji előadástól eltekintve — csak mintegy két évtizede állandó mű­sordarab. A Puskin verses regé­nye nyomán készült Csajkovszkij- mű csütörtökön a szegedi opera- társulat bérleti sorozatának má­sodik estjén Kecskeméten elő­ször hangzott el. Ha az előadást nem is dicsér­hetjük minden részletében egy­formán, meg kell állapítanunk, hogy végül is méltán aratott nagy sikert a — Csajkovszkij- darab esetében különösen kevés­nek tűnő — közönség körében. A darab nehézsége mind színpadi, mind zenei szempontból a kissé hosszadalmas expozícióban, kez­dő lírai zsánerkép-sorban van. Szalatsy István karnagynak itit még nem sikerült teljes mérték­ben felkeltenie az érdeklődésün­ket a zene iránt. Később azon­ban a drámaibb részeket jól ösz- szefogta lendületesebb, meggyő­zőbb tempóival. A zenekarban főként a vonós szólamok sajnálatosan gyér hang­zása és néhány tisztázatlansága is az első részben volt zavaróbb. A kórus néhány áttört szerkesz­tésű rész szétszórtságától elte­kintve — amelyeknek részben rendezési hiba volt az oka — a korábbiaknál egységesebb, szebb hangszínnel énekelt. (A közzenék alatti díszletező ko- pácsolás, a halk bevezető zenékbe berregő függönymotor aligha sze­repelnek Csajkovszkij partitúrá­jában. Szíves-örömest elenged­nénk az ilyen zavaró momentu­mokat.) A főhősnő, Tatjana szerepében Berdál Valéria érdemes művész kiérlelt, szép alakítást és éne­kesi teljesítményt nyújtott. Lensz- kij, a költő Réti Csaba volt. A hangfajtának megfelelő lírai, csak néhány részletében drámai­vá váló szerepben jó produkciót nyújtott. A híres ária pedig az est egyik legszebb résfcét jelen­tette. A - címszerepben Gyimesi Kálmán mutatkozott be. Akkor talált igazán magára, amikor a zene drámaira fordult, s alka­tának és hangjának megfelelőbb feladatot kínálti^ Ekkor meggyő­zően állítottartvf; elénk Anyegin alakját mind 'játékban, mind pe­dig énekesi szempontból. A kisebb szerepek előadói kö­zül elsőként kell említeni Gregor Józsefet. Gremin áriáját egysze­rű méltósággal és zeneileg is igen szépen adta elő. Gortva Irén, Farkas Évd, Lengyel Ildi­kó, Juhász József és Herczeg Fe­renc különböző súlyú és jellegű szerepeikben helytálltak: jól il­leszkedtek az együttesbe. —s —y Eredmények, további célok • A párt Központi Bizottsága december 1-én tárgyalta az idő­szerű nemzetközi kérdések mel­lett az 1976. évi népgazdasági terv várható teljesítéséről szóló jelentés és az 1977. évi népgaz­dasági terv és az állami költség- vetés irányelveit. Ami a nem­zetközi kérdéseket illeti, az utób­bi hetekben—napokban közvé­leményünknek bőven volt lehe­tősége találkozni azokkal a ta­nácskozásokkal, amelyek a vi­lág és azon belül elsősorban Európa békés jövőjét voltak hi­vatottak biztosítani. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése, valamivel több mint egy évvel később a helsinki deklaráció aláírása után az egész világpolitika középpont­jában került és barátot, ellensé­get egyaránt megfelelő állásfog­lalásra késztetett. A Központi Bizottság máso­dik napirendje olyan kérdéseket taglalt, amelyeknek különböző részleteivel mindennapos életünk­ben találkozunk. A XI. kongresz- szus óta gyakorlattá vált, hogy a Központi Bizottság ülései ele­mezzék a népgazdaság helyzetét és megjelöljék a további tenni­valókat. Mivel az 1976-os esz­tendő az új ötéves terv első éve, így különös jelentősége van az eddig történtek áttekintésének. A Központi Bizottság alapvetően megállapította, hogy „népünk a párt XI. kongresszusának irány- mutatásait követve eredménye­sen dolgozik az 1976. évi nép- gazdasági terv feladatainak meg­oldásán.” • Bár a munkát