Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-04 / 287. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. december 4. TÖBB „SZERENCSI” A REKONSTRUKCIÓ ÓTA • A múlt év végén fejezték be a Szerencsi Csokoládégyár rekonstrukcióját. Oj épületeket emeltek és új gépsorokat állítottak be. Ezzel jelentősen bővítették a gyár kapacitását. Az idén huszonötezer tonna édességet gyártanak. (MTI-fotó: Erezi K. Gyula felvétele—KS) Az ÁFOR felkészült a fűtési idényre A hűvösebb idő beálltával az olajkályha-tulajdonosokat bizonyára foglalkoztatja, milyen lesz az idén a tüzelőolaj-ellátás, gördülékenyebb kiszolgálásra számíthatunk-e. Az elmúlt két évben a téli forgalmi csúcs csökkentésére kedvezményes háztartási tüzelőolaj-akciót és úgynevezett „teletartály-mozgalmat” kezdeményezett az AFOR. Az idei év utolsó és az 1977. év első negyedévének várható forgalma a tavalyihoz képest csak minimális növekedést ígér. A kedvezményes tüzelőolaj-vásárlási akció az idén is nagyrészt kielégítette a többletigényeket, és ennek előnye bizonyára a nagy forgalmú téli napokon is érződik majd. Azok a lakossági fogyasztók, akik saját tároló- edényzettel rendelkeznek, mintegy 330 ezer tonna folyékony tüzelőanyagot vásároltak meg májustól július közepéig. Ez a meny- nyiség csaknem 80 ezer tonnával több a tavalyinál. , „ Az ÄFOR előzetes számításai szerint a csúcsforgalmi napokon több mint 27 százalékkal növekszik meg a gázolaj és a tüzelőolaj forgalma az enyhébb napokéhoz képest. Ez tonnában számolva 17,5 ezer tonna gázolajat és tüzelőolajat jelent, szemben az átldgos napi 13,3 ezer tonnával. Ha az előző évektől eltérően az időjárás szokatlanul hidegre fordulna, akkor sem érhet meglepetés, mert bőséges árufedezet áll a kőolajfinomítókban és az egyéb tárolóhelyeke ns rendelkezésre. A rendszeres szállítás, a •folyamatos áruutánpótlás alapfeltétele a zavartalan ellátásnak. Épp ezért az ÁFOR részletes „menetrendet" dolgozott ki a különféle szállítási módozatokra. A vasút is felkészült arra, hogy az üzem- és fűtőanyag-szállítás a téli csúcsidényben eléri a napi 12—13 ezer tonnát, A közúton, tehát tankautókban elszállítandó üzemanyag és tüzelőolaj várhatóan naponta 14 ezer tonna lesz. A szállítási kapacitás egyébként ezen a téren a legkorlátozottabb: akadályt jelentenek a rossz vagy rosszul megközelíthető utak. Minden esetre az árukészlet bőséges, és az esetleges kisebb fennakadást Budapesten és vidéken is legfeljebb a fuvarozási nehézségek okozhatják. A? ÁFOR műszaki részlegei jelentős beruházásokat eszközöltek az idén is azért, hogy a kiszolgálást még jobban gyorsíthassák. Az AFOR kéri a lakosságot: vegyék igénybe az AKÖV háztartási tüzelőolaj kannás házhoz szállítását, amely kényelmes, gyors, és telefonon is megrendelhető. A megrendelőnek csupán a cserekannáról kell gondoskodnia A nagyfogyasztók zökkenőmentes kiszolgálását nagyban segíti az, ha a megüresedett tárolóterek újbóli feltöltését idejében megrendelik, és ha berendezkednek az áruutánpótlás éjjel-nappali fogadására. A kenőanyagok, olajok, zsírok forgalmát az év e szakaszában főként a mezőgazdaság igényel határozzák meg. A forgalom zavartalan ellátása érdekében az ÁFOR már augusztus végén feltöltőtte készleteit. A kőolajipar az év második felében már mintegy 2 ezer tonát gyárt az új MDC motorolajokból, ugyanakkor a régi MMa motorolajok készleteit folyamatosan felszámolják. Tovább bővítette az AFOR speciális téli autófelszerelési cikkeinek választékát is; a többi között kapható lesz a töltőállomásoknál speciális tárcsaíék-folyadék, valamint vezetékes és kézi hideg indító spray. AGGÓDÁS ÉS ÍGÉRET- A SORRENDEN A HANGSÚLY ZAVARTALAN LESZ-E A MŰKÖDÉS? Mi lesz a bajai művelődési központtal? Miről is van szó ? Elöljáróban néhány dolgot le kell szögezni: — A bajai emberek szeretnek művelődni és kultúrált körülmények közt szórakozni. Elég csupán egy-két pillantást vetni a legutóbbi esztendők művelődési kezdeményezéseire és eredményeire, máris világosan látszik ez. — A város központjában működő József Attila Művelődési Központ munkájának a jó híre messze a megyehatáron túlra terjedt: nem véletlenül érdemelték ki többször is a kiváló címet, Bács-Kiskunban az egyedülálló jelenség. Az intézmény igazgatója és egy-két régebbi munkatársa ennek alapján értékes kitüntetéseket mondhat a magáénak. — Kevés intézményt ismerünk — ha egyáltalán van ilyen —, ahol a rendkívül nehéz körülmények ellenére sikerült kiharcolni a kimagasló eredményeket. S ezekre méltán lehet büszke az egész megye. — Az intézmény járási funkciót is betölt: s nem csak „papírforma szerint” — de ténylegesen és rendszeresen, hasznosan. És most nézzük á kérdés másik oldalát: — Mint írtuk: a bajaiak nem csak művelődni, de szépen szórakozni is szeretnek. Például kultúráltan étkezni, tetszetős környezetben. Ennek aztán éppen hogy sok-sok hagyománya van a nagy múltú, érdekes történetű városban. — A közétkeztetés — s a diák- étkeztetés, hisz Baja iskolaváros — meglehetősen sok gondot okozott a vezetésnek. És okoz még ma is. Miért is írtuk le e látszólag egymástól távoli dolgokat — így egymás mellé? Azért, mert a Bajai Városi Tanács vezetői úgy határoztak: o József Attila Művelődési Központ teljes földszinti részét a vendéglátóipari vállalatnak engedik át, azzal a céllal, hogy ott egy korszerű önki- szolgáló éttermet — ételbárt — presszót, és egy kétezer adagos konyhát létesítenek. Igen ám: de mi lesz az amúgy is roppant nehéz körülmények közt működő, állandó helyhiánynyal küszködő művelődési intézménnyel? — kérdezték a hír vétele után azok, akik a bajaiak művelődési törekvéseit, s hagyományait komolyan veszik, a szívükön vesellk. Egy szoba-három szakkör Elutaztunk Bajára, hogy közelebbről ismerkedjünk a témával. Megkérdeztük az igazgatót, Bánáti Tibort: igaz-e a döntésről elterjedt hír, s ő mit szól ahhoz? Ezt mondja: — Mint a végrehajtó bizottság tagja, én is megszavaztam a tervet. Meggyőző érvelés szól a korszerű konyha és az esztétikus és tágas étterem mellett. A városnak ezt a nagy gondját itt senkinek nem kell bizonygatni. Az intézményen belül tehát mi csupán azt hangsúlyozzuk és azt várjuk, hogy zavartalan legyen az átalakítási munkálatok közben — s azután is — működésünk. Azt ígérik, hogy ez így is lesz. Jó alapot nyújt erre a kormányrendelet is, mely erről intézkedik. Ezután végigmegyünk az intézmény alsó és felső szintjén, ismerkedünk a rendelkezésre álló helyiségekkel, termekkel. Az emeleten az irodákon kívül összesen öt van ilyen. Közülük három parányi. Az egyik ilyen aprócska szobában három szakkör kénytelen osztozkodni a kevéske helyen. Pedig olyan együttesek tagjai szoronganak itt, mint a Liszt Ferenc Énekkar, a Bajai Duna Fotóklub és a tamburazenekar. Ezeknek az eredményeire jogosan büszkék a bajaiak. A földszinten az ifjúsági klub; lelkes fiatalok társadalmi munkájával készült el nemrégiben. A nyugdíjas klub berendezését tavaly cserélték ki szebbre, jobbra. A képzőművészeti bemutató teremnek külön utcai bejárata van; alkalmas a művészeti alkotások népszerűsítésére. Egy presz. szó és egy fodrász üzlet „gazdagítja” még a sort a város legnagyobb művelődési intézményének elavult, öreg épületében. Körsétánk végén az ember akaratlanul is azt kérdezi: Ha ilyen szűkén vannak helyiségek dolgában, ha állandóan gondot okoz a tartalmas munka végzése szempontjából ez a szorongató helyzet, akkor miért kell ezt a gondot súlyosbítani? Tovább kerestük hát a magyarázatot. Nem lesz kevesebb a hely ? Elmentünk Kincses Ferenc tanácselnökhöz. Az