nehezítette a világgazdaságban végbemenő ked­vezőtlen folyamatok hatása és a mezőgazdaságot súj tó szélsőséges időjárás, mégis népgazdaságunk a nehezebb feltételek ellenére is fejlődik, a termelés növekszik, s ha szerényebb mértékben is, de emelkedik a lakosság élet- színvonala. Ezzel együtt úgy tű­nik, hogy az erre az esztendőre kitűzött fő mutatókat teljes mér­tékben nem érjük el. A nemzeti jövedelem várható­an 4 százalékkal emelkedik. Az ipari termelés pedig 5 százalék­kal. (Az élelmiszeriparban a nyersanyaghiány miatt előirány- zottság kisebb a növekedés). Las­sú az előrehaladás az állóeszkö­zök kihasználásában, a feldol- 'göióipár exportképességének nö­vekedésében. Az építőipar ter­melése várhatóan 4 százalékkal növekedik, ezzel kapcsolatosan még mindig sok gond van a be­ruházások előkészítésében, ' a szervezőmunkában és a munka­erő-gazdálkodásban. A mezőgazdasági termelés a kedvezőtlen időjárás miatt a ta­valyival azonos lesz. A mezőgaz­daságban dolgozók helytállásá­nak és a széles körű társadal­mi összefogásnak köszönhető, hogy nem következett be na­gyobb terméskiesés. Kenyérga­bonából a tervezettnél a tava­lyinál többet takarítottunk be, ez azonban már nem vonatkozik az őszi betakarítású növényekre. Az előirányzottnál kisebb terü­leten termeltek zöldséget és bur­gonyát. A sertésállomány növe­kedett, a szarvasmarha-állomány gyarapodásáról azonban csak a nagyüzemekben beszélhetünk, a háztáji és a kisegítő gazdaságok­ban csökkent. • A megye helyzete — óha­tatlan erre nem gondolni —töb- bé-kevésbé megegyezik az orszá­gossal. Az éves program sok he­lyen és sok tekintetben iparban, mezőgazdaságban egyaránt meg­valósult, egyes ágazatokban azonban megközelítettük vagy el­maradtunk a céloktól. Általában azt mondhatjuk, hogy minden vonatkozásban előbbre jutot­tunk. Az 1976. évre vonatkozó előirányzatok legfőbb jelei min­denütt láthatók, s előremutató tendenciák érvényesülésének le­hetünk tanúi. Egy több tekin­tetben maradéktalanul megvaló­sított éves terv után az ötéves terv következő és további esz­tendeiben bőséges lehetőség adó­dik az ütem felgyorsítására, a dinamikus tempóváltásra. Mind­ebből már a megye számára is körvonalazódik — elsősorban a mezőgazdaságban — az a leg­fontosabb feladat, hogy az el­maradással együtt teljesíteni kell a következő év terveit. A Központi Bizottság közlemé­nye a népgazdaság minden te­rületét érinti. Foglalkozik a kész­letgazdálkodással, megállapítja, hogy a foglalkoztatottak száma nem változott (a megyében mi­nimálisan emelkedett). Leszögezi, hogy a lakosság áruellátása ál­talában kiegyensúlyozott volt, de a keresletet néhány cikkből — különösen burgonyából, zöldség­féléből — átmenetileg nem le­hetett kielégíteni. Természetesen a gyümölcsárak jelentős emelke­dése miatt a fogyasztói árszínvo­nal is emelkedett. • A Központi Bizottság köz­zétette a következő esztendő főbb célkitűzéseit azzal az igénnyel, hogy a gazdasági fejlődés üteme az ideinél gyorsabb legyen. Fon­tos megállapítás: „A nemzeti jö­vedelem növekedését , a társadal­mi termelés hatékonyságának ja­vulása eredményezze. Erősödje­nek a népgazdasági egyensúly javítását tartósan elősegítő fo­lyamatok. Biztosítani kell a be­ruházások tervszerű megvalósítá­sát. Gyorsuljon a gazdaságos termelési szerkezet kialakítása, a műszaki fejlődés. Javuljon a ter­melési kapacitások kihasználása, a munkaerő hatékony foglalkoz­tatása. Fokozódjék az ésszerű takarékosság. Bővüljön a min­den piacon jól értékesíthető, ver­senyképes termékek előállítása.” Ha a tömören megfogalmazott legfontosabb célkitűzésekhez sem­mit nem tenne hozzá a közle­mény, akkor is azt kellene mon­dani; a továbblépés legfontosabb tételei kerültek egy csoportba. Néhány adat azonban mégis ki­egészítésül kívánkozik. Az ipari termelés 6 százalékos növekedé­sét a termelékenység fokozásával kell biztosítani. A mezőgazdasági termelés 7—8 százalékos növeke­dése — 1975-höz képest — a személyi, anyagi, technikai felté­telek oldaláról megalapozott, te­hát teljesíthető. Ehhez azonban továbbra is szükséges a háztáji és kisegítő gazdaságok támogatása és termelési lehetőségeinek ki­használása. • A közlemény ismételten megjegyzi, hogy „a termelés ha­tékonyságának növelése éssze­rűbb gazdálkodást tesz szüksé­gessé az anyagi és szellemi erő­forrásokkal. A tudomány és a műszaki fejlesztés eredményeit gyorsabban alkalmazzák a ter­melésben ... Kapjon nagyobb lendületet az élő munkát he­lyettesítő fejlesztés. Fokozni kell az erőfeszítéseket, hogy az ész­szerű takarékosság áthassa egész társadalmunkat, közüggyé vál­jék.” A Központi Bizottság nagy je­lentőséget tulajdonít annak, hogy a korszerű gépek és berendezések több műszakban (a kecskeméti Zománcipari Művek most tér át a három műszakra) működjenek. Ennek érdekében a következő év július 1-vel rendezik és egysé­gesítik a műszakpótlékot. Ezzel egyidejűleg a villamosenergia­iparban. a ruházati iparban az alapbéreket is emelik. Az érdekeltek bizonyára jól­eső érzéssel veszik tudomásul, hogy a szociálpolitikai juttatá­sok is bővülnek, hiszen a szak­szövetkezeti tagok részére isbiz­tosítják a termelőszövetkezeti já­radékkal azonos összegű öregsé­gi ellátást és a gyermekgondo­zási segélyt. A nyugdíjasoknak az eddigi évi egy helyett négy vasúti menettérti utazásra 50 százalékos kedvezményt adnak, s növelik a tanácsok szociális segélyalapjait. • A jövő évi program telje­sítése érdekében a Központi Bi­zottság leszögezi, hogy: „A párt- szervezetek, a szakszervezetek, a KISZ-szervezetek és a gazdasági vezetők minden termelő, gazdál­kodó egységben megfelelően tá­jékoztassák a dolgozókat a nép- gazdasági tervben foglalt gazda­ságpolitikai célokról és a helyi feladatokról. Igényeljék javasla­taikat. bátorítsák a tervek meg­valósítását segítő kezdeményezé­seket ... A kommunisták járja­nak élen, mutassanak példát a feladatok végrehajtásában.” Küzdelmes időszak ,, Álljanak talpra a pártszervezetek!’’ £ Az új forradalmi központ *“'• és Kádár János vezetésé­vel létrejött Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány 1956. november hó 4-én nyilvánosság­ra került, s a magyar néphez in­tézett kiáltványa többek között ezt mondja: „Véget kell vetnünk az ellenforradalmi elemek garáz­dálkodásának. Ütött a cselekvés órája, megvédjük a munkások és parasztok hatalmát, a népi de­mokrácia vívmányait. Rendet, biztonságot és nyugalmat terem­tünk hazánkban.” A kiáltvány harcba szólította az ország dolgozóit a rend hely­reállítása és a szocialista építő­munka folytatása érdekében. A kiáltványban megfogalmazott program foglalkozott az életszín­vonal emelésének, a gazdaságpo­litika módosításának, az állam- igazgatás megjavításának felada­taival is, s fontos helyet kapott benne a megrendült munkás- paraszt szövetség megerősítése. Az MSZMP ideiglenes központi bi­zottsága későbbi, decemberi ha­tározatában a kormány-nyilatko­zatot elvi szintre emelte, s ejzel hosszú távra kijelölte hazánk szo­cialista fejlődésének követendő útját. Mindehhez a kormány programja közzéteszi: „A Ma­gyar Forradalmi Munkás—Pa­raszt Kormány népünk, munkás- osztályunk és hazánk érdekében azzal a kéréssel fordult a szov­jet hadsereg, főparancsnokságá­hoz, segítsen népünknek