irodájában Molnár János művelődésügyi osztály- vezető is jelen van a beszélgetésen. Lassanként kirajzolódik előttünk a sokakat érintő téma összképe, a probléma egésze. Ezt valahogy így lehet összefoglalni sűrítve: A közétkeztetési gondok enyhítése érdekében kapóra jön a városnak a vendéglátó vállalat törekvése, hogy létrehozzon ezen a helyen egy nagy és korszerű vendéglátási objektumot. Ezzel az egyik égető gond nagyjából elhárul előlünk. A másikon, a küzművelődésin viszont a jóidéig alapjában nem képesek változtatni. A lakosság előtt ezt nem igyekeznek szépíteni. Viszont, hogy a vonatkozó rendeletek előírásait betartsák, pótmegoldásként lakások átalakításával segítenek magukon. Ugyanis jelenleg a művelődési központ emeleti részében három lakás van, s az udvarban is egy. Ha ezek helyén kialakítják a művelődésre alkalmas helyiségeket, és a tervezett földszinti táncterem alapterületét hozzáadják, csaknem pontosan annyit nyernek a változtatáson, mint amennyit veszítenek. Vagyis, összefoglalva a fentieket: úgy javítanak, segítenek az egyik gondon, hogy nem rontanak a másikon. Akkor meg miért ne lehetne így? — kérdezheti akárki. Ám a kérdés mégsem ilyen egyértelműen, egyszerű. Ha zavartalan lesz a működés A már említett kormányrendelet kimondja: a művelődési otthon jellegű intézmények helyiségeit három hónapnál hosszabb időre csak a miniszter engedélyével lehet más célra igénybevenni. A bajai tanács vezetői tehát helyesen és törvényesen jártak el, amikor kérelmüket felterjesztették a minisztériumba. A válasz megérkezett, s lényege a következő: amennyiben a város közétkeztetési gondjai más módon nem oldhatók meg, átalakítják az épületet. Ám kikötés, hogy csakis akkor, ha az intézniény további működése a lakosság kulturális ellátása szempontjából zavartalan lesz. abban fennakadás nem muta- kozik majd. A miniszterhelyettes levelében az is olvasható még, hogy a jelzett épületrész átadását a vendéglátó vállalat részére előzze meg a művelődési központ hasznos terének nagyob- bítása, a működés folyamatosságáról való gondoskodás. Ebből a levélből érdemes még egy mondatot idézni: A zavartalan és folyamatos munkát annál is inkább lehetővé kell tenni, mivel a József Attila Művelődési Központ „jelentősége — lévén az intézmény járási feladatkörű — túlnő a város határán”. Ez az egyértelmű elismerés is azt sürgeti: megnyugtató módon kell megoldani a nem kevés fejtöréssel és még több anyagi áldozattal járó. problémát. Alátámasztja a fentieket dr. Major Imrének, a megyei tanács elnökhelyettesének a véleménye is: — Bármely város vezető testületének a joga, hogy ilyen és hasonló fontos kérdésekben döntsön. A kívülállónak, ha mégany- nyira érdekli is a téma, nehezebb kialakítania a helyes álláspontot. Annyit azonban kijelenthetünk — sőt, hangsúlyozzuk is —, hogy semmiféle olyan megoldással nem érthetünk egyet, amely valamiképpen is nehezítené, akadályozná a munkát, szűkítené az emúgy is szegényes lehetőségek körét ebben a sok szép eredményt felmutató intézményben. Biztató jelek Több biztató jelet is megemlíthetünk. A legfontosabbnak az látszik — a döntés is ilyen szellemben született meg —, hogy Kincses Ferenc tanácselnök leszögezte a beszélgetéskor: a művelődési intézmény nem szenvedhet hátrányt! Ennek a mondatnak sokfél pozitív kihatása lehet a továbbiakban. Jó dolog az is, hogy mikor ezeken a fontos teendőkön töprengenek, már elkészült a két új műterem képzőművészek számára a Szabadság úti új épületben. Terveznek egy fiókkönyvtárt is ugyanott. Sőt, esetleg '•»■'a továbbiakban-' inás .„..fjKYéb, rrpövelődésl . céJ.9kat szolgáló helyiséget is ki tudnak alakítani: sokat töprengenek mostanában ezen is. Ide sorolható még, hogy bővítik az Alsóvárosi Népfront Kör — a Csitanica — épületét. Ezt a jövőben szeretnék költségvetésileg is a József Attila Művelődési Központ részlegévé tenni, hogy ezáltal még inkább beépüljön a városi közművelődés egészébe. S amennyiben — szó van komolyan erről is — a művésztelep néven ismert épületet átalakítják majd állandó képtárrá, a művelődési lehetőségek tovább javulnak. Ha a fentieket figyelembe vesszük, nyilvánvalóan másképpen nézzük a művelődés és a /endéglátás „ösz- szefonódásának” terveit. De a teljes és jogos elégedettségig még sok a tennivaló. Varga Mihály WMMWMwi mmmm (5.) — Hol van most az a könyv? — nyelt a kis ember, az ádámcsutkája meg . le- meg fölszállt; tudta, hogy az asztalos apósa esztendeje meghalt. — Ez az, hogy sehol sincs — felelt Ján. — Kerested egyáltalán? — Néztem a szekrényeket. Meg a szalmazs4kot is kiráztam. Nem éppen ezért, szokása volt, hogy a pénzt is dugdosta. De az is kihullott volna akkor. — A padláson nézted? — Ott éppenséggel nem néztem ... Nem nagyon néztem. Nem is nagyon bíztam én ahhoz, hogy hihető dolgok ezek. Az az igazság, hogy az öreg se tudta olvasni. Volt itt egy pap valamikor, az silabizálta, mert latinul volt, és aztán nem is olyan betűkkel mint máma vannak a könyvek... — Keresd meg, Ján, keresd meg... — kérlelte alig leplezett izgalommal a kis ember az asztalost. — Érzem, hogy a törökök kincsét megtaláljuk... S akkor felezünk, Ján! Gazdagok leszünk. — Fene vigye el! — méltatlankodott Ján, súlyosabb lett kissé a feje, de éppen csak. — Hová tehette azt a fránya könyvet?... Látod-e, a bankók is abban lehetnek, a lapok közt. Eddig nem jutott az eszembe. Az új fordulót, a kísérő pálinkával az asztalos fizette, azzal, hogy ő nem foszt ki egy éhenkórász trafikost. — Előleg csak — mondta a trafikos a maga grundótra köz- bevetőleg, mert belemelegedett a témájába. Egyáltalán, beszédesebb lett mindkettő és közlékenyebb. Mélyen az asztal fölé hajoltak, a poharak fölé. Kis híján leverték a korsókat, a kezűk is annyira magyarázott. A trafikos hévvel, meggyőződéssel beszélt a török kincsekről, bizonygatta, hogy valóság,, és nem legenda Konstantinápolyban van egy régi térkép. Azon rajta van a titkos alagút, pontosan berajzolva a kinca rejtekhelye, És biztos forrásból tudja, hogy a török kormány tárgyalt is a magyar kormánnyal. Felajánlották, hogy felépítik a visegrádi várat, ha mi kSatijuk a kincset, aminek csak ők tudják a helyét. Persze ha mi bolondok volnánk annyi kincset kiadni, ami nekik megéri egy vár felépítését! Ján annyira belelkesedett, és annyi pálinkás sört ivott, hogy egészen éles lett az emlékezete, és elmosódott benne a hallott dolgok és a fantázia határa. Állította, hogy d Vaskapu-szikla ürege fölött nem is vasajtó. hanem vasrács van, hét erőé lakattal lezárva. De naigyon nehéz megtalálni a bozótban, mert egy nagy kő is rá van hengerítve. — Szellőzőlyuk. holtbiztos! — kiáltott izgalmában a trafikos, akkorát mozdult a széken, hogy kis híjján eldőlt vele. Ezután mély hallgatásba süppedtek. Hirtelen rájuk tört az elfáradás. Az agyuk azonban tovább működött. — Baj van, Sandi — mondta egyszeriben, Ján. felütötte a fejét. — Most jut eszembe, az öreg azt rendelkezte, temessék el vele. — Mit? — A könyvet. Hogy baj ne származzék az élőkre, ha valakinek a kezébe kerül. Nagyon félt tőle... — És biztos, hogy eltemették vele? — Azt hiszem. — Süsd meg! — szólt a trafikos. Füle-farka lógott. Halgattak lehorgadtan. Kis idő múlva azt mondta a trafikos: — Akárhogyan is, végére akarok ennek járni. Az egész falu begombolkozik. — Pedig tudják, mind tudja — felet Ján, az asztalos, ingott a feje. — Hallgatnak róla. Félnek ... És nem is szeretnek arra járni. Elkerülik azt a helyet. — Az ördögtől félnek? — kérdezte a trafikos, ajkán görbe mosollyal. — Meg a katonától — mondta Ján a söröspohár felett. — A katonától... — ismételte a kis ember.- Kisvártatva a trafikos félrefor- dulatot tett a széken. Szembekerült a söntéssel, amely előtt pohárral a kezében ácsorogtak. — Az a keresztes vitéz nemde a Zsabka gyerek? — kérdezte az asztalostól. — ö az — hitelesítette az asztalos. s e hitelesítést mosollyal toldotta meg, aláhúzván a legény kéteshírét. — A főkolomposuk, vagy fővezérük, mindegy. Mióta a börtönből megjött, ahol bicskázásért ült, még nagyobb a tekintélye a többi előtt. — Hallottam — mondta a trafikos, és nézte a fickót. — Ide kellene hívni. Ez állítólag járt ott, elvezethetne oda. Odahívták a Zsabka gyereket. A Zsabka gyerek sárga sörénye rövidebb volt. mint a többieké, mert a börtön óta nem tudott még megnőni, de lánca szép sárgarézből volt, s d keresztje eredeti csontgallérból. Nem volt nagyon magas, de erős és vállas. Arca vad és gu- nyoros, tán a tekintetétől, mely egyébként rettenthetetlen közönyt sugárzott, igazi tompa közönyt, tán csak úgy magától, a feketén fénylő zsírosságtól, s az elkapart pörsenések szürke foltjaitól. Megállt az üres paharával az asztalnál, terpeszben. — Iszol egyet? — kérdezte a trafikos. — Ha fizet — mondta a Zsabka gyerek, rebbenéstelen szembenézett a kis emberrel. A trafikos rendelt. A Zsabka gyerek egyhajtásra lehúzta. — Mikor jártál a Vaskafpu- sziklánál? — kérdezte a trafikos. A Zsabka gyerek arca annyit se mozdult, mint egy porban heverő kő. Mindössze árnyék suhant át rajta. — Én nem jártam sehol — mondta. — Hagyjuk, öcskös, az óhéber dumát — felelte a trafikos: — Nem akarsz keresni? — Mit akar? — engedett fel óvatosan a Zsabka gyerek a helyzet rövid felmérése után. — Semmit. Csak megmutatod a rácsot, és kész. A Zsabka gyerek arca most se rándult, a Szeme kutatott. A kártyába! akart látni. — Mit fizet, ha megmutatom? — Egy százas elég lesz? — Kettő. — Ejha! — Annyi a segédmunka ... Ján az ujjaival ütögette a maiakart lapot, Sandi a tarkóját vakargattaL Csak aztán szólott. — Rendben. A Zsabka gyerek letette az üres korsóját az asztalra. — Tudja mit — szólott —, nem muuatom meg. Ha magának eny- nyit megér, nekem is. Otthagyta őket. A hegyek közt korán beáll a sötét. Még a leghoszabb nap táján is. Kilenckor már igen-igen sötét volt. midőn a kis ember az asztalossal a kocsmaajtón kilépett. A fénynyaláb a tér közepéig ért, onnan vaksötét. Az autóbusz a fényben állt, csendesen berregett, indulás előtt. A verebek most is ott ültek a híd padkáján. Vihogtak. A Zsabka gyereloiek kedveskedtek, ki az ajtóban állt, teli korsóval. A busznak füttyentgetett. A buazban gyér világ pislákolt Inkább csak lányok ültek benne és fiatalasszonyok. Beszélgettek, vártak az indulásra. Egy szőke lány mosolyogva intett a trafikosnak. Anyicska volt. 6. Az autóbusz felkapaszkodott a völgyből. De csak annyira, míg az út egy kannyarintásnyit tett. s felért a laposra. Itt ritkás volt az erdő, s a rétek foltjai még nem olvadtak bele egészen a sötétségbe, mert az égbolt messzire kitárult, egészen a távoli csillagokig. Olyan távoliakig, hogy nem lehetett szétválasztani, melyek tartoznak az égi, és melyek a földi világhoz. A földi világhoz is sok csillag tartozott ott messze. A lapos nagyon emlékeztetett a repülőterek kifutóira, de ez senkinek sem jutott eszébe. Így a tágabb röptű hasonlatok se, melyek ide kívánkoztak volna. Felérve, a motor átkapcsolt le- hejetkönnyű duruzsolásra, s az autóbusz negyven percen át gurult a - sötét erdőben. Csendesen, óvatosan, alig engedő fékek között A kanyarokban néha elővillantak a háromszög alakú táblák, futó szarvasokkal Máskor egy híd korlátja fehérlett a vizes árok felett, hogy utána megint a fák sűrű sötétje következzék. (Folytatjuk.) \ • Próbán a művelődési központ tamburazenekara.