a reak­ció sötét erőinek szétverésében és abban, hogy helyreállíthassuk a rendet és nyugalmat hazánkban.” A szovjet fegyveres erők se­gítségével — akik iránt a soha el nem múló hála kötelez — viszonylag rövid idő alatt sike­rült a fegyveres felkelés szétve­rése, a nyugalom és közbiztonság megteremtése, a konszolidáció alapjainak létrehozása. Ebben a küzdelemben feledhetetlen sze­repük volt a párt tagjainak és pártonkívülieknek, munkások­nak, parasztoknak, értelmiségi­eknek, karhatalmistáknak, kato­nának és rendőröknek is, akik, ha kellett, életüket áldozták a munkás—paraszt hatalomért. A forradalmi kormány megala­kulása és kiáltványa a munkás­hatalom híveit a megyében is mozgósította, számukra világos harci programot és politikai irányítást adott. Mindezzel pár­huzamos volt a párt erőinek re­organizálása, a pártszervezetek fokozatos létrehozása. Ez azon­ban nem ment könnyen, hiszen a gyorsan lezajlott ellenforradal­mi hatalomátvétel sok kommu­nistában bizonytalanságot kel­tett, s kétségeket ébresztett. So­kakban félelem támadt, ezért passzivitásba kényszerültek, nem kevesen a megtévesztő demagó­gia áldozatai lettek és elvesztek a párt számára. Akadtak árulók is a kommunisták soraiban. Ezért a megye legaktívabb kommunistái, vállalva a nehéz­ségeket, Bács-Kiskunban is a szocializmus fő ereje, az MSZMP megteremtésén, a kommunisták talpraállításán fáradoztak. Erre november 4-e után természete­sen már kedvezőbb feltételek adódtak. Az október 30-a után november 4-ig létrejött MSZMP- szervezetek tagjai döntő többsé­gükben az MDP egészséges for­radalmi erői voltak az országban és a megyében egyaránt. Olya­nok, akiknek azokban a napok­ban számolniok kellett az ille­galitás lehetőségével, akik oly­kor puszta önvédelemből — ösz- szefogták a kommunisták kis- sebb-nagyobb csoportjait, és ké­sőbb is törhetetlen elvhűségüket bizonyítva, az elsők között vál­lalták a párt újjászervezésének rendkívül nehéz feladatait. A párt újjászervezésével egy- időben a megyében is az volt a fő célkitűzés, hogy megtisztul­janak és megerősödjenek a népi demokratikus rend államhatalmi, társadalmi és gazdasági szervei a befurakodott ellenforradalmá­roktól. A párt megyei vezető szervének munkája arra irányult, hogy megteremtődjék a közrend, a közbiztonság, és normális me­derbe terelődjön az élet. Az ok­tóberi események ugyan szétfor­gácsolták a pártot, mégis az új­jászervezés a megvolt nehézsé­gek ellenére nap mint nap üte­mesen haladt előre. A párt ügyét a legjobb kommunisták, az 1919-esek és azok vették ke­zükbe, akik a felszabadulás idő­szakában is az elsők között vol­tak. Az MSZMP ideiglenes közpon­ti bizottságának november 6-án kiadott első felhívása nyomán a megyei lap vezércikke ezt mond­ja: „Ne merüljünk el most a múlt boncolgatásába, sor kerül majd erre is, mindannyiunk első és legfontosabb teendője, hogy felsorakoztassuk a párt tagságát a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány programjában és a párt felhívásában felsorolt feladatok mielőbbi megvalósítá­sára.” Most pártunk új feladata, hogy szétzúzza az ellenforrada­lom immár leplezetlenül fellépő erőit, amelyek kihasználják a felelőtlen, a múlt hibáiból folyó, de semmiképpen sem a népi ha­talom ellen irányuló jogos elé­gedetlenséget. Álljanak talpra pártszervezete­ink! Ez nemcsak soron követ­kező feladat, hanem az összes elvégzendő munkánk alapja is ... A pártszervezetek álljanak élére a békés termelőmunkának. Le­gyenek a párttagok példamuta­tók a népi hatalom iránti hűség­ben. Állhatatosan küzdjenek a rend megszilárdításáért, a békés élet megteremtéséért.” A párt felhívása nyomán az MSZMP Bács-Kiskun megyei ideiglenes intézőbizottsága a párt- politikai és szervezési munkála­tok irányítására öttagú elnöksé­get választott. Az elnökségnek időben nem sokkal később nyolc tagja lett: Molnár Frigyes, Er- dősi József, Pankovics Józsefné, Simó Tibor, Gombos Aladár, Romsics Ferenc, Borsodi György és Daczó József. (Az összetétel később tovább módosult.) A bi­zottság felhívta az MDP volt vá­rosi, járási bizottságait, és az alapszervezeteket, válasszanak elnökségeket, tartsanak taggyűlé­seket, álljanak élére az élet gyors megindulásának és egy emberként sorakozzanak fel a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány mögé, hajtsák végre a kiadott intézkedéseket, hogy mi­hamarabb megoldódjanak az előző hetek ellenforradalmi ese­ményei következtében előállott nehézségek. Az elsők között november 8-án a Kecskeméten összeült városi pártaktíva hozta létre intézőbi­zottságát és vitatta meg a város helyzetét, a pártszervezetek álla­potát. A bizottság felhívással for­dult az alapszervezetek vezetői­hez. hogy kezdjék meg a párt szervezését, és határozzák meg a kommunisták legfontosabb fel­adatait a város rendje érdeké­ben. Napok múlva Kecskeméten megalakult a Belsped, a Kinizsi Konzervgyár és a Szövetkezetek Megyei Központjának pártszer­vezete. Kádár elvtárs, a kormány mi­niszterelnöke — a kétségeket el­oszlatás szándékával — novem­ber 10-i nyilatkozatában a kö­vetkezőket mondotta: „Vannak emberek, akiket a Magyar For­radalmi Munkás—Paraszt Kor­mány megalakulása után kétség fogott el, hogy nem akarják-e egyesek ismét visszahozni a ré­gi bürokratikus párt- és állam­vezetési módszereket. Személyes tapasztalatom alapján állíthatom, hogy Magyarországon nincs egyet­len ember se vezető, párt-, vagy állami poszton, aki a régi mód­szereket vissza akarná állítani, olyan ember már nincs, aki ké­pes is volna rá, mert a tömegek nem akarják a régi hibákat vi­szontlátni, s kérlelhetetlenül el­söpörnék helyéről azt a vezetőt, aki ilyesmire vállalkozna.” A konszolidációs folyamatot se­gítette, erősítette az MSZMP ideiglenes 'megyei intézőbizottsá­gának állásfoglalása (november közepén), a közrend, a helyi ál­lamhatalmi szervek működésé­vel kapcsolatban. A megyei pártlap a Hozzátok szólunk című vezércikkében így írt: „Erőt csak a szervezett mun­ka ad. Hozzátok létre a párt- szervezeteket, és tömörítsetek kö­rötökbe minden hazafit, demok­ratikus erőt, aki jószándékkal építeni akar. Szervezettség nél­kül a kommunisták nem tudnak élni. Ez hiányzott az október vé­gi legnehezebb napokban és erre van szükség az élet megindulá­sának ugyancsak küzdelemmel terhes óráiban.” W. D. Környezetvédelem Karagandában • A karagandai szénmedencében fekvő iparváros, Uszly-Kameno- gorszk egészségügyi és járvány­ügyi állomása mozgó laboratóriu. mának munkatársai zajszintmé­rést végeznek az egyik forgalmas útvonalon. (Fotó: TASZSZ— MTI—KS) Kitüntetett termékek a Divatcsarnokban A vevők jobb tájékoztatására a karácsonyi vásáron is számba jöhető cikkeket — 83 vállalat 433 kitüntetett termékét — mu­tatja be ét Divatcsarnok Lotz-ter- mében pénteken nyílt kiállításán a Kiváló Áruk Fóruma. E ter­mékek megtalálhatók az üzletek­ben. Erről a látogatókat 70 ol­dalas termékkalauz tájékoztatja, amelyben az egyes cikkek a fo­gyasztói árán, legjellemzőbb tu­lajdonságain kívül feltüntették azt is, hogy hol vásárolhatók meg. A kiállítás idején a Lotz- teremben is működik egy KÁF- mintabolt, amely a Divatcsarnok üzletkörébe nem tartozó termé­keket árusítja. